Kissé elaludtam, nem sokkal 10 előtt indultam el. Reggeli már nem is volt a szállodában. Nem is voltam éhes a tegnapi könnyűnek tűnő vacsora után (sem).
Az útvonal megtervezése kissé nehézkes volt, nem akart összejönni a több térképből és útleírásból, meg Google maps-ból. (Csak este jöttem rá, hogy a Google Maps is rossz helyen tünteti fel a címet, metrómegállót, mindent. Éppen a Gyöngy folyó másik oldalán. Ezért nem találtam meg tegnap este sétálva a folyót, hanem a Szun Jat Szen memorial kertjébe keveredtem a táncoló népekhez. Azt hittem, hogy nem tudok jól tájékozódni. A térképek sem bírják a gyors fejlődést. 97-ben adták át az első metrószakaszt, és azóta szépen nőtt a hosszuk és számuk, és a tavaly őszi átadást nem tüntetik fel minden térkép. Én kettőből dolgoztam, és nehezen jöttem rá.) Na mindegy, szóval az obligát Canton Towert (http://en.wikipedia.org/wiki/Canton_Tower) megközelítettem, majd nyugdíjas kedvezménnyel 433 m-ig fellifteztem. A felette lévő részek nem voltak (még) nyitva. A gőzfürdő időjárás miatt nagyon párás volt a levegő, nézni úgy, ahogy lehetett, de fotózni nem nagyon. Szerencsére annyira lehetett látni, hogy a további útvonalat meghatározzam.
APM azaz az Automatic People Mover (vezető nélküli metró) segítségével átmentem a Gyöngy folyó másik oldalára, ahol egy nagyobb „La Défense” –szerű fejlesztés (http://en.wikipedia.org/wiki/Zhujiang_New_Town) következtében előállt egy stadion, egy Zaha Hadid operaház (http://www.zaha-hadid.com/built-works/guangzhou-opera-house), egy nem teljesen kész, de kívülről igen hatásos könytár (http://www.newsgd.com/news/guangdong1/content/2009-10/23/content_6078202.htm), egy múzeum (nem találtam hivatkozást, sajnos hétfőn zárva volt), egy modern gyerek Activity Center, meg óriási terek, műtárgyak, egyéb felhő és egyéb karcolók. Nincs minden átadva teljesen, bemenni nem tudtam sehova, az Operaházból és a gyerekközpontból kizavartak, talán a korom miatt.
Hirtelen rám tört, hogy elhagytam a filmezés közben a térképeimet és az útleírást, úgyhogy fejből folytattam az utat. Cél volt a Hat Banyan Fa templom (http://en.wikipedia.org/wiki/Temple_of_the_Six_Banyan_Trees). néhány metróátszállással elérkeztem a közelébe, de onnan már térkép nélkül nem ment. Szóval kérdezősködésbe csaptam át, és meg is lett. Helyes buddhista templom, szerzetesekkel, morgásokkal, éneklésekkel, füstölőkkel, imádkozókkal, Buddha és kollégáinak kisebb nagyobb és óriási szobrai. Érdekes volt, hogy a szobrok előtt alma és műanyagpalackos üdítőital van elhelyezve.
Angolul semmi nem volt elérhető, de a hangulat átjött.
Séta, ebéd egy kis vendéglőben, rábökéses módon, amit itt is nyerő volt.
Utolsó célként a nem (=kevéssé) modernizált Kantoni kerület, a Liwan. Előtte nem kis lustasággal nem szálltam ki a metróból a megfelelő megállóban és így lemondtam a Chen Klán Akadémiájáról (http://en.wikipedia.org/wiki/Chen_Clan_Academy), pedig Zsuzsa főnöke is a Klán tagja (állítólag a Chen nevű emberek adták össze a pénzt rá). A Liwan negyed (http://en.wikipedia.org/wiki/Liwan_District) nekem csak sétára való volt, nem minden része modernizált, sikátorok, kis piacok, élet. a végén eltévedtem, nem akart sehogyan se kiderülni, hogy merre tovább, ekkor egy fekete taxit fogtam, amely meglepően hosszú ideig keringett (az előre megalkudott díj ellenére), amíg hazavitt.
2 óra pihegés után útrakeltem megint, átsétáltam a Gyöngy folyó hídján, lemondtam arról, hogy az esti sétahajózáshoz megtaláljak egy kikötőt, beültem egy vendéglőbe, és gyanús ételeket ettem. Az egyik jóindulattal csigát, vagy kagylót, rosszindulattal csirkeszemet tartalmazott. A másik már nem volt ennyire gyanús. A borravalót nem voltak hajlandók elfogadni, utánam hozták.
Ennyi mára.
