Szombat, 6-kor kelés. Fáradtak vagyunk. Reggeli nincs. Loptam egy zold teát Florence-től, Iván is varázsolt otthoni teát, majd elindultunk. Reggelizni a Trocaderon egy kávéházban,
rohadt drága volt, nem kellett volna, mert az Eiffel torony lábánál voltak szendvicsesek. Mindegy, tévedtem, azt hittem, hogy ott nem lesznek. A croissant forro csoki paros orok diadalt arat.
A Chaillot palota terasza meg mindig jó,
közelítünk, nagy sor,
Ivan beáll, mi sétáltunk. Kiskacsákba botlunk,
madarak ürülékébe ül Csenge, Nadrágcsere.
Várakozás, felmászunk gyalog?
Fel a 2. Emeletre.
Csenge fél, de legyőzzük. Megyünk tovább.
Pisilni kell, de kibírjuk a tetőig. Szokás szerint ragyogó a látvány.
Kicsit kószálunk, majd lejövünk lifttel és gyalog.
Vissza a Trocaderohoz, közben szökőkutak,
Csenge megkívánja görkorcsolyát..
Metróval a Les Halles-hoz. A bevált régi cous-cousos étterem eltűnt, Libanoni kaja van, fehér fokhagymás kenocs
szürke kolbaszkakkal. Csenge hősies, de nem sokat bír belőle.
A cukraszdaban croissant es eclair.
Ezután Pompidou központ.
Bent nem sok érdekes,
nem terhelik Csengét nagyon,
de kint mutatványosok.
Csenge elveszik, osszeszaladas. Mindenki keresi, Iván magán kívül. Csenge a recepciós pultnál var. Végül elrendeződik minden. Mindenki gratulál. Rendőrség lemondva. Bőgés.
Az ijedtségre séta és lepény,
,
Montmartre, funiculair
Sacré Coeur és terasz,
mutatványosok, bábszínház Noé bárkájával, illetve labdazsonglőr a lámpaoszlopon
Place de Tertre,
Csenge rajzolókkal ismerkedik,
séta a Moulin Rouge-hoz.
Metróval Notre Dame, furcsa hangszerek,
majd Szajna parti zenehallgatás.
A hajóhoz mar késő van , megyünk haza, de gyorsan meg egy croissant és forró csoki benyomva.
