Vonattal megyünk, Kipróbáljuk. 12 óra.
Pozsonyig üres a vonat, Prágáig degeszre tömve, Drezdáig üres, Drezdától full.
WIFI nincs, de nyugalom kényelem, még 2. osztályon is. Nyugodtan lehet olvasni. Áldozatul esett nekem Debreczeni József Fideszes rablógazdálkodás című thriller-összefogalója. A maradék 4 óra alvás, fordítgatás, újságolvasás kávévadászat, beszélgetés. szóval jól eltelt.
Nehezen találunk ki az új csilivili pályaudvarról, Egy metró után a Branderburgi Kapunál vagyunk, ahonnan egy kis iránytévesztés után kb 400 méter gyaloglással elérünk címünkre, Arthurhoz a Wilhelmstrasse 45-be. Arthur és kedvese mosolyogva fogad, most már akkor nem küldenek mentőakciót értünk. Arthur brazil (nagyszülei menekültek a háború elől San Paoloba), de ő már 11 éve itt él, mosolygós langaléta.
A lakás lepukkant, de tiszta, új olcsó bútorok, foltos padlószőnyeg. Amúgy jó, különösen a 32 eurós árért, meg azért, hogy igazán a városközpontban van.
Lemegyünk enni, egy indiai étterem a közelben. Chicken vindaloo meg valami hasonló Zsuzsának, és mangó lassi. kissé eltelünk. Egy kis sétával igykszünk elnyomni a kaja hatását. nagyon hideg szél van, menekülünk.
2013. dec. 7.
Reggel korán egy kis fordítás, majd elindulunk sétálni, elég hideg van. Útba ejtjük a Holokauszt emlékművet
http://www.stiftung-denkmal.de/, sétálgatunk, majd a földalatti múzeumban eltöltünk még több mint 2 órát. Nagyon jól kialakított műzeum és audioguide. Elég sok megrendítő részlet.
|
Jewish Women Executed in Mizocs
|
Talán mondani sem kell.
Van mellette még egy meleg (ld később) és a Bundestag mellett egy cigány holokauszt emlékmű, amelynek a múzeum része szintén ebben az épületben van.
Kissé szédelegve továbbséta. Brandenburgi kapu, Sok giccs, de jó hangulat, szovjet, német, francia, amerikai katona pózol, berlini medve és még tucatnyi más figura. A karácsonyfa és a hanuka jól megfér egymás mellett.
Bundestag. Sajnos nem tudtam online jelentkezni látogatásra, valamiért kidobott a rendszer 2 nap múlva, úgyhogy most sorba álltunk 1 órát kb. Átfagytunk de meglett. utána egy fehér kolbász, pirított krumpli és forralt bor vigasztalt.
Ezután már késő kezdett lenni, hazasétáltunk, de még megnéztük a cigány holokauszt emlékművet, és hazamentünk átöltözni az operába. Elindulásnál eltévesztettük az irányt, a gsm megszűnt működni a telefonomon, és rossz embereket kérdeztünk a metrón az útirányról. Valószínűleg tősgyök keleieket kérdeztünk, mert a Staatsoperbe akartak irányítani, mi pedig a Deutsche Operba akartunk volna menni. ijedtünkben leszálltunk, tacóxiba ugrottunk, és pont 6 előtt odaértünk ahol kiderült, hogy nem szombatra, hanem vasárnapra van jegyünk. Ügyes.
A kedélyek lecsillapítására az Alexanderplatz karácsonyi vásárába csöppentünk, majd szusi futószalagról ettünk vacsorát, és haza.
2013. december 8.
Reggeli a házban lévő péknél, majd séta a Bundestaghoz, útba ejtve a homoszexuális holokauszt emlékművet. A kis betekintő ablakon meleg csókolózásokat, riadt, csodálkozó járókelőket lehet látni.
Bundestag. Kupolalátogatás. sajnos, vezetés nincs egyébként a házban, illetve arrra nem tudtunk jegyet szerezni. A kupola szép jó, hasznos. Lelkesen hallgatjuk az automatikus audio guide szavait. Ügyes, a felfelé menő, és a lefelé menő spirál alatt jól elmagyarázza a kilátás, az épületet, a parlamentet. A kupola teteje nyitott, ott megy ki egy kürtőn az ülésterem használt levegője.
A kupola földszintjén körbe futó fényképkiállítás az épület és a parlamentarizmus történetét mutatja. Egy kis megjegyzés Hindenburgról, akinek az 1925-ös megválasztásától lehet számítani a demokrácia hanyatlását. A nácik 1933-ig állandó randalírozása, egyenruhás parlamenti jelenlétük, obstrukciójuk, kivonulgatásuk (Göbbels maradt benn ügyelni, nálunk Navracsics szokott volt. Hitler be se tette a lábát a Reichstagba, hatalomra kerülése után a nem is a Reichstagban üléseztek. A mintázat emlékeztet valamire.
Jól átfáztunk a nyitott kupolában. Hazaszaladtunk cipőt váltani, mert nekem az egész évben viselt munkavédelmi szandálra fáj a lábam. Ennek ürügyén orvul aludtunk, pihentünk két órát, majd a házbeli török büfében egy kis ebéd után buddszal a Múzeumszigetre, és a Neues Museum, egyiptomi, Szudáni stb gyűjtemény. kedvencem egy 5000 éves életnagyságú alabástrom pávián, illetve persze a gyönyörű és félszemű Nefertiti:
Kevés idő volt, alig 2 óra, de indulni kellett az operába. Némi próbálkozás után 3G-s telefon segítséggel most már jó időpontban érkezünk a Carmenhez. Szép előadás, pénz nincs kispórolva belőle. Michaela jobb mint Carmen, de nem baj. A negyedik felvonásra elromlik valami színpadtechnika, elnézést kérnek, majd improvizálnak. A közönség derül, de nem látszik igazán semmi különös, csak talán az, hogy a kórusok nem mozognak, hanem egy kupacban énekelnek középen.
http://www.deutscheoperberlin.de/en_en/calendar/carmen.10537513
2013. december 9.
Reggeli török módra. Séta a Brandenburgi kapuhoz. Az első városnéző buszba befizetünk gyanútlanul. Várni klell egy kicsit, addig német történelmet tanulunk a kihelyezett táblákról. Az idő vacak, köd van, és esik az eső, az abalakokon nem nagyon lehet kilátni. Az idegenvezető hadar, és unja, a mikrofont túl közel tartja a szájához, torzítva. Szóval nem érte meg. Azért látunk egy s mást. Angela merkel irodája, Államelnöki hivatal, egy csomó követség, sok modern épület. leszállunk a Múzeumszigetnél. Betérünk a nagy katedrálisba, fel és lemászunk, közepesen érdekes, de megadjuk a császárnak, ami az övé.
Pergamon múzeum. 3 óra tömény közel-keleti leletanyag Törökországtól Dél Irakig. Sok különböző nép sok dinasztia, sokezer év. Persze az Istar kapu nyert nálam.
Elfáradtunk, séta egy karácsonyi vásárba, üldögélünk egy kis forralt bor mellett, valamint egy kis tejfölös/fokhagymás mártásos pirított gombát majszolgatva. További séta, megálló egy másik vásárban, ahol még ráeszünk egy kis oldalast. Ez már nem jó, kivéve a káposztát és a sültkrumplit.
Innen már csak egy ugrás hazáig. Kis bevásárlás a holnapi vissszaútra. Otthon csomagolás, fordítás, rádióhallgatás.