2022. július 26. - aug. 4. - USA - New York - Washington

 Júl. 26. 

A  várakozásokkal ellentétben semmi gond nem volt a repülőutakkal, csak az, túl korán mentünk ki a reptérre mind Budapesten, mind Amsterdamban. Csengét-Borkát megtaláltuk rendben. A gép kb fél órát késett, Nincs itt semmi látnivaló.

Taxi kedves és nem túl drága:  bttó 75 usd.

Airbnb szoba kicsi, tkp egy Airbnb szálloda, a 31. utca és a Broadway sarkán. 8. emelet. fény alig jön be. Amugy légkondi persze. De nincs nagyn meleg, 30 fok alatt marad.  

Lepakolás után irány a Times square, séta. Nagy élet, végig a 42. utcáig. felülünl az emelvényre, Az utcán mutatványosok, tömeg, röhögés. A lányok tartanak egy kicsit az egésztől. Kultúrsokk, mondja Csenge. Este 10 -re értünk haza, hogy akkor holnap reggelre átálljunk 0 6 órai időkóéünségre. 

 Fotók itt vannak. https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

És még: 

Júl 27. 

Korai ébredés, nem sokkal előb mint szoktam,ez tehát rendben. Borka is követett. Egy kis nyűglődés után lementünk kenyeret venni, mert nem vettünk eleget- Találtunk a sarkon egy pöpec éllmiszerüzletet, és onnan feltankoltunk. És ez lesz a holnapi reggelizőhely is.

Még sok időnk van, 9-ig lehetett volna aludni, hogy biztos legyen az átállás. De már reggelizve, kilenc után elindultunk sétálni, metrójegyet szereni, telefonkártyát venni csatangolni. Az életkezdés szokásos  nehézségein csak egy óra alatt estünk át, jól szórakoztunk azonon, hogy éppen mit nem tudtunk megoldani. Metóhegyeun atért lettek, telefonkártyánk nem, hitelkártyáink néhány kisebb fizetés után becsődöltek, az tartaléknak tartott Voipyo internetes telefon is bemondta, hogy valami nem stimmel, és nem engedett telefonálni néhány hívás után.. A nagy eredmény volt, hogy Csenge tudott valami érdekes kaját venni, ami Hollandiában nincs. A Revolut kártyát nem mertük jobban feltölteni, mert a néhány nappal korábban egy 100 dollárból csak 75 dollár érkezett be. Nyomnélkül elszállt. Ügyfélszolgálatpot nem találtam, de nem is értünk rá.

Na, innen szép nyerni.

Mint várható volt, néhány órát sikerült túlélni, elmetróztunk az ENSZ főhadiszálláshoz, ahol randink volt egy vezetésre. Ez nagyon klassz volt. Másfél úra, soj nesem termek, ülések, mindenütt szép ház, műalkotások tömegével, az államok ajándékaként. Kissé passzívak voltunk Csengének hagyva meg a tért a kérdezésekre és hozzászólásokra, amit ő rendesen be is töltött, kicsit néha ellopva az időt másoktól. A Model UN programban való részvétele katalizálta ezt.

Ezután pizza az utcasarkon, újabb kísérlet egy telefonkártya beszerzésére, most már egy szakabb boltban. De valahogy elfukarkodtam a dolgot, és nem vettük meg az egyedüli jó megoldást, amire jutottunk (e-sim kártya az én telefonoba, korlátlan USA-beli hívás, 5 giga internettel, 40 dollár). Szívtamis a fogamat, meg a többiekét is. Türelmetlen voltam, hogy menjünk már a MET-be.  Majdcsak javítok később.

Busz, kis séta, és kiderül a turisták rémálma. A MET múzeum szerdánként zárva. Kis összeomlás után átséta a Guggenheim  múzeumba.Itt végre minden jó volt. Ragyogó épület, és egy kombinált kiállítás Kandinsky és  Cecilia Vicuna műveiből a spirálban, és persze az "oldalhajóban" a tradicionális kincsek, hogy ne feledkezzünk meg róluk.

Én zárásig mászkáltam, a többiek kidőltek, de az egész pozitív volt.

Kis pihegés, séta, busz haza. Előtte egy kis étteremben szerettünk volna ülve enni, de nem találtunk egy jó sem, ahova betértünk, szék volt, saláta és sajt koronázta meg a napot.

Szóval az átállás sikeres volt.

 Fotók itt vannak. https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

Júl 28.

(Sajnos a fotóim nem mennek fel a Google.fotoba, de most nem tudom megjav)

Reggeli a közeli büfészerűségben. Séta a New York Public Library-ba, ahol Bergou Jancsi know-howja alapján és kíséretében bejutottunk a díszes olvasótermekbe  (rendkívül gyorsbeszédű, maszkos idegenvezető megviselte az agyamat, a kölykök jól értették.

A katalógusteremben igazi Munkácsy kép: A Vak Milton diktálja az Elveszett Paradicsomot.

Ezután a hallatlanul érdekes múzeumukba. (https://www.nypl.org/events/exhibitions/treasures). Néhány kép:

egy eredeti Gutenberg Biblia

Agy kis függetlenségi nyilatkozat T. Jefferson írásában

Micimackó és barátai 1921-ből

Ezenkívül még több kiállítást is láttunk, egy folyosóit, rendkívül érdekeset a rovarokról.

2 óra után kis fáradtság jelei után séta egy T-mobil üzlethez egy simkártyáért, amelyet némi nehézségek után végre megszereztünk. Ezután a Grand Central Pályaudvarhoz felejthető (de kalóriaszegémny) ebédre és persze a nagy csarnok és környéke szemrevételezésére.

Metróval a High Line-hoz, de előtte a Vessel:

High Line egy fotóig.

Jó meleg volt, kellemes séta, jó beszélgetések.

Utána metrót vadástunk, majd a komppal a elhajókáztunk a Szabadság-szobor előtt kétszer, és metróval haza, előtte vacsora egy kínai csehóban.

Bocs a tökéletlenségért, majd javítom a fényképhelyzetet. Most lassan indulnunk kell.

Június 29.

Csenge contributed:

The morning started as usual, with some delicious breakfast and orange juice. Afterward, we walked to the once tallest building in the world, the Empire State building. The American righteousness was felt as we entered the gates of the enormous building. As we made our way to the 80th floor, not quite the top but still pretty high, we were shown light shows of how the worksite looked like in 1930 and 1931. We exited the elevator and stepped into a time machine, figuratively. Animated videos of workers were waiting for us, along with animation about the tower building. Statues were greeting us as we entered different rooms, giving us a moment frozen in time. Moving upwards, we entered a space to look around in, the 82nd floor. King Kong made an appearance as we walked along the hallway. This floor was all about the wonders of the tower, along with movies that referenced the building. The most interesting was a drawing, done by Stephen Wiltshire, about the Empire State building and the panorama around it. Fun Fact: he flew around the tower for 45 minutes and drew the picture for 5 days from memory. Our second to last stop was the 86th floor. Here, we had a chance to walk around the tower to observe the landscape a bit more and from all angles. Apart from the amazing view, there wasn’t much to do, so we made our way to the last and highest floor, floor number 102. On the highest floor, we had a chance to walk along the view (again) and the landscape that surrounded the tower.

 After our exciting visit to the Empire State Building, we stopped for lunch at an Asian shop/restaurant. Here Jóska discovered that my sister and I (especially I) have amazing skills with the chopsticks. (insert picture)

 After a filling lunch, we continued our way through the city. Our next stop was at the Rockefeller Plaza, where we enjoyed watching people skate on rollerblades and fall. Jóska and I solved the riddle about the meaning of the saying: „Prometheus, teacher in every art, brought the fire that hath proved to mortals a means to mighty ends.” We talked about what Prometheus was and Greek mythology in general (a passion of mine, one could say it’s a lifestyle). We looked for a Lego shop, which we, unfortunately, did not find, before entering St. Patrick’s Cathedral. We were amazed by the interior design, which reminded us of European architecture, providing a sense of home in a world of unknown.

 After reminiscing about the past (specifical memories from my elementary school and the longing of being in a choir again), we continued our way to our third destination for the day, the Museum of Modern Arts (a.k.a. MOMA). We split into two teams to walk through the exhibition, Jóska and I went our own way while Boro and Mama started a bit later on their journey. We enjoyed looking at different art pieces, mainly the ones that filled the room with their presence. Jóska’s favorite part of the exhibition had to be a room, where words were written in black and white, which surrounded you as you walked towards the exit.

 My favorite parts of the exhibition were the paintings from René Magritte (and one from Salvador Dali), specifically the paintings: „The Lovers” and „The Persistence of Memory”. The museum was filled with different kinds of paintings and sculptures, but nothing compares to the „Starry night” from Vincent van Gogh (which is also displayed there, and unfortunately, I could not see it, unlike my sister). We ended the journey through MOMA by visiting the design shop, where we were greeted by all kinds of amazing pieces of machinery. It really made Boró happy.

 Our final and last destination was Central Park, but not before we stopped at a food cart. Mama tried the famous New Yorker hot dog, while Boroó tried the corn dog that she was waiting for. Jóska and I enjoyed some french fries, while he had chicken tenders as well. Poor me, no vegetarian food for me in this city.

 That was today, an eventful day to remember. Peace.

                amazing recap was written by Csenge Jaksa-Brenner, or not, you’ll never know

Photo link:https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

Július 30.

Reggeki rutin után Ground Zero memorial tour. Jóbeszédű idegenvezető másfél órás vezetése, jó sztorikkal, nemcsak az emlékhelyről, hanem kicsit körbejártuk a területet a régi és az új információkért. Mi már láttuk az emlékhelyet nlhány éve, a magasztossága nem változott.Nagyon jópofa az Oculus nevű épület.

Persze az új tornyok, és egyéb építményeek is impozánsak. Sok műtárgy, szobor is kikerült a területre.

Elégedetten egy kávét, illetve én egy matcha-teát szereztünk,

majd elmentünk gyalog a Brooklyn-híd közepéig. Szép látvány, a turistafeladatot tejlesítettük. 

Nincs reklamáció. 

Busszal haza. Készülődés az esti Broadway-musical-re. Mosás a laundry-ben, kissé bürokratikus a rendszer.

Séta, vacsora-hamburger, majd a Marquise-színházban a Beetlejuice musical.

50%-ban nagy siker, ugyanannyi csalódás. Mi felnőttek lényegében egy szót sem értettünk, hiába készültünk fel a Wikipediából. A fiataloknak rettenetesen tetszett, és nekünk meg ez tetszett. 

Egy kínai falat után hazatámolyg,  Fotók a fenti linken. Késő van, nem megyek a részletekbe.

Holnap Csenge ír.

Júl 31.

 Today, we had a cheat day. After an already eventful and exciting week, we decided to take a break. Our morning started at 9am (for me, for Jóska, and for Mama it started earlier). For breakfast, I had a sandwich with cheddar cheese and an omelet, my sister had the same just with ham, and for dessert, my sister and I shared a slice of real New York-style cheesecake.

 Since it was warm today, we decided to have a calm(er) day and go to the beach on Conny Island. We packed two bags, mine and Mama’s, and headed towards the metro station. We hopped onto metro N and after an hour, we arrived at our stop.

 After we found the beach and a spot to put our stuff down, 

Boró and I went straight for the water. It was freezing. After a few tries of going in and out of the water, we successfully dived into the waves until our heads were the only thing above water. Jóska joined us in the water as well, while Mama watched our things outside. At one point, I decided that I had been in the water long enough before joining Mama. Fortunately, I packed a book, so when Mama went a bit towards the water, I had something to keep me busy. Unfortunately, I forgot to put sun cream on straight away and only remembered later, which resulted in me having a slight sunburn (my sister has it worse, she didn’t apply any at all).

 Once both my sister and Jóska had enough swimming, we decided to go back to Manhattan, but not before stopping at Dunkin’ Donuts for a coffee, or four. The service was slow, so we decided to never visit that place again (but only on Coney Island). Once we had our coffee, we made our way to the metro and continued our way to Manhattan. Right after the Manhattan bridge, we got off the metro and walked into Chinatown. 

Boró really wanted to visit that part of town, so we did. On the small streets, lanterns were hanging above us, creating a unique atmosphere that was pleasant to walk in. On the sidewalks, people were selling all kinds of things, some were selling food and others were selling everyday objects. Conversations in Mandarin and Cantonese were giving life to the rather dull main street and the smell of different kinds of fruits (and fish) traveled with us as we walked past the stands. We stopped at a small Chinese restaurant so that we can have lunch. It was delicious.

Mama played the hero today, as she negotiated the price of two presents that we wanted to buy. It was a teaching moment for both my sister and me on how to negotiate in the real world. In the beginning, 

I started the negotiation, but then Mama took over once she realized that I was stuck in the middle of the negotiation. It was really fun and exciting to watch her win the salesman over, as he kept naming prices until they were at the price we both agreed on initially.

 We continued our way through Chinatown after lunch, starting our journey towards the trump tower. 

Hear me out, I don’t like trump. Yes, I did say I want to see the tower. Yes, I laughed when a trump impersonator was parading in the street. 

No, I do not support him in any way, especially not politically. I mistook the tower in New York for the tower in Las Vegas and I wanted to see the golden tower in real life, which obviously didn’t happen. As much as I hate trump, I have to say, the design and the architecture of the tower was impressive. I could say that it was borderline beautiful (because it was).

 We departed from the tower as it began to darken outside and made our way back to the apartment.  On the bus, we sat close to a guy who had an adorable dog. We made it back to the apartment in one piece. That was today. Hope you enjoyed the recap.

Peace, Cs.

Boróka vaadászta ezt a finom sárkánygyümölcsöt a Kínai piacon:

És itt van egy féltett alkotása is:

Amúgy 

1. tényleg nagyon zavarónekem az állandó túl hideg légkondi mindenhol.

2. Nincs újságos, nem tudok venni pl. egy NYT-t.

Fotólink itt: https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

Időrendben az összes

Aug 1. 

Röviden, reggeli tuán MET múzeum. Sajnos, a Natural History Museum zárva. Így lehet az egész napot elmetezni.

A lányok külön mentek Arról majd esetleg ők írnak), mi egy fotókiállítással kezdtük. (Berndt és Hilla Becher ipari fotóival. Eleinte rondának tűnt, de azután lehetett élvezni, különösen egy kis ipari múlttal.)

Volt egy highlight tour a múzeum legfontosabb tárgyairól 1 órában, kedves hölgy. Nem volt világos, hogyan válogattak ki 10 tárgyat, de jól szórakoztunk. A lányokat ismét tanítni kellet, hogy hogyan kell a vezetőhöz közel lenni, hogy halljunk valamit.

Egy kis kávévadászatra indultak a többiek, és meg beneveztem az impresszionisták vezetésre, amivel nagyon jól jártam. Ezeket mindig ismételni kell.

Később a görög-római szobrokat már együtt néztük. Nekem külön meglepi, hogy egy csomó, ma meztelen embereket ábrázoló szobor korábban festett volt (ruha, páncél stb.), és elég sokat tudtak is rekonstruálni. Jé.

Majdnem sikerült is. fél 5 előtt jöttünk ki, égy kis pihegés után irány a Greenich village, elsősorban a Stonewall Bar (nemzeti emlékhely, az 1969-es LMBTQ zavargás helyszíne) miatt. Valami miatt ez nagyon fontos a lányoknak, hát úszunk mi is az árral. 

Utána a Washington Square park., körben a New York Unversity Kampusszal. Jó hangulat, orrunkat eltalálja a mindenhonnan lengedező marihuánafüst-illat. A fű 19 államban legális, itt - állítólag egy évvel ezelőtt engedélyezték. A szökőkűt körül körben árusok ülnek, 10 dollár (vagy alatta) lehet ey cigire való. Csengével együtt egy kcist beszélgettünk az egyik társasággal, de sajnos közös fényképet nem engedtek.

A parkban jó hangulat, sok gyerek, fiatal, stb. De azért furcsa volt.

Visszafelé még megnéztük az emlékhelyet, mielőtt éjszakára bezárták a fegyveres parkőrök.

Aug 2. New York - Washington

After some last-minute packing, we made our way to the train station. We arrived a little before 9am, leaving us with enough time to buy a sandwich for lunch and the most important thing, coffee. The train arrived late, which sparked some unnecessary anxiety in most of us, due to the inability to board the train, leaving us thinking that we are going to miss it. In the end, it all worked out fine. We made it safely onto the train, I still had my coffee so I had something to drink, and we were ready to face the next challenge ahead, finding a seat to sit in. We walked through several coaches to find some seats. My sister and I managed to sit next to each other, while Jóska and Mama did not at first, but later in the ride, they were able to sit next to each other. During the ride, I read my book (The Wicked King by Holly Black, from the Folk of the Air books) and listened to the whole Elisabeth (the musical) soundtrack while my sister watched both Frozen movies.

Once we arrived in Washington DC, we took a taxi to our rented apartment. The apartment we are staying in now is a lot bigger than the one in New York. Getting inside the right apartment was a bit challenging at first, but with the power of love in a family, we managed to overcome the said challenge. The next shock even was when I thought I forgot my phone in the taxi, which I did not do, and I was just having a moment where there were no thoughts behind my eyes. Before going outside to take a walk towards the White House, Lincoln Memorial, and the Washington memorial, my sister and I read a bit more about the history of the city and its geography.

At the White House, we sat down on the lawn at the entrance and watched the doors. Unfortunately, nobody came out of the doors, so I can not tell an exciting story about that. Jóska and Boró talked a bit to a protester, who protested nuclear weapons and other weapons of mass destruction. Mama and I talked about a possible future with Model United Nations (MUN), a thing I entered in my school during the last school year, where I might take the group to Budapest for the BIMUN 2023 (Budapest International Model United Nations in the year 2023). It will take place in the Eötvös gymnasium, so I hope that we can go there. We also talked a bit more about a possible future in the United Nations for me, if being a surgeon does not work out.

White House front

White House back

Once we were done with the White House, and we took enough pictures, we walked toward the Washington memorial. If you need to picture it, it is where in Spiderman: Homecoming, the scene was filled where the class nearly fell down the elevator after the race thingy they did. It was impressive in life as well. On the way there, we saw some very formal cars come out of the driveway of the White House, along with police protection and military. I guess I do have an exciting story to tell after all. From there, we walked towards a WWII memorial, a Korean war memorial, a Vietnamese war memorial, and the Lincoln memorial. The way the Lincoln and the Washington memorial were placed, facing each other in a perfect, straight line, created a beautiful effect. Jóska and I walked to the Lincoln memorial after he and my sister bathed their feet in a fountain that was at the WII memorial. 

The WWII memorial

Lincoln Memorial

Washington Memorial

No caption needed

When we walked around, we watched some people play kickball, a different version of baseball and softball. My sister tried to explain the game and the rules to Jóska and Mama, but it proved to be a challenge since it’s been months since we have done our softball unit in school.

The way back home was another challenge, because we had to call for a taxi, and our phone that had the American phone number in it nearly died. We managed to go home safely, with a very nice and patient driver. Once we were home, Jóska and I were sent out to fetch some food for everybody. We walked around quite a bit, having some deep talk, before stopping at an Indian restaurant. We decided to get our dinner from there, Jóska and Mama shared a spicy chicken masala, while my sister and I shared a butter chicken (not spicy for my sister’s sake). We also got two garlic naans, which is an Indian bread type. The dinner was filled with some conversations about tomorrow and what awaits us. Sadly, the museum we wanted to go in (a museum about space and the design of the rockets) was closed, so we opted for the National Museum of Natural History, my suggestion.

And that was today. Thank you for reading, hope you enjoyed it.

Peace, Cs.

View onto the Washington Memorial from the Lincoln Memorial

View onto the Lincoln Memorial from the Washington Memorial

Last Facts from today:

- The Lincoln Memorial is where Martin Luther King jr. gave his famous "I have a dream" speech, it was an important place during the Civil Right movement

Fotók: https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

Aug. 3. Washington

Hey, it's me finally

you have probably read what my sister has written. Well ya, this is gonna be much worse so if you want to leave go ahead. Anyways, today we were gonna go to the National Air and Space Museum but it was closed. So instead we went to the Smithsonian National Museum of Natural History.

It was very fun and very interesting. we saw many different things today, like for example Butterfly Pavilion, David H. Koch Hall of Human Origins, Unforgettable Behavior photo gallery and O. Orkin Insect Zoo. They were all really fun, my favorite was the butterfly pavilion and unforgettable behaviour photo gallery. We ( me, csenge, zsuzsa, and joska ) all went into the butterfly pavilion even though my sister is scared of butterflies. She was very brave. Anyways, we went inside and the butterflies were flying around freely and they could land on you. They were all beatiful. Joska was a big butterfly attraction, so many butterflys landed on him.

Everybody inside was amazed. After the butterfly pavilion we went to the insect zoo. That was my sisters favorite. I dont like insects especially spiders… Well we went through my sister held a cockroach in her hand. After some walking around we eventally ended up in a photo gallery. There were many pretty, and funny photos. My favorite was “The moment by yongqing bao”.

After we finished the photo gallery my sister and I tried a snow cone. It was shredded ice with flavored and colored syrup. after the shredded ice we went to the metro station. On the way we saw a “the office” museum and store. The metro was around the corner so we asked what it was. after we asked what it was we continued to the metro station. We took the metro to the Dupont circle. There we met with Jozsef. after we met up with him we took the metro further and went to a reastaurant called Barrel & Crow restaurant. There we met with Kata ( jozsef’s daughter ) We ate some dinner and than took a group photo. We went to Kata’s car and she took us to our airbnb. 

And now im here writing this, listening to beetlejuice to get my creative juices flowing. Well ya. Thats that. Im done writing. I hope you liked it cause this might be the first and last time I am writing. I dont know, well see. Anyways goodnight or good morning if you are not as cool as us and are in europe. Before I leave I want to tell you a joke. 

“Knock Knock”

( you speak )

“Hach”

( you speak )

“Bless you”

oki bai.

On the way to the museum, on the bus:

A múzeum egyéb részei szintén lenyügözők. Bálnák követése, kemoszintézis, rovarvilág, a múzeum tágybeszerzése, stb. A lányok sokszor külön utakon. Délután 5 előtt jöttünk ki. És nem voltunk nagyon fáradtak.

Nekem is van kedvenc fotóm:

Fotólink a szokásos: https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

Aug 4.

Today was the day, Jóska’s birthday. In my family, there is a tradition to wake the birthday person up by singing to them and bringing coffee, so that is what we did. After that, we had breakfast, which was filled with birthday calls from many different friends and family members, including one from Klári and Gergő. We also gave a present from us to Jóska, a picture album filled with pictures from 16,5 years ago (and some from even before that). Pictures were from different travels we did together throughout the years and some from different parties in Budapest. We only had a small amount of time to look through it, since we had to get to the Capitol. So, we did just that.

Once we arrived at the Capitol, we found our tour guide with no problem.

Funnily, we were the only people doing the tour today because everyone canceled due to the heat. It was in fact very hot today, but we are the best, so it didn’t bother us…. that much. We heard some very interesting facts about the building and the history of the city. The tour was two hours long, the first hour was spent outside, mostly in the shadow, while the second hour was spent inside the Library of congress.

I want to talk a bit more about the library, because that was one of my favorite parts of the tour(s) we did. The interior design was simply breathtaking. Marble pillars were holding up the ceiling, which was decorated with several paintings. The outside design did not disappoint either. The whole building had an ancient Greek/Roman feeling to it. The tour guide mentioned it was because the country is young, so they want to appear older by building older looking government buildings, interesting. But back to the beauty of the library. Different parts of knowledge were represented in the different paintings, showing that there is not one kind of knowledge. On the floor of the great hall (the name sounds like it is from Harry Potter) were the twelve zodiac signs. On the walls, there were the names of different people who contributed in of the categories of knowledge, I immediately saw Goethe (Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?...)

A not so fun fact, the library was originally in the Capitol itself, but in the year 1814, during the war of 1812, the British burned down some of the parts of the Capitol, including the library. Jefferson had it rebuilt, and he sold his books to the library,

apparently his book collection was the best in the whole country during that time, and he used the money to buy new books. “I just can’t live without books”, he said. We saw some of his original books in the library, it was impressive and beautiful.

We also looked at the main reading room.

It was gorgeous. I fell in love with it. I feel like I talked to much about the library, talked…written…?, it doesn’t matter. The next building we visited on the inside was the Capitol itself.

There, the tour started with a movie about the history of the Capitol. The tour guide showed us an old room of the representatives, which looked great. It really had that antique feeling to it. We also saw some paintings and statues that were from different states or from the Capitol itself. My favorite painting, favorite as in the most interesting historically and not ethically, was the painting about the baptism of Pocahontas,

she was a real person. Her story is heartbreaking and I am sad because of what the English did. The painting was ridiculously inaccurate, with Pocahontas herself being painted wrong.

After the Capitol we went back to the library again, to see an exhibition of different photographs. After that, we went to Georgetown,

where we walked around for a bit. We saw the river, we saw different buildings and it was a bit like being transformed into a much older time. We made it home safely, after a long wait for the bus, and we looked at the picture album again, but in more detail. Jóska definitely enjoyed looking at the pictures and reliving some of the memories once again.

Pictures (https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7), it is late, and I have to sleep. Hope you enjoyed it

Peace, Cs.

2022. ápr.ilis 22-május 1. - Amsterdam-London

Reptéri Mastercard váró. Óvatosan fogyasztunk, de kipróbáltam egy kis Bacardi-t, ami később fejfájással honorálta bátorságomat.  

KLM - szokásos. Azért volt 1,5 órás késés.

Brigicsengeborka várt. elautóztunk az új iskolához, beszagoltunk a levegőbe, és megnyugodva láttuk a gyerekek jövőjének zálogait.

Érdekes útburkolati jelek:

Alapból mindkét irányban középen vezetünk, ha szembejönnek, akkor kitérünk, de a bicikliseknek előnyük van. Pofonegyszerű, de jobban lehet használni az úttestet.

Otthon háztűznéző Borka vezetésével. Minden a helyén, szép munka. A szobák szépen berendezve és díszítve. Minden pozitív.

Vacsora egyszerű sültcsirke saláta vörösbor. Kisség megfájdult a fejem.

Este még egy kis angol kulturáis előzetes. A brit parlament ápr. 20-i miniszterelnöki kérdések órája videóban. 

Boris Johnson a grillsütőben a Covid-lezárás alatti házibulik miatt. Vajon ez veszekedés vagy vita. Nagy kérdés ez. De mi jól szórakoztunk az angol parlamenten.

Ápr. 23.

Későn keltünk. Rámszakadt, hogy semmi dolgom. :)

Művészeti kaland Klimt védjegy alatt. A Westergasfabriek elhagyott gázművek helyén kialakított kulturális központba. Klimt kiállítás (

)

de nem az igazi festményekkel, hanem egy nagy csarnokban vetített fénykulisszákkal és ragyogó zenével. Kétszer is megnéztük. Ugyanott Hundertwasser is, hasonló módon, de kevéssé sikeresen. 

Utána könnyű ebéd a helyszínen. Alig sikerült megmenekülni egy óriási vega hamburgertől.

Ebéd után térképolvasási gyakorlat Borókával, Londonról.

Délután szalon előkészület. Vankó Gyuri egy kissé elméretezte a színvonalat. Sokan nem értették és sokan már el sem jöttek. Én közepesen jól szórakoztam. A kémiai reakciókat azért nem vizualizálják még, de azért az XFEl technika nagyon érdekes. 

Este gördeszkázni mentem Borókával, egy hanyagnak tűnő mozdulatsort akart gyakorolni a gördeszka gyors felkapására. 30-ből 24-szer sikerült. Elégedettek voltunk, meg jó hangulat volt a játszótéren, visongó 10 évesekkel.

Még estébb. A Düne című film közös élvezetébe merültünk (volna) bele, de én nem bírtam és 1 óra múlva kiszálltam. Az Oscar-díj nekem most kifejezetten egy érdemtelen hype-nak tűnt. Vannak őszinte - nemfizetett kritikák is.

ápr. 24.

Virágkarnevál Haarlemben. 

Brigi bevitt minket a pályaudvarra Amsterdamba az Eurostarhoz.

Nyugodt út. sajnos sem a wifi, sem a 4g nem bírta a videokonferenciát vasárnap délután.

Érkezés St. Pancrasra, ahonnan azonnal King's Cross állomásra a 9 3/4 vágányhoz Harry Potter worship ügyben.

Ott találkoztunk KatiYaelHanna különítménnyel. Butterbeer,

 

majd enyhe vacsi egy mexikói étteremben.  Felejthető, de jól érztük magunkat. Utána haza, AirBnb birtokbavételre. Boróka kiakadt a sok túzjelzőre. Ez a ház is fából volt, érthető. Römizés.

Ápr 25. Reggeli otthon. Metróval British Múzeum Rozettai kő.

Egyiptom, 

Csenge magyarázza el nekünk.

Görög szobrok, korsók szépségek. Guggoló vénusz. Töredéket láttuk, de végülis 3 órán át nézegettünk.

Ebéd egy étteremben a múzeum mellett. 

Gyalogséta a Sherlock Holmes múzeumhoz. Izé. Semmi sem igazi, de úgy néz ki.

Picadilly Circus, Regent's street, Oxford street. Ismét egy harry potter részleg egy áruházban.

Barbican. MannVerával vacsi. Finom indiai. Bort mi vittük.  Csenge sokat beszélt, érdekes volt.

Hazatámoly.

Ápr 26. 

Tate Modern. 2 óra szabad botorkálás, minden rádumálás nélkül. Elvoltak a lányok  minden instrukció nélkül. 12.től vezetett túra. A múzeum története. Aztán nagy rököny. Marcel Duchanmp pisszoárja.

Többi kortárs mű is fogas kérdés, de jól bírtuk. 

Egy kis szabad túra a végén, majd ebéd a helyi büfében.

Kishajóval a Temzén a London Eye-hoz. Ott találkoztunk Katival. Lányokat felküldtük az óriáskerékre, mi meg beszélgettünk arról, hogy hogyan tovább.

Utána mutatványos srác showját bámultuk, majd Csenge bevonódott, és láncraverte a pasit, aki később kiszabadította magát. 

Ez is megvolt, jött a ringlispíl. Bizony, lovakon.

Útban a Parlament felé. 

Egy áruház Harry Potter osztályán:

A Westminster épületei. Tüntetés szerveződött két törvényjavaslat ellen, amit most tárgyal a felsőház (a menekültek Ruandába telepítése, és a tüntetések szabályozása). Kis beszélgetés a tüntetőkkel.

Pub. Ilyen is van. Remek hangulat, de nem annyira tetszett a tizenéveseknek. Egy barna és egy szőke sör legurult azért. 

Parlament előtti téren színes ruhás nagy darab asszonyság. Sierra Leone-ből. Jött a függetlenségi ünnepre. Zöld rúzs. Lányok nem mertek közeljönni. 

Parlament. 

itt még lehet fényképezni

Kati munkaadója egy bárónő, a felsőház tagja vezetett végig a látogatható részeken. Nagyon kedves a bárónő, Baroness Grendel of Kingston upon Thames
(https://hansard.parliament.uk/search/MemberContributions?house=Lords&memberId=4291).

A vezetés alatt időnként megszólalt egy csengő, akkor a mobilján szavazott, majd folytatta a beszélgetést. Gyönyörű díszes helyiségek, ősöreg felsőházi tagok, sztorik. 1097-től folytonos részei vannak az épületnek, a legszebb a Westminster Hall. sok leégés, újraépítés stb.  A Westminster hallban érdekes izé: Színezett üvegablak a női választójog emlékére. Az üveg a Temze árapály-vízszintjétől függően látható.

https://www.some.ox.ac.uk/news/light-sculpture-celebrating-landmark-date-for-womens-suffrage-revealed-in-westminster-hall/

Utána haza, vacsorázni valahol. A City-ben lakni jó, csak kevés az étterem. Egyikből kiszórtak, mert fiatalkorúak a lányok, másik bezárt, harmadikban rohadt drága volt a hamburger is. Na itt ettünk.

Holnap folyt. köv.

 Ápr. 27.

Madame Tussauds. Nehezen vettünk jegyet interneten Pénztár nem működött, de végül sikerült. Én óvatosan de előre megfontolt szándékkal kimaradtam. Helyette jót olvastam, Hetényi Zsuzsa FB posztok, Vonnák Diana: Látlak (e-könyv),  a könyvklub következő műve.

A műzeumlátogatók lelkesek a hírességekkel együtt készített képek miatt.

Szendvics után Science Museum.

Némi útvonaltévesztéssel érkezünk. Minden rendben. Mindenhová a lányok visznek, belefér.

Nagy lelkesedés, némi flight-szimulátorral kezdtek, majd szétszéledtünk. Én a matematika szekcióban ragadtam le. Számos érdekesség a matematika alkalmazásáról. Jó 2 óra volt. 

A lányok biológiát, orvostudpmányt néztek állítólag, de nem sikerült komoly beszámolókat hallani (félomoly volt a klinikai kipróbálásokról). (Ezzel szemben reggel Boróka nagyon meggyőzően magyarázta el a science tantárgy tanítását, tanulását, telefonjáról mejelentkezve és bemutatva. Büszke voltam rá.)

Kis a shopban való tötyötörgés után busszal a Victoria Theatre felé mentünk, megetettük Őket egy thai akármivel, majd beadtuk a lányokat a Hamilton előadásra. Katiék még éppen időben hozták magukat, és így 4 lány be lett zsufolva.  Mi meg mentünk aszomszédos pub-ba, Barna sör, viszki, bor. Jól éltünk. Michael is megérkezett jót beszélgettünk. Egy kis megoldást vázoltunk nekik, hogy hogyan is kell az ő problémájukkal bánni. Némi nagyképűség, de legalább valami. Meglátjuk mire mennek vele. 4 hónapon belül új lakást kell találniuk. És még egy pár nehezen megoldható probléma.  Kati és Michael együttműködő, kedves párnak látszott. Pedig. Pedig?

A színház végén a bejöttek a lányok a pub-ba, de rögtön kidobták őket, mint fiatalkorúakat. 

Én is vagyok valahol

Így felszedelődzködtünk és a színészbejáó/kijárónál a  színészekre vadásztunk. Képek, szelfik minden mennyiségben, A király viszont elveszett Boróka nagy bánatára.

Busszal hazabumli.

Ápr. 28.

Reggel Borka beváltatta velünk az egyik kávézóból szerzett kuponjait, Finom ausztrál - etikus - kévét kaptunk, kisséé savanyút, de a miénk volt/lett,

Gyalogmenet a Towerhez, de előtte a római falmaradványok. A Tower egy vagyon pénz,de megéri.

Ugyan vettünk audioguidet, de nem jutottunk oda, ahol fel lehetett volna venni. Volt egy ingyenes 45 perces vezetés a külső látnivalókrél, egy derék yeoman előadásában. Nagyon jó szórakoztunk.

A yeoman és a brigantik

Utána különböző látnivalók, őrők, medevebőrkalap, kínzókapra, fegyvertár, sok minden más is. Közben egy kis ebéd, majd még tovább dologztunk a nagy művel.

Amikor kiféradtunk, akkor Tower bridge, majd metróval az Oxford streetre az áruházakhoz, leginkább a Selfridges-be, ifjúkorom emlékére.

A lányok rendesen elvesztek az áruházban, kissé lehorgonyoztak a könyvesboltban, de aztán körülnéztek. Muris volt. Boróka megint kiakadt. Zsuzsa  és Csenge megnyugtatta, és így nem volt akadáálya a Kati-Yael-Hanna párossal vacsorázni a Soho-ban, egy koreai étteremben. Csenge volt a szakértő, mindenki ő igazított el, ls nem csalódtunk.

Egy kis zöld tea Mochi fagylalt

 A Soyu rizspálinka, amiből minde lány kaptt adagot, de a kb 24%-os alkoholtartalom hatásaira rendesen felügyeltünk.

Vacsora után Tesco, kenyér és paradicsomos bab.

Katiéktól búcsú.

Busszal haza.

Ápr. 29.

A paradicsomos bab mérsékelt. Azt hiszem kellene hozzá virsli. Álmodozom. A tipikus serving ez:

Brit reggeli. Esetleg toasttal.

Gyors pakolás. 4 hátizsák, nem látszik nagyon problémásnak,de mégis. Busszal megyünk a Buckingham-palotához. Olyan május 1-i felvonulási hangulat a gyülekezésnél. Sokan sétálnak. Sajnos elég nehéz látni valamit. Piros egyenruha, fekete kucsma, néhány ló. Igazi turistaáhitat.

Ott is hagyjuk Zsuzsával. A lányok még ágaskodnak, elmondásuk szerint sikerel.

Hideg van, hamar mindannyian egy elátkozott kávézóban tláljuk magunkat. Valami baj lehetett a pénztárgéppel, úgyhogy kb egy óra altt kaptunk kávét. 

Busszal a Trafalgar térre. Valahpgy elteltünk londonnal, mindenki elfáradt. A Nelson-mese senki sem érdekelt (engem azért igen, na). A National Galery előtt zászlókat krétázó fiatalok inkább. Le is ttünk a magyar zászlóra egy kis pénzt, állítólag ukrajnának.

Szendvicsevés, majd utolsó erőnk megfeszítéséből arra jutottunk, hogy Natonal Galery. Kissé hajszás a hátizsákokkal, de saajnáltuk a 2 fontot darabonként a ruhatárra. Egy kisebb útvonalat választottunk. A képeket lig láttuk, bár az a két terme Rubenssel, majd, Cranach-hal, stb. tele egy kicsit emlékeztetett egy kulturális kalandra. De be kellett látni, hogy ez így nem megy. 

Azért egy nyugalmasabb kép tetszett nekem.

Jacob van Oost the Elder 11 éves fiú portréja, részlet

Még beálltunk egy földön ülő gimnazista csoport mögé, és lebilincselve hallgattuk a lelkes, földön ülő és térden csúszó tanár magyarázatával, az összes gyerek bevonásával, és mélyelemzéssel. De most nem tatálom a website-on a képet.

Ezután pisilés, majd irány a repülötér. 

Kis (nagy) izgalom. Boró elhagyta a tárcáját a vonatban. Szerencsére a vonat bennmaradt az állomáson, úgyhogy Boro beszállt, szétkapta az ülést, és előkotorta a bűnöst. Ez is egy jó kis tréningélmény. 

Kész vagyunk amerikába menni.

 

Ténfergés a reptéren, de legalább már nem kell járni se. Csenge friss könyvét olvassa, nekem is van mit. Sokat késik a repülő. De éjfélre azért hazaérünk. Hiánytalanul. 

Egy forró leves és egy pohár bor még lecsúszott.

 

  

 

 

, 

2021. július 12-16. Párizs

 Hosszú idő után egy kis frissítő utazás.

Wizzair Párizsba, egy-egy kis hátizsákkal, amelyekben még maradt is hely. 

Orly. Vonat-RER-Metro. Fura érzés, hogy nem ismerem jól ki magam, kérdezősködni kell.

Az Airbnb  9 m2-es, van benne minden, csak a hely kevés. Ilyen is van. Belváros.

Éjfélre kerülünk ágyba. 

13-án, kedden délelőtt egy kis kávéházi reggeli, kakaó, croissant, rántotta, két tányér boldogság.

Az eső rákezd, éjfélig abba sem hagyja.

Séta a hosszú felújítás után májusban megnyílt Musée Carnavalet-hez. Anne-Marie elkísér bennünket, 

Ő sem látta még. Nekem valahogy eddig mindig kimaradt, pedig.   Covid-csökkentett látogatóáram, kényelmesen lehet mindenütt mozogni. Bennünk nincs félelem.

Párizs története. sokféleképpen, 650000 műtárgy, sok kiállítás, nagy épületek, 4 óra alatt elteltünk, de persze nem tudtunk mindenhova eljutni.

Cégérkiállítás, régészet, középkor stb. 

Egy nekem gyöngyszem az elhagyott gyermekek "óvásáról.

A kiállítások inkább időrendiek,  mint művészeti ágak szerintiek.

Érdekesnek tűnt a Nagy Francia Forradalom kiállítás, inkább arra mentünk.

A történelemtudásunk hiányossága itt egy kicsit halványítható.

Sok apróság és zavar a fejekben. Meglepő új tudás: A Bastille-t a "szimbolikus" ostrom után (összesen hét rab volt benne, 96 hét alatt bontották le egy építési vállalkozó pénzén és embereivel. És hova lettek a kövek, kérdem én? De ez rossz reflex. A vállalkozó nemzeti hős, persze. A szimbolikus szörnyeteg eltűnt. 

Karikatúra a Rendi gyűlésről, a három rend.

Sok egyéb van, még egy fülbevaló guillotinnal, királlyal, királynéval.

Múzeum után séta az esőben, egy jó kis ebéd, séta tovább a vigasztalan esőben. A Pompidou központ és a Hotel de la Marine az ünnepre való tekintettel bezárt, mire odaértünk. Ügyetlenség ez a július 14. is.

A Hotel de Ville előtt oltósátor, mérsékelt, de azért észrevehető sorral.

Macron hétfő esti bejelentése szerint kötelező lett az oltás egy csomó embernek (egészségügyiek, gondozók), és ezért most van egy kis löket.

Általában jobban hordják a maszkot, a metrón csúnyán néztek, amikor elfelejtettem felvenni.

Tehát haza, egy kis szunyókálás, majd az esti kuszkuszra felkészülés. Üresen kongó étterem, Anne-Marie szerint a Covid elől elmenekültek a népek Párizsból. A kuszkusz finom, mint mindig, Zsuzsa szokásos francia képzése zajlik, némi fordításssal. 

Esőben a Notre Dame háta mögött hazaosontunk az esőben. Távolról tűzijáték hangja. Utcabál nincs. Covid. De legalább nem Gyurcsány. 

2021. július 14.

A Nagy Francia Forradalom, ünnep. Reggeli a szemközti kávécsehóban. kis rántotta, kakaó, croissant.

Utána séta a Lyoni pályaudvarhoz, ahol Arnaud-dal találkozunk. Az úton, a Rue de Rivoli felett a díszszemle repülőit látjuk, majd egy pisilés alkalmából egy kávéházi tévén látunk egy részletet a földön lépegető katonákról is. Megadták a módját. Nagyon sok nő.

Arnaud taxival vitt ki a tett színhelyére. Ebédet rendeznek tiszteletünkre Saint-Maur-des-Fossés (nem érdektelen történetű és fontosságú) kisvárosban Arnaud nagynénjénél, Régine-nél, és férjénél, Gilles Gouriounál, akikkel 2 éve Lyonban voltunk együtt néhány napot.

Nem volt világos, hogy ez csak ami tiszteletünkre lesz, de kiderült, hogy ez van. Arnaud emiatt feljött Lyonból, és volt még négy aranyos rokon Normandiából is. Ajándékot nem nagyon vittünk, (nem volt feladott csomagunk) csak egy nagy pálinkásvejet és Túró rudikat. Arnaud-nak elvittük a Zerkowitz találkozó vendégkönyvét ajándékba, mint értelmi szerzőnek és végrehajtónak.

A ház kellemes külvárosi családi ház, szép, gondozott kert. Mindenféle falatok, pizza, nyárs, torták és sütik. Hangulat kiváló. Kissé váratlanul ért, hogy beszédet kért Arnaud tőlem, remélem nagyobb leégés nélkül sikerült, bár elég rövid lett.

Aranyos család, Arnaud egyik testvére, Alexia 3 gyerek + férjjel, Arnaud papája és a többiek nehezen azonosítható mosolygós fejek.

A fiatalok szívesen „tanítottak”, meséltek tanulmányaikról (titokban képregények írása, világmegváltás, gazdasági-üzleti tanulmányok stb). Előjöttek az esélyegyenlőségi kérdések, világvége, segítsünk az afrikai szegényeken…

A felnőttek és kedvesen beszélgettek, kérdezgettek. Július 14 jelentősége kérdéses, de azért büszke franciák vagyunk. A Bastille köveinek sorsáról nem tudtak semmit.

Papouchi =Arnaud papája holdraszállásszkeptikus, nem hiszi, hogy leszállt volna ember a holdra, és ezt szívesen magyarázza. Arnaud nem érti, hogy lehet ez, de belenyugodni látszik.

Egy kis meglepetés nekem, hogy – Magyarországról beszélgetvén – egyszerűen nem hiszi el senki, hogy európai pénzeket el lehet lopni. Már hozzászoktunk, hogy lehetetlennek vélt dolgok megtörténte nem elképzelhető egy nyugati országban élő értelmiséginek sem. Így megint úgy néztünk ki, mint a szerencsétlen extrém ellenzéki aktivisták, mert eu-s pénzt a szigorú ellenőrzés miatt köztudottan nem lehet ellopni. Jóindulatú mosolyuk még megvolt, amikor abbahagytam a témát.

Szedelőzködés, Arnaud elvisz az RER állomásig, onnan egyből az Étoile-hez megyünk. Szép, szép, de csalódás, mert nincsen sehol buli, utcabál stb., bár sokan vannak az utcán. Talán a Covid miatt. Végigsétáltunk a Concorde-ig, majd metró, és haza. előtte egy kis kávéhézi vacsi.

A szoba nem lett nagyobb, csak mi.

 

 2021. július 15. csütörtök.

    Fondation Vuitton.

Fondation Vuitton. A Bois de Boulogne-ban remek épület (Frank Gehry építész, 2014). Zárva van. Úgy gondoltuk, azért érdemes megnézni. Csalódás egyrészt, mert nincs jelezve, hogy hol van, nincs tábla, leírás, sőt körbe sem lehet járni, csak ha belépünk a szomszédos vidámparkba (Parc d’Acclimatation). Másrészt persze ragyogó. Úgyhogy utólag tájékozódunk az épületről.

Fáradtak vagyunk. Egy kis fűbenalvás felkészít az ebédre, majd 3-ra Bourse de Commerce-be megyünk, Anne-Marieval. Vadiúj múzeum, a tőzsde átalakítva, a les Halles negyedben. Telitalálat. Modern művészet, erős ingerek.

Nagy élmény, de nagy is a fáradtság.

A múzeumlátogatás végére megjön Arnaud, szerintem kíváncsi volt a hármasunkra, hogy hogy van ez Anne-Marieval. Jót beszélgettünk egy teraszon. Egy is történelem, Toulouse-tól máig. Téma volt, hogy Napóleon diktatórikus öröksége hogy fér össze azzal, hogy a mai demokrácia ilyen magas polcra tegye. (Persze már a 1840-re megvolt ez a nemzeti hős pozíciója, pedig akkor még bőven éltek olyanok, akik szenvedtek korábban miatta.)

Hazafelé Zsuzsa lába már nagyon fájt, rossz cipőt hozott. Taxiba ültünk és haza. AM is jött, szemügyre venni a 9m2-es lakást. Elismerően csettintett.

Vacsorázni csak én mentem AM-hez, mert már nagyon előkészült, úgyhogy leettem az 5 fogást. Zsuzsa kapott doggybag-et.

2021. július 16.

Péntek reggel doggybagból reggeli.

A pezsgőt elfelejtettük, ott maradt a frigóban.

Első állomás az Arc de Triumph teteje. Valahogy ez Zsuzsának ez kimaradt. De nekem is jól jött a frissítés a történelemből, építészetből. (Tudta-e Ön, hogy Victor Hugo temetésén 2 millió ember volt az Arc de Triumphnál?)

Utána a les Halles. séta, ebéd, majd a Pompidou központ. 

Ruhatár

Chagall: Kettős portré egy pohár borral

Chagall: Az eiffel torony  házaspárja

Fáradtság megint elég zavaró volt. Képek, szobrok, régi filmek stb., ahogy már megszoktuk. Felüdülés. Nem találtam viszont a női művészek kiállítását, amire céloztunk.

Nem baj. aludtam egyet az egyik teraszon, majd metro/RER/Orlyval és Wizzair.

Megérte elmenni, jó kis nyitás volt, bár ott már szorgalmasan készülődnek a zárásra (most vezették be, hogy ha egy vásárló, látogató, akárki, akinek beltéren maszkot kellene viselnie, és nem visel, amiatt 35 ezer euro büntetést kaphat a cég/szervezet/múzeum és börtön is kiosztható. Egy pillanat alatt ott termett valaki figyelmeztetni, ha lehúztam a maszkot. Szabad téren is sok helyen kötelező a maszkhasználat).

De gyanúsan keveset bírtunk fizikailag. Innen szép nyerni.

Utóirat:

Vannak megint neonreklámok

: 

 

2020. aug. 2-4. - Makov

A Balatonról hazatérés után, kimosva, kivasalva indulás Csengével, Borkával Makovba, Hankáékhoz.

Filip más útvonalon megy Siófokról. 

Sajnos a jelzett 4 és fél óra helyett 7 órába telt az út, amelyben 1 óra ebéd volt csak. 3-án kiderült, hogy az ok az volt, hogy a Waze beállításaiban nem szerepelt a szlovákiai matrica, tehát nem vitt minket jó és gyors utakra.

Amúgy rettenetes csalódás volt, hogy Martínban elhatároztuk, hogy eszünk egy knédlit. Na végre találtunk egy helyet, ahol volt egy adag, de borzalmas volt. Se szósz igazán, se puha knédli. A gyerekeknek kívántam bemutatni, hogy ez itt a nemzeti eledel, és persze szerettem volna már egyet enni. Szóval lebőgtem, de azért a hangulatunk jó maradt, szépen elaraszoltunk Makovig.

Hanka és Filip, és persze Hanka mamája aranyosak voltak, ragyogó marhapörkölt beszélgetés, bor várt.

A kertben ettünk, a körülöttünk köröző libák halálra rémítették a gyerekeket, de igyekeztek túltenni magukat a problémán.

A házra ráismertem, de kívül teljesen modern szigetelést, új ablakokat és egy fedett előteret kapott. Belül a változás nem olyan nagy, emlékek előjöttek. Többször jártam ott Péterrel a 70-es 80-as években. Az 1. emeleten kaptunk szobákat. Kellemes volt a nagyszüleink újlipótvárosi hálószoba-garnitúrájának ágyaiban aludni, amelyek végig kísértek a Martinovics tértől a Bajcsy-Zs. úton és a Kereszt utcán át egészen most Makovig, mert kidobás helyett Filip kapta meg az ágyakat és a ruhásszekrényeket, mondván, hogy az szép éjjeliszekrények úgyis náluk, azaz a siófoki házban vannak. ezeket most is sikerül ellenőrizni, amikor látogatást tettünk nálunk a balatoni nyaralás utolsó estéjén.

Este hosszú beszélgetés, pálinkázás, borozás. Péterről is szót ejtettünk, hogy hogy is volt az...

Jó esett a beszélgetés, azt hiszem, mindannyiunknak.

Másnap reggel ugyancsak a kertben reggeli, nekem ugyanúgy a ragyogó pörkölt (ők gulyásnak hívták).

Reggel a konyhában a cseh rádió szólt, ezt szóvá tettem, és egy szomorú beszélgetés kezdődött arról, hogy milyen vacak is az élet errefelé a szétválás óta, meg persze az állandó politikusi és helyi kiskirály-lopások miatt. Csak egy info arról, hogy mennyire meg voltak lepve a népszavazók. A szétválás előtt Makovból naponta mintegy 20 busz ment Osztravába, a szomszédos csehországi nagyvárosba. Ma egy sem. Vasút sem. Autó. Az van. Megnéztem a Google Mapsban. Nem tud tömegközlekedést felajánlani. Nagy a szegénység még mindig errefele. Nagyon sokan kivándoroltak, De ez már nem volt nekünk újdonság.

A délelőttöt Boróka egy HomeDesign app-pel töltötte. Ezt Kláritól sikerül megtanulnia és nagyon sikeresen dolgozik vele. Mi 3-an Hankával elmentünk a hegyekbe kirándulni, a szülőháza mellé, ahol egyébként Filip próbál helyrehozni egy családi tulajdonú romos faházat. Embert próbáló - de gyönyörű helyi környezet, minimális komforttal, de jó levegővel, nyugalommal stb. Egy tucat házikó, többet közülük már jó kis hétvégi házzá pofoztak a kijáró tulajdonosok, de van még több romos. Filipnek még nagyon sok dolga lesz.

Hanka szülőháza valaki másé már. 

Az élet ott nagyon nehéz lehetett egy pár szóval ecsetelte Hanka a gyerekkorát és a környékbeli emberek életét. Mindenesetre az akkori adottságok sokkal nagyobb társadalmi mobilitást nyújtottak, mint ma. Ma elképzelhetetlenül beszűkült itt is a kitörési lehetőség. De Hankának és testvéreinek sikerült, nem is akárhogyan.

Nem a házig mentünk, hanem csak az utolsó hegy lábáig, ahonnan gyalogoltunk, Útközben gombásztunk. Sokat találtunk, szépet, csúnyát, mérgeset, kedveset. Csenge nagyon élvezte, és ettem egy pár nyers gombát, egy párat hazahoztunk.

Itthon Borka büszkén mutatta a felépített házait, Filip elégedetten bújt elő az íróasztala mögül, haladt a projektjével. Ebéd, egy kis juhsajtos saláta uborkasalátával, maradék pörkölt, kifli. Megint, még mindig ragyogó. Filip megtalálta a közeli tutajozó telefonszámot, Martinban, nem a Dunajecen, hanem a Vágon. De ez is jó, legalább nem 3 óra utazás, hanem csak 1. Kevés résztvevő, időnként egy kis szemerkélő eső. Egy tutajt töltünk meg. 12 turista, 2 részben népviseletes tutajos, be nem állt a szája a vezetőnek, csak szlovákul, de Filip szerint ez szerencse volt, mert olyan sok sületlenséget beszélt. A folyó hol lassú, hol nagyon hullámos, tarajos és gyors a mélyben lévő szikláktól és a szélességtől függően. Gyerekek izgultak, de a végén minden jóra fordult. az erdő, a sziklák, a 13. századi várak romjai együtt jó látvány volt.  A végén még egy motor nélküli kompot is megcsodáltunk a 'Science" óra egyik későbbi kiadásához felhasználandó.

Magabiztosságunkkal elkezdtük hiányolni a Zmrzlinát, Ezekből már kevés van, mert a gyári jégkrémek elvették a piacot. De a Google Maps elvezetett egyhez, ahol kielégítették az érdekeltek bűnös vágyaikat. Hazafelé játékból nem használtunk GPS-t és egész jól hazaértünk, időnként népszavazást tartottunk a helyes irányba fordulásról.

Itthon tollászkodás, és az izgalom libákkal megkísérelt barátkozás, ami továbbra is rémületet keltett egyesekben, bár nekem a piros hajammal valamennyire sikerült (az olvasók egy része valószínűleg nem tudja, hogy az előző héten Siófokon Klári és Borka rajtam tanult többek között hajfestést, és a deal része volt, hogy egy tincs piros lett rajtam).   Csenge ágyba bújt valamiért pihenni, felmelegedni, legalábbis ez volt a zindokolás. Másik izgalom a méhek megvacsoráztatása. Borka nem nagyon tudta egyensúlyban tartani a kíváncsiságát és a félelmét, így jópofán téblábolt, segített a Scyllák és Charibdisek között egyensúlyozva. Az első méhcsalád próbaképpen él itt, kb. 30 ezer darab, egy vödörrel vették őket, de már szaporodtak a vadiúj kaptárban. Nem volt szép idő, a bejáratnál kicsi volt a forgalom. Füstölő. Ez legalább nem csíp, így Borka boldogan nyomogathatta. A kis füstölés a méheknek azt üzeni, hogy tűz van, és akkor nem velünk foglalkoznak, hanem a mézet akarják megmenteni. Lekerült a kaptár teteje. Legfelül egy műanyag tálca, amibe vacsora (cukros víz) kerül, az előző adagot már csontig megették. Levették a tálcát is, megszemlélhettük a kereteket a méhsejtekkel, bár Borka távolról keveset látott, de elhitte.  Csenge is elégedett volt, hogy nem forgott ilyen veszélyben.

Vacsora zöldségleves/főzelék. És baracklekváros gombóc, olvadt vaj, fahéjas porcukor, áfonyalekvár. Na neee. Egy pár bizony elfogyott. Borka megtürtőztette magát, és csak kettőt evett, láttátok volna a szemét, amikor én a harmadikat ettem, de akkor már nem akarta megváltoztatni a komoly büszke döntését.

Esti foglalatosságként megpróbáltunk utána nézni a nap közben tapasztalt érdekességeknek, de kudarcba fulladtunk, mert Borka telefonja a raft szóra csak egy raft nevű játék találatait hozta fel, és nem sikerül kideríteni, hogy egy mitől van. Úgyhogy felhagytunk a  próbálkozással, amíg lehiggadunk éjszaka.

Aug 4.  

Ünnepi reggeli, legalábbis egy szép virágszálat kaptam a reggeli mellé Hankától. Ma is volt Treska, a kiváló hagyományos majonézes halsaláta, meg egy nagyon klassz főttkolbász. Ja, el is felejtettem, a kávé egy a Dani által restaurált igazi régi olasz kávéfőzőből állt elő. A helyigénye elég nagy, csak az emeleti konyhában fér el. De jó volt, szép volt.

Lassú búcsú a libáktól is, és irány a Dobsinai jégbarlang. Odafelé a kölykök az interneten felkészültek, némi nehézséggel, de az alapokat megtudtuk. Egy csak felülről nyitott barlang, ahova télen bezúdul a hideg levegő, és bennmarad, fagyottan tartva a befolyt és a mostanság befolyó vizet.  Szóval 100 ezer köbméter jég. Megnéztünk, impóznás.

Brindzás galuska után  irány a lefoglalt szállás Poprádon (illetve Svitben, mivel rosszul adták meg a címet, így kis izgalom után találtuk meg).  A ház tágas jól felszerelt, a legérdekesebb, hogy kiváló állapotban megmaradt 50-es évekbeli enteriőrrel. Zenegép, kredenc (mindenféle autentikus poharakkal), szárnyas tükör, szekrények, ágyak, fotelek, üveglapos asztal, alatta terítővel, de pesze horgolt terítős kerek asztalka is. 

Elsétáltunk a Lidlbe. Minden rendben volt, em maradtunk éhesen. Svit e része mintha cigányváros lenne. Alig volt nem cigány járókelő. Jó hangulat. Nyugalom, béke.

Vacsi után esti mese. Brigiék, hogy-hogy nem, a Sorstalanságot adták a lányokkal olvasnivalónak. Fura ötletnek tartottam, de nem megyünk keresztbe a szülői szándékkal, így felajánlottam, hogy az első 30-50 oldalt felolvasom nekik, hogy könnyebben lehessen később olvasni. Csengével eljutottunk kb. 30 oldalig. Borka inkább fürödni ment, csak a hagyományos römire jött vissza.

Az olvasásnál és voltam a lábjegyzet, némi magyarázattal, amikor úgy látszott, hogy jó. Aki nem emlékszik, annak jó tudni, hogy a regény eleje nem túlzottan érdekes - a mai vizuális youtube-netflix kultúrából nézve. Ez indokolhatta, hogy már másnap nem kerül sor a folytatásra. Örüljünk annak, ami van, vagy volt.

Végre egy handrömivel némi megbecsülést szereztem.

Alvás.

Aug 5. 

Akkor most a Magas-Tátra. Bombabiztos, ha a lanovkákhoz megyünk, ha egy napunk van erre. A Lomnici-csúcsra reménytelen felmenni, állítólag. Előre kell jegyet venni, és akkor sem biztos a feljutás, állítólag. Azért tömegeket nem láttunk a nagyfelvonónál.

A másik felvonóval, és az azt követő nagyobb kabinossal feljutottunk 1760 méterre a Kő-pataki tóhoz (Skalnate Pleso). Ezután, mivel nem volt szél, még 2200 méterre egy libegővel fellibegtünk a Lomnici nyereghez, ahonnan egy kisebb nyeregtúrával és felhőbe burkolódzással alapoztuk meg a későbbi viszontagságokat. Ezt (még) mindenki felhőtlen és felhős boldogsággal teljesítette.

A libegővel lelibegtünk, kávé, uzsonna, stb. Borkával lassúevési versenyt rendeztünk az egy szem szendvicsünk birtokában. Mind a kettőnknek sikerült egész az alsó kabinos lanovkáig kibírni. De azért én nyertem. (Szegény kölyök este, már jóval vacsora után, kibotorkált és egy nagy szendvicset még betakart )

Na itt kezdődött a baj. A bűnös én vagyok. Rosszul emlékeztem, hogy 3 évvel ezelőtt, amikor Zsuzsával jártunk itt, honnan mentünk lefelé gyalog. Nem is vettem retúrjegyet, hogy sportoljunk egy jót. És hát elindultunk most a Kő-pataki tótól, ami végzetesnek tűnő hiba volt. Szerencsére a gyerekek megmenthettek minket öregeket, és így ragyogó élménytúrává változott az egész. Végre egyszer ők lehettek a megmentők, hatalmasak, okosok, támaszaink. Zsuzsa kifejezetten rosszul, de hősiesen tűrte, én meg megpróbáltam jó képet vágni hozzá. Szóval: rossz cipővel az ember ne menjen magas hegységbe túrázni. Zsuzsa cipője nem fogta a bokáját, az én szandálom meg csak egyszer volt rajtam, nem volt bejáratva. Az út nem volt könnyű, csúszás, elesés és egyéb átkok fenyegettek, de a kölykök átvették a hatalmat és letámogattak, húztak vontak minket. Zsuzsa cipőjét le kellett cserélni a Csengéére, én meg az út egyharmadát már csak mezítláb tudtam megtenni, mert a körmeimet  lefelé menet megfájdította szandálom. Szóval megrendezni se lehetett jobban. Miután Zsuzsa bejutott lent az autóba, egy kicsit jobb lett a helyzet.

Otthoz egy kis tollászkodás, majd elmentünk vacsorázni, knédli, rántott sajt, hagymaleves, brindzová halusky. Sajnos sztrapacskát sehol nem láttunk.

Míg Zsuzsa, Borka elment fürdeni, sebeket nyalogatni, mi Csengével nagy és komoly beszélgetésben voltunk. Kaptam egy kis visszajelzést, remélem jól fogadtam. Mindenesetre néhány általam gyakran felhozott témára, mondatra fatwát hirdettünk és ez jól esett neki. sok mindenről beszéltünk igazán értékes este volt. A Sorstalanságot valahogy elkerültük.

Aug 6.

A vártnál könnyebben indultunk el. Az előző napi viszontagságok felráztak minket, kirobbanó erőben voltunk. Indulás hazafelé. Sok hegy, fenyő, kanyar, tó, folyó. Kevés város. Egy kicsit megpróbáltunk Losoncon valamit megnézni, de sétaképtelenek voltak az öregek, így nagy zmirzlinázásba fordultunk.

Még azért betértünk egy templomban rendezett kisebb kerámiakiállításra, ahol kedves hölgy erőlködött szlovákul szórakoztatni minket, de nem volt igazán sikeres a fejlesztésünk. Azért megnyugtató volt, hogy legalább egy picit voltunk múzeumban is.

Még tettünk egy halvány kísérletet Füleken is a várral, de már az internet sem mutatott olyan információt, ami miatt ki kellett volna szállni az autóból.

Kinőtt a rántotthús iránti nosztalgiám, így Salgótarjánban egy útmenti étteremben kifogástalan kajára, kiszolgálásra leltünk. A lányok az elmaradhatatlan rántott sajttal harcoltak a húsevés ellen, és megbocsátóan néztek minket.

Hipp-hopp Szurdokpüspökiben termettünk, Malina János birtokán, ahol kávé és jó szó után véget vetettünk a majdnem kéthetes nyaralásnak.

Azért búcsúképpen este nem bírtam magammal, és lenyomtam a torkukon a West Side Story-t, amelyet - Rómeó és Júlia hasonmásként már régótam emlegettem nekik, de talán mégsem volt olyan jó ötlet. Nem volt az a nagy lelkesedés, de azért reggel mintha pozitívabb lett volna a vélemény.

 

Sütöttem egy rakat palacsintát, Zsuzsa ezt a kölykökkel együtt felpakolta és továbbadta Székesfehérvárra őket kutyázni, birkázni Beának.

  

    

2020. március 18. Madrid - Budapest

Madridban a reptéren mintaszerűnek látszik a maszkok viselete, az útlevélkezelésnél kisebb sorbanállás.

Felhívom a 6x6 taxit, hogy van-e ez a fertőtlenített taxiszolgáltatás, és hogyan rendeljük. Pozitív, vidám válasz, on the spot lehet, nem kell előre.

A pesti gép időben indul, kb. egynegyed ház van, a személyzet biztonsági demonstrációt sem tart, egyéb protokollokat is elhanyagol. Csak magyar utasoknak? ugyan.
Kaját nem adnak, elég fapados így az Iberia.
Azért gond nélkül letudtuk az utat.

Érkezéskor elég nagy rendetlenség, rendőrök, hivatalosnak tűnő emberek. Maszkhasználat esetleges, van aki nem illeszti a szájához sem.
Elénk pattan egy rendőrtiszt. Csak azt kérdezi, hogy merre jártunk. A válaszra megnyugszik és elbocsát. Nem említ karantént, piros cédulát. Hát oké.

A taxi 15 percet kért. A sofőr még a kocsiból kikiabált, hogy ne érintsük a kocsit kívülről, majd ő nyitja a kilincseket. Ugyan a bőröndöket ő rakta be, azért ez logikusnak tűnt. Félig nyitott ablakokkal indulva a huzattal is segítettük a vírusmentességet.
A kérdésre, hogy mi ez a fertőtlenítés, egy flakon folyadékra hivatkozott, amivel minden utas után letörlik a felületeket. Az üléseket nem. A flakont érkezéskor megmutatta, de nem volt rajta, hogy milyen folyadék van benne. Alkoholszagú volt, az biztos. A címke a flakongyártó címkéje, illetve a taxivállalat címkéje. Szóval lehet/lehetett ez némiképp kamu. A pasi nem is értette, hogy miért kellene ráírni, ha egyszer az igazgatójuk már mondta, hogy ez fertőtlenítő. Minőségbiztosítás? Mi az.
Amúgy kedves volt.

Szóval hazaértünk, a meglévő készletekhez Icuka vásárolt frisseket is. Ettünk finom virslit, ez már hiányzott.

Rendelések jöttek, én nem fogok - egyelőre unatkozni.
Alvás nélkül kihúzzuk estig.
üdv minden olvasónak is.

Lehet, hogy írok majd naplót?