2014. május 19. Jeruzsálem

Évával a buszpályudvaron találkozunk. 480-as, Jeruzsálemi busz, 1 óra helyett 1,5 óra, csúcsforgalom. Útközben néhány hegy kettévágva autópályának. Buszpályaudvarról spéci villamossal az óvárosig, a Jaffa kapuig.

Első út a siratófal és környékéhez vezet. Hosszan időzünk, rengeteg barmitzvo.

 Péter fényképez, és bámészkodom.

Éva pihen a karzaton a többi hölggyel.

Bejelentkezünk a nyugati fal alatt húzódó alagút látogatásra. 12:40-ig van időnk, tovább lebzselünk a siratófal környékén, mindannyiunk megelégedésére.

itt is figyelnek

Az alagútban sok csoda, köztük egy nagy, 600 tonnás kő.

 Nem világos, hogy hogy került ide. Állítólag radarképek is bizonyítják, hogy ez nem a sziklába faragott szélekkel tuningolt kő. Másutt ugyanis vannak ilyen falak, szépen faragott illesztésekkel.

Támadásunkat az Al Aksza / Sziklamecset felé visszaverték, majd csak fél kettőkor nyitják ki 1 órára.

Az alagúttúra után megyünk fel. sajnos nem mehetünk be a mecsetekre. Amúgy elég békés mindenki, és az idegenvezetők, vallási vezetők kisebb-nagyobb csoportokat vezetnek, oktatgatnak. A terasz óriási, és az alagúttúra alkalmával hallottuk a keletkezéséről, ami miatt nagyra értékeljük a teljesítményt.

kukucs.

Hogy teljes legyen a három világvallás szent helyeinek meglátogatása egy napon, az osztrák szállodában (Austrian Hospice) elköltött ebéd után a Szent sír bazilikát és tengernyi függelékét. A keresztény hívek odaadó lelkesedése, rituáléja nem kevésbé excentrikus, mint a muzulmán, vagy zsidó híveké, talán azzal a nem kis különbséggel, hogy a zsidók elég sokat nevetgélnek a ceremóniák közben.

Hosszan ejtőzünk itt is (a Templom hegyen nem lehett, mert kiküldtek a bezárás miatt).

Trikó a via Dolorosán:

További célunk a leégett ház (Burnt House), ami sajnos bezárt, mire odaértünk. Ehelyett kinéztünk az Olajfák hegye felé, a temetőre. Az arany menóra mellett

 majd mivel Éva és Péter fázott, taxiba ültünk, és irány a buszpályaudvar. A taxisofőr hazudott, agresszív volt. Éva szerint egy arabbal nem vitatkozunk.

Útközben Évával jót beszélgettünk.

A buszpályudvarról hazakísértük Évát, és Danny friss telefoni parancsára Péterrel bevonultunk a Rabin térre, ahol a Maccabi-fanok ünnepelték a tegnapi győzelmet. Kicsit többen voltak, mint bármely hazai tüntetésen, kivéve a békemenetet. zene, zászlók, tűzjáték, olé-olé.

Némi halálosan nehéz gyaloglás után végre hazaértünk, és belevetettük magunkat a jemeni pizzába, és szokásossá vált 96%-os alkoholba.

sajnos, nem tudok részletesebben írni, mert elmúlt az idő, volt egy kis lektorálási munkám, és már leragad a szemem. A fotókat később szerkesztettem bele.

.