2014. június 10. Stockholm - Budapest

Ma már semmi turizmusra nincs idő, pakolás, séta a boltba, ajándékok, fura kaják, reggeli és hideg ebéd.
A vonat, busz, Skanska reptér. Elverjük az utolsó koronáinkat, kaviár és erjesztett hering (Matjessill) lesz belőle. A matjess Hollandiából ismerős, nem tudjuk, milyen lesz ez, majd otthon kiprób.  A legbüdösebbeket (vö. surströmming) nem találtuk meg, így nem hoztunk.
A tubusos kaviár édesnek tűnik, finom.

Ez volt Svédország nekünk.

2014. június 9. Stockholm - Drottningholm - Stockholm

Korán/korábban kelünk, egy kisebb boltban reggelit, ebédet veszünk, majd irány Drottningholm, metró+busz kombóval. Gyönyörű idő, feltűnően kevés látogató, persze még 10 előtt értünk ki. Sisakos őrök és sisak nélküli lányok jelezték, hogy a kastély zárva van mára, sajnos, nem tudtak mindenkit értesíteni. Később túristák pletykáltak arról, hogy egy hercegi kisbaba van a dolog mögött.

A színház meg a kínai kastély azért nyitva van, és a palotakert nagy részében is lehet mászkálni.
A színház. A Haydn társaságra nem vallottunk szégyent, jegyet vettünk bementünk a rövid vezetésre. Sajnos, a vezetés valóban rövid, mintegy 25 perces, és nagyon nem részletes volt, különösen a színpadtechnika maradt ki teljesen. (Szerencsére Cesky Krumlovban kikupálódtunk Malina Jánosnak köüszönhetően.) Érdekes volt viszont, hogy a gyertyákat helyettesítő lámpák lángja imbolygott, valami új találmányból kifolyólag.) A történetben itt is megfogott, hogy hogy el tudták felejteni a színházat mintegy 100 évre, hogy azután az 1920-as években "fel kelljen, lehessen fedezni, véletlenül. Hasonlónak éreztem a Vasa hajó elfelejtéséhez, de hát az persze nem volt látható az évszázadok alatt. Mégis, mintha .., fura.)

A Kínai kastély is csinos (bennük egy nekem új fogalom: ink cake, egy hagyományos szilár tinta/festék, jé), meg a hatalmas, gondozott park, a szökőkutakkal,

távcsövement használtam az IPhone teleobjektíveként

sövényekkel. Sétálgatunk, rászántuk az időt a részletekre.

Busszal vissza a metróhoz. Ebédelünk egy gyümölcsösstand mellett, Zsuzsa gyümölcsigényeit kielégítendő.
A városba vissza. Célunk a Városi múzeum volt, de az hétfőn zárva, ahogy ezt a helyszínen megtudtuk. Bánatunkban felmásztunk a Katarina liftre, bámészkodtunk egy sort, (elég ronda a belváros egyik oldala innen, de már dolgoznak a rendezésen)

 majd mikor kiderült, hogy a következőnek kiszemelt nemzeti Múzeum sincs most igazán látogatható állapotban, úgy döntöttünk hogy buszozunk egy sort. Elkeveredtünk a Karolina intézethez is, ahol hatalmas építkezés folyt, és még néhány fotogén (?) körzetet, pl., a szabadkikötőt is érintették a járatok. (Mindenütt vagy biogázbusz, vagy bioetanolbusz, vagy biodízelbusz jár. Füst persze nincs, csak egy árva gőzhajó volt képes egy kicsit füstölni.) Végül a gasztrofesztiválra mentünk, hogy zenét hallgassunk (előző alkalommal a kaja volt rossz, nem a zene), de az éppen végetért, bontoták a sátrakat. Kis esőlábak lógtak mindenfelé, ezért hazamentünk, hogy majd később leszaladunk sétálni/vacsorázni. Ebből lettek a thai levesek, ismét ragyogóak.
Szóval a mai nap olyan nyaralósra sikeredett. Ha durván akaronám mondani, kissé unatkoztunk is.
A felvidámodás érdekében itt jegyzem meg, hogy láttunk óriási  repülő hattyúkat a vitorlázás közben, ami nekünk egy nagy premier volt és szép.

2014- június 8. Stockholm

Ez a késői és korai világosság mégiscsak zavaró. Nappal fáradtabbak vagyunk, mert éjszaka kevesebbet alszunk, aztán persze reggel még egy picit rá. Ma is kelleni fog még a füvön is hunyni egyet. :)

Múzeumi nap. Cél a Moderna Museet a Skeppsholmen szigeten, esetleg még talán beleférne a Prins Eugens Waldemarsudde is a Djurgarden keleti részén, amit Jancsi ajánlott melegen. (Nem fért be, pedig Staffan Nihlén, Rigmor Grönjord, még a nevük is nagyon gyönyörű skandináv, és még angolul sincs semmi a neten róluk, igazi egzotikumok lettek volna, de...).
Késői indulás, Gyalog a komphoz, de nem sikerül a Skeppsholmenre menő kompba szállni, egy kicsit  séthajózunk Djurgardenbe és  vissza. A napsütésben teljes üzemben látszik a vidámpark, iszonyú magas körhintával, sokfajta hullámvasúttal és tornyos ejtőgépekkel. 
Végül sikerült a Skepssholmenre navigálni. A fűágy megvetve.

Valaha tengerészeti bázis, de ma már csak park, kisebb hajók kikötője, múzeum. A parton a legrégebbi, 18. századbeli, ma is működő (ágyú)daru.
.

A múzeum két időszakos kiállítást (Niels Dardel és Marcel Duchamp) és egy állandót ajánl. az épület is modern, de nem esünk hasra, sem hanyatt. Körülötte műtárggyanús dolgok a szabad területen.

Nils Dardel 

 nekem ez a Transszibériai expressz tetszett a legjobban, de sok más is volt, még soha nem látott szépségres dolgok. Megérte a vizitet.

vagy eZ: Lány fáklyával és égő szívvel

Marcel Duchamp

és az alapmű:

Az állandó kiállítás is nagyon bő, elég fáradtak vagyunk, de a Chaplin Modern Idők vetítésére bukkanva rendesen felfrissültünk. Jó darabot megnéztünk, végigröhögtük.
Azért sok más is, pl: Tell Vilmos talánya, na kitől?

Érdekes történetek a háború előtti művészeti cenzúráról (Bror Hjorth, és Kylberg, és az importtilalom) , v.ö. Entartete Kunst Németországban. Van még Chrico, meg Bunuel+Dali közöse filmek (Andalúziai Kutya és az Aranykor.  Záráskor azért el kellett jönni.

A buszmegállóban még egy pár cucc: Paradiset (Niki de Saint Phalle  Jean Tinguely) ezekből egy:

A busszal be a városba, valami svéd kajára. Húsgombóc lekvárral. Sajnos nem készítettem fényképet. Itt van hekyette egy irodalmi, vörösáfonyával.

Gyalog indultunk haza. Egy túl nagy adag fagylalt elfárasztotta Zsuzsát, szégyenszemre ki is kellett dobni a felét, majd a kedvenc 43-as busszal haza.

2014. június 7. Stockholm - Waxholm - Stockholm

Maradék kínai kaja reggelire.

Naos, szép reggel, A tervezett vitorláskirándulás előtt felmegyünk a Södermalm dombról a tengerpartra menő Katarinahissen lift/kilátóhelyhez, de éppen zárva volt, akkor majd máskor...

János  Jancsi (Hajdú János, a hatvanas évek végi Csányi óvoda tagja, ötvös diák, és rég nem látott haver jött elénk a Gamla Stan kompkikötőjéhez az egyik vitorlásával. 

János sok országon, intézményen keresztül nagyon komoly tudományos karriert futott be, biokémiai, röntgendiffrakciós, krisztallográfiai és minden féle hasonló témákban, jelenleg 3 helyen van állásban, Stanfordban, Hamburgban és Uppsalában, Uppsalában él Inger Andersonnal együtt, és a Biomedical center részét képező intézeteikben részben hasonló témákon is dolgoznak, (ha olvasná, biztos megkommentelné)  amelyből nekem a kemény röntgen sugarakkal való vírusvizsgálatok és a pikoplanktonok tűntek a legérdekesebbnek.

Nemrégiben egy volt katona- és évfolyamtársától, Tömpe Jánostól kapta meg az email címemet, és így jött össze ez a nosztalgiatalálkozó.

A hajóval megközelítettük a kikötőben állomásozó, műanyagborítású, radarral alig látható Visby osztályú lopakodó hadihajókat,

János radarján ellenőriztük a láthatatlanságot, amely azért közelről ugyan nem volt teljes, de nagyon meggyőző azért volt.

Elindultunk a nyílt tenger felé, de a millió sziget miatt erre nem sok reményünk volt, így elbotorkáltunk/rohantunk Waxholmig,

 előbb motorral, majd vitorlázva. Ott néhány kísérletet tettünk a lehorgonyzásra az egyik közeli szigetnél, de a szükséges és elégséges feltételek lassan jöttek össze, sokáig keresgéltünk 10-20 méter mélység közötti vizet nem gleccsersima fenékkel, hogy a vasmacska beakadjon valamibe.

Finom ebéd következett a frigóból, (ime egy részlet, a Visby torta nevű gyönyör, amiről azonban nem találtam receptet).

majd visszapöfögtünk Stockholmba, a vitorláskikötőbe, ahonnan kocsival János a belvárosba vitt, majd hazament.

Ez így rövidnek látszik, de azért 10 órától este 10-ig tartott, amelyben sok beszélgetés, emlékezés, mi történt veled azóta, mit csinálsz most, gyerekek, emlékszel, hogy akkor..., stb. típusú eszmecsere, valamint a svéd lélek (lagom, jantelag stb) és más témák (tudomány, diákok, USA, német, magyar lelkek összehasonlítása, némi orbánozás és gyurcsányozás) megvitatása, a szélben való sok billegés, kormányozni tanulás, és a vitorlás leállítása, rendbetétele is benne volt. Zsuzsa egy jót is aludt.

Találkoztunk két, részegeskedőket szállító komphajóval.

A hajók az EU vámmentes boltjainak megszüntetése óta úgy adnak lehetőséget a korlátlan italvásárlásra, hogy megállnak az Aland szigeteken, ahol - az EU-n kívüli terület lévén, vámmentesen és nagyon olcsón lehet italt kapni, és ez rendszeres célja is a kompokon utazóknak. 

 Este még elmentünk vacsorázni a gasztrofesztiválra a belvárosba, de az ma kivételesen rémes volt, jobb elfelejteni.

2014. június 6. Stockholm

Finom reggeli lustálkodás, és az előző napi salátabár maradékának eltüntetése után Djurgarden felé menő komppal átkeltünk egy kis vidám múzeumozásra. A szigeten van jó pár múzeum, vidámpark, állatkert.
A Vasa múzeummal kezdtük, és késő délutánig ott maradtunk, talán egy kicsit lassú tempónk miatt. A hajó nemzeti kincs és fő mutatvány. Ugyan - legalábbis a könnyen elérhető információk között - nincs szó arról a kudarckontextusról, ami egy 1 km után elsüllyedt csodahadihajó nemzeti kincset egy kissé beárnyékol, de mégis furcsa, hogy egy ilyen kudarc tárgya az ünneplés tárgya is és nemzeti jelkép is. Nekem az is nagyon furcsa, de végülis - a mai igazságszolgáltatási szabványok szerint - érthető, hogy a kudarcot nem követte fejek hullása, sőt, senkit sem tudtak/akartak felelősségre vonni, ami a középkorban azért nem stimmel. Valószínűleg a király maga is felelős volt a sürgetéssel, és a tervezésbe való beleszólással, de mégis, maga helyett sem akaszttatott fel senkit.
Persze igaz, hogy ha nem süllyedt volna el a hajó, akkor nem lenne ma egy évi egymillió látogatót fogadó múzeum, mert a hajó teste csak ebben a félig sós vízű fjord fenekén maradt meg, ahol a hajóféreg már nem tud megélni  (egy kissé áttervezett testvérhajója 30 év tervezett szolgálati dő után el is enyészett).  Szóval a nemzeti (?) teljesítmény talán éppen abban van, büszkeségre az ad okot, ahogy a hajót kiemelték, konzterválták, bemutatják.
A múzeumbann számtalan mellékkiállítás, bemutató, filmek, részletekbe menő ismertetések (most nem panaszkodhattam az angol szövegek hiányára) sok időt igényelt, amire azt rá is szántuk.
Zsuzsa elfáradt, megfájdult a hasa, úgyhogy kevésbé volt lelkes, de hősiesen kitartott. Arra gondoltunk, hogy egy kis pálinkával/snapsszal gyógyítgatnánk, de ezzel a kérésemmel kisebb zavart idéztem elő a büfében, mivel Svédországban a pálinka forgalmazási/életlehetőségei tényleg korlátozottak,  így valami őrületes baromságnak tűnhetett a pálinka gyógyszerként való alkalmazásának ötlete a pultosnál. Lemondtunk róla, és más módját választottuk a túlélésnek.
A múzeium után egy nagyot aludtunk a füvön, majd irány a Skanzen. Sajnos, a szigeten a többi múzeum már csak kb 1 órát lett volna nyitva, pedig azok jobban érdekeltek volna. Pl. az etnográfiai és az alkoholmúzeum (a svéd téli sötétség, depresszió, alkoholizmus, szabadosság talán eltűnőben lévő jelenségéről).
Szóval skanzen. Ez egy állatkert és egy szabadtéri építészeti múzeum (v.ö. skanzen magyarul) keveréke. Azért is mentünk oda, mert a nemzeti ünnep (másutt alig látható) jeleit véltük ott megtalálni, azt hallván, hogy  a királyi család is ott tölti majd a napot. Június 6. a legnagyobb nemzeti ünnep (1523-ban ekkor váltak önállóvá az un. kalmari únióból kilépve). Svéd papírzászlók száma talán ma több gyerek kezében volt mint máskor, sőt észre vettünk a füvön kemping asztalt körülülő, ebédelő 4 embert, akik az asztalra egy régi kis svéd textilzászlót is feltettek. Voltak népviseletben közlekedő nagymamák és unokák, de középkorúak és néhány fiatal is. A király csak későn érkezett, néhány száz fő leste érkezését az odavezető úton, majd rezesbanda és egy távoli hangszóróból királyinak tűnő beszéd hangzott el, tapssal, ovációval. A legnagyobb felhajtás a forgamlom lezárásával járt, mert a villamos, autóbusz este 7-ig nem bírt járni, de ezt nem nagyon egyértelműen közölték a megállókban. A lovasrendőrők, palotaőrök, díszelgők lovascsapata (kb 200-300 lovas) elvonulása után nyertük vissza megérdemelt villamosunkat.

Erről a low profil ünneplésről beugrik a korábban a lagom-ról és a Jantelagen (itt is, és amiből itt egy részlet:

There are ten rules in the law as defined by Sandemose, all expressive of variations on a single theme and usually referred to as a homogeneous unit: You are not to think you're anyone special or that you're better than us.

The ten rules state:

1. You're not to think you are anything special.
2. You're not to think you are as good as we are.
3. You're not to think you are smarter than we are.
4. You're not to convince yourself that you are better than we are.
5. You're not to think you know more than we do.
6. You're not to think you are more important than we are.
7. You're not to think you are good at anything.
8. You're not to laugh at us.
9. You're not to think anyone cares about you.
10. You're not to think you can teach us anything.

These ten principles or commandments are often claimed to form the "Jante's Shield" of the Scandinavian people.)

Érdekes dolgok ezek, sok külföldi szenved tőlük, de ilyen rövid időre engem nem zavarnak.

Zsuzsa nagyon fáradt lévén, hazamentünk, és én lementem egy étterembe valami kaját nézni, venni. A chinese takeaway megint segített, bár Zsuzsa már addigra elaludt.

Olvasóim kommentelhetnek, ha valamire még kíváncsacsiak.

2014. június 5. Budapest - Stockholm

Ma megint ló badzset-nap van. Sajnos, a zsebkés, szerszám kombináció áldozatul esett, nem a bőröndbe pakoltam. Amúgy nem is értem, hogy miért gondoltam, hogy nem fog kelleni feladott bőröndöt befizetni, ezért még éjszaka vettünk egyet neten, és össze-vissza pakoltunk, megijedvén Hajdú Jancsi meteorológiai előrejelzésétől, különösen a 8-9 fokos tengervíztől, amirer a vitorlázás miatt terelődött a fény.

A Skanska reptér 100 kmre van Stockholmtól, ezzel talán a célvárostól legmesszebb lévő fapados reptér címért versenyezhet. Igy azután az utazás lényegében az egész napot elvitte.

A reptéren kezünkbe nyomnak egy Lycamobile ingyen (valamennyi feltöltött összeggel) sim kártyát, amellyel, ahogy megállapítjuk 30 fillérértt lehet percenként Magyarországra is telefonálni. A magyar számhordozást is el lehet intézni,de csak 10 nap alatt. Először komolytalannak tűnt,  de nem akarjuk lecserélni a sim kártyáinkat egyelőre erre, nem telefonálunk sokat, és mi komolyak vagyunk. Egy hasonló ajálatot láttunk Ferihegyen is, majd meg kellene nézni, újabb szelek fújnak.

Némi viszontagság után - a gyenge útbaigazítások miatt - több intelligenciatesztet gyanútlan svédek egyre erősödő kollektív segítségével is sikerrel megoldva megtaláltuk a lakást, Kedves nő Éva, kedves cicával. Otthon dolgozik, és valahogy segélykérő telefonomatr sem hallotta meg. Némi pozitív visszajelzéseket, akítv figyelést bőséggel alkalmazó eszmecsere után dühöm persze elpárolgott, és némi tollászkodás után elindultunk a városba.

Södermalm közepe, Kedves sétálóutca, többsávos, aluljárós autópályából kialakítva, kellemes séta a délutáni napsütésben söröző, borozó nép között. Nem állunk meg minden nevezetességnél, csak terepszemlét tartunk. A cél többszöri bámészkodási megálló után a Gamla stan körbejárása, a parton nagy tengerjáró hajók, hadihajók (a másnapi nemzeti ünnepre készülődő szénszálas műanyagborítású), egyéb ringatózó jószágok, majd a középkori utcák, paloták. Láényegében minden be van már zárva, de tippeket kapunk, hogy hova kellene esetleg visszajönni (Királyi palota, Nobel Múzeum, egyebek).
A város azonban álmos, hideg, hiányzik a Rue Mouffetard hangulata. (Párizs, nem is tudom, hogy jött ez ide.)  A nap még javában süt, este 10 előtt tűnik csak el, de még éjfél előtt is van valami derengés.
Buszra szállunk és átmegyünk a belvárosba, hangulatot és vacsorát keresni. Érdektelen nagyvárosi környezet után belebotlunk a Kungstradgardenbe, ahol gasztronómiai fesztivál keretében van meg az ürügy a sörre, borra, koncertre. Mi salátát keresünk, meg is találjuk, de a felét haya kell vizsü, olyan sok. Séta, további bámészkodás és busz hazáig, fél tizenegyre esünk be.

Érdekesnek tartom, hogy bár majdnem mindenki (jól) beszél angolul, de ehhez képest nagyon kevés angol nyelvű felirat, ismertető, hirdetés stb van. Nehéz kiszedni a fontos dolgokat a feliratokból, tájékoztató táblákból, leírásokból, prospektusokból.

Holnap nemzeti ünnep. Megyünk az események elébe, csak jöjjenek szembe.