Múzeumi nap. Cél a Moderna Museet a Skeppsholmen szigeten, esetleg még talán beleférne a Prins Eugens Waldemarsudde is a Djurgarden keleti részén, amit Jancsi ajánlott melegen. (Nem fért be, pedig Staffan Nihlén, Rigmor Grönjord, még a nevük is nagyon gyönyörű skandináv, és még angolul sincs semmi a neten róluk, igazi egzotikumok lettek volna, de...).
Késői indulás, Gyalog a komphoz, de nem sikerül a Skeppsholmenre menő kompba szállni, egy kicsit séthajózunk Djurgardenbe és vissza. A napsütésben teljes üzemben látszik a vidámpark, iszonyú magas körhintával, sokfajta hullámvasúttal és tornyos ejtőgépekkel.
Végül sikerült a Skepssholmenre navigálni. A fűágy megvetve.
Valaha tengerészeti bázis, de ma már csak park, kisebb hajók kikötője, múzeum. A parton a legrégebbi, 18. századbeli, ma is működő (ágyú)daru.
.
A múzeum két időszakos kiállítást (Niels Dardel és Marcel Duchamp) és egy állandót ajánl. az épület is modern, de nem esünk hasra, sem hanyatt. Körülötte műtárggyanús dolgok a szabad területen.
Nils Dardel
nekem ez a Transszibériai expressz tetszett a legjobban, de sok más is volt, még soha nem látott szépségres dolgok. Megérte a vizitet.
vagy eZ: Lány fáklyával és égő szívvel
Marcel Duchamp
és az alapmű:
Az állandó kiállítás is nagyon bő, elég fáradtak vagyunk, de a Chaplin Modern Idők vetítésére bukkanva rendesen felfrissültünk. Jó darabot megnéztünk, végigröhögtük.
Azért sok más is, pl: Tell Vilmos talánya, na kitől?
Érdekes történetek a háború előtti művészeti cenzúráról (Bror Hjorth, és Kylberg, és az importtilalom) , v.ö. Entartete Kunst Németországban. Van még Chrico, meg Bunuel+Dali közöse filmek (Andalúziai Kutya és az Aranykor. Záráskor azért el kellett jönni.
A buszmegállóban még egy pár cucc: Paradiset (Niki de Saint Phalle Jean Tinguely) ezekből egy:
A busszal be a városba, valami svéd kajára. Húsgombóc lekvárral. Sajnos nem készítettem fényképet. Itt van hekyette egy irodalmi, vörösáfonyával.
Gyalog indultunk haza. Egy túl nagy adag fagylalt elfárasztotta Zsuzsát, szégyenszemre ki is kellett dobni a felét, majd a kedvenc 43-as busszal haza.
2 comments:
A hosszúseggűt Dali festette. Ez volt a fő élményem ebben a múzeumban, mert ez volt az egyetlen Dali, s elhatároztam, hogy végre egyet alaposan megnézek (Dali láttán mindig becsukódnak a mentális szemeim, annyira utálom). Ezt a képet is utáltam de megállapítottam, hogy technikailag tökéletes.
Ön nyert. Nem szép, de mégis.
Post a Comment