Az úton benéztünk Miskolcra, a számozott utcákba, némi katasztrófaturizmusra. Brigi, Zsuzsa rosszul viselte. A hely szegény, de nem szemetes, nem romos. Néptelen utcák- ebédidőben, közkutak, kiváncsian szemlélnek bennünket. Nem sikerül beszélgetni, látni többet, útitársaim nem szállnak ki a kocsiból.
Ebéd után Erdőbényén a Bika-kútnál várakozunk, amíg a hálózsákszumó bajnokság végetér, és mehetünk fel a táborba a gyerekekért.
A palacsinta hatott. a gyerekek örültek, rendetlenség csak egy kicsit volt zavaró.
Himnusszal fogadtak, általános vidámság. Most derül ki, hogy Csenge azért messze nem érezte jól magát.
Ezután a közelinek hitt Aggtelek mintegy 2 órába telt, Miskolcon keresztül kellett menni. A szállás a 70-es évekbeli színvonalon, kedve hölgy, enyhén szülva szűk fürdőszoba, egy wc 9 emberre. Dannyval egy ágyben alszunk. Biztos egy élmény volt neki.
Reggel némi tétovázás után (GPS bajok vannak állandóan) eljutunk a barlanghoz, bemegyünk a középtúrára. Csenge megint fél. A sötétet nem viseli el.
A cseppkövek szokás szerint ragyogóak.
Kellemes séta után ismét napvilág.
Elindulunk hazafelé, útközben jó lenne ebédelni, de sehol egy étterem nem volt egész Miskolcig, ahol beestünk a plázába enni.
No comments:
Post a Comment