Korábbi indulás, otthoni szendvics és kávé után.
Monjuic hegy, Drótkötélvasút. Miró alapítvány. Váratlanul bonyolult a dolog. Nem nagyon ismertük a műveit, nehéz volt átgondolni, értelmezni, nézni. Jól elfáradtunk, de nagyon megérte. A csúcs egy nem Miró mű, hanem Calder: a higany szökőkút.
Azért persze van sok szép Miró is, sokáig élvezkedtünk,
Rettenetesen elfáradtunk, nem is értjük, mibe.
Egy közeli parkban a szokásos alvás, majd busszal fel a Kastélynak nevezett várig. Kilátás a kikötőre, a városra. Késő délután lett, lebuszozunk a Rambla-ra, a Boquerie piacra. Némi csemegézés, tapas, gyümölcscsodák, stb. rambla séta, majd 8-ra az arénába flamenco műsorra az Arénába. Korrekt, de rövid és drága műsor, konferálás és művésznévsor nélkül. Ez is megvolt. Turisták vagyunk egy kis sétabot-tánc.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment