Siralmas az eső.
A csempemúzeum volt a cél, de a kikötőnél egy futóverseny miatt nem járt a busz, emiatt kerengtünk a környéken, (Kereskedelem tere) majd gyalog sétáltunk el a múzeumba az Alfalfa negyed lépcsőin keresztül. A negyed hangulatos, szűk, girbegurba, meredek utcák, mini házak, mini lakások.
Ütközben bedobtunk egy zöldségleves + kapucsínó kombót, és mire a múzeumbe elértünk már jöhetett is a könnyű ebéd.
A csempék jópofák, és nagyon bőségesen jöttek szembe. Nem sikerült felfognom, hogy ez hogyan és miként vált ilyen nemzeti örökséggé a dolog. Mindenesetre elhihető.
Nem vártuk meg azárást, de elég becsületesen harcoltunk. A 2. emeleti Lisszabon csempelátkép a csúcs. Ez egyetlen ábrázolás az 1755 (földrengés) előtti városról.
Most nem mük a net, ugyhogy fotók később.
Busszal haza, pihi, majd garnélarák vacsora.
Séta a karácsonyi fényekkel kvilágított belvárosban.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment