2018. aug. 23 - szept. 1.

Aug 23.
Korai indulás. Jó kis olvasás, alvás a gépen. Judit, András és Manó az útitársak. Ágnes este csatlakozik, Gábor pedig holnap reggel.

Verőfény, kis szél érkezéskor. Kocsibérlés némi vitával, mert úgy tűnik, a kisebb karosszériahibáknak nem tulajdonítanak jelentőséget az Europcar-nál. Nem adták át az autót, hanem kérték, hogy ha bajunk van, fényképezzünk és töltsünk ki egy papírkát. Meglett.

Első állomás Reykjavík belvárosa: Hallgrímskirkja.

Jó nagy darab beton, az oldalán bazaltorgonaszerű oszlopok jelzik, hogy vulkánok vannak a közelben. Kívül-belül teljesen dísztelen luteránus. Van benne egy szép orgona. és ennyi. 

A környékbeli séta egy észak-német kisvárosra hajaz. Amúgy érdektelen. 

Emlmentünk a Harpa Concert Hall-ig. 

Ez elég szép, de bemenni nem volt időnk. A színes üvegtáblák jópofák.

Vissza az autóhoz. Megyünk a szállásra, jól eldugott helyen. Többször eltév. kellett hozzá 3 gps és 3 vitatkozó idős bölcs, de végül ok.

Ejtőzés, beszélgetés a tulajjal, aki halfedlogozó üzem-tulajdonos hölgy, és aki eligazított. Megmutatta a hot tube-

Manó kific a bokáját. Mi lesz ebből.

Elmegyünk vásárolni, majd haza vacsor. 

Én 1 liter leves, de nem volt elég.

Judit+András reptérre Ágnesért.

Mi Manóval otthon maradtunk a lábpihentetés céljából.

Tanultam tőle az anime műfajokról. Egyet megnéztünk, és még egy pár előadást. Érdekes, majd még nézek.

Egy kis beesett munka, majd borozás, alvás.

Aug. 24.

Késői kászálódás. Zuhanytálca nem folyik le rendesen.

Gábor megérkezik.

Reggeli,  uzsonnakészítés. Juditnak nem tetszenek a rendetlen szendvicseim.

Első megálló Thingvellir. 930 éves parlament. Amerikai-Eurázsiai földrész lemezeinek töréshatára. Zseniális.

Második megálló: Geysir és Strokkur, meg számos kisebb. Egy kis hegymászás, fölülről is megtekint.

Harmadik megálló Gulfoss. Óriási vízesés és környéke. Fel le oda vissza mászás.

Negyedik megállóra ( Brúarfoss kék vízesés) elfáradtunk, eltévedtünk. Inkább haza. Vásárlás, vacsora beszélgetés.

András unja a vezetés közbeni izélgetést, felmondott, most akkor majd holnap én.

Manó lába elég jól volt. Holnap lehet nagyobb kalandokba bonyolódni.

aug. 25.

Hveragerdi - Reykjaladur - melegvizű folyóban fürdés

1 óra mászás után  hegyi patak/folyó hidegmeleg vízzel.

Kerid Krater

Haza. Palacsinta.

Aug 25.

A Reykjaladur-i hot springbe felfelé erős emelkedő, jobbra-balra gőz/sár/víz és mindenféle nyalánk. Sok póniló viszi felfelé az ügyetlenebbeket. A hotspringbe felfelé menet a pónilovakat elhagyva, és a gerinc túloldalán, már lefele birka szaunázik az egyik gőzfelhő szélén, félig meddig a párába burkolódzva kérődzik és láthatóan jól érzi magát.

A hotspringben mintegy 4-500 méter hosszan van strand. A felső részen nem sok ember van, mert ott még nagyon forró a víz, de vannak belépők, „öltözőkeresztek”, ami arra utal, hogy télen ott lehet ideális a hőmérséklet. Mi lejjebb megyünk egy kicsit, ahol egy hideg patak csatlakozik a meleghez, és egy angol csaptelephez hasonlóan alakul ki a langyosabb (?) víz, de nagyon turbulens. Lehet úgy állni a kavicsokon, hogy egyik lábunk melegvízben, a másik hidegben van. Egy kis gáttal egy medenceféle alakult ki, amelyben már jobban keveredett a víz, és bivalyként el lehetett heverni. Persze ha egyikünk megmozdult, akkor megváltozott a helyzet, és egy kis forró vagy hideg áramlat csiklandozott meg érzékeny helyeken.

Lejjebb ezek a kisebb medencék/fürdőkádak sokasodnak a kövekből barkácsolt gátakkal, és a napsütésben ejtőző sok tucat kirándulóval Semmi profizmus, semmi belépőjegy semmi szolgáltatás, a fajárda/híd kivételével. Vajon a pisikoncentráció változása a strand mentén lefele hogy változhat?

A völgyben a forrás(ok) hideg vizet ad(nak), de a folydogálás közben vannak melegítőpontok, ahol felmelegednek, és így sok helyen 100 fokos lesz a vízhőmérséklet. A fő ágnak tűnő patakot követve a patak/folyócska két oldalán a parttól távolabb a lejtőn, vagy közelebb a parton gőzölgő nyílások, néha nyílás nélkül, csak úgy a földrétegen keresztül ömlik 20-30 méterenként a fáradt gőz. Néha sárbugyborékolók, vagy lyukak, amelyekből közelgő gyorsvonat zakatolása hallatszik. A föld is sok helyen meleg. Jópofa az egész, hogy ez egészen fent a hegyoldalban is van, az ember nem is érti, hogy megy oda fel a gőz.

25én esti palacsinta után 4x4 tanfolyam, izgulás a holnapi river crossing miatt. A 4x4-es autóknak van egy beállítása, melynél a kerekek a differenciálmű(vek) nélkül elől hátul szinkronizálva, direktbe vannak összekapcsolva. Ilyenkor nem szabad fordulni, viszont el lehet kerülni az egyik kerék kipörgését, például a folyómederben, iszapban, hóban sárban. A vita arról szólt, hogy mi is ez. Sajnos, nem voltam elég körültekintő az ügyben, mert nem gondoltam, hogy használati utasításokat még kell olvasni. De András és Gábor utánament, és tényleg. Ellenőrizzük, a mi kocsijainkban is van egy ilyen kapcsoló (lock). Ezután felmerült, hogy merjünk-e egy folyón átgázolni, ami másnap  esedékes lett volna. Rémtörténetek a neten, biztosítási esetek és minden rossz előjel, különösen, mert nem lehet tudni, hogy nem tudni, milyen magas a víz a folyóban. Másnap aztán kiderül, hogy még nagyobb a disznóság, mert a folyó vízszintjét kövekkel felduzzasztották. Igazából nem csalás, hiszen mindenki láthatja, aki odamegy, de mégis egy disznóságnak tűnik.

alapján lefújtuk a river-crossingot. Különösen azért, mert gyalog is át lehetett jutni ott, ahol a „bátrak” átmennek, hiszen az átmenetelük csak 300 m-re szól, ott parkolnak a túrák előtt. Szóval ez egy hype-nek tűnik, hogy a turisták izgulva, de próbálkozzanak a bérautójuk kihasználásával és az élményszerzéssel.

Autóvezetési játszmák.

Mindenki >50 éve vezet. Mégis, a 70 felettiek rigolyái és intoleranciája szépen tanulmányozható. András kezdte a vezetést. Az ő hitelkártyájára vettünk ki az autót, én tartalék vezetőnek jelöltettem, de azért mintha az autó András autója lenne inkább. Judit elég aktívan vesz részt a vezetésben, András nagyon óvatosan, nagy ráhagyásokkal, ultra-biztonságosan, és kiválóan vezet, de nem szokott a GPS használatához, ezt Judit szokta pótolni. A frusztráció onnan jön, hogy András túl sok, és nem mindig megbízható, vagy éppen téves, félrevezető, túl korai, vagy késői inputot kap, ami zavarja a gondolkodásban. Feltételezem, hogy amikor Judit segít, akkor mellette ül, és így a félrehallások/nem hallások/gesztusok nem látása kevesebb gondot okoznak. Az sem segített, hogy a közlésekben kritika is érezhető volt, szavakkal, gesztusokkal. András egy ideig türelmesen viselte, majd egyre inkább fellázadt, és rendreutasított minket.

Na nem baj, a harmadik napra András engem jelölt ki. Ez sem volt egyszerűbb. Bár korábban már tudhatták, hogy én hogyan vezetek, mégis, most egy valahogy fokozott kommunikációt generált. Judit effektív halálfélelemről beszélt, amikor és vezetek. Megígértem, hogy jó leszek, de ez nem volt elegendő. A kormányfogás különösen érzékeny dolog, úgyhogy igyekeztem a kormányt szabályosan fogni. Stb. A térkép kézbe fogása vezetés közben ugyanúgy probléma volt. Na majd vigyázok. (Utóirat. a helyzet állandóan javul. :)

Aug 26.

Andrásnak fáj a torka. Visszafogott reggeli, szendvicseket hagyományosan én készítem. Juditék itthon maradnak. Elmentünk kb. 3 órás autózással az izéhez, holdbéli tájakon, földúton, gyönyörű hegyek és lávatavak között. Ezután egy 1300 ft-os pisilés következett, majd elindultunk az előre kinézett túrára. Mintegy 1 óra után kilátás, ebéd, további akadályok legyőzése a különböző vulkánok, gőzkipufogók, lávatavak, folyómedrek, morénák, lávahamuk stb. között. Majd egy nagyon meredek kopár hegy(gerinc) következett, aminél elvált a búza az ocsútól, és én visszafordultam, mert nem éreztem magamat biztonságban. Később jöttem rá, hogy talán azért, mert Ágnes kezembe nyomott egy mászóbotot, amitől megváltozott a mozgásom. Érdekes volt, hogy akármennyire is meredek és szemcsés, kissé morzsalékos volt a felület, a cipőnk egyáltalán nem csúszott meg, és mást sem láttam elcsúszni. Mindegy, lejöttem óvatosan, és szép sétát tettem vissza a parkolóba  a lávatengereken és folyómedreken keresztül.

Egyszerre értünk le. Bevetettük magunkat az ott lévő hot springbe nagy élvezettel egy órára. Ez a hot spring ugyancsak egy forró és hideg patakok keveréséből kialakult/kialakított kisebb kb 50 cm mély medencesor, egyre hidegebb részekkel. A meleg patakok beömlésénél túl forró, de vannak, akik elviselik. Ha letámaszkodunk az aljára, és egy kicsit belemélyesztjük az ujjunkat, akkor ott is forróságot érzünk, szóval padlófűtésünk is van. Az öltözésnél jól jön az egy lábon állva zoknifelhúzási technikám, majd hazautózunk. Irány a  palacsinta. Most már majdnem egy teljes adag készült, előtte Gábor egy kis paradicsomos tésztát készített, az is elfogyott. András még beteg, óvatos lesz a holnapi nap, amikor is átköltözünk délre, Vík-be. Déltől eső várható, úgyhogy némi belső programot keresünk (múzeumok, geotermális erőmű stb.). majd meglátjuk.

Aug 27.
Búcsú az első szálláshelytől, Mosfellsbær-től. Az esőtől való félelem miatt a Perlan nevű múzeumban/kiállítóteremnél/melegvíztoronynál kezdjük. Még nincs teljesen kész, de van már benne mit látni. Egy kis gleccser/vulkán/geotermális energia bemutató, kiállítás, elég jól prezentálva. Egy (mű) gleccserbarlang hideg is énalmas. A vezető összefüggést lát az 1784-es nagy vulkánkitörés Európát beborító felhője és a Francia forradalom között. Érdekes, talán igaz is lehet, hogy befolyásolta az emeberek helyzetének a romlását.
Az épület 6 óriási henger alakú melegvíztárolót is tartalmaz, amelyet a közeli geotermális erőműből származó hulladékvíznek építettek, és ami Reykyavik épületeinek távfűtéséhez adja az energiát.

Második megálló a  Hellisheidi geotermális erőmű, amely többek között a fent említett melegvizet a távfűtéshez adja, Nagyon érdekes volt, de most nincs időm összefoglalni. 

Tovább szálláshelyünkre a viszonylag messzi Vik-be.
Érkezés után tengerparti séta fekete bazalthomokos strandon. Kis vita a sneaker wave-ekről. Túléltük a veszélyt.  
A távolban Reynisdrangar sziklái, nagyon dekoratívak

Vacsora nem nagyon fennkölt, de azért nem maradunk éhesek.

aug 28.
Bevásárlás, orrcseppek Andrásnak, aki otthon maradt, majd uccu az Eylafljallajökkül közelébe.
Az úton kb. egy tucat river-crossing (gázló), egészen szakértők lettünk a végére, különösen akkor javult a hozzáállásunk amikor láttunk egy szerencsétlen kisautót szomorkodni a folyóba, várva jószerencséjét, ami egy busz kötelével azért meg is érkezett.. A Basar nevű camping/központból indultunk felfelé, de Judit és én hamarabb visszafordultunk, némi veszélyt jelentő gerincséta miatt. Gáborék tovább mentek, és csak később találkoztunk újra a parkolóban.
A kilátás, látvány levegő stb. igen alkalmas a boldogság érzetének kiváltására.

Visszafelé megint leküzdöttük a gázlókat, de az időközben leesett kisebb eső miatt már egy kicsit több víz volt bennük. Ágnes minden gázlóba begyalogolt, és így mutatta az utat. Egy hős.

Vik előtt még egy vízesés a Seljalansfoss. Vizes, zajos, fröcsköl, ahogy kell. Szép. Kipipálva.

Szikla: Dyrhólaey, a lyukas szikla a világítótorony alatt. szép kilátással.

Vacsora ravioli, egy kicsit éhesek maradtak a tagok.

Majd később kiegészítem ezt (is.)

Aug. 29.

Lassú indulás. Első megálló:  Svartifoss trail (orgonaszerű bazaltoszlopokkal). Kellemes séta egy nem túl lapos helyre. Bazaltorgonák, Ámulat.

Második megálló: Svínafellsjökull gleccser lába, Két lagúnába borjadzanak a jégdarabok (-hegyek). Úszkálnak a mély lagúnában és abból ki a tengerre Jökulsárlónál, és így jön létre az úgynevezett "diamond beach" a sok kiszabaduló jéghegyecskével.

3. megálló. ugyanennek a gleccsernek egy másik lábánál a lagúnában motoros gumicsónakkal a lagúnában egy háromnegyed órás csónakázás. Jól beöltözve jó buli volt.

Közelmentünk a jégfalhoz izgulgatni. Fényképezni egy kicsit nehéz volt a kesztyűvel, meg az ingadozással, de azért sokan fényképeztünk, majd lesz valami.

4. megálló nekünk vásárlás, Gáborék meg elmentek ugyanerre a gleccserre még fel is/be is mászni valahol.

Mindenki elégedett volt. Zárásképpen még a szokásos társadalmasított bizottságos közösségi autóvezetési begyakorolt élmények/játszmák.

Aug 30.

Reynisfjara. Bazaltorgonák, lundafészkek, barlangok, fekete homok a tengerparton. Ijesztegetés ezerrel a sneaker wave veszély miatt. egy mentőöv jó távol a parttól. A sneaker vawe valószínűleg egyidejűleg egy kobold is, mert igazából nem akarnak róla semmi kvantitatív adatot adni. Konkrétum 2007-ből és 2016-ból egy-egy haláleset, de akárhogy keresünk nem találtunk statisztikát. Ugyanakkor feltűnt, hogy könnyen lehetne a sziklákra feltenni egy megfigyelő webkamerát, megfelelő érzékelő szoftverrel, ami jelenti, rögzíti az előforduló eseményeket, és ebből lehetne következtetéseket levonni. például, hogy a normál hullámok átlagos kifutásához képest mennyivel megy kijjebb egy átlagos sneaker wave. Naponta van-e egy, vagy hetente, vagy havonta stb.? És legalább kitenni a mentőövet a partra.

Na mindegy. A part a reggeli derengő napsütésben remek. Az orgonák és egyéb képződmények szépek, turisták bámuldoznak, anyák rémüldöznek, lundák a sziklafalon hemzsegnek és repkednek ide-oda.

Bazaltorgonák: nemcsak függőleges, hanem ferde, kicsi-nagy, mindenféle.

WC hitelkártyás 200 koronás értékben. A kiadott nyugta qr kódos, de amint láttam nyugta nélkül is sikerül kinyitni az ajtókat.  Van még innovatív megoldás. Parkolási díjat mindenféle helyi infrastruktúra nélkül is lehet szedni egy website-on keresztül. A website címe ki van írva a parkolóban, és 24 órán belül kell fizetni. Parkólőrt nem láttunk, arra nem jöttünk rá, hogy azt hogyan spórolták meg.

Ha már itt vagyunk, akkor megállapítható, hogy tényleg nincs szemét a turistahelyken, vagy a hegyeken, a városias környezetekről nem is beszélve. Pisilő turisták/hegymászók sem láthatók, nem is szólva egyebekről. Gyanítható ezért, hogy a melegfolyóvizes strandok a hőenergia egy részét pisiből nyerhetik. Aki viszont odáig kibírta, az örül, és nem reklamál.

Napi kajánk a kialakult szokások szerint mintegy 15-20 szeletelt kenyeres (szalámi vagy felvágott +sajt) szendvics, amelyet hajnalban én készítek el, nagy megelégedésre. Reggelizni mindenféle pelyhek, tojás stb., ami jön, maradék estéről. Presszókávé sehol nincs. filteres volt az egyik helyen, a másikon csak az egyszerű szűrős. Az akadémisták utálják, nem is nagyon fogadják el. A sikk Gáborék éjszakai hidegextrakciós kávéja, amely egy különleges készülék, benne egy különleges alkatrésszel, amely cseppenként engedi a vizet a nem akármilyen és nem akármilyenre őrölt kávéőrleményre. A csepegés nagyon lassú, és a kávé kb. 6-8 óra alatt reggelre kész is van. Más az íze, mint az általunk ismert kávéknak, és kizárólag hidegen isszák. És akkor mi is van az élvezeti értékkel, kérdem én. Judit szerint szokták megmelegíteni is, csak a kiránduláson van így. Ugyancsak gondja van Gábornak a Judit által hozott kávé típusával és őrlésfinomságával. És persze nem jó a csapvíz, csak ásványvíz, mert eltömődik a finom lyuk. Van ennek valami neve, mégpedig cold brew. A Starbucks csak összekeveri a kávét hideg vízzel és 16-20 órán át extrahálja, majd szűri. Hetekig eláll a koncentrátum.

Tovább az utolsó szállásunk felé, a reptér közelébe. Gázolajvásárlás, majd esőben óvatoskodás. Még vannak programok, de Gáborék vezetnek, utánuk megyünk, meglátjuk hol állnak meg.

Végülis töröltük a gyalogkirándulásokat. Megálltunk Krýsuvík-nél, ami egy geotermális terület, újabb pöfögő és bugyborékoló pokolkapukkal (fumarolákkal). Kerestünk egy hotspring fürdőt, de nem találtuk meg, úgyhogy lemondtunk róla. Továbbszaladtunk a szállásra. Az eső zuhogott, hideg szél fújt, bemenekültünk.

Egy kis idő múlva Ágnes a meteorológiából kitudta, hogy lesz egy esőmentes félóra, úgyhogy elmentünk egy újabb geotermális izéhez Gunnuhverhez. Újabb gőzök vizek, rémes szélben és esőben. A partmenti sziklákat a köd miatt nem láthattuk volna, így továbbmentünk a Kék Lagúnához, amely egy luxus termálfürdő, 15 eft belépővel.

Nem mentünk be, csak körbesétáltunk a kürnyékén lévő lagúnánál, majd haza Sandgerði-be.

Ejtőzés, beszélgetés, sovány vacsi, majd takarodó.

Aug. 31.

A tetőszoba rémes hely, csak térdelve négykézláb lehet benne közlekedni, vagy fenéken csúszva. Nem baj, a célnak megfelelt.

Éjszaka megszűnt az erős szél, a kertben mezítláb sétáltam egyet felébredési céllal. Sikerült.

Készül egy kis készletfelélő reggeli, és megyünk.

Elutazás problémamentes.

London Stanstedben jó meleg van.

Cambridgeben Gáborék helyes lakása. lencsevacsora, beszélgetés és francia kávécsoki kóstoló.

alvás

Szept 1.

Mindenki sokáig alszik. Én az AirBnb-s szállásokhoz hasonlóan kibuliztam, hogy a nappaliban alhassak, mert akkor akármilyen későn fekhetek le, és akármilyen korán kelhetek. Így volt most is, nyugodtan olvasgattam, teáztam, zuhanyoztam, dolgoztam is egy kicsit.

Amikor előbújtak, elmentünk Ágnessel és Andrással vásárolni, majd szerény.reggeli. Judit nagyon nem volt jól. Teázgatni, kávézgatni otthon maradt, amíg mi Gáborral bementünk Cambridge-be.

A város fele a college-oké, iszonyú gazdagok. A 200 e lakosból kb. a fele egyetemi ember. Gábor a Pembroke college-ben és a Cambridge University-n dolgozik. A collegeben tutor, az egyetemen egyetemi tanár. Szilánkok a mesélésből:

A gyerekek nem jelentkezhetnek közvetlenül az egyetemre, hanem college-okba kell jelentkezniük. Ott is veszik fel őket, és az egyetemen tanulnak. A college-ek versenyeznek, ami abból áll, hogy a ki tudja a legjobb gyerekeket kiválasztani, és melyiknek a gyerekei tanulnak jobban. A tutorok ált. 2-3 gyerekkel foglalkoznak egyszerre, hetente többször. Gábornak 16 első éves mérnökhallgató van a gondjaira bízva matekból, és főleg az egyetemen kapott házi feladatokat beszéli meg velük, segít megoldani, ha megakadnak. Hasonlít ez a szerep nálunk a gyakorlatvezetőkéhez. 70 tutor/tanár van 300 gyerekre ebben a collegeben. Sok college van, ezek hasonlóan működnek, de méretük, gazdagságuk eltérő.

Nem minden tanár vesz részt a tutor tevékenységben. A hallgatók a college-ben laknak. Közös ebédlő (nem elég elegáns a szó ahhoz, amit láttam, inkább refektórium) van a közös ebédhez és a közös vacsorához, amely néha formálisabb. A tanárok helye egy dobogón, emelt szinten van, ami az autoritás egy jele.

A terem falain festményeken hírességek a college 650 évvel ezelőtti alapítójáról és későbbi kiválóságokról, (pl. Stokes.). Oldalt kisebb termek a tanároknak pihenésre, beszélgetésre, kávézásra, networkingre.

A fűre csak a fellow-k és vendégeik léphetnek, és persze 600 éve nyírják.

Kisétálunk a collegeből, a piacra, veszünk gyümölcsöt, majd megnézzük a King’s  college híres késő gótikus csupa üvegmozaik ablakos, legyezőboltozatos templomát, a Rubens oltárképpel és a középre helyezett orgonával. Gábor emlékeztet a college híres gyerekkórusára.

Még egy megálló a zoológia tanszél Attenborough épületben a kb. 170 éve partra vetett bálna csontvázánál, ami köré egy épületet emeltek. A bálnán jó látszik a szárazföldi emlős származás, a csökevényes medencecsont, illetve a első uszonyok csontjai (lapocka, felkarcsont, alkarcsontok, „kéz”, ujjak.

Kávézás egy közeli – Gábor által hitelesített minőségű kávézóban, majd érdekes beszélgetés, magyarázat Gábor munkájáról, kutatási területéről, amely anyagtudományi modellezés atomot, molekulák elektronok stb. Céljuk olyan számítási modellek kidolgozása, amely a hagyományos atomonkénti számítások helyett interpolációs technikákkal sokkal hatékonyabban és (milliószor!) gyorsabban állítják elő az eredményt komplex anyagok reprezentációjában, tulajdonságaik megjóslására. Nagyon gondolatébresztő, bár sajnos nekem a részletek elég nehezen érthetők, érződik, hogy ez csuda klassz dolog, jó a dallama. 😊

Haza. Könnyű ebédke, majd Gábor kivisz a reptérre. Két órás késés, de ezt már kibírjuk.

=======

Az útitervet Ágnes szerkesztette. Egy részlet itt van.

Előtte még a térkép, amíg működik a link: https://www.google.com/maps/d/u/0/viewer?mid=1ewYfO3-Mz7ma0Jv-ZBtPyKt4ktlz8Mp9&ll=64.59357148501978%2C-18.399529256417736&z=7