2022. augusztus 5-16. - Washington - Mount Vernon - Gordonville - Niagara - Danbury - Yale - Mashantucket - Chatham - Boston

 Aug. 5. Ma rövidek leszünk.

Andrew egy nagy Chrysler-batárral érkezett értünk és indultunk Mount Vernonba Washington birtokát, házát életét tanulmányozni. A birtok 4000 hektárjából csak egy töredéket láttunk, de jól felépített bemutatók, múzeum, vezetők, és korabeli ruhás színészek eligazításában nagyon sok mindent kaptunk.

A hőség eléggé nyomasztott bennünket, de azért elég sokáig ott voltunk. Este 9 után érkeztünk Lancaster környékére Gordonville-be egy motelbe, esők és dugók közepette.

Éjszaka kiderült, hogy nem sikerül feltölteni a kanadai Covid appra az adatokat, és most a reménytelenség az úr.

Innen szép nyerni.

Holnap Amishok.

A mai fényképek is itt : https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

Aug 6. 

Korai ébredés, harc a regisztrációval, végül sikeresen, úgy tűnik.

Reggeli Waffle House, azután Dollar Tree körséta. Ez utóbbi sokkal jobbnak tűnik, mint gondoltam. 1,25 dollárért nagyon sokfajta és elég értékes áru is kapható. A lánc óriási. Nahát.

Kovetkező megálló az Amish Village nevű valami. Itt farm, állatok, buggyk. Rászállunk egy 90 perces busztúrára, amelyet a hangszóró hiányossága miatt nem teljesen hallottunk, de amit igen, az hallatlanul érdekes volt. Csak úgy záporozott az amish életformáról és egyéb furcsaságokról a magyarázat. Fejünk tele lett, utána szokás szeirint egy boltba vittek, ahol Csenge hochdeutsch használatávalbaszélgetett az amish eladókkal. 

 Ezt követően kocsiba vágtuk magunkat és 20 óra múlva State College-ben (Penn State University) Horváth Mari + Gordon Andrásnál ebédltünk. Kellemes hangulatban a teraszon beszélgetve. 

Majd 4 órás út után Hamburg, New York, megint egy motel, majd könnyű vacsora. Készülünk a holnapi Niagarára.

Képek itt: https://photos.app.goo.gl/iecdWYAVWK7Mikec9

Holnap Csenge ír.

Aug 7.

We woke up early in the morning. Packing was quick for Boró and me since we didn't unpack our suitcases. The waking up process, which is usually long for me, was spent video calling our mother while we changed and packed, so we didn't go back to sleep, which can happen. We drove to a Starbucks to get our morning coffee and the zucchini cake that we bought from the Amish shop. It was really good, especially the cheese cream on the top. After we finished eating cake for breakfast, we continued our way to Niagara Falls.

We stopped at the American Niagara Falls first, looking at the actual waterfall from the side first. It was beautiful. We went up to a lookout so we see it better. The water had a beautiful blue color to it as it fell, creating a contrast between the see-through water at the top and the more turquoise water at the bottom. The mist that was produced floated at the feet of the waterfall, creating small rainbows. After we took pictures, we walked back to the car so that we can cross the border. Since we were early in the day, there weren't many cars at the bridge we crossed, rainbow bridge (slay), and we got across it pretty fast. Border control was passed quickly as well.

We made our way to the Canadian side of Niagara Falls, looking at the Canadian horseshoe. Just like the waterfall on the American side, the falling water had a beautiful turquoise color to it. This Fall, there were more rainbows, and the overall look of the waterfall was a bit nicer to look at than it was from the American side. Mist from the Falls traveled towards the walking pedestrians, cooling us as we looked at the majestic water. In my opinion, it was really hot that day, but to be fair, I think that everything above 20°C is really hot.

We went up to another lookout, which allowed us to look at Niagara Falls from different angles. When we stepped inside the building to get to the elevators that can take us up, we stepped inside an arcade first. The arcade had an abandoned feeling to it, like a horror movie. The best part was when a little kid came out of nowhere, scaring both my sister and I. We finally got to the elevators, which looked like minions according to my sister, and it took us up to the top of the tower, to the 360° lookout. The elevation of the lookout allowed me to take pictures that are even better because we saw more of the Falls. We walked around at the lookout for a bit, seeing a bit of Canada. We went down the elevators we used to get up.

We stopped to eat Indian food first. It was an all-you-can-eat buffet, with a large variety of dishes. My favorite dish there was the butter paneer, a personal favorite of mine in the Netherlands as well, and the chicken masala was also good. After we finished eating the delicious food, we walked back towards the Falls, so we could go on the journey behind the Falls. While we were waiting in line, people were speaking German behind us, can you imagine that? You go to a different continent as a tourist and you find Germans or people who speak the same language as you. I always love listening to the conversations then, even if they are about me (that really happened), and scaring them by replying in German. 

Once we entered the tunnels behind Niagara Falls, we went to small openings in the tunnel. We didn't really see anything of the waters, because they looked like clouds at the openings. We went to the opening/terrace part to see the Falls better. It was so wet there, but it was worth it. Right in front of us, there was a rainbow (double slay), which created a fairytale feeling. There were boats driving under the rainbow, which looked like the scene from the bible (Noah's Arc) when it stopped raining and peace started to occupy the world again. The only thing missing was the white dove with the olive branch in its beak.

By the end of the journey, we were all soaked. Fortunately, most of us were wearing protective rain jackets provided by the workers. The only one who didn't wear one was my sister, who said that the wet clothes will keep her cool during the hot weather (she isn't wrong). Once we finished looking at the Falls, we went to the car and started driving toward Catherine (Kati). The drive was short, to the happiness of my sister, and we found the cottage that Catherine rented for us. 

To our surprise, we found that one of her sons (John) and his wife (Kelly) were there as well. We caught up before sitting down to eat sushi. During dinner, we had many interesting discussions, the last one being about traditional Chinese medicine, specifically, the company called Dr. Chen where Mama used to work. When John and Kelly left, Boró and I helped Catherine bring some of her things back to her house. She gave us a copy of her book (Be Free, Here and Now, the art of universal living), which we are very thankful for.

That was today, hope you enjoyed the recap

Peace, Cs,

P.S. In the Amish shop, I talked to the lady in Hoch Deutsch while she talked back in Pennsylvanian Deutsch. It was interesting how we understood each other, even though she talked in a dialect that only resembles German on a basic level. She was very nice. I will probably add more to this entry later on and make changes, but for now, I have to stop because I am in the car and the laptop will run out of battery.

Aug 8.

Today, there wasn't much happening. We woke up around 7.30 (which is earlier than what we discussed, originally it was supposed to be between 8 and 9, but it doesn't matter) and started to clean up our room. Around 8, Catherine came over and we started to eat breakfast together. A while later, Andrew also joined us for breakfast. After breakfast, we took out the photo album we made for Jóska, the one for his birthday, and showed it to Catherine and to Andrew. Jóska looked really moved (meg hatódva, bocsánat ha rosszul írtam) by the album once again, and it filled me with happiness, knowing that he was happy with the gift.

We got into the car and started our journey toward Danbury, Connecticut. It was a long ride, filled with a rather aggressive border control officer. After that was over, we continued through the American highways. We stopped at a diner, to drink some coffee (Jóska and Mama), milkshakes (Boró and I), and water (Andrew). Boró ate some mozzarella sticks with a tomato sauce, I ate some chocolate chip pancakes, and Andrew ate an everything omelet.

We continued our hours-long drive towards the house of Kati and other Jóska. To make things clearer I will call my grandfather Jóska "Jójó" and the other Jóska "Jóska". I finished reading The Queen of Nothing and finished listening to the whole Elisabeth soundtrack for the hundredth time. I fell asleep shortly after I finished reading, sleeping about 3 to 4 hours (it felt like that, I am not sure if I actually slept that long).

We arrived in the late afternoon and we unpacked from the car. Andrew left after half an hour to visit his friends who live close to here. We talked a bit with Kati and Jóska before we sat down to eat dinner. Dinner was delicious. The baked karfiol that Kati made was the best, along with the stuffed paprika. We went to bed an hour or so after dinner and ended the day that way.

Sorry, I didn't write more, the day was just not filled with things to write about. I am not sure who is going to write tomorrow.

Peace, Cs,

Aug 9.

Csendes, sehovase menős reggel. Azazhogy Boróka kora reggel elvitte Bandit Jóskával az erődben hosszú sétára. A lányoknak kutya- és macskaelvonási tünetei lettek már, így point jókor ékeztünk ide.

De mi, a többiek lógtunk és terveztük a Yale campuslátogatást, meg egy native american (PC rézbőrű indián) rezevátumszerű dolo meglátogatását. Ez utóbbi másnapra marad. New Haven nincs messze térképen, de érdekes módon időben elég messzinek tűnik. Már máskor is volt az az érzésünk, hogy a lassabban haladunk itt, mint egy hasonló távolságú Eu úton. (Sok lámpa, sbességkorlátozás, kanyargó út?).

Az egy órás krampuszvizitre ráment majdnem az egész nap, de volt benne egy finom ebéd is egy Black Cat nevű intézményben. Jóskával és Csengével voltunk egy autóban, és jókat eszélgettünk. Kitanítást kaptam számos dolgoról, különösen érdekes volt a választási csalás legérzékenyebb pontjának részletezése, mármint az, hogy egy John Eastman nevű ügyvéd terve szerint miért lett volna szükség Pence eltávolítására jan 6-án, ezzel átadva az elektori szavazatok számlálását a szenátus republikánus korelnökének,  akinek ezt részben meg kellett volna tagadnia, mert több (alternativ, republikánus) elektori jegyzék érkezett volna be egyes Biden által nyert államokból, és így azon államok eredményeit nem lehetett volna beszámítani, és így végül a döntés átkerült volna az államok kormányzóinak testületéhez, ahol 1 fős republikánus többség lett volna. Érdekes ...

Volt még számos részlet az igazságszolgáltatás lassúságáról, érdekes olvasmányokról, blogokról. Devizatőzsdéről és fodításról, Jóska két tevékenységéről.

New Havenben sokat tilitoliztunk a parkolásnál, majd beimádkoztuk 6-unkat a látogatásra, kibányásztuk telefonjainkból a Covid-igazolásokat és egy kedves egyetemi hallgató vezetésével és magyarázatával körbementünk a szűkebb, régi krampuszon. Jó hangulat, illetődöttség volt a gyerekek arcán, nemcsak a mi csapatunkban, hanem az amcsikén is, bár nekem nagyon lightos volt az egész. Biztos mindenki tudja, amire én kíváncsi lettem volna. Meglepő volt, hogy alig kérdeztek valamit. De a mission accomplished. újabb közelinek mondott helyre (a Black Cat) 1 órás autóút, majd ebéd után haza. Délutáni program laza, családi történetek, A lányok figyelmese hallgattak, időnként papírzsebkendőket osztottak ki. Kati akkor 13 évesen túlélőként egyedül maradt mamájának útja a holokauszt alatt Nyíregyházától, Auschwitzon át Rigáig és vissza, orosz tábori kórház, majd haza. Az apropó az volt, hogy a pesti lakást még nem tudta feszámolni, felderíteni, mert még mindenhonnan régi részben azonosíthatatlan fényképek, iratok jönnek elő, amit nehezen tud feldolgozni. 

Vacsorára Zsuzsa a saját receptje szerinti  panírozott alternatív karfiolt csinált, majd Kati javaslatára megnéztük a Szalontüdő c. rövidfilmet (Nagy Bandó András írása alapján, Ascher Tamással) és egy másik Netflix filmet (Little Miss Sunshine - Mo-n a címe: A család kicsi kincse). Mindenki jól szórakozott, elég jó szellemi táplálék volt.

Aug 10.

Ráérősen megint. Elég későn indultunk a Mashantucket Pequot Museum & Research Center és múzeumba. A native American (aka indián) érdeklődés kielégítésére. Ez is egy 2 órás útnak nézett ki, de kb. 3 óra lett. Kissé szűk(ös) volt a kocsi de megoldottuk.

A Pequot rezervátum az egyik a két Connecticut által elismert közösség. Jó összefoglaló van a neten és a múzeumi anyagokban, Nagyvonalú kiállítás 3 szinten, főleg a föld alatt, egy drótsiklóval alig látható módon fizikailag összekötve a helyi Foxwood indián kaszinó impozáns(?, inkáb túlméretezett) épületével. Állítólag É-Amerika 2. legnagyobb kaszinója, és tavaly talán a legjobb volt. Mindenesetre elkerültük.

A múzeum főleg néprajzi érdekesség, szinte semmi nincs a jelenlegi állapotokkal, amire jó ok lehet, hogy nem megy valami fényesen a kaszinóbiznisz, a mohikánok nem messze építettek egyet, és más kaszinók is létrejöttek a környéken. Indiánokkal nem tudtunk találkozni, pláne nem beszélni.  A rezervátumban vannak kirándulóutak, de nem mentünk sehova, időhiány... A történelem végül valamennyire kitisztult, és látható lett, hogy alig vannak leszármazottak, túlélők.  Szomorú. Azért nagyon jó volt a múzeum, még bámuldoztunk volna, de el kellett indulni hazafelé. A többi szükséges infot a netről szedtük össze.

Otthon ejtőzés, vacsora, majd a Hair megtekintése, ami csak félig sikerült, mert a lányok szeme-agya lezárt.

Andrew csak péntek reggel jön értünk. Lesz holnap egy szabadnap. 

Aug 11.

Today was a real chill day, where the girls and I went shopping. We bought some small things (like clothes and accesiors) and finished it with ice cream. It was really good. Jóska is going to write more about his day, because we were separated from him.

Peace, Cs.

Well, the separation was not complete....

Reggeli erdei kutyasétára én is elmentem Borókával és Jóskával az erdőbe. Hasonló volt egy hazai hegyi kirándulásra, csak nem volt jelzés a turistaúton. Kutya elfáradt néha a párás levegőtől, de mi jó bírtuk. Hiányzik a napi úszás, bicikli. Azt hiszem gyengültem. Jó lesz majd viszaépíteni, amit lehet.

A lányok bevásárlótúrája Danburybe valószínűleg mély, megfontolt és szerteágazó volt. Néhány papírzacskót szereztek 5 óra alatt. Mi Jóskával fordítássegítő programokat teszteltünk. Még nem használt ilyeneket, de már kisebb munkákat szerzett a proz.com-on. Mielőtt beruházna komolyabb programokba, bemutattam egy jópofa ingyenest. A valutatőzsdézés rejtlemeiről is sokmindent megtudtam. Jóska birodalma az alsó szinten van egy óriási belmagasságú helyiségben, királynői lakosztálynak készült, ha Kata itt akart volna, akarna élni. Ragyogó terasz itt is a kert felé. Bent képernyők erdeje, titokzat és kütyük.

Fent folytattuk a "zeneszekrénynél", ahol régi, de fantasztikusan működő és hangzó kincsek, nagyorsós magnó stb., Pink Floyd és egyebek szórakoztattak bennünket. 

Hosszan beszélgettünk különböző témákról. Sajnos, még maradtak megoldatlan világ- és egyéb problémák.

A sikeres vásárlás megünneplésére a helyi híres fagyizóba mentünk találkozni a lányokkal. Alkalom volt a híres helyi termelékenység titkainak tanulmányozására. 

A sor egy szokásos fagyizóhoz képest nem volt hosszú, de ebből munkaszervezéssel kb 25 perces várakozás lett. Kétszeri sorállással és türelmes várakozással. Legalább 6 ember szolgált ki. Jóska természetesnek vette a dolgot, én meg akár kérhettem volna panaszkönyvet is, ha ebben a kultúrában ez ismert lett volna. Henry ford forgot a sírjában.

Nagyleveses vacsora, vörösbor, dumaparti. Sorra került a Hair második része is, újabb könnyek között sikerül megnéznem. Mindenki imádta. Befejezés egy hárompartis römi, amiben sikerült a szokásos utolsó helyemet megszereznem.

Meglepetésként kaptuk Katitól a Palm Tree haszid település kihagyott történetét. Sajnos, végül nem jutottunk egy a new yorki Williamsburg szatmári haszidjaihoz, de mint kiderült, egy talán még érdekesebb cucc van New Yorktól északra egy kisváros, ahová mintegy 35 e tag kitelepült Queensből, és új közösséget alapítottak Kiryas Joel-ben.  Kati felkereste őket és beszámolója, valamint a neten lévő infók alapján úgy éreztük, mintha ott is lettünk volna. ld még: https://akibic.hu/2019/01/07/a-legtobb-magyar-egy-ultraortodox-varosban-el-amerikaban/  és még pl. https://she.life.hu/herself/20200417-egy-elzarkozott-zsido-kozosseg-new-yorkban-magyar-gyokerekkel-baranyai-kata.html

Nahát.

Aug. 12.

Andrew jön reggelire 9-re. Összekapjuk magunkat az indulásra. Finom reggeli, jó beszélgetés. Sikerült egy kis vitát generálni, amelynek során Csenge rendesen kiosztott, udvariasan, elegánsan agyoncsapva a bűnök relativizálására irányuló öreges, idejétmúlt, retrográd szemléletemet a rabszolgatartásról, és a bennszülött amerikaiakkal kapcsolatban, felhasználva Kant egyik állítását.. Szóval nem jutottunk közös álláspontra a jó és a rossz időfüggéséről. De nagyon klassz volt. A többiek néha lélegzetvisszafojtva hoztak elő pacifista szempontokat Csenge győzedelmesen hagyta el a reggeli asztal csataterét a romokkal. Büszke voltam rá.

Remek volt ez a 4 nap. És megint átvittünke gy akadályt minden különösebb veszteség nélül. Már felderül a horizon, ahol majd leltár szerint, sértetlenül átadjuk a lányokat jogos tulajdonosaiknak.

Hosszú autóút a Plimouth (igen, ált. i-vel) Patuxet ültetvény és múzeumhoz. Ez részben a bennszülöttekről, de inkább a Mayflower-en érkezett zarándokok hagyatékáról szól. Egy 17. századi angol falu reknstrukciója, a korabeli angol nyelvet és hanghordozást használó színészekkel feldúsítva

 nem nagyon rázós mese a történelem e szakaszáról. Van még eg Mayflower replika is, amit nem láttunk, időhiány miatt. 

Hogyan jöttek, hogy lehetett megélni, mi lett velük. Egy kis mezőgazdászat, kézművesség. A rendőrség gyakorlatoztatta a gyerekeket, a háziasszonyok, párnát poroltak, lisztet őröltek, zöldséget tisztítottak, mosolyogtak és beszéltek. Egy malom-szerű társasjátékot is tanítottak, szóval mindenki kedvesen unalmas volt. Szerencsére nem volt nagyon meleg.

Tovább Cape Cod felé.

Szinte egész nap politizáltunk Andrew-val. Sztoikus nyugalommal szemléli most a  a világot. A nyugdíjan lét lecsnedesítette. A main problémákat két lépés előre, egylépés hátra jelenségként látja a történelem országutján. Nekünk pechünk van Orbánnal, majd lesz jobb is. Az amcsi elpolitával kapcsolatban rendületlenül látszik hinni az itteni többszáz éves demokráciában. Trump azért nem tudott olyan nagy kárt okozni, lesz ez még jobb. Ha bűntényt követett el, majd megbüntetik. Érdekes volt, hogy neki nincs olyan ismerőse, aki átnyergelt volna a jobboldalra, republikánusnak. Ez azért lényegs különbség a mi kis kertjeinkben történteknek. Másik érdekesség nekem az volt, hogy a polgárháború fő kérdése nem, csak kirobbantó oka volt a rabszolgatartás. Leginkább a déli államok függetlenedési vágya volt az ok. Sok északi számára is közömbös volt a rabszolgatartás. Inkább az egységes USA megtartása volt a motiváció. A Wikipedia most újraolvasva is mintha erre utalna. Érdekes, nézzük csak másként.

Másik téma, amit már korábban is vitattunk a klímavédő/-szkeptikus vonal. Ahol arra jutottunk, hogy mindegy, hogy a CO2 a valódi ellenség vagy nem, minden szennyezés, erőforráspocsékolás, kibocsátáscsökkentés, incl. CO2 a jó irányba való változást jelent vagy azt támogatja, szóval csináljuk csak tovább, nem érdekes, hogy esetleg nem a CO2 a főbűnös.

Estére némi dugók után beestünk egy óriási szupermarketbe, ahol Andrew hihetetlen vásárlási hullámra bírta a gyerekekt, és így egy rendesn megpakolt kicsival jöttünk haza. Rövid vacsora után mentünk a péntek esti koncertre. 

Rendes amatőrzenekarr 1931 óta nyáron hetente van concert, van olyan fickó, aki 80 éve játszik a zenekarban. Lelkes közöség, kissé hamis játék, jó konferálás, közös éneklés, közös tánc stb.

https://photos.google.com/photo/AF1QipMS8dnABRjUjtWYeC7FNtJnHQ9qsjomQKTgADU5

A végén a himnusz. Hangulat. Kis helyi szín.

Aug 13.

Andrew-val reggeli portya. Estére vacsoravásárlás egy péknél, ellenőriztük a vitorlását az egyik strandon (minden rendben volt). Reggeli közben dőlt el, hogy akkor bálnales. Online jegyvásárlás. Kocsival Provincetownba. Első lépés a portugál cukrászda egy kis vércukoremelésre. Uzsonna is onnan. A hajó kétfedélzetes, erős motorral. egy bálnatudor folytonosan magyarázott és irányított. Végülis elégsok bálnát láttunk, Csenge egész estét betöltő mennyiségű videót  forgatott. Ki fogja ezt megnézni? A dolog egyébként varázsos, mint mindig. A bálmák kíváncsiak a hajósok személyesen ismerik nagyrészüket, bátran úszkáltak, fújták a párát, integettek az uszonyaikkal, mutatták a farokuszonyukat.  Szóval a show tökéletes volt.

Én nagyon fáztam a szélben, a további fényképeket majd a google fotókban csatolom. 3 óra volt az egész. https://whalewatch.com/

A kikötő után ebédvadászat. Mexikói fast-food. Milánói sertésszelet. Elmondhatatlanul rossz, túlsütött rántottszerű hús, rizzsel. Hála Zsuzsával kötött egyezségünknek, nem rendeltem semmit, csak megkóstoltam az övét.

Séta a főutcán. Százezer különböző lmbtq és -szerű zászlóval feldíszített város, és szinte minden pár valamilyen típusú lmbtq. Úgy tűnik, hogy ez egy ilyen város, Megelégedésünkre szolgált és boldogan ültünk vssiza a kocsiba.

Chathamba visszaérve az elmaradhatatlan vásárlás (sztem sose esszük meg amit vásárolunk). Mindegy. Utána egy kiskör a halászkikötőben. Sajnos, a halászhajók már kirakodtak, csak az oroszlánfókák voltak láthatók a távolban,

Még egy kör vásárlás Borókával, biciklivel. Boldogan költi a zsebpénzét. 

Otthon vacsorára vártuk Andrew lányát, Mollyt a társával, de a szombat esti dugó miatt lekésett minket. Eldöntöttük, hogy Andrew bevisz minket hétfőn Bostonba. Esetleg egy kis turizmust is lehet csinálni a Bostoni teaparty helyszínén, de erről még beszélünk. Kérdeztem, hogy neki mit jelent a Bostoni tea party. Meglepetésre, úgy tűnt, hogy semmit. Ezt nem tisztáztuk rendesen, de majd még lesz rá idő. Időközben megérkeztek Mollyék, és ettől felborult az este. Intenzív unokatestvértalálkozó alakult ki. Nem tudtunk bekapcsolódni. Be nem állt a szájuk. Évek óta nem találkoztak. Szóval így.

Boróka tartotta velem a frontot. Én megírtam a blogot. Majd vége.

Fényképek itt: https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

Aug 14.

Hosszú reggeli társalgás. Most már mindenki részt vett, mindenkiről kiderült mindenféle. Eli, Lena férje a Google-nál dolgozik a Trends ágazatban, érdekesen mesélt róla. Sandra tánctanár Kaliforniában, Anne Andrew első unokatestvére, a Barbie baba feltalálója, kifejlesztője lánya (ld. Netflix The Toys that made us, 1. szezon, 2. epizód ), de állítólag nem szeret róla beszélni, úgyhogy megnéztük az epizódot, amelyben szerepel. Molly elmesélte útjukat a Asheville, North Carolina-ba. Egyébként chit-chat.

Boróka is, és Csenge is külön bevásárlási expedícióra vitte Zsuzsát, nagy az izgalom a zsebpénz költésével.

Biciklitúra Eli, Sandra, Boró és én. Csak 16 km, de vacakok a biciklik. Ebédre csak csipegetés, aludtam a teraszon. 

Csengével visszabicikliztünk a halászkikötőbe, hogy hátha látunk vasárnapi halászokat, de megint lekéstük. Azért vettünk kagylólevest ucsorára, amit Zsuzsa meg is evett, és meg eltettem másnapra.

Nem mentünk fürödni, nem volt elég meleg, bár estefelé azért levonszoltuk a lányokat, akik a kíváncsi, nagy lapos rákoktól való félelmükben a belső öböl helyett az óceán felé eső strandra vezettek át minket, és ott is azonnal a botlottunk. De azért mindenki lett vizes is. Ki van pipálva.

Egy kis beszélgetés Mollyékkal filmekről, művészetekről, Csenge harsány részvételével. Meglepő a tájékozottsága és érvelőkészsége. Nem nagyon ért velem egyet, de ez nem probléma.  

Estére vacsora a városban a Squire étterem kerthelyiségébe. Rémes hideg volt, rajtam még zokni is volt. A vacsora nem volt finom, de a lányok megint brillíroztak. Sokat politizáltunk, Mollyék kevésbé optimisták, mint Andrew. Ők már átélték, hogy a politika miatt vesztettek barátokat, ismerősöket. Érdekes volt a programozó karrierre való áttérésük. Néhány hónapos autodidakta tanulás után néhány hónapos BootCamp, majd azonnal állás, és azóta is állandó challenge új munkaadóktól. Mindenki fully elégedett.

Csomagolás. Kis fejfájás, hogy beférünk-e súlyhatárba, nem fázott-e meg Csenge, szokásos.

Fotók ugyanott: https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

Aug 16.

Csenge nem fázott meg. Reggelire előjött Molly is hogy legyen csoportkép. Nem lett nagyon jó.

Csenge, Borka, Zsuzsa, én, Andrew, Eli, Molly és Sandra.

Búcsú a háztól.

Indulás előtt Lena riasztást kapott néhány partra sodródott delfinről, de nekünk nem esett útba. Lemondtunk a programról. Helyette Boston, Museum of Science. Nem világos, hogy miért nem a Bostoni teadélután ügyeit néztük meg. Talán azért, mert Andrew hangsúlyozni akarta, hogy az egy nagy semmi. Rejtély. A múzeum egyébként egy nagyobb csodák palotája, rendes bemutatót kaptunk a villámokról, és a rovaroknál egy ragyogó élő, működő levélvágóhangya-bolyt és gombatenyészetet

mutattak be. Volt még egy különleges optikai játék, amitől ámuldozhattunk.

Az idő rövid volt, nyomasztott minket a repülő indulása. Andrew megkegyelmezett és kitett a reptéren. Innen kezdve minden a legnagyobb rendben telt Amszterdamig. Nagyot haladtam a Nádas Péter könyv olvasásában is. A gyerekeket hiánytalanul kiadtuk a kezünkből, végül megkapták a szülők őket. Ezt is megúsztuk.

Majd otthon pezsgő...