Chatham Historical Society múzeum. Kedves önkéntes hölgyek kapkodnak utánam, tartanak előadást a restaurált tárgyak, házak különböző részleteiről. Van egy kurblis, függőleges tengely körül forgó ősmosógép is. Fényképezni sajnos nem szabad. Szép kiállítás van a Chathami hajósok kínai útjaival kapcsolatban. Amikor a függetlenségi háború miatt Angliával kissé összevesztek, akkor új kereskedelmi partnereket kellett kereseni, úgyhogy elkezdtek Kínába járni, amit itt egy szép kis tradícióvá vált.
Visszaérek, és elindulunk Andrew-val és Bennel bálnalesre Provincetownba, a Cape Cod (fél)sziget csúcsához, ahonnan hajóval kb 3 órás úto alatt lehet a bálnákat megszemlélni. Sajnos nem sikerül, minden hajó dugig van, csak késő délután lehetne esetleg menni, amiről lemundunk. Helyette megnézzük a kalózmúzeumot, amely váratlanul érdekes, egy Whydah nevű, a Cape Cod partjainál hajótört, igazolt kalózhajó roncsaiból rekonstruált történettel, relikviákkal. A legmeglepőbb színt a szabadkőművesek és a kalózok közötti kapcsolat megemlítése vitte a dologba, és rögtön elkezdtem pozitívabb színben szemlélni a dolgot, hasonlítva Robin Hood-hoz, Rózsa Sándorhoz. Bár néhai szabadkőműves nagyapámról nem jutna eszembe a kalózkodás. De a társadalmi újraelosztás egy formájaként is nézhető talán. A múzeum - website ügyben titkolódzik - amúgy elég idilli képet fest a kalózhajó demokratikus döntéshozataláról és a szerzett kincsek elosztásáról, a kalózalkotmányról, stb. Szóval nem egészen problémamentes kiállítás, de jól eltöltünk két órát bámészkodással, videonézéssel.
Ben folyton éhes, a nagy izomtömeg gyakrabban kér enni. Én maradok a rákleveseimnél, de nála ez csak az üdítőital. Szépen fogyaszt. De nem szed hormonokat, meg testépítőket. A tanulás az első, mondja.
Hazafelé egy kis matematikai megbeszélés Bézier függvényekről, amitől hamar elalszom, de nem tekintik sértésnek.
Otthon egy kis beszélgetés, borozás, skype haza, egy kis munka, majd indulás a Town meetingre. Nyáron csinálnak egyet aa kétlakiak (és adózók, de nem szavazók) részére. A fő témák, a strandokról elmosódó homok pótlása, a hosszú távú csatornázás, útépítés, tűzoltóság újjáépítése, szervezése, a 300 éves városalapítás megünneplése éss még egy pár kisebb dolog. Érdekes, hogy új városigazgatót választottak a "selectmen" kb. az önkormányzati képviselőtestület. Polgármester nincs ebben a rendszerben, hanem a selecmen testület megpályáztatja a városigazgató (town manager) funkciót, és akkor az lesz a vezető. Most cserélték le a régit, és az új csak augusztus közepén jön. A kiválasztáshoz, és a az ösze problémához külső tanácsadókat alkalmaznak, és az ismertetés, beszámolás, vitatkozás, tervek megvitatása lezajlik 2 óra alatt egy moderátor segítségével. A résztvevők mindegyikén érezhető a nyilvános beszéd tapasztalat. Néha mondanak hülyeségeket is, még magyar szemmel is, de igazából minden nagyon rendben lévőnek látszik. Mindenki örül, az adók nem nőttek, a telekár emelkedik. Hurrá.
Otthon új rokon, Skip, a harmadik unokatestvér Andrew anyai ágáról. Széles mosolyú építési vállalkozó, nagy kagylóvadász, mindenki a most kibányászott kagylókat eszi, és jól vagyunk. Megerősíti, hogy a cédrusfa nem igényel semmiféle kémiai impregnálást, úgy ahogy van, nem rohad el a házakon. Ennyiben ki is merül a beszélgetésünk, mert esni készül, ezért elhúznak a másik házba gyorsan.
John végre installálni kezdi az Office 2010-et a gépemre, sokat bajlódik a Vistával, meséli, hogy mindenkit, aki a Vistát csinálta, kirúgták, mert nagyon vacak lett, és javasolja, hogy tetessem fel a windws 7-et. Nem merem hagyni neki, mert félek a kompatibilitási problémáktól, amelyek elkerülését ő sem garantálja. 1 megával kibővti a memóriát, leszólja a wifi kártyámat (inkább N kellene, mint G), de azért meg van elégedve a géppel, mégis csaak éjfélre sikerül az installálás. Kicsit örülök még neki, nem gondolok arra, hogy milyen problémák fognak még jelentkezni (jöttek is), majd alszom.
No comments:
Post a Comment