Későn ébredtem megint. Téblábolnék, de nem lehet, indulni kellene. Egxy kicsit emilezek, próbálgatom az office-t. Mindeki alszik még, csak Andrew kelt fel, hogy engem kivigyen a buszhoz Barnstable-ba. Elbúcsúzni Andrew szerint nem kell a többiektől, úgyis mindenki tudja, hogy elmegyek. Ok. Azért furcsa egy kicsit, este senkitől nem búcsúztam el. Mindegy, menni kell, Bostonban még van tenni ill. látnivaló. Még egy pár fényképet készítek a házról, majd az autóban fogom felejteni a gépet. Csendes út Barnstable-ba, kiértékeljük az ittlétemet, köszönjük kölcsönösen, suta udvariaskodás. Azért nem kell nagyon szomorúnak lenni, lesz még alkalom. Talán. A busz szépen elvisz Bostonba, csomagmegőrző, indulás a városba. Gylog Chinatownon keresztül, majd rátérek a Freedom Trailra, és folytatom ott, ahol hétfőn abbamaradt a vezetés. A környék régebbi, kevés széles utca, magas ház. A történelmi helyek (Paul Revere ház pld.) szépen vannak bemutatva, turizmus van. Azért nem bánom, hogy ezzel töltöm az időt. Bár egyre inkább számítok arra, hogy találok egy olyan boltot, ahol nem giccses ajándékot lehet venni, és egy Starbucksot, hogy a határidőimre a lektorálásokat elvégezzem, feladjam. Egyik sem jön, valahogy mintha erre kihaltak volna az ilyenek, és a kedvem is rossz az elhagyott fényképezőgép miatt. Végül kitűzöm végcélnek az USS Constitution-t, az állami hadihajót, ami a folyó másik partján van, hogy oda még elsétálok, azt megnézem, aztán mindenképpen kell találnom egy Starbucksot. A hajó egy tengerészeti támaszpontban van, nagy hókuszpókusszal lehet bejutni, és hosszú ideig kell bent várakozni, amíg felengednének a hajóra. De pechjük van, mert elfogy a türelmem, és kijövök. Közelről láttam a szép vitorlás hadihajót, de nem mentem fel rá. Kipipálva. Valahogy elteltem már az utazással.
És akkor most hogy jutok vissza a városba? Komppal, aminek az állomásától 400 méterre találok egy Starbucksot, beveszem magam, és 4 órát dolgozom, blogozom, levelezek, jól vagyok. Elegem lett Bostonból. Nem szép, de így van. A neten még utána nézek egy pár dolognak, amit felületesen láttam. Ezután még egy kicsit sétálok, keresek ajándékot, de nem találok, nagyon idegen minden.
A pályaudvaron földalatti alagútban futó trolibusszal indulok a reptérre, a troli később, az alagút elfogytával dízelmotorra vált, és letesz a reptéren. A hátralévő idő még elég a pihenéshez, olvasáshoz, blogozáshoz. A figyelmem már Európára irányul. Ajándékot nem találok. 11-kor beszállás, nyugodt repülés.
No comments:
Post a Comment