2015. május 1. - május 3. - Firenze

George Lazar rokon Firenzében tombol 1 hónapig. Megnéztük őt is meg a várost is.
előtanulmányoztunk: A Spektrum 4 részes Medici filmsorozatával (Youtube) pótoltunk ki némi műveltségi hiányt, felkészülésként.


Ápr. 30 délután-éjszakai autózás, 11 után érkezünk. AirBNB szállás (Laura) a belváros szélén. Autóval parkolni lehetetlen, be kell vinni egy föld alatti parkolóba (2euro/óra). Reggel aztán elvisszük George szállásadója családjának a kertjébe, ahol ingyen lehet 3-án délig.

Máj. 1. Regeli kávét, vajaskenyeret kapunk a szálláson, majd elsétálunk George-hoz, aki az Uffizi mellett bérel egy lakást. Még egy közös gazdag reggeli, beszélgetés, viszontlátás örömei.
ezután séta, Ponte Vecchio, belváros, Dóm, Signoria, Pitti palota és oda-vissza csatangolás, kávézással stb. A Pitti palotába hosszú volt a sor, ennél hosszabb csak a Dómba és kapcsolt részeibe lógott nagyobb sor, úgyhpgy lényegében mindent kihagytunk, azaz csak kívülről imádtuk. Különösen a kedvencünkké vált kupolát, amiről most felfrissítettük az ismereteket.

Máj. 2. Reggel fél kilencre Uffizi, előjegyzéssel. Sok ismerős lógott a falakon, de azért jó volt minden megint látni. Nem volt jó kalauzunk (bár az audioguide most már standard tartozék, itt is jó volt) nem tudtunk csak a lényegre koncentrálni. Dehát mi is a lényeg, ki tudja. Volt egy időszakos kiállítás: Gherardo delle Notti. Ez újdonság volt, és desszertként kétszer is megnéztem. Fél kettőre jóllaktunk, rövid ebéd (George kedvenc szendvicsese előtt 200-a álltak sorba, úgyhogy egy rendes kis trattoriába mentünk a Santa Croce-nél), majd a Dómba azért beslisszoltunk, és bután bámultuk a falakat, amíg rájöttünk, hogy az audioguide a megoldás. Valóban, ezek megülik a nyomtatott leafleteket., kiirásokat. Igy aztán jól elvoltunk. A harangtoronyba, kupolába nem volt semmi remény bemenni. A Battistero is becsukott, mire odaértünk. A paradicsom kapuja azért rendesen csillogott, és a Dóm audioguide-ja jókat mesélt róla.
Eszméletlen sok ember mindenfelé. Erről nem volt szó. Korábbi olaszországi utazásaimnál sem emlékszem ilyesmire.

Még volt egy kis idő, a vacsorázóhelyhez sétálás közben Strozzi palota. Ókori bronzszobrok. Puff. Nagy dobás, hallatlanul érdekes.  A palota is egy nagy darab látnivaló.

A vacsora a meglepetés. George foglalt helyet egy steak vendéglőbe, Il Latini, ahova csak foglalással lehet menni. A fél nyolcas turnus előtt 200 fős tömeg tolongott a bejárat előtt, nem volt világos, hogy bejutunk-e. Végül minden rendben volt.  A szték hihetetlen nagy, >1kg, de véres. George nem volt elégedett mert ez nem egy T-bone stake volt, de azért elment. Nem is tudtuk mind megenni (legalábbis én). A kísérőételek is jók voltak. a 4 fajta bor is emelte a fényét.

Máj. 3. reggel korán Pitti. Most szerencsénk volt, még nem voltak sokan, sőt, a hónap első vasárnapja lévén minden ingyen is volt.  Eltévesztettük a sorrendet. A 2. emeleten sok kisebb kiállítás elvette az időt 1. emelettől, ahol a gyönyörök gyönyöre volt termek tucatjain keresztül illő zsúfoltságban. Alig vettük észre, hogy "ránkdeledett", indulni kellett hazafelé.
Kis koszos kantinban ettünk egy remek búcsúebédet (lasagne, wow). majd a kocsit kibányásztuk a kertből, bepakoltunk, és 11 óra alatt Pesten voltunk.


Fényképeket majd később beteszek.