2015. május 24.

Máj 22. Cukor Kreml a Katona Kamrában. 

A nyílt próba óta kiszínesedett, az aktualizálás, vagy annak érzete még rémesebbé tette kedvenc színészeink játékát.

Cukor Kreml a Katonában: A szinlapon (ld alább) sehol nem szerepel nem szerepel Szorokin, még célzás sincs rá, persze azért a cím ott van..A honlapon linkelt egyetlen kritika Szorokin műveként ír róla. Úgy tűnik, lehet ezt úgy felfogni, hogy határeset.  "Más Katonás" megnyilatkozásokból hiányzik a Szorokinra hivatkozás, de a Katonáéitól független hivatkozások szinte mindig Szorokint tüntetik fel szerzőnek.

Szóval lehet, hogy a Katonának ez egy önálló dráma, (egy) regény(ek)ből vett történetek alapján, a külvilág meg Szorokin adaptációként tekint rá.  

Erre rímel Apáthi Imre (mikori?) szövege  (http://www.pim.hu/object.56ee0004-a032-47b4-b8e5-f8856d8eb25e.ivy) - amiben tegnapi vitánk(?) alapkérdésének finomítása benne van:

Látható, hogy a regényt dramatizálni és a regényből drámát alkotni, két különböző dolog. A regényből fogant dráma rendszerint egy művész  néha maga az író, gyakrabban egy másik író: az átdolgozó akaratából születik.
"A regényből született dráma mint mondottuk elvet mindent, ami az új műfajban fölösleges, tehát ami a teljes átlényegülést gátolja. A dramatizálás, az iránta támasztott követelményeknél fogva köteles a regényből minél többet átmenteni a színpadra."

Szerintem itt egy regényből született dráma, és nem egy regény dramatizálása történhetett. 

CUKOR KREML

Oroszországban rend és béke van. A Nagy Fal távol tartja népünk külső ellenségeit: az átkozott kiberpunkokat, a képmutató katolikusokat, az eszement buddhistákat, a dühös muzulmánokat, a sátánistákat, a szodomitákat, a förtelmes metamorokat, az Istentől kapott alakjukat váltogató farkasembereket, a megaonanistákat. Népünk belső ellenségei azonban továbbra is folytatják átkozott tevékenységüket, ezért a cári titkosrendőrség a 2030-as években sem pihenhet, és az opricsnyikok ma is éjt nappallá téve dolgoznak, hogy hazánkat szóval és tettel tisztán tartsák. A hétköznapokat a társadalom minden szintjén bódulat hálózza be: a Kremlben, a Titkos Prikázban, a nagyvárosokban és vidéken is, mindenki álmokban, vallási rituálékban, közhasználatú drogokban és mesékben keresi a megnyugvás pillanatait. Minél mélyebb a tompaság, álom, annál nagyobb a boldogság, s a béke. Az előadás ennek a homályban élő társadalomnak adja a keresztmetszetét, amiben múlt, jövő, valóság, álom, tény és sugallat végérvényesen összekavarodott.

SZEREPLŐK

Jordán Adél	Pálmai Anna
Kovács Lehel	Pálos Hanna
Lengyel Ferenc	Rajkai Zoltán
Mészáros Béla	Takátsy Péter

ALKOTÓK

Munkatársak: Kozma Andrea, Csonka Margit e.h., Doma Petra e.h., Tóth László, Bokor László, Tőzsér Gábor, Botka Zoltán, Pető Sándor, Szabó Gergely, Pető József, Pető Gergő, Nedár Barnabás, Petróczy László, Horváth József, Ignácz Éva, Pintér Mária, Gáspár Viktória, Vég Attila, Kelecsényi Bernadett, Gerlóczi Judit, Molnár Fanni Rebeka, Mezővári Margit, Török Marcell

Látvány / Jelmez	Csomor Katerina és Török Adél
Zene	Keresztes Gábor
Mozgás	Hegymegi Máté
Súgó	Doma Petra e.h.
Dramaturg/Író	Fekete Ádám e.h.
Dramaturg konzultáns	Radnai Annamária
Asszisztens	Budavári Réka
Rendező	Kovács D. Dániel e.h.

==============================================

Máj. 24. - Qi Baichi festmények, Nemzeti Galéria. 

Nem tudtuk hova tenni, hogy miért is nagyszerű, de azért élveztük. A kiállításon nem szerepelt, de korábbi tücsökajándékaimra emlékezve itt egy kép:

Az életéről szóló propagandafilmről valami régi szovjet érzés sugárzott. Sajnos nem tudunk eleget a kínai művészetről.

Utána még a Lépésváltás címen futó újrarendezett kiállításra (

Lépésváltás - Az 1945 utáni magyar művészet újrarendezett állandó kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában

is bekukk. Nagy élmény: Pauer Gyula Maya c. pszeudoszobra.

Pauer Gyula: Maya és Jovánovics György: Ember

Kiállításunk felvezető terében két, tíz év eltéréssel készült szobrot láthat a közönség. Annak, hogy itt mutatjuk be őket, kettős oka: egyrészt a két mű 1980-ban már szerepelt ugyanazon a tárlaton; másfelől az elmúlt hetven év művészetének bemutatásában a hetvenes évek jelentős avantgárd alkotóira úgy tekintünk, mint a mai művészet meghatározó "eredetére". E két példa a maga korában egyetemes értékeket képviselt, alkotóik a szocialista rendszerben a szabad gondolkodás művészeti lehetőségeit keresték.

Jovánovics György munkája az emberalak megjelenítésével az ábrázolás összetettségét kutatta: a törékeny gipszfelületen megjelenő Bourbon-liliomot formázó motívumok, a gipszöntvény felületi lenyomata és a szobor részét képező textil a lét történelmi és egzisztenciális aspektusaira utalnak. Ahogy Erdély Miklós, a hetvenes évek magyar művészeire legnagyobb hatást gyakorló művész-író az alkotás kapcsán fogalmazott: "A kirívóan meztelen arc, s a szoknyával takargatott alsótest között mint maga a lemondás lóg a fényes súly, az igazi selyemsál. A magas fokszámú kockázat nem pillanatnyi, mint a cirkuszban, hanem életre szóló, mint a művészetben."

Pauer Gyula Maya című munkája egy nőalakot mintázó fahasáb, amelyet egy meztelen, letakart női test fényképe borít. A szobor a látszatról szól, arról a bizonytalanságról, amelyet akkor érzünk, amikor egy művet meglátva nem tudjuk pontosan, hogyan készült és mit ábrázol. Pauer "pszeudo"-nak nevezte ehhez hasonló alkotásait, és sok, hasonló felületű művet hozott létre munkássága során. Keleti filozófiák hatására nevezte el a szobrot Mayáról, a hindu istennőről, akinek a neve szanszkrit nyelven illúziót jelent. Elkészülése után Pauer sok előadásának, performance-ának is témája volt Maya. A szobron a lepel a leleplezés, a részleges megmutatás eszköze. A repedés a mű készítése után rövid idővel keletkezett, a művész azt az alkotás részének tekintette. Ahogy összefoglalja programját: "Mi azt szeretnénk, ha Önök erről a MŰVÉSZI VALÓSÁGról időnként elfelejtenék, hogy KÉP, és az hinnék róla, hogy IGAZI VALÓSÁG."

A repedés a szobor elkészülte után következett be.