Elég hosszan bukdácsoltunk át az ékezési akadályokon. Catherine várt széles mosollyal. Jó volt megint találkozni sok év után. Mintegy 40 prerces autóúton kerültünk haza, a Port Philip öböl partjától néhányszáz méterre, nekünk óriási házba. Roelof otthon várt, erősen dolgozott a PhD dolgozatának védésére készülve. Kis lepakolás, kipakolás és ejtőzés után Catherinnel be a városba, városnéző sétára.
Kocsival pályudvarra, onnan vonattal a főtérre. (Fed Square). Izgalmas épületek körbe. Mist tömöttebbnek éreztem a teret, mint 14 éve, és ahhoz képest egy kicsit kopottabnak is az épületeket. Azért gyorsan körülronantunk az ANG (Nemzeti galéra) néhány képét megnézni, főleg az indigenous cultur legújab kori művészeitől.
A Dreamatime-kiltúra nekem megközelíthetetlenn tűnik. Catherine szerint nem szabad használni ezt az álom analógiát, hanem csak egy földdel kapcsolatos globális vallási felfogásnak érdemes tekinteni. Mint ahogy nem zavartatjuk magunkat azon az epizódon, hogy Krisztus a vízen járt, itt sem kell zavartani magunkat az itt kifejezni kívánt, hitt doloknak, hanem, ha tetszük isten örökkévalóságának kell betudni mindent. Mivel több ezser törzs létetik Au-ban, és a dolog már kb 60 eév óta tart, türelemmel kell lenni. Nem kell érteni. El kell fogadni.
Tovább a Laneway-nek nevezett szűk utcákba. Ezek kis éttermeket, street-art helyszíneket, színes világot takarnak. A Hosier Lane díyzeivel kazdtünk, majd egy ismerősnél ettünk egy bagalet, később egy áruházbanZsuzsának napszemüveget, meg napellenzőt kerítettünk a másnapi sivatagi hancúrozáshoz.
Bementünk az egyetem melletti városi könyvtárba, ahol Júlia és Tom esküvőjét tartották, és végigjártuk a gyönyörűen felújított átalakított épületet. Az esküvőt felvételről láttuk korábban, most akkor a fizikai helyszínt is megcsodálhattuk.
Ezuátn villamossal, vonattal, autóval haza, előtte még az lakókörnyzethez tartozó néhány kedvenc boltot felkerstünk, meg a villanydrótok miatt furára nyírt fákat, és a tengerpartot. A víz nem kék, mert az öböble érkező folyó kissé hordalékos. De emiatt nem panaszkodtunk.
Otthon Zsuzsa egyből elaludt, majd később megérkeztek Julia és Tom, de hirtelen nem nagyon tudtunk mit mondani, mert ugyanakkor be is kellett csekkolni másnapra, és még a lelkünket nem készítettük fel a királylazacos vacsira.
Jól beszélgettünk a vacsoránál. De nem tudtunk mélyen belemerülni. Tom hallgatott, Julia mesélt a tanári pályájáról, de az egész steril maradt. Majd hétvégén, a buli környékén.
Roelof kérte, hoyg meséljek a magyar és az erópai helyzetről. Ezóttal biztosítottak, hogy mnem fogják kimutatnni, ha valami hihetlen dolgot nem hisznek el. ők is látják, hogy nagy a probléma. Szóval így sikerültr egy kiselőadást csinálni, valószínűleg elég jól. Összegzésként az jött le, hogy nehéz megérteni az EU impotenciáját. Egy idő után Juliáék eltűntek, mi meg egy kis klímaváltozási vitába bonyolódtunk. Eennek lényege az volt, hogy vajon az emeri tevékenységtől függetlenül is emelkedhet-e a széndioxid a légkörben, ill. általánosabban, a klímaváltozás nem részben, hanem csak antropogén eredetű lehet-e. Érdekes módon a probléma az volt, hogy Catherine és Roelof szerint a kérdés nem jól van feltéve, mert már így a puszta kérdés is sok embert arra imspirálhat, hogy klímatagadó legyen, ne foglalkozzon a jelenlegi harc fő irányával, hiszen esetleg nem is a mi tevékenységünk miatt van a probléma. A vitát néhány forduló után keserű udvariassággal hagytuk abba. Mindenesetre hitet tettem a klimaváltozás elleni harc mellett.
Este pakolás, reggel 5:30-kor jön a taxi, és irány az Uluru. Csomagoláshoz mérleg is van minden tökéletesnek látszik.
No comments:
Post a Comment