Taxi jött, csomagok rendben, beszállókártya a telefonban. A reptéren keressük a járatot a táblán, de nem találjuk. Átvergődtünk a security-n, elvették a tárcámból a Csányyi Gábortól kapott kis zsebcsavarhúzót, kerestek valamit az alsónadrágomban, de végülis minden ok volt. Kivéve, hogy a következő táblán a járatunk töröltként szerepelt. Bumm. Ki a security-ből, sorállás a pultnál. Tényleg törölve, sorry. (kiderült, hogy éjfél után küldtek egy értesítést a törlésről, de nem ajánlottak fel semmit helyette. Én meg fél hatkor, a beszállókártya birtokában nem ellenőriztem, hogy nem törölték-e).
Többszöri megbeszélés után a reptéren csak annyit ajánlottak, hogy vagy elvisznek másnap vagy visszafizetik az út törölt részét, azaz Sydney-ig. Az nem volt világos, hogy az amúgy nem törölt Sydney Uluru járatot hogyan érjük el. Más járat nem volt Sydneybe üres helyekkel, és idően. Nem volt világos, hogy miért nem nagyvonalúbbak, de mindenre azt mondták, hogy forduljunk majd az utazási biztosítónkhoz. Végül belementünk a másnapi útba, saját költségünkre bosszankodva visszatérünk Catherine-ékhoz, ahol pufogva, dühöngve de szép napsütésben újrarendeztük magunkat. Zsuzsa aludt egyben 4 órát. Én meg olvasgattam.
Egyre rekedtebb voltam, amit a Szingapuri jeges utalok óta éreztem jönni. Catherine időközben elment egy barátnőjével kávézni, Roelofnak meg orvoshoz kellett mennie, így elvitt a kávézóba. Ott márnagyon rekedt voltam, kellettt volna egy kis forró tea, de nem volt tea, mert ez egy kávézó. Cukrot is külön kellett kérni a kávéhoz, és külön kanalat is. Végül egy csésze forró vízzel öblítettem a rekedtséget. Catherine egyre nagyobb izgalommal sejteni vélte, hogy talán Covidos lettem, és mivel ő még nem volt, félteni kezdte hétvégére tervezett nagy partyt, ha, és amennyiben ő elkapná tőlem. Hazasétáltunk és egy tesztet csinéktatott velem, amely negatív lett. Mindenesetre a házon belül maszkviselét kért, és a teraszon szolgálta fel a különböző vigasztalókat, forró leves, tea, együttérzés.
Egy idő iután Zsuzsa kialudva előlebbent, és bementünk vonattal Sydneybe ebédelni, sétálni és a 300 méteres Eureka felhőkarcoló tetejéről (SkyDeck) körbenézni, majd tovább sétálni, jól érezni magunkat. Azért szívesen forraltunk volna egy kis bosszút a repülőtársaság ellen, de eszközeinket korlátozottnak éreztük, és nem törődtünk velük.
Este hazavonatoztunk, -sétáltunk, majd elindultunk közösen a tenger (öböl) partjára fish & chips evése közbeni naplementenézésre. Ehhez télikabátokat vettünk fel, hogy az ausztrál nyár kezdete elviselhető legyen. A feladatot 4. próbálkozásra teljesítettük, vagyis ott kaptunk elvitelre vacsit. A friss hal és chips/saláta ragyogó volt a homok szélén egy betoncsíkon üldögélve, jót beszélgettünk, a nap lement, a hideget leszámítva minden jó volt. Még a 10 éves Cabernet Sauvignon is, Roelof házi borraktárából. A parton egyébként felszerelt, gázzal működő sütők is voltak, egyesek ott készítették a kaját.
No comments:
Post a Comment