7-kor indulok várost nézni. Veronika lefoglalja Ágnest, és igy csak délben találkozunk a belvárosban.
Egynapos villamosbérlet. Közel van a központ, pillanatok alatt ott vagyunk. Az épületek izgalmasabbak, mint Sydneyben. A négyzethálós belváros jól áttekinthető, jól járható, mindenütt villamos, és nagyon sok műalkotás az utcákon. A helyi (Victoria állam) törvények szerint minden beruházás költségéből kell műalkotásra költeni, és emiatt van sok köztéri alkotás.
Reggelizésre Veronica beküldött a vasutállomás melletti egyik kis utcába, ahol egy kis tétovázás után palacsintát ettem banánszósszal és eperrel.
Jópofa, ahogy az emberek sétálva kávéznak. A munkakezdési kávét az irodai dolgozók közül sokan az utcán veszik meg, és ugy mennek be a munkahelyükre.
A főbb utcákon való csatangolás közben néhány hiresebb épületbe be is lehetett menni. A séta során elértem a kikötő ujraépitett részére, ahol az épitészeti orgia tovább folytatódott.
Néhány bioboltra is akadtam, jegyzetelés, fényképek.
féltizenkettőkor a Federation square-on találkoztam Ágnessel. A tér maga ragyogó, teljesen uj, friss, nincs az épületeken sok egyenes ill sik felület. A guide-omban még nincs is benne ez az uj tér. Nagyon izgalmas. Sajnos a fő galériában az időszakos kiállitás (Sydney Nolan) éppen mától zárva van. De van lóversenymúzeum (kihagyjuk), mozgókép múzeum, és egyéb kiállitóhelyek, művészeti boltok, galériák, éttermek. Van egy kisebb alternativ művészeti felsztivál is.
Ágnes nem látszik lelkesnek, egy kicsit ténfergünk, majd elmegyünk a folyó másik oldalán lévő "igazi" múzeumba megyünk (Victoria Állami Galéria).
Ott sem sokkal jobb a helyzet, Ágnes türelmetlen, nem akar megállni, csak át akar rohanni a kiállitásokon, itt is. Igy is van egy pár jó élmény, főleg iparművészeti, festészeti. Meglepetés: franciául is ki van irva a képek, műtárgyak cime.
A festők között vannak európai hirességektől is képek, de az igazán megnyerő számomra a rengeteg sok számomra ismeretlen ragyogó festő és képeik (schenck, Walker, Gotch [Mental Arithmetic], Edwin Long [A question of Propriety], Buss, stb). Fényképeket készitek, amig ki nem fogy az akku.
Még egy kicsit vissza az Nextwave alternativ fesztiválra, ahol egy pincében elektromos installációt láthetok, tasmániai krumplikból gerjesztett elektromos áramot használnak műtárgyak világitására. 26 krumpli kell egy volt feszültséghez, és 7-8 voltos eszközöket használnak, tehát 150-200 krumpli táplál egy alkotást. A krumplik jól birják (sorba vannak kötve 26-osával,és időnként arrébb szúrják az elektródákat). az egész eszembe juttatja Öveges professzort és a detektoros rádiónkat, amit Péter bátyámmal nyuztunk.
Még egy beugró a mozgóképmúzeumbe, ahol étlap szerinti rövidfilmválogatást nézek. Egy mexikói katonai bázis békés elfoglalása, és az 1930-as éve ausztrál munkakultúrája, témákban.
Lazításként a Swanson streeten séta, bámészkodás, és egy kis ajándéktárgy vásárlás. Kinában készült eredeti ausztrál tárgyak sokasága.
Este Veronicát és Ágnest meghivtam vacsorára. Egy japán éttermet választottak, ahol kellemesen keveset ettünk, de finomat. Ágnes folyamagtosan izgul, fegyelmezi Veronicát és engem is. Láthatóan megint izgul a holnapi utazás miatt. Azért kellemesen beszélgetünk.
Veronicát elbocsájtjuk, megnézzük a mai fényképeket Ágnessel, majd dvd-re irom neki az 991 itt készitett képet, és skype, blogirás, miközben klubrádió.
Holnap nem tudom, nhogy hogyan jutok Kinában internethez, ha nem jelentkezem, akkor majd később pótolom.
Monday, May 19, 2008
Sunday, May 18, 2008
33. nap - Melbourne
Elaludtunk.
Az eső elállt, kászálódás után a közelben egy olasz étteremben reggelizünk, majd irány Veronica farmja.
Utleirást kaptunk, sikeresen megérkeztünk, szinte végig autópályán.
21 hektáros farm, hegyes, erdős, tisztásos, viztározós, legelős, patakos, teniszpályás, uszodás stb.
kenguruk vannak a környéken, de csak délután láttuk őket. Biztonságos távolban maradnak, illetve elfutnak a gyávák.
Egy kb 300 m2-es faház, fémtetővel, uj szélkakassal. Frissen festve, mázolva, felujitva, de még félkészen. Érdekes, hogy pont azért ujitják fel (=kozmetikázzák), mert el akarják adni, és azt remélik, hogy vissza fog jönni a beruházás. Nálunk az okosok nem ezt mondják.
John és Veronica fogad, csizmában, éppen lovakat agyusztáltak egy kicsit. Teázás, 100 éves budapesti (Hüttl) porcelánedényekből. Ujabb gyümölcs: logan, hasonlit a lichi-hez, de nem az.
Körbeséta. Kutya: Cheetah, egy "ausztrál cooley"? (Beától kikapok, fogalmam sincs mi ez). 3 ló, 2 póni. Mindenki fel van egy takaróval öltöztetve, az eső illetve nyáron a meleg nap ellen.
A 100 méter mélyről jövő kút vize enyhén sós, a lovak szeretik, de az emberek esővizet isznak a háztetőről gyűjtve. Öntözésre is esővizet használnak, igy vizet is kell hozatniuk, egyszerre 16 m3-t 165 dollárért.
Villany 0,15 AU$/kwó (kb 22 ft, áramkimaradásért a szolgáltató fizet a fogyasztónak), a gáz nagyon olcsó, tartályos.
Mindenütt eukaliptusz fák, nyoma sincs a nekünk gyerekkorban besulykolt infonak, mely szerint a levelét az élével tartja a nap felé. Marhaságnak tűnik.
Azért akarnak elköltözni innen, mert 8 év alatt kiderült, hogy nem elég jó a környék, nincsenek barátok, nincs szomszéd, és a melbourne-i barátoknak már ez messze van. Kinéztek egy másik helyet a várostól délre, a tengerparthoz közel, és az jön sorra most.
Veronica filmrpojektjei most játékfilmtől mobiltelefon tartalmakig terjed, mintegy 5 projekten dolgozik egyszerre. Ezenkivül Dél-Afrikában egy filmstudiót épitését irányitja szakmailag.
John 55 év körüli kedve, hallgatag fehérbőrű, de vörösre égett angol Adelaide-ből, lovaspóló játékos volt, és telefonműszerész, de most leginkább halakat farag szép fából és adja el.
Korséta után ebédelés a közeli városka szállodájában tökleves, roasted pork és utána Pavlova. Mindhárom fogást igazi ausztráliainak nevezi Veronica. Finom is. Ismét meglepődöm, hogy a Pavlova névnek miért is örülök annyira? Talán mert innen nézve földim lehet a névadó?
Bort kiöntöm, füzetem nedves lesz, ott is felejtem, vissza kell menni érte.
Ujabb séta a farmon, lovak etetése, vakarása. Vadászunk egy kis kengurura, de csak messziről sikerül őket megint látni. Csak tanuim vannak, értékelhető fényképeim nincsenek.
Lassan besötétedik. Utnak indulunk, 7-re Melbourne-ben a házban vagyunk. Enni nem nagyok akarunk, tea, internet tanfolyam.
Nagy trouvaille volt a Melrose Cheese website-ja. Ezt a vállalatot Reuben, Ágnes férje alapitotta, és a mai weblap megnézése katartikus volt Ágnesnek.
Az eső elállt, kászálódás után a közelben egy olasz étteremben reggelizünk, majd irány Veronica farmja.
Utleirást kaptunk, sikeresen megérkeztünk, szinte végig autópályán.
21 hektáros farm, hegyes, erdős, tisztásos, viztározós, legelős, patakos, teniszpályás, uszodás stb.
kenguruk vannak a környéken, de csak délután láttuk őket. Biztonságos távolban maradnak, illetve elfutnak a gyávák.
Egy kb 300 m2-es faház, fémtetővel, uj szélkakassal. Frissen festve, mázolva, felujitva, de még félkészen. Érdekes, hogy pont azért ujitják fel (=kozmetikázzák), mert el akarják adni, és azt remélik, hogy vissza fog jönni a beruházás. Nálunk az okosok nem ezt mondják.
John és Veronica fogad, csizmában, éppen lovakat agyusztáltak egy kicsit. Teázás, 100 éves budapesti (Hüttl) porcelánedényekből. Ujabb gyümölcs: logan, hasonlit a lichi-hez, de nem az.
Körbeséta. Kutya: Cheetah, egy "ausztrál cooley"? (Beától kikapok, fogalmam sincs mi ez). 3 ló, 2 póni. Mindenki fel van egy takaróval öltöztetve, az eső illetve nyáron a meleg nap ellen.
A 100 méter mélyről jövő kút vize enyhén sós, a lovak szeretik, de az emberek esővizet isznak a háztetőről gyűjtve. Öntözésre is esővizet használnak, igy vizet is kell hozatniuk, egyszerre 16 m3-t 165 dollárért.
Villany 0,15 AU$/kwó (kb 22 ft, áramkimaradásért a szolgáltató fizet a fogyasztónak), a gáz nagyon olcsó, tartályos.
Mindenütt eukaliptusz fák, nyoma sincs a nekünk gyerekkorban besulykolt infonak, mely szerint a levelét az élével tartja a nap felé. Marhaságnak tűnik.
Azért akarnak elköltözni innen, mert 8 év alatt kiderült, hogy nem elég jó a környék, nincsenek barátok, nincs szomszéd, és a melbourne-i barátoknak már ez messze van. Kinéztek egy másik helyet a várostól délre, a tengerparthoz közel, és az jön sorra most.
Veronica filmrpojektjei most játékfilmtől mobiltelefon tartalmakig terjed, mintegy 5 projekten dolgozik egyszerre. Ezenkivül Dél-Afrikában egy filmstudiót épitését irányitja szakmailag.
John 55 év körüli kedve, hallgatag fehérbőrű, de vörösre égett angol Adelaide-ből, lovaspóló játékos volt, és telefonműszerész, de most leginkább halakat farag szép fából és adja el.
Korséta után ebédelés a közeli városka szállodájában tökleves, roasted pork és utána Pavlova. Mindhárom fogást igazi ausztráliainak nevezi Veronica. Finom is. Ismét meglepődöm, hogy a Pavlova névnek miért is örülök annyira? Talán mert innen nézve földim lehet a névadó?
Bort kiöntöm, füzetem nedves lesz, ott is felejtem, vissza kell menni érte.
Ujabb séta a farmon, lovak etetése, vakarása. Vadászunk egy kis kengurura, de csak messziről sikerül őket megint látni. Csak tanuim vannak, értékelhető fényképeim nincsenek.
Lassan besötétedik. Utnak indulunk, 7-re Melbourne-ben a házban vagyunk. Enni nem nagyok akarunk, tea, internet tanfolyam.
Nagy trouvaille volt a Melrose Cheese website-ja. Ezt a vállalatot Reuben, Ágnes férje alapitotta, és a mai weblap megnézése katartikus volt Ágnesnek.
Saturday, May 17, 2008
32. nap - Sydney, Melbourne
Napfényes utolsó reggel Sydneyben.
Készülődés a Melbourne-i útra, csomagolás.
Van a házban egy lomkamra, ahol Ágnesnek is van egy kis része. Lementünk megnézni, hogy nagyanyám festményi közül kivegyünk egyet, amit szivesen elküldene nekem Budapestre. Kibányásztuk a képet, gyönyörű, kedves, vidám, hatalmas, a rendelkezésre álló otthoni falfelületeinkhez képest. A sok rajzot, metszetet, és egyéb alkotást nem szedjük széjjel, mindent visszatakarunk. Egy vagyon lesz a kép elküldése.
Van még egy kis idő, ujságot olvasok, elég részletesen van idő az álláshirdetésekre, amely egy teljes foglalkoztatottságú (4%-os munkanélküliség) gazdasághoz méltóan nagyon dinamikusnak, munkavállalóbarátnak tűnik. Állami középvezetői posztokra 60000 dollár körüli éves fizetéseket ajánlanak.
Lomtalanitás van a kerületben hétfőn, de már több helyen ki vannak rakva cuccok. Amig várunk Anthonyra, hogy kivigyen a reptérre, lent várakozunk a ház előtt. Látjuk, hogy a lomokra vadászók méregetnek, válogatnak, egyet's mást el is visznek. A lomhalmok egyelőre nagyon civilizáltak, még csak halmocskák, amelyek ugy néznek ki, mintha csak ottfelejtették volna a járdán.
A reptérre kiérve Anthony törzsutassága "red carpet treament"-et biztosit, a váróban gyorsan magamba töltök egy finom levest, Ágnes nem birja fegyelmezni magát és eszik egy halom finomságot. Anthony mesél a Quantas sikereiről, a vállalata sikereiről, és a nyugat-ausztráliai vasércbányászatról, mint az Ausztrálial jólét forrásairól.
7 millió tonna acélt gyártanak, és 300 millió tonna vasércet (70%-os vastartalommal (ellenőrizni?) exportálnak. A fő vásárló Kína, ahol még lehet vaskohókat jól csinálni. Ausztráliában már nem lehet engedélyt kapni a széndioxid kibocsátás, és a vizigény miatt. A bányákban hölgyek kezelik/vezetik a 430 tonnás dömpereket, amelyeket 130 tonnás ürtartalmú markolók 3 lépésben töltenek meg.
Készülődés a Melbourne-i útra, csomagolás.
Van a házban egy lomkamra, ahol Ágnesnek is van egy kis része. Lementünk megnézni, hogy nagyanyám festményi közül kivegyünk egyet, amit szivesen elküldene nekem Budapestre. Kibányásztuk a képet, gyönyörű, kedves, vidám, hatalmas, a rendelkezésre álló otthoni falfelületeinkhez képest. A sok rajzot, metszetet, és egyéb alkotást nem szedjük széjjel, mindent visszatakarunk. Egy vagyon lesz a kép elküldése.
Van még egy kis idő, ujságot olvasok, elég részletesen van idő az álláshirdetésekre, amely egy teljes foglalkoztatottságú (4%-os munkanélküliség) gazdasághoz méltóan nagyon dinamikusnak, munkavállalóbarátnak tűnik. Állami középvezetői posztokra 60000 dollár körüli éves fizetéseket ajánlanak.
Lomtalanitás van a kerületben hétfőn, de már több helyen ki vannak rakva cuccok. Amig várunk Anthonyra, hogy kivigyen a reptérre, lent várakozunk a ház előtt. Látjuk, hogy a lomokra vadászók méregetnek, válogatnak, egyet's mást el is visznek. A lomhalmok egyelőre nagyon civilizáltak, még csak halmocskák, amelyek ugy néznek ki, mintha csak ottfelejtették volna a járdán.
A reptérre kiérve Anthony törzsutassága "red carpet treament"-et biztosit, a váróban gyorsan magamba töltök egy finom levest, Ágnes nem birja fegyelmezni magát és eszik egy halom finomságot. Anthony mesél a Quantas sikereiről, a vállalata sikereiről, és a nyugat-ausztráliai vasércbányászatról, mint az Ausztrálial jólét forrásairól.
7 millió tonna acélt gyártanak, és 300 millió tonna vasércet (70%-os vastartalommal (ellenőrizni?) exportálnak. A fő vásárló Kína, ahol még lehet vaskohókat jól csinálni. Ausztráliában már nem lehet engedélyt kapni a széndioxid kibocsátás, és a vizigény miatt. A bányákban hölgyek kezelik/vezetik a 430 tonnás dömpereket, amelyeket 130 tonnás ürtartalmú markolók 3 lépésben töltenek meg.
Anthony nagyon buszke minderre, ami itt van, láthatóan szembeállitja a Dél-Afrikával. Elégedett.
Hamarosan elmegy, Benjamint kell rugbymeccsre vinni játszani.
A mi utunk eseménytelen.
Melbourneben Ágnes a bérelt kocsival - először vezet Melbourneben - némi mitfahrer segitséggel problémamentesen landol Veronica városi házánál. Az eső zuhog, a hőmérséklet 8 fok. Utálatos.
A ház kedves, kétszintes, pirinyó kerttel, amelyben emeletes pálmalevelek nőnek. Falakon sok délafrikai, és magyar vonatkozásu kép, cucc, mütyür. Hideg van, befűtünk.
Megpróbálok bemenni a belvárosba, de a villamospótló busz rendszertelensége, és az eső visszafordit. Nincs kedvünk kimenni vacsorázni, konzervet eszünk, végre nem terheljük magunkat túl sok kajával.
Utána netezem, olvasok, skype stb. Ágnesnek internet továbbképzést tartunk. Youtube, flickr, google, facebook stb. Nagyon jól szórakozik. Még őt is lenyomoztuk, mivel bizonyos helyekre ad adományokat, és hálából megjelenik a neve, illetve a zsidók megemlékeztek a 80 éves születésnapjáról. Végig keressük a családtagokat is. Jó időtöltés volt. Holnap talán jobb idő lesz.
Friday, May 16, 2008
31. nap - Sydney
szokas szerint elhozodo reggeli keszulodes.
Tilos lefenykepeznem, amikor a lazacos szendvicsre ribizlilekvar kerul ra. Biztos nagyon finom, de titkos latvany.
Rovid latogatas a 8. emeleten lako magyar baratnonel (Klari), akitol sokkal szebb a kilatas, es egyebkent kisse a hata kozepere kivan bennunket, mert a fodrasza eppen most jott, es mi kestunk a latogatassal. Amugy nagyon kedves, Agnes baratnoje, erdelyi szarmazasu, es orul a szereny Piros Arany tubusnak.
Ujabb latogatas Helen Silbermann-nal, aki tegnap a bulin a szenvicseket csinalta Agnesnel. O egy hazat vett, amikor Del/Afrikabol idekoltozott, es mindennap kerteszkedik, gyonyoruen tartja a hazat, es nagyon kedves. Denes nala lakott tavaly, amikor Benjamin barmitzvah-jara jott latogatoba. Helen osztrak, es provincialisnak tartja Sydneyt, de nagyon szeret itt elni, mert a kozbiztonsag sokkal jobb, mint Del-afrikaban. A del-afrikai emigracio nagyon magasan kepzett itt, es ezert nagyon jo allasokat sikerult kapniuk.
A kovetkezo allomas az Double Bay magyar vonatkozasainak megszmlelese. Nagyon sok magyar vendeglos jott ide, es Agnes erosen szamontartja oket. Az egyik emblematikus helyen (Twenty-one) egy kave es egy meggyes retes lesz az aldozati barany helyett.
beadjuk az ingeimet a mosodaba, es maris megyunk a New south Wales Art Gallerybe, ahol az ausztral festeszet megtekintese a cel. Van modern, es 19. szazadi is, de keves az eleve Ausztraliaban szuletett festo, termeszetesen. Azert jol elbameszkodunk. sose hallott ismeretlen nevek. Agnes tobbrol is tudja, hogy jok, es hiresek.
az aboriginal muveszetnel tilos a fenykepezes, de azert a weben vannak fenykepek.
Gyanitom, hogy a a fenykeptilalom kultikus jelentosege mellett marketing okok is szerepet jatszanak. Az aborigin festeszet nonfigurativnek tuno peldanyai is torteneteket meselnek el, a szimbolumrendszer erre alkalmat ad, bar nehzen ertheto, lathato nekem.
Uj szot talaltam: aboriginal kitschenalia. Egy Tony Albert nevu aboriginal muvesz Head Hunter cimu kepehez irta magyarazataban ezt a szot, a bennszulotteket abrazolo kommersz targyakrol. A szo nagyon tetszik, a kep nem fenykepezheto, csak veletlenul talaltam ra a neten, tessek nagyitani, ha kell.
Meg volt nehany zug, foleg modern installaciok, szobrok. Agnes faradt, a parkoloora lejart, elmentunk, bar meg az eves portrefesteszeti verseny kiallitasat meg lehetett volna nezni.
Atautoztunk a harbour bridgen, od es vissza, bar visszafele szerettem volna gyalog jonni, de elszurtuk, es nem tudott megallni ahol kiszalhattam volna. nem baj, igy is jo, meglottem, megettem.
Agnes elbocsatottam haza, en meg a belvarosban maradtam. Nem tudtam donteni, hogy visszamenjek-e az Art Gellerybe, vagy a tegnap kihagyott Australia Museumba menjek aborigine kuturat nezni. Egy internetcafeban meghallgattam a klubradiot, mialatt megneztem a portrefesteszeti verseny dontos kepeit, es igy mar csak az Australia Museum fele kellett menni. Mivel mar csak az utolso 55 percre erkeztem oda, ingyen lehetett bemenni.
Foleg termeszetfoldrajzi, es termeszettudomanyi kiallitasok vannak de emellett van mas is. Orulok, hogy bementem a bennszulott kiallitasra. Az eddig szerzett benyomasok nagyon toredekesek voltak, itt egyseges es jol attekintheto keretet talaltam, igazi feludules volt. Itt lehetett fenykepezni, majd remelem sikerul vegre valahol feltoltenem kepeket a netre.
A kiallitas utan gyalog mentem haza, 45 perces seta, nagyon jol esett.
Pentek esti vacsorara Anthonyekhoz mentunk. 2 vendeg gyerek is volt.
A vacsora elott Lesa-Bellel sikerul beszelgetest provokalni az interfaith ugyekrol. A kulonbozo vallasok kepviseloit ulteti egy asztalhoz ez a mozgalom, hogy legyen parbeszed. Olyan ugyekrol van szo, amelyben nem jatszik szerepet a vallas, tehat az erdeklodo embereknek alkalmuk van az ismerkedesre. Nekem az egesz nagyon gyenge hatasfokunak tunik, es a "faith" miatt pl. szamomra kirekeszto egy kicsit. A hot spotok szerintem ez ugyben nem Ausztraliaban, hanem masutt (pl. Izraelben) lehetnek. lesa/Belle szerint ez nincs igy, Ausztralia meg mindig nagyon rasszista es kirekeszto, a propaganda ellenere.
Szoba kerul az un. "Lost generation", mint ausztraliai rasszizmus. a lakossag egy szazalekarol van szo, de nagy lelkiiseretfurdalas van belole. Csak 2008-ban kert elnezest a kormany a bennszulottektol.
Anthony fozott, kaviarral kezdtunk. Pentek esti gyertya, ima, enek, barchesz.
Ismet a vallasra terelodott a szo. Ismet kiderult, hogy senki sem vallasos, a gyerekek is csak kulturalisnak elik meg a ceremoniat. Lucy hosszu eloadast tart errol, ragyogo. A tobbie gyerek hulyeskedik, de Lucy nem zavartatja magat. A beszed egy reszet videora akarom venni de Agnes egy ido utan ramszol, es igy abbahagyom, de mindenki egy kicsit kove mered. Tovabblepunk.
A vacsora kivalo. Jo hangulat, keso van. Anthony tanacsokkal lat el Shanghai ugyeben, majd haza.
Agnes hulla f'aradt, nyomasztja a holnapi utazas Melbournebe. Allitolag ott most mar tel van. brr.
Tilos lefenykepeznem, amikor a lazacos szendvicsre ribizlilekvar kerul ra. Biztos nagyon finom, de titkos latvany.
Rovid latogatas a 8. emeleten lako magyar baratnonel (Klari), akitol sokkal szebb a kilatas, es egyebkent kisse a hata kozepere kivan bennunket, mert a fodrasza eppen most jott, es mi kestunk a latogatassal. Amugy nagyon kedves, Agnes baratnoje, erdelyi szarmazasu, es orul a szereny Piros Arany tubusnak.
Ujabb latogatas Helen Silbermann-nal, aki tegnap a bulin a szenvicseket csinalta Agnesnel. O egy hazat vett, amikor Del/Afrikabol idekoltozott, es mindennap kerteszkedik, gyonyoruen tartja a hazat, es nagyon kedves. Denes nala lakott tavaly, amikor Benjamin barmitzvah-jara jott latogatoba. Helen osztrak, es provincialisnak tartja Sydneyt, de nagyon szeret itt elni, mert a kozbiztonsag sokkal jobb, mint Del-afrikaban. A del-afrikai emigracio nagyon magasan kepzett itt, es ezert nagyon jo allasokat sikerult kapniuk.
A kovetkezo allomas az Double Bay magyar vonatkozasainak megszmlelese. Nagyon sok magyar vendeglos jott ide, es Agnes erosen szamontartja oket. Az egyik emblematikus helyen (Twenty-one) egy kave es egy meggyes retes lesz az aldozati barany helyett.
beadjuk az ingeimet a mosodaba, es maris megyunk a New south Wales Art Gallerybe, ahol az ausztral festeszet megtekintese a cel. Van modern, es 19. szazadi is, de keves az eleve Ausztraliaban szuletett festo, termeszetesen. Azert jol elbameszkodunk. sose hallott ismeretlen nevek. Agnes tobbrol is tudja, hogy jok, es hiresek.
az aboriginal muveszetnel tilos a fenykepezes, de azert a weben vannak fenykepek.
Gyanitom, hogy a a fenykeptilalom kultikus jelentosege mellett marketing okok is szerepet jatszanak. Az aborigin festeszet nonfigurativnek tuno peldanyai is torteneteket meselnek el, a szimbolumrendszer erre alkalmat ad, bar nehzen ertheto, lathato nekem.
Uj szot talaltam: aboriginal kitschenalia. Egy Tony Albert nevu aboriginal muvesz Head Hunter cimu kepehez irta magyarazataban ezt a szot, a bennszulotteket abrazolo kommersz targyakrol. A szo nagyon tetszik, a kep nem fenykepezheto, csak veletlenul talaltam ra a neten, tessek nagyitani, ha kell.
Meg volt nehany zug, foleg modern installaciok, szobrok. Agnes faradt, a parkoloora lejart, elmentunk, bar meg az eves portrefesteszeti verseny kiallitasat meg lehetett volna nezni.
Atautoztunk a harbour bridgen, od es vissza, bar visszafele szerettem volna gyalog jonni, de elszurtuk, es nem tudott megallni ahol kiszalhattam volna. nem baj, igy is jo, meglottem, megettem.
Agnes elbocsatottam haza, en meg a belvarosban maradtam. Nem tudtam donteni, hogy visszamenjek-e az Art Gellerybe, vagy a tegnap kihagyott Australia Museumba menjek aborigine kuturat nezni. Egy internetcafeban meghallgattam a klubradiot, mialatt megneztem a portrefesteszeti verseny dontos kepeit, es igy mar csak az Australia Museum fele kellett menni. Mivel mar csak az utolso 55 percre erkeztem oda, ingyen lehetett bemenni.
Foleg termeszetfoldrajzi, es termeszettudomanyi kiallitasok vannak de emellett van mas is. Orulok, hogy bementem a bennszulott kiallitasra. Az eddig szerzett benyomasok nagyon toredekesek voltak, itt egyseges es jol attekintheto keretet talaltam, igazi feludules volt. Itt lehetett fenykepezni, majd remelem sikerul vegre valahol feltoltenem kepeket a netre.
A kiallitas utan gyalog mentem haza, 45 perces seta, nagyon jol esett.
Pentek esti vacsorara Anthonyekhoz mentunk. 2 vendeg gyerek is volt.
A vacsora elott Lesa-Bellel sikerul beszelgetest provokalni az interfaith ugyekrol. A kulonbozo vallasok kepviseloit ulteti egy asztalhoz ez a mozgalom, hogy legyen parbeszed. Olyan ugyekrol van szo, amelyben nem jatszik szerepet a vallas, tehat az erdeklodo embereknek alkalmuk van az ismerkedesre. Nekem az egesz nagyon gyenge hatasfokunak tunik, es a "faith" miatt pl. szamomra kirekeszto egy kicsit. A hot spotok szerintem ez ugyben nem Ausztraliaban, hanem masutt (pl. Izraelben) lehetnek. lesa/Belle szerint ez nincs igy, Ausztralia meg mindig nagyon rasszista es kirekeszto, a propaganda ellenere.
Szoba kerul az un. "Lost generation", mint ausztraliai rasszizmus. a lakossag egy szazalekarol van szo, de nagy lelkiiseretfurdalas van belole. Csak 2008-ban kert elnezest a kormany a bennszulottektol.
Anthony fozott, kaviarral kezdtunk. Pentek esti gyertya, ima, enek, barchesz.
Ismet a vallasra terelodott a szo. Ismet kiderult, hogy senki sem vallasos, a gyerekek is csak kulturalisnak elik meg a ceremoniat. Lucy hosszu eloadast tart errol, ragyogo. A tobbie gyerek hulyeskedik, de Lucy nem zavartatja magat. A beszed egy reszet videora akarom venni de Agnes egy ido utan ramszol, es igy abbahagyom, de mindenki egy kicsit kove mered. Tovabblepunk.
A vacsora kivalo. Jo hangulat, keso van. Anthony tanacsokkal lat el Shanghai ugyeben, majd haza.
Agnes hulla f'aradt, nyomasztja a holnapi utazas Melbournebe. Allitolag ott most mar tel van. brr.
Thursday, May 15, 2008
30. nap - Sydney
reggeli feszüétseg. Ágnes utálja, hogy egy egész napra elmegyek, sőt az Uj Dél Wales Art Galeryt is meg akarom nézni nélküle. Mérgében még azt is kondja, hogy akkor holnapra is csináljak programot, mert nem jon velem. Mosolyogva elbucsuzunk kicsit még pufog. Nem birja kiterjeszteni a hatalmát rám.
Gyalog, majd buszon be a központba. Hyde Park, szép fikusz- vagy fügefái. Fa management program kihirdetve. Az Anzac emlékmű is itt van, emlékére az összes külföldi katonai vállalkozásnak (ld. Gallipoli). Nem érdektelen, bemelegitésnek. Art Deco stilusu épület, szép parkban.
Körben a city/downtown felhőkarcolói, hétköznapi forgalom.
200 gépes Internet kávéház.
Városháza, csak kivülről, átalakitás miatt, de igy is elmegy.
Queen Victoria Building, nagyon elegánsra átépitve 5 szintes bevásárlóközpontnak. Erre itt mindenki büszke, nekem az Úttörőáruház, a Divatcsarnok és a Mamut kereszteződésére hasonlit. De ez túl durva megjegyzés. Bocs.
St Andrew templom, bejáratánál nagy felirat „Healing service”. Sok jót sejtet.
Sydney torony (kilátó és repülőgépszimulátor), obligát programpont, de nem lehet megbánni. Felülről bámészkodva gyönyörű a város. 3 kört is megyek fent.
Séta a Darling Harbourba, a multkori látogatás Ágnessel nem volt elég kiélvezni..
National Maritime Museum. Nem is az angolok kezdték, hanem az indiaiak, a hollandok, meg franciák. Egy 8 fős kisiskolás csapattal haladok egy darabig, a muzeumi gyerek-idegenvezető előadása profi. A tanárnő mellettük érdeklődve slattyog. Végülis adtam 3 csillagot múzeumnak.
Egy szendvics, majd gyalog hazafelé. Egy idő után busszal gyorsitottam a dolgon. Kigondoltam, hnogy virágot vesyek Ágnesnek, hogy ne legyen morcos, be is mentem egy üzletbe, vettem egy szép csokor rózsaszin rózsát, majd büszkén átadtam. Egyikunk se vette észre, hogy művirág volt, csak amikor vizbe tette. Pedig mind a kettőnknek van szemüvegünk és orrunk.
Este 6-ra Ágnes összehivta a barátnőit, hogy bemutasson nekik. Sokat készült rá, míg nem voltam itthon. Nagyon kedves társaság, moziba és bridzsezni járnak évtizedek óta. Egy kivétellel mind Dél-Afrikából emigrált ide, többen ismerni véltek 23 ill. 43 év távlatából. De persze Ilonka, és Dénes volt a fő közös emlékforrás.
Small talk orgia. Megérkezett Anthony is a gyerekeivel, nagyon illedelmesen viselkedtek. A hölgyek hamar elmentek, mi még nézegettük az Ayers Rockban készült fényképeket, majd a fogadás végetért. Ágnes ki volt merülve, némi ténfergés és Rex felügyelő ujabb epizódjának megnézése (németül, angol felirattal, 1994-ből) után lefeküdtünk.
A naplóirás másnapra maradt. És a Cebra havi jelentésének elemezgetése is.
Wednesday, May 14, 2008
29. nap - Ayers Rock
Rosszul aludtam, allandoan a Cebra minosegi reklamaciojara gondoltam. Remelem tul lesznek rajta Zsuzsa es Brigi.
reggelizes a svedasztalrol, kellemes beszelgetessel. Szomorubb resze volt az, hogy szinte az osszes ember, akikrol beszelgettunk, mar eltavozott, ugyhogy a datumokat, helyszineket, betegsegeket raktuk ossze, hogy ki, hol, hogyan halt meg.
Bepakolas 10-kor at kell adni a szobat.
Eltervezzuk, hogy megnezzuk a teveistallot, de nem jott a shuttle busz idoben es ezert lemondtunk rola. Tenferegtunk egy keicsit az ajandekboltban, ittunk egy kavet, majd beultunk a buszba es indultunk a repterre.
Ugyancsak egy kis tiprodas, majd be a gepbe.
Meg egyszer rarepultunk a sziklara, es irany Sydney. Vettem korabban egy konyvet (Loretta Napoleoni: Rogue Economics, Allen & Unwin, 2008), es belemerultem az utra. Egy kis alvas is belefert.
Taxival haza. Agnes rossz hirt kapott, egy baratnoje elhunyt, ugyhogy elment egy kondolealasra, en meg itthon maradtam rendezkedni. A kondolealas miatt elmaradt a turkalas a tarolohelyis;gben, ahol nagyanyam sok festmenyet, rajzat orzi Agnes.
Ket ora mulva jon vissza, nagyon szomoru, kedvetlen. kis vacsit keszit ossze a frigobol, majd elvonul lefekudni.
Holnap is lesz nap.
Egy elfelejtett csemege, amit tegnap lottunk a bevasarlokozpontban: persimmon, persze ez is nagyon finom, kulonleges.
Masutt is megfigyeltem, hogy a sorallasoknal az emberek nem nagyon torodnek a sorban utanuk kovetkezovel. Itt azonban meg erosebbnek erzem a dolgot. Mintha elveznek, hogy kihasznaljak az utolso csepp turelmi tartalekot is. Meg akkor is, ha a latoterben benne van a kovetkezo kliens.
Meg egy szilank. Nem orul Agnes hogy erdeklodom Anthony felesege, Lesa-Belle munkaja irant. Nem vilagos, hogy penzert dolgozik-e, vagy szorakozasbol, de erdekes, amit csinal. Kulcsszo: Interfaith. Ez meg kidolgozando.
reggelizes a svedasztalrol, kellemes beszelgetessel. Szomorubb resze volt az, hogy szinte az osszes ember, akikrol beszelgettunk, mar eltavozott, ugyhogy a datumokat, helyszineket, betegsegeket raktuk ossze, hogy ki, hol, hogyan halt meg.
Bepakolas 10-kor at kell adni a szobat.
Eltervezzuk, hogy megnezzuk a teveistallot, de nem jott a shuttle busz idoben es ezert lemondtunk rola. Tenferegtunk egy keicsit az ajandekboltban, ittunk egy kavet, majd beultunk a buszba es indultunk a repterre.
Ugyancsak egy kis tiprodas, majd be a gepbe.
Meg egyszer rarepultunk a sziklara, es irany Sydney. Vettem korabban egy konyvet (Loretta Napoleoni: Rogue Economics, Allen & Unwin, 2008), es belemerultem az utra. Egy kis alvas is belefert.
Taxival haza. Agnes rossz hirt kapott, egy baratnoje elhunyt, ugyhogy elment egy kondolealasra, en meg itthon maradtam rendezkedni. A kondolealas miatt elmaradt a turkalas a tarolohelyis;gben, ahol nagyanyam sok festmenyet, rajzat orzi Agnes.
Ket ora mulva jon vissza, nagyon szomoru, kedvetlen. kis vacsit keszit ossze a frigobol, majd elvonul lefekudni.
Holnap is lesz nap.
Egy elfelejtett csemege, amit tegnap lottunk a bevasarlokozpontban: persimmon, persze ez is nagyon finom, kulonleges.
Masutt is megfigyeltem, hogy a sorallasoknal az emberek nem nagyon torodnek a sorban utanuk kovetkezovel. Itt azonban meg erosebbnek erzem a dolgot. Mintha elveznek, hogy kihasznaljak az utolso csepp turelmi tartalekot is. Meg akkor is, ha a latoterben benne van a kovetkezo kliens.
Meg egy szilank. Nem orul Agnes hogy erdeklodom Anthony felesege, Lesa-Belle munkaja irant. Nem vilagos, hogy penzert dolgozik-e, vagy szorakozasbol, de erdekes, amit csinal. Kulcsszo: Interfaith. Ez meg kidolgozando.
28. nap - Ayers Rock
Reggelinél ujabb részlet kerül elő a háboruból. Ilonka és Ágnes kelengyéjét a Zerkowitzék budafoki pincéjébe rejtették. Ez azért érdekes, mert amikor 1994-ben kerestunk helyet a majonézuzemnek, akkor szóba került ez a budafoki pince is, amelyben egy kamion is meg tudott volna fordulni. Mi akkor csak német katonai létesitmények nyomát találtuk, a kelengye már biztonságban volt.
Reggeli után egyutt megyünk autóbuszos túrára a sziklához, gyalogséta egy vizgyűjtőlyukhoz, és a kiállitási központba. Délre érünk vissza. A gyaloglás megfelelően sikerül Ágnesnek.
Idegenvezető sofőrünk most kiváló, ismerteti a bennszülött hiedelmeket, mitológiát. A sivatagi környezet növényeit (200 növényfajta csak itt él az egész világon állitólag), bush plum, bush fikusz, blood wood, dead finish tree, desert oak, (mekkelneznimikezek!).
Sehol nincs egy szemét sem. Az iskolai drill egy része a szemetelés ellen idomit, egy kocsiból pl. semmi sem (pl. almacsutka) repülhet ki. Még a szabadban pisilni sem lehet senkit sem látni.
A fényképezés számos helyen tilos, még a kulturális centrumban is (ezt speciel nem vettem észre, ugyhogy csináltam fényképeket), mivel a bennszülöttek nem akarják/engedélyezik rituális okokból. Érdekes, hogy ez a kiállitásukra is vonatkozik. Talán inkább marketing fogás? Nem tudom megitélni. A nemzeti park területén mintegy 200 bennszülött él, és egy 10 tagu tanács irányitja az ügyeket. (6 bennszülött és 4 nem bennszültött taggal). A nyolcvanas évek közepén kapták vissza a tulajdonjogukat a bennszülöttek a területre. Minden belépőnek 25 dollár a belépődij 3 napra, amelynek egyharmada a bennszülötteké, míg a többi a fenntartás stb. ktsg.
Amugy egyetlen bennszülöttel nem találkoztunk, gyanus volt egy utépitő munkás, illetve a repülőtéren egy földi kiszolgáló. Sydneyben a kikötőben láttam 3 népművészeti reprezentánst.
Hazaérve megvártuk a shuttle buszt, amely egy shopping centerbe vitt el. Ágnes imád boltokba menni. Hasznos mellékterméke volt ennek, hogy vettünk mentazselét.
Egy étteremben ebéd, majd és hazasétáltam a sivatagos területen keresztül, Ágnes hazabuszozott.
Az utazás alatt először éreztem, hogy szivesen aludnék, ugyhogy 1 órát engedélyeztünk nekem. Közben motoros favágók jelentek meg, de a zaj ellenére jól aludtam. Utána lehetett volna uszni, de valahogy elment a kedvem, ugyhogy Ágnessel az uton készitett fényképeket nézegettük, kávéztunk, majd másfél órával naplemente előtt kigyalogoltunk a pusztába egy homokdünére, ahol egy padon megvártuk a naplementét, majd hazasétáltunk. Ágnest noszogatni kellett, és végülis hajlandó volt a kis erőfeszitésre.
Otthon megnéztük ahireket, majd vacsora után néztünk, de ezuttal nem az elegáns krokodilhusosba mentünk, hanem a plebsz közé, ahol választhatóan saját kaját lehetett főzni, vagy egy csináld magad étteremrészben húst (krokodil, emu is) lehetett venni és grillen megsütni, vagy egy harmadik helyen kisebb ételeket lehetett take-away módra kapni. Gyorsan rendeltünk itt két „fish and chips”-et, papirdobozban, és az élőzenés pados, lócás, hordós stb kellemes étteremszinben egy sör mellett megettük. Talán jobban esett, mint az előző napi vacsora. Nem kellett annyit enni ma.
Internet nem nagyon van, 10 dollár lenne 10 perc, ugyhogy most sztrájkolok. 1-1 perc telefonálás Budapestre pótolja a kommunikáció érzetét.
Subscribe to:
Posts (Atom)
