Reggelinél ujabb részlet kerül elő a háboruból. Ilonka és Ágnes kelengyéjét a Zerkowitzék budafoki pincéjébe rejtették. Ez azért érdekes, mert amikor 1994-ben kerestunk helyet a majonézuzemnek, akkor szóba került ez a budafoki pince is, amelyben egy kamion is meg tudott volna fordulni. Mi akkor csak német katonai létesitmények nyomát találtuk, a kelengye már biztonságban volt.
Reggeli után egyutt megyünk autóbuszos túrára a sziklához, gyalogséta egy vizgyűjtőlyukhoz, és a kiállitási központba. Délre érünk vissza. A gyaloglás megfelelően sikerül Ágnesnek.
Idegenvezető sofőrünk most kiváló, ismerteti a bennszülött hiedelmeket, mitológiát. A sivatagi környezet növényeit (200 növényfajta csak itt él az egész világon állitólag), bush plum, bush fikusz, blood wood, dead finish tree, desert oak, (mekkelneznimikezek!).
Sehol nincs egy szemét sem. Az iskolai drill egy része a szemetelés ellen idomit, egy kocsiból pl. semmi sem (pl. almacsutka) repülhet ki. Még a szabadban pisilni sem lehet senkit sem látni.
A fényképezés számos helyen tilos, még a kulturális centrumban is (ezt speciel nem vettem észre, ugyhogy csináltam fényképeket), mivel a bennszülöttek nem akarják/engedélyezik rituális okokból. Érdekes, hogy ez a kiállitásukra is vonatkozik. Talán inkább marketing fogás? Nem tudom megitélni. A nemzeti park területén mintegy 200 bennszülött él, és egy 10 tagu tanács irányitja az ügyeket. (6 bennszülött és 4 nem bennszültött taggal). A nyolcvanas évek közepén kapták vissza a tulajdonjogukat a bennszülöttek a területre. Minden belépőnek 25 dollár a belépődij 3 napra, amelynek egyharmada a bennszülötteké, míg a többi a fenntartás stb. ktsg.
Amugy egyetlen bennszülöttel nem találkoztunk, gyanus volt egy utépitő munkás, illetve a repülőtéren egy földi kiszolgáló. Sydneyben a kikötőben láttam 3 népművészeti reprezentánst.
Hazaérve megvártuk a shuttle buszt, amely egy shopping centerbe vitt el. Ágnes imád boltokba menni. Hasznos mellékterméke volt ennek, hogy vettünk mentazselét.
Egy étteremben ebéd, majd és hazasétáltam a sivatagos területen keresztül, Ágnes hazabuszozott.
Az utazás alatt először éreztem, hogy szivesen aludnék, ugyhogy 1 órát engedélyeztünk nekem. Közben motoros favágók jelentek meg, de a zaj ellenére jól aludtam. Utána lehetett volna uszni, de valahogy elment a kedvem, ugyhogy Ágnessel az uton készitett fényképeket nézegettük, kávéztunk, majd másfél órával naplemente előtt kigyalogoltunk a pusztába egy homokdünére, ahol egy padon megvártuk a naplementét, majd hazasétáltunk. Ágnest noszogatni kellett, és végülis hajlandó volt a kis erőfeszitésre.
Otthon megnéztük ahireket, majd vacsora után néztünk, de ezuttal nem az elegáns krokodilhusosba mentünk, hanem a plebsz közé, ahol választhatóan saját kaját lehetett főzni, vagy egy csináld magad étteremrészben húst (krokodil, emu is) lehetett venni és grillen megsütni, vagy egy harmadik helyen kisebb ételeket lehetett take-away módra kapni. Gyorsan rendeltünk itt két „fish and chips”-et, papirdobozban, és az élőzenés pados, lócás, hordós stb kellemes étteremszinben egy sör mellett megettük. Talán jobban esett, mint az előző napi vacsora. Nem kellett annyit enni ma.
Internet nem nagyon van, 10 dollár lenne 10 perc, ugyhogy most sztrájkolok. 1-1 perc telefonálás Budapestre pótolja a kommunikáció érzetét.
No comments:
Post a Comment