32. nap - Sydney, Melbourne

Napfényes utolsó reggel Sydneyben.

Készülődés a Melbourne-i útra, csomagolás.

Van a házban egy lomkamra, ahol Ágnesnek is van egy kis része. Lementünk megnézni, hogy nagyanyám festményi közül kivegyünk egyet, amit szivesen elküldene nekem Budapestre. Kibányásztuk a képet, gyönyörű, kedves, vidám, hatalmas, a rendelkezésre álló otthoni falfelületeinkhez képest. A sok rajzot, metszetet, és egyéb alkotást nem szedjük széjjel, mindent visszatakarunk. Egy vagyon lesz a kép elküldése.

Van még egy kis idő, ujságot olvasok, elég részletesen van idő az álláshirdetésekre, amely egy teljes foglalkoztatottságú (4%-os munkanélküliség) gazdasághoz méltóan nagyon dinamikusnak, munkavállalóbarátnak tűnik. Állami középvezetői posztokra 60000 dollár körüli éves fizetéseket ajánlanak.

Lomtalanitás van a kerületben hétfőn, de már több helyen ki vannak rakva cuccok. Amig várunk Anthonyra, hogy kivigyen a reptérre, lent várakozunk a ház előtt. Látjuk, hogy a lomokra vadászók méregetnek, válogatnak, egyet's mást el is visznek. A lomhalmok egyelőre nagyon civilizáltak, még csak halmocskák, amelyek ugy néznek ki, mintha csak ottfelejtették volna a járdán.



A reptérre kiérve Anthony törzsutassága "red carpet treament"-et biztosit, a váróban gyorsan magamba töltök egy finom levest, Ágnes nem birja fegyelmezni magát és eszik egy halom finomságot. Anthony mesél a Quantas sikereiről, a vállalata sikereiről, és a nyugat-ausztráliai vasércbányászatról, mint az Ausztrálial jólét forrásairól.

7 millió tonna acélt gyártanak, és 300 millió tonna vasércet (70%-os vastartalommal (ellenőrizni?) exportálnak. A fő vásárló Kína, ahol még lehet vaskohókat jól csinálni. Ausztráliában már nem lehet engedélyt kapni a széndioxid kibocsátás, és a vizigény miatt. A bányákban hölgyek kezelik/vezetik a 430 tonnás dömpereket, amelyeket 130 tonnás ürtartalmú markolók 3 lépésben töltenek meg.

Anthony nagyon buszke minderre, ami itt van, láthatóan szembeállitja a Dél-Afrikával. Elégedett.

Hamarosan elmegy, Benjamint kell rugbymeccsre vinni játszani.

A mi utunk eseménytelen.

Melbourneben Ágnes a bérelt kocsival - először vezet Melbourneben - némi mitfahrer segitséggel problémamentesen landol Veronica városi házánál. Az eső zuhog, a hőmérséklet 8 fok. Utálatos.

A ház kedves, kétszintes, pirinyó kerttel, amelyben emeletes pálmalevelek nőnek. Falakon sok délafrikai, és magyar vonatkozásu kép, cucc, mütyür. Hideg van, befűtünk.

Megpróbálok bemenni a belvárosba, de a villamospótló busz rendszertelensége, és az eső visszafordit. Nincs kedvünk kimenni vacsorázni, konzervet eszünk, végre nem terheljük magunkat túl sok kajával.

Utána netezem, olvasok, skype stb. Ágnesnek internet továbbképzést tartunk. Youtube, flickr, google, facebook stb. Nagyon jól szórakozik. Még őt is lenyomoztuk, mivel bizonyos helyekre ad adományokat, és hálából megjelenik a neve, illetve a zsidók megemlékeztek a 80 éves születésnapjáról. Végig keressük a családtagokat is. Jó időtöltés volt. Holnap talán jobb idő lesz.