2020. március 10. Montevideo

Reggeli közben Klári és Gergő telefonált, hogy mi újság, és hogy a felvételi vizsgák rendben lezárultak. Jó, hír, ügyes unoka. Várjuk a többi hírt.

Busszal megyünk be az Óvárosba. Kissé eltévedtünk, mert a parlament máshol van, mint felületesen hittük, nahát.  Át  kellett volna gyalogolni, de helyette egy kávé után a Salvo szecessziós palotát

néztük meg, majd ebéd után az ott lévő Tangó múzeumot, ami tulajdonképpen  a La Cumparsita emlékére állt össze.

A Salvo 1928-ban készült el, Szép szecessziós, míg belül inkább art-deco stílusú ikonikus épület, ma már társasház korábban szálloda. A vezetés szakszerű, kellemes érdekes volt, bejártuk, megnéztük.

Egy szép lépcső(háza)t lőttem.



Egy kis padló, egy kis kilátás.




A La Cumparsita c. dalt a Salvo palota helyén volt  kávéházban írták.

Kicsi de jó kis show, kellemes privát vezetést kaptunk a "világ legtöbbett feldolgozott daláról". A történet szerteágazó, érdekes. Tangótörténei ismereteink gyarapodtak, volt tekerős gramafon, borkóstolás, szöveg és kottaváltpozatok stb. Este megtudtuk, hogy az iskolában atért nem tanulja meg mindenki a tangót táncolni, nincs is olyan gyakran az iskolákban tánciskola. Pedig nagy a nemzeti büszkeség.

Éva jött értünk, és elmentünk a "Domb"-ra (Cerro) és környékére, valamint a ez eltüntetett hősök emlékművéhez. A domb 132 méter magas, de szélesen elterül. Elég elhanyagolt lett, sok a nyomornegyednek látszó rész rajta körülötte. Azért szép a kilátás is, meg Zsuzsa is fellép.


Nem messze van ettől a katonai diktatúra alatt eltűntek emlékhelye.

Ez azért fontos a családnak, mert a 35 uruguayi áldozat egyike a család tagja volt. Nemcsak a Tupamaros-kat, hanem a kommunistákat is kezelésbe vették. Az egyik túlélő Tupamaros vezető, Pepe Mujica  később államelnők lett a 2010-es években, ma is szenátor. Külföldön jó a híre, belföldön nem annyira, de azért becsben van.  A családtag Eduardo Bleier, akit én is ismertem, neve szépen látszik a falon. Az emlékmű fura módon nem hordoz semmi infot sem annak céljáról, sem az alkotókról. Éva szerint ma is vannak ellenségei az emlékműnek, szokott rongálás lenni.

Néhány szobrot megnézünk a Prado parkban. Kis színes, vagy fehér hírek.
Az iskolások fehér köpenyben járnak. Éva szerint péntekre ezek többnyire feketére változnak, de elég dekoratívak. Egyyüt egy osztály nővérkülönítménynek néz ki.


Maté. Ez egy tea, amit úton útfélen isznak, cipelik a termoszt és az eszközöket. Főleg férfiak, de lányok is vannak.

Sokfajta tea van, válogatnak, szeretik. Jellegzetes.




Hazatérve Évához, találkoztunk Damiannal, Pablo fiával, és Pabloval.
Egy kép az iskolaköpennyel.



Paradicsomlekvár, süti, dulce de leche. (karamellkrém).
Damiannal ördöglakatozunk, meg iskolai élményekről tárgyalunk elég vegyes nyelven. Be nem áll a szája, jópofa srác.


Végül Carlos Bleier, Eduardo fia jött a lányával, Marinával, és elvittek vacsizni abba az épületbe ahol Pepe Mujicát a föld alatt vájt alagútban kimenekítették a közeli börtönből.  Finom hal, és egyebek. Megint egy kicsit sok. Beszéltünk mindenféléről. Vállalkozás, politika, család. A koronavírusról még nem nagyon vettek tudomást. Uruguayban még mindig nincs diagnosztizált eset.
Jó este volt.

Fényképet elfelejtettem csinálni.
J

2020. március 9. Montevideo

Reggeli után némi munka, sajnos vannak vevők, akik időnként visszakérdeznek, javításokat, pontosításokat kérnek.

Utána gyalog indulunk a belvárosba a községházában lévő toronyból kilátni. Az egész kb. 7 km, de viszontagságos volt az eső, meg a kisebb kitérők, kávé és mosdó keresése miatt. Nem a tengerparton, hanem a kis és nagyobb utcákon mentünk. A járdák kövezete elég rossz karban van, a házak színe meg leginkább szürke, vagy eleve beton. Érdekes, hogy miért nem használnak színeket jobban.
Láthatóan még nem jött el itt a nagy plázák kora, rengeteg kis bolt van, még nem mentek tönkre a verseny miatt.

A házak közül sok a igénytelenebb Bauhaus jellegű, kevéssé felújított. Van egy rakás korábbinak tűnő helyi dizájn, jópofa kinézettel, ijesztően magas és keskeny bejárati ajtókkal, mégpedig minden lakáshoz (általában 2-3) külön. Nehéz jó karban lévőt találni, és olyat, amely előtt nem áll valami jármű.

Volt olyan ház, amelynek a kapuja 3-szor volt nálam magasabb. Kérdezősködtünk a családban, hogy mi a magyarázat, de senki nem tudta megmagyarázni.

Célunknál, Városházánál (Palacio de Municipal)

Fellifteztünk az obligát turistacélpontra, és a tetőteraszról nézdegéltük a kissé borús tájat, várost. A tájékoztatás vacak volt, a kihelyezett fényképek a felismerendő épületekről nem a nézőpontból készültek, és a már mondott színtelen/szürke kinézet miatt sem lehetett lényegében semmit azonosítani. A barna folyó/tenger is dekoratív.
toronyból
Azért jól voltunk. Ettünk ittunk egy kicsit, majd szundikáltam egy padon.
Évával megbeszéltük, hogy elkísérjük tajcsizni, ilyet még úgyse csináltunk, rokonosdi közben meg jó lehet.
Így a torony után értünk jött, de nagy meglepetésre a ki lettünk tiltva, mivel Magyarországról jöttünk és repülővel, akkor ez veszélyes, Évát eltanácsolták. Először találkoztunk azzal, hogy veszélyforrások lehetünk.
Bánatunkban elmentünk ebédelni. Zsuzsa erőpróbát vállalt egy nagy darab marhahússal (bife ancho - kb. hátszín):


Azt hittem, belehal, de egész jól jött ki a dologból.


Ezután bőröndöt vettünk, mert az új nagy bőröndünk széttörve érkezett, és a továbbutazáshoz kellett. Ezúttal nem műanyag, hanem textilbőrönd, hogy ne törjön.

Anáékhoz mentünk ezután, hogy megismerkedjünk a 10 éves Sofiával, Ana lányával, aki tegnap nem volt jelen, valamint hogy lássuk Luis Alejandrót, Dani másik fiát, aki a párjával eljött egy kicsit beszélgetni. Ők Pesten már meglátogattak minket.
Befutottak Dani és Mariela is, megérkezett Ana és férje, Pablo, de sajnos most elfelejtettem fényképet csinálni. Azért Sofiáról van.

Sofia nagyon értelmes kislány, angol nyelvű suliba jár, jól beszél angolul, és kellemeset csevegtünk. Kiderült, hogy játékprogramozó akar lenni, és a Scratch-csel szórakozik. Nem tudta, hogy merre is van Magyarország, sőt azt sem hogy magyar származású, úgyhogy ebbe a tudásba végül Anával bevezettük.

Luis Alejandro és párja jó bőrben, hangulatban vannak. Mindketten szoftveresek. Alejandro a Tatánál, de amerikai cégnek van kiadva bérbe. Szerepe "scrum manager" (néha scram-nek írják).
Ez egy új szoftverfejlesztési modellben van, ami elég izgató, mert másképp folyik a szoftverfejlesztés, mint amit megszoktunk. (ld. pl. itt ). egy kicsit magyarázták Pabloval, amit levettem, az az, hogy kis lépésenként fejlesztenek, de gyakori teljesítésekkel.

Este a Teatro Solisba vett jegyet Dani, ahol a nőnap tiszteletére a tegnapi nyolcvanezres felvonulás után tangóműsort adtak főleg nők, és videóról beszéltek különleges nők, akik példát mutatnak a többieknek, meg a férfiaknak.

A kb 20 szám mindegyikét mindenki legalább 100-szor hallotta, sőt a 103 éves La Cumparsitát 1000-szer (még én is), mégis iszonyú nagyokat tapsoltak, és a standing ovációt is játszottak a nézők. A legidősebb híresség Olga Delgrossi volt, aki 87 éves, és igen megérdemelte a tapsot.

Ennyi volt mára. Fényképek kevesen vannak sajnos. A tegnapi blog már ki van egészítve fényképekkel.

2020. március 8. - Montevideo

Reggeli első SMS hír.
Zsóka unokatestvés szép üzenetben Svájcban elbúcsúzott az élettől és tőlünk. 4 év harc után nincs tovább.

=====
A tegnapi posztot kiegészítettem néhány fényképpel.

A jetlag legyűrve. 7-or ébredés, frissen. 8-tól reggeli, majd séta a szálloda melletti  folyó/tengerparton. Homokos plázs, bőkezűen idehordott szétterített homokkal. Kicsit több kutya a kelleténél. De zacskós csajok is vannak, úgyhogy tűrhető. A homok mellett vannak szépen befüvesített lankák, és pálmafák, sziklák, szóval jól el lehet lenni. A 20 km-es parti sétányon - a neve Rambla, nem összetévesztendő a barcelonaival - száguldoznak a futók, biciklisták, és egyéb fajták. Jó dolog, hogy mindenütt le lehet menni a vízhez.

Meleg van, elég erős az UV sugárzás, figyelmeztettek. Persze nem kentük magunkat be, meg a sombrerot sem hoztuk. Fürdést kihagytuk, a folyóvíz barnasága, meg a viszonylag kevés fürdőző nem volt elég hívogató. De az egészet rövidre terveztük, mert Dani ígérete szerint reggel Piríapolisból, neki otthonról indulva délbe jön értünk, hogy családi ebédre menjünk Anáékhoz.
Kicsit késik, ezalatt felszereltem a blogot képekkel.

Danival és Marielával egy kis autós városnézéssel megyünk különböző pálzsok, sétányok, világítótorony, szép villák. Megbeszéljük, hogy a korábbi tervek módosulása azért következett be, mert szerdán fogják végre aláírni az adásvételi szerződést Mariela intézetben lévő mamájának a lakására. Az eladásra azért van szükség, mert az ellátás nagyon drága. 14 hónapja próbálkoznak, és most jött be a dolog, pont amikor velünk akartak vidékre menni. Nem probléma, majd mást nézünk.
Az ingatlanügynököt it mind a két féltől szednek jutalékot, 3,75% kétszer ebben az esetben. És még jön az adó is, ami itt a nagyon régi tulajdon eladásakor is fizetendő.

Sok gazdasági dologról is szó esik (Mercosur szervezet, a kikötő fontossága. A Buenos Aires-i kikötő mesterséges, mert a meder ott nem elég mély, állandóan kotorni kell, míg itt még igazi kikötő van.  Bolívia és Paraguay számára ez az egyetlen tengeri kijárat.

A vendégség Anáéknál. Dani gyerekei közül Luis Alejandro nem tudott eljönni, Guillermo kivételesen itt van Észak-Braziliából, Sao Luis, Marana állam. Most találkozunk először. Kellemes mackó.  Nem szokványos pálya. Először szakács lett, majd elvégezte a fizika szakot, egy ottani egyetemen Universidad Federal de Marana. tanít undergraduate fizikát. Arról álmodozik, hogy egyzsercsak, talán idén, elkezd egy éttermet csinálni, és kiszáll a fizikatanításból. Gyűjt rá.

Éva lánya, Ana és férje Pablo, régi ismerősök, már találkoztunk 12 éve is, és eljöttek Pestre is, Bea meg is nyalatta őket néhány farkassal Gödöllőn. Nagy élmény volt.
Ana statisztikus, Pablo még mindig egy multi banknál dolgozik, és továbbra is vergődik e gy focicsapattal, amelyik most másodosztályú, és szépen megy lefelé, pedig korábban volt uruguayi bajnok is. Nem nagyon tudnak erőre kapni. Bármikor csődbe mehetnek.
Két gyerekük közül csak a kisebbik, Marián van jelen, Sofia vedégségben, majd holnap találkozunk vele.
Éva és megérkezik Pabloval. Na végre. Kissé megviselte a nátha, de most már jól van.
Beszélgetések, röhécselések, sztorik következnek, ajándékok nyitogatása, fényképezés. Az ebéd egy csomó mártogatós kaja, meg egy kis tengeri herkentyűs rizottó. Guillermo készít egy eperkompótot Modenai balzsamecettel,  mentalevéllel és szegfűborssal. Jó ötlet. meg fogjuk csinálni.


Egy talált tárgy. Közös nagyapánk első világháborús tiszti elemlámpája. Benne még a tartalékizzó is. Övcsattal. Ana őrizgeti.


Ehhez tartozik még, hogy megpróbálunk felkutatni régi papírokat, leveleket Józsi esetleges megmaradt dolgaiból, különösen a Magyarországról kaptt levelekből, fényképekből, ami valamit még mesélhet a mi Magyarországi történelmünkből. Nem várható sok cucc, de azért reménykedem. Éva Józsi halála után, amikor ki kellett üríteni a házat, megszabadult a legtöbb ilyen manyagr nyelvű dokumentumtól Későn szóltam. De meglátjuk, mire megyünk.

Másik trouvaille Ana fényképalbumából:


Egy kis süti, gyümölcs saláta, kávé. Mindenki tele van lelkileg és testileg.

A fényképek egy kis szerkesztést igényelnek. Majd holnap.


Éva hoz  el, és visz egy távolabbi városrészbe, Carrasco-ba, meg egy szép parkba, ahol egy szobor, nehezen fényképezhető. A halottak emlékére.


Beszélgetés egészségről, betegségről, családról, politikáról. Éva egyáltalán nem lelkes Pepe Mujica miatt, egyáltalán nem szereti a Tupamaros-okat. A 15 év baloldali kormányzás nem volt elég sikeres, Ezért most itt van a jobboldali kormány egy csomó katonával a kormányban. Ez nem jó.

Megállapodunk, hogy elmegyünk vele holnap taicsizni.

Otthon Zsuzsa kidől. Én elmegyek levest vadászni (egy közeli plázában), ami sikerült is. MAjd hazasétáltam, és úsztam, inkább lubickoltam a tetőn lévő medencében.
Mire a bloghoz értem, én is elfáradtam. Ezért ez most ilyen, kedves olvasók!

2020. március 7. Montevideo

Utálatos éjszakai repülés - nempihenés után Verőfény, meleg, nyár Montevideóban.
Carlos vár a reptéren, Éva náthás, az ígérettel ellentétben nem ő jött ki értünk.

Legnagyobb meglepetésünkre az email és telefon automatikusan üzembe áll, mégpedig barátságos árakon, úgyhogy ezzel nincs baj. A 12 évvel ezelőtti rémálom nem ismétlődik meg.

A szállodáig kellemes városnéző túra a tengerpari sétányon, pálmafák és egyéb szépségek között.
Már az úton látható, hogy a tenger helyett itt folyót látunk, aminek színe barna, nem kék. A Rió de La Plata torkolata hosszan elnyúlik, és a torkolat északi partján lévő Montevideónál a víz még nagyjából folyó, és többnyire édesvíz. Az igazi sós tenger ide kb. 30 km-re kezdődik.

A szállodánál Pablo, Éva unokatestvérem fia vár. A korai check-in-ért elkérnek 25 dollárt, de ezért jár jár a svédasztalos reggeli is, úgyhogy béke honol
Zsuzsa kipakol, Pablóval elkezdjük megváltani a világot. Ő Yerba Mate teát szürcsöl a magával hozott táskából előszedett készlettel,

 én, mi meg reggelizünk.

Reggeli után séta a belvárosban, ami Pablónak nem az üzleti, felhőkarcolós negyedet jelenti, hanem a régi belvárost, ahol egy vidékies kisvárosi környezet van a tengerparti sétányhoz közel, a volt magyar zsidó zsinagóga épületével, jellegzetes stílusú lakóházakkal, kisebb középületekkel.

Benézünk a Függetlenség terére,


 megnézzük a Solis színházat kívülről,

Látogatni lehet majd jövő szombaton, és talán valamelyik balettprogramra majd eljövünk.

Bemegyünk a Joaquím Torres Garcia múzeumba.

A festő egy "konstruktivista univerzalista" festőművész volt, akármit is jelentsen az. Tömeg nincs, de jól szórakozunk. Lehet gyakorolni a spanyoltudást, mert egy fia szó nincs más nyelven. Az egyszerűbb dolgokat jól megértem, de a művészeti halandzsát egyáltalán nem.

Kellemes ki terek, utcácskák, szecessziós házak, zsibvásár, bolhapiacok, antikvár könyvek. Élvezet lapozgatni, olvasgatni bennük. Nyár végefelé vagyunk, nincs hőség, de a strandok még  rendesen népesek.

Ebédre betérünk az egyik La Pasiva étterembe, kávézóba, amely egy kellemes lánc tagja (pasiva kb. = nyigdijas, nem aktív, szóval ráérős embereknek),


és chivitót (uruguayi nemzeti étel, kis adag,


 meg frankfurti virslit magyar módra, eszünk és vörösbort iszunk. Meglepőn sok a személyzet, nem olyan fontos a termelékenység.

Pablóval végigdumáljuk a napot, élet, halál, család, történelem.
Érdekesek volt a családtörténet fejezetei, különösen Józsi nagybátyámmal és feleségével, Ilával kapcsolatosak. Apámról is őriz emlékeket. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy Józsi és apám a német birodalmi iskolába járt, és ott tanulták meg valamennyire a sikeresség receptjét.

Pablo alapdiplomája jogi, de aztán pszichológus lett és pszichoterápiával foglalkozik magánpraxisban és egy rendelőintézetben. Mindenesetre most kevesebb kliense van magánpraxisban, mint amit szeretne.

Nagyon sok dologról beszélgettünk, igazán jól töltöttük a napot. Visszavitt a szállodába, ahol zuhany, pihenés stb.
Este ismét útra keltünk egy candombe karneválszerű afrouruguayi eseményre.  Zászlók, lányok, dobok. Többször ismételve.  Mivel ez este volt, nem jók a felvételek, de itt egy példa korábbról:..
https://www.youtube.com/watch?v=bQAxbB42cAA
A buli több órás, út szélén a tömeg sok csapat. Mindegyik óroás zászlósokkal kezd, akok símogatják a nézőket, főleg a gyerekekt., utána jönnek a táncos lányok, majd a dobosok, iszonyú zajt csapva, nagyon szinkronban, sokféle ritmussal. Magával ragadó volt. Egész felfrissültem.
2 csapat után Zsuzsa órája a jetlaggel lejárt, és hazamentünk. 

2020. március 6.

Na akkor indulás.
Az útiterv:
IB3279 N 06MAR 5 Budapest Madrid       1540 1855   
IB6011 N 06MAR 5 Madrid Montevideo       2355 0850+1

AR1393 T 21MAR 6 Montevideo Buenos Aires         1400 1455   

AR2714 T 26MAR 4 Buenos Aires  Iguazu Falls Argentin        0545 0740 

LA3467 S 28MAR 6 Iguassu Falls Brazil Sao Paulo          1905 2100   
LA3582 S 28MAR 6 Sao Paulo  Rio de Janeiro              2150 2255   

BA 248 O 02APR 4 Rio de Janeiro  London         2150 1310+1
BA 868 S 03APR 5 London Budapest         1550 1925       


Madridig minden jó.
Ott unalmas várakozás, alig van valami ennivalő, meg kellemes leülős hely.
De kibírjuk.
Megnézzük a 2008-as blog Uruguayra vonatkozó bejegyzéseit. Komplett szégyen a helyesírás, és a stílus.
Nem is értem, hogy volt ez. Valahogy más volt a technológia, meg talán a blog szoftver másképp kezelte az ékezeteket. Ugy látom, egy kicsit javítgatni kell ióígy 12 év után,

Várakozásunk növekszik. Koronavírusnak nyoma sincs. 

Folyt köv.

2020. febr. 19-21. Svájc - Basel - Cran

Basel főpályaudvar tere. teljesen járda és bukdácsmentes és átmegy,, kanyarodik, megáll rajta száz villamossín.

Vickyék dögrováson, Alessandro falsápadt és gyenge, vicky fáradt, de  a gyerekek már ok. Jót játszottunk a földön a két gyerekkel, Vicky egy darabog kötelességszerűen ásítozott, majd hagytam őket békén.

Vonat reggel, átszállásnál kis rohanással. George Sierresben felvett, és mentünk haza. Zsóka nagyon rosszul volt, alig bírt felkelni. Kávé, egy kis dumálás, megjött az Exit cégtől a levél, hogy hogyan is kellene ezt a méltóságteljes meghalást csinálni. Még sokat beszélgetünk róla, de először elmentünk a közjegyzőhöz, hogy aláírják a Mári féle örökségről való lemondónyilatkozatot Zsóka és George.
Zsóka gyalog sétált, nagy nehézséggel kb. 300 m-t, de végülis ment.

Segített öngyilkosság. növekvő számban van itt. Csak a beteg hajthatja végre, videózzák, meghallgatják, megvizsgálják stb. Zsókáék még a rendőrségre is elmennek, hogy ne legyen baj, mert könnyen lehet gyilkosságért felelősségre vonni a segítőt.
Sokat beszélgettünk családról, múltról az elmúlásról.

Cous-cous ebédre mentünk egy kedvenc helyükre. Tényleg fonom volt. Zsóka elfáradt, egy kissé hamarabb ment el a kocsival. Mi George-val utánagyalogoltunk.

Délután napoztam, elaludtam, ők is pihentek. Jött egy barátnő, azzal hosszasan jókedvűen beszélgettek.

További családi, gyerek, élet...

Vacsorára főzőrobottal krémleves, almapüré, sajt, süti. Ez a főzőrobot elég jó dolog.

A krémlevest anélkül sóztam  meg, hogy megkóstoltam volna. Igazuk volt, helytelenítették. Finoman szólva. :)

Zsóka estére mát jobban magához tért, átvette az irányítást.

Telefonáltak Patricia gyerekei, Lily és Anthony. Lily 16 éves komoly leány, jól beszélget. Pilóta akar lenni. Ez jó.


Hétvégén Vicky jön a gyerekekkel látogatóba. Emma tanulni fog gulyáslevest csinálni. Az alaplét (stock) ma Zsóka megcsinálta, Hihetetlen mennyiségű csirkecomb 4 órás túlfőzésével. A húsok ízetlenre főttek, egyszerűen minden kidobta  Egy kicsit megkóstoltam, sztem hortobágyi palacsintának még jó lenne, de az ötlet nem tetszett.

Este még egy kis beszélgetés, majd spanyolul tanulás, majd egy kisebb munka, és ágybazuhanás.

Péntek: sokáig aludtam. Zsóka a nappaliban üldögélt borongós hangulatban. Egy kis croissant reggelivel oldottuk, majd család, ízlelőképesség,  borok, kávék minősége. De mind mögött ott libegett a probléma. George-dzsal elsétáltunk a postára, feladtuk Ferencnek a nyilatkozatot, majd az útra szendvicset vettünk.
Gyönyörű verőfény, tiszta idő, alpokok, hegycsúcsok, fehér hó. Tulajdonképpen rendben levőnek látszik. Új szobrok a lakásban.

Csenge telefonál, de nem a legjobb időpontban, mert éppen a búcsúzás üt le ránk. Előtte egy közös fénykép Zsókával. Látom hogy már nem itt van. Búcsúzáskor elcsuklott a hangja.

Le a drótkötélvasúttal, majd vonat a reptérre. stb.
 

2019. december 5-10 Lyon-Montpellier

40 perces késéssel, de a franciaországi sztrájk ellenére elindult és megérkezett az Easyjet Lyonba Tamással és velem, sajnos Judit hiányában egy üres hellyel.
Arnaud várt a reptéren, hideg, köd, barátságtalan körülmények, de meleg szív.
Sokszor eltévedve értünk be a városba, ahol Arnaud a központban bérel lakást, ami azt jeleti, hogy parkolni nem lehet. Így letett minket a héz előtt, majd egy kapukóddal és kulccsal sorsunkra hagyott, és elment kb. 2 kilométerre parkolni.

A lakás sugározza az ideiglenességet, látható, hogy nem szeretne sokáig itt maradni. Első meglepő dolog volt, hogy nem találtunk ruhafogast. Minimálberendezés a Magyarországról elhozott bútorokkal. Falakon képek nélkül, nincs mkro, mosogatógép, wifi. stb.
Később Arnaud elmondta, hogy nem akar itt maradni a városközpont egyik forgalmas utcájában, mert zajos, és nem lehet parkolni. De valami miatt nem sieti el a költözést. A lakáson látszik egy női kéz hiánya is.

Azért nagyon jól szórakoztunk. 2-ig sajtoztunk, boroztunk, beszéltgettünk.

Az opciók értékelése során, az én esetleges horkolásom miatt elnyertem a nappaliban való egyedüli alvás lehetőségét, míg Tamás és Arnaud a családi ágyon osztozott a hálószobában.

Kissé hideg volt nekem, de a takaról megfelelő hajtogatásával végül jól aludtam.

December 6.
Arnaud a francia kultúra jegyében lenyargalt a pékhez, és így bearanyozta a reggelt.
Nem sikerült ttúl gyorsan összeszedelőzködni, reggeli utén egy kicsit dolgoztunk, mindenki bújta a gépét.  Nekem egy kellemetlenül rondának tűnő, de később, némi elemzés után már veszélytelennek tűnő reklamáció jutott, amivel elpiszmogtam, amíg összeszedtük magunkat és elindultunk.

Lyon.
Église St Nizier
Hotel de Ville
Hotel Dieux
Clocher de la Charité
Sadi Carnot  meggyilkolásának helye
Séta a Rhone túlsó oldalán az arab negyedben, Guillotiere
Séta a parton, melegített vizes nyitott uszoda
virágcsokor szobor,

Traboules (átjárók)
Bouchons (kisvendéglők)


Késői ebéd az óvárosban. Sima hagymalevesnek indult, de finom fehérbor és sajtkóstolás is lett.
Továbbséta. Szembejött egy tartiflett árus. Nem reblochonnal csinálta, de azért megkóstoltuk és szerettük.
Mindenütt nagyon sok kitelebült forraltboros megy egyéb árusok gyűjtötték a sokezres tömeget magnk köré. A csődület oka volt elsősorban a Fete de la Lumiere esti parádéja, amire midenütt a válrosban különböző szerkenytyúk, lámpál és egyéb fényt adó cucco voltak kirakva, felépítve.

Gilles és Régine rokosnok megérkeznek, kb 50 km.re laknak. Gilles 2 hónapja nyugdíjas, Régine aktív önálló ápolónő, már egyszer elmesélte nekem. - várunk rájuk egy sörözőbenÍ/kávézóban. Rgy Ír kávé időleges társaságában.
Utána egy kis dumapartit követően Arnaud-hoz megyünk vacsorázni, követhetetlen útvonalon. (Vacsora előtt befejeztem a reklamáció udvarias visszutasítását.) A vacsora egy csomó sajt, piritós, fehér és vörösbor, meg valami paradicsomos rizses csírkehúsos megnevezhetetlen egytálköltemény Arnaud előadásában.

Majd nekiindulunk a Fényünnepnek. Mindenütt óriási töneg, a legtöbb helyre (térrre, udvarra, utvába) nem férünk be, de azért nem unatkozunk mert szinte miden utcasarkon van valami fényre alapozott mutatvány, az emberek fénykoronákat és ledes luftballonokat viselnek, vagy fordítva,
A legkülönösebb volt nekem két óriási robot tánca. Sok összehangolt fényszóró, lámpa világította meg 'őket',  'fejükbe' is egy nagy fényforrás volt beépítve. Egy lány és egy fiú benyomását keltették a fejek egyszerű geometriai formái. A robotok zenére össze vagy szlthangoltan eljátszottak egy ismerkedés, egymásra találás, szerelem, elválás. Nagy lírai és szép volt a mozgásuk, bár egy helyben álltak egy emelvényszerűségen. A másik egy 8 tagú ledes bálnafuftballon/sárkány reptetés volt egy többszáz ledes fénycsokorral berendezett nagy téren, lélegzetvisszafojtva követtük.

Haza, majd tabla/backgammon, Nem ismertem a játékot, nem is érzem még. Arnaud Törökországban tanulta, és Gabriella is nagyon jól játszotta, mert Erdélyben is elterjedt.
Megintcsak 2-kor aludtam el.
Minden

Festett tűzfalak

Place Bellecour

Érdekesség: A Saone-Rhone összefolyása a 16. században másutt volt, mint most, több kilométerre északra, ezért Z Judit versidézete az összefolyásról (Plutôt seront Rhône et Saône disjoints (Maurice Scève). "Que d'avec toi (vous) mon coeur se désassemble ) .nem követhető ma a Google maps-on.

december 7.

Reggeli egykicsit korábban, majd séta a Fourviere bazilikához vezető siklóig. Regine és Gilles kicsit késtek, ezalatt jehovatanúkat akartak belőlünk csinálni, de nem ment. Gyalog kapaszkodtunk fel a katedrálishoz, kb. olyan maga, mint a Gellérthegy.
Kétszintes, nagyon nagy, soksok mozaikkal díszített nagyon eklektikus stílusú templom az 1870-ben végetért francia-német háború idején felmerült veszélyektől megkímélt városnak hálából építve.

Szép idegenvezetést kaptunk egy önkéntestől, kellemes időtöltés volt.

Utána séta a 2000 éves római színházakhoz, mindjárt kettő is van egymás mellett, egy nagyobb (10000 fős i.sz. 15-ből) megy kisebb kb 1000 fős.
Ezt követte egy ugyanakkor (i.sz 18-ban) a gall törzsek konferenciájának épült amfiteátrum, ahol rendes rémtörténetek is megestek bizonyos keresztényekkel.

Mindenütt persze - kis felmászáért cserébe) szép kilátás a városra, a folyókra.

További gyaloglás egy újabb nagy tűzfalfestményhez (Mur des Canuts), ahol fényképeken látszott, ahogy kb 15 évenként aktualizálták a festményt, és együtt nézve igen izgalmas volt.

Következő séta a Croix Rousse negyed, ahol a takácsok üzemei voltak hagyományosan, ehhez egfelelő magas emeletű házakkal. Megnéztük a híres Cour des Voraces traboule-t (átjáró), amelynél belülről is lehetett egy ilyen szép ipari, ma már lakóépületet látni.

Egy kis étteremben finom krémleves és hamburgerféle ebéd.

Arnaud-val folyamatos vita a kisebbségek statisztikai felmérésének tilalmáról. Sajnos, érvek nérkeztek a fülemhez, csak némi indulat. Majd jobban utána nézek. Gilles-lel egy kicsi tovább jutottunk ebben.

További hosszú séta hazáig (estére 26000 lépés és 54 emelet volt az iPhoneban)

Kis borozás, mézeskalácsevés, beszélgetés. Gilles egy kicsit rosszul lett, otthon hagytuk, és elmentünk a fényünnepre, de nem fértünk be sehova, pedig nagyon igyekeztünk. Hosszú odavissza gyalogfután után végül vacsora egy kis étteremben, majd haza.

Giles+Regine el.
Én meg ágybazuhan.


Basilique Notre Dame de Frouvirere https://en.wikipedia.org/wiki/Basilica_of_Notre-Dame_de_Fourvi%C3%A8re
A fényünnep eredete az aranyozott Mária szobor felavaltása elmaradt kétszer is. Történet elmesélve egy önkéntes által.
Római színház(ak) https://fr.wikipedia.org/wiki/Th%C3%A9%C3%A2tre_antique_de_Lyon
Amphitéatre des trois Gaules https://fr.wikipedia.org/wiki/Amphith%C3%A9%C3%A2tre_des_Trois_Gaules
Mur des Canuts https://fr.wikipedia.org/wiki/Boulevard_des_Canuts
Cour des Voraces https://en.wikipedia.org/wiki/Cour_des_Voraces
Szavak:
picoler
bagnauder
parrainer
cousinade
rabibocher
bambocher  faire la fete
torniole   pofon

December 08. Lyon Monpellier
Korai kelés, gyaloglás a kocsiért. A kocsi Arnaud munkahelyétől kb 5 percre, de a lakásától 25 perc sétára (rohanásra) lévő parkolóban várt. Útközben alig volt pékség, gyanús, hogy valami megváltozott Franciaországban. Végül azért volt egy pékség, de a croissant vacak volt, Nem volt foszlós, inlább gumihoz volt hasonló, hiába mártottam a kávéba, de nem szívta fel, ahogy ezt 30-50 évvel ezelőtt természetesnek tartottuk. Arnaud tett is egy megjegyzést a minőségre, de a péklány azt mondta, hogy ez így van rendjén, másutt mélyhűtöttből dolgoznak, ami persze ezért rosszabb. Nem volt érthető, de mindegy. Ennek később lett jelentősége egy esti vita miatt.
A kocsit megszereztük, és indultunka nyárba.
Először Combaillauxba mentünk ebédelni Rafi + Naznine (Mouhamad) muzulmán indiai családhoz (Maysara és Nayla a két lányuk). Már találkoztunk velük Pesten, a két lányt én pesztráltam egyik este, amíg a szülők s Arnaud megnézték a Nórát a Katonában. Egy kis születésnapi köszöntő programocskát írtunk a lányokkal scratchben, majd utána megtanítottam őket palacsintát is sütni. Mindenki boldogan emlékezettt erre, és újságolták, hogy Maysara azóta további kódolási tanfolyamokat végzett, de a kínai nylevtanulás miatt ezt felfüggesztették. Rafiék Pondicherryből (egy dél-indiai francia gyarmat volt) származó tamilok, és Suliba együtt járt Rafi Arnauddal, innen a barátság.  A lényeg, hogy Rafi közben coach lett, van egy Coaching vállalata (NMH Consulting), és a múltkori gyorstalpaló képzésem után most egy második körben kaptam tanácsokat. Ez kapóra jött, mert most érdekel éppen a dolog.
Az ebéd ragyogó volt. A házuk mediterrán stílusú fürdőmedencés ház, a ragyogó időben kint ebédeltünk a teraszon, majd sétáltunk egyet a faluban. Azért költöztek ide, mert itt jó az állami iskola, és a gyerekek miatt érdemes volt itt venni házat.

Coaching cuccok:
Score - Situation - cause (intern, ami csak tőled függ) - objective (intern) - resources - effects
Tilos: negatívan kérdezni (pl. mért nem lehet ezt vagy azt?)  Valoir-envie-pouvoir.

St Félix de Lodez Jean-Pierre Zerkowitz, Arnaud nagybátyja  és felesége, Martine.  Nekünk külön szobát foglaltak F. Hernandez Nevű barátnál.szállásadó neve?, feketén adja ki. önkormányzati képvislő is volt, most meg az oktatási szolgáltatásokkal bíbelődik, valaha válogatott súlyemelő volt és a felesége magyar származású.
Vacsorára vendégként Martine unokahúga és pasija jött két gyerekkel, a Generali bizotsítónak a magánnyugdíjpénztárát próbálja eladni a franciáknak, de nem megy könnyen.
Finom sülthú édeskrumplis zöldbab, fagylalt volt a menü.
croissant vita - Arnaud érzékenyen reagál arra, hogy megkritizáltam a reggeli croissantot, meg hogy azt feltételezem, hogy kevesebb a pék, mint régen. Miután Arnaud elment kirtékeltük, hogy a pékek nagy része nem bírja a versenyt a nagyobb üzletekkel, mert drágák, és nem lehet parkolni az üzelt előtt. Másrészt pedig a pékségekben főleg gyorsfagyasztott anyagokból dolgoznak, ezért a minőség más, mint amit 50-30 évvel azelőtt mi ismertünk, pl. a kávéba való mártogatással. Arra is gondolhattunk (feltételezés), hogy Arnaud generációja már nem nagyon ismeri a régi nem mélyhűtött croissant műfaját, ezért nem értette, hogy miért tartottam vacaknak reggeli süteményt. Ez kifejezettem sértette Arnaud-t. Hogy mik vannak.

hidak
Arnaud és a vendégek elbúcs, majd mi még 10 utánig beszélgettünk a kisközségi életről, a közigazgatásról, vállalkozásról, nyugdíjról, ezt különösen a most folyó sztréájkkal összefüggésben. Nagyon érdekes volt, érdeklődve válaszolgattak, meséltek.


december 09.  St Félix de Lodez
Martine és Jean-Pierre.
9re jött értünk Jean-Pierre a teherautója környezetvédelmi vizsgája után. Kissé nehezen szabadultunk ki a ház kertjéből, mert folyton ránk záródott a tolókapu. De azért megoldottuk.

Reggelire friss croissant. Csak hogy ne panaszkodjak.

Utána hónunk alá csaptuk a kutyát (8 éves, 80 kg) és elindultunk a környéken kirándulni.

Lac de Salagou egy kis vögyzárógáttól kialakult tó 100 millió m2, 7 km hosszú, nagyon kellemes lehet, amikor nem fúj a szél és nincs hideg. De most csak a napsütés és nyugalom volt. Elhagyott falu, minden vár egy jobb sorsra. 70 éve kzdték el, azóta fürdő és szabadidőhellyé lett.

Moureze - Cirque de Moureze , dolomitsziklák, szép elrendezésben.
Ebéd az Art de Flamme  étterem, Cassolete az ebéd.

Hazabumli, közben egy kis alvás és beszélgetés. Otthon asztalosműhelyvezetés, mindenféle érdekességekkel. Lakkozóhelység. 3500 euro nettó egy jobb ajtó.

1 óra alatt átszeltük Montpelliert majd egy kis KFC szendvics után indulás a busszal Lyonba. Klnyelmetlen volt dolgozni, ugyhogy meghallgattam a délutáni pesti tüntetés beszédeit és aludtam egy kicsit.

Arnaud várt minket, metróztunk, leveseztünk otthon meg sajtoztunk. Fél kettőre már ágyba is kerültünk.