Ezúttal sikerült elutazni. Nem kellett korán kelni, közvetlen járatra szólt a jegy. Nyugodt reggeli, Catherine utolsó túlélési tanácsai. A taxi elfelejtett jönni, de szereztünk másikat. Feltehetően egy putyinista oroszt, aki megdicsérte Magyarországot, és közölte, hogy az egyetlen EU ország, ahol meleg van/lesz. Kritikai megjegyzésem után elhallgatott. Meleg daszvidanyija köszönéssel búcsúztunk.. A szerda esti videóbeszélgetést lemondtuk, mert fél 3-kor kellett volna belépni. (Az Uluru időszámítás másfél órával közelebb van a pestihez, mint a melbourne-i. A gép késett kb 3/4 órát, tovább rombolva az időnket. De mar fel sem vettük.
A repülő Adelaide felé indult, jól látható volt a művelt vidék, a tengeröblök, szigetek világa. Művel földek, nagy táblában, egy-két felhő st. Később ritkultak az ilyen tereptárgyak és száraz egybefüggő területek voltak láthatók, kisebb utakkal ritkán szabdalva. Számos kiszáradt időszakos tó, kisebb folyók azért mintha lennének.A kontinens közepén van Uluru. Szóval ez nem a világ közepe. A reptéren még nincs wifi sem.
Felvettük a kocsit, a MG típusú kellemes luxusnak tűnő batárt. Átmentünk az út bal oldalára, és hamarosan a szálloda után kezdtünk nyomozni. Rendes térkép nincs, rajzok vannak, feliratok alig, és csak kis betűkkel. Végül meglett a Lost Camel szálloda, a telepen lévő néhány szálloda és egyéb idegenforg. cucc mellett. Az épületek között sem lehetett olyen egyszerűen tájékozódni, feliratok alig. Amúgy színvonalas, úszómedence, éttermek stb.
Irány a nagy szikla, az Uluru. (sok tudnivalót tessék onnan olvasni). Körbementünk, megálltunk itt ott. Egy kisebb sétát is csináltunk a hőségben egy vízlelőhelyhez. Catherine-től kaptunk rovarhálót, amit a fejre húzva elviselhető volt a dolog. A szavanna (ha ezt it ennek lehet nevezni, mozdulatlan, a föld mindenütt vörös a talajban lévő magas vasoxid-tartalomtól. A növények valahonnan tudnak vizet szívni és ált. sápadtzöldek. A sétaút jól kiépített, kisebb csoportok botorkálnak meghatottan. A sziklát körbeölelő országút túloldalán még egy vízvételi hely, mosdó (vízmentes wc-vel) is volt. Előkészületek voltak egy naplemente utáni kb 40 terítékes csillagfényes vacsorára, de ezt nem választottuk.
A sziklára 3 éve már nem szabad felmászni a bennszülöttek követelésére. Az egész park a bennszülötteké, és ezt tiszteletben kell tartani. Van számos turistaút a szikla körül, ki lehet fáradni és gyönyörködni.
Sokat tébláboltunk, végül megállapodtunk a naplementenéző-hely parkolójában, ahol néhány tucat turistával együtt figyeltük, ahogy a napsugár eltűntével a szikla vörösből szürkére vált, majd később ismét visszanyeri vörös színét, bár sötétebben. A hangulat áhítatos volt.
Még egy kicsit autókáztunk, majd vissza a szállodába. Étterem már nem volt nyitva, de vettünk előre szendvicset és így nem történt baj.
Reggel 5-kor kelés, mivel a turistaszokások előírják, hogy meg kell nézni a napfelkeltét is. Én nem voltam annyira meggyőződve, de jó játéknak tűnt. 1-2 perccel később érkeztünk, de azért láttuk, amit látni kell, szép is volt, hangulat is volt. Mivel ez spirituálisan nagyon fontos a bennszülötteknek, kialakult ez a szokás, annak ellenére, hogy a bennszülöttek számára való jelentőségről többnyire fogalmunk sincs.
Vissza a szállodába, becsomag, kicsekk.
Később, reggeli után Katja Tuta, amely egy másik sziklaegyüttes 50 kmre nyugatra, ugyanannak a parknak a részeként. Itt lehet mászkálni, bár senkit sem láttunk a sziklákon fent, csak a turistautvonalakon. Ezek között vannak nehezebbek is, de a rövid időnk miatt nem jöttek szóba komolyabbak. A hőség itt is nagy, a legyek jönnek, minden rednben van. Élvezkedünk.
Visszafelé egy vörös homokdűne felé vitt az út, ahonnan megint újabb vörös sziklák, vörös föld és szép növények voltak láthatók hunyorogva a napfényben.
A kocsit megtankoltuk, kiderült, hogy 260 km-t mentünk vele. Gyanúsan sok volt. Vettünk kaját, megebédeltünk és irány Melbourne.
Catherine várt a reptéren, csak nem ott, ahova irányított minket. Végül megtaláltuk egymást. Kialakult egy beszélgetése történelemről, és ennek következményeként kitűztük, hogy hétfőn megyünk múzeumba, hogy tudjunk meg valamivel többet a 60 ezer éve kultúra fordulópontjairól.
Otthon várt Roelof és Tanja. Tanja Kuipieri Harlemben lakik és Roelof unokatestvére. Ismerjük, még ÁGNES 80 éves születésnapi bulijáról, Zürichből. Kellemes vacsora, vörös bor, röhögések.
Képek itt: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw
No comments:
Post a Comment