Egésznapos repülés - Chicagoi átszállással Montrealba.
30 fokból 10 fokba, esőbe.
Allon Kati unokatestvérem várt a reptéren. Utoljára 20 éve találkoztunk Torontóban egy néhány napra és akkor nagyon jól megértettük egymást. 56-os menekültek, Kati jól beszél magyarul. egy kicsit dugós volt az út, fel tudtunk eleveniteni sokmindent. Még mindig spirituális tréninggel, terápiával foglalkozik, de emellett agressziócsökkentő órákat tart egy iskolában. Ez nagyon érdekelt, majd beszélünk még róla. Két gyönyörű félvér felnőtt fiúgyermeke van, elvált, van egy művészbarátja. A srácok tovább keverték a véreket és thaiföldi menyt is behoztak, ami gyönyörű unokákat hozott.
Elérkeztünk Gyuri és Évi nagynéném lakásába, egy üzletközpontra épült 400 lakásos toronyház 32. szintjére (13. szint nincs). Szép kilátás, öröm a viszontlátás miatt. Mindketten betegeskednek, 86 ill 85 évesek, de jó hangulatban vannak. Lementünk vacsorázni a tömbben lévő egyik étterembe, és be nem állt a szájuk, aranyosak voltak. Egy kicsit még fönt nézegettünk fénykéápeket, majd magukra hagytam őket, hogy pihenhessenek.
A toronyház egyes apartmentjeit kiadják és én a 29. emeleten kaptam egyet. Kati elment, dolga volt, ő egyébként Torontóban lakik csak most miattam átjött vonattal.
Én megpróbálkoztam internetet találni, de nem jártam sikerrel. 5 dollárt elvertem metróra (2x1 megállóra), de nem vittem a gépement, pedig találtam egy nyitott starbucks Cafét wifivel. Hazajöttem, és a házban terjengő wifik közül egyet sikerült elcsipnem egy 10 percre, de ez semmire sem volt elég. Szóval most off line folytatom.
A bőröndöm számzárja kinyitva, belül egy szép papír a Transportation Security Agencytől, , mely szerint a csomagot tiltott dolgok utáni kutatásuk miatt ki kellett nyitni, de mindent visszapakoltak, ne izguljak. Ha a zár megsérült, akkor sajnálják. Igy bizony.
No comments:
Post a Comment