Reggel a Metropolitan múzeumban kezdünk.
Itt sem találjuk meg hamar a kulcsot a bőségben. Belekezdünk az amerikai szárnyba, átverekedjük magunkat a Tiffany gyűjtemény nagyobb darabjain, majd belefutunk egy hangszerkiállításba (dupla hárfa, tripla hárfa, galambsíp (repülés közben jelzi, hogy hol jár a galamb).Csak ezután bukkanunk az amerikai festészetre. Azért érdekel, mint aa múltkor is, mert ezeket soha nem látjuk Európában.Kevesebb megfejteni való, szimbolikus értelmezésű kép van, sokkal többet mesélnek a mindennapokról. Rövid idő után már kávé és ebéd igényünk nőtt, gyorsan telt az idő.
Zsuzsa a japán kiállítást választja, szemezgetünk ott is, majd sorra kerülnek a polgárháborús idő festményei, egy érdekes punk kiállítás (Chaos to Couture), majd a tetőteraszon bámulunk egy kicsit. A végén egy kis néprajz, pápuák és austráliai bennszülöttek tárgyai, művei. Számos szekcióhoz oda sem kerülünk. Ennyi volt. Majd legközelebb. tele a fejünk, jól esik.
Reggel észre vettem, hogy a múzeum melletti egyik metrómegálló a Hunter college. Eszembe jutott, hogy egy volt gimnáziumi osztálytársam, Bergou János, ott fizikus. Gondoltam, írok neki, hátha. A múzeum után jó lenne esetleg kávézni egyet. hamar jött a válasz, hogy erre sajnos nem lehet sort keríteni, nincs bent ma a College-ben. Majd legközelebb, vagy Pesten, ha arra jár.
Így hát a múzeum után a Rockefeller Center a cél. Ezúttal busszal idulunk, rémesen lassú, dehát nem sietünk, csúcsforg.
A Rockefeller center, séta mindenfelé, alul, felül, hátul, elől. Műalkotások, Lego bolt, üldögélés. Jól vagyunk. Ezután áttesszük székhelyünket a Duffy téri emelvényre figyelve a Time Square forgalmát, fényeit. Itt egy órát nézelődünk, vacsora előtt, latolgatva, hogy még belefér-e a Brooklyn-bridge átgyaloglása. Az a döntés, hogy nem, mert kb éjfélre érnénk haza.
Így marad egy könnyű vacsora a 42. utcában, leves, pizza, sajttorta.
A metró már egyedül is hazatalál.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment