2013. augusztus 20. Chatham

Az utolsó nap Chathamben.
(Ja, a Simpsons-ra mégsem sikerült rávennem magam. Pedig Mike ott téblánolt előttem délelőtt, még a múzeumban is összeakadtunk később. De nem használtam ki a nagy lehetőséget egy író-olvasó találkozóra.)
Reggeli palacsintával kezdődik. sós töltelék nincs, de nem baj.
Mindenki az útjára kel. Strand, múzeum, vitorlázás, kagylóvadászat, akármi.
Mi elgyalogolunk az Atwood House múzeumba (korábbi látogatásról írtam 2011-es bejegyzésemben, szóval lapozzon a kedves olvasó vissza). Sok gyalogló, bicikliző, futó az úton, mi is nagy tempót diktálunk, magunkhoz képest, csökkentve a korábbi homokséta kudarcélményét. Egy fél óra alatt odaérünk, pihegünk. bent légkondi, kedves nyugdíjas hölgyek, önkéntes vezetőként, ahogy ez régebben is volt. Jó volt ismét látni a különböző gyűjteményeket, fényképeket, tárgyakat és festményeket.
Elég sokat időzünk a különböző kiállításokkal, majd visszagyalogolunk, ismét pihegünk. Andrew előkerül, és tervezzük, hogy most már igazán megyünk majd vitorlázni.
Bemelegítésként elmegyünk vacsorára valót venni a Stop and Shopba. A tegnap lefordított receptek közül a borjúpörkölt és a galuska nyert, azt fogjuk megcsinálni, de mellé egy kis paradicsomos káposztát is készítünk Zsuzsa vezérletével. 15 személyre készülünk, valahogy úgy értettük a dolgot.
Vásárlás után le kellett feküdnöm egy sürgős szunyókálásra, majd látván, hogy most már nem igazán elég az idő a vitorlázáshoz, az óceáni oldali fürdést választottuk. Ismét a már jól megszenvedett homokos part, de most egyenesen a vízhez mentünk, fáradság nélkül. A víz hideg volt, de végülis legyőztük tökéletesre sikeredett a nap, szellő, víz, minden. Jókedvűen ballagtunk vissza főzni.
Muci néni receptjét próbáljuk reprodukálni, de nem késsel szaggatjuk a nokedlit, hanem találtunk egy megfelelően lyukas grilltálcát, amivel prímán ment a dolog. Nem volt elegendő borjúhús a boltban, kellett még hozzá sertéshúst venni. Olyan megfelelően soknak tűnt a dolog. Később kiderült, hogy valószínűleg a húsok vizezve voltak, és végül nem is volt olyan sok a pörkölt.
Szerencsére tévedés történt, nem volt 15 ember, hanem csak 8-an voltunk Andrew Rutgers-es volt kollégájával, Timmel. Andrew megint akkora adagokat evett, hogy el voltunk képedve, szerintem ő ette meg az felét. Nem maradt a pörköltből semmi, de egy marék galuska, és a fél paradicsomos káposzta tovább ijesztegetni a betérő rokonokat holnap.
Egy kicsit még ejtőztünk, Timmel megvitattuk a videojátékok programozásának rejtelmeit, majd kinyomtattuk a check-in papírokat a holnapi repüléshez.
Ellievel akartunk egy kicsit sakkozni, de miután felállt a netes sakkparty, kiderült, hogy nem tud játszani, azt hitte, hogy korábban játszott valamit, és az biztos ez lesz. Nem baj, majd próbálunk valamit összehozni a neten később.

John, Tim és a  lányok fagyizni mentek még lefekvés előtt, de mi már ezt kihagytuk, és csomagolás, készülés a reggel 6-os indulásra.
Ruth-tól kedvesen búcsúzunk, megint megkedveltük egymást. Lehet, hogy jövőre Pestre jönnek meglátogatni minket is.