2013. augusztus 12. New York

Félig megírt bejegyzésem, mentés hiján elszállt.

Reggel, most más szokássá válik?, fél ötkor ébredek. Van idő egy kicsit írogatni,  keresgélni, gondolkodni. Reggelre befaljuk a vacsoramaradékot.
Megcélozzuk a Guggenheim múzeumot. Bizonyíték:

 Kicsit korábban érkezünk, igy benézünk a Central parkba megnézni a nagy víztározót, a reggeli futókat, a halakra vadászó kacsákat és úgy egyáltalán. Reggeli zuhé után párás levegő, izzadás. Még babakocsival futó jogger is van. Nincs kire hagyni a gyereket. A múzeum mellett álló templom egy kissé elüzletiesedett

úgyhogy belepisilünk, és átmegyünk a múzeumba.
A Guggenheim nagy meglepetést okozott, nem a szokásos képek, hanem James Turrel szeptember 25-ig nyitva lévő kiállítása miatt teljesen átalakult, rá se lehet ismerni. Az eredeti, kiállítótérként is működő rotondba egy sátorszerű bélés került, a spirálban futó emelektekről elkerültek a képek, a sátrat alulról lehet látni a fogadószinten, ahol a nép elájul a látványtól. A fénynek  ledek változó világításával totális érzék  csalódást okozó fokozásával a látogatót fejbevágja. Mi is mintegy 20 percet üldögéltünk hanyattdőlve, főleg, mert nem fértünk el a földön fekvők között.

Az oldalgalériák azért Turrel egyéb műveinek bemutatása mellett gondoskodtak arról, hogy ne kelljen elmenni egy kis "igazibb festészet" nélkül.

Művészettel jóllakva, egy aranyárú fagylalt után séta a Central parkban, majd alvás egy árnyas gyepen. Ezuttal kikerüljük a Metropolitan Múzeumot, majd holnap, vagy holnapután.

Metróval le a Battery Park végébe, kihasználjuk a Szabadság szoborhoz szóló hajójegyünket a City Pass-ból. Biztonsági szűrés,

 kedves hajó, nincs tele, de eléggé imbolyog, pedig nincs is nagy hullámzás.

A kötelező gyakorlat lényegében csak a szobor talapzatának félig körüljárását jelenti egy audio guide-dal a nyakunkban, Ellis-szigeten kis se kötünk, úgyhogy csak a neten kutakodhatunk a részben persze már közismert információk után.

(Zsuzsa hajcsavarója 110 volton nem működik) nincs idő a múzeumra, szoborba való bemászásra, de talán nem is vennénk meg rá a plusz jegyet. Az azért bosszant, hogy az

A Battery-parkban némi mutatványosnézés, majd elgyalogolunk Ground Zero/WTC/Memorial centerhez. [Érdekesség: útikönyvünkben (Top 10 New York, Panemex kft. 2012) nem szerepel a World Trade Center (kivéve egyetlen mondatot a 2001-ben záródó városkronológiában), sem a Tőzsde. amely egyetlen említést sem kapott a Federal Hall mellett). Lehet, hogy ez nem is fontos.] Még nyitva van a 9/11 Memorial Park, ismét biztonsági szűrések tömege.

Két éve jártam itt, azóta persze sok minden történt.

Szép emlékmű. A medencék körüli bronz mellvédek hűtöttek, és a melegben a párás levegőból kicsapódó vízcseppek

könnycseppek asszociációját keltik. Körbejárjuk a medencéket, olvasgatjuk a neveket.

Ismét lendületes üldögélés, prospektusolvasás. Egy új torony van lényegében kész, a One World Trade Center, 1776 láb magas.

A többi épület még vagy félkész, vagy sehol.

Már elég éhesek vagyunk, lenyomunk egy Subway szendvicset, és salátát, majd Wall Street, Federal Building és Tőzsde. Sötét van, minden a helyén, ugyan zárva, de legalább vigyáznak rájuk.
Metróval hazatérünk és ennyi a mai nap.