2013. augusztus 16, Chatham

Késői ébredés. Nyújtózkodás. Blogírás. Sajtófigyelés.

Kávévadászat végül sikeres. Én némi zabpelyhett eszem melasszal és tejjel, hidegen, Zsuzsa beleharap egy-két gyümölcsbe és kenyérbe. A teraszon kellemes beszélgetésbe bonyolódunk, small talk a köbön, de nem zavaró. Van itt bölénypásztorkodás Wyomingban (Skip így kezdte a karriert), szélsőséges időjárású államok, hogy lehet vitorlás hajóval a Nagy Tavaktól eljutni New Yorkba (számos útvonal van persze).

Előkerül Kathryn, Andrew barátnője, nagyon kedves magas, értelmes lány, feltehetően elvált, 2 egyetemista gyerekkel. Nővér (az egyedüli egészségügyi személyzet) egy Community college-ben, ahol 7000 diák van 500 dolgozóval. Nagyon sok külföldi diák jön hozzájuk, mindenkit felvesznek, aki ki tudja fizetni a tandíjat, ami kb 7-10000 dollár/év. Sokan kapnak tandíjkedvezményt, támogatást, szóval happy a helyzet. Ő a munkabiztonsági felelős is. Érdekes, de már kezdjük megszokni, hogy ott is kibírják közvetlen orvos alkalmazott nélkül.  Andrew nem magyarázza el Kathy (Kathryn Flynn, Atlantic City Community College nurse) szerepét, de a beszélgetések során nyilvánvalóvá válik, hogy senkinek nem rokona (később tudjuk meg, hogy online dating volt a kerítő Andrew és közte) . Örülünk.

A reggeli beszélgetésből kikopnak a résztvevők, az öböl látványa a reggeli, ill. már délelőti napban csodás. Látjuk Andrew hátát, a hogy a lenti kisházból megtámadja a tengert a reggeli úszására. Mi felkerekedünk Zsuzsával és besétálunk a városba, legalábbis végig a főutcán. Keresnék borotvát egy boltban, de valahogy nincs a helyén, amire emlékszem. Szóval séta, meglátogatjuk a fudge édességboltot, óvatosan kóstolunk, és mielőtt vennénk többet, önmegtartóztatva kiosonunk.
További boltocskák, galériák, sellőszobrok, kacsák, ingatlan ügynökök és különböző kávézók. A boltot nem találjuk, egyelőre maradok bajuszos, úgy látszik. Az utca végén, a körforgalomnál a WIFI lehetőség olvastán egy kávézóban veszünk egy-egy kávét és szerencsétlenségünkre egy-egy cupcake-ot, ami nekem nagyon nem jött be. Egy rövid sikeres skypeolás Kronberggel, sikertelen próba Budapesttel, majd a melegedő időben egy kisebb szabadtéri festményvásár átvizsgálása után visszamászunk a Házba. Valahogy fáradtnak érzem magam.

Visszaérkezés után jön a javaslat, hogy sétáljunk, kiránduljunk el a hajóroncs-darabhoz a tengerparton. Én örömmel vállalkozom, Zsuzsa gyanakodva követ. Végülis 3 és fél óra keménynek bizonyuló tréninggé fajult a dolog, mert a séta nagy része lágy homokban való gyaloglás volt a napon, szélben, 4 ötvenöt éves harvardos süvölvény (Andrew, Denise, Mike és a ma reggel megérkezett Glenn Moramarco [ügyész]) ütemét követve. A helyszín gyönyörű, fókák figyelnek a vízből sirályok bóklásznak előttünk, de a mezítláb a homokban módszer alattomos. Szóval jól szórakozunk, de minding egyre hamarabb nő a távolság köztünk. Az állítólag kb 180 éves roncsdarab érdekes, fa szegecsekkel készült oldalfal ácsolat, néhány deszkányi 3 bordán, némi - már hiányzó - rézszegecs zöldes nyoma. Nemrég moshatta ki a tenger, és bánatosan hever.

Fényképezkedés. Denise utálja a napot, hosszú nadrágban, pulóverben, szoknyában, kendőben, napszemüveggel, fekete ernyővel közlekedik. A fényképezkedéshez viszont fürdőruhára vetkőzik, majd ismét felöltözik. Jópofa.

Az elhagyatottnak tűnő parton egyre többen vannak, kiderül, hogy ez igazán egy kiszélesedett, magas homokpad, amelynek túlsó oldalára számos kishajó kötött ki. Megérkezik egy 10 éves forma gyerek a roncshoz. Kiderül, hogy New York-ból való, kedves gyerek. Mike első kérdés, hogy volt-e a Guggenheim múzeumban. A gyerek igennel válaszol, de persze még nem tökéletes, mert nem látta még a Turrel kiállítást. Szép. A nap egyre melegebb. Indulunk vissza. Sebességünk tovább lassul. A végére Zsuzsa teljesen elfárad. Azonnal lefekszik regenerálódni, aludni.

Andrew, Kathryn és én elmegyünk vásárolni a Stop and Shop szupermarketbe. Palacsintához valók beszerzése, Andrew úgy emlékszik, hogy annak idején nagy siker volt a palacsintát, úgyhogy megint csinálunk majd. Lobster roll (rákszendvics) holnap reggelire, valamint kaja a koktélpartira, amire ezúttal a vendégek visznek kaját. És egyebek, pl. borotva nekem.
Cathy megígérteti, hogy csinálunk rakott káposztát is, amit Ő majd megtanul.

Hazatérve készülődünk a koktélpartira. 3 kocsival megy a társaság, mi Denise és Mike társaságában jót beszélgetve, Denise idegenvezetésével a helyi látnivalókról (pl. Marconi múzeum és története).
A koktélparti lényegében házavató egy ismerős családnál, ahol mindkét odallon kibővítették az addig sem kis, közvetlenül a tengerparti fák között lévő házat. A háziak kedvesek, egy volt Eastman Kodak mérnök, aki izgul a cég csődeljárásból való kijöveteléért, mert onnan (is ) kapja a nyugdíját stb. Lányával beszélgettünk hosszabban. Játékkönyvtárat vezet, 5000 játék van raktáron, és az adott nevelési, oktatási, szórakoztatási céllal tudnak válogatni játékokat. Nincs elég pénzük, ugy a weblap, katalógus nem igazán működik, de nagyon szereti. Másik jövedelme, tessék nézni, NuSkin. Nem sokba volt, hogy engem is beszervezzen. Amúgy mindenki kedves. Férjével, és az egyéb rokonokkal ismerősökkel nem beszélgettünk, de mosolygás mindenfelé hibátlan volt.

Hazafele kiszállunk a rezesbanda koncertnél. a reggel óta letett plédek, székek benépesültek. A zenekar amerikai örökzöldeket játszik, két-három szám után váltás, a pódium köré hívják táncolni, majd 2-3 tánc után ismét leültetik őket. ez megy kb. 3-szor azután, hogy mi megérkeztünk. A tánc lényegében a gyerekek miatt van, minden szülő viszi a gyerekét szocializálódni. aranyosak, lehet szeretni őket, mindenki lelkes, mi is, bár Zsuzsa mérsékeltebben. A végén himnusz, ujjongás, taps. Sorállás a fagyizónál.

Sajnos, hazaérve már lekéstük Ellie 10. születésnapi ünnepléséről, de még egy jó órát dumálunk velük. Ruth egy kicsit cherokee indián származású is, Oklahomában nőtt fel, ahol semmi ilyesmi nem volt, mint itt a rezesbanda koncert. Ott főleg a fiúk rögbiztek, és ökörködtek autókkal, a lányok meg bámulták őket. Ez a rezesbanda kultúra inkább az északkeleti part kifinomultabb kultúrája. Texasban, ahova egyetemre jártak Johnnal,  inkább az olajipar dominált minden, a rezesbanda szerű kultúra nem volt jellemző. Szóval örüljünk, hogy látunk ilyet, de ez nem általános. Bár, szerintem, az amerikai filmekből főleg ez jön át. A fiatalabb államokban, pl Oklahomában ez nem terjedt el, ott inkább az American Graffiti típusú kultúra volt jellemzőbb. Az indiánokról szólva érdekes volt hogy ezekben az államokban akkor dúsult fel az indiánok száma, amikor 1830-ban kitelepítették őket a Mississippitől nyugatra. Így aztán jelentősen megváltozatták az ottani kultúrát és iszonyatos szegénységben éltek, sőt élnek ma is. A náluk engedélyezett kaszinókat említi John, mint jó jövedelemforrást nekik. Oklahoma egyébkén kiváló hurrikánterület, általában van a házakhoz hurrikán óvóhely, Ruth papájának egyszr elvitte a hurrikán már a házát. Évente kétszer ált lemennek az emberek az óvóhelyre, de olyan, mint idén Oklahoma Cityben, ritkán történik.

Ellie  fő ajándéka a tegnapi mélytengeri horgászat, amelynek eredményét már láttuk. A ragadozóságot nagyobb állatok megölésével tanulja a gyerek. Bár már régebb óta horgászik kisebb halakat itt az öbölben.

Azt hisszük, mennek lefeküdni, de nem, Ellie megint előbukkan, mihelyst mi eltűnni látszunk. Valószínűleg unt egy kicsit minket. nekiáll filmet nézni az Ipadjén.
Én megkérem Johnt, hogy segítsen meggyorsítani a gépemen a szoftvert, mert nem bírok vele. 2 óra alatt rendesen kigyomlálja a programokat, letört, feltölt, töröl, hümmög. Remélem nem lesz belőle baj. Az mondja, hogy az az elv, hogy minden program, amit nem ismerünk, ki kell irtani. Ha mégis kell, akkor majd le lehet tölteni. Egy két programot sikerül ismeretlenül is meghagyni, mert gyanakodom. Azért rendesen felgyorsult a gép. Fél 2, mehetünk aludni, otthagyjuk a víruskeresőt dolgozni.