Főtt banán, sós waffel rántottával, sült baconnal. Kissé ízetlen, ezért teszünk rá ketchupot és juharszirupot. Próbálgatjuk, melyik jobb hozzá. A főtt banán teljesen krumpliizű.
Kulcsot az asztalon hagyjuk, metró a buszállomásig. Peter Pan busztársaság. Kellemes hely. Wifi van, lehet szórakozni, bár az IPhone mostanában gyrsabban merül le. New Yorkból kifele nagy dugók, késünk. A célhoz közeledve Andrew kérésre sms helyzetjelentéseket adok, hogy hol tartunk. Így össze tudjuk hangolni, hogy mikor ér majd Barnstable-ba, ahol majd felvesz minket.
A buszállomáson Denise-zel, régi Harvardos egyetemi évfolyamtársával várnak, élénk small talksba csapunk hazéig, de azért cserélünk érdemi információkat is. Denise 10 éves kora óta utazik anyjával, eddig mintegy 100 országban járt, hobbija az utazás. Az egyetem óta csak annak él, sosem dolgozott (most tervezik Bolívia, Atacama sivatag, Húsvét szigetek). Ugyancsak évfolyamtárs férjével (Mike Reiss-szel, aki többek között a Simpson család egyik producere és tv-show, szappan opera, sitcom író) majd csak később ismerkedünk. Minden évben jönnek Andrew-hoz nyaralni egy kicsit. Érdekes fogalmat tanulok: "Couch potato", ami lényegében a fizikai (és) sezllemi aktivitás nélküli életete élő embereket jelent. Coach potato lehet abból, aki nem csinál semmit nyugdíjba vonulás után, csak ül a tv előtt.
Megérkezünk, az előbbieken kívül nagy csapat rokon, két évvel ezelőttről Paul, Skip unokatestvérek feleségeikkel, valamint John családjával, Priscilla nagynéni és Heather, az ő egyik lánya. Nagy koccintások, további small talks és beszélgetések. Ünneplés Ellie-nek, John 10 éves lányának, aki először ment mélytengeri horgászatra és fogott több egész nagy (10-15) kilós halat, amelyekből kettőt megtartott, és mindenki azt eszi vacsorára Heather (sütés) és Skip (grillezés) elkészítésében.
Kedves beszélgetésbe bonyolódunk Priscilla (Andrew anyai ági) nagynénivel és Heatherrel a Chatham-beli életről. Priscilla a nyolcvanas években költözött ide. Akkor megszűnt a mozi, de most mintegy 2 millió dolláros helyi adományból, és egy vállalkozó pénzéből újraépült/tatarozódott 10 nappal ezelőtt. Nem világos, hogy hogy fog megélni, de mindenki boldog reminiszcenciával néz a projektre. A Jaws (Cápa) Spielberg első dobással indult a szezon, ugyan senki nem látta, de örülünk. Van színház is 12 héten át nyáron, úgyhogy a társasgái együttlét alkalmai megvannak. A heti szabatéri koncert (amelyen 2 éve is részt vettem egyszer, nagy siker volt) továbbra is van, mint a helyi, vidéki Amerikai élet jellegzetes jelensége. Sajnos, nem biztos, hogy holnap el tudunk menni, mert egy koktélpartira fog becsempészni minket is Heather, és mivel túl sok embert visz, hát csinál(unk?) egy óriási paellát és majd azt visszük.
Közben lemegy a nap, szép felhők a teraszról.
Andrew kijelöli a szobaválasztás korlátait, terepszemle után a lenti szobát választjuk. Ajándékokat kiosztjuk. Kedves mosoly a válasz. A csokipálinka ötlete sikert arat. Majd meglátjuk, hogy kinyitja-e Andrew és John.
Generose, Skip felesége mesél a nyugdíjas tervükről (Yachtvásárlás, nagy utazás stb. nem világos, hogy a földet is meg akarják-e kerülni. A hajó majdnem kész van, még engedélyzés alatt van).
John később kiadja a jelszót, indulunk fagyizni. Gyors sétával be a városközpontba, ahol van egy jó kis fagyizó. A legfurcsább a sütitészta (cookie dough) íz, amit választok. Nem olyan rossz.
Neten utánanéztem Mike-nek, ez igen.
No comments:
Post a Comment