Egyszercsak, mint egy szellem, néma, de működő motorral. Sziasztok köszön az üdülő nagymama képében megjelent Chatham Shellfish Department (ez van a csónakjára írva) ellenőr. Muti az engedélyt! Persze van, a zsákmány is átvizsgálja, hogy nincs-e méret alatti, majd megdícsér minket és el. Az engedély 80 dollár egy évre, helyi címmel rendelkező személyek válthatják ki.
Na ennyi volt az izgalom a délelőttre. Kis fürdés, majd biciklivel elmegyek a világítótoronyhoz, mert ott állítólag teljes szépségében... Igaz, a strand óriási, és nem tud emiatt zsúfolt lenni. A távolban sok fókát is lehet látni, de nem mentem közelebb hozzájuk. Ugyanis hamar kiderült, hogy biciklit homokban tolni nem olyan nagy szórakozás. Persze kint is hagyhattam volna, de a beidegződés miatt nem hagytam egyedül, lezáratlanul.
Végigböngésztem a feliratokat, táblákat. Tetszenek az ismeretlen szavak, meg az akkurátus részletesség, meg persze a helyi tudnivalók, történetek.
Végigbiciklizek egy nagy kört, nem sikerül bejutnom a Chatham Historical Society kiállítására, amely csak majd később nyit, majd visszaérek a városközpontba, elem, ásványvíz, bámész.
Ebédre néhányan elmennek, a többiek, én is, maradékokat eszünk. Közben beszélgetés. Politika, család, szakma. Nincs új a nap alatt. Egyelőre. Andrew körülvezet a házon, böngésszük a könyveket, magyarázza, hogy melyik fal régen hol volt.
Hosszasan beszélgetünk Johnnal, világpolitikáról. Ngyon sokat utazik és sok országban üzletelnek. Fő megállapítás: Európának szét kell esnie, hacsaknem adják a kassza kulcsát végleg Németországnak. Hm. Hallgatok egy kis bing propagandát, a google nyelvfeldolgozó előnyéről, és bemutatót is tart a bingről, meg megmutatja, hogy ő miket programoz, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból.
Érzem, hogy a vérnyomásom szeretné a gyógyszert. felhívom a biztosítót, aki azt mondja, hogy ok, menjek el írassam fel, váltsam ki, hozam a számlát. Megkérem Angelát, hogy írja már fel a gyógyszereim közül, ami hiányzik. Kicsit nyomoz az iPhone-jában, majd telefonál a közeli város gyógyszertárának, bediktálja nevem, szül adataim, az ő azonosítószámát, és mindenből 20 db-ot ír fel így. A telefon rögzítőn van, meglátjuk mire megyünk vele hétfő reggel majd. Érdekes, hogy nincsenek állítólag kombinációs készítmények, a két alkotórészt külön kell felírni, valamint az, hogy a mennyiség nem a fogyasztói csomagolás szerinti, hanem amennyi kell. Valszeg ömlesztve/nagy kiszerelésben veszik a tablettákat, és abból adnak majd.
Kinyomozzuk a Bostonba menő buszok menetrendjét, és Andrew ír New Yorkba egy barátjának, hogy esetleg adjon nekem 1-2 napra szállást, mert akkor már érdemes odamenni.
További ejtőzés, séta, internet. Kissé idegesít, hogy az egymás közti beszédüket alig értem, így könnyen kirekesztődöm. A palacsintasütési felajánlás mérsékelt érdeklődésre talált, a pálinkát meg még elő se vettem.
Azért jól elvagyunk, kint esőre váltott, készülünk a hamburger, cheeseburger, hot dog vacsorára, amit Andrew menetrend szerint eléget, (de lehet hogy így a normális?), és ismét megjegyzés nélkül marad a malőr. Azért ez jó. Vacsora közben jót beszélgetünk Angelával. 4 órás munkában dolgozik a vészhelyzeti kórházban, ahol évi 55 ezer esetük van, ennyit bír a gyerekek mellett, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból. Sok a biztosítás nélküli beteg, azokat is ellátják az adófizetők pénzéből.
Vacsora után Ruth é John, valamit 4 gyerek ül körülöttem, mindenkinek a kezében valamilyen képernyős kütyü, és elmélyülten töltik az időt. Olyan, mind egy könyvtárban. A vérnyomásom miatt elálmosodom, és 10-re ágyban vagyok. Nagyon rosszul aludtam.
No comments:
Post a Comment