Újságolvasás, galamus, blogírás, reggeli, a népek még alszanak. Az öbölben a víz tükörsima, kissé felhős az idő.
Telefonálunk a gyógyszertárba, 10 után mehetünk. Addig alszom egyet.
A gyógyszertár egy közeli városban, Harwichban. A 4 gyógyszer közül három megvan. A negyedik holnap lesz meg.
A napi sportolás gyaloglás a tengerparton mezítláb a homokban, kicsit több mint két órás út. A beach gyakorlatilag üres. Az idő kissé felhős. Néha egy-két fóka kiúszik a közelünkbe, bámészkodik, majd elmegy. A strandőrök kis dzsippel, a parti őrök motorcsónakkal cirkálnak. Biztonságban vagyunk. Kicsit sokan vannak . Talán érthető, mert a tenger itt veszélyes áramlásokkal, gyorsan átrendeződő homokpadokkal, magas (kb 3 méteres) árapály mozgással veszélyes.
A gyaloglás nagyon jól esik, nagyon elfárad a lábam, kissé lihegek is. Utána elmegyünk valamit enni, leveshiányomat két levessel enyhítem.
Délután is alszom egyet, nehéz a fejem, a nátha szorítja.
Megérkezik Andrew egyik anyai nagyénje, Priscilla, aki itt lakik nem messze. Sovány, magas, nagypolgári megjelenésű kedves néni nyolcvan fölött, kicsattanóan egészséges. Kdves beszélgetés. Állandóan Muci néni és vele eltűnt stílus jár az eszemben. Megérkeznek a nála lakó unokái is Austin és Maya, két gimnazista, akik Los Angelesből jöttek a családi együtt nyaralásra. Maya, 15 éves, most volt egy 16 napos túlélőtáborban, ahol többek között éhség ellen nyulat kellet fogniuk. Ő nyúzta meg.
Fél hatra baseballmeccsre megyünk. A nyári hónapokban a Cape Cod városaiban baseball bajnokságot szerveznek, főleg az itt nyaraló srácokból, de ez úgy is működik, hogy nyaralni hívnak egyetemista baseball játékosokat, és közben játszatják őket. Mike, Abbie, James és Charlie visznek el. Ők többnyire izgatottnak látszanak, csak Mike sunnyog, mert ő unni szándékozik. Hát bizony elég, sőt nagyon unalmas, de ezzel nem árulok el nagy titkot az olvasónak. Egy darabig bírom, aztán amikorra teljesen eldugult az orrom a náthától, akkor elmenekülök, és gyalog hazasétálnék a városközponton keresztül. Kellemes séta, levezetése a homokban tett sétának. Mielőtt hazaérnék, találkozom Johnnal, családjával. Austin+Maya is velük van, elhívnak vacsorázni. Nem bírok ellenállni, megyek levest enni velük a Squire-be. A zaj óriási, Ellie (John kisebbik lánya) ül mellettem, beszélgetni alig tudunk, mert amit ő mond, nem értem. Azt játsszuk, hogy süket vagyok, és csak én beszélek, ő ír (8 éves). Egy darabig megy a dolog, majd egyszercsak azt ákombákomolja, hogy fáradt az írástól. Austinnak még van egy éve a gimnáziumban. Valószínűleg vegyész lesz, azt véli tudni, hogy azoknak jók a piaci lehetőségei. Elmeséltette, hgy én miket dolgoztam. Nyáron nem megy máshova nyaralni, mert eddig egy szociológiai nyári tanfolyamon volt a helyi egyetemen, és ezután meg foci edzőtáborban vesz részt otthon.
Hazafelé belebotlunk egy cukrászdába, ahol fudge-t árulnak. Na ezt meg kellene tanulni.
No comments:
Post a Comment