Csomagolás, reggeli után Daniék jönnek értünk. A két nagy bőröndöt letétbe helyezzük Évánál, a két kicsivel megyünk Colonia megyébe körülnézni. Colonia del Sacramento az ország legidősebb, kb 300 éves városa, Óváros, világörökség, helyes utcák.
Az úton kis megálló egy kulcskarika, ceruza, hamutartó és egyéb fura dolgokat gyűjtő farmján. Feledhető volt. Majd pótolom a nevét, hogy mégse teljesen.
Az úton pálmafák és tehenek sora, elég jó kombináció.
Érkezésnél egy fogadóban szálltunk meg, érdekes módon, a külföldi bankkártyával ÁFA-mentes számlát sikerült kapnunk. Vérszem, mindent mi fizetünk, majd elosztjuk.
Ebég egy parilla-grillezőben. A hús elég kemény volt, de feltűnést keltett a sült vékonybél, amit Dani visszaküldött, hogy süssék meg rendesen, puhára. Így már egész jó volt.
Sétáltunk az óvárosban, Múzeumok már zárva voltak, de kellemes nyaralóhelyi hangulat volt. A turistaszezonnak már vége, kevés ember, és már nincs akkora hőség.
Daniék elmentek meglátogatni egy barátjukat, mi még egyet botorkáltunk, naplementéztünk a La Plata mellett, majd hazamentünk koronavírusozni a fogadó teraszára. Fel van adva a lecke, még nem világos, hogyan fogunk hazajutni. Itt még mindig nincs egyetlen kimutatott eset sem, de ami késik, nem múlik. Rossz nyelvek, Gyöngyvér évfolyamtársunk szerint azért nincs eset, mert nem tesztelnek. Ezt a feltevést fintorogva utasították el Daniék. Meglátjuk.
Még van kb. egy hetünk dönteni, hogy továbbmegyünk-e, és hogy a már kifizetett útvonalon, vagy nem.
Itt az alkalom a digitális nomádságra. Csak egy plusz képernyőre lesz szükség, és már mehet is a dolog. Nagyon sok munka lenne, vérzik a szívem, hogy mennyit kell visszautasítani.
Tegnap, és ma sűrűn kellett Zsóka hamvasztásához szükséges születési anyakönyvi kivonat megszerzésével foglalkozni, egy budapesti ügyvéd és a svájci rokonok között. Végül megunódott a harc, és összekapcsoltam a feleket. Ez egy őrület. Anyakönyvi kivonatot nem kérhet akárki, és az ügyvéd csak megbízás alapján járhat el.
A macskáról megnyugtató hírek, akármeddig maradhat a befogadónál, imádják egymást.
A túlzott és késői ebéd miatt nem vacsorázunk. A hölgyek visszavonultak, mi Danival egy kétórás sétával tettünk pontot a napra. A végén egy fagyit evett Dani. Leültünk, amíg ette, és néztük a forgalmat, amely furcsán lassú volt. Az autók, motorok mintegy 25 km-es sebességgel mentek, minden látható ok nélkül. Nem értettük, de Dani szerint ez egy vidéki város, senki sem siet.
Dani hosszan mesélt egy színjátszó körről, amelyben már mintegy 15 éve tag, rendszeres előadásokat tartanak jegybevétellel, és nagyon élvezik.
A fényképek valahogy nem másznak be a Google Fotókba a telefonról, úgyhogy nem kínlódom velük ma. Úgysem biztos, hogy látható lesz az olvasóknak.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment