Szép idő, pihenten ébredés. Nem érzem, hogy nagyon bosszankodnék a félbeszakadt út miatt. Judit kitalálta a repülőtérről való biztonságos evakuálásunkat, két kocsival. Megnyugtató.
Reggeli váratlanul elég szegényes, meleg étel nincs is, a személyzet fekete kesztyűben, és részben kiszolgál, nem mindenki a svédasztalról önki. Kevesebbet fogdosunk. Valahogy köze van a vírushoz.
Azért jól indult a nap. Kidolgoztuk a védőeszközt, egy selyemsálat tekertünk a szánk elé, és így kissé Zorro jelleget öltöttük. Én még egy papírzsebkendőt is beletettem a biztonság kedvéért. Zsuzsa emlékeztetett, hogy azért nem hozott maszkot, meg gumikesztyűt az otthoni bőséges Lambétás készletből, mert én azt mondtam, hogy az nem használ semmit. Valóban nagyon foresightful vagyok.
Ubert hívtunk, és amilyen bolond vagyok, nem emlékeztem, hogy itt nem kell kp, rendesen kifizettem a pasit. Így bár nagyon olcsó volt, kétszer fizettünk. Az Uber meg rendesen vissza is térített kb 600 ft-nyit pesot, mivel a számítottnál olcsóbb lett a fuvar.
A reptéren közepes tömeg, de azért rendesen kellett a check-innél sorban állni.
Mivel az egyik bőröndünk tönkrement az ideutazáskor, kellett venni egyet, és annak az árából az ÁFA-t vissza akartuk kapni. Valahogy elkeveredtünk illetékes helyre, ahol nem volt ügyintéző, csak fel kellett írni a papírokra a nevünket, útlevélszámot, bankkártya adatokat, az ellenőrzőkód kivételével. Ki volt írva egy fecnire, hogy majd küldik a pénzt. Szívmelengető ügyintézés.
Biztonsági ellenőrzés. Egy utazótársnak tetszett a Zorro szettünk, és kiegészítette két ajándék maszkkal. Így a maszkot a kendőre tettük, és komplett lett a védelem. A beszállásnal rendes távolságtartást meccsek voltak, de a legtöbb utas nem foglalkozott a dologgal.
Az úton ált. rend volt, megnézünk pár filmet. Előttünk jobbra, kb. 1.5 méterre egy utas gyakran köhögött - nem szárazon - a kezébe. Hívtam a sztyuvit, hogy csináljon valamit. Hozott a pasasnak egy rendes maszkot, nem egyéb kényszerintézkedéseket nem foganatosított. Az idegeimre ment.
Mivel az egyik bőröndünk tönkrement az ideutazáskor, kellett venni egyet, és annak az árából az ÁFA-t vissza akartuk kapni. Valahogy elkeveredtünk illetékes helyre, ahol nem volt ügyintéző, csak fel kellett írni a papírokra a nevünket, útlevélszámot, bankkártya adatokat, az ellenőrzőkód kivételével. Ki volt írva egy fecnire, hogy majd küldik a pénzt. Szívmelengető ügyintézés.
Biztonsági ellenőrzés. Egy utazótársnak tetszett a Zorro szettünk, és kiegészítette két ajándék maszkkal. Így a maszkot a kendőre tettük, és komplett lett a védelem. A beszállásnal rendes távolságtartást meccsek voltak, de a legtöbb utas nem foglalkozott a dologgal.
Az úton ált. rend volt, megnézünk pár filmet. Előttünk jobbra, kb. 1.5 méterre egy utas gyakran köhögött - nem szárazon - a kezébe. Hívtam a sztyuvit, hogy csináljon valamit. Hozott a pasasnak egy rendes maszkot, nem egyéb kényszerintézkedéseket nem foganatosított. Az idegeimre ment.
Sajnos a tegnap esti iratfényképezésem nem lett elég jó, alig lehet olvasni helyenként. Nem volt egy állványom, sem elég jó világítás. Majd megkérem Danit, küldje el. A lényeg az, hogy nem dobták ki.
Leszállás sima. 100 km-es gyaloglás és vonatozás a központi terminálra. Biztonsági és egyéb ellenőrzés után lehuppantunk és gondolunk a napfényes délre. De ez már egy másik nap.
Ha lesz mit, erről külön írok.
No comments:
Post a Comment