Vége a nyárnak? Esik az eső, a reggeli kíváló.
Csomagolunk, persze nem fájdalommentes, mint ahogy szokott lenni, mert elhagytam az egeremet, amit persze csak később Piríápolisban vettem észre. (Piríápolis egy kis üdülőváros, ahol Daniék 20 éve építgetik bázisukat, és nyugdíjba menésük óta ideköltöztek, és jól vannak. Dani fogorvos volt, de hallani sem akar a régi szakmájáról, kiadták bérbe a rendelőt, szerzett valami asztalos képesítést, műveli a kertet, utazgat, jól van. Mariela marketing vezető volt a Nestlénél, majd freelance tanácsadó lett. Nhány érdekes projektjéről mesélt.)
Az eső ronda, alig tudunk haladni. Az utcákon a közvilágítás bekapcs, óriási fekete felhő fed el mindent.
Az egész út kb. 4 óra volt. Kisebb megállnivalók azért voltak, például egy kisigényű zöldségespiacon. Zöldpaprika kivételével minden volt, de így a beígért lecsóprojekt kérdőjelessé vált.
Piríapolisban kaját vettünk egy szupermarketben, de nem sikerül túrót venni, még hasonlót sem, így a pogácsaprojekt is zárójelbe került. Marad valszeg a palacsintaprojekt dulce de leché-vel. Friss tésztát egy kézműves tésztaboltban vettünk, mert itt ilyen is van. Olasz bevándorlók öröksége. Valami hússal töltött óriás raviolikat, és Caruso szószt.
Daniék háza a zöldben, kissé hasonlít egy részben befejezett balatoni nyaralóra. Zeges-zugos, ágas-bogas. Azért láthatóan jól el lehet férni, ha a család, barátok megjelennek. A késői ebédet összecsaptuk, majd sziesztára visszavonultunk, de előtte körbejártuk a birtokot Danival. A múlt héten megnőtt a birtok, mert megvették az egyik szomszéd telkét, és nemrég elbirtoklással is sikerült egy nagy darabbal növelni a tulajdont. Minden gondozva, nyírva, simogatva. A színben kistraktor, fű és egyéb nyírók, bűvészeszközök.
Mi a hazatérés részleteivel foglalkoztunk, vitatkoztunk egy sort az utazási irodával, majd estére kialakult, hogy bizony jobb hazamenni az első adandó alkalommal, mindjárt 17-én Montevideo- Rió -London-Budapest. Az első szakaszt meg kell venni, a többi átfoglalás. A többi jegy elvész.
Az álláspont kialakult. A biztosítás ugyan sok mindent fizet, ha beüt a krach de talán annak is van vége. Lehet, hogy hónapokig tart, amíg ki tudunk jönni, és a kórházi kezelés színvonala ismeretlen lenne. A digitális nomádság is jó ötlet, de túl sok a bizonytalanság. Zsuzsa jobban szeretne otthon megfulladni, ha már muszáj, de hátha megússzuk. Optimizmus. Én még kockáztattam volna egy kicsit, és végigmentem volna teljes úton, hátha sikerül átcsusszannunk mindenütt. Ha nem, akkor majd ott oldjuk meg. De Zsuzsának ez sok volt. Azt hiszem, ez teljes mértékben méltányolható.
Most már csak túl kell jutni az úton, még ki kell találni, hogy hogy fogunk védekezni a gyilkos vírus vagy hordozói ellen.
Este még egy kis dumaparti, Brazil gyömbérkonyak, és egy tannat bor mellett sztorizás. Végre mutat Dani két kisebb jelenetet a telefonján, amit ő játszik a színházban. Ez jó volt.
Akkor ennyi mára.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment