2020. március 16. Piriápolis - Montevideo

Szomorú, illetve nyomott reggeli. Vírusos. Mariella hisztinek tartja a dolgot. Dani óvatosabb.
Most már látszik, hogy valószínűleg nem vizsgáltak eleget, nem használtak elég tesztet. Ma közölték, hogy az Eü. hatóságok kaptak 2000 tesztet a dél-amerikai egészségügyi szervezettől. Az eddigi 100-hoz képest ez valami (estére már 29 fertőzött lett).

Az ügynök jelenti, hogy csak Madridon (ajaj) keresztül tud hazahozni, de nem kell Rióban átszállni, tehát időben rövidebb lesz. A jegy szerint szerdán délután Pestre érnénk. Ugyan már bejelentették, hogy lezárják Ferihegyet is a külföldiek előtt, de talán ez nem a gépekre, csak az emberekre vonatkozik: Kellene ismeretlenek is az egyenletbe. 300 eft ráfizetés kell. A kihagyott szakaszok visszatérítése kérdéses, talán, később. A jegyet kifizetjük (A buenos airesi hotel viszont visszaadta a lemondott foglalás árát), holnap délelőtt kimegyünk a reptérre, és lesz, ami lesz. .

Az idő gyönyörű, olyan egyszerűnek és békésnek látszik a helyzet, hogy azt gondolhatnánk, nem is kellene úgy elrohanni. De a modellek azt sugallják, hogy itt is ugyanaz lesz a vírustendencia itt is, bár lehet hogy egy kis késéssel.
Szóval előbb vagy utóbb mindenképpen megfertőződünk. A kockázat megvan, hogy mikor, és milyen mértékben, ez a jövő kérdése.
Reggeli után egy kis hídstatikai elemzést végzünk Danival, hogy az általa épített fahidat hogyan kellene megerősíteni, hogy elbírja a traktorát. Jó szakembert kérdez meg. Látszik a szemén a válaszaim meggyőző ereje.

Elindulunk Montevideoba, ahova délben meg is érkezünk. Teljesen átalakult a viselkedésünk. Nincs puszi, ölelés, még kezet sem fogunk. Sőt, nem is megyünk el Évához a nagyobb bőröndjeinkért, nehogy Évára veszélyt jelentsünk. Daniék elmennek értük, és  elhozzák a szállodába. Kézfogás nélkül búcsúzunk, Mindenki zavarban van. Nyilván nem látjuk egymást többet.

A szállodában mindent letörlünk, tisztítunk, frászban vagyunk, gyakorlatozunk.

Egy-egy szendvicset veszünk ebédre egy közeli étteremben, és sétálni megyünk, terepszemlére ajándék, egér, elem, maszk, kesztyű vásárláshoz. Összefutunk Évával és Pablóval, távolságtartóan üdvözöljük egymást, kis beszélgetés után Éva - láthatóan egy kicsit szorongva továbbmegy haza. Pablo egy kicsit kísér, segít vásárolni, de maszk és kesztyű sehol.
Viszont elkísérjük haza, és ad egy maté szipkát, hogy teljes legyen a készletünk.

A boltokban még mindig sok az ember, úgyhogy nem megyünk be, hanem sétálgatunk, hogy estére meg legyen a 10 e lépés - meg is lett).
Hazamegyünk, sziesztát alszunk, majd Zsuzsa becsomagol, és egy pár rendelést felveszek a hét második felére, szóval indul a régi élet.

Este tengerpart egy kicsit, majd elmegyünk utolsó vacsorázni, valami jó tésztát (ravioli caruso szósszal) ás tannattal. Szinte csak üres éttermek, időnként maszkos pincérekkel.
A kaja feledhető, de azért hangulatos. Búcsú. Küldök Cheers-szelfit a családnak.

A plázában veszünk ajándékokat, főleg dulce de leche-t és tannat-ot.

Vajon mi lesz holnap?