2020. március 8. - Montevideo

Reggeli első SMS hír.
Zsóka unokatestvés szép üzenetben Svájcban elbúcsúzott az élettől és tőlünk. 4 év harc után nincs tovább.

=====
A tegnapi posztot kiegészítettem néhány fényképpel.

A jetlag legyűrve. 7-or ébredés, frissen. 8-tól reggeli, majd séta a szálloda melletti  folyó/tengerparton. Homokos plázs, bőkezűen idehordott szétterített homokkal. Kicsit több kutya a kelleténél. De zacskós csajok is vannak, úgyhogy tűrhető. A homok mellett vannak szépen befüvesített lankák, és pálmafák, sziklák, szóval jól el lehet lenni. A 20 km-es parti sétányon - a neve Rambla, nem összetévesztendő a barcelonaival - száguldoznak a futók, biciklisták, és egyéb fajták. Jó dolog, hogy mindenütt le lehet menni a vízhez.

Meleg van, elég erős az UV sugárzás, figyelmeztettek. Persze nem kentük magunkat be, meg a sombrerot sem hoztuk. Fürdést kihagytuk, a folyóvíz barnasága, meg a viszonylag kevés fürdőző nem volt elég hívogató. De az egészet rövidre terveztük, mert Dani ígérete szerint reggel Piríapolisból, neki otthonról indulva délbe jön értünk, hogy családi ebédre menjünk Anáékhoz.
Kicsit késik, ezalatt felszereltem a blogot képekkel.

Danival és Marielával egy kis autós városnézéssel megyünk különböző pálzsok, sétányok, világítótorony, szép villák. Megbeszéljük, hogy a korábbi tervek módosulása azért következett be, mert szerdán fogják végre aláírni az adásvételi szerződést Mariela intézetben lévő mamájának a lakására. Az eladásra azért van szükség, mert az ellátás nagyon drága. 14 hónapja próbálkoznak, és most jött be a dolog, pont amikor velünk akartak vidékre menni. Nem probléma, majd mást nézünk.
Az ingatlanügynököt it mind a két féltől szednek jutalékot, 3,75% kétszer ebben az esetben. És még jön az adó is, ami itt a nagyon régi tulajdon eladásakor is fizetendő.

Sok gazdasági dologról is szó esik (Mercosur szervezet, a kikötő fontossága. A Buenos Aires-i kikötő mesterséges, mert a meder ott nem elég mély, állandóan kotorni kell, míg itt még igazi kikötő van.  Bolívia és Paraguay számára ez az egyetlen tengeri kijárat.

A vendégség Anáéknál. Dani gyerekei közül Luis Alejandro nem tudott eljönni, Guillermo kivételesen itt van Észak-Braziliából, Sao Luis, Marana állam. Most találkozunk először. Kellemes mackó.  Nem szokványos pálya. Először szakács lett, majd elvégezte a fizika szakot, egy ottani egyetemen Universidad Federal de Marana. tanít undergraduate fizikát. Arról álmodozik, hogy egyzsercsak, talán idén, elkezd egy éttermet csinálni, és kiszáll a fizikatanításból. Gyűjt rá.

Éva lánya, Ana és férje Pablo, régi ismerősök, már találkoztunk 12 éve is, és eljöttek Pestre is, Bea meg is nyalatta őket néhány farkassal Gödöllőn. Nagy élmény volt.
Ana statisztikus, Pablo még mindig egy multi banknál dolgozik, és továbbra is vergődik e gy focicsapattal, amelyik most másodosztályú, és szépen megy lefelé, pedig korábban volt uruguayi bajnok is. Nem nagyon tudnak erőre kapni. Bármikor csődbe mehetnek.
Két gyerekük közül csak a kisebbik, Marián van jelen, Sofia vedégségben, majd holnap találkozunk vele.
Éva és megérkezik Pabloval. Na végre. Kissé megviselte a nátha, de most már jól van.
Beszélgetések, röhécselések, sztorik következnek, ajándékok nyitogatása, fényképezés. Az ebéd egy csomó mártogatós kaja, meg egy kis tengeri herkentyűs rizottó. Guillermo készít egy eperkompótot Modenai balzsamecettel,  mentalevéllel és szegfűborssal. Jó ötlet. meg fogjuk csinálni.


Egy talált tárgy. Közös nagyapánk első világháborús tiszti elemlámpája. Benne még a tartalékizzó is. Övcsattal. Ana őrizgeti.


Ehhez tartozik még, hogy megpróbálunk felkutatni régi papírokat, leveleket Józsi esetleges megmaradt dolgaiból, különösen a Magyarországról kaptt levelekből, fényképekből, ami valamit még mesélhet a mi Magyarországi történelmünkből. Nem várható sok cucc, de azért reménykedem. Éva Józsi halála után, amikor ki kellett üríteni a házat, megszabadult a legtöbb ilyen manyagr nyelvű dokumentumtól Későn szóltam. De meglátjuk, mire megyünk.

Másik trouvaille Ana fényképalbumából:


Egy kis süti, gyümölcs saláta, kávé. Mindenki tele van lelkileg és testileg.

A fényképek egy kis szerkesztést igényelnek. Majd holnap.


Éva hoz  el, és visz egy távolabbi városrészbe, Carrasco-ba, meg egy szép parkba, ahol egy szobor, nehezen fényképezhető. A halottak emlékére.


Beszélgetés egészségről, betegségről, családról, politikáról. Éva egyáltalán nem lelkes Pepe Mujica miatt, egyáltalán nem szereti a Tupamaros-okat. A 15 év baloldali kormányzás nem volt elég sikeres, Ezért most itt van a jobboldali kormány egy csomó katonával a kormányban. Ez nem jó.

Megállapodunk, hogy elmegyünk vele holnap taicsizni.

Otthon Zsuzsa kidől. Én elmegyek levest vadászni (egy közeli plázában), ami sikerült is. MAjd hazasétáltam, és úsztam, inkább lubickoltam a tetőn lévő medencében.
Mire a bloghoz értem, én is elfáradtam. Ezért ez most ilyen, kedves olvasók!