Friday, August 24, 2018

2018. aug. 23 - szept. 1.

Aug 23.
Korai indulás. Jó kis olvasás, alvás a gépen. Judit, András és Manó az útitársak. Ágnes este csatlakozik, Gábor pedig holnap reggel.

Verőfény, kis szél érkezéskor. Kocsibérlés némi vitával, mert úgy tűnik, a kisebb karosszériahibáknak nem tulajdonítanak jelentőséget az Europcar-nál. Nem adták át az autót, hanem kérték, hogy ha bajunk van, fényképezzünk és töltsünk ki egy papírkát. Meglett.

Első állomás Reykjavík belvárosa: Hallgrímskirkja.

Jó nagy darab beton, az oldalán bazaltorgonaszerű oszlopok jelzik, hogy vulkánok vannak a közelben. Kívül-belül teljesen dísztelen luteránus. Van benne egy szép orgona. és ennyi. 

A környékbeli séta egy észak-német kisvárosra hajaz. Amúgy érdektelen. 
Emlmentünk a Harpa Concert Hall-ig. 

Ez elég szép, de bemenni nem volt időnk. A színes üvegtáblák jópofák.

Vissza az autóhoz. Megyünk a szállásra, jól eldugott helyen. Többször eltév. kellett hozzá 3 gps és 3 vitatkozó idős bölcs, de végül ok.
Ejtőzés, beszélgetés a tulajjal, aki halfedlogozó üzem-tulajdonos hölgy, és aki eligazított. Megmutatta a hot tube-
Manó kific a bokáját. Mi lesz ebből.

Elmegyünk vásárolni, majd haza vacsor. 
Én 1 liter leves, de nem volt elég.

Judit+András reptérre Ágnesért.
Mi Manóval otthon maradtunk a lábpihentetés céljából.
Tanultam tőle az anime műfajokról. Egyet megnéztünk, és még egy pár előadást. Érdekes, majd még nézek.

Egy kis beesett munka, majd borozás, alvás.


Aug. 24.
Késői kászálódás. Zuhanytálca nem folyik le rendesen.
Gábor megérkezik.
Reggeli,  uzsonnakészítés. Juditnak nem tetszenek a rendetlen szendvicseim.

Első megálló Thingvellir. 930 éves parlament. Amerikai-Eurázsiai földrész lemezeinek töréshatára. Zseniális.

Második megálló: Geysir és Strokkur, meg számos kisebb. Egy kis hegymászás, fölülről is megtekint.
Harmadik megálló Gulfoss. Óriási vízesés és környéke. Fel le oda vissza mászás.
Negyedik megállóra ( Brúarfoss kék vízesés) elfáradtunk, eltévedtünk. Inkább haza. Vásárlás, vacsora beszélgetés.

András unja a vezetés közbeni izélgetést, felmondott, most akkor majd holnap én.
Manó lába elég jól volt. Holnap lehet nagyobb kalandokba bonyolódni.

aug. 25.
Hveragerdi - Reykjaladur - melegvizű folyóban fürdés
1 óra mászás után  hegyi patak/folyó hidegmeleg vízzel.

Kerid Krater

Haza. Palacsinta.

Aug 25.
A Reykjaladur-i hot springbe felfelé erős emelkedő, jobbra-balra gőz/sár/víz és mindenféle nyalánk. Sok póniló viszi felfelé az ügyetlenebbeket. A hotspringbe felfelé menet a pónilovakat elhagyva, és a gerinc túloldalán, már lefele birka szaunázik az egyik gőzfelhő szélén, félig meddig a párába burkolódzva kérődzik és láthatóan jól érzi magát.
A hotspringben mintegy 4-500 méter hosszan van strand. A felső részen nem sok ember van, mert ott még nagyon forró a víz, de vannak belépők, „öltözőkeresztek”, ami arra utal, hogy télen ott lehet ideális a hőmérséklet. Mi lejjebb megyünk egy kicsit, ahol egy hideg patak csatlakozik a meleghez, és egy angol csaptelephez hasonlóan alakul ki a langyosabb (?) víz, de nagyon turbulens. Lehet úgy állni a kavicsokon, hogy egyik lábunk melegvízben, a másik hidegben van. Egy kis gáttal egy medenceféle alakult ki, amelyben már jobban keveredett a víz, és bivalyként el lehetett heverni. Persze ha egyikünk megmozdult, akkor megváltozott a helyzet, és egy kis forró vagy hideg áramlat csiklandozott meg érzékeny helyeken.
Lejjebb ezek a kisebb medencék/fürdőkádak sokasodnak a kövekből barkácsolt gátakkal, és a napsütésben ejtőző sok tucat kirándulóval Semmi profizmus, semmi belépőjegy semmi szolgáltatás, a fajárda/híd kivételével. Vajon a pisikoncentráció változása a strand mentén lefele hogy változhat?


A völgyben a forrás(ok) hideg vizet ad(nak), de a folydogálás közben vannak melegítőpontok, ahol felmelegednek, és így sok helyen 100 fokos lesz a vízhőmérséklet. A fő ágnak tűnő patakot követve a patak/folyócska két oldalán a parttól távolabb a lejtőn, vagy közelebb a parton gőzölgő nyílások, néha nyílás nélkül, csak úgy a földrétegen keresztül ömlik 20-30 méterenként a fáradt gőz. Néha sárbugyborékolók, vagy lyukak, amelyekből közelgő gyorsvonat zakatolása hallatszik. A föld is sok helyen meleg. Jópofa az egész, hogy ez egészen fent a hegyoldalban is van, az ember nem is érti, hogy megy oda fel a gőz.
25én esti palacsinta után 4x4 tanfolyam, izgulás a holnapi river crossing miatt. A 4x4-es autóknak van egy beállítása, melynél a kerekek a differenciálmű(vek) nélkül elől hátul szinkronizálva, direktbe vannak összekapcsolva. Ilyenkor nem szabad fordulni, viszont el lehet kerülni az egyik kerék kipörgését, például a folyómederben, iszapban, hóban sárban. A vita arról szólt, hogy mi is ez. Sajnos, nem voltam elég körültekintő az ügyben, mert nem gondoltam, hogy használati utasításokat még kell olvasni. De András és Gábor utánament, és tényleg. Ellenőrizzük, a mi kocsijainkban is van egy ilyen kapcsoló (lock). Ezután felmerült, hogy merjünk-e egy folyón átgázolni, ami másnap  esedékes lett volna. Rémtörténetek a neten, biztosítási esetek és minden rossz előjel, különösen, mert nem lehet tudni, hogy nem tudni, milyen magas a víz a folyóban. Másnap aztán kiderül, hogy még nagyobb a disznóság, mert a folyó vízszintjét kövekkel felduzzasztották. Igazából nem csalás, hiszen mindenki láthatja, aki odamegy, de mégis egy disznóságnak tűnik.
alapján lefújtuk a river-crossingot. Különösen azért, mert gyalog is át lehetett jutni ott, ahol a „bátrak” átmennek, hiszen az átmenetelük csak 300 m-re szól, ott parkolnak a túrák előtt. Szóval ez egy hype-nek tűnik, hogy a turisták izgulva, de próbálkozzanak a bérautójuk kihasználásával és az élményszerzéssel.



Autóvezetési játszmák.
Mindenki >50 éve vezet. Mégis, a 70 felettiek rigolyái és intoleranciája szépen tanulmányozható. András kezdte a vezetést. Az ő hitelkártyájára vettünk ki az autót, én tartalék vezetőnek jelöltettem, de azért mintha az autó András autója lenne inkább. Judit elég aktívan vesz részt a vezetésben, András nagyon óvatosan, nagy ráhagyásokkal, ultra-biztonságosan, és kiválóan vezet, de nem szokott a GPS használatához, ezt Judit szokta pótolni. A frusztráció onnan jön, hogy András túl sok, és nem mindig megbízható, vagy éppen téves, félrevezető, túl korai, vagy késői inputot kap, ami zavarja a gondolkodásban. Feltételezem, hogy amikor Judit segít, akkor mellette ül, és így a félrehallások/nem hallások/gesztusok nem látása kevesebb gondot okoznak. Az sem segített, hogy a közlésekben kritika is érezhető volt, szavakkal, gesztusokkal. András egy ideig türelmesen viselte, majd egyre inkább fellázadt, és rendreutasított minket.
Na nem baj, a harmadik napra András engem jelölt ki. Ez sem volt egyszerűbb. Bár korábban már tudhatták, hogy én hogyan vezetek, mégis, most egy valahogy fokozott kommunikációt generált. Judit effektív halálfélelemről beszélt, amikor és vezetek. Megígértem, hogy jó leszek, de ez nem volt elegendő. A kormányfogás különösen érzékeny dolog, úgyhogy igyekeztem a kormányt szabályosan fogni. Stb. A térkép kézbe fogása vezetés közben ugyanúgy probléma volt. Na majd vigyázok. (Utóirat. a helyzet állandóan javul. :)

Aug 26.
Andrásnak fáj a torka. Visszafogott reggeli, szendvicseket hagyományosan én készítem. Juditék itthon maradnak. Elmentünk kb. 3 órás autózással az izéhez, holdbéli tájakon, földúton, gyönyörű hegyek és lávatavak között. Ezután egy 1300 ft-os pisilés következett, majd elindultunk az előre kinézett túrára. Mintegy 1 óra után kilátás, ebéd, további akadályok legyőzése a különböző vulkánok, gőzkipufogók, lávatavak, folyómedrek, morénák, lávahamuk stb. között. Majd egy nagyon meredek kopár hegy(gerinc) következett, aminél elvált a búza az ocsútól, és én visszafordultam, mert nem éreztem magamat biztonságban. Később jöttem rá, hogy talán azért, mert Ágnes kezembe nyomott egy mászóbotot, amitől megváltozott a mozgásom. Érdekes volt, hogy akármennyire is meredek és szemcsés, kissé morzsalékos volt a felület, a cipőnk egyáltalán nem csúszott meg, és mást sem láttam elcsúszni. Mindegy, lejöttem óvatosan, és szép sétát tettem vissza a parkolóba  a lávatengereken és folyómedreken keresztül.
Egyszerre értünk le. Bevetettük magunkat az ott lévő hot springbe nagy élvezettel egy órára. Ez a hot spring ugyancsak egy forró és hideg patakok keveréséből kialakult/kialakított kisebb kb 50 cm mély medencesor, egyre hidegebb részekkel. A meleg patakok beömlésénél túl forró, de vannak, akik elviselik. Ha letámaszkodunk az aljára, és egy kicsit belemélyesztjük az ujjunkat, akkor ott is forróságot érzünk, szóval padlófűtésünk is van. Az öltözésnél jól jön az egy lábon állva zoknifelhúzási technikám, majd hazautózunk. Irány a  palacsinta. Most már majdnem egy teljes adag készült, előtte Gábor egy kis paradicsomos tésztát készített, az is elfogyott. András még beteg, óvatos lesz a holnapi nap, amikor is átköltözünk délre, Vík-be. Déltől eső várható, úgyhogy némi belső programot keresünk (múzeumok, geotermális erőmű stb.). majd meglátjuk.

Aug 27.
Búcsú az első szálláshelytől, Mosfellsbær-től. Az esőtől való félelem miatt a Perlan nevű múzeumban/kiállítóteremnél/melegvíztoronynál kezdjük. Még nincs teljesen kész, de van már benne mit látni. Egy kis gleccser/vulkán/geotermális energia bemutató, kiállítás, elég jól prezentálva. Egy (mű) gleccserbarlang hideg is énalmas. A vezető összefüggést lát az 1784-es nagy vulkánkitörés Európát beborító felhője és a Francia forradalom között. Érdekes, talán igaz is lehet, hogy befolyásolta az emeberek helyzetének a romlását.
Az épület 6 óriási henger alakú melegvíztárolót is tartalmaz, amelyet a közeli geotermális erőműből származó hulladékvíznek építettek, és ami Reykyavik épületeinek távfűtéséhez adja az energiát.

Második megálló a  Hellisheidi geotermális erőmű, amely többek között a fent említett melegvizet a távfűtéshez adja, Nagyon érdekes volt, de most nincs időm összefoglalni. 

Tovább szálláshelyünkre a viszonylag messzi Vik-be.
Érkezés után tengerparti séta fekete bazalthomokos strandon. Kis vita a sneaker wave-ekről. Túléltük a veszélyt.  
A távolban Reynisdrangar sziklái, nagyon dekoratívak

Vacsora nem nagyon fennkölt, de azért nem maradunk éhesek.

aug 28.
Bevásárlás, orrcseppek Andrásnak, aki otthon maradt, majd uccu az Eylafljallajökkül közelébe.
Az úton kb. egy tucat river-crossing (gázló), egészen szakértők lettünk a végére, különösen akkor javult a hozzáállásunk amikor láttunk egy szerencsétlen kisautót szomorkodni a folyóba, várva jószerencséjét, ami egy busz kötelével azért meg is érkezett.. A Basar nevű camping/központból indultunk felfelé, de Judit és én hamarabb visszafordultunk, némi veszélyt jelentő gerincséta miatt. Gáborék tovább mentek, és csak később találkoztunk újra a parkolóban.
A kilátás, látvány levegő stb. igen alkalmas a boldogság érzetének kiváltására.

Visszafelé megint leküzdöttük a gázlókat, de az időközben leesett kisebb eső miatt már egy kicsit több víz volt bennük. Ágnes minden gázlóba begyalogolt, és így mutatta az utat. Egy hős.

Vik előtt még egy vízesés a Seljalansfoss. Vizes, zajos, fröcsköl, ahogy kell. Szép. Kipipálva.

Szikla: Dyrhólaey, a lyukas szikla a világítótorony alatt. szép kilátással.

Vacsora ravioli, egy kicsit éhesek maradtak a tagok.

Majd később kiegészítem ezt (is.)

Aug. 29.
Lassú indulás. Első megálló:  Svartifoss trail (orgonaszerű bazaltoszlopokkal). Kellemes séta egy nem túl lapos helyre. Bazaltorgonák, Ámulat.

Második megálló: Svínafellsjökull gleccser lába, Két lagúnába borjadzanak a jégdarabok (-hegyek). Úszkálnak a mély lagúnában és abból ki a tengerre Jökulsárlónál, és így jön létre az úgynevezett "diamond beach" a sok kiszabaduló jéghegyecskével.

3. megálló. ugyanennek a gleccsernek egy másik lábánál a lagúnában motoros gumicsónakkal a lagúnában egy háromnegyed órás csónakázás. Jól beöltözve jó buli volt.
Közelmentünk a jégfalhoz izgulgatni. Fényképezni egy kicsit nehéz volt a kesztyűvel, meg az ingadozással, de azért sokan fényképeztünk, majd lesz valami.

4. megálló nekünk vásárlás, Gáborék meg elmentek ugyanerre a gleccserre még fel is/be is mászni valahol.

Mindenki elégedett volt. Zárásképpen még a szokásos társadalmasított bizottságos közösségi autóvezetési begyakorolt élmények/játszmák.

Aug 30.
Reynisfjara. Bazaltorgonák, lundafészkek, barlangok, fekete homok a tengerparton. Ijesztegetés ezerrel a sneaker wave veszély miatt. egy mentőöv jó távol a parttól. A sneaker vawe valószínűleg egyidejűleg egy kobold is, mert igazából nem akarnak róla semmi kvantitatív adatot adni. Konkrétum 2007-ből és 2016-ból egy-egy haláleset, de akárhogy keresünk nem találtunk statisztikát. Ugyanakkor feltűnt, hogy könnyen lehetne a sziklákra feltenni egy megfigyelő webkamerát, megfelelő érzékelő szoftverrel, ami jelenti, rögzíti az előforduló eseményeket, és ebből lehetne következtetéseket levonni. például, hogy a normál hullámok átlagos kifutásához képest mennyivel megy kijjebb egy átlagos sneaker wave. Naponta van-e egy, vagy hetente, vagy havonta stb.? És legalább kitenni a mentőövet a partra.
Na mindegy. A part a reggeli derengő napsütésben remek. Az orgonák és egyéb képződmények szépek, turisták bámuldoznak, anyák rémüldöznek, lundák a sziklafalon hemzsegnek és repkednek ide-oda.
Bazaltorgonák: nemcsak függőleges, hanem ferde, kicsi-nagy, mindenféle.
WC hitelkártyás 200 koronás értékben. A kiadott nyugta qr kódos, de amint láttam nyugta nélkül is sikerül kinyitni az ajtókat.  Van még innovatív megoldás. Parkolási díjat mindenféle helyi infrastruktúra nélkül is lehet szedni egy website-on keresztül. A website címe ki van írva a parkolóban, és 24 órán belül kell fizetni. Parkólőrt nem láttunk, arra nem jöttünk rá, hogy azt hogyan spórolták meg.
Ha már itt vagyunk, akkor megállapítható, hogy tényleg nincs szemét a turistahelyken, vagy a hegyeken, a városias környezetekről nem is beszélve. Pisilő turisták/hegymászók sem láthatók, nem is szólva egyebekről. Gyanítható ezért, hogy a melegfolyóvizes strandok a hőenergia egy részét pisiből nyerhetik. Aki viszont odáig kibírta, az örül, és nem reklamál.
Napi kajánk a kialakult szokások szerint mintegy 15-20 szeletelt kenyeres (szalámi vagy felvágott +sajt) szendvics, amelyet hajnalban én készítek el, nagy megelégedésre. Reggelizni mindenféle pelyhek, tojás stb., ami jön, maradék estéről. Presszókávé sehol nincs. filteres volt az egyik helyen, a másikon csak az egyszerű szűrős. Az akadémisták utálják, nem is nagyon fogadják el. A sikk Gáborék éjszakai hidegextrakciós kávéja, amely egy különleges készülék, benne egy különleges alkatrésszel, amely cseppenként engedi a vizet a nem akármilyen és nem akármilyenre őrölt kávéőrleményre. A csepegés nagyon lassú, és a kávé kb. 6-8 óra alatt reggelre kész is van. Más az íze, mint az általunk ismert kávéknak, és kizárólag hidegen isszák. És akkor mi is van az élvezeti értékkel, kérdem én. Judit szerint szokták megmelegíteni is, csak a kiránduláson van így. Ugyancsak gondja van Gábornak a Judit által hozott kávé típusával és őrlésfinomságával. És persze nem jó a csapvíz, csak ásványvíz, mert eltömődik a finom lyuk. Van ennek valami neve, mégpedig cold brew. A Starbucks csak összekeveri a kávét hideg vízzel és 16-20 órán át extrahálja, majd szűri. Hetekig eláll a koncentrátum.

Tovább az utolsó szállásunk felé, a reptér közelébe. Gázolajvásárlás, majd esőben óvatoskodás. Még vannak programok, de Gáborék vezetnek, utánuk megyünk, meglátjuk hol állnak meg.

Végülis töröltük a gyalogkirándulásokat. Megálltunk Krýsuvík-nél, ami egy geotermális terület, újabb pöfögő és bugyborékoló pokolkapukkal (fumarolákkal). Kerestünk egy hotspring fürdőt, de nem találtuk meg, úgyhogy lemondtunk róla. Továbbszaladtunk a szállásra. Az eső zuhogott, hideg szél fújt, bemenekültünk.
Egy kis idő múlva Ágnes a meteorológiából kitudta, hogy lesz egy esőmentes félóra, úgyhogy elmentünk egy újabb geotermális izéhez Gunnuhverhez. Újabb gőzök vizek, rémes szélben és esőben. A partmenti sziklákat a köd miatt nem láthattuk volna, így továbbmentünk a Kék Lagúnához, amely egy luxus termálfürdő, 15 eft belépővel.
Nem mentünk be, csak körbesétáltunk a kürnyékén lévő lagúnánál, majd haza Sandgerði-be.
Ejtőzés, beszélgetés, sovány vacsi, majd takarodó.

Aug. 31.
A tetőszoba rémes hely, csak térdelve négykézláb lehet benne közlekedni, vagy fenéken csúszva. Nem baj, a célnak megfelelt.

Éjszaka megszűnt az erős szél, a kertben mezítláb sétáltam egyet felébredési céllal. Sikerült.

Készül egy kis készletfelélő reggeli, és megyünk.
Elutazás problémamentes.
London Stanstedben jó meleg van.
Cambridgeben Gáborék helyes lakása. lencsevacsora, beszélgetés és francia kávécsoki kóstoló.

alvás

Szept 1.
Mindenki sokáig alszik. Én az AirBnb-s szállásokhoz hasonlóan kibuliztam, hogy a nappaliban alhassak, mert akkor akármilyen későn fekhetek le, és akármilyen korán kelhetek. Így volt most is, nyugodtan olvasgattam, teáztam, zuhanyoztam, dolgoztam is egy kicsit.
Amikor előbújtak, elmentünk Ágnessel és Andrással vásárolni, majd szerény.reggeli. Judit nagyon nem volt jól. Teázgatni, kávézgatni otthon maradt, amíg mi Gáborral bementünk Cambridge-be.

A város fele a college-oké, iszonyú gazdagok. A 200 e lakosból kb. a fele egyetemi ember. Gábor a Pembroke college-ben és a Cambridge University-n dolgozik. A collegeben tutor, az egyetemen egyetemi tanár. Szilánkok a mesélésből:
A gyerekek nem jelentkezhetnek közvetlenül az egyetemre, hanem college-okba kell jelentkezniük. Ott is veszik fel őket, és az egyetemen tanulnak. A college-ek versenyeznek, ami abból áll, hogy a ki tudja a legjobb gyerekeket kiválasztani, és melyiknek a gyerekei tanulnak jobban. A tutorok ált. 2-3 gyerekkel foglalkoznak egyszerre, hetente többször. Gábornak 16 első éves mérnökhallgató van a gondjaira bízva matekból, és főleg az egyetemen kapott házi feladatokat beszéli meg velük, segít megoldani, ha megakadnak. Hasonlít ez a szerep nálunk a gyakorlatvezetőkéhez. 70 tutor/tanár van 300 gyerekre ebben a collegeben. Sok college van, ezek hasonlóan működnek, de méretük, gazdagságuk eltérő.
Nem minden tanár vesz részt a tutor tevékenységben. A hallgatók a college-ben laknak. Közös ebédlő (nem elég elegáns a szó ahhoz, amit láttam, inkább refektórium) van a közös ebédhez és a közös vacsorához, amely néha formálisabb. A tanárok helye egy dobogón, emelt szinten van, ami az autoritás egy jele.
A terem falain festményeken hírességek a college 650 évvel ezelőtti alapítójáról és későbbi kiválóságokról, (pl. Stokes.). Oldalt kisebb termek a tanároknak pihenésre, beszélgetésre, kávézásra, networkingre.
A fűre csak a fellow-k és vendégeik léphetnek, és persze 600 éve nyírják.

Kisétálunk a collegeből, a piacra, veszünk gyümölcsöt, majd megnézzük a King’s  college híres késő gótikus csupa üvegmozaik ablakos, legyezőboltozatos templomát, a Rubens oltárképpel és a középre helyezett orgonával. Gábor emlékeztet a college híres gyerekkórusára.

Még egy megálló a zoológia tanszél Attenborough épületben a kb. 170 éve partra vetett bálna csontvázánál, ami köré egy épületet emeltek. A bálnán jó látszik a szárazföldi emlős származás, a csökevényes medencecsont, illetve a első uszonyok csontjai (lapocka, felkarcsont, alkarcsontok, „kéz”, ujjak.

Kávézás egy közeli – Gábor által hitelesített minőségű kávézóban, majd érdekes beszélgetés, magyarázat Gábor munkájáról, kutatási területéről, amely anyagtudományi modellezés atomot, molekulák elektronok stb. Céljuk olyan számítási modellek kidolgozása, amely a hagyományos atomonkénti számítások helyett interpolációs technikákkal sokkal hatékonyabban és (milliószor!) gyorsabban állítják elő az eredményt komplex anyagok reprezentációjában, tulajdonságaik megjóslására. Nagyon gondolatébresztő, bár sajnos nekem a részletek elég nehezen érthetők, érződik, hogy ez csuda klassz dolog, jó a dallama. 😊

Haza. Könnyű ebédke, majd Gábor kivisz a reptérre. Két órás késés, de ezt már kibírjuk.

=======
Az útitervet Ágnes szerkesztette. Egy részlet itt van.
Előtte még a térkép, amíg működik a link: https://www.google.com/maps/d/u/0/viewer?mid=1ewYfO3-Mz7ma0Jv-ZBtPyKt4ktlz8Mp9&ll=64.59357148501978%2C-18.399529256417736&z=7
























Monday, April 16, 2018

2018. ápr. 3-17. Mexikó - Németország

2018. ápr 3.
Gondtalan 12 órás út a Daciával. Otthon maradt a számítógép töltője. Brigi telefonon riasztva, a Média Marktból egy csodatöltő érkezett 39 euróért. Ez is megvan.
Érkezés után online becsekkolás, beszálló kártya a vallet-ba betöltve. Suspend játék, és egy kis scratch Borkával, finomítani az Ivánnak írt szülinapi Scratch programját, az ingó-bingó luftballonnal.
Némi munka várt rám, 1 óra körül végeztem.

Április 4. Erről szóljon az ének. Korai kelés, Brigi a gyerekekkel visz ki a reptérre. Végül, hiedelmeink ellenére nem hagytunk otthon semmit. Egy kis Burger King reggeli. Majd beszállás. Kellemes repülés, nincs teljesen tele a gép. Grönland csücskét érintettük, majd Észak-Kanada, fjordok, hó, tavak, jégvilág. Szikrázó napsütés. Gyönyörű. Kajával vigyázni, mindig van valami kihívás. Én egy kicsit borozok.

Az otthon letöltve hitt mexikói filmek a Onedrive-ról nem érkeztek meg, így nem sokat nézünk tableten. Internet elvben van, de 19 dollár és smucigok vagyunk.

Jó átgondolni az ingatlan ügyeket. A Kereszt utcai értékbecslés elég magasnak ígérkezik. Felmerül, hogy 3 lakásként jobb eladni. Az utazás során napokig próbáltuk megkapni az értékbecslés számláját, de valahogy mindig a levélszemét közé ment, és csak később találtam meg. A gondolkodás tovább ment, és kiderült, hogy még csak 14 éve vettük meg a házat, így egy évig még jövedelemadó köteles az eladás , bár nem tudjuk mekkora. Szóval egy darabig még nem kell Beát kitenni az elemeknek, van idő megtalálni a legjobb megoldást.

2018. április 4-5.

Dallas FW reptér nagy és amerikai, sokat kiváltanak a gépek az ellenőrzésből, de a végén az immigration officer még egyszer végigcsinálja a folyamatot. Végül tiszták vagyunk.
Marad 3 óránk. Egy kis szendvics és online mindenféle.

Letöltjük a még nem megnézett mexikói úti filmeket.

De nem jut eszünkbe a hitelkártya keret engedélyezés, csak későn, amikor már nem fejeződik be a wifi megszűnése miatt. Ennek még lesz jelentősége.
Beszállás előtt Zsuzsát megmotozzák, tapogatják, dörzsölgetik, de nincs puskapor. Két kutya is megszagolt minket.

Dallas-Cancún eseménytelen, csak feltűnik, hogy nem adnak vacsorát, csak két légypiszkot. Zsuzsa mexikói úti filmeket néz, én meg a Downsizing c. ami filmet, de nem érek a végére, leszállunk. (Visszafelé megnéztem a végét a Matt Damonnak, de nem volt nagyon jó).

Cancún unalmas, kezdünk álmosodni. Útlevél rendben. Csomag rendben. autóbérlés horror. Lassú, tesz-tosz mindenütt. WiFi-t itt se találtunk eleget. Mi is megérjük a pénzünket. Nincs engedélyezve a hitelkeret,  persze nem megy az autóbérlés. Megengedik egy gépükön a keretemelést, ami meg is van, de magyar idő szerinti érvényű, ami itt meg csak 7 óra múlva lesz, tehát most még nem érvényes. Emiatt 165 USD külön biztosítást kell fizetni. Megtörténik, állítólag vissza lehet igényelni, mert már az árban ez egyszer benne volt – nem értjük -, de az visszakérésre adott telefonszám másnap nem működik. egy számjeggyel rövidebb.
Kocsi előáll, más a rendszáma. Nem baj, kihúzzák a szerződéses papíron a rendszámot, csak az átvételi papíron marad rajta. Amúgy a kocsi jó, kis sebek vannak rajta, de feljegyzik rendesen, ami a sötétben látszik.

A „Here” alkalmazással offline hazaérünk, de 2 házzal arrébb is van egy azonos házszám, úgyhogy telefonálnunk kell. Végül megtaláljuk, Mária puszival, öleléssel fogad. Kiderül, a számítógép csatlakozónk mégsem megy be az Andrástól kapott csodadugóba, úgyhogy csak 1 telefont tudunk egyszerre tölteni. Alvás. Zsuzsa jéghideget csinál, fázom. Víz műanyag kannában, kis merülő szivattyúval lehet belőle kapni. Minden jó.

Reggel korán ébredés, kajavadászatra indulok. Hozok pár háromszögszendvicset, mert nem találok vajat a kis boltokban. Zsuzsa feketét csinál, majd útra kész.
A délelőttre admin programok. Boltok későn nyitnak. SIM kártya, sok próbálkozással. Dugaljkonverter. Pénzváltás. Fagylalt, séta.

Hipermarket, szájvíz, körömlakklemosó, egytálebéd. Kiszolgálás maszkban.
Maya múzeum. Gyanúsan külváros felé, Kukulkan (Szélisten) út, baloldalon krokodilveszélyt jelző táblák, a strandon végig húzódó luxushotellánc mögött húzódik meg, szép épület, de valószínűleg csak a turistáknak megcsinált könnyű fajsúlyú dolog, egy nagyobb romkerttel, a XII-XVI. századból származó romokkal, köztük piramissal. Leguánok kergetőznek, Zsuzsa álmos, de azért jól szórakozunk.

Egy kis lyukon (tilosazá) kibújtunk a tengerpartra homokozni. Az egymást érő szállodák miatt ez nem olyan egyszerű. Egy foghíj segít. A tenger szokásos. szép, de part menti vízben növény törmelékek úszkálnak, nem túl szép. Zsuzsa fellázad, és nem megy a vízbe.

Hazafele be akarunk menni a belvárosba, ha ilyen van egyáltalán, hogy este esetleg oda menjünk vacsizni.

Egy útkereszteződésnél baleset. Egy robogós futárt löktünk fel, neki, meg a robogójának nem lett baja szerencsére, de a mi ajtónk egy kicsit karcolódott, behorpadt. Nem világos, hogy én nem vettem észre, hogy pirosra váltott a lámpa, vagy pedig ő ugrott ki rendes futárként előbb, a többi, 4 sorban nyugodtan várakozó, és el sem indult autó közül. Még egy paraméter van, ami számít, hogy itt nincs forgalomirányító lámpa a jobb oldali járdaszegélynél, és így egy teherautó/autóbusz által takarva nem látja az ember a bal oldalon és középen fent lévő lámpát. Így a folyamatosan haladó forgalomban utolsónak átérve az indulni akarók közül a robogó ugorhatott ki. De ezt nem tudjuk tisztázni, mert a forgalom leállítása, tanúk stb. lehetetlennek tűntek. Mindenesetre, amikor felocsúdtunk, és láttuk, nincs komoly baj, akkor már zöld volt neki, és az autósok elkezdtek dudálni. Nem vitatkozott, angolul nem tudott, mosolyogtunk, kezet ráztunk. Telefonált, majd azt mondta, adjunk 35 dollárt. Adtunk 40-et. Elviharzott. Amilyen hülyék voltunk se fénykép, se adatfelvétel, még a pontos helyet se jegyeztük fel. Meg egy kört mentünk, hogy próbáljuk rekonstruálni. A 4 sávos út jobb szélén nincs lámpa. Így a folyamán haladásnál esetleg nem vettem észre a baloldali, és az útközepi felső lámpát, főleg, ha előttem busz vagy teherautó ment a hullámban. Szóval nem tudjuk tisztázni. (Később feltűnt, hogy egy csomó helyen van ugyan Alto (Állj, elsőbbségadás) tábla, de senki nem áll meg. Ez különösen rémisztő volt egy útkereszteződésben, ahol sokan, és lassítás nélkül vágtattak át egy vidéki városnegyedben Playa del Carmenben. Amúgy nem bántó a forgalom, nagyon sok helyen van komoly fekvő rendőr le hűteni a forgalmat. Meg a többsávos távolsági autóutakon, autópályán is. Ezenkívül meg rendőri ellenőrző pontok is vannak, sokszor kell lassítani, megállni. Jobbkezes szabály működni latszik.)

Este zuhanyozás után lementünk vacsizni. Sangria és hagymaleves, gnocchival. A sangria borzalmas. Végre elfáradtam, hamar elalszom. Az akklimatizálás könnyű volt, egy nap alatt.

2018. ápr. 6.
Reggel irány Chichen Itzá felé. 10-re érünk Zsókáék szállodájába a Hacienda Resortba. A recepció szerint nincsenek otthon. Várunk, kávé. Szép kerti környezet. Zsókáék előkerülnek, indulunk az Ik Kil cenote-ba. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cenote
Látványos, függőleges falú köralakú, mély lyuk, benne 50 m mély víz. Lehet úszkálni, ugrálni. Szerencsére még nem érkezett meg a nagy tömeg, jól lubick. Nem túl hideg, jópofa a be logó gyökerek, sokan ugrálnak be a sziklafalba épített lépcsőről. Amilyenek vagyunk, ezt is hamar megunjuk, megyünk fel sütkérezni.

Ebédelni megállunk egy Tripadvisor által ajánlott helyre, amely 7 dollárért ad egy svédasztalos kaját egy hatalmas, többszáz fős teremben, nagyon enyhe kultúr- (tánc-) műsorral. A minőség feledhető. Népviselet matyószerű, de fehér alapszínnel.

Vissza a szállodába. Kávé, és várjuk az idegenvezetőt.
Az idegenvezető a szálloda zenekarában énekel amúgy, de vállal vezetést is. Vele megyünk a romvárosba. Zsokék már láttak délelőtt, de a vezetés miatt visszajönnek ők is.  A várost 3-szór építettek újra, mindig egy kicsit arrébb. A legrégebbi rész nincs rendesen restaurálás meg, az épületek homlokzatán látszanak, de nem jól kivehető a domborműves maya kód. Sehol nem lehet bemenni, és megnézni az állítólag szebb festményeket. Kiírás kevés van, inkább érezni lehet az áhítatot, és hasznosítani a YouTube-on letöltött videókból tanultakat. Az idegenvezető szövege sokszor olyan, mint a boroscimkéké, nem kifogástalan az angolja, sem a mi hallgatásunk. Furcsa, hogy a néhány száz éves múltból itt maradt romokat teljesen benőtte az dzsungel, és csak az 1800-ás években fedeztek fel azokat. Az őslakosok leszármazottjai itt maradtak, csak a vezetők, az arisztokrácia tűnt el a spanyolok, a mexikói (ez mi is) hatalom nyomására. Szóval a kultúra eltűnt, az emberek itt maradtak.  Furcsa egy dolog. Ha nálunk képzelnénk el, hogy az egri vár a csata után 300 évvel lett volna csak újra felfedezve. Szóval a maya társadalom nem volt elég stabil, ellenálló, a kultúra túl merev volt, talán nem is egy népé, hanem csak az uralkodóké volt.
A romok szerkezete, szerepe európai szemmel exotikus, és túl misztikus. A középkorban ez nálunk fura lett volna. Fura, hogy a csillagászati ismeretek ilyen fejlettek voltak, állítólag a matematika is, de erről most nem tudtunk meg semmit, csak azt, hogy a nulla bevezetése itt megtörtént.
Mindenesetre a kétségtelen érdekesség és értékeket mellett erős ország marketinget érzek a maya romok, kultúra ügyében. A jelenlegi maya népesség elnyomása elég evidens, a kultúra ápolásának a romok promotálásán kívül nem sok nyomát észleltük. Például mai maya hírességekről, mai maja kultúráról nem látszik sok említés. Később a könyvtárlátogatásnál a talált két könyv is inkább ézt igazolja. Szóval a folytonosság nem érezhető. Nem tudom, hogy az aztékokkal mi a helyzet, de hasonló lehet a helyzetük, nem ezen a területen éltek. Az inkák meg itt nem játszottak szerepet, ne: tudok róluk semmit. Sok internetezesre lenne szükség. 
Nagy hőség van. Szédelgünk, de nem adjuk fel. A főpiramis, a labda játékok tere, a hősök temploma kiváló. Jóllakunk. Visszagyalogolunk a szállodába egy gyönyörű medencében kis frissítő fürdésre, majd szépen haza indulunk. Útközben a faluban megállunk és a péknél némi biztonságos kaját magunkhoz veszünk, majd uccu neki.
Nem emlékszem, hogy vacsorázunk volna.

2018. ápr. 7.
Vízalatti múzeum (a Kukulkan sugárúton, de be van zárva felújítás miatt) helyett Tulum. Másik híresebb maya város, ez is főleg a 12-16. Századból. Szépen mutat a sziklaszirten, és szépen kirajzolódik a nagy tér. Kiírások alig, és azok is ismétlik magukat. Az egész hatása jó, megint nem lehet sehova se bemenni. Viszont van strand le lehet menni a partra. Sok a leguán. Lehet sétálni, beszélgetni. Ha nem lenne nagyon meleg, kifogástalan lenne.

Nagyon meleg van. Sok árus, végre lesz sombrerom.
Az épületek a parti sziklán. szép, de már nem újdonság annyira.

Most először érzem kellemetlennek, hogy vannak munkáim. Nehéz átlátni az időzónákat, és hamarabb is elfáradnak, meg annyi minden leköti a figyelmem. De azért túljutottak a feladatokon, és csak módjával fogadok újat, hiába rimánkodnak a kedves kollégák.


2018. ápr. 8.
Választási rádióhallgatás. csomagolás. Reptérre a kárbejelentés miatt. Kiderül, hogy a biztosítás minden fedez. Akkor jó. A választási hírek lassan romlanak.
Délre érünk a szállodánkba. A szoba csak 4-re lesz kész.
Találkozunk Patríciáékkal, Zsókáékkal. Közös ebéd. Gyerekek megközelithetelenek, kissé idegenek vagyunk.
Kivárjuk a szoba kijelölést, de egy kicsit türelmetlenül meg sürgetnek, fel ajánlanak egy másik szobát, ami nem a tengerre nem de ezt nem kérdeztük meg előre, szóval lehet, hogy a türelmetlenségünknek az eredménye. Beköltözünk, Zsuzsa pakol. Rém hideg van, légkondicionáló abnormalisan erősre állítva.
Séta, alvás, vacsora. Közösen. Beszélgetés kissé nehézkes. Jelen vannak Zsókáék (2), Patríciáek (6), Robinék (2), Nick (andrew bátyja) és gyerekei (6,sajnos a felesége nemrég halt meg rákban), Kumar (Andrew Patricia főnöke) és családja (3) és mi (2).
Kultúrműsor, igazából standup zsonglőrködő senki. Otthagyjuk.

2018. ápr 9.
Botanikus kert Zsókáékkal, a közelben. Szeretnek madárlesre járni. Itt most a madarak hallgatnak a melegben, de azért érdekes. Miniméhkas, függőhíd, mangrove erdő, kilátó. Kellemes természet, sok leguán.
Délután alvás, vizezés. A tengerparton növénydarabok úszkálnak, nem túl esztétikusan, de vannak munkások, akik egész nap ezeket takarítják, kissé reménytelenül.
Este vacsora Andrew-val és Patríciával. Kicsit túl sokat beszéltem.

Még lenyomunk egy tekilát és kész.

2018. ápr 10.
reggeli lusta, alvás. Munka, de lassan haladok.
Tengerpart, maya napimádás. Strandebéd. Spa (ún. hydrotherapy circuit, szauna, gőz, vizek, unalmas. A szobában megint fázom, Zsuzsának melege van. (Később rájöttünk, hogy minden nap a takarításnál beállítják a légkondit 18 fokra, amit mit persze felszabályozunk 26-ra, de minden annyira át van hűlve, hogy alig segít. Ezzel kell együtt élni, úgy látszik). Vacsora tekila aperitiffel a strand és az uszoda között, de most nagy svédasztalokkal és sok pincérrel, vendéggel. Mexikói kultúrműsorral. Szép ruhák, szép táncok. Happyness.

2018. ápr 11.
Reggeli után kocsival Playa del Carmen. Rendes kis szegény városka. Feltehetően az idegenforgalomból élnek. Szegényes házak, nagy terület. Egy könyvtárba megyünk ismerkedni.
Tágas épület. 10 dolgozó, 2 olvasó, de rövid idő után azok is elmennek. Öreg könyvek, elavultnak látszó lexikonok stb. a referenciapolcokon. Összesen 15 e kötet. Katalógus papíron, de gyanúsan sok sornyomtatóval készült karton, kevés könyvre. Csak névszerinti a katalógus. Maja arcú hölgyek mosolyognak, ismeretlen feladatokkal megbízva, és lényegében tétlenül. Jóindulatúan szemlélnek minket, hogy mit is akarhatunk. Angolul senki. Spanyolul dadogunk. Előkerül két maja nyelvhez kapcs könyv, egy szótár és egy nyelvkönyv. Van egy terem, adománykönyvekkel. külön jegyzék van hozzá, de nincs kéznél. Soroskönyve virít az egyik polcon.
A hónap könyve Kundera a lét elviselhetetlen izéje
Előkerül egy angol nyelvtanár, aki egy forradalmi gyors módszerrel tanít (tanítana), de nem nagyon érdekli az embereket. Egy kicsit beszélgetünk a majákról, az elnyomásukról. Nem boldog a pasi. Ő nem maja, hanem valamilyen más kisebbség, nem árulja el.
Az egyik könyvtáros felajánlja, hogy délután a férjével beszélgethetünk angolul, adja is telefonon, de ez nekünk már az esküvő miatt nem fér bele.
Ebédmeghívást a pasi nem fogadja el.
Megyünk a piacra. sok-sok kis koszos bolt, mosolygó emberek. Próbálunk valamit venni, de  aruhák, trikók nem szépek.
Séta után kocsiba ülünk, elindulunk Yucatan belseje felé, de az egy fizetős autópályára vezetett. Vissza a városba. Hipermarketszerű raktáráruház, tekilavásárlás, majd egy Subway szendvics és haza.

Otthon rápihentünk a zesküvőre, mert nem volt szükség ránk a gyerekek figyelmének az elterelésére.

Esküvő a tengerparton felállított sátorszerű izében, előtte 22 szék, a homok szélétől fehér vászonnal takarva. Én vagyok az egyetlen nyakkendős. Mindenki nyers színű frissen csináltatott öltönyben, a hölgyek krémszínben pompa.  A fiúk, papák, vőlegény tornacipőben, menyasszony mezítláb. Ünnep vezető hölgy szépen beszél. Andrew és Patrícia is szép szerelmi vallomásos és ígéretes beszédeket tartanak szépen a mikrofonba. A gyűrűket a fiúk által vezérelt távirányító autók hozzák.  Óriási fényképezés, nem tudom, fogjuk-e látni az eredményt. Átvonult k a vacsora helyszínére, a privát medence melle. Finom vacsora. Beszédek. George, Andrew, Nick, Lily. Mindenki nagy sikert arat. Vacsora után beszélgetés, majd táncmulatsággá alakulunk. Zene konzerv, de jól válogatva. Mi is bekapcsolódunk. Láthatóan mindenki nagyon igyekszik a 10 gyerek közötti kapcsolatokat erősíteni, mivel egyébként ritkán találkoznak. Andrew és Patrícia nagy show.t csinálnak, mindenki bulldog. Majdnem éjfélig tart a buli. Sok tekila és egyéb lé fogy.


2018. ápr 12.
Reggelinél szendvicskészítés. Busszal és két kocsival Nick szervezésében és ajándékaként hajókázni, sznorkelezni és strandolni megyünk mindahányan.
Igencsak szép zöld helyenként a sekély tenger. A katamarán szépen ring. A vállalkozók kapnak felszerelést, majd be a vízbe. Néhány méteres a mélység, jól látszik minden. Egyes helyeken sok kis hal, van közöttük néhány díszes is. Van egy pár szobor is a víz alatti múzeumból, de nem nagy Dürer, csak turista fogynak látszik. Van egy kis áramlás, de nem szakadunk nagyon el egymástól. Ez addig van így, amíg nem indulunk vissza a hajóra, mert a békauszonyok nekem nem engedelmeskednek. Próbálok utánuk úszni, de ez valahogy nagyon gyatra, főleg a mellúszás tud valamit segíteni, de a mentőmellény visszafog. Végül küldenek egy mentőexpedíciót, és ráhúznak a hajó kilógó vezetőzsinórjára. Sikerről nem beszélhetünk. Végülis láttam néhány száz halat.

Szóval jó volt.

Utána az Isla de Mujeres. Fehér homokos strand, uszodaszerű tiszta vízzel. Gyerekek hancúroznak, és aludtam egy jót a napon, de ingem és sombrerom megvédett. Utána beugrottunk a városba körülnézni. Valamilyen kendőket bírtunk venni (jó alkudtunk, de egy darabot kicsent a végén a hölgy a csomagból, feltöltöttük a SIM-kártyát.
Hazafelé még gyönyörködés. Utána autóval még haza, Robin és Christine panaszkodik egy kicsit a bevándorlókra, és mesél a helyi (tory) kisvárosi politikai képviselet lehetőségeiről. Interneten vannak közvélemény felmérések, és azokban részt szoktak venni.

Vacsorára Robin és Christine romantikus vacsorára ment a tengerpartra, mi meg az elegáns Cibu étterembe. Elegáns, de semmi különös. Finom levesek, valami omlós csirke és vega lasagne. Az biztos, hogy ha külön ki kéne fizetni, sose mentünk volna be.

2018. ápr. 13.

Reggeli után indulás a delfinekhez.
Kb. 10 kmre délre, kisbusszal megyünk, 3 kanadai gyerek Robin és Christine otthon maradt, George and Zsóka Contoy-ra mentek, meg az Isla de Mujeresre chilit venni.

Delfinek. Semmit sem szabad bevinni. Tehát csak az általuk készített fényképek lehetségesek, erről majd később.
Két csoport 5 és 7 fős. Mi a 7 fősbe kerültünk Kumarral, Sheilával, Diával (Kumar indiai, Chennaiból, most Andrew főnöke, mióta Andrew lemondott a vezetői posztjáról. Asszem Patríciának is főnöke. Felesége kedves, érdekes módon semennyire nem tud táncolni, meg fél az úszástól, Dia meg alányuk, Johnny osztálytársa, egy kis fekete viháncoló kisördög, nagyon aranyos), Branwynnel és Victoriával (ők Nick lányai, a másik 3 gyerek otthon maradt Robinékkal), delfinsimogatás, delfinpuszi, mosolygás, körbeúszás, fröcskölés, átugrás, talponlökés, illetve Zsuzsának delfinuszonyba kapaszkodással úszás, éneklés, fröcskölés, integetés, tapsolás stb.

Jól kiszórakoztuk magunkat.
Ezután fotók/video.  Szépek, de kiderült, hogy 450 dollárt kérnek a teljes felvételért, amit rémülten nézünk. majd sikerült lealkudni egy kicsit, beleegyeztünk hogy egyharmadát fizetjük. Végül Kumar
nem fogadta el a fizetést, hanem kezünkbe adott egy memory sticket. A cég kapzsiságát leszámítva nagyon jó volt a dolog. A videofelvételek is profik voltak, pedig úgy nézett csak ki, mintha simán fényképeznének. Az egészet egy komplett filmbe helyezték be. Kumar meg meglátta bennünk a szegény rokont, és erősködött, hogy ez ő fizeti. Néhány béna kísérlet után abbahagytam.

Otthon ebéd, majd a nekünk is járó privát medencében és egy „Bali ágyban” múlattuk az időt vacsoráig. A Bali ágy egy kis szalmatetős kétszemélyes fekvőhely, megágyazva törülközőkkel, kiszolgálással. Csak nehogy nagyon belefáradjunk.
Vacsora japán étteremben, várakozás közben a gyerekek megkapják az ajándékokat (korábban a kanadai gyerekek miatt nem akartunk kiosztani). Nagy siker a 3d-s toll is.
Maya arcú, japánt játszó látványséf csapkod, csörömpöl, bűvészkedik, szeletel, öntöz, forgat, főz z általunk körbeült asztal közepén egy óriási sütőlapon.t körbeülő. Egyre nő a halom, amit majd meg kellene enni. Senki sem tudja megenni, de jól nézett ki. Nekem egy kicsit kemény a kaja, bár a csirke nagyon omlós. Jól elvagyunk. Robinnal beszélhettem megint egy sort, trainspotting és egyebek. Robin 18 éve van nyugdíjban, a PWC-nél volt könyvelő, sokat járt ki cégekhez. A mai dolgokkal nem foglalkozik, elsősorban unokázik, ha sikerül (Ausztráliában 2, Angliában 2, Kanadában 5), repülni nem nagyon szeret, de azért…, közbeeső időben meg üdülőhajókon is töltök a megérdemeltet. Kedvesek, de utálják, hogy mennyi külföldi van Shrewsburyban, ahol laknak.
Desszerthez átvonulunk a büfébe (még iszom egy kis levest, végre van egy híg meleg lötty, igazából tenger gyüm, de csak a léből veszek. Pompás. Majd csokikrém, és egy pár megkívánt sült virslidarab), majd ott beszélgetünk. Lilyvel hosszabban, és nagyon kellemes és értelmes volt. Láttam rajta az udvariasságot, de jópofa is volt, meg tájékozott. Főleg az iskola, meg a napi élet volt a téma. egy kis részlet, gyorséttermekből lopott sóval sózzák meg a sulikaját, mert nincs íze. haha. Próbálunk sakkozni, mert van valahol egy óriássakk, de nem találom meg, nekik meg le kell feküdni.
Érzelmes búcsú. Andrew Patrícia megölelnek.
Valszeg soha többet ugyanitt.

Még megrendeljük 6-rs a reggelit a szobába. Reggel 7 előtt csak kontinental reggeli van, de nem kérjük a panaszkönyvet.

2018. ápr. 14.
6-kor megérkezik a reggeli, nagy tálca, finom, égre megint kihasználunk valamit. Hurrá.
7-re elkészülünk, kicsekk, kocsit hozza a portaszolgálat, kilépőpapírt elvesztettem, kis zavar, újat adnak. Elindulunk.

Reptéren a kocsileadás hamar ment, a korább kárfelvételi jkv. alapján sima ügy, várjuk a transzfert. A duplán kifizetett full biztosítás visszakéréséhez kapott telszámról nem tudnak semmit. Inkább hagyjuk, nehogy valami okból még többet kelljen fizetni a kocsi sérüléséért. 
Egy kocsival átvisznek a terminálra, némi sorállások, de elviselhető. Ellenállok a bőröndfóliázásnak, az ár itt majdnem duplája a Frankfurtinak, úgyhogy Zsuzsa szíve meglágyul.

Reptér unalmas, de van idő írni a blogot.

Frankfurt felé 2 órás késés. kétszer váltják a kaput is.

2018. ápr 5.
Iván és Csenge vár a reptéren. Otthon kis reggeli, majd elmegyünk Frankfurtba a http://www.staedelmuseum.de/en Staedel múzeumba egy nagy Rubens kiállítást nézni. Az úton Iván emlékeztet történelmi ismereteim hiányára, kontextusba helyezve labancságomat.
Csenge lélekben másutt van, de azért belenéz ebbe-abba a képek között. Kis kávézás, haza.
Ivánnal elmegyünk egy közepes kutyasétára, hogy valamit mozogjak az akklimatizálást meggyorsítandó.
Borka hazajön a szülinapi buliból. Megnézzük a delfines videót. meg a Grand Canyon-ról is valamit, mert a Brigi most éppen ott van. Borka megmutatja egyik új Scratch programját. kis ide-oda ugrálás. helyes.

Kis társasjáték, majd összeesem, amit éjfélkor megbánok, mert nem szabadott volna  kávéivás helyett lefeküdni 9-kor. Így érdekes lesz az akklimatizálódás.