Június 9.
Reggeli mélyalvás. Szalon-emlékeztető kiadása. Ferenccel elmegyünk shoppingni. Pékek, zöldségesek végtelen sora. Nem fogyókúrás a dolog.
Késő délelőtt nekiindulok a Brüsszeli városi múzeumba a Grande Place-ra. Buszok, tájékozódás. Nehéz, de megvan.
Telefonom lemerülőben, a tartalék akku is. Hiába a napelemes töltés. Késhegy, tánc. Átadom magam a borzalomnak. Le is merül.
A múzeum tényleg a belga történelemről szól. Nagyon szórakoztató. Nem annyira, mint a párizsi megfelelője,, ami nagy élmény volt 3 éve.
Szent Gudula, Brüsszel védőszentje. https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Gudula (Árpádházi Szt. Erzsébet mamája?)
XIV. Lajos szétágyúzta Brüsszelt 1695-be.
Fa szárnyasoltárok, fajanszok, porcelánok, szőnyegek.
Belgium történelme 1830-ban kezdődik.
A Grande Place ma is fenséges volt.
Valahogy hazataláltam telefon nélkül. Otthon medencében úszás, beszélgetés Ferenccel. Ivánék 8-ra megérkeznek. Mégegyszer a medence.
Vacsora, jó hangulat, kicsit még döcögő beszélgetés.
10-én reggel 10 körül jöttek elő. Én addig Dominique-kal teraszt takarítottunk a lengyel munkások utána akik a kertben tartályoknak ástak egy óriási gödröt.
Indulás a Magritte múzeumba. Ismét jó érzés, vettünk audioguide-ot mindenkinek. Végülis nem volt rossz ötlet. Élvezkedtünk 2 és fél órát. Majd egy-egy forró gofri után irány a Grand Place és a Mannekin Pis. Én szépen hazasétáltam a villamossal, és kiültem a kertbe az eresz alá, ahol a sávszélesség még elfogadható volt a szalonhoz. Nem gondoltam, hogy a munkások, és a szabadtéri hangok háttérzajt okoznak, kissé problémát okoznak, de megoldottuk.
Este fürdés, vacsora, hosszú világmegváltásos beszélgetések. Gyakran kerültem nehéz helyzetbe a vitákban, de végülis túléltem. Néha klímatagadó, néha zöld, néha balos, néha túlságosen elméleti lettem. A két lány ragyogóan vitatkozott, békített, dicsérte a kaját stb. Szóval mintagyerekek voltak.
11-ig maradtunk, Ferencék már alig várták, hogy...
A szalon videóját este nem sikerült feltöltenem a youtube-ra. Rossz a feltöltési sebesség.
11. vasárnap
Hajnalban sikerült a feltöltés. A világ rendje helyreállt.
Remek reggeli, utána indulás Charleroi-be a Waterloo-i csata emlékhelyre. Ferenc vitt el minket, nagyon kedvesen bánik velünk. Dominique ebédre vár. Úgy látom, hogy az AfricaMuseum ki fog maradni a programból. Nem aj. nem én vagyok már a vezér.
Waterloo. Már többször jártam ott, legutoljára a gyerekekkel 7 éve. Ivánnak ez az első alkalom. Érdekes, és jóleső újra elolvasni mindent, átismételni a történelemórát. 3d film, részletes kiállítás, panoráma-kép mint a Feszty-körkép), domb (megállás nélkül sikerül felmásznom, kicsit izgultam), lőgyakorlat, séta.
Érdekes gondolat, hogy a francia forradalom előtt 13 évvel volt az amerikai függetlenségi nyilatkozat, és alkotmány, stb. És ennek biztosan volt hatása a francia forradalomra, de valahogy ezt nem említik együtt, előzményként. Vajon miért.
Haza. Megálló a portugál cukrászdában. ebéd előtt édesség? Nahát. De jó.
Dominique délelőtt bement a kórházba a betegeit meglátogatni, és csevegni a kollégákkal, de ebére finom dolgokat tett elénk. Jól beszélgettünk, ettünk, Kezdtünk búcsúzni. Korai volt. A meleg miatt mindenki beájult a medencébe, majd 4-kor elindultunk Zandvoort felé.
Eseménytelen út. Zandvoortban Brigi és Siri nagy izgalommal. Beszámoló a brüsszeli útról. Borozás, csevegés a kertben, könnyű vacsi. Bátorságinjekció Csengének és Borkának.
Holnap is lesz állítólag nap.
Június 12.
Múzeumnap. Az egyik a fürdőkád-múzeum (alakú), a Stedelijk Museum, modern művészetek, modern épület, a a Van Gogh múzeum mellett.
Érdekes volt, változatos, de valahogy nem ragadott magával. Nagyon sok általam nem ismert művész alkotásai, sok művészeti ág.
Egy hotdog után az Amsterdam Museum, a város történetével foglalkozik elsősorban. Ez izgalmasabb volt, mert többet foglalkozott a történelemmel. Érdekes, hogy a történelemből hiányzik kb 300 év, 1200-tól.
Vajon miért.
Változatos történetek, érdekes képek, jó magyarázatok.
Hazafelé a Zandfortba menő vonatokat törölték, így busszal bumliztam haza.
Otthon dumaparti, borozás, jó hangulat.
Június 13.
Délelőtt otthon maradtam, pihentem, aludtam. Olvastam Hetényi Zsuzsa könyvét. Szerveztem egy kicsit a szalont.
Délután 2-re beszéltük meg Catherinnel, hogy találkozunk Haarlemben, Tanja házában, majd elmegyünk a közeli Teylers múzeumba, ami után majd vacsora lesz, Brigiék is átjönnek.
A Teylers szokatlan. Hollandia legrégebbi múzeuma, és nagyon nagy gyűjteményrészek érintetlenek, nagyon kevés a magyarázat, csak hollandul van, nagyon régies írással. A régészeti rész és a technikatörténeti rész különösen érdekes. A palota gyönyörű, látszik, hogy az "aranykorban" felhalmozódott gazdagság nem minden fillére tűnt el az évek folyamán. Itt is ránk akarták zárni az ajtót.
Vacsora nagyon kellemes, Catherin, Roelof, Tanja kiváló társaság, a Brigiék is kitettek magukért a small és nem-small talk témakörökben. Finom shakshuka volt, és egy szőrtelen macska a szomszédból. Tánja nagy bánatára nem utáltuk el, hanem simogattuk.
Június 14. Ismét múzeumi nap. Vonattal be Amsterdamba, busszal a Tengerészeti/hajózási? (Maritime) múzeumba. Előtte útba ejtve két szépnek mondott épületet, de ezek egy kicsit porosak voltak. Az egyik a Nemo természettudományi múzeum, hasonló egy süllyedő hajó kiemelkedő orr-részével, mintha a pesti Néprajzi múzeum fele volna. Felmásztam rá, szép kilátás, szobrok, kutak kávék szegélyezték.
A másik egy építészeti centrum, ami sajnos zárva volt, poros és kisebb, mint előre elképzeltem.
Ezután jött a Maritime múzeum. Sajnos, rámtört az álom, nem vettem észre, hogy keveset ittam, így leromlottam egy kicsit. Kis időbe telt a regenerálódás. A múzeumban Hollandia történetéről reméltem többet megtudni. Ezt ígérték a guide-ok és a múzeum weblapja is. Elég sok minden volt, sok ismeretlen festő képével illusztrálva, értelmes leírásokkal. Sok külön kiállítás is volt a tengeri élet érdekességeiről, meg egy szép nagy hajónak a másolata, borzolva a koloniális bűnöket elítélők idegeit. Szerinetem azért nagyon ízlésese, befogadóan és megértően mutatták be a dolgokat.
Kis vonatvadászat után hazaértem Zandvoortba, Megkóstoltam Csenge paradicsomlevesét, meg is dícsértem. Felmerült, hogy már van olyan nem-húsból készült hamburger, úgyhogy elsétáltunk a boltba, beszereztük. megettük. Tényleg nem lehetett megkülönböztetni a húsostól.
Záróakkorként még Borkát-Brigit kikísértük a tengerpartra szörfölni, amit a lemenő nap sugaratól meklegetve hajtottak végre a 15 fokos vízben.
Utána a szokásos esti beszélgetés. Borozás.
Június 15.
szokásos vasút Amszterdamba. Nem volt kitűzve konkrét múzeum. Majd meglátjuk.
Séta a belvárosban, Dam tér, jobbra balra, Rokin, Damrak stb.végül a Rembrandt tér. Kávézás, szendvicsezés, bámuldozás. Blogírás, nézelődés. Az archeológiai múzeum régi térképei (és egyebek) bejelentkeztek, a World Press Fotókiállítás is szemet vetett rám a Nieuwe Kerkben. De a sétálás miatt, végülis csak az elsőre került sor. Hollandia 1500 előtti történelméről ott sem lehetett sokat megtudni. Biztos nem voltam elég figyelmes. (Igazából a Wikipédia Hollandia és a Burgundi hercegség címszavaknál egészíthettem egy kicsit ki a hiányt, később.)
Séta vissza a pályaudvarra. Nem akartam későn érkezni, mert munka után a család elcipel majd a Maeslantkering árvízvédőműhöz Rotterdam tengeri kijáratához. Erre már régóta kiváncsi voltam, sőt, még egy másik ilyen árvízvédelmi szörnyre is (Oosterscheldekering). Ezek a mérnöki csudák némi büszkeséggel járnak a hollandok lelkének, és tényleg nagy teljesítménynek látszanak a Delta Művek néven ismert nagy árvízvédelmi projektjükben, Ezért azután nem is idegeskednek - állítólag - a Doomsday gleccser néhány (10?) éven belül várható özönvíz miatt, ha egyáltalán tudnak róla.
Hazatérve Haarlemben egy olasz pizzázóban köszönöm meg a kirándulást, finom paradicsomlevessel tüntetve a tészták rohama ellen.
Érdekes, otthonra mindenki kidőlt, én persze még húztam, mert délután korábban értem haza és aludtam egy jót.
Június 16.
Még egy nap maradt múzeumokra, sétákra. Vonatpótló busz. 1 óra késés, 10 méteres sor, busz nem jön, türelmes mindenki. Gyalogoltam az Anne Frank múzeumig. Sajnos csak online jegyeladás van, és hónapokra előre elkelt minden. Továbbséta a Rijksmuseumhoz, a Vermeer kiállítás már bezárt, de ennek ellenére sem lehetett jegyet kapni mára, úgyhogy leültem olvasni, napozni, hotdogozni. Még egy séta, majd haza. Vonatpótló. Zűrzavar. De tervezett időben otthon voltam, mire indult a palacsintasütés.
Iván grillezésre rendezkedett be. Inkább sok, mint kevés kaja volt. Borka születésnapi ünneplése, ajándékok, finom vacsi, ragyogó hangulat, nyugis beszélgetések, nemcsak small talk.
Borókával belenézünk a vállalkozásikönyvekbe, ami az én ajándékom volt. Megnéztük a régi (űrhajósoknak nyugtató türelemjáték) és a legújabb iskolai projektjeit, kutyaház, ruha.
Végén még egy römi, ahol nem lettem utolsó, hanem előtti. :)
Június 17.
Vonatpótló busz elleni szerként a születésnapi szafarira menve evittek a pályaudvarra és így könnyen elértem a vonatot Párizsba. Fél egy után érkeztünk meg. Az AirBnB-ben viszonylag közel van a Bastille-hez (azért nem nagyon), hogy az operába simán eljussak.
A szoba nem önálló, van még egy vendégszoba, és egy nagy galéria, ahol egy fiatal lány lakik. Ő afrikai, a másik lakótárs egy kínai kislány. Jó csapat. Minden van, működik, csak egy kicsit egyszerű és bátortalanul lepusztult.
Séta a közeli környéken, a XII. kerületi önkormányzat épületénél futószalagon mennek az esküvők, a sorra kerülők az árnyékban várnak a násznépükkel. Van kisebb és nagyon felhajtás. Még a bámészkodók is kapnak egy kis ajándékcsemegét. Megpróbálok taxit előre rendelni 7-re, hogy időben odaérjek az operába. Az Uber nem ismeri a kártyámat, így egy másik telefonos szolgálattal állapodtam meg.
Egy mizo levessel felerősödve belekezdtem a szalonba. A felvezető téma egy kicsit döcögött. Kellemes <34 fős részvétel. Hetényi Zsuzsa okos. A könyvet alig olvasták el, rosszul tippeltem. Nem is gondoltam bele eléggé, hogy itt irodalomról a Libri kivásárlásáról és nem Ukrajna-Oroszország-pályaudvar-menekültek-szakértésről kellett szót váltani. Azért volt egy két felolvasás, lehetett szórakozni. Gyanús volt, hogy csak a szokásos hozzászólók voltak csak.
5 perccel 8 előtt János volt kedves átvenni a moderálást, és elköszöntem. A taxi persze nem jött, telefonon reklamálás eredménytelen hazudozásoka torkollott. Eszembe jutott, hogy a bankkártyámat regisztrálom az UBER-e. Innentől kezdve sima volt a dolog, de azért sikerül elkésnem. Az első részt egy kivetítőről néztük/hallgattuk néhányan. Nem volt rossz, de.
Csúfos meglepi volt, hogy nem Prokofjev, hanem Goubod volt a szerző, így nem volt meglepő, hogy egy jó operát lehetett látni. Kicsit elpirultam, de vastag bőröm, miatt senki sem vette észre. Igazából az épületre voltam kíváncsi, és nem figyeltem igazán a jegyvételnél. Érdekesnek találtam, hogy úgy beletörődtem, izgalom, mérgelődés nélkül a késésbe. Furcsa dolgo történnek velem.
A szünetben körberohangáltam a nekem ismeretlenül is kedves épületet, amelybe régóta vágytam. A Garnier operát már többször megjártam. A épület persze tetszik diszkréten elavultnak tűnik belsőépítészetileg. Kívülről is porosabb, mint gondoltam. A női wc-k előtt ismerős hosszú sorok, 2700 férőhely. Szépen előrelopakodtam 15 sort, és így kiváló előadást láthattam. Nekem kevéssé ismert zen, néhány slágerszámot kivéve. A színpadon nagyon sokan szerepeltek, a zenekari árokban a zenészek, mint heringek, Ők is nagyon sokan voltak. 3szor függöny nagy tapsok. Ennyi. Ja, ennek a felvétele mostantól sok helyen elérhető lesz. (Júlia: Elisa Dreisig, Romeó Benjamin Bernheim)
Metróval haza. Egy kis mizo leves a sarkon.
Június 18.
Enyém a világ, ehhez képest nehezen indulok el a reggel tolászkodás után.
Gyalog be a Bastille-hoz, közben egy kávé és madelein, majd későb egy szendvics lesz még délutánig. A Bastille-nél kívülről elemzem az Operát. Az egyik bejáratnál, nagy térben több emeleten Mucha kiállítás, tisztán elektronikus, fényjáték. Elég vonzó, de azért többet vártam. Mindenesetre az egyik óriási térben lefektetett heverőkön egyet aludtam is.
Tovább metróval a La Défense-hez. Közben véglegesítődött a döntésem, hogy nem a múzeumok érdekelnek, hanem a helyek, amelyeket szerettem, illetve szeretek. Így hát Défense. Grande Arche alatt előtt, mögött, Új épületek, mellettük a régiek, ismertek kopottaknak tűnnek. A szobrok, Miro stb. a műalkotások a helyükön. A régiek itt tartják a formájukat.
Keresem az egykori Rhone-Poulenc székházat (az épület neve volt les Miroirs), de csak nehezen találtam meg. Megvan, de a környezet túlnőtte. Kiürítve, bezárva, átépítésre előkészítve. Nyomtalanul el fog tűnni.
Metróval vissza a városba, A Les Halles-t választom uzsonnázni. Közben Anne-Marie-val egyeztettem a másnapi vacsorát. vettem egy tonhalas szendvicset, beültem a St. Eustache-be orgonahangversenyt hallgatni egy kicsit, majd séta a Palais Royal kertjébe. Keresek egy padot, ahonnan Arnaud-val videobeszélgetni, mivel nem tudott Párizsba jönni. De nem sokáig tartott a besz, mert más dolga akadt egy társasággal.
A kertben egy archeológiai kiállítás, érdekes sátrak, jó mulatság. Kérek egy kávét az egyik étteremben, közben kitör a vihar, néhány sátor elszáll. Az eső egy fél órát kap a krt kiürítésére. Ez jól sikerül, lehet csodálni.
Irány a Quartier Latin. Szajna-part, hidak, stb. Céltalan séta, sok sarok ismerős. Egyes üzletek mintha hiányoznának. Kevesebb a kuszkusz ajánlat. A Huchette színház bezárva, de csak hétvégére, még mindig megy, 1957 óta a Kopasz Énekesnő és a Különóra. Valaha én is láttam, most is megnéztem volna.
Félig szemben a színházzal egy borozó, teljesen nyitott fallal. Kocsmázom egyet, lassan, 3 pohár vörösbor és egy kis serrano sonka. Az előttem elvonulókat bámulom, mintha egy színpadon haladnának át. Szórakoztató. Minden percet élvezek. Igen kétévente el kell jönni búcsúzni Párizstól.
Metróval haza. Nagyon sok ismeretlen nevű metróállomás. Átkeresztelési járvány volt? Mindenesetre egy közelebbi metróállomásra vezetett az útvonaltervező. Ez is egy eredmény.
Június 19.
Reggeli croque-monsieur és kávé egy péktől. Egy kis játszótéren költöm el. Nap, gyerekek, béke. Metróval Cambronne állomás. Ez egy fontos emlék, itt laktak apámék, a Rue du Laos-ban, és itt kezdtem francia pályafutásomat. Meg a környéken. Néhány üzlet megmaradt, kávéház átépült, a ház szép. Kis séta, úgy döntök, hogy nem sétálok el az Eiffel-toronyhoz. A metró itt magasvasút, szép kilátással, csak a Szajna túloldalán megy a föld alá. Célállomás: Trocadero. Ez is ikonikus hely, jól lehet látni a törnyot, a Mars-mezőt, Az École Militaire-nél valami modern épület látszik homályosan. Lemondok róla. Még egy kávé, majd Étoile metróval.
Körbejártam, mindenféle nézet. Shamps Elysé, Ave de la Gde Armée, minden a helyén. Mintha kevesebb lenne az autó, talán az extrém sok roller, bicikli, motor okozza ezt a látszatot. A buszok, kivétel nélkül friss, zöld példányok (elektromos, hibrid, biogáz).
Drug Store a Champs-Elysées elején Ikonikus korai európai példány. Csalódás, most kicsinek látom, de azért kellemes. Sokat jártam ide. jó randevúhely is.
Gyalogséta a Concorde-ig. Sajnos a szökőkutak beburkolva, mintha felújítás lenne. A tér így romosnak tűnik. Azért kibírható, lehet it is időzni. Hotel de la Marine. Anne-Marie lelkemre kötötte, hogy meg kell néznem az Al Thani gyűjteményt, de sajnos éppen bezárt. A palota egyéb kincseire most nem vagyok kíváncs.
Séta a Tuileries-ben, de előtte egyórás napozás a körmedence szélén, napozás, aranyhalak, iskolások, emlékek. A Jeu de Paume és az Orangerie szintén kimaradnak. De jól viselem. Inkább vonz a kint, mint a bent. De örülök, hogy alig vannak a sorban, megnézhetném.
Tuileries. Ez is mindenütt felújítás alatt, a patkólejtő is újjá lesz építve, a Louvre átvette a hatalmat, legalábbis az van mindenütt főnökként kiírva.
Tovább egy kis Vendome, Rue Saint Honoré üzetei, házai. Vettem egy Charlie Hebdo-t. Ebédre egy hagymalevesre beültem egy járdaszéli étterembe. Charlie Hebdo klassz, mint mindig.
Tovább a Comedie Francaise-hoz, Marivaux-t játszanak, de nincs szabad estém, meg úgyse érteném a régi nyelvet.
Les Halles megint, majd át a Pont Neuf állomásra és onnan gyalog a Quartier Latinba megint. Körbejártam a szépen felújított Cluny múzeumot. Fel a lejtőn a Sorbonne mellett. Botorka a Panthéonhoz. Nem a haza nagyjai érdekelnek, hanem a valamikori rendőrörs a rue Soufflot sarkán. Nyoma sincs már. Itt sem lesz emléktáblám. Panthéon lépcsője, egy kis eső elől behúzódva. Séta tovább girbén, gurbán.
Végül Anne-Marie utcája. Lejön, hogy menjünk vacsorázni. Nincs jó bőrben. Szürkehályog műtétje volt, amivel sokáig bajlódott, és két hete hasra esett, mostanra épült fel az arca véraláfutásaiból is, de bizonytalanul jár, úgy látom. Egy közeli étterembe megyünk, ahol annak idején Csengével és Ivánnal is voltunk együtt. Ketten eszünk egy adag cassoulet-t, ami remek, tényleg a Toulouse környéki íz.
Mellettünk egy hangos amerikai csoport nagy hangzavart okoz, úgyhogy egy kis madártej után az utcán dumálunk. Kisétálunk a Szajna-partra, hogy felhívjuk Jany-t, régi barátnőnket, aki egy Toulouse-i nyugdíjasházban megy lassan befelé az Alzheimerbe. Úgy meglepődött, hogy én is a telefonban vagyok, hogy elszaladt lehalkítania tévéjét, de közben elesett, és egy ideig csak a nyögéseit hallottuk. Végül odamászott a telefonhoz, és segítséget kért, mert nem tud felállni. Anna-Marie egy fél óra alatt mozgósított mindenkit, akit kellett, ismerősöket több városban, és végül a tűzoltókat sikerül beküldeni segítségül. De beszélgetni már nem tudtunk vele. Majd.
Ezután még Arnaud-val folytatunk az előző nap nem sikerült videóbeszélgetést. Kedélyes kétoldali update. Már megint nem sikerül neki feleséget csinálnia valakiből, most egy elvált, egygyerekes asszonyból, aki nem akar vele külföldre menni a gyerek láthatási gondjai miatt. Pedig Arnaud 4 éves lyoni dekkolás után végre kapott egy tartós balkáni külképviseleti megbízást, Athéni székhellyel.
Én is megadtam a létszámjelentést. Rövid politikai helyzetértékelés. Arnaud saját bevallása szerint is rasszista lett, bár Macron-szavazó. Nem bírja, hogy Franciaországban ennyi az arab.
Ha Athénban lesz, akkor Szerbia is az ő vadászterülete, és jön majd Budapestre, hogy Z. találkozó tartsunk.
Metró.
Június 20.
Reggel szálak elvarrása. Blog, csomagolás. Lakás elhagyása.
Séta Dugommier metróállomáshoz, piaci látogatás, reggeli finomságok, kalóriatakarékosan.
Cél a Montmartre, közben ténfergés, tévelygés. Talán a fáradtság teszi, de délre értem egyáltalán a Gare du Nord-hoz, ahol némi gyanús arab vega csemegével és kávéval erősítettem. Nyakamon a bőrönd, fogalmam sincs, hogy milyen busz visz a Montmartre-ra. Lassan tisztul a kép, egy átszállással kimaradt buszjáratokkal feljutottam Séta kétszer oda-vissza a Sacre Coeur-höz, lépcső, kilátás. A szabad(ság) levegője. A Tertre téren egy profilkivágó megcsinálja 20 évvel ezelőtti profilomat. Zsuzsa rendelte, fura.
Végül a Tertre téren egy hagymaleves egy pohár borral, a járdaszegélyen lévő asztalnál koronázza meg a Párizsi túrát. Maradéktalanul finom. Ez kellett. Üldögélés még egy kicsit, majd lebotork az Anvers állomáshoz, majd Porte de Maillot és onnan a reptéri busz. Már elegem van. Felvettem néhány rendelést, megírtam egy feladatot. Valami miatt nem a jó terminálon várom a beszállást, de még át tudok rohanni, a haza is meg van mentve.
Ennyi volt. Juszt is a 100-as busszal megyek be. Otthon Demeter Kati előadásával Okroska. Ragyogó, bár én más kiadásban szerettem bele ebbe a hideg levesbe. A kvasz és a keménytojás hiányzott.
Amúgy minden jó már. Arccal a jövő felé.
Majdnem lekéstem a repülőt. Elég görcsben voltam, mert már évek óta nem utaztam egyedül, és elszoktam az előkészületi izgalmaktól. A reptéri könyvüzletekben Leiner Laura renedzsánsz, sok friss vastag könyv. Vajon legláb ez egyszer lektűr lesz?
Várakozás közben befejeztem a Phyloktétészt. Még átolvasgatom, guglizom a neveket, helyeket. Kiváncsi vagyok, hogy lesz ebből Karsai-előadás.
10 perc eltéréssel ment a Wizzair és a Ryanair Brüsszelbe, és figyelmetlenül a megszokott Wizzairhez mentem. Na lett hirtelen rohanás sok kapuval arrébb az utolsó call után. De meglett. Érmet nem kaptam azért.
Charleroi reptéri busz. Ennél sokkal jobb pest megoldás. Igazából semmi sincs jól kiírva, vagy nem jól. A pénztár egyáltalán nem ott van, ahol a busz. Lehet kitalálni a teednőket, futkosni ide oda sokadmagunkkal. A buszra karámba terelve kell várni hosszasan. De azután minden megoldódik.
Brüszelben a villamos megtalálása nehéz, jegyet venni néha könnyi, átszállás után már nehéz. Amúgy minden jó. süt a nap. Szabadság van.
Ferenc vár, jót beszélgetünk, narancslevezünk, fürdünk a 32 fokos medencében. Szidjuk a zöldeket (ő) vagy az ipart (én). Újzélandi rossz tapasztalatok. Van neki egy nagy erdője, ami most érett meg hasznosításra. A zöldek által ihletett szabályozás miatt nem tudnak öntözni, mert nem volágos, hogy mit tesznek a csőbe tévedt halakkal. Izé...
Nagyon igzatott Ferenc, most a zsebére megy a dolog, és nagyon megérintette a balratolódás, maorisodás Újzélandban.
Fürdés közben egészségügy, hogyan maradjunk fiatalok, stb. A kertben óriási gödör, egy földalatti tartályt épít jobb napokra, generátort fák közé, energiahiányra felkészüléshez.
A ház tökéletes, sokszintes, modern jó a szemnek. Majd holnap fotózok
Dominique megérkezuik, hideg vacsora, sajtok paszták, stb. Ferenc továbbra is a zöldekre van kiakadva, meg a klímavédőkre. Én szerényin visszapozícionálódom klímavédővé, nem mint Ausztráliában. Catherine tegnap ment vissza Hollandiába, a Roland Garros-on voltak meccset nézni Párizsan, de a klímákról, zöldekről nem beszélgettek.
Ferencnek már csak én vagyok, akivel magyarul beszél, jópofa. Élvezi.
