2022. november 29. - Melbourne

Taxi jött, csomagok rendben, beszállókártya a telefonban. A reptéren keressük a járatot a táblán, de nem találjuk. Átvergődtünk a security-n, elvették a tárcámból a Csányyi Gábortól kapott kis zsebcsavarhúzót, kerestek valamit az alsónadrágomban, de végülis minden ok volt. Kivéve, hogy a következő táblán a járatunk töröltként szerepelt. Bumm. Ki a security-ből, sorállás a pultnál. Tényleg törölve, sorry. (kiderült, hogy éjfél után küldtek egy értesítést a törlésről, de nem ajánlottak fel semmit helyette. Én meg fél hatkor, a beszállókártya birtokában nem ellenőriztem, hogy nem törölték-e). 

Többszöri megbeszélés után a reptéren csak annyit ajánlottak, hogy vagy elvisznek másnap vagy visszafizetik az út törölt részét, azaz Sydney-ig. Az nem volt világos, hogy az amúgy nem törölt Sydney Uluru járatot hogyan érjük el. Más járat nem volt Sydneybe üres helyekkel, és idően. Nem volt világos, hogy miért nem nagyvonalúbbak, de mindenre azt mondták, hogy forduljunk majd az utazási biztosítónkhoz. Végül belementünk a másnapi útba, saját költségünkre bosszankodva visszatérünk Catherine-ékhoz, ahol pufogva, dühöngve de szép napsütésben újrarendeztük magunkat. Zsuzsa aludt egyben 4 órát. Én meg olvasgattam.

Egyre rekedtebb voltam, amit a Szingapuri jeges utalok óta éreztem jönni. Catherine időközben elment egy barátnőjével kávézni, Roelofnak meg orvoshoz kellett mennie, így elvitt a kávézóba. Ott márnagyon rekedt voltam, kellettt volna egy kis forró tea, de nem volt tea, mert ez egy kávézó. Cukrot is külön kellett kérni a kávéhoz, és külön kanalat is. Végül egy csésze forró vízzel öblítettem a rekedtséget. Catherine egyre nagyobb izgalommal sejteni vélte, hogy talán Covidos lettem, és mivel ő még nem volt, félteni kezdte hétvégére tervezett nagy partyt, ha, és amennyiben ő elkapná tőlem. Hazasétáltunk és egy tesztet csinéktatott velem, amely negatív lett. Mindenesetre a házon belül maszkviselét kért, és a teraszon szolgálta fel a különböző vigasztalókat, forró leves, tea, együttérzés.

Egy idő iután Zsuzsa kialudva előlebbent, és bementünk vonattal Sydneybe ebédelni, sétálni és a 300 méteres Eureka felhőkarcoló tetejéről (SkyDeck) körbenézni, majd tovább sétálni, jól érezni magunkat. Azért szívesen forraltunk volna egy kis bosszút a repülőtársaság ellen, de eszközeinket korlátozottnak éreztük, és nem törődtünk velük.

Este hazavonatoztunk, -sétáltunk, majd elindultunk közösen a tenger (öböl) partjára fish & chips evése közbeni naplementenézésre.  Ehhez télikabátokat vettünk fel, hogy az ausztrál nyár kezdete elviselhető legyen. A feladatot 4. próbálkozásra teljesítettük, vagyis ott kaptunk elvitelre vacsit. A friss hal és chips/saláta ragyogó volt a homok szélén egy betoncsíkon üldögélve, jót beszélgettünk, a nap lement, a hideget leszámítva minden jó volt. Még a 10 éves Cabernet Sauvignon is, Roelof házi borraktárából. A parton egyébként felszerelt, gázzal működő sütők is voltak, egyesek ott készítették a kaját. 

Otthon meleg tea, további borok és tervkészítés a másnapi elutazásra, meg a hétvégi buli részleteit finomítani.

 

2022. november 28. - Melbourne

 Elég hosszan bukdácsoltunk át az ékezési akadályokon. Catherine várt széles mosollyal. Jó volt megint találkozni sok év után. Mintegy 40 prerces autóúton kerültünk haza, a Port Philip öböl partjától néhányszáz méterre, nekünk óriási házba. Roelof otthon várt, erősen dolgozott a PhD dolgozatának védésére készülve. Kis lepakolás, kipakolás és ejtőzés után Catherinnel be a városba, városnéző sétára. 

Kocsival pályudvarra, onnan vonattal a főtérre. (Fed Square). Izgalmas épületek körbe. Mist tömöttebbnek éreztem a teret, mint 14 éve, és ahhoz képest egy kicsit kopottabnak is az épületeket. Azért gyorsan körülronantunk az ANG (Nemzeti galéra) néhány képét megnézni, főleg az indigenous cultur legújab kori művészeitől. 

A Dreamatime-kiltúra nekem megközelíthetetlenn tűnik. Catherine szerint nem szabad használni ezt az álom analógiát, hanem csak egy földdel kapcsolatos globális vallási felfogásnak érdemes tekinteni. Mint ahogy nem zavartatjuk magunkat azon az epizódon, hogy Krisztus a vízen járt, itt sem kell zavartani magunkat az itt kifejezni kívánt, hitt doloknak, hanem, ha tetszük isten örökkévalóságának kell betudni mindent.   Mivel több ezser törzs létetik Au-ban, és a dolog már kb 60 eév  óta tart, türelemmel kell lenni. Nem kell érteni. El kell fogadni.

Tovább a Laneway-nek nevezett szűk utcákba. Ezek kis éttermeket, street-art helyszíneket, színes világot takarnak. A Hosier Lane díyzeivel kazdtünk, majd egy ismerősnél ettünk egy bagalet, később egy áruházbanZsuzsának napszemüveget, meg napellenzőt kerítettünk a másnapi sivatagi hancúrozáshoz. 

Bementünk az egyetem melletti városi könyvtárba, ahol Júlia és Tom esküvőjét tartották, és végigjártuk a gyönyörűen felújított átalakított épületet. Az esküvőt felvételről láttuk korábban, most akkor a fizikai helyszínt is megcsodálhattuk. 

Ezuátn villamossal, vonattal, autóval haza, előtte még az lakókörnyzethez tartozó néhány kedvenc boltot felkerstünk, meg a villanydrótok miatt furára nyírt fákat, és a tengerpartot. A víz nem kék, mert az öböble érkező folyó kissé hordalékos. De emiatt nem panaszkodtunk.

Otthon Zsuzsa egyből elaludt, majd később megérkeztek Julia és Tom, de hirtelen nem nagyon tudtunk mit mondani, mert ugyanakkor be is kellett csekkolni másnapra, és még a lelkünket nem készítettük fel a királylazacos vacsira. 

Jól beszélgettünk a vacsoránál. De nem tudtunk mélyen belemerülni. Tom hallgatott, Julia mesélt a tanári pályájáról, de az egész steril maradt. Majd hétvégén, a buli környékén. 

Roelof kérte, hoyg meséljek a magyar és az erópai helyzetről. Ezóttal biztosítottak, hogy mnem fogják kimutatnni, ha valami hihetlen dolgot nem hisznek el. ők is látják, hogy nagy a probléma. Szóval így sikerültr egy kiselőadást csinálni, valószínűleg elég jól. Összegzésként az jött le, hogy nehéz megérteni az EU impotenciáját.  Egy idő után Juliáék eltűntek, mi meg egy kis klímaváltozási vitába bonyolódtunk. Eennek lényege az volt, hogy vajon az emeri tevékenységtől függetlenül is emelkedhet-e a széndioxid a légkörben, ill. általánosabban, a klímaváltozás nem részben, hanem csak antropogén eredetű lehet-e. Érdekes módon a probléma az volt, hogy Catherine és Roelof szerint a kérdés nem jól van feltéve, mert már így a puszta kérdés is sok embert arra imspirálhat, hogy klímatagadó legyen, ne foglalkozzon a jelenlegi harc fő irányával, hiszen esetleg nem is a mi tevékenységünk miatt van a probléma. A vitát néhány forduló után keserű udvariassággal hagytuk abba. Mindenesetre hitet tettem a klimaváltozás elleni harc mellett.

Este pakolás, reggel 5:30-kor jön a taxi, és irány az Uluru. Csomagoláshoz mérleg is van minden tökéletesnek látszik.  

2022. november 27. - Szingapúr

 Relatív késői kelés. De legalább jól végigaludtuk - 7 óráig az éjszakát.

Zuhog az eső, most látszik, hogy milyen jó a sok esővédő tető mindenütt. 

Reggeli után bepakolás-kicsekkolás. 

Elgyalogoltunk a közeli Nemzeti Galériába. Rettenetesen nagy, szépen elkészített, két korábban (az 1920-30-as években) gyarmati stílusban (!) épült épület egyesítéséből készített nagyvonalú múzeumépület. Kicsit hígan vannak benne a műtárgyak, nehét megtalálni, hogy hol is vannak. Nem hagytuk magunkat, mászkáltunk, jelentkeztünk alkalmi tárlatvezetésre is, de - megint önkéntes vezette - mérsékelt sikert aratott köreinkben. 

Nem jutottunk persze el sok helyre, de érezhetően inkáb modern, friss gyűjtemények, számunkra ismeretlen művészek, stílusok, témák mindenütt. A leírások, magyarázatok jól érthetőek. Szóval minden ok, de Bergének  igaza volt: a Civilizációs múzeum érdekesebb volt. Azért érdemes volt idejönni az eső helyett, de talán egy történelemmel foglalkozó jobb lett volna.

Szórakoztató volt hallgatni, hogy a múzeum (át)építése során sikerült megőrizni a 80-90  évvvel ezelőtti régi állapotot, tárgyakat. (Nem mondtuk, hogy mi egy 111 éves házban lakunk).  

Innen eszünkbe jutott, hogy egyáltalán volt-e itt II. világháború. Bizony volt, az angolok hatalmas vereséget szenvedtek a japánoktól, és akár le is rombolhatták volna az épületeket. De nem, és így logikus volt az öröm. Amúgy a csendes-ceáni háború fegyverletétele is Szingapúrban történt, ebben az épületben.

A vezetés után még tébláboltunk, keresgéltünk szép modern szobrokat találtunk

Be kell szállni a Melbourne-i gépbe, majd egyszer folytatom....

A múzeum felső szintjén Zsuzsa aludt egyet, és keresgéltem a neten a hallottak,  látottak után. Ezután kis séta, majd egy "food court"-ban kis ucsora volt, majd a szállodában felvettük a csomagjainkat, és kitaxiztunk a reptérre. Nem volt nagyon túltöltve a nap, Az előrejelzések alapján nem lenne majd a kaja a gépen, úgyhogy vettünk egy kis szendvicset. Amúgy volt kaja, de ez sem hagyott pozitív emlékeket. 

Az út Melbourne-be seménytelen, kevés alvással.

2022. november 26. - Szingapúr

 Blogírás, olvasatás.

9-re elkészülünk. Leczki Saci, Bea itt élő barátnője tervezi, hogy valahol találkozunk egy kicsit, ezért végig jelezzük, hoy merre járunk. Ez este 6-ig eltart, akkor találkozunk, sétára, eszélgetésre, vacsira a belvárosban.

Metróval megyünk kalandvágyból a Gardens by the Bay felderítésére. Metrójegyvásárlást ki kell találni. Egy kis sorbaállás a pénztárnál, majd kiderül, hogy egyszerűen csaka hitelkártyát kell a beléptető oszlophoz érinteni be- és kilépéskor, és akkor már rendben is van.  A metro után kompbusszal (a van ilyen szó) az üvegházakig. Először a mesterséges, napelemes csodafákat jártuk körül a magasban vezető ösvényen, majd a Flower Dome és a Cloud Forest növényházak (mint Pesten a Pálmaház vagy Biodóm, vagy Tropikárium, csak sokkal nagyobb, jobb,szebb stb.) kerültek sorra.  Sok kép van a neten, esélyem sincs olyan jókat csinálni. A képgyűjteményben vannak a saját fotók. 

Délután 3-ig lejártuk a lábunkat, kinéztük a szemünket be- és felmentünk mindenhova. A sok gyerekeknek szóló látvány mellett igencsak el voltunk látva mi is. Egy kis snack után 4-re metróval haza, kis pihenés. 6-kor találkoztunk Sacival, séta, beszélgetés, vacsora.

Saci - Bea barátnője, mestere - feleségként van itt, de egész élete a tűzoltóság mentőkutyarészlegének vezetése Budapesten. Most ideiglenesen vannak itt, fő célnak a fiúgyermek angol iskoláztatása tűnik itt. Saci  nagyon nyitottan, vidáman és örömmel mesél. Kicsit szkeptikusabban látja az itteni társadalmat, mint ahogy kívülről látszik. A diktatúra elég erős, de nem nagyon látványos. Az emberek fegyelmezetten viselik, sőt, általában jól is érzik magukat, ha idevalósiak. A külföldiek jogai szerényebbek, a megkülönböztetés mindennapos, a helyiek előnyben részesítésével. A munkaidőnek nem nagyon van felső korlátja, és nagyon sok külföldi dolgozik szinte rabszolgaként családoknaál vállalkozásoknál nagyon alacsony fizetésért, szállásért. Ugyen energiakrizis itt nincs, de a tajvai-kínai konfliktus miatt megemelkedett bevándorlás felemeli a lakásárakat, bérleti díjakat. Autót venni nehéz, magas a felár a zsúfoltság elkerülése érdekében, az autóhasználati jogért magas évi licencdíjat kell fizetni. A tömegközlekedés nagyon jó, nem is kell igazán az autó. Mint köztudott, etnikai feszültségek nincsenek, az élet sokszor a plázákban zajlik  (mintegy 70 óriási plaza van, és sokan nem főznek otthon, hanem ott esznek, ahol ingyen van a légkondi, olcsón van kaja, nagy a tér találkozni, nem esik az eső. A lakások nagy részében a konyha csak szimbolikus, nem egyszerű nagyokat főzni).  Kevés itteni barát van, néhány magyar család. Az általános iskola (nemzetközi) nagyon jó, ez egy nagyon fontos cél nekik.

Saci itt nem tud vállalkozni, túl bonyolult, ezét Thaiföldre jár kutyázni. Ott más a hangulat, és jó csapatot épített. beszélgettünk az otthoni helyzetről, amiről visszafogottan rossz véleménye van. Ebben egymást jól megerősítettük. :)

 Kissé csapongtunk még, sétahajózni is akartunk, de már nem adtak ki jegyet, így egy másik étteremben happy hours italokkal borzoltuk ízlelő bimbóinkat és gyomrunkat. Egyesék még desszertet is ettek.

Jó hangulatban telt az este. 

Otthon kis pihegés, felkészülés a videokávézószalon előadására, amely kis bekapcsolódási gond után elég jól lezajlott New Jersey, Cambridge, UK, Budapest és Szingapur helyszínekkel.

Képek tehát itt: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw

2022. november 25. - Szingapúr

 Korai ébredés, jetlagnek egyelőre nincs nyoma, bár Zsuzsa szuszogása még gyanús.

Blogírás.

Nincs semmi ennivalő a szobában, de az egyik cucckupacból kivadásztam egy ottfelejtett almát. Ezzel kíbírtam reggeliig. A reggelizőhely légkondija nekem túl erős volt, pulóvert kellett felvennem. So felszolgáló, sok kajaféle, ahogy az elvárt. A legjobb ízt a sültkrumpli mutatta nekem, Csodálkoztam a konzervatív ízlésemen.

Reggeli mailek, kis ügyintézés, elhajtani a kérelmezőket, hogy, de tényleg, szabadságon vagyok.

Ha nem is jetlag, de valami nagyon lerontotta a készülődésemet a városi sétára, rémesen ügyefoyott voltam, de Zsuzsa kisegített. Szóval 10-kor  irány az Asian Civilisation Museum (https://www.nhb.gov.sg/acm/). Érdekes, hogy Berge nem a nemzeti galériát ajánlotta 1. pioritásnak, hanem ezt. Nem csalódtunk, csak annyiban, hogy nehezen átlátható volt a sok gyűjtemény. Körülöttünlk cikáztak  6-8 fős csoportok vezetőkkel, de sehol sem lehetett feliratkozni. Végül kiderült, hogy a múzeumnak az önkéntes tárlatvezetői éppen gyakorlatot tartottak és így egy-két műtárgyat velük néztünk meg.  Végül sikerül egy hivatalos önkéntes vezetésre feliratkozni, ami kiváló volt, de a kedves kínai pasi kiejtése és nyelvismeretem hiányosságai (bizony) miatt az érthetőség csak az 50%-ot súrolta. 

A fő témák: a hajóroncsok feltárása a déli (tengeri) selyemúton, tengeri kereskedelem, porcelán, ópiumháborúk, európai-ázsiai kulturális és kereskedelmi kölcsönhatások, maláj rituális ceremóniák, iszlám hatás a porcelánmanufaktúrákra, a kereszténység terjedése és időnkénti üldözése a műtárgyakon keresztül nézve, stb. Mind nagyon érdekes, és csak highlight, dehát ennyi jutott.

Délelőtt egyedül máaszkáltunk, délután meg a vezetés megerősítette a látottakat. Közben rövid pihenés a kávézóban, könnyű ebéddel. Végre kellemes melegben, a légkondik után.

Múzeum után, késő délután hazamentünk, Zsuzsa harcolt egy kicsit a gyomrával és a jetlaggel, aludt egyet, majd nekiindultunk. Körbesétáltunk az öblöt, megkerültük a színházat és a koncerttermet, meghódítottuk a balra (!) csavarodó DNS-t mintázó Helix hídnak, és a Sands Bay-be, a véget nem érő építészeti látványosságokkal teli környezetet mutató városrészbe. A szálloda belterei, sokemelet magasságban húzódó erdői, uszodás tetőterasza és a látvány onnan grandiózusnak mondható még az én visszafogott modoromban is.  

Sokáig ténferegtünk az óriási terekben és felett, majd késő este az amúgy tényleg olcsó taxival haza.  Vacsora vacak volt, éppen minden food court bezárt, valami rémséges maradékot  sikerül félig otthagynunk Hagyjuk. Vettünk egy kis rágcsát éjeszakára,regelre. Egy üveg olcsó ausztrál shiraz vörösbor ára (9-17 eft) egy kisboltban rákapatott az antialkoholizmusra. Túléltem az estét vörösbor nélkül.

Pihegés, rendezkedés. Holnap megyünk a "kertbe"

Egyebek:

Nem nagyon zavaró, hogy lényegében sehol nincs szemét. Alig látni dohányost, és kutyát. Legalábbis mi nem láttunk egyet sem, pedig vannak állítólag, sőt még megkötve is tartanak kutyát. Mindenesetre talán a nagy pénzbüntetések miatt a közterületen láthatatlannak tűnnek. Legfeljebb 1 kutya lehet lakásban, az 50 engedélyezett fajtából. Engedély kell ehhez is, úgy látszik. Macskát viszont tilos lakásban tartani.

kumulatív fényképalbum: 

https://photos.google.com/album/AF1QipNkolpDjT56YdFdjRCQvGSEAE4iuJp9sWV93Kzq

 

2022. november 23-24. - Budapest - Szingapúr

 Első nap, este indulunk. A gyors útlevélcserére Zsuzsának így éppen maradt idő. Elfelejtettem ellenőrizni a lejárati dátumot, és a majdani Malejziaz belépéshez már nem lett volna elég az útlevél még hátra lévő érvényessége.A korral a probémamegoldó képesség javulását beárnyékolja a szépen kifejlődő problémaokozási képesség. De ezt most még megfogtuk.

A repülés Istanbulba, majd Szingapúrba eseménymentes. A Turkish Airline fedélzeti szervize, kajája finoman szólva vacak. Nem volt nehéz nem sokat enni. Aludni ügyesen keveset aludtunk, azt is inkább az út első felében, hogy majd ügyesen legyőzzük a jetlag készülődő szörnyetegét. A blog írasakor reggel 7 óra van, kipihentség 4/5, eddig jól vagyunk.

Csillogás, tisztaság, gördülékenység. A taxis csak kp-t fogadott el, a szálloga személyzete 32 perc alatt végzett a check-innel. A szálloda a belváros közepén, gyanusan jó, és hála a korai foglalásnak elég olcsó.

A recepción Berge, Bergou János ismerőse és Ola, a felesége várt. Nekiiramodtunk a (bel)városnak, Gyors séta, de ez a tempó is sok volt ahhoz, hpgy sokat megjegyezzünk a magyarázatokból, amit közben beszélgetések is szétszabdaltak. Az épületek, felhőkarcolók, és egyebek extravagánsak, a régebbiek meg nagyvonalú paloták.

Berge német fizikus 20 éve tanít az itteni legjobb (National University of Singapore) egyetemen, amely a világranglistákon is nagyon elől van. Berge utálja, nem becsüli sokra a rangsorokat, szerinte az alkalmazott trükkök hiteltelenné teszik azokat. Ezt nemcsak az egyetemekre vonatkoztatta, hanem a közoktatásra, (PISA), ahol a Szingapuri kiváló eredmények szerinte azzal magyarázhatók, hogy a PISA-tesztekre vannak optimalizálva az anyagok. Ola lengyel, gyerekeik, unokáik, rokonaik mind távol, de időnként látják őket. Meg vannak elégedve Szingapúrral, megtanulták, hogy nem nagyon kell beleszólni a politikába, Ugy látszik, vigyázni kell egy kicsit arra, hogy ki mit beszél, de a gazdagság és jólét kompromisszumképessé teszik az embereket. Etnikai feszültségek nincsenek, pedig nagyon multikulti, kevés kaukázusi (így mondja az "európait"). 

Szembejött egy cukornádból helyszínenlevet préselő hely, nekem tetszett a termék.

Mintegy 2 óra rohangálás után egy tóparti vendéglősoron kisebb, de nagyon finom indiai vacsorával és beszélgetéssel folytattuk.  Még vsszakisértek a szállodában, mintha kezdtünk volna már fáradni. Még majd találkozunk, váltunk el. Elfelejtettünk közös képet csinálni, és a kikészített bonbonmeggy ajándékot meg otthonhagytuk. :)

Na, holnap majd komolyabban vesszük a városnézést.

Képek itt: https://photos.google.com/album/AF1QipNkolpDjT56YdFdjRCQvGSEAE4iuJp9sWV93Kzq