Monday, March 30, 2015

2015. március 30.

Katona - Radnóti est
Nem gondoltam volna, hogy ennyit ki lehet hozni ebből.
Gratulálok.
Fullajtár Andrea meg átváltozott tegnap előtt óta.

NEM TUDHATOM.... RADNÓTI ÉS KORUNK

Radnóti Miklós halálának hetvenedik évfordulója és a Holokauszt-emlékév alkalmából izgalmas művészeti estet hozott létre Mácsai Pál és Fullajtár Andrea Dés László szaxofonművész-zeneszerzővel, Dés Andrással, a fiatal dzsessz-generáció legelismertebb ütőhangszeresével és Lukács Miklós kimagasló tehetségű cimbalomművésszel.

Nem hagyományos értelemben vett irodalmi estről van szó: vers, próza és zene egyedi párbeszéde ez a produkció, amelyet a művészeti ágak átjárhatósága, a fellépő művészek egyedi, utánozhatatlan előadásmódja tesz különlegessé. A zenei improvizációk folytonosan reflektálnak a prózában, versben elhangzott gondolatokra, így költészet és zene között rendkívül izgalmas párbeszéd alakul ki.

Az esten Radnóti Miklós versein, naplórészleteken, korabeli dokumentumokon kívül kortársainak versei, írásai is szerepelnek - mind olyanok, amelyek kapcsolódnak Radnóti életéhez, munkásságához és korához, s van a mához szóló üzenetük is.

Mindez a legjobb Radnóti-szakértőnek, az életmű legalaposabb ismerőjének számító Ferencz Győző érdekfeszítő, megrázó összeállításában és az előadóművészek nem mindennapi, érzékeny, szuggesztív tolmácsolásában.

Közreműködők: Fullajtár Andrea, Dés András, Dés László, Lukács Miklós, Mácsai Pál

Az est anyagát összeállította: Ferencz Győző
Szerkesztette: Dés László és Mácsai Pál

Sunday, March 29, 2015

2015. március 28.

Belvárosi színház - Gyógyír északi szélre..     Igényes lektűr. Fulljatás Andrea Brigit utánozza. Őze Áron, lehet, hogy gazember, de zt jól játssza.


programfüzet
 Gyógyír északi szélre
Daniel Glattauer:
Gyógyír északi szélre:
- két monodráma egy részben –
:
Fordította: Kajtár Mária


Az előadás az Óbudai Társaskör, a Kultkikötő és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésével jött létre.

Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani őt a tévedéséről. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját? És ha igen, hogyan tovább?
„Írjon nekem Emmi, Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel.”

Lebilincselően szórakoztató darab, megszólít fiatalt, időst, magányost, családost, mindenkit, aki szereti látni mindennapjaink ellenmondásait, emberi útvesztőit.

Az előadás a szerző engedélyével, a Thomas Sessler Verlag Ges. M.B.H. és a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.

Szereplők:

Fullajtár Andrea
Őze Áron

Stáb

Díszlet- és jelmeztervező: Sebő Rózsa
Grafika: Szöllősi Géza
Fordította: Kajtár Mária
Rendezőasszisztens: Gerő Szandra

Producer: Orlai Tibor 

Rendező: Göttinger Pál 

Az előadás egy részben, kb 100 percig tart.
Csáki Judit kritika
Tudunk-e kapásból válaszolni a kérdésre: életünk mekkora hányadát töltjük a virtuális térben? Sokan vannak-e köztünk, akik legalább az ébren töltött órák felét vagy annál is többet? Nem tartozunk-e magunk is közéjük? Nem tudunk-e többet távoli ismerősünk családi életéről, mint közeli, régen látott, nem gyakran facebookoló barátunkéról? Nem gratulálunk-e meg épphogy-ismerősöket, miközben elfelejtjük rokonunk születésnapját?
Daniel Glattauer öt évvel ezelőtt megjelent könyvében alaposan elkapta ezt az életformát: az elmagányosodásnak és a kapcsolatrendszer hatványozódásának ezt a már cseppet sem furcsa elegyét. E-mail regénye a valahai levélregények modern ivadéka; pont arra jó, amire azok voltak jók: bármire. Giccsre és remekműre, Júlia-füzetekre és Veszedelmes viszonyokra.
Glattauer - aki alapjáraton újságíró, vagyis több a szociografikus tudása és a fantáziája a szépírói tehetségénél, viszont jó az orra a témához - darabot is írt a regényből, és helyből jobbat, mint amilyenekkel Neil Simon tömi évtizedek óta a bulvárszínházakat és a saját zsebét. A darabot az Orlai Produkció mutatta be (az "budai Társaskörrel és a Kultkikötővel együtt), és aligha tévedek, ha megérdemelt, szép hosszú szériát jósolok neki. Az úgynevezett szórakoztató színház eléggé nehéz biznisz - de ezúttal sikerült a legfontosabb: a flott rendezésben kihozott ütős szereposztás. Ez menti meg a darabot a giccstől, az előadást az érzelgősségtől.
Kétszemélyes darab: Emmi és Leo véletlenül akad össze az elektronikus postán, és lassan felpörgő levelezésük mély, egyszersmind furcsa kapcsolatba torkollik. A humoros-önironikus, egyre bizalmasabb hangvételű és tárgyú levélfolyamban mindkét fél egyszerre adja legigazibb és leginkább vágyott énjét: a virtuális arctalanságba bújva kialakítják arcukat, amely mind jobban hasonlít az igazira. Emmi férjnél van, jóval idősebb férje két gyerekét is neveli, Leo pedig épp egy nehéz kapcsolat után, lassú szakításban. Messziről indulnak el egymás felé, és miközben igazán beleszeretnek a sosem látott másikba, már tovább is lépnek e kezdeti stáción: megélik a levelekben a szerelem megannyi válságát, csapongását, csúcsát és mélységét. És közben folyamatosan eljátszanak a gondolattal: találkozni kéne.
Ez azonban több mint rizikós: mindent lehet nyerni és bukni rajta - nincs is közbülső állomás. A tét ugyanis az: kiállja-e vajon az elképzelt-teremtett egyén a valóság próbáját.
A színházi előadás tétje is valami hasonló: sikerül-e fenntartani a közönség érdeklődését az egymás iránti heves, de formáját tekintve mégiscsak monoton "kapcsolatépítéssel"?
Göttinger Pál jól nyúlt a feladathoz: mindvégig az önironikus alaphangra vigyáz, nem talált ki trükköket, sem extrém formát vagy teret - és innentől kezdve a színészeké a terep. A tér osztott: két szobát látunk, amelyek közt nincs ugyan fal, de a szereplők természetesen "nem látják" egymást - ott jönnek-mennek, gesztikulálnak, kiabálnak és csapkodnak egymástól alig néhány centire vagy méterre, és egyetlen pillantást sem vetnek a másikra. Illetve vetnek, nagyon is: a másik ugyanis a számítógép képernyője. Felé fordulnak, neki magyaráznak - nagyon vicces.
A szereposztás pedig izgalmas: Fullajtár Andrea és 'ze Áron. Két olyan színész, akik aligha találkoztak eddig színpadon - föltehetően alig is látták egymást.
Fullajtár egyszerűen éli Emmit - ez a fajta játékstílus nagyon megy neki; alig is venni észre (de jó, ha észrevesszük), hogy milyen gondosan építi föl a színész a karaktert. Hogy milyen lassan megy kívülről befelé: ahogy mélyül a kapcsolat, hogyan hoz elő újabb és újabb rétegeket Emmi személyiségéből. Színészi tudatosságát persze takarja Emmi színes-szertelen-gondterhelt karaktere - és mire a házasság, a gyereknevelés okozta felelősségvállalás problémái fölmerülnek, már egymásra kopírozódik a mailekben fölépített és a valóságos nő. Fullajtár nem mély drámát, hanem egy hétköznapi élethelyzetet játszik - nem téveszt arányt.
Ahogy 'ze Áron sem, aki ugyancsak végigjárja a maga fejlődéstörténetének számos állomását. A kezdetben magába zárt, gunyoros Leo csak lassan engedi közel magához Emmit - 'ze is lassan bontja ki a figurát, bátran operál az amúgy közismert férfiklisékkel, sok humorral, még több öniróniával. Színesen és érzékenyen produkálja az obligát viharzásokat: tombol és veszekszik, hevesen udvarol, és elveszti a fejét - de mindvégig ott mutatja ebben az értelmiségi fickóban azt a reflektáltságot, amellyel óvja magát az újabb csalódástól. 'ze szép lépcsőzetes játékának egyrészt hatalmas svungja, másrészt rengeteg árnyalata van.
Két parádés alakítás - és a parádéban jó nagy szerepe van annak a színészi összhangnak, amely e bonyolult, egymásra nem nézős konstrukcióban mégis szüntelen a másikra figyel. Remek ritmus, kidolgozott ívek egészen a végéig - ami persze lehet meglepő vagy szokványos, de mindenképp csattanós. Jól szórakozunk - és akinek kedve van, akár magára is ismerhet, és jót röhög majd a következő végigchatelt fél éjszakán.

2015. március 25.

Katona Kamra - Leányálom kft , Szikra Jóskáékkal
Aranyos, sőt. Már ezt is megkönnyeztem.

LEÁNYÁLOM KFT. - A GYŐRI VASKAKAS BÁBSZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA

"Vannak a férfiak. És vannak ezek a nők. Mi. Anyám, nagyanyám, húgom, barátnőm, szomszédom. Valami hasonló bennünk, valami ismétlődik. Valami, ami jó, ami fáj, ami nehéz, ami nevetséges. Sokat köszönhetünk egymásnak. Jót meg rosszat. A földön állunk. Mindent túlélünk. A nők mozgatják a világot. Nem fönt, hanem lent. A piacon, az utcán, a fürdőben, a munkahelyen - például ebben a mosodában."

vaskakas leányálom kft 6


A Vaskakas Bábszínház felnőtteknek szóló előadását valós női sorsok elbeszéléseiből állították össze az alkotók, és a huszadik század második felének magyar könnyűzenéivel és sok humorral fűszerezték, hogy az élettel való - jelen esetben egyáltalán nem véletlenszerű - egyezések szórakoztatóak (is) legyenek.

Az előadás Facebook-eseménye


Dramaturg: Solt Róbert
Díszlet: Kalmár Bence
Jelmez: Tihanyi Ildikó
Mozgás: Fejes Kitty
Zenei szerkesztő: Varga Vince
Rendező: Pelsőczy Réka
Játsszák: Kocsis Rozi Blattner Géza- díjas, Ujvári Janka Jászai Mari-díjas, Gergely Rozália

Az előadás hossza: 70 perc.
Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott!

Időpont, helyszín: március 25., 19:30, Kamra

A Leányálom szövegkönyvét Pelsőczy Réka és Solt Róbert állítja össze, a produkció díszletét Kalmár Bence, jelmezeit Tihanyi Ildikó tervezi, az előadásban Gergely Rozália e.h., Kocsis Rozi és Ujvári Janka játszik.
A rendező így vall a készülő előadásról: "Van egy régi papírdoboz, szép virágos és csíkos papírral kasírozva. Eredetileg is pasztell, zöld és rózsaszín színei teljesen kifakulva. Nagymamám szekrényében találtam vagy az én szekrényemben, már nem emlékszem. Rendrakás közben. Vannak korszakok amikor igény van a takarításra, a kiürítésre, a rendszerezésre. Hogy is van ez az Élet? Ahogy leemelem a doboz fedelét, furcsa virágillatt száll fel, levendulával és enyhe penészszaggal keveredve. Valami pók is beleköltözött. A dobozban papírok, levelek, fényképek, egy medál hegyikristállyal a közepén, három rézpénzérme egy selyemzsákocskában és két doboznagyságú baba. Két régi baba, porcelánból. Az egyiknek nagy vörös, a másiknak nagy fekete haja van. Megszólal valami zene. És ők mesélni kezdenek. Voltak ők már egymásnak testvérei, barátnői, lányai, nagyanyjai, szomszédai, ellenségei. Segítették és elárulták egymást, megharcoltak a jogaikért vagy feladták őket, nem tudtak gyereket szülni - vagy ha tudtak, az meghalt vagy bolond volt vagy egyszerűen nem tudtak mit kezdeni vele. Menekültek a bevagonírozás vagy a kitelepítés elől, voltak keresztények és voltak zsidók, volt, hogy filozófus lett belőlük vagy művész, volt, hogy csak a saját házuk táján vittek végbe hőstetteket. Elváltak, amikor még nem volt szokás, vagy nem is mentek férjhez, mert egy másik nőt szerettek. Éltek. A jég hátán is. A 20. század történetét női történeteken keresztül mutatnám be. Személyes történeteken keresztül, amik mégis kirajzolnak valamiféle történelmet. Képek élnek bennem, sorsok, történetek, amik ugyanazok, és mégis mások. Van egy anyám, nagyanyám, húgom és nagyon szoros női viszonyaim. Akik mindig ott vannak, ha kell. Egy háló, ami megtart. Amit csak mi értünk. A mi csalódásaink saját illúzióinkban, nem a férfiakban. Ők nem tehetnek semmiről. Ők egy másik csodálatos történet, az ő csendjeikkel, az ő hallgatásaikkal."

Sunday, March 15, 2015

2015. március 14. - 2015. március 21. Izrael

Márc 14.
Kissé zavart készülődés. Váratlanul berepült a képbe Christophe Mandy, aki Bostonban él, és a Videotonnal csináltat bérmunkában egy 3d nyomtatót, és emiatt jött a 7végére, úgyhogy készülés helyett vele töltöttem a délelőttöt, érdemes volt, nem panaszkodom.

Wizzair, kopottas, kisség szegényszagú. A sztyuvik blúza megfelelő.

A reptéren a megrendelt kocsit némi vitával (különböző váratlan tételek, "panaszkönyv".) GPS-t nem tudtak adni, nem volt raktáron, így telefoni instrukcióra probléma nélkül értünk Danny-hoz. A kocsi kis Toyota Aygo, automata, amúgy jónak tűnik.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd alvás.

Márc 15. Persze elaludtunk. Kinőtt bennünk az igény, hogy Eilat, mivel Danny ajánlgatott jó akciókat, amelyekről kiderült, hogy csak izraelieknek vannak. Ezért az Airbnb-n foglaltunk egy jónak tűnő szállást, majd pakolászás, és indulás.
A Danny lánya, Tal által szerzett gps kiismerhetetlen, Danny sem találta meg, hogy hogyan kell használni. Zsuzsa telefonjára letöltött offline gps térképbe/alkalmazásba a címeket csak héberül lehet beírni, úgyhogy marad a régi papírtérképes módszer. Még nem nagyon jöttünk ki a gyakorlatból, nem tévedtünk el többször, mint korábban. Persze gps-sel is el szoktunk azért.
Az egyik eltévedés következtében éppen Kvuzat Yavne mellett mentünk volna el, de ehelyett bementünk Bonta Zsófi keresztlányom meglepésére, ami remekül sikerült.
Körbementünk a kibuc kböző részein, Izrael egyetlen óragyára, óriási keltetőház, napkollektorok. Zsófi kibuctermék-boltjában bevásároltunk olíva olajat, bogyót egyebet, Zsuzsa  igen mértékletes volt. Átadtuk az ajándékokat (gesztenyemassza, túró rudi, csoki stb), hogy ne olvadozzanak a kocsiban. Ígértük, hogy majd rendesen is jövünk valamikor még többek között gyereknézőbe, palacsintasütésre és kibucléttel való további ismerkedésre.

Az út Beer Sheván keresztül ment, egyre sivatagosabb, vadabb, gyönyörű tájakon. Lenyüg. Utközben egy kis alvás, hogy frisek legyünk, Sok látnivaló mellett mentünk el, de Eilatba akartunk érni ,még este előtt, ami azért nem sikerült.
Mivel nem volt internet, és nem találtunk wifit, egyszer megálltunk kérdezni, majd az orrunk után menve megtaláltuk a motelt, amely két kulacsának egyikeként az AirBnb-ben is eladja magát. semmi baj, minden tökéletes.
Elmegyünk sétálni, levesre vadászni. A tengerparton egy noodle fast foodban ettünk ragyogó thai kókusztejes levest. Séta haza. Tv nem müxik. Internetezem, írom a blogot. Középszerű, de kellemes nap volt.

Márc. 16.
A motelben a kávéfőzőből egy adagot ki tudtink csalni. Többet nem.  Úgy döntöttünk, hogy még egy éjszakát maradunk, befizetünk. Elindulunk.
Irány az egyiptomi határ, onnan cserkésszük végig a partot. Elég sok kempingező. Állítólag természetvédelmi terület a part, de nem nagyon látszik, hogy miért, de nyilván ez már a Coral Beach natural reserve, ami természetszerűleg inkább a víz alatt van, úgyhogy korlátozott a vízbe menés. Minket ez nem zavar, mert hidegnek találjuk az időt, bár a víz nem tűnik hidegnek.
Egyiptom közelsége nem érzékelhető, semmi puska sehol. A bérkocsival úgysem lehet átmenni, úgyhogy a parti ejtőzés után észak felé csurgunk, az Akváriumhoz.
Mindent megnézünk, bemászunk, lemegyünk, felmegyünk, 3d mozizunk, csak az osztrigák maradnak ki. Nem sajnáljuk az időt, (és pénzt?). A vízalatti rész ragyogó. Másutt látni akváriumot, de mintha tényleg több és jobb lenne a dolog itt. Rájöttem, hoyg az iPhone 4s-em fényképezégépek valóban elavult, láthatóan szegényesebb képeket készít, mint a mellettem kattintgatók telefonjai. Újabb lökés az új telefon irányába.

Kora délutánig vacakolunk - jó kedvvel -, majd tovább mentünk egy másik strandra, a kitesurfelők és békaemberek paradicsomába.
Ott ebédeltünk egy teraszon,
wifi, napfény kellemes idő, jó kaja, nem ingyen...
Induláskor parkolási büntetés várt, 100 sékel, nem vettük észre a díjköteles zónát. Bef. határidő június 14. Vajon akkor most mit döntünk. (később Danny befizette nekünk).  Kisebb koccanás, sérülés nélkül, hátulról egy kicsit belénk jöttek, de semmi probl.

Kis keresgélés, oda-vissza gurulás után megtaláljuk a dolphine reef-et. Már elég késő van, az utolsó etetés végére értünk oda, amikoris a delfinek a hasukat símogattatták a gondozókkal.
Én is hasra feküdtem, és lógattam a kezemet, hátha jönnek (a delfinek!), de tojtak a fejemre. Amúgy elég impresszív volt. Kevés látogató volt, intim közelség, intelligensnek tűnő delfinpilllantások, kedves magyarázatok.

Még megcélozzuk az Eilat múzeumot, de parkolási gondok miatt - és az idő is eltelt - végülis haza, tollászkodás, egy kis "rápihenés" az esti parti sétához.

Gyalog a Jordánia felé húzódó szállodasor sétányán oda-vissza. Sok üzlet, kevés ember, kissé unalmas. A tegnapi noodle bárban egy kis finom kukoricaleves, majd séta hazáig. Némi bevásárlás reggelre, bor, internetezés, hangversenyek a mezzo a tv-n,

Összefoglalva, Eilat is csak egy tengerparti üdülőhely, de miért is vártunk volna mást. az út ide viszont elképesztően szép volt a kanyonokkal, az óriási medencékkel, az igazi sivataggal.

Márc. 17.
Korai indulás, benzinvásárlás (itt nincs áfa), majd Timna rézügyek. Először az állami rézbányákhoz jutunk, de a választás miatt munkaszünet. zárva. keresgélés, A teljesen kihalt Timna kibucba botlunk

ezután, amely ugyancsak kihalt, elmentek szavazni a városba. Csak két indiai önkéntes vécépuvolóval tárgyalunk, kedvesen útbaigazítanak a Timna park felé.

A Park kiváló, a belépőjegyhez hangos cd, végigvezet a gyönyörű tájakon, elmagyarázza a rézbányászatot, műemlékeket, természeti képződményeket. Nagyon élvezzük, holdbéli tájak, remek hangulat, világvége. Képtelenség felfogni, hogy 5-7 ezer évvel ezelőtt hogyan lehetett rájönni a réz titkaira.

Bemászunk, felmászunk, csodálunk, kávézunk.

Jelentős késéssel megyünk tovább találkozni Réti Péterékkel a 101 km-es étteremben. Az eredetileg a tervben szereplő Yotvata rezervátumot, kibucot kihagyjuk

Réti Péter és Juli kedvesen várnak, jó időzítéssel találkozunk, Ök útban Eilat felé. Emlékek felidézése, majd  az elmúlt 25 év története, dióhéjban. 10 unokájuk van az egyik lánynak 8 gyerek, és ők  eléggé militánsak, a 67-ben elfoglalt területen élnek, annak ellenére, hogy már egyszer ledózerolta őket a hatóság. Péter 2 éve nyugdíjas, nem nagyon szereti, Juli még dolgozik, Cobol programozó, nagy hiány van ebben. Jéé. (Ezt már Sipos Tamás is mondta).

Tovább a Masada felé, ahonnan elkésünk, vagyis már nem lehet felmenni. Belátjuk, hogy a rézbányában elhasznált idő talán megérte.
Egy kis pillantás En Gedi arborétumára,
majd irány Bonta Zsófi, Kvuzat Yavnébe. A gps nélküli világ időnként rémes, de a végén kiderül, hogy a tévedéseink oka a régi térkép, Az utaknak részben más száma van rajta.

A kibucban megtaláljuk őket, palacsinta, beszélgetés. A kibucvacsorát lekéssük. Praktikus zsidó életviteli infomációk, különböző áldások ("pisiáldás"!) szerepe stb. 11 körül elszabadulunk és ezúttal gyorsan és problémamentesen hazaérünk.


Este Dannynál még egy leves, majd blog, majd munka.


Márc. 18.
Reggel tollászkodás, egy kis munka, váratlanul lassúbb, mint terveztem.
11-re megyünk Aviékkal találkozni. Most már könnyedén mászkálok a kocsival, bár a térkép betűi egyre kisebbek lettek az utóbbi években. :(
Parkolóház, Avi klinikája. Nincs változás tavaly óta, kedves, barátságos, láthatóan jól felszerelt. A klinikalátogatás után a szomszédos üzletközpontban kávézás Avival, Nurittal, meg az új, néhány hetes kislánnyal.


Szépen panaszkodnak mindenre, mintha magunkat hallanánk. Kicsit furcsállom is, hogy vajon hogy hangozhat ez, amikor mi panaszkodunk a politikára. Még mindig nyomasztja őket, hogy nem tudnak lakást venni. Enyhén szólva nem örülnek Netanyahunak. Nurit már nem rajzolgat, csak szerkeszt, ha lejár a 14 hetes szülési szabi. Panaszkodnak a gyereknevelés költségeire, és hogy nem tudnak többet vállalni. A gyerekek magyar útlevelét intézik.

A kávézás után indulunk Haifába. A Bahai kert a cél, de a turistairodában elkedvetlenítenek, hogy ma nincs nyitva. Vadászunk egy kis kaját, shawarma, 5 perc gyaloglás után egy kis koszosban. jó, csak fölöslegesen sok és drága.

A Bahai kert egyes részeit azért meg tudjuk csodálni, majd sétálunk fönt a hegyen, végül meg a tengerparti parkban.  Diétás program, de azért jól bírjuk. Nem voltunk elég ügyesek, közben minden bezárt, csak a tenger nem.  Akko-ba el sem mentünk már.

Este Halász Gábor és Katalinnál könnyű kóser vacsora. kellemes beszélgetés. Egy újabb - liberális - pillanatkép a helyzetről.
10 után jövünk  el, otthon egy kis duma, majd elkezdem a penzumot, ami nem akar fogyni. Emiatt a blog rövid lett ma. Talán majd kiegészítem.

Márc. 19
Késői indulás Jeruzsálembe Dannyval. Sok tökölődés a parkolókereséssel, majd két programba lökött be minket - persze teljes egyetértésünkkel.
1.  City of David, 3 órás túra az elmúlt 10-15 évben feltárt városrész és vízvezetékrendszer megtekintésére. Danny választása telitalálat volt. egészen különleges volt, főleg az, ahogy a Bibliában található, az eseményekhez képest sokszáz évvel későbbi szövegeket használták a különböző feltárásokhoz, spekulációkhoz. A Salamon korabeli (i.e. 1000) időktől kezdve egymásra épült épületrétegeket nemrég ásták ki, és még marad a következő régészgenerációknak.
2. Coter tunnel , azaz a Nyugat Fal mellett vezető alagút. Ezt már Péterrel tavaly láttam, de Zsuzsa és Danny kedvéért megint bementünk, és ismét megérte.
A programok között a holtidőben séta, Siratófal, egyebek, beszélgetés. Hulla fáradtan indultunk haza.
A munka még mindig nyomaszt, úgyhogy ismét rövid a leírás.

Márc 20.
Danny visz minket mégegyszer Jeruzsálembe. Laza, késői indulás. Kis kerülő a Hadassa kórház felé (Chagall ablakok!) de nem sikerül parkolóhelyet találni, úgyhogy egy kis gépkocsiséta után Jad Vasem. Szokás szerint megrendítő. Miért is megy az ember ismét el ebbe a múzeumba? Mert kell. Ennyi.  Sajnos, péntek lévén korábban zárnak, de majdnem végig sikerült menni, jó lassan. A különálló gyűjtemények, kiállítások már zárva.

YMCA és King George szállodák, elegancia, gazdagság. Kávét sem merünk inni, de legalább rálépünk Bill Clinton aláírására. A szállodákkal kapcsolatban tavaly májusban írtam.

Óváros, arab negyeden keresztül behatolva, Szent Sír bazilika. Kenőkő,
Kálvária, sírkápolna. A sorokat nem álljuk ki, de a hangulatot érzékeljük. A tavalyi leíráshoz képest nincs új.

Séta, kávé, humusz, beszélgetés. Vissza a kocsihoz.

Mont Scopius kilátás.

Este pénteki vacsora. Danny nagynénjét (Vilma Dayan, 1948-as bevándorló kibuclakó volt, Uruguayból ismeri a családot, de Pesten is járt) felvesszük hazafelé. Emlékszik Ilonkára, sőt rám is, Lázár Katira is, megvan neki az Első Szakácskönyvem.
Tal, Ron és (tavaly óta meglévő, most katona) barátnője jött a vacsorára. Énekelgetnek főzés közben, vidámság, sok, de nem nagyon nehéz kaja. Ruth és Yoni nem értek rá, ügyelet és gyermekfelügyelet miatt.


Danny mondja (kötelezően olvassa) a kiddust, Beszélgetés, borozás. A kimutatott szeretet számos akciója.

ezután, mint mindig, munka.

Márc. 21.
Szokásos késői indulás. Danny nem hagyja, hogy elkísérjük Tamit a táncórájára, úgyhogy elindulunk északra, út az ismeretlenbe, legalábbis mi nem tudjuk, hogy hova megyünk. Sichron Yakov mellett van egy Dorhttp://en.wikipedia.org/wiki/Tel_Dor nevű település, ahol egy múzeum volt az első cél. A Rotschild család egyik tagja (báró Edmond) 1891-ben a tengeri homokra alapozva üveggyárat alapított a helyi bor palackozására) , amely egy idő után tönkrement és most archeológiai/történelmi múzeum. A hely nagy régészeti lelőhely. Dannynak igaza volt, érdemes volt ide jönni, különleges dolgokat látunk a régészeti technikákról, meg például a "Talmud kék" (vagyis eredetileg a cicesz kék színezésére használt, egy csigából kinyert Royal Blue) eredetéről. Érdekesség még a napóleoni tönkrement egyiptomi hadsereg nyomait feltáró leírások relikviák.
Kifelé jövet eső, vihar. A kocsi lámpája égve maradt, az akku lemerült. Bebikáztattunk, ebből kiderült, hogy ilyen kábel mindenkinél van ebben az országban.

Ezután jött a Ralli múzeum Cesarea mellett.  A múzeumokat egy gazdag görög gyűjtő építette fel 4 városban, és ingyenesen látogatható ragyogó gyűjteményeket mutogatnak bennük. Most esett le, hogy 14 évvel ezelőtt már voltunk ebben a múzeumban, és akkor is nagy hatást tett ránk a gyűjtemény. Most ez kiegészült egy nagy Dali szoborgyűjteménnyel, és kedvencem Mario Aguirre nevű mexikói szobrász összes bronzszobra. Sok kép, szép ház, szellemi felüdülés, kár lett volna kihagyni.

Az idő eltelt, szépen indulunk haza, még megnézünk kívülről néhány újabb építésű negyedet, tengerpartot, majd haza.

Otthon vár Danny nagyobbik lánya Ruth az unokával, Noammal. örülünk egymásnak, beszélgetünk,

Zsuzsa összedob egy sajtos túrós pogácsát, majd irány a reptér. Danny velünk jön minden eshetőségre készen. Némi gondot jelent a tankolás a kocsi leadása előtt, de megoldódik. Tal éppen szolgálatban van a repülőtéren, és ezért egy kis VIP-szervízzel akadálytalanul átrepít a hosszabb biztonsági ellenőrzéseken, majd sorsunkra hagy, amit aztán persze erőteljesen kézbe is veszünk.
Éjfél után érkezünk. A taxi kellemes meglepetésre csak 8300 ft. Mennyit is spóroltunk a héten?






















Monday, March 9, 2015

2015. március 08.

január 7. - Mammut - A mindenség elmélete. The theory of everything - Igen jó film, ebbe a női fószeseplőbe is beleszerelmesedtem.
színes, magyarul beszélő, angol életrajzi dráma, 123 perc, 2014 (12)

rendező: James Marsh
forgatókönyvíró: Anthony McCarten
zeneszerző: Jóhann Jóhannsson
operatőr: Benoît Delhomme
díszlettervező: John Paul Kelly
jelmeztervező: Steven Noble
producer: Tim BevanLisa BruceEric FellnerAnthony McCarten
vágó: Jinx Godfrey

szereplő(k): 
Eddie Redmayne (Stephen Hawking)
Felicity Jones (Jane Hawking)
Charlie Cox (Jonathan Hellyer Jones)
Harry Lloyd (Brian)
Enzo Cilenti (Kip Thorne)
David Thewlis (Dennis Sciama)
Emily Watson (Beryl Wilde)

szinkronhang: 
Szatory Dávid (Stephen Hawking magyar hangja)
Gáspár Kata (Jane Hawking magyar hangja)
Miller Zoltán (Jonathan Hellyer Jones magyar hangja)
Fehér Tibor (Brian magyar hangja)
Kárpáti Levente (Kip Thorne magyar hangja)
Tahi Tóth László (Dennis Sciama magyar hangja)

A film értékelése: 8,1/10
135 szavazat
Értesítő
Hozzáadás:   
1963-ban a hírneves Cambridge-i Egyetemen Stephen Hawking, az ifjú kozmológus öles léptekkel halad a tudomány útján, és feltett szándéka, hogy talál egy "egyszerű, meggyőző magyarázatot" az univerzumra. Saját világa is kitárul, amikor fülig beleszeret egy bölcsész lányba, Jane Wilde-ba. Ám egy szerencsétlen baleset után ez az egészséges, aktív fiatalember 21 évesen megrázó diagnózissal kénytelen szembesülni: motoros neuronbetegség támadta meg végtagjait és képességeit, amely fokozatosan korlátozni fogja beszédében és mozgásában, és két éven belül bele fog halni. Jane szeretete, támogatása és elszántsága megingathatatlan, és a pár összeházasodik. Újdonsült feleségével az oldalán Stephen nem hajlandó tudomásul venni a diagnózist. Jane arra bátorítja Stephent, hogy fejezze be doktorátusát, melynek tárgya első elmélete az univerzum keletkezéséről. Családot alapítanak, és frissen szerzett és széles körben ünnepelt doktori címével felfegyverkezve Stephen belevág legambiciózusabb tudományos munkájába, melynek tárgya az, amiből neki oly kevés adatott: az idő. Miközben a teste egyre szűkebb korlátok közé kerül, szelleme túlszárnyal az elméleti fizika határain.

március 8. Városliget Café & Restaurant - Lanner kvartett Kávéházi szalonzeneBruck Péter szervezésében, kellemes este. Közrem még: Balogh Adrienn ének, és Saly Noémi kávéház stb. történész.

Varázsos különlegesség bandoneónnal Vörös Eszter, la Cumparsita is



Thursday, March 5, 2015

2015. március 1. - 2015. március 4. - London

2015. március 1.
Kissé zavart vagyok, elszoktam az utazástól, nem találok semmit, ide-oda pakolgatok. Véletlenül a nagyméretű feladott poggyászt fizettem be a nagyméretű kézipoggyász helyett, pedig direkt kerestünk egy jó új nagyméretű kézitáskát a Wizzair 56x45x25-ös méretéhez.

Utazás eseménytelen, utálatosan low cost szerviz és gép. Busz a helyén, elég lassú, 80 perc. Katiék várnak a Victoria buszpályaudvarán.

Hova is menjünk? nincs jobb ötletük, mint a South Bank Centre "kulturális" ház, ahova elbuszoztunk, de sajnos nem volt benne semmi különös esemény. (Nem sikerült jól átadnom Katinak, hogy valami olyan szívesen látott délutáni esti programot válasszanak ki, ahova meghívhatom őket.) Így aztán a South Bank művelődési házban ittunk kávét, Michael is megérkezett, üldögéltünk és megették a dobostorták nagy részét. Beszélgettünk, megnéztük az éneklő liftet (földszinttől a tetőig egy kórus énekli szép glisszandókkal a szintek nevét.)







Kiderül, hogy Yaelnek még van leckéje, és amúgy nincs last minute portal valami jó kis showra, ezért hazamentünk. Michael biciklivel jött-ment, mi buszoztunk.

A busztól a házig való gyaloglás közben Kati tapintatosan figyelmeztet, hogy a lakásban egy kicsit büdös van, mert beköltözésük után sok patkány volt az előzőleg elhagyott lakásban, és patkányirtás után a padló alatt maradtak patkányok, amiket nem takarítottak ki, és van egy kis szaguk. (Én később semmi ilyet nem éreztem.)  A másik figyelmeztetés, hogy vannak szép kövér legyek, feltehetően a patkányokból. De nem volt veszélyes, talán a 2 nap alatt láttunk 5 darabot, de azok valóban jó kövérek voltak. Innen szép nyerni.

ez itt a lakás bejárata
A lakás takaros, tipikus sorházas, mini elő- és hátsókertes földszinti 1 nappali, 2 hálószoba, fürdőszoba, konyha, plusz egy pár zeg-zug mosógépnek, szárítógépnek. Tisztaság, és viszonylagos rend. A hátsó kertben bicikli roncstelep és open air szerelde. Fűtés 16,5 fokra van állítva, úgy tűnik, hogy csak Kati fázik, de ő gyakran kabátban van. Világos minden helyiség, a padló kissé hepe meg hupa, főleg a konyhában. mikro, sütő, elszívó, légszárító van (ez utóbbit nem használják, inkább letörlik az ablakot, meg szellőztetnek). Jobban érzik itt magukat, mint a régi helyen.

Michael vacsorára halat süt, Kati póréhagymalevest csinált. Evés előtt Hannával, Yaellel beszélgettünk, találós kérdéseket, barkochbát játszottunk, stb. Szépen megterítettek, körülültük a nappaliban az asztalt, jó hangulat volt. Gyerekek kicsit visszafogottak voltak. El is mentek aludni, mintegy 9:30-kor.
Mi éjfél utánig lelkiztünk, elemeztünk anyagi helyzetet, konfliktusokat, hogyan éljünk, hogyan éltünk, család stb. Jelenleg nincs önkormányzati támogatásuk, rettenetes bürokrácia lenne elintézni, és mivel most éppen ki tudnak jönni a pénzükből (ha Michael dolgozik), Kati nem is szeretne megint kapni, inkább szabad akarnak maradni. (Ezt talán majd felülvizsgálják). jelenleg mintegy 30000 fontnyi adósság után fizetnek részletekben, amit kell. Ebből kettő bírság, valami rosszul kitöltött űrlapok miatt (jogosulatlanul felvett támogatás), 4000 font hitelkártya tartozás, és némi tanulmányi hitel.
Most, hogy támogatás nélkül is ki tudnak jönni a pénzükből és fizetik részletekben az adósságot, megnyílik a tér a feljebb lépéshez.

Lehetőségek a kitörésre:  
1. önkormányzati támogatás mégis, 
2. a  büntetések egy részének újratárgyalása (a jogosulatlanság azt jelenti, hogy hogy pl. nem Michael lett volna jogosult, hanem Kati, és így rosszul igényelték. Nem egészen világos).
-         3. Többet dolgozni (Kati napi 2-3 órát tud csak dolgozni, nem világos, hogy mikor tudja magát terhelni többel. Michaelnek is vannak még üres órái.
-          4. jobban gazdálkodni, tervezni. 

Szívesen és átélve panaszkodnak egymásra. Nehéz négyszemközt beszélgetmi. Jelenlétemben jobban sikerült. Michael nehezen uralkodik magán. 
A gyerekek jól tanulnak, jónak tűnnek az iskolák.
Michael munkája érdekes, szereti. Lényegében egyedül van a vállalkozásban, a tulajdonos és főnök teljesen ráhagyja a dolgot. Mint másnap kiderült, meg is kínálta Michaelt, hogy vegye meg a vállalatot. Ezt nehezen látom, hacsak az eladó nem ad köcsön, és a bevételből kell fizetni. Ár még ismeretlen, nem látta Michael a mérleget.
A munka úgy néz ki, hogy hétközben nagyobb vállalatoknál (irodáknál) szolgálja ki a biciklivel bejárókat, szombaton, meg az egyik piacon van sátra. On the spot szerviz kp fizetés. Van egy furgonja, számítógépe, szerszámai, alkatrész készlete, szokott biciklit is építeni..

2015. március 2.
Yael-t elviszi az apja, mi Katival Hannát gyalog a suliba. kb. 20 perc gyalogút mindenki vidám, gyülekező az iskolaudvaron, kontakt idő mindenkinek, lehet megfigyelni a gyerekeket, beszélgetni mások gyerekével, szülőkkel. A tanár az udvaron veszi át az osztályt. 
Találkozunk egy hölggyel, akinél kati szokott takarítani baroness, felsőházi tag, aki a liberális demokrata pártnak segít időnként kampányolni, és emiatt most Katit kéri meg, hogy két hónapon keresztül reggel korán beadják hozzá a saját gyereküket, akit együtt visz majd Kati Hannával a suliba, némi fizetségért.

Ezután hazamegyünk Katival, mert fázik, teázunk. Beszélgetünk. További poklok bugyrai. Később elbuszozunk a munkahelyére. Westminster, Big Smith Street. Én sétálok, Westminster Abbey, Parlament, Big Ben, Temze. Kínai leves, fish and chips. (nem volt jó, se majonéz, se só).
Munka után buszozás Hannáért, Onnan haza vidám séta. Játék, duma, hegedű. Elmegyünk vacsorázni egy marokkói étterembe. nagy tál, és kuszkusz merguez, de csak közepes.

Mindenki fáradt, gyerekeket kivéve, akik kukorékoltak sokáig, leállíthatatlan hegedülés, kiderül, hogy még gyorsolvasók is a gyerekek, legalábbis Yael biztosan. További beszélgetés helyett alvás.


2015. március 3.
Reggeli séta a suliba. Utána elmentünk a Shard-hoz, nem mentünk fel 30 fontért. Közelről, és a londoni épületek rendetlenségében nem látszik olyan nagy számnak. Persze jó magas. Vissza a Westminsterbe,. Kati bemegy dolgozni. Én megint séta. Rábukkantam a Legfelsőbb bíróságra (The Supreme Court of the United Kingdom), ahová beültem egy tárgyalásra (3 afgán származású gyerek sorsáról), meg a bírósági múzeumba. Az EU harmonizáció miatt kellett nekik is teljesen szétválasztani a törvényhozó is és igazságszolgáltatási hatalmi ágakat, és emiatt 2009-óta van ilyen bíróságuk, amelynek nincs köze a parlamenthez.

Munka után Katival is kinai leves. Beszélgetés, körben forgás, hogy is lehetne valamit kitalálni, megoldani, másképp tenni....

Buszozás, iskola, tanárok nyílt délután tartanak,  prezentálják, hogy mit tanítanak mostanában. Ajándékot kapok Hannától. Egy kislányt hazakísérünk. Megismerkedem Kati egyik barátnőjével (Libus, cseh nő, 3 gyerekkel, elváltan küzd ő is.). Egy másik barátnő beállít otthonra, mert esetleg majd jönne Pestre fogat csináltatni, és esetleg majd nálunk lakhatna. Némi small talk, és elmegy-


Yael iskolai egyenruhában

Vacsora előtt skype találkozó Csengével és Borókával.  Nagy bolondozás volt.

A gyerekek iskolájában tanítanak programozást. Elsősorban a scratch-ot használják. Ez letölthető, és offline is használható. Hanna több tucat kisebb játékot eszkábált össze, és ahogy mutogatta nekem, úgy belemerült egy ötlet megírásába, hogy alig lehetett vacsorázásra rávenni.

Vacsora sült hal, brokkoli, meg a közben sütött palacsinta. Beszélgettünk hogy valami táblázatkezelővel kellene nekik használni a pénzügyeik kezelésére. Ehhez a gépükön nincs office, tehát csak a Google.drive lehet alkalmas, de nem merültünk bele a dologba, mert Michael nem a saját nevén van bent a Google-ben. Erről majd még beszélünk.

Michael nagyon fáradt volt, sokat dolgozott, reggel korán kell kelni, ezért nem megyünk mélyebben a részletekbe. Különösen azért mert Yael már tud excellel dolgozni, egyszerűbb függvényekkel is, tehát tud nekik segíteni.

2015. márc 4.
5:30-kor Michael visz a Victoriára,. A buszban nem lehet kp fizetni a jegyért. későbbi busszal megyek, alig érem el a repülőt.

Végül minden jóra fordul.

2015. február 27.

Örkény színház: Alfred Jarry : Übü király vagy a lengyelek. Kiváló, de ronda, ahogy lennie kell, némi aktualizálással és sok egyetemistával.

Az Übü király diákbohózatok sorozatából lett az abszurd színház 19. századi elôfutára. Szövege a nonszensz, a mítosz
és az infantilis bohóckodás vegyüléke. Fôhôsét, Übü papát Hébert úr, a rennes-i gimnázium pocakos fizikatanára inspirálta.
Jarry szemében „Ô képviselte a világ minden groteszkségét”. 1896-ban a gyilkos humorú diáktréfák áldozatából
mitikus drámai alakot formált.
Übü papa, a falánk és gyáva dragonyos kapitány, aki felesége biztatására megöli a lengyel királyt, és elfoglalja a
trónt, a gátlástalan hatalmi mámor szimbólumává lett. A darab ôsbemutatóján óriási botrány tört ki, az Übü király
azonban túlélt mindent, mert vásári humorú, pimasz krónikája az emberi természet szélsôségeinek.

Az elôadás elôször a Szentendrei Teátrum és az Örkény István Színház együttmûködésében került színre 2014. július 10-én.

Jékely Zoltán örököseinek engedélyét a Hofra Kft. közvetítette. (www.hofra.hu)

Az Agytalanítás Nótáját Weöres Sándor fordította.