Thursday, May 22, 2008

37. nap - Shanghai, Helsinki, Budapest

Taxi, Maglev.
A reptéren illetéket kell fizetnem, a Malév elfelejtette rendezni. Mindegy. Pénzt akarok visszaváltani, de büntető jutalék miatt inkább elvásárlom marhaságokra.
Felszállunk, Finnair. – Végre megértik, hogy szénsavas vizet akarok. Amerika óta ez gond. De persze nem sajnáltaom magam.
A blogot off-line irom, ezért nincsenek linkek. A blogspot.com elérhetetlen volt shanghaiból. Ez valszeg a nagypolitika., hogy nem lehessen midenfélét kiirkálni Kinából. Ugyancsak cenzurázva van a Klubrádió, meg biztos más is. Van viszont kinai blog, a földrengéshirek között találtam az ujságban: blog.sina.com.cn, biztos csak kinaiul, könnyen cenzúrázható. A ma reggeli angol ujságban (China Daily) szinte kizárólag földrengés, és business van. Külföld, politika nincs. 3 rémes történet a földrengésről: 1. egy férfi, azt hivén, hogy mindjárt meghal, golyóstollal ráirta a kezére, hoyg tartozik 3000 jüannal valakinek. Tulélte. 2. egy anya testével, négykézláb védte a gyerekét, ugy is halt meg, a gyerek élve maradt, a mobiltelefonon az anya üzenetet hagyott a gyerekének, hogy ha túléli, tudja, hogy szereti őt. 3. egy 52 éves orvosnő látán, hogy milyen veszélyes a mentése, és látva, hogy a mentők élete van veszélyben, elzavarta a mentőket, hogy menjenk menteni könnyebb eseteket, felvágta az ereit, és meghalt. Propaganda, vagy nem, regényes.

Még egy kis Helsinki reptér. Kikapcs, mert lemerült a szgép.

Itt Helsinkiben van konnektor, és egy kis idő. Jó hir, hogy lehet olyan pisszoárt csinálni ami nadráglepisilés ellen biztositva van. Várjuk az innováció elterjedését! Ha a Nokiának sikerült.


Vége
Ezzel befejezem. Ami kimaradt, azt sajnálom, de igy is az eddigi legjobban dokumentált utazásom. Esetleg még szilánkok várhatók, de nem igérem biztosra, csak a magam szórakozására.

Később esetleg még beleszerkesztek képeket, de az nagyobb munkának látszik. A több mint 2000 képből valószinűleg csak néhány tucat lesz érdemes a továbbélésre. Majd meglátom.


Kedves emberekkel, családtagokkal és idegenekkel találkoztam. Jó volt látni mindenkit. Köszönöm Zsuzsának és Briginek, hogy lehetővé tették az szabadidőt, és Andrewnak, Józsinak és Ágnesnek az szponzorálást.


Most vissza kell térni a taposómalomba, és leváltani Brigit, tehermentesiteni Zsuzsát. Remélem, jót hoz a közeljövő.

Megkezdtük a leszállást Budapestre.

Üdvözlök minden kedves olvasómat és viszlát privátban.
J

J

36. nap - Shanghai

Akkor utolsó nap.
7-kor ébredtem, tollászkodás, reggeli, 8ra készen vagyok az indulásra. Gyalog indulok a térkép alapján a Nanking road felé.
Robogók, biciklik özöne. Vigyázni kell, mert a robogók, motorok gyakorlatilag hangtalanok. Van egy pár szép uj épület, és ez az egész napra jellemző. Végülis ezért jöttem, hogy a modern várost lássam. Rémesen sok a drót van viszont az utcák felett, alig lehet fényképezni tőlük.. Nem használnak még elég földkábelt.
Az úttestet sokszor keritésekkel megosztják, hol a motoros/bicikliseknek, hol valami ismeretlen okból, pl. a Nanking roadon középen csak néhány katona diszlépésben. Nincsn kitől megkérdezni.
A Nanking road üzletei sokan vannak, sok a neon, de még reggel nem látszik különlegesnek.
Van itt is utcaszobor, művészet. Ami uj, az minőségi. A régi meg poros, szakadt, de láthatóan visszaszorul.
Rendőrök elektromos kisautóban, de gyalog is mindenütt. Igazoltatnak, turkálnak, bemásznak az ellenőrzött kocsikba, biciklist büntetnek mert a tilosban ment, nagycsomagos triciklist leparancsolnak az uttestről.
Metróállomás. Anthony tanácsára beszállok, mert a távolságok állitólang nagyobbak a térképen láthatóknál. Szóval a People’s square a következő. Leszólit egy fiatal férfi, azt modnja angol tanár, és szivesen beszélgetne. Önvédelmi reflexből elzavarom, hiába hivatkozik Lisztre és Bartókra, magyar csalétekként. Amint felszállok a metróra, azt gondolom, hülyesgé volt elzavarni, milyen jó lett volna kibérelni egy nap idegenvezetésre. Még mérges is vagyok magamra a vélt lehetőség elszalasztása miatt.
A Nép tere beláthatatlanul nagy, mivel középen is van liget, épület stb. Csak körbejárva látható a nagysága, a modern, igényes, uj épületek. Shanghai Múzeum (végeláthatatlan turista sor, nem állok be), Shanghai Művészeti múzeum (ide azért nem megyek, mert itt meg nem áll senki. (valószinűleg az országos földrengés gyász miatt ez is zárva van). ), szinház, és egy városi tanács épülete. Végülis 20 millió lakosra lehet ekkora az épület. Nem különösen szép, de érdekes. A felhőkarclók, magasépületek bátrak, de egymáshoz képest nincsenek öszhangban. Nem úgy mint a Bund (a kommunista idők előtti időben keletkezett folyóparti hires sétány épületei (53 db), amelyek különbözőségük mellett egy koncepciót is láttatnak.

A tér szélén kijelző tábla, amely az idő, és hőmérséklet mellett a pillanatnyi zajszintet is jelzi. 70 dB felett a kijelzés piros, alatta zöld. Csak néha ugrik 70 felé, egy egy autóbusz indulásakor. Ilyen táblát másutt is láttam. Érthetővé válik igy a csendes motorkerékpárok léte is.

Bicikliparkolókban számos bicikli nyerge polietilénzacskóval van burkolva. Hát ez mi? Elfelejtettem tovább vizsgálódni.

Még egy dolog. Az épületekhez a parkban még egy modern, kétszintes wc kastély is járul, emeleten a női, alul felül recepcióval, légkondival, és 5 órával a falon szoksászerint mutatva messzi városokban az időt. A wc használat ingyenes, az egész groteszk, jópofa.

A metróba vissza akarok térni, de elkap két 20 év körüli lány. A szöveg ismerős. Angolul tanulnak az egyetemen, és szivesen gyakorolnának angolt. Aha, mégis van szerencse, na ezeket már nem eresztem el. Azt mondják, igyunk egy teát. Gyanus a dolog, de megyek. Egy közeli házban vsan teaceremónia, nézzük meg. Mennyibe is kerül? Már ott is vagyunk. Kedves lány magyaarázza a teákat, végre kiderül, hogy mennyi. 5 dollár/tea/személy+ 4 dollár a szerviz. A szomszéd szoba használata meg ingyenes. Rosszat sejtek. 1 teában maximálom a kóstolást. Nagy hókusz pókuszok, kedves mosoly, tea öntözés egy tálcára, meg valami imaféle. Átláthatatlan. Van még egy békaszobor, amelyet ugyancsak többször leöntenek forró teával. Végülis lehet inni. Egy kicsit körözni kell a csészével, majd érezni kellene, hoyg milyen jó. A tea egy ginzeng fajta. A csajok vihogva próbálják a ginzeng hatásaira a beszélgetést, és gyakran megérintenek. Na ebből elég., elköszönök, fizetek 30 dollárt, a lányok jönnek velem a továbbiak reményében. Végülis lerázom őket a metrómegállónál, akkorra megértik, hogy ennyi volt. És én is megértem, hogy nincs idegenvezetés sem ingyen. Meg ingyen ebéd sem, mint tudjuk. (a reggeli angoltanár visszamenőleg is gyanus lett, mivel esetleg a szivárványszinű jegyzetfüzetem keltette fel az érdeklődését.). A nap folyamán még volt egy angolgyakorlási jelentkező, meg néhány csaj akik megrohantak és lefényképezkedtek velem. Hogy van ez elképzelve? Végülis mindent megúsztam. A legérdekesebb egy tenyérnyi kis üzletben volt, ahol két ennivaló leányzó akart találni nekem egy megfelelő füllhalgatót Iván mp4 lejátszójához, de csak valami rémes teknősbéka alakút találtak. Amig törtem a fejemet, hogy vajon hogy fog ez kinézni Ivánon, dicsérni kezdték az alakomat, az egyik finoman lesimitotta a homlokomról az izzadtságot és a karjára kente, és ártatlanul mosolygott. You are cute!. Ugy látszik, még nem vagyok a védett korban. A fülhallgatót nem vettem meg.

A következő megálló a Tudományos és Technológiai Múzeum, és környéke. Grandiózus tér, ragyodó épületekkel. Maga a tudományos múzeum főleg az épület miatt érdekes. A legnagyobb rész amugyis zárva van az országos gyász miatt. Lehet azért látni egy üzemanyagcellás, állandó mágneses motorral felszerelt, hidrogénnel működö autót.
Minden kinaiul van kiirva, elvétve van valami angolul. Kiváló étterem van. 100 féle kaja, 15 kböző csapat késziti. Elszámolás elektronikusan, midenki mosolyog, a 15 csapat egymással versenyez, alig van elég fenekem számukra. Visszafogottan eszem, az ételek nagyrásze felismerhetetlen, meg tul nagy adag. Nagyon jó szórakozom. Ez is egy technológiai kiállitás.
Végre felveszem viedóra a tésztakészitést, bár az itteni nem olyan hibátlanul dolgozik.

Vissza a szabadba. Nagy terek, párás meleg, szép épületek, szinte kihalt minten sétálórész, a forgalom az utaon csnedes, higan folyós. Fogok egy taxit, irány a városnéző buszok pályaudvara. Nehéz elmagyarázni a sofőrnek, még a térkép ellenére is. 30 perc utazás, a taxis egy másik buszpályaduvarra tesz le a Stadion mellett, ott kapok egy jobb tárkápet és irányt a turistabusz pályaudvara felé. 5 perc séta után megvan a nyitott fedelű kétszintes városnéző busz. A sofőr pont azt tudja angulul, amit kell, fél dollár, 2 óra, bemegy a belvárosi, meg vissza. Ez jó nekem, kiválóan lehet látni az uj épületeket, meg az utcát, kis üzleteket, embereket. Feltűnik felülről, hogy MINDEN busz légkondicionált, és van egy csomó hibrid motorral. A megállók egy részében van töltőhely a hibrid motoroknak, bár nem láttaml hogy mennyi ideig kell beállniuk.

Az út során most is átmegyünk a Nanpu hidon, amelynek a méretei lenyügözőek, és a 720 fokos 2x3 pályás spirál rávezető út mérnökileg nagyon megnyerő.

Épületek, épületek. Modern részek, és néhány még létező régi sikátor.

Kifogyott az akku. Fényképezés leáll.
Visszafelé menet leszáűllok a buszról, és gyalog indulok tovább. Az Old Shanghai néven szereplő turistagicss felé. Megyek. Azért ez is 400 éves állitólag, de persze a turisták igényeit ki kell elégiteni a „gulyás” tipusu romatuikával. Pagodák, bolhapiac, MasDonalds és az összes globális márka jelen. Zsufolásig tele turistákkal. Nem rossz azért, sőt.. Veszek elemet a gépembe, mert muszáj fényképezni. A bolhapiacon, meg az egyébb többezer üzletben mindent lehetne kapni, sajnos Zsuzsa nincs itt, hogy bűnbe vigyen, igy érintetlen maradok, az agressziv felhajtók, ügynökök ellenére is. (olex óra, antik dolgok stb. minden eladó).

Fogtytán az akku a szgépben. Ime a váz tovább:
Gyalog a Bundig, sétány, gadgetek (görkorcsolya feltét, sárkány, hangvezérelt ugráló bábu, búgócsiga, takonyszörny), sörözés, szép kilátás. Koldusnak nlzem a pasit, aki csak a sörösdobozra vár, hogy összegyűjtse. Beesteledik, üldögélek a Bund sétányon, a Pudong részre már nem megyek át, csak messziről csodáljuk az épületeket.
Végül hazasétálok. Valahogy nem vagyok fáradt, még visz a lábam, pedig hosszú, de érdekes a séta. A szálloda közelében egy kis főtt husos táska vacsora, majud haza. Internet, skyőpe, szokásos program. 6-kor kelek. Az ébresztőt beállitottam, de a telefon i8dejét nem állitotta át a renódszer, ezért ausztrál idő szerint kelt. Kicsit nehéz megállapitani, hogy hány óra is van. De végül sikerül, bár már nem zavartalan az alvás.

35. nap - Melbourne, Shanghai

Koránkelés. A város még félhomályban, igy is szép. A reptéren bucsuzás, igérjük, nemsokára találkozunk. Ágnes megy a belföldi terminálhoz.

Kis késéssel indulunk, alig vannak utasok a gépen, terpeszkedhetünk.
Napsütés, felülről a sivatag, kisebb városok északon, majd Darwin látszik, szigetek, öblök, út nélküli tengerparttal, majd vége Ausztráliának. A beömlő folyó hordaléka miatt a tenger sokáig mintás, nem keveredik. Később látszik a Fülöp-Szigetek egy pár nyugati szigete, strandok, és korallzátonyok. Később inkább felhős, Kinát már alig látjuk. A 10 órás repülés alatt lehet olvasni, és tv-t nézni.

A Rogue Economics könyv érdekes, és elég sokat foglalkozik Kínával, ugyhogy pont most elég jó a Shanghai-i készülésre. A World is Flat –ot némileg ellensúlyozza, a sötét dolgok hangsulyozásával. Még sok van hátra.

Pihenésképpen Sanghai városnéző film, illetve Sanghai-ba érkezőknek tájékoztatót nézek, fel vagyok készülve.
Találtam egy jó dokumentunfilmet a Second Life-ról, azt kétszer is megnéztem, engem nagyon érdekel, bár alig megyek bele, az avatárom biztos unatkozik. Állitólag üzleteket lehet csinálni a benne, és igazi pénzt lehet kinyerni belőle. Rajta kell lennie a szemünknek. A tulaj és feltaláló 30 év körüli srác, San Franciscoból. Talán sokaan tudják, én most láttam először.
Néhány téma a filmből: ingatlanfejlesztés és ügynökség, megerőszakolás, divattervezés és ruhák eladása, jogviták, adózás, a Grand Slam modellje, Lindex árfolyam, 3d keresőgép, telekadó, tulajdojog, tőzsde stb.

Érkezés problémamentes, nem is emlékeztet a 20 évvel ezelőtti dolgokra. A reptérről csak 300 kmes sebességgel hoz be a maglev vonat. (mágneses lebegő vonat, lineáris motorral, kerekek nélkül), mert csak délutánonként jár 430 kmes sebességgel.

Egyet nyelni a megilletődöttségtől, majd taxi. Borravalót nem fogad el, tud angolul egy picit, tiszta, gyors, az uton semmi hiba. Forgalom óriási, folyékony, infrastruktúra elképesztő.

A szálloda vaáratlanul jó, jó helyen van, az internetes foglalás sikeres. 10 dollárért 24 óra Internet a szobámban, 18. emelet, gyönyörű kilátás a Bundra.

Brigi, Zsuzsa néhány házifeladatot ad, többen jelentkeznek Skype-on. Később leugrom a mellékutcákba vacsorázni 11 órakor, mionden nyitva, egy gyors választás fényképről és minden ok.

Jó napnak nézek elébe holnap.
A blogspot.com elérhetetlen. Akkor majd holnap.

Monday, May 19, 2008

34. nap - Melbourne

7-kor indulok várost nézni. Veronika lefoglalja Ágnest, és igy csak délben találkozunk a belvárosban.

Egynapos villamosbérlet. Közel van a központ, pillanatok alatt ott vagyunk. Az épületek izgalmasabbak, mint Sydneyben. A négyzethálós belváros jól áttekinthető, jól járható, mindenütt villamos, és nagyon sok műalkotás az utcákon. A helyi (Victoria állam) törvények szerint minden beruházás költségéből kell műalkotásra költeni, és emiatt van sok köztéri alkotás.
Reggelizésre Veronica beküldött a vasutállomás melletti egyik kis utcába, ahol egy kis tétovázás után palacsintát ettem banánszósszal és eperrel.
Jópofa, ahogy az emberek sétálva kávéznak. A munkakezdési kávét az irodai dolgozók közül sokan az utcán veszik meg, és ugy mennek be a munkahelyükre.

A főbb utcákon való csatangolás közben néhány hiresebb épületbe be is lehetett menni. A séta során elértem a kikötő ujraépitett részére, ahol az épitészeti orgia tovább folytatódott.

Néhány bioboltra is akadtam, jegyzetelés, fényképek.


féltizenkettőkor a Federation square-on találkoztam Ágnessel. A tér maga ragyogó, teljesen uj, friss, nincs az épületeken sok egyenes ill sik felület. A guide-omban még nincs is benne ez az uj tér. Nagyon izgalmas. Sajnos a fő galériában az időszakos kiállitás (Sydney Nolan) éppen mától zárva van. De van lóversenymúzeum (kihagyjuk), mozgókép múzeum, és egyéb kiállitóhelyek, művészeti boltok, galériák, éttermek. Van egy kisebb alternativ művészeti felsztivál is.
Ágnes nem látszik lelkesnek, egy kicsit ténfergünk, majd elmegyünk a folyó másik oldalán lévő "igazi" múzeumba megyünk (Victoria Állami Galéria).
Ott sem sokkal jobb a helyzet, Ágnes türelmetlen, nem akar megállni, csak át akar rohanni a kiállitásokon, itt is. Igy is van egy pár jó élmény, főleg iparművészeti, festészeti. Meglepetés: franciául is ki van irva a képek, műtárgyak cime.
A festők között vannak európai hirességektől is képek, de az igazán megnyerő számomra a rengeteg sok számomra ismeretlen ragyogó festő és képeik (schenck, Walker, Gotch [Mental Arithmetic], Edwin Long [A question of Propriety], Buss, stb). Fényképeket készitek, amig ki nem fogy az akku.

Még egy kicsit vissza az Nextwave alternativ fesztiválra, ahol egy pincében elektromos installációt láthetok, tasmániai krumplikból gerjesztett elektromos áramot használnak műtárgyak világitására. 26 krumpli kell egy volt feszültséghez, és 7-8 voltos eszközöket használnak, tehát 150-200 krumpli táplál egy alkotást. A krumplik jól birják (sorba vannak kötve 26-osával,és időnként arrébb szúrják az elektródákat). az egész eszembe juttatja Öveges professzort és a detektoros rádiónkat, amit Péter bátyámmal nyuztunk.

Még egy beugró a mozgóképmúzeumbe, ahol étlap szerinti rövidfilmválogatást nézek. Egy mexikói katonai bázis békés elfoglalása, és az 1930-as éve ausztrál munkakultúrája, témákban.

Lazításként a Swanson streeten séta, bámészkodás, és egy kis ajándéktárgy vásárlás. Kinában készült eredeti ausztrál tárgyak sokasága.

Este Veronicát és Ágnest meghivtam vacsorára. Egy japán éttermet választottak, ahol kellemesen keveset ettünk, de finomat. Ágnes folyamagtosan izgul, fegyelmezi Veronicát és engem is. Láthatóan megint izgul a holnapi utazás miatt. Azért kellemesen beszélgetünk.

Veronicát elbocsájtjuk, megnézzük a mai fényképeket Ágnessel, majd dvd-re irom neki az 991 itt készitett képet, és skype, blogirás, miközben klubrádió.

Holnap nem tudom, nhogy hogyan jutok Kinában internethez, ha nem jelentkezem, akkor majd később pótolom.

Sunday, May 18, 2008

33. nap - Melbourne

Elaludtunk.
Az eső elállt, kászálódás után a közelben egy olasz étteremben reggelizünk, majd irány Veronica farmja.

Utleirást kaptunk, sikeresen megérkeztünk, szinte végig autópályán.
21 hektáros farm, hegyes, erdős, tisztásos, viztározós, legelős, patakos, teniszpályás, uszodás stb.
kenguruk vannak a környéken, de csak délután láttuk őket. Biztonságos távolban maradnak, illetve elfutnak a gyávák.
Egy kb 300 m2-es faház, fémtetővel, uj szélkakassal. Frissen festve, mázolva, felujitva, de még félkészen. Érdekes, hogy pont azért ujitják fel (=kozmetikázzák), mert el akarják adni, és azt remélik, hogy vissza fog jönni a beruházás. Nálunk az okosok nem ezt mondják.

John és Veronica fogad, csizmában, éppen lovakat agyusztáltak egy kicsit. Teázás, 100 éves budapesti (Hüttl) porcelánedényekből. Ujabb gyümölcs: logan, hasonlit a lichi-hez, de nem az.
Körbeséta. Kutya: Cheetah, egy "ausztrál cooley"? (Beától kikapok, fogalmam sincs mi ez). 3 ló, 2 póni. Mindenki fel van egy takaróval öltöztetve, az eső illetve nyáron a meleg nap ellen.
A 100 méter mélyről jövő kút vize enyhén sós, a lovak szeretik, de az emberek esővizet isznak a háztetőről gyűjtve. Öntözésre is esővizet használnak, igy vizet is kell hozatniuk, egyszerre 16 m3-t 165 dollárért.
Villany 0,15 AU$/kwó (kb 22 ft, áramkimaradásért a szolgáltató fizet a fogyasztónak), a gáz nagyon olcsó, tartályos.
Mindenütt eukaliptusz fák, nyoma sincs a nekünk gyerekkorban besulykolt infonak, mely szerint a levelét az élével tartja a nap felé. Marhaságnak tűnik.

Azért akarnak elköltözni innen, mert 8 év alatt kiderült, hogy nem elég jó a környék, nincsenek barátok, nincs szomszéd, és a melbourne-i barátoknak már ez messze van. Kinéztek egy másik helyet a várostól délre, a tengerparthoz közel, és az jön sorra most.
Veronica filmrpojektjei most játékfilmtől mobiltelefon tartalmakig terjed, mintegy 5 projekten dolgozik egyszerre. Ezenkivül Dél-Afrikában egy filmstudiót épitését irányitja szakmailag.
John 55 év körüli kedve, hallgatag fehérbőrű, de vörösre égett angol Adelaide-ből, lovaspóló játékos volt, és telefonműszerész, de most leginkább halakat farag szép fából és adja el.
Korséta után ebédelés a közeli városka szállodájában tökleves, roasted pork és utána Pavlova. Mindhárom fogást igazi ausztráliainak nevezi Veronica. Finom is. Ismét meglepődöm, hogy a Pavlova névnek miért is örülök annyira? Talán mert innen nézve földim lehet a névadó?

Bort kiöntöm, füzetem nedves lesz, ott is felejtem, vissza kell menni érte.

Ujabb séta a farmon, lovak etetése, vakarása. Vadászunk egy kis kengurura, de csak messziről sikerül őket megint látni. Csak tanuim vannak, értékelhető fényképeim nincsenek.

Lassan besötétedik. Utnak indulunk, 7-re Melbourne-ben a házban vagyunk. Enni nem nagyok akarunk, tea, internet tanfolyam.
Nagy trouvaille volt a Melrose Cheese website-ja. Ezt a vállalatot Reuben, Ágnes férje alapitotta, és a mai weblap megnézése katartikus volt Ágnesnek.

Saturday, May 17, 2008

32. nap - Sydney, Melbourne

Napfényes utolsó reggel Sydneyben.

Készülődés a Melbourne-i útra, csomagolás.

Van a házban egy lomkamra, ahol Ágnesnek is van egy kis része. Lementünk megnézni, hogy nagyanyám festményi közül kivegyünk egyet, amit szivesen elküldene nekem Budapestre. Kibányásztuk a képet, gyönyörű, kedves, vidám, hatalmas, a rendelkezésre álló otthoni falfelületeinkhez képest. A sok rajzot, metszetet, és egyéb alkotást nem szedjük széjjel, mindent visszatakarunk. Egy vagyon lesz a kép elküldése.

Van még egy kis idő, ujságot olvasok, elég részletesen van idő az álláshirdetésekre, amely egy teljes foglalkoztatottságú (4%-os munkanélküliség) gazdasághoz méltóan nagyon dinamikusnak, munkavállalóbarátnak tűnik. Állami középvezetői posztokra 60000 dollár körüli éves fizetéseket ajánlanak.

Lomtalanitás van a kerületben hétfőn, de már több helyen ki vannak rakva cuccok. Amig várunk Anthonyra, hogy kivigyen a reptérre, lent várakozunk a ház előtt. Látjuk, hogy a lomokra vadászók méregetnek, válogatnak, egyet's mást el is visznek. A lomhalmok egyelőre nagyon civilizáltak, még csak halmocskák, amelyek ugy néznek ki, mintha csak ottfelejtették volna a járdán.



A reptérre kiérve Anthony törzsutassága "red carpet treament"-et biztosit, a váróban gyorsan magamba töltök egy finom levest, Ágnes nem birja fegyelmezni magát és eszik egy halom finomságot. Anthony mesél a Quantas sikereiről, a vállalata sikereiről, és a nyugat-ausztráliai vasércbányászatról, mint az Ausztrálial jólét forrásairól.

7 millió tonna acélt gyártanak, és 300 millió tonna vasércet (70%-os vastartalommal (ellenőrizni?) exportálnak. A fő vásárló Kína, ahol még lehet vaskohókat jól csinálni. Ausztráliában már nem lehet engedélyt kapni a széndioxid kibocsátás, és a vizigény miatt. A bányákban hölgyek kezelik/vezetik a 430 tonnás dömpereket, amelyeket 130 tonnás ürtartalmú markolók 3 lépésben töltenek meg.

Anthony nagyon buszke minderre, ami itt van, láthatóan szembeállitja a Dél-Afrikával. Elégedett.

Hamarosan elmegy, Benjamint kell rugbymeccsre vinni játszani.

A mi utunk eseménytelen.

Melbourneben Ágnes a bérelt kocsival - először vezet Melbourneben - némi mitfahrer segitséggel problémamentesen landol Veronica városi házánál. Az eső zuhog, a hőmérséklet 8 fok. Utálatos.

A ház kedves, kétszintes, pirinyó kerttel, amelyben emeletes pálmalevelek nőnek. Falakon sok délafrikai, és magyar vonatkozásu kép, cucc, mütyür. Hideg van, befűtünk.

Megpróbálok bemenni a belvárosba, de a villamospótló busz rendszertelensége, és az eső visszafordit. Nincs kedvünk kimenni vacsorázni, konzervet eszünk, végre nem terheljük magunkat túl sok kajával.

Utána netezem, olvasok, skype stb. Ágnesnek internet továbbképzést tartunk. Youtube, flickr, google, facebook stb. Nagyon jól szórakozik. Még őt is lenyomoztuk, mivel bizonyos helyekre ad adományokat, és hálából megjelenik a neve, illetve a zsidók megemlékeztek a 80 éves születésnapjáról. Végig keressük a családtagokat is. Jó időtöltés volt. Holnap talán jobb idő lesz.


Friday, May 16, 2008

31. nap - Sydney

szokas szerint elhozodo reggeli keszulodes.
Tilos lefenykepeznem, amikor a lazacos szendvicsre ribizlilekvar kerul ra. Biztos nagyon finom, de titkos latvany.

Rovid latogatas a 8. emeleten lako magyar baratnonel (Klari), akitol sokkal szebb a kilatas, es egyebkent kisse a hata kozepere kivan bennunket, mert a fodrasza eppen most jott, es mi kestunk a latogatassal. Amugy nagyon kedves, Agnes baratnoje, erdelyi szarmazasu, es orul a szereny Piros Arany tubusnak.

Ujabb latogatas Helen Silbermann-nal, aki tegnap a bulin a szenvicseket csinalta Agnesnel. O egy hazat vett, amikor Del/Afrikabol idekoltozott, es mindennap kerteszkedik, gyonyoruen tartja a hazat, es nagyon kedves. Denes nala lakott tavaly, amikor Benjamin barmitzvah-jara jott latogatoba. Helen osztrak, es provincialisnak tartja Sydneyt, de nagyon szeret itt elni, mert a kozbiztonsag sokkal jobb, mint Del-afrikaban. A del-afrikai emigracio nagyon magasan kepzett itt, es ezert nagyon jo allasokat sikerult kapniuk.

A kovetkezo allomas az Double Bay magyar vonatkozasainak megszmlelese. Nagyon sok magyar vendeglos jott ide, es Agnes erosen szamontartja oket. Az egyik emblematikus helyen (Twenty-one) egy kave es egy meggyes retes lesz az aldozati barany helyett.

beadjuk az ingeimet a mosodaba, es maris megyunk a New south Wales Art Gallerybe, ahol az ausztral festeszet megtekintese a cel. Van modern, es 19. szazadi is, de keves az eleve Ausztraliaban szuletett festo, termeszetesen. Azert jol elbameszkodunk. sose hallott ismeretlen nevek. Agnes tobbrol is tudja, hogy jok, es hiresek.

az aboriginal muveszetnel tilos a fenykepezes, de azert a weben vannak fenykepek.
Gyanitom, hogy a a fenykeptilalom kultikus jelentosege mellett marketing okok is szerepet jatszanak. Az aborigin festeszet nonfigurativnek tuno peldanyai is torteneteket meselnek el, a szimbolumrendszer erre alkalmat ad, bar nehzen ertheto, lathato nekem.

Uj szot talaltam: aboriginal kitschenalia. Egy Tony Albert nevu aboriginal muvesz Head Hunter cimu kepehez irta magyarazataban ezt a szot, a bennszulotteket abrazolo kommersz targyakrol. A szo nagyon tetszik, a kep nem fenykepezheto, csak veletlenul talaltam ra a neten, tessek nagyitani, ha kell.

Meg volt nehany zug, foleg modern installaciok, szobrok. Agnes faradt, a parkoloora lejart, elmentunk, bar meg az eves portrefesteszeti verseny kiallitasat meg lehetett volna nezni.

Atautoztunk a harbour bridgen, od es vissza, bar visszafele szerettem volna gyalog jonni, de elszurtuk, es nem tudott megallni ahol kiszalhattam volna. nem baj, igy is jo, meglottem, megettem.

Agnes elbocsatottam haza, en meg a belvarosban maradtam. Nem tudtam donteni, hogy visszamenjek-e az Art Gellerybe, vagy a tegnap kihagyott Australia Museumba menjek aborigine kuturat nezni. Egy internetcafeban meghallgattam a klubradiot, mialatt megneztem a portrefesteszeti verseny dontos kepeit, es igy mar csak az Australia Museum fele kellett menni. Mivel mar csak az utolso 55 percre erkeztem oda, ingyen lehetett bemenni.

Foleg termeszetfoldrajzi, es termeszettudomanyi kiallitasok vannak de emellett van mas is. Orulok, hogy bementem a bennszulott kiallitasra. Az eddig szerzett benyomasok nagyon toredekesek voltak, itt egyseges es jol attekintheto keretet talaltam, igazi feludules volt. Itt lehetett fenykepezni, majd remelem sikerul vegre valahol feltoltenem kepeket a netre.

A kiallitas utan gyalog mentem haza, 45 perces seta, nagyon jol esett.

Pentek esti vacsorara Anthonyekhoz mentunk. 2 vendeg gyerek is volt.

A vacsora elott Lesa-Bellel sikerul beszelgetest provokalni az interfaith ugyekrol. A kulonbozo vallasok kepviseloit ulteti egy asztalhoz ez a mozgalom, hogy legyen parbeszed. Olyan ugyekrol van szo, amelyben nem jatszik szerepet a vallas, tehat az erdeklodo embereknek alkalmuk van az ismerkedesre. Nekem az egesz nagyon gyenge hatasfokunak tunik, es a "faith" miatt pl. szamomra kirekeszto egy kicsit. A hot spotok szerintem ez ugyben nem Ausztraliaban, hanem masutt (pl. Izraelben) lehetnek. lesa/Belle szerint ez nincs igy, Ausztralia meg mindig nagyon rasszista es kirekeszto, a propaganda ellenere.

Szoba kerul az un. "Lost generation", mint ausztraliai rasszizmus. a lakossag egy szazalekarol van szo, de nagy lelkiiseretfurdalas van belole. Csak 2008-ban kert elnezest a kormany a bennszulottektol.

Anthony fozott, kaviarral kezdtunk. Pentek esti gyertya, ima, enek, barchesz.
Ismet a vallasra terelodott a szo. Ismet kiderult, hogy senki sem vallasos, a gyerekek is csak kulturalisnak elik meg a ceremoniat. Lucy hosszu eloadast tart errol, ragyogo. A tobbie gyerek hulyeskedik, de Lucy nem zavartatja magat. A beszed egy reszet videora akarom venni de Agnes egy ido utan ramszol, es igy abbahagyom, de mindenki egy kicsit kove mered. Tovabblepunk.

A vacsora kivalo. Jo hangulat, keso van. Anthony tanacsokkal lat el Shanghai ugyeben, majd haza.
Agnes hulla f'aradt, nyomasztja a holnapi utazas Melbournebe. Allitolag ott most mar tel van. brr.

Thursday, May 15, 2008

30. nap - Sydney

reggeli feszüétseg. Ágnes utálja, hogy egy egész napra elmegyek, sőt az Uj Dél Wales Art Galeryt is meg akarom nézni nélküle. Mérgében még azt is kondja, hogy akkor holnapra is csináljak programot, mert nem jon velem. Mosolyogva elbucsuzunk kicsit még pufog. Nem birja kiterjeszteni a hatalmát rám.

Gyalog, majd buszon be a központba. Hyde Park, szép fikusz- vagy fügefái. Fa management program kihirdetve. Az Anzac emlékmű is itt van, emlékére az összes külföldi katonai vállalkozásnak (ld. Gallipoli). Nem érdektelen, bemelegitésnek. Art Deco stilusu épület, szép parkban.

Körben a city/downtown felhőkarcolói, hétköznapi forgalom.

200 gépes Internet kávéház.

Városháza, csak kivülről, átalakitás miatt, de igy is elmegy.

Queen Victoria Building, nagyon elegánsra átépitve 5 szintes bevásárlóközpontnak. Erre itt mindenki büszke, nekem az Úttörőáruház, a Divatcsarnok és a Mamut kereszteződésére hasonlit. De ez túl durva megjegyzés. Bocs.

St Andrew templom, bejáratánál nagy felirat „Healing service”. Sok jót sejtet.

Sydney torony (kilátó és repülőgépszimulátor), obligát programpont, de nem lehet megbánni. Felülről bámészkodva gyönyörű a város. 3 kört is megyek fent.

Séta a Darling Harbourba, a multkori látogatás Ágnessel nem volt elég kiélvezni..

National Maritime Museum. Nem is az angolok kezdték, hanem az indiaiak, a hollandok, meg franciák. Egy 8 fős kisiskolás csapattal haladok egy darabig, a muzeumi gyerek-idegenvezető előadása profi. A tanárnő mellettük érdeklődve slattyog. Végülis adtam 3 csillagot múzeumnak.

Egy szendvics, majd gyalog hazafelé. Egy idő után busszal gyorsitottam a dolgon. Kigondoltam, hnogy virágot vesyek Ágnesnek, hogy ne legyen morcos, be is mentem egy üzletbe, vettem egy szép csokor rózsaszin rózsát, majd büszkén átadtam. Egyikunk se vette észre, hogy művirág volt, csak amikor vizbe tette. Pedig mind a kettőnknek van szemüvegünk és orrunk.

Este 6-ra Ágnes összehivta a barátnőit, hogy bemutasson nekik. Sokat készült rá, míg nem voltam itthon. Nagyon kedves társaság, moziba és bridzsezni járnak évtizedek óta. Egy kivétellel mind Dél-Afrikából emigrált ide, többen ismerni véltek 23 ill. 43 év távlatából. De persze Ilonka, és Dénes volt a fő közös emlékforrás.

Small talk orgia. Megérkezett Anthony is a gyerekeivel, nagyon illedelmesen viselkedtek. A hölgyek hamar elmentek, mi még nézegettük az Ayers Rockban készült fényképeket, majd a fogadás végetért. Ágnes ki volt merülve, némi ténfergés és Rex felügyelő ujabb epizódjának megnézése (németül, angol felirattal, 1994-ből) után lefeküdtünk.

A naplóirás másnapra maradt. És a Cebra havi jelentésének elemezgetése is.

Wednesday, May 14, 2008

29. nap - Ayers Rock

Rosszul aludtam, allandoan a Cebra minosegi reklamaciojara gondoltam. Remelem tul lesznek rajta Zsuzsa es Brigi.

reggelizes a svedasztalrol, kellemes beszelgetessel. Szomorubb resze volt az, hogy szinte az osszes ember, akikrol beszelgettunk, mar eltavozott, ugyhogy a datumokat, helyszineket, betegsegeket raktuk ossze, hogy ki, hol, hogyan halt meg.
Bepakolas 10-kor at kell adni a szobat.
Eltervezzuk, hogy megnezzuk a teveistallot, de nem jott a shuttle busz idoben es ezert lemondtunk rola. Tenferegtunk egy keicsit az ajandekboltban, ittunk egy kavet, majd beultunk a buszba es indultunk a repterre.
Ugyancsak egy kis tiprodas, majd be a gepbe.
Meg egyszer rarepultunk a sziklara, es irany Sydney. Vettem korabban egy konyvet (Loretta Napoleoni: Rogue Economics, Allen & Unwin, 2008), es belemerultem az utra. Egy kis alvas is belefert.

Taxival haza. Agnes rossz hirt kapott, egy baratnoje elhunyt, ugyhogy elment egy kondolealasra, en meg itthon maradtam rendezkedni. A kondolealas miatt elmaradt a turkalas a tarolohelyis;gben, ahol nagyanyam sok festmenyet, rajzat orzi Agnes.

Ket ora mulva jon vissza, nagyon szomoru, kedvetlen. kis vacsit keszit ossze a frigobol, majd elvonul lefekudni.
Holnap is lesz nap.

Egy elfelejtett csemege, amit tegnap lottunk a bevasarlokozpontban: persimmon, persze ez is nagyon finom, kulonleges.

Masutt is megfigyeltem, hogy a sorallasoknal az emberek nem nagyon torodnek a sorban utanuk kovetkezovel. Itt azonban meg erosebbnek erzem a dolgot. Mintha elveznek, hogy kihasznaljak az utolso csepp turelmi tartalekot is. Meg akkor is, ha a latoterben benne van a kovetkezo kliens.

Meg egy szilank. Nem orul Agnes hogy erdeklodom Anthony felesege, Lesa-Belle munkaja irant. Nem vilagos, hogy penzert dolgozik-e, vagy szorakozasbol, de erdekes, amit csinal. Kulcsszo: Interfaith. Ez meg kidolgozando.

28. nap - Ayers Rock

Reggelinél ujabb részlet kerül elő a háboruból. Ilonka és Ágnes kelengyéjét a Zerkowitzék budafoki pincéjébe rejtették. Ez azért érdekes, mert amikor 1994-ben kerestunk helyet a majonézuzemnek, akkor szóba került ez a budafoki pince is, amelyben egy kamion is meg tudott volna fordulni. Mi akkor csak német katonai létesitmények nyomát találtuk, a kelengye már biztonságban volt.

Reggeli után egyutt megyünk autóbuszos túrára a sziklához, gyalogséta egy vizgyűjtőlyukhoz, és a kiállitási központba. Délre érünk vissza. A gyaloglás megfelelően sikerül Ágnesnek.


Idegenvezető sofőrünk most kiváló, ismerteti a bennszülött hiedelmeket, mitológiát. A sivatagi környezet növényeit (200 növényfajta csak itt él az egész világon állitólag), bush plum, bush fikusz, blood wood, dead finish tree, desert oak, (mekkelneznimikezek!).

Sehol nincs egy szemét sem. Az iskolai drill egy része a szemetelés ellen idomit, egy kocsiból pl. semmi sem (pl. almacsutka) repülhet ki. Még a szabadban pisilni sem lehet senkit sem látni.

A fényképezés számos helyen tilos, még a kulturális centrumban is (ezt speciel nem vettem észre, ugyhogy csináltam fényképeket), mivel a bennszülöttek nem akarják/engedélyezik rituális okokból. Érdekes, hogy ez a kiállitásukra is vonatkozik. Talán inkább marketing fogás? Nem tudom megitélni. A nemzeti park területén mintegy 200 bennszülött él, és egy 10 tagu tanács irányitja az ügyeket. (6 bennszülött és 4 nem bennszültött taggal). A nyolcvanas évek közepén kapták vissza a tulajdonjogukat a bennszülöttek a területre. Minden belépőnek 25 dollár a belépődij 3 napra, amelynek egyharmada a bennszülötteké, míg a többi a fenntartás stb. ktsg.

Amugy egyetlen bennszülöttel nem találkoztunk, gyanus volt egy utépitő munkás, illetve a repülőtéren egy földi kiszolgáló. Sydneyben a kikötőben láttam 3 népművészeti reprezentánst.

Hazaérve megvártuk a shuttle buszt, amely egy shopping centerbe vitt el. Ágnes imád boltokba menni. Hasznos mellékterméke volt ennek, hogy vettünk mentazselét.

Egy étteremben ebéd, majd és hazasétáltam a sivatagos területen keresztül, Ágnes hazabuszozott.

Az utazás alatt először éreztem, hogy szivesen aludnék, ugyhogy 1 órát engedélyeztünk nekem. Közben motoros favágók jelentek meg, de a zaj ellenére jól aludtam. Utána lehetett volna uszni, de valahogy elment a kedvem, ugyhogy Ágnessel az uton készitett fényképeket nézegettük, kávéztunk, majd másfél órával naplemente előtt kigyalogoltunk a pusztába egy homokdünére, ahol egy padon megvártuk a naplementét, majd hazasétáltunk. Ágnest noszogatni kellett, és végülis hajlandó volt a kis erőfeszitésre.

Otthon megnéztük ahireket, majd vacsora után néztünk, de ezuttal nem az elegáns krokodilhusosba mentünk, hanem a plebsz közé, ahol választhatóan saját kaját lehetett főzni, vagy egy csináld magad étteremrészben húst (krokodil, emu is) lehetett venni és grillen megsütni, vagy egy harmadik helyen kisebb ételeket lehetett take-away módra kapni. Gyorsan rendeltünk itt két „fish and chips”-et, papirdobozban, és az élőzenés pados, lócás, hordós stb kellemes étteremszinben egy sör mellett megettük. Talán jobban esett, mint az előző napi vacsora. Nem kellett annyit enni ma.

Internet nem nagyon van, 10 dollár lenne 10 perc, ugyhogy most sztrájkolok. 1-1 perc telefonálás Budapestre pótolja a kommunikáció érzetét.


27. nap - Ayers Rock

ket napig nem volt internet. potolom a hianyokat. az ekezetek nem stimmelnek, mert reszben nem a sajat gepemen irok.


Ágnes be van sózva. 3 és fél órás repülőútra készülünk. Taxival a reptérre. Kialkudja maganak a legjobb helyeket, szervez, irányit, mint Ilonka, csak most már tisztelettudóbb vagyok.

Végig süt nap, a sivatagos tájat végig lehet élvezni, a változatos szinü talaj (rozsdabarna, vörös, szürke, fehér, fekete) jol láthatóvá teszi a domborzatot, es az időszakos vizfolyasok medreit, amelyekben az ausztrál sportosak folyófutóversenyeket szerveznek. Magasan repülünk, nem jól lehet a kisebb részleteket kivenni. Alig észrevehetően nyílegyenes földutakat is lehet látni, nagyon ritkán kicsi vizmedencék csillannak fel a napban. Épületek nem láthatók. Lehet, hogy sziklába épitett föld alatti lakásokban vannak? (erről láttam egy dokumentumfilmet, ragyogó lakasok épithetők a föld alá, és csak éjszaka este jönnek ki az emberek, még golfpályájuk is van, világitó lyukakkal és labdával. )

Hiába vizslatom felülről az utakat, nem látok egyetlen roadtraint sem. Ezek a nagy távolságok és a kevés vasutvonal miatti ausztrál specialitások, mégpedig 3-5 kamion utánfutót egymás után húzó szerelvények, akár 110 tonnásak is. Valamennyi kerék kormányozott, kissé hosszú a fékut, rémes szörnyeteg lehet, vajon milyen motorral. A célállomás környékén a szerelvényt szétszedik, és egyesével kézbesiti a sofőr az utánfutókat. Egyes városokba belehet menni 2-3 kocsis szerelvényekkel. Remélem látni fogok egy ilyet.

Lassan megérkezünk, napi egy nagygép érkezik, buszokkal szétszórnak minket a nagyobb szállodákba. Mindenütt sorállás, de végülis minden rendeződni is látszik. A szobával Ágnes meg van elégedve, ez a luxus az Ő ajándéka/szponzorálása. A mi Outback Pioneer nevű szállodánk egy hátizsákos és ennél magasabb szintű elhelyezéssel, sok épülettel, uszodával, fedett színnel campingjellegű felszerelésekkel. Meglepetés, hogy az éttermek csak naplemente után nyitnak. Addig shuttle járattal lehet bemenni malami bevásárlóközpontba. Nem megyünk, hanem túra után nézünk.

Nehéz olyat találni, ahol nem kell gyalogolni, vagy nem kell sokat. Végülis én gyorsan elmegyek Ulurut (ez a nagy szikla) mászni, ha tudok, és megnézek egy naplementét, Ágnessel pedig holnap reggel megyünk közösen egy buszos (és egy kicsit gyaloglós) túrára. Ezután még mindig marad időnk, hiszen Catherine tanácsára 2 napra jöttünk, de ezt még nem látom hogyan kitölteni.


Ágnes nagy ceremóniával kávéra hiv meg a szobájába, és rövidnadrágba öltözöm a hegymászáshoz.

Kisbusszal megyünk mintegy 20 perc alatt a sziklához. Mivel csak egy órát adnak a hegy lábánál, kizárt, hogy feljussak a tetőre, de amugyis kétséges a dolog. Kissé egyenetlen, de távolabbról teljesen simának látszó 40-60 fokban emelkedő hely van engedélyezve a mászáshoz, lánccal biztositva. 35 perc alatt a lihegéseimmel, pihenésekkel feljutok mintegy 150 méter magasra, és ugy döntök, fényképezek, kapaszkodom, nézelődök, majd visszamászok. 10 perccel a gyülekező előtt érkezem vissza. Ha egy órával korábbi busszal indultam volna, akkor talán ment volna. Amugy az Anangu bennszülöttekké a terület, a kő és mindenütt figyelmeztetnek arra, hogy utálják, ha valaki felmászik a szent kőre, és egyébként az életveszélyre is finoman utalnak, mely szerint rémesen sajnálják azokat, akik meghalnak, mintegy 35-40 ember évente. (leesnek, szivrohamot kapnak stb). A veszély inkább a nyári hőségben leselkedik, gondolom. A turisták egy része viszont a saját kultúrájából következően akkor szerzi meg az élményt, ha felmászik a hegyre, legyőzi azt. Na, én középúton maradtam.

Kellemetlenek a legyek, sokan hordanak szúnyoghálós sapkát, én nem vettek, ugyhogy kalimpálok a kezemmel.

Na mindegy, ennyi van, nagyon tetszik, de a sulyfeleslegem felcipelése bizony nehéz. Megint nehéz a fényképezőgéppel mit kezdeni, túl nagy a téma. Ott kell lenni, érinteni, mászni rajta.

Elégedetten szállok a buszba. Megyünk naplementét nézni. Megkerüljük a hegyet, rossz oldalon ülök, nem látok semmit a kisbuszból. Fellázadok, de nincs igazam: a túrában nincs benne, hogy a buszból jól ki lehet látni. Van hegymászás, séta, és naplemente. Slussz, mondja a sofőr udvariasan a hepciáskodásomra. Az utastársak hallgatnak, egy lány felajánlja a helyét, de sértődötten visszautasitom. Szóval utálhatnak egy kicsit, joggal.

A naplementenéző helyen megnyugszom, minden ugy jó, ahogy van. 20 perc alatt látjuk a szinváltozásokat, szép, nyugalom van. Hazafelé a buszban hulla csönd, de már nem az utálat miatt hanem a látvány miatt.

A szállodában Ágnes vár, jókedvűnek látszik, pihent, olvasott, sétált. Megyünk vacsorázni. Svédasztal.

Krokodilsaláta (kemény hús, iztelen), marinirozott kenguru (ragyogó: marhanyelv és sonka keveréke), tevehússaláta (száraz marhahúsra emlékeztet), kenguru carpaccio (csak szép, de nincs sok ize), emu kolbász saláta (szürke szin, semleges iz, feledhető), barramundi (délázsiai, ausztráliai hal, bennszülött rajzok modellje, finom), meleg étel is van kenguruból, meg krokodilból. Nem szerettem meg a krokodilhúst. Jobb volt az, amit Ilonka főzött ezen az álnéven.

Még két finomság: mentazselé (édes, sülthúshoz eszik, ugyanúgy, mint a mentaszószt, de az ecetes és sós, ez meg édes.), és Pavlova, egy lágy habcsókszerű édesség. Vajon a neve honnan lehet?

Most egy kicsit sajnálom, hogy Uruguayban nem kóstoltam meg a nutriát és a nandút.

Beszélgetés közben Ágnes elárulja averzióját a tevehúsról eszébe jutott lóhússal szemben. Háborús emlékek szakadtak fel belőle. Mivel nagyapám huszártiszt is volt és mindig lovak között nőttek fel Ilonkával együtt, a háborúban nem tudták megenni a lovat, az éhség ellenére sem. Innen aztán sokminden jön elő. Nekem ismeretlen történetek, mely szerint nagyanyámat, nagyapámat elvitték a gettóba, Ágnes még a menet inditásánál megszökött. Csak 45 februarjaban sikerult oket megtalalni a gettoben. Nagyapám testvére (Mandy Laci bácsi) a dunaparton végezte, és más rokonok (Géza) Kétnyárpusztán estek áldozatul, nem kellett sehova se menniük, házhoz jöttek a nyilasok. Rémesek voltak a nyilasok, mondta elmerengve. Ágnes szökése után egész nap egy nyilvános vécében rejtőzködött, nem vette fel a sárga csillagot, hanem elment Ilonkához és apámhoz, akik már együtt voltak és papirokat hamisitottak. Mivel akkor apám már katonaszökevény volt, amikor jött valaki, vagy gyanus helyzet volt, akkor beágyazták és az Ágnesnek kellett rajta feküdni az ágyban, hogy ne látszódjon. Jó buli lehetett, Ágnes nevetéséből következtetve.

Péter bátyámról is emléke van, mely szerint 1945 februarjaban apámmal együtt mentek keresni a gettóban, és meg is találták, de hogy hogyan, arra már nem emlékszik. Arra sem, hogy hogy hozták ki. Végülis a Péter is a Szent István parki lakásban szabadult fel (vagy meg? Ez milyen hülyén hangzik!)

A háború utáni időszakról mesélte, hogy az ügyintézési valuta Chesterfield cigaretta volt, a fontosságtól függő darab (nem csomag, az túl nagy érték volt). Az ugy került elő, hogy amikor 1948-ban ki akartak vándorolni Dél-Afrikába, akkor adóigazolást is kellett szerezni, és nagyapám legnagyobb ámulatára az igazolás megszületett. A kivándorlás/kiutazás azért volt sürgős, mert nagyapámat már egyszer bevitték az Andrássy út 60-ba (erre a cimre igy pontosan emlékszik), és azzal vádolták, hogy külföldről kapja a pénzt és ezzel kapcsolatosan veszélyessé kezdett válni a helyzet. (érdekes, hogy néhány éve telefonon beszélgetve az a szót használtam, hogy ők elmenekültek volna Magyarországról, és ezt Ágnes kereken, és hosszasan visszautasitotta, és előadta a fedőtörtönetet, amit anyám is egész életében mondott, hogy 1948-ban útlevéllel, hivatalosan ment ki 5 éves munkavállalási szerződéssel, csak közben államositották a céget Magyarországon, és hát szegényeknek a szerződés miatt kint kellett maradnia.) Most akkor megérkeztünk. A dolog kerek.


Ezeket a történeteket még nem hallottam (lehet, hogy csak szisztematikusan elfelejtem?). Azt mondja, nem is meséli senkinek, csak most a tevehús hozta ki. Igy kimaradt a Roelof családi történetéből, amelynek még nem kaptam meg egy példányát, holott már Ágnesnek van állitólag. Amikor valamit fel akartam irni a mese közben, akkor rámszólt, hogy ne irjam.


Sunday, May 11, 2008

26. nap - Sydney

Reggel megis ugy dontottem, hogy Agnessel reggelizek, es majd egyutt megyunk el. itthonrol.
A keszulodes hsszura nyult, ugyhogy mar nem volt erdemes a kiszemelt muzeumba elmenni, igy egy kicsit autoztunk, megnezni a gyerekek iskolait. Agnes az auto kormanya mogott jol erzi magat, kisse elmelazva vezet, sok dudaszot arat. Gyalogoni nehezen tud, igy az autozas latszik megoldasnak.
Anthony es Catherine (amig meg nem mentek Svajcba) minden gyereke mas maganiskolaba jar. A Scots Colegerol mar volt szo. Lucy anglikan suliba jar, a bat Mitzvah-zo Ciana (Julia volt osztalytarsa) nem vallasos suliba, mig testvere, Elliot zsido iskolaba jart. Szoval eleg vegyes a kep. Mindket csaladban van penteki gyertyagyujtas, ceremonia, stb, ugy tunik senki nem igazan vallasos. Legalabbis kerdeoskodesem ezt az eredmenyt adta. A szokas, a hagyomany a fontos. Ezert meg heberul is meg kell tanulni olvasni.

Ebedre Anthonyekhoz voltunk meghiva. rajtunk kivul meg egy vendeg, Lucy iskolatarsa es annak apja, egy egeszsegbiztositasi szakerto (Usa-beli es argentinai tapasztalatokkal). Anthony (civilben katonai szakacs, meg a delafrikai hadseregbol) fozott, "leg of lamb" nemzeti eledelt. Az izek nekem Agnes 1965-os foztjere utaltak vissza, megilletodotten ettem meg.

Ebd utan a ket gyerek villamjeleneteket adott elo, jelmezben, jo humorral. Lucy tehetsegesnek tunik.

Agnes hazamegy. Mi Anthonyval kutyasetaltatasra megyunk, az ocean fele egy szep parkon keresztul, majd az obolhoz le, tropusi erdokon keresztul mintegy 2 oran at, dombrol fel es le. Kisse kifulladtam, eloszor az utazas alatt.
Ezutan bementunk a varosba, megnezni megegyszer jobban a Bondi Beachet, es mas strandokat, a King's Cross es a Paddington negyedeket. kaveztunk, majd haza.

Agnes izgul a holnapi ut miatt Ayerst Rockba, amirol majd holnap.

25. nap - Sydney folytatas

Az Opera kotelezo gyakorlat, persze szabadon valasztott is. A felulete nem olyan, mint gondoltam, fenyes feher es kevesbe fenyes szurkebb csempekbol van kirakva, es szepen visszaveri napfenyt.
bemenni nem volt erdemes, mert mind az 5 szinhazteremben eloadas volt. Korbesetalni meg elvezet volt. Talan meg lesz alkalom bemenni.
Az opera melletti Circukar Quay-nak nevezett varosresz kikoto, setater, mutatvanyosok fellepohelye, es ott van a Kortars Muveszeti muzeum (MCA), ahol 3 kiallitassal is elszorakoztam. Speci ausztral jelentosege van az oslakos muveszek fakeregre festett naiv muveszeti munkainak. Volt meg Fiona Hall, es egy San Diegoi kortars kiallitas. Ezekkel jol telt az ido es sitenem kellett vegul haza, hogy idoben elerjuk a Bat Mitzvah utani bulit.

A buli egy 3 szintes setahajon volt, a Rosebay obolbeol indulva. Az obol egy hidroplan repuloter, az elso sydney-i repter volt. Sok tini, ricsaj stb. Visszafogott szulokkel, baratokkal. Az also szinten diszko, vetito, bufe, tancgep (!) stb. Felette etterem a felnotteknek kulon elo beat zenekarral (2 hobby zenesszel), legfelul pedig kilatofedlezet a panoramahoz. A hajo beuszott a harbour hidon tul, es igy mindent jol lehetett latbi. Az obolben elg nagy hullamok is voltak, ugyhogy imbolygott a hajo, tobben tengeri betegek is lettek (pl Lesa-Belle).

Anthony nem szereti a tarsas eletet, ugyhogy csak velem beszelget, Lesa-Belle csak sapadtan tur, Lucy es benjamin, es persze Agnes is, elemeben van. Fenykepezogepemet otthon hagytam, igy Agnes gepet hasznaltam. A formalis resz velos, vidam jol szerkesztett beszedeket hozott (apa, anya, nagyneni, baratnok). nagy gratulaciok, emlekezes Izrael 60. szuletesnapjara, egy kis Hitler es holokauszt, a tinik nem igazan veszik. 2 video0sszeallitast csinaltak az osztalytarsak. Vegul a kislanybol nove valtozott Ciana roviden koszonetet rebegett.
A bulin mintegy 300-an voltak. kaja vacak volt, a helyemet valahogy elfoglaltak, a tetore felvittunk egy-egy tanyer kajat anthonyval, es ott dumaltunk, ettunk.
Minden nagyobb epuletet kitargyaltunk, foleg azokat, amelyekhez az o ceguk szallitotta az acelt. Anthony (SIVE) egy nagy acelnagykereskedo vallalat egyik vezetoje. (tobbszazmillio dollar forgalom, mintegy 500 eto acelforgalom/ev).
Ezenkivul nehany mernoki informacio tole:
- a hires harbour bridge pilonjai csak kozmetikai celokat szolgalnak, mert a csupa fem nem lett volna olyan szep. A hid a hotagulas miatt gorbul, ezert a pilonok nem is ernek hozza.
- az operahaz palyazatot csak skiccekkel nyertek meg. Az epitesnel rajottek, hogy nem fog sikerulni megepiteni veges ido alatt, hacsak nem tervezik at ugy, hogy a betongerendakat egyetlen valtzo hosszusagban alkalmazott sablonnal lehessen kionteni, azaz valamennyi gorbulet azonos gombfelulet resze. (nem ellenoriztem).
a hold a deli felgombon forditva latszik, ezert ha C, akkor dagad, ha D, akkor csokken.
- deli sarkcsillag nincs, sot a sarkpontot jelolo helyen az egbolt lenyegeben ures, fekete. A del keresztje hosszabbik atlojat 5szor felmerve jutunk el a deli sarokpont iranyaba egyebkent.
- Benjamin iskolajaban minden gyerek kap (a szulok fizetik, maganiskola) egy szuperkonnyu notebookot, minden diaknak azonos konfiguracio, szoftverek stb. Kotelezoen vinniuk kell a suliba, egesznapi hasznalatra eleg az akku. A kezirasuk nagyon gyenge, de ezt majd megoldjak.

Saturday, May 10, 2008

25. nap - Sydney

Korai ebredes, 5-kor. Valahogy megint nem vagyok sem almos, sem faradt. Nem nagy baj.

A mai nap leirasa talan egy kicsit tul aprolekos, akit untat, figyelmeztetem. (PgDn)

Olvasas, turistacelok kigondolasa, hogy lassak is valamit, mert itt van mit, nem Jacksonville-ben vagyunk. Internet, Klubradio, szallodarendeles Shanghaiba. Kavezas, makoslepeny a magyar pektol (tegnap turos batyu volt. A pekuzletet Wellingtonnak hivjak, es valahogy szegyelli kiirni, hogy koze van a magyarokhoz, pedig flodni, dobos, eszterhazy, gesztenyepure is).

Takaritono jon Agneshez, mosast rabizom, ki is vasalja a vasalando ingeimet.

nagy a keszulodes, mert bat mitzvah-ra megyunk. a zsinagogaba (amirol kiderult, hogy nemcsak templom, hanem iskola, ovoda, stb is egyutt, kesz muvhaz. A delikvens egy ismeros gyerek, Julia (Agnes most Svajcban elo unokajanak, Catherine lanyanak) osztalytarsnoje, Ciana.

Agnes pikirt, humorizal, el akar kesni, nem szereti a hosszu ceremoniat. Fiatal szoke, rejtett geppisztolyos husz ev koruli gyerek vizsgaztat, majd bemehetunk. Az elomerkozesnek vege, eppen kezdodik a bat mitzva. Sajnos tilos fenykepezni.

Ugy tunik, mindenkit lattam mar valahol. A rabbi 28 eves, megnyero, humoros. kb 150-en lehetunk. Vegre hasznalom az unneplo, mellenyes oltomnyomet es a masik cipomet.

Minden nagyon unnepelyes, de konnyed. Ezt fokozza Agnes renduletlen viccelodese. A teveszteseknel mosolygas, a vicceknel rohoges. Nagyon sokan jutnak szohoz, hol heberul, hol angolul. SAjnos, van , amikor az angolt sem ertem jol a kiejtes miatt, de heberul aztan meg meginkabb nem. A Tosatmasters club jut eszembe a sok nyilvanos beszed miatt, hiszen ezt a ceremoniat fel lehet fogni beszedgyakorlatoknak is. Mindenki nagyon igyekszik, amit ertek, az szepen van fogalmazva, jol eloadva.
A templomi hirlevelet olvasom kozben. Holnap, reggeli a rabbival 5 dollar reszvetei dijjal. valoszinuleg ez a legolcsobb reggeli a varosban. erdekes szo a hirlevelben: Yahrzeit (a halalozas evforuloja. - valszeg egy ujszulottnek minden vicc uj). 4-bol 2 huszoneves noi rabbi van. Egyeb reszletek majd fenykepen.

Ciana, az avatando gyermek szep - vilagi - szekfoglalo beszedet mond a bunok es buntetesek aranyossagarol, elitelve a halalbuntetest, es javasolva, hogy a buntetes soha ne legyen sulyosabb, mint a buntett maga. A beszed a gyermek felnott gondolkodasat, felelossegerzetet hivatott valoszinuleg kifejezni. Nagy tapsot kap. Nekem is tetszik.

A ceremonia kozben eljutunk a toratekercsek kivetelehez, majd a leanyzo kezebe adjak, alig birja el, nagyon igyekszik, kozben szepen olvas heberul, kisse akadozva, majd korbeviszi a tekercseket, es a ferfiak az imakendovel, a nok az imakonyvvel megerintik aldaskeppen.
A tekercseket vegul szetszedik es a sokszereplos eloadas kereteben minden erintett olvas belole. Ciana is szepen felkeszult, idonkent ugyan beleakad a nyelve, es ekkor hagyjak egyedul megoldania helzete. A rabbi is eltunik a szinrol, majd a nehez resz utan visszajon es segit.
Az egesz ceremonia inkabb vilagi, mint vallasos, alig van spiritualis resze. A beszedek unnepelyesek es a manak, meg kifele a kozonsegnek szolnak elsosorban.
A korus 4 tagu, kivalo, egy profi operaenekessel kiegeszitve.
Most van Izrael 60. szuletesnapja is, ima, megemlekezes, foglyulejtett katonak nevsora, Myanmari 100 erzer aldozat, es megsegitesuk.

A ceremonia utan koktel, nepszeru neven kidush, koser bufe, tarsasagi eletre. Small talk orgiat ul, de azert mindenki megkapja, amit akar. Agnes elemeben van, bemutat, udvozol, idojarasrol beszelget. Ilonkara sokan emlekeznek, engem is tobben azonnal nevemen szolitanak. A rabbi is erdeklodik, a forabbinak meg Agnes mutat be. Minden olyan kereknek tunik.

Vegulis orulok, hogy nem uszni mentem reggel Lesa-Belle-lel.

Agnes kisse csalodottan veszi tudomasul, hogy nem megyek vele kavezni, hanem elszokom vonattal a varosba, amig on delutan az esti buli elott majd pihen.

A belvarost kormetro szolgalja ki. Bemegyek a kozepebe, az operahoz.
folyt kov.












AAAAAh. Almos vagyok, majd holnap folytatom. bocs.

Friday, May 9, 2008

24. nap - Sydney

Agnes fogadott. A vamon nemcsak a friss elmiszerekre, hanem minden elemiszerre vadasztak. Vegulis a paprikat nem talaltlk meg, de a csokis mustart, meg a dulce de leche-ket sokaig vizsgalgattak, miutan nagyon letoltak, mert alairtam, hogy nincs nalam elemiszer.

sikerult ket helyet elfoglalnom a repulon, viszonylag jol aludtam. Jo remenyekkel vagtam neki a tovabbi ebrenletnek.

Agnes kis, helyes lakasaban kaveztunk, interneteztunk, kicsomagoltunk, kepeket nezegettunk. Szoval csaladi elet.
Ezutan sokszori nekifutasra elmentunk autoval varost nezni. Postan feladtam 8 dollarert 1 oldal faxot kinaba, hogy vegyek le a 60 dollart a kartyamrol. A postan 2 a4-es urlapot kellett kitolteni, kulonbozo szinu masolatok lettek belole, pecsetek is ra. Aszontak, hogy valaki egyszer beperelte a postat egy fax miatt, es igy lattak helyesnek.

Megyunk, megallunk. agnes a sajat vilagat mutatja, bevasarlokozpontok, boltok, kavezok, ettermek. Azert felulunk az egysinu magasvasutra, megnezzuk az operahazat a parkolo bejaratatol, kimegyunk a strandra, ugyancsak hasonlo setuppal. Tobb kort mentunk a felhokarcolok es parkok kozott. Terkepem az utikonyvben hasznalhatalan, Agnes;i szintugy. de egyelore nem talaltam jo terkepet.

Delutan hazajottunk, tovabb tortem a fejem, hogy hogy lehetne internetcsatlakozast csinalni az en gepemre. Agnes gepen nincs szovegszerkeszto es Mac, igy nehezen tudtam a megirt blogot feltenni. hasonlo esetekre> a fajlt fel kell tenni a
Sikerul egy ujgur ettermet talalni, ahol ettunk 5 db husostaskat, finom igazi paprikakremmel.

hazaterve az internetet probalom megoldani, hogy az en gepem is csatlakoztathato legyen. de nem megy. Agnes gepe Mac, es nincs rajta word, ill mas szovegszerkeszto, ugyhogy a google docs-ot kellett hasznalnom.

Skype Zsuzsaval, brigivel, majd whiskyvel kezitjuk elo az estet. Megnezzuk veronica montazsgyujtemenyenek fuzetben kinyomtatott darabjait. nagyreszet meg nem lattam, ragyogoak. sajnos, ez az alkotoi periodusa mar lezarult. Majd lesz mas.

Kitalaltak, hogy Agnes Melbournebe is lekiser, ugyhogy nagy izgalomban van.

Este anthony-ekhoz vaoltunk meghiva, de Anthony nem ert vissza perthbol, ugyhogy nelkule volt az unnepi gyertyagyujtas, ima, enek, barchesz stb. Ragyogo belszin volt a vacsor. A 10 eves Lucy nagyon faradt volt, mert egy 3 napos iskolai kirandulasrol erkezett, mig a 14 eves, 188 cm magas Benjamint a zsinagoga korusabol szedtuk ossze, es figyelhettuk hatalmas energiajat, es izes ausztral kiejteset. A gyerek dobolni es hegedulni tanul, egz kis bemutatot is kaptunk.

Lisa-Belle/lel keveset beszelgettunk, majd holnap. Reggel kivisz a Bondi Beachre, o futni fog, en uszom. Lehet, hogy ott sem fogunk beszelgetni sokat.

ennyi, MOST megyek aludni, a jet-lag elmulasztasa erdekeben.

Helyesbites: Kati kanadabol helyesbitett: az idezett (agressziocsokkento temaju) weblap helyesen www.rootsofempathy.org

23. nap - ez marad ki

ld datumvonal atlepese. Talan erdekes, keveset utazo olvasoimnak, hogy a repulon mar nem kozos filmnezes van, hanem hatalmas valasztek, amelybol egyeni osszeallitas van. Mozi, tv, jatek stb.

22. nap - San Francisco

Utolsó amerikai nap.

6-kor kelés, meleg öltözet, irány a horgásztó. Van egy pár horgásztó a környéken. Horgászengedély megvan. 4 dollárt kell fizetni minden horgászatért, és ezért max 5 halat lehet kifogni. A négy dollárt számozott zacskóban be kell dobni egy ládában, és az arról letépett számot meg kell őrizni.

A tóba az állami haltelepről hozzák a pisztrángokat, és ezt lehet ki horgászni. Szép idő, csend, futók, biciklizők sétálók. Senki nem liheg. Fly fishing a divat George-nál, szépen tekergeti a zsinárt, meg hajitja el. 4-5 helyen próbálkozik, másfél óra alatt fogott 3 db-ot, és elvesztett másik hármat, leszabadultak a horogról.

Hazamentünk, a halakat megtisztitotta, az egyiket megsütötte és a maradék oldalassal megettük.

Bcsomagoltam a cuccomat. George fényképeit elfelejtettük letölteni, pedig sok olyan van, amit én az akku kimerülése miatt időnként nem tudtam felvenni. Nem baj, igérte, hogy megkapom őket.


Végignéztem a maradék fényképalbumait, sok röhögésre adott alkalmat a dolog. Kivadásztam egy képet Ilonkáról, és két másikat Marikáról oxigénmaszkban, Jade és George társaságában, halála előtt.


Ezután óriásfenyőnézés, nem a legnagyobbakat, csak olyan kb 1000 éveseket, és csak 70-80 métereseket. A legnagyobb fa egy kicsit odébb van és, több, mint 110 méter magas. Muir Woods a neve ennek a parknak (www.nps.gov/muwo). Sok látogató volt, és többnyire némán, vagy halkan beszélve mentünk, a hatalmas fák mindenkit tiszteletre intettek.

A fényképezőgépnek ezesetben alig volt haszna, egyszerűen nem lehetett befogni a fákat a képmezőbe. Pótcselekvésként részleteket fényképeztünk. A fenyők jó nagy trületen élnek, és a ködös időjárás kell nekik, mert magas viztartalmuk van. Emiatt is (meg a tannin miatt, és a különlegesen vastag kéreg miatt is) elég jól birják a tüzet. Nemcsak magról, hanem rügyről is tudnak szaporodni, és egész facsaládok jönnek igy létre, szorosan egymás mellett több fa.



Megegyeztünk George-val, hogy ma én fizetek mindent, ugy érzem, jól esett neki.

Kávéztunk egyet, majd hazafelé a Golden Gate hidon jöttünk, majd a Mission negyedbe vezetett, ahol a egy mexikói kis koszos fast food étterembe vitt taco-t enni. A környéken minden spanyolul volt kiirva, olyan volt mint a chinatown spanyolban. Csak szegényebb, és a boltosok egy része kinai volt. Itt a salsa még nekem is ehetetlenül erős volt, és darabos, hidegen készült. A helyzetet csak az ital javitotta, ami sárgadinnyelé volt. Egyszerű ötlet.

A taco egyébként egy lepényre feltett mindeféle zöldség és sült hús, hasonlitott a pitára az egész, de kézzel kellett összehajtani a zöld és piros szósz rátétele után. Az órási tekercses ugyanilyet hivták burritónak. Mivel csak egy kis darabot kértem, maradt étvágyam, ezért George még elvitt egy Salvadori étterembe, hasonló szinvonallal, de ismerős pincérhez. Itt a menü pacalleves volt, némileg eltérő izesitéssel a mienkhez képest, másrészt egy pupusa+cortado elnevezésű nemzeti étel sajttal töltött forró lepénnyel, amelyre édes kaposztasalátát és salsat kellett tenni. Ez a salsa már ehető volt, jobban hasonlitott a mienkhez.


Még beszélgettünk evés után, kiderült, hogy egy salvadori leányzó is volt a szerelme egy időben innen a vonzódás. George nagyon elfáradt, már harmadik napja alig alszik miattam, mert valahogy én nem vagyok álmos. Valószinűleg az apnoe-je miatt nem tud mélyen aludni. Szóval sürgősen alvásról kellett gondoskodni. Bementünk a belvárosba, ahol Gerry (Jade férje) boltja van, mert ott van egy divány amire le lehet feküdni. Elképesztő rendetlenség, és kosz. Óriási kontraszt a lakásukhoz. Gerryék tulajdona a ház, és a bérbeadás az egyik üzletáguk. A másik pedig számitógépes képfeldolgozás, valamint kereskedés. Én biztos nem mennék vevőnek sz ő boltjukba.


Délelőtt Gyurival telefonon beszéltünk a Berkeley-i magyar klubról, de végülis lebeszélt róla, mondván, hogy nem a reptér felé van, és csak dumaparti, főleg ott lévő magyar diákok járnak oda. Nem lesz érdekes. Ellenben javasolja, hogy menjünk el a kolumbáriumba, mert az lenne nekem az érdekes. Sajnos ez sem jött össze, de majd interneten megnézem, hogy mi ez.


Addig sétáltam egy kicsit, de nem jutottam sehova, rövid volt az idő. 6-kor elindultunk a kábelvillamoshoz, sétáltunk egy kicsit az Union square-en. Avillamos technológiája rémes.

A villamossal elmentünk a kikötőig, ott ittunk egy ir kávét, (állitólag ott találták ki (www.thebuenavista.com)).


Vissza a kocsihoz, kis körút a parton, majd reptér, búcsú. ?ég televásároltam a kocsi tankját benzinnel, hozzájárulásként.


Fotó stock. George szeretné kiegésziteni a jövedelmét, és többezer fotóját fogja áruba bocsátani az ilyen jellegű szájtokon.


Magyar útlevél. George sem tudta, hogy magyar állampolgár, és csak kérnie kell az utlevelet. Egy kicsit rémüldözött, de láthatólag elkezdett gondolkodni. Ugy tűnik, hogy szivesen menne másm országba a nyugdijas évekre, mert fél, hogy nem jön ki a pénzéből. Még heti 3 napot dolgozik műtősként, de szerintem Argentinába, Uruguayba azért is ment, hogy a megélhetésről tájékozódjon. De biztos nehéz lehet neki otthagyni Jade-ot, meg a többi barátot. Meglátjuk.



Ellopják a pénzt. Gyuri korábbi története arról, hogy hogyan lopják a pénzt a szocik, meg a szadesz. Ha adva van egy cég, amelynek valamilyen kutatási projektjére megitélnek 5 millió dollárt, akkor ezután a céget el lehet adni, mondjuk 3 millió dollárért, és igy az a pénz már tisztára van mosva. Nagyságrendekkel ügyesebbek szerinte a mostaniak.


Megint , illetve még mindig tetszenek az ujságárus dobozok az utcasarkokon. Kevesebb ujságos van, az biztos. De mi lenne itt az én folyóirat- és ujságcsemegéimmel?


Ezennel befejezem Észak-Amerikát, a fejem már Ausztráliában van. Még a képeket feltöltöm majd a picasa-ra.


Érdekesség a repülőn. Személyre szabható műsor van. Filmek, tv műsorok stb. ügyes. Megnéztem egy kétAusztrália filmet.

Unalmamban a notebookomat is böngésztem, és belenéztem az egyetemi évfolyam cimlistába,mert gyanitottam, hogy többen is vannak San Franciscoban. Hát bizony, Dreger (Gyöngyvér és Nádasdi Laci és Krisztina. Hát ezt jól elszurtam. Ne is beszéljünk róla. :(

Késő bánat.




Wednesday, May 7, 2008

21. nap - San Francisco, Napa Valley

Na, ma sokminden irnivaló van, csak idő nincs.

Reggel George ki akart tenni magáért, és egy omlettet szolgált fel, mintegy 30 perces kemény munka után. 12 tétel került az asztalra, az omlettben 12 hozzávaló, amiből az egyik egy kanál tejföl a tetejére.

Nagy ceremónia keretében megettük, nézegettünk egy kis családi képet, majd elindultunk Jade-ért, George barátnője házához, aki egy nagyon szép helyen lakik a férjével. Hm. Korábban George is ott lakott, de néhány éve elköltözött. George korábban Jade-dal jött Budapestre látogatóba. Jade kirobbanó örömmel fogadott, körbevezetett a házon, George a kerten, kávéztunk, majd elindultunk Napa Valley-ba borkóstolásra.

Piknik kávét, mogyorót, rágcsát hoztunk termoszban, de amint megérkeztünk gyorsan egy nagyon hires francia cukrászdába (Bouchon) kellett bemenni áhitat miatt. Ragyogó idő, kellemes hangulat. Jade-del egy kis politika Tibetről, Taiwanról meg az amerikaiakról itt, kinaiakról Kantonban, ahonnan Jade származik.

Továbbfolytatva az utat egy bozót- és fanyirás helyszinén egy loquat fát nyirtak, és Jade-ék azonnal összeszedték, elkunyerálták az összes levágott ágat, gyümölcsöt. Nem volt más ez, mint a diósjenői szép napok reinkarnációja.

Még egy hires és szép és kitűnő étterem, French LAundry. Csak bementünk, megnéztük, áhitat, kijöttünk.

A borászatokhoz közeledve feltűnt, hogy a szőlőparcellákban sok helyen gázzal hajtott propellerek, ventillátorok vannak a talajmenti fagy, elfagyás ellen. Másik érdekesség, hogy minden szőlőben csepegtető öntözés van minden egyes tőkére. Termelékenység. A sorok végén sok helyen rózsák vannak, rovar(el)csalogató szerepben. Disznek sem rossz.

Silverado wineyards. Kóstolás 4 fajta borból 15-15 ml 10 dollárért. George-val ketten kóstolunk egyet, Jade nem isz. Kastély, elegancia, kert, park, nagyterem, kisterem, gépek stb. Ahogy kell. Az irodai folyosón francia plakátok, köztük egy Amerikában nem pc plakát, a Ratatouille (nálunk lecsó néven játszott) francia film francia plakátjá, ahol egy gyerekfej és egy pohár vörösbor együtt látszik. Szörnyű. De azért itt titokban szeretik.
A borászat 1880 körül fejlődött ki, főleg francia emigránsok révén, de 1906-ban a földrengés miatt 4 szezon kimaradt a nagykereskedők tönkremenetele miatt, majd az alkoholtilalom bevezetése tett be a termelésnek, végül a II. világháború. 1950-re viszont kivesztek a borászok, ezért ujabb francia bevándorlókat szereztek, és 1974-ben már aranyérmes boruk lett. 1980-ban már ugyanannyi bort termeletek, mint 1880-ban.
Ezért van nagyon sok francia utalás a környéken.

Turnball Cellars 20 dollárért 4 bor kóstolása, de itt még a kert, ház, napsütés stb hangulat mellett fotó kiállitás is van. (Yousuf KArsch, Cole és Edward Weston, Eliot Porter). George fotózik, korábban tanulta és nagyon lelkes. Mindenkinek tetszik, jó ötlet a borokat lassan szürcsölve fényképeket nézegetni. Gyorsan még vettem egy kis csokis mustárt, majd tovább.

Olasz fűszeres, narancsfák ölén. Minden olasz jellegű dolog, régi családi örökség hasznositása. Varázsos ez is. ld fényképek (később).

Ujabb megálló egy olasz étteremnél, vicces szobor.

Az egész kirándulás során csak a szépet láttuk, csak szépet láttunk, és feltehetőleg a borok ebben nagyot segitettek.

Vissza San Franciscoba, Jade bátyjának (Wilson, 50 körüli kantoni kínai) éttermébe (Ming's diner) vacsorázni. Wilson a szakács, napi 500-600 adagot készit, elég gyorsan dolgozik. Az étteremből mintegy 20-25 ember él részben, ill egészben. A nagy klán feje Wilson, és a többiek, amikor kell bedolgoznak. Jade is beáll, a férje is. George nagyon otthonosan mozog, végigvezet a konyhán, raktárakban. IFS nem hiszem, hogy van náluk. A halak belét tépik az egyik sarokban, mig a nagy rákokat verik szét mellettük. Férlenézek. Az étel íze akkor jó, ha frissen ölik az állatokat. Kantoni kaját főznek csak, a környéken sok kinai él, az étterem dugig van, a családnak, nekünk is várni kell szabad asztalra. Addig kapunk egy kis vörösbort és főzőtt sült malacherét. Jól esett rá a bor.

A mosdóban nincs viz. Mindent evőeszközzel fogok enni.

Végre szabad asztal, az addig megismert családtagokkal körülüljük, nagy lakoma kezdődik, csak én lógok ki az összeszűkült gyomrommal. A fő étel a Hot Pot, amelynek a kantoni fondü nevet adnék, egy osztott lábosban az asztalon lévő gázmelegitővel forrásban tartott két leves. Egyik fűszeres (hússal, a husoknak), a másik semlegesebb és világos (hallal, a zöldségeknek). Mindkettőbe halpasztát kennek azért lassanként bele. Vékonyra szeletelt borjú, marha és sertéshúsokat, húsgombócot, zöld leveleket (pitypanglevél [Dandy Lion green]) stb lehet beletenni, majd 10-20 mp után kivenni, és megenni.
Egyéb érdekességek:
- forró, majonézbe hengergetett körbekarikába hajlitott rák sült dióbéllel.
- zöldtea fagylalt

Igazából nem is a kaja az érdekes, hanem az otthonosság, az önfeledt zabálás, amelynek során már nemcsak George van örökbefogadva, hanem én is.

Felmerült, hogy nem láttam még a Giant Redwood-ot, és ekkor olvasókörré alakultak, és telefonkönyvet, valamint ami még olvasható újság volt, nekálltak mindannyian keresni nekem egy busztúrát holnapra. Találtak, de nem vették fel a telefont.

Jade ajándékokat küldött a családnak, és én kaptam egy meleg dzsekit. Nem mostanra kell.

hazafelé Georgenak leesett a tantusz, hogy még nem sokat láttam a belvárosból, ugyhogy elindultunk, városháza, könyvtár, operaház, stb. Szépen kivilágitott, jóleső séta, miközben sem enni, sem inni nem kell.

Van itt még valami. Napok óta szeretnék egy faxot feladni Sanghaiba, de nem sikerül. Nem működik, vagy nincs, legalábbis abban a körben ahol én mozgok. Vadászunk egy copy-shopra, de nem sikerül. Majd Ausztráliából, legkésőbb.

Holnap koránkelés. Megyünk horgászni reggelire, majd közeli óriásfenyők illetve a belváros szerepel műsoron. Este 6-kor pedig lehetne menni a Berkely-i magyarok dumapartijára (Lázár Gyuri küldte át a meghivót). 22.45.kor indul a gépem, még nyitottak az opciók. Nem biztos, hogy holnap tudok este irni, ugyhogy csak magyar idő szerint 8-án este/éjjel fogok csak jelentkezni (amikor 9-én reggel megérkezek Sidneybe.)

Tuesday, May 6, 2008

20. nap - San Francisco, Berkeley, Oakland

Már tul vagyok az utazás felén.

Reggeli egy francia péknél, finom péksütemény, kávé, napsütés.
Autózgatás Berkeleyben, a levegőt szivni a Telegraph avenue-n és környékén. Csupa hátizsákos fiatal, főleg lányok vánszorognak az egyetemi épületek felé. Talán hosszú volt a vasárnap, fáradtnak látszanak, de aranyosak.
A legendárium szerint Berkeleyből indult sokminden, lázadás, recycling, és a "challenged people" kezelése concept, George szerint.

Bay Bridge, commuter lanes (olyan sávok, ahol csucsidőben nem lehet csak egy ember a kocsiban. Van, aki állitólag felfujható babát rak maga mellé.)

North Beach. George régen itt lakott. Kedvenc még létező, ill. már bezért kocsmák, éttermek, sörözők, kávéházak, kisboltok füzére, ez az idegenvezetőm programja. Sok ismerős köszönti, utcai művészek, boltosok, pultosok. Az egyik kocsmában egy ismerős sakkfeladványon töpreng, beszállunk. a szerző Benkő Pál egy 1990-es cikkéből. Megvan a megfejtés, én egy óra után elolvasom. Szellemes. Iszunk egy kör Anchor Steam nevű sört, majd tovább bámuljuk az olasz negyedet. Egy kis román boltban megszemlélünk néhány kerámia kést, de még mindig drágállom, pedig 100 dollárért kettőt is lehetne kapni.

Kinai negyed. felismerhetetlen nyersanyagok, kaják, anyagok, csodák.
Durian, és sok egyéb. Fényképek hamarosan elérhetők lesznek.

lekéstük a parkolóórát, 40 dolláros büntetést kapott George. Kissé megfájdult ettől a feje.

További autóstúra, a görbe és meredek Lombard utca, egyéb meredek utcák, szép kilátás, cabel car. Coit torony, érdekes freskókkal, szép kilátással, gazdag emberek adománya.

Felvesszük Lázár György druszát, akivel George véletlenül ismerkedett meg néhány éve. Ugy tűnik, nem vagyunk rokonok, bár nem lehet kizárni, csak éppen nincsenek meg a dokumentumok. lásd.
További autós városnézés. Golden Gate környéke, Twin Peaks (sajnos ködben, nem láttunk semmit), Haight (volt hippiközpont utca), mellette Golden Gate parkban kezdett pl Allen Ginsberg kezdett itt fellépni. A Red vic mozi.

Gyuri egy modern új zsinagógára hivja fel a figyelmet, de sajnos zárva van, és a fényképezőgépenből kifogyott a kakaót. Website-ot nem találtam az épületről.

Vietnami étteremben ebédeltünk, emlitésre méltóan finom levessel, nyers vékony marhahússzeletekkel, és csipős chiliszósz szilvalekvárkrémmel.

Olympic (Golf) Club, a krémek krémjének. Beautóztunk, meg ki. A nagyságoktól (pl. Tiger Woods) kilélegzett levegő molekuláit befogtuk. :)

Fort Funston kilátó, II. világháborús erőd a japánok elleni védelemre, sárkányrepülő (hang glider) terep, ma éppen repülők nélkül.

Fly casting pálya, illetve medence. George klubja, ide jár horgászni. A fly casting (horogvető?) versenyeket erre a célra kialakitott medencéknél rendezik. Minél messzebb és minél pontosabban kell vetni a horognélküli zsinórt. Csak úgy suhog, veszélyt jelző tábla is ki van rakva. Erről sem hallottam még.

Végül Gyurit kitettük a kocsijánál, hazamentünk, George aludt, majd ismét Gyurival és feleségével poeggyvel szusibárban vacsoráztunk. Egyik jobb, mint a másik, kissé nagy darab wasabit sikerül lenyelnem, amitől egy kis köhögés szolgáltatta a zenét.

SFO éghajlata különös, maga a tengerparti része nagyon hűvös, hideg, ködös, lényegében minden évszakban. egy kicsit beljebb, Oaklandban már több, mint 10 celziussl melegebb van, és még beljebb néhány km-rel, a Caldecott alagut után még ugyanennyivel feljebb megy a hőmérséklet. A magyarázatot még nem tudom, de mindenki természetesnek tartja a parmenti vacogást.

Gyuri korábbi írásai nekem nagyon tetszenek, Del Medico és Südi Bertalan nyomán járva, de sokkal magasabb szintem műveli az olvasói levél műfajt. Jót beszélgettünk mindenféléről, amit itt most ma már nem tudok részletezni, mert nagyon késő van és tartok tőle, hogy - mint ahogy igérte - gyilkos cikkben fog megkritizálni.
Mutatóba egy kis érdekesség:

1. A valószinű megoldása a magyar probléméknak egy várható nagy pénzügyi krizis, nagyobb, mint az eddigi. Talán még egy kis összeomlás is lehet belőle. Szép.
2. Tom Lantos mormon volt lényegében. a mormonok többek között a lelkek megmentését tűzték ki célul. EMiatt nagyon jó genealogiai adatbázisuk van, hiszen a már elhunyt emberek lelke is célpont. Kaliforniában sok mormon él, több, mint 4 millió, több, mint Utahban.

Sok egyéb téma is volt. ezeket majd Budapesten tovább vitatjuk.

Sunday, May 4, 2008

19. nap - Seattle - Oakland (San Francisco)

Szokasos reggeli nyujtozkodas utan Jon es Katherine nagy reggelikeszitesbe kezdett es Dutch baby, vagy Oven pancake neven ismert reggeli palacsinta keszult.

Megerkezett egy szomszed a kertek alatt reggelire, hasonlo koru kislanya van, mint Elly. A holgyrol kiderult, hogy 6 evig Pesten dolgozott a ferjevel a PWC-nel (PriceWaterhouseCoopers) konyvelokent. sajnos elfelejtettem megkerdezni a nevet, Gyorgyike kollegaja lehetett. beszamolt az elozo esti iskolai arveresrol, ahol a kulnbozo targyakat 61 ezer dollarert arvereztek el. erdekesebb tetelek kozott voltak az ugynevezett "Teacher Feature"-ok, melyek a tanarok idejet arvereztek el (1 nap kulon kirandulas harom gyerekkel -600 dollar, vagy szinhazlatogatas, vagy jatszoter).
Az arveres celja olyan penz szerzese, amellyel evfolyamonknet egy plusz tanart tudnak felvenni az alsotagozatban. Ide szamitjak a nagycsoportos ovodasokat (kindergarten) is, ahol mar olvasni tanitjak a gyerekeket es ehhez pl jo ha segitseg van. (a kis es kozepso csoportot preschool-nal hivjak).
A kindergartenban es kesobb is onkentes munkara jelentkezhetnek szulok, akik a tanar/tanuto keze alatt dolgoznak, segitenek just for fun es ingyer.

A kesore elhuzodott reggeli utan becsomagolas es indultunk a Microsoftba megnezni a Jon munkahelyet. Jon korabban az Intel-nel volt a venture capital befektetes felelose, de kitettek a fonoket, es vele egyutt ot is, es akkor a Microsoftba kerult a vallalatfelvasarlasok intezesere. Most eppen a Yahoo ugylet volt a musoron, de sok egyeb kisebb uzlet is. Pont tegnap jelentettek be, hogy kutba esett a Yahoo felvasarlas.

Sajnos most - San Franciscoban, iras kozben - mar eleg keso van, es George szivesen beszelgene meg, meg kepeket mutatna, ezrt rovidre fogom a naplot.

A Microsoft utan A Boeinghez ott is a repulesi muzeumba mentunk. ez is erdekes meg izgalmas volt. ezutan a repter, erzekeny bucsu, ahogy szoktak mondani.

Oaklandban george vart. Egy kicsit kocsikaztunk a kornyeken (Alamede-ben) majd Oakland, es George lakasa. Jade viragot kuldott nekem, de nem volt itt. George oriasi vacsorat keszitett, amelynek fenypontja a sult oldalas volt.

Sok fenkepet nezegettunk, beszelgettunk, Budapesttel skzpe , majd vege anapnak. Talan meg ki fogom egesziteni a mai napi beszamolot. :)

Saturday, May 3, 2008

18. nap - Seattle

Most már 9 óra az időeltolódás.

Amikor kidugtam az orromat az alagsorból, Ruth, Jon felesége, és Kathrine meg Elynor, a két lány (8 és 5 évesek) fogadott. Rögtön nagypapává váltam és nagy szórakozásba csaptunk. Kis illatos ceruzákat, meg kitűzőket kaptak, meg voltak elégedve.

Később reggeli, majd hosszas beszélgetések hülyéskedések után végül felkerekedtünk és bementünk a városba. A cél a Space Needle nevű 520 láb magas 1962-es kilátótorony. Előtte pizzaebéd, elég vacak, de jó hangulat, a gyerekek le nem vakarhatók. Mulatságos, hogy a pincérlány komolyan arképes igazolványt kért Jontól, hogy igazolja, hogy elmúlt 21 éves a sör kiszolgálásához.
Ebéd után fel a toronyba, szép körkilátás, Jon elmagyarázza az épületeket, a különböző tavakat, és a tengeröblöt, kikötőt. Az épületek stilusából arra következtetek, hogy az utóbbi 20 évben nem nagyon épült uj felhőkarcoló. Keskeny utcás belváros nem nagyon van.
De azért elkeveredünk a Pike Place piacra, ahol a turistacsalogatók mellett hagyományos piacot lelünk, a la Vámház köruti csarnok. Betérünk az első Starbucks café-be és iszunk egy kávét, vagy hasonlót. Áhitat, bár talán nem olyan nagy. A turisták egymás lábát tapossák.
Néhány fénykép készült.

Az eső végi szemerkélt, az emberek kabátban, sapkával, pulóverben, stb, kivéve Jont, és a lányait, akik trikóban végezték az 5 órás sétát, bár a kicsire időnként - rövid ideig - felraktak valami dzsekifélét. Jon szerint anyjától örököltek valami nagyon jó termosztálást és igy ez megszokott dolog náluk. Ruth szépen kabátban, fázósan, de nyugodtan nézegette trikós családját a hidegben.

A Microsoft 40000 főállűsú dolgozót foglalkoztat a városban, és ehhez jön még a bedolgozók száma. Mivel ált magas a gyermekszám a magasabb jövedelmű dolgozóknál, ugy lehet számolni, hogy kb 5-6 %-a a városnak közvetlenül a Microsofttól függ. Ugyanennyi kb a függés a Boeingtől, és még van egy pár nagy vállalat. A Microsoft hagyományosan sok adományt ad a a városnak.

Sajnos az idő párás, felhős, ködös, nem láthatók a havas hegyek a közelben. Sok hidrolán repül a légtérben.

A Mercer Island, ahol Jon lakik és a belváros között egy hosszú úszó hid van a Washington tavon. Igy egyszerűbb volt megépiteni, mint a 70 méter mély tóba pilléreket épiteni.

Hazatérve a lányokkal játék, Jon és Ruth-thal való beszélgetés, macskasanyargatás. Időközben, amig bent voltunk a városban, a töltött vacsorapulyka megsült. (A pulyka óriási, egyben gyönyörű aranybarnára sütve, miközben a pulykába szúrt kontakthőmérő jeladóval szabályozták a sütő hőmérsékletét.) Ugyanis meglepetésként estére egy hagyományos Thanksgiving (Hálaadás napja) vacsorát szerveztek, egy vendég házaspár részvételével is.

A délután végefelé felgyorsult a készülődés. Készült a töktorta (pumpkin pie), kis mignyonszerű falatok és persze krumplipüré, a szósz, valamint a spárga a töltött pulykához való köret.

A vendégek megérkeztek, kedves házaspár, a férj, Matt ugyancsak a Microsoftnál dolgozik, érdekes szabadalmakat, találmányokat vásárol a Microsoftnak, mig felesége, Nancy, aki jogász ugyan de röhögve mesélte, hogy uj vállalkozása van és dől belőle a pénz. A vállalkozás fejtetű eltávolitása, hivásra házhoz jövök alapon 955-120 dolláros órabérrel, interneten (Google Adverb is ) hirdetve. (http://www.liceknowingyou.com/). Mivel itt nincs egészségbiztositás, senki nem foglalkozik ezzel a problémával, a biztositók nem fizetik, csak ritkán, a költségeket. Iskolában erre nincs semmi, az állami iskolákban nem is tiltják ki a gyereket, ha tetves. Állitólag Angliában ill. számos amerikai városban van ilyen. Talán Lázár Kati+Michael tudna ilyet csinálni?

A fenti témáról sokat tudtunk beszélgetni. A Google-Yahoo harcról is, Balmer ma délelőtt jelentette be, hogy visszalépnek a Yahoo megvásárlásától.

További érdekesség a Hálaadás ünnepe. Nekem most az amerikai hagyomány bemutatása miatt csináltak egy ilyen vacsorát, de egyébként ez a legnagyobb ünnep, és minden emlitéskor jelezték, hogy ez egy nem vallásos nemzeti ünnep. Ugyan hagyomány szerint Istennek köszönik meg a dolgokat, de maga az ünnep szekularizált. Az alkotmány 2. módositása szerint az állam nem vállalhat semmi szerepet a vallással kapcsolatban. Valmi olyan lehet ez, mint a Szent István, az Új Kenyér Ünnepe, meg az Alkotmány Napja.

A pulyka és a szósz, valamint a töktorta tök jó.

Kis beszélgetés, yahoozás és mikrosoftozás után mindenki lejárt, csak az 5 éves Elynor maradt fékezhetetlen, reggel óta alvás nélkül, állandó mozgásban. Állitólag máskor is ilyen, figyelik, mi lesz belőle.

újabb képek (Kzoo-Seattle)

János, Péter kommentjeit kösz, javitottam.

Újabb szilánkok - még Kanadából

Világpremier: koszos, rettenetes vécé az egyik Montreali MacDonaldsban.

Forró kávéval telt műanyagpohár megfogásához reklámhordozó papircsík fogót adnak.

Kanadai nyelvrendőrség Quebec-ben. A rendőrök egyik dolga figyelni arra, hogy minden ki van-e irva rendesen franciául. Angolul nem olyan fontos, de franciául, legalábbis azonos méretű betűkkel ki kell minden irni, különben büntetés a vége.

Kati gyerekei, unokái – John Strong 31/07/1965 (Jackson 26/08/2003, Kaden 18/3/2005), Virgil Strong 20/09/73 (Sasha (leány 27/12/2001, Ty 12/07/2005)

Jánosnak némi fenntartásai vannak közösségekhez való tartozás ügyében. Igazán nem vallja magát sehova tartozónak, talán a Bahai közösség, Kati kétszeri emlitésére, emlithető. Zsidóság ügyben érdekes vélemény. Nem lehet csak úgy zsidónak lenni szerinte, vagy zsidó vagy és vallásos, vagy semmilyen, mert itt nem lehet ezt félig csinálni. Ha azt mondod, hogy zsidó zsármazásu vagy, vagy kulturálisan zsidó vagy, azt nem nézik – szerinte – jó szemmel, mert nem jó zsidó, aki nem tartja a vallást. Márpedig ki szeret nem jó lenni valamiben.

Érdekesség János neve: James. A személyijében Janos van, de magát Jamesnek tekinti, és igy is ir alá. Nem nagyon érdekli, hogy nem tudják megtalálni egy névsorban esetleg Jamesnél vagy Janosnál. Amikor ideérkeztek, akkor Gyuri és Évi gyerekotthonba adta őket, mert nagyon sokat dolgozta. Ez egy protestáns otthon volt, ahol János nem volt elfogadható, lévén túl katolikus, ezért Jamesnek kezdték el hivni. Rajta maradt.

Kati mit is csinál:
www.Rootsofempathy.org ez az általános iskolás agressziócsökkentő órák témája.
www.energyawakening.com
Catherin Allon (a jóga gurujától Shanti Devi nevet kapta). M. Ed.
Energy Healing Chamber
Holistic Psychotherapy
Radical Awakening
Kundalini Yoga Teacher.
Radical Awakening is a permanent shift in conscious awareness. Helpful for emotional blocks, fear of moving forward or letting to go, and for greater spiritual awareness.
Mindehhez, illetve mindebből kedvesség, nyugodtság, magabiztosság.
Kulcsszavak még goolgehez: mind body spirit medicin, yogic flyers, Gregg Braden prayer vibration.
Miért fáj és mit akar a belső szerv? Beszélgetni kell vele. Kézrátétel, koncentráció, meditáció.
Érdekes. Milyen távol van ez tőlem!, bár már 20 éve, amikor találkoztunk, hasonló dolgokban utazott, azóta nem gyakoroltam. Nagyon jól beszélgettünk akkor is, most is.

Még egy elvi kérdés:
A blogot azok is olvassák hellyel közzel, akiknél voltam látogatóba. Ez furcsa feedback. Én lassan hozzászokom, vajon ti is, kedves meglátogatott rokonaim, barátaim? Remélem jól oldom meg a dolgot.
Ez arra is rávilágit, hogy sok dolog nem fér bele a blogba, muszáj a kis szines csikos füzetembe is jegyzetelnem...

Friday, May 2, 2008

17. nap - Kalamazoo-Chicago-Seattle

ujabb fényképek kerültek a netre.
usa 1. rész
Kanada

Kalamazoo péntek.
Sokáig aludtam, reggeli mosás, tollászkodás, csomagolás. Az uj ingem végülis túl nagy, de igy emléknek még jobb lesz. Hosszú reggeli. Az előző napi nehéz beszélgetés folytatása Csutival. Végülis mindenben megállapodunk. Néhény ezer játszma még gyorsan kirobban, lejátsszuk, majd Péterrel elsétálunk a College-be még egy ellenőrző körútra.
Egy kis számitástechnikai próbálkozás Csuti gépén a picasa installálására, de fél sikerrel.

Zsuzsi ujabb felvételi beszélgetésre csinositja magát, egy ékszerész boltjába.

Mi Péterrel elindulunk Michigan City-be, amely persze logikusan Indianaban van, ahol majd felszállok egy reptéri buszra. A Google map, msn Live Search sem segit, mire odaérünk ottsem találunk buszmegállót a jelzett Holday Inn szállónál. Kérdezősködésre egy pirosra festett járdaszegélyt mutatnak ahol maj megáll a busz, amelyhez semmi közük, ezért nincs tábla. Csak a menetrendet tuják adni. Ezek meg hogy csalnak adót? A parkolóban a szálloda vendégein kívül mindenütt tilos várakozni kerékbetörés terhe mellett, de a szálloda portása szerint a délkeleti parkolórészen ott lehet hagyni a kocsit, de nem szeretik, ha túl sokan jönnek csak ugy be. Szokatlan errefelé a setábla, se értelmes felirat. Valami suskus.

Van 40 percünk, bemegyünk egy szomszédos étterembe oldalast enni. Finom, gyors stb. Érdekesség 4 óriási kivetitő, és minden asztalon külön hangszóró, és kapcsoló, hogy melyik képernyő hangját akarod hallgatni. High tech gadget.

A busz elindul 2 utassal, 2 óra 10 perc. A reptéren élő konnektort nem találok, igy majd a gépen MP3-at hallgatok. (4 óra 20 perc).

Az mp3-mal az a baj, hogy zenére valószinűleg csodálatos, de regényt hallgatni nehéz vele. Nem tudsz visszalapozni, illetve nem tudsz egy mondatot jobban megnézni. Lehet hogy van olyan is, de ami nálam van, nem ilyen. Igy aztán már a harmadik művet (Ábel [persze, János] a Rengetegben, A Portobelloi Boszorkány, Üvöltő szelek.) próbálom, de nagy része kifolyik a fülem mellett.
És még el is alszom közben, mert nem tudok jól figyelni. Kissé csalódott vagyok.

Seattlebe 1 óra késéssel, 11-re érünk. Jon vár, félóra autózással otthon vagyunk. Macskák üdvözölnek, egyébként mindenki alszik. A repülőn aludtam, ugyhogy most egy kis gond lesz az elalvással. Addig wifi és net.


Kalamazoo-i cimszavak még:
Neighbourhood watch – szomszédfigyelő és feljelent(ge)tő szolgálat. Vajon milyen szabályai lehetnek.?A gyanus idegeneket figyeli mindenki.
Éjszaka tilos a parkolás az utcán a környéken, biztosági okokból.
Nappal 2 óránál tovább tilos parkolni a környéken, nehogy a szomszédos Western Michigan Egyetem diákjai ingyen parkolhassanak ott. Az jó széles utcában egy teremtett lélek nem parkol. A nappali parkolást állitólag valamilyen gumiköpeny (hőmérséklet?) méréssel tudják ellenőrizni. Az egész egy picit ködös.

Gépkocsivezetés tanulása magánügy, nem szükséges oktatót fogadni, pótféket beszerelni stb. Lehet profi órát is venni, 50 dollár egy óra. De bárki tanithat bárkit (elsősorban családtag a gyerekét), egy kresz vizsga után. Közúton egyedül a tanuló csak a gyakorlati vizsga után mehet, fél évig ideiglenes jogsival. Mennyit spórol igy mindenki, illetve az oktatók bekaphatják.

Thursday, May 1, 2008

16. nap - Kalamazoo

Már nagyon késő van, kedves olvasóimnak röviden.

Reggel lustálkodás, reggeli után Péterrel bementünk a College-ba, irodalátogatás, könyvtár, uj épületrész, szóval a birodalom bemutatása.
Gyalog besétáltunk a belvárosba, közben érintve a városházát, ahol némi imádkozás, gospel jellegű gyerekkórus énekkel is kisérve. Az egyik ima a kormány és a vezetők egészségéért, tehetségéért sikerességéért szólt.

Egy kisebb múzeum (állandó kiállitás, főleg képek, a város gazdagjainak adományaiból.), meg egy játékház, elektronikus kreativ játékokkal.

Zsuzsi közben autót vezetni tanult Csuti oktatásában, majd értünk jöttek a belvárosba, és némi tétovázás után egy ebédelőhelyen kötöttünk ki.

Hosszú csevegés után haza, egy kis internet, majd Zsuzsit elvittük dolgozni egy ruha és gadget boltba, ahol némi rákészülés után betérünk vásárolni. Vettem Zsuzsinál egy NeVa (=nem kell vasalni) inget, kis bizonytalankodással a méret ügyében.

Sportolás egy sportklubban. Én úszni próbáltam némi szauna, illetve melegvizes jacuzzi masszázs után. A medencében valahogy keskenyek a pályák és kevesebben vannak, mint kellene. Végülis valaki kiszállt, és befértem néhány hosszra. jól esett. Péter, Csuti közben a konditeremben nyúzta magát.

Ismét haza, majd elsétáltunk a College-be, ahol egy fekete "womanist theology" prof a Yale-ről (dr. Emilie Townes) előadásának a végét, és az azt követő vitát hallgattuk meg. Sajnáltuk, hogy nem mentünk időben oda. Érdekes volt nekem a korábban a véletlenül tévén látott Jeremy Wright beszéddel kapcsolatban felmerült kérdésre adott válasz, és az egész kontextus az afroamerikai Obama elnökjelölttel kapcsolatban. Sajnos sok dolgot nem értettünk jól, de a azért az egyetemi hangulat engem megint elvarázsolt.

Végül otthoni dumaparti zárta a napot, amelyben Zsuzsi eladói tréningje, és a politikai viták reménytelensége voltak a főbb témák. A vérnyomás, vércukor, mosoly stb. kölcsönös megőrzése érdekében Csutival fegyverszünetet kötöttünk a következő húsz évre. Addig talán lehiggadunk, és megtanulunk vitatkozni.