2023. december 17-22. Athén, Delphi, Epidaurosz
17-én Wizzair manipuláció miatt Zsuzsa és én csak éjfélre érkezünk. A lányok Amszerdamból már délután betoppantak. Ezért Arnaud áll csatasorba és elkapja a lányokat a metrókijáratnál, ahová egyedül elérkeznek. Elmentek vacsorázni, sétálni. Élmény egy negyvenes pasival tölteni az estét egy idegen városban. Ennyit tudtunk segíteni a világpolgári szocializációban, Nem lehetett olyan rossz, mert további programokat beszéltek meg, keddre, szerdára,
Hétfőn, 18-án egynapos autóbuszos kirándulás Delphibe. El akartam kerülni a hétfő reggeli tépelődést, hogy hogyan kezdjünk bele a görög kultúrába
Kétórás unalmas autóbuszút, de megtöltjük nagypapa-nagymama tanácsadással, útikönyvfelolvasással.
Delfi történet, neveztességek. A "jósda" épületei, romok divatos app, mindenkinél egy notepad, rajta egy app, amivel a romokat lehet rekonstruált állapotban bejárni, Sajnos a magyarázat hangja nagyon halk, a tablet fényereje nem elég jó a szikrázó napsütésben. De ami végül átjön, felséges, a hozzáolvasott útíkönyv és Csengének a görög istenekhez, mitológiához való vonzódása, érdeklődése alapján előadott magyrázat, vezetés nagyon élvezetes volt. A helyi színház romjaiban nem olyan imozás, de a múzeumban többet megtudunk róla. A múzeum a mükénéi kultúráig visszanyúl mintha a sokat emlegetett archaikus korszak előtt is történtek volna fontos dolgok.
Külön melegség ebben a Kocsihajtó bronzszobra
A túra szervezése kiváló. Minden, ahogy kell. meg vagyunk elégedve. Mindenhol kedves macskák, nem kunyerálnak, de ha egyszer adunk valamit, akkor aztán...
Késői ebéd egy faluban, majd csúcsforgalmakon át, kis alvással visszaérkezünk a szállodához, Addigra meg is érkezett a whatsapp accountomra a túra meséjének szövege kis kedvességként.
Egy kis pihenés után elindult gyalog a Plaka felé, de messzinek tűnt, ezért büszként félbeszakítottut az esti túrát és a lányeo kérésére elmentünk az Arnaud által előző este kiválasztott kocsmába egy kis ouzót, ort, kamalárit és róseibnit enni. Nagyon jót beszélgettünk, generációs és szocializációs kérdésekről. Ezek bizony titkok. :)
19-én Akropolisz lett volna, de egynapos figyelmeztető sztrájk miatt zárva volt. A jegyeladás privatizációja ellen tiltakoztak Majd holnap. Úgyis délelőttre bejelentkeztünk egy tárlatvezetésre a Akropolisz múzeum ideiglenes kiálltására (‘Meanings’. Personifications and Allegories from Antiquity to Today). Nem volt elég világos a meghirdetés, de beleválasztottunk, és nem bántuk meg. Mintegy 2 órás volt a vezetés. A téma egyszerűen: gondolatok, eszmék, istenek, természeti erők, tárgyak ábrázolása elsősorban személyek alakjában. Egész komplex ikonográfiával, ha ennek itt van valami értelme. Vázárk, mozaikok, szobrok festmények elemzése. Nem gondoltam, hogy a lányok végig bírják a terhelést, de jól vették a kanyarokat, jól beszélgettünk utána. A kiállításról nincs katalógus, fényképezni tilos volt. Szóval egy kis titokzat. Borka a kezére jegyzetelt, majd a neten megkereste, ami érdekelte.
Kisebb kávé, szendvics, majd az Állandó kiállítás következett, az Akropoliszról. Ez is olyan, hogy Zsuzsával már ismertük, de jó volt mégegyszer végig menni rajta, különösen a most relektorfénybe került Elgin-márványok disznóságai miatt. Kevés újdonság volt, talán a kis videók az egyes részletekről, és restaurálásukról. Elfáradtunk, haza Über, kis pihenés.
7-re voltunk meghíva egy nagyobb bulira a Plaka negyedben. Az über nem jött, eltévesztette, körbevitt. Első negatív esemény az Überrel.
Egy biztonságtechnikai szoftveres cég tulaja, Nikosz szervezte mintegy 60 főre, a "magyar delegációval" az asztalfőn. Az egész egy Nikosz által vezetett Francia-görög kulturális diplomáciai klub keretében történt.
Volt még a francia követség, az USA követség, Arnaud kollégái és Nikosz kollégái. Hosszú asztal, nehezen lehetett ismerkedni. Nikosz beszédet mondott, majd egy hölgyet felkért, hogy megtanítsa szirtakizni. Ez még elég jó volt a dolog, de utána még szólót is táncolt, ami a szerencsétlen pocakja miatt különleges volt. Nagyon küzdött, megtapsoltuk, és az utolsó pillanatban az étterem bedobott a placcra egy tányért, amely nagy csattanással tört darabokra. Ez egy tradíció (https://en.wikipedia.org/wiki/Plate_smashing) maradéka, amit szerettünk volna látni, de senki garantálta, hogy lesz ilyen most. Úgyhogy ez kipipálva a bakancslistáról. Rémesen sokat kellett volna enni, hús-hús-húst. Valahogy túléltük, majd egy vacak desszert miatt még maradtunk egy kicsit, és az elfáradt lányokra hivatkozva (kértünk egy kis ásítást tőlük), majd elübereztünk. Közben én lettem rosszul, hidegrázás köhögés. Nem igazán van fűtés, ez kellemetlen Korábbi utunk nem télen volt. Szóval Zsuzsa ágyba dugott, de nem sokat segített a dolog. Éjszaka még hozzájött egy gyanús keringési probléma. Vajon mi lesz ebből. Reggel ágyban maradtam, a többieknek irány az Akropolisz és valami más, talán a Kikládok múzeuma. Este Arnaudhoz megyünk vacsorázni. Addig még túl kell élni. :)
Arnaudtól hazatérve már nem voltam állapotban. Úgyhogy Csenge vállalta a blogírást, Ami késik nem múlik.
Itt egy tervezet:
Jó reggelt, jó napot, jó estét.
Sajnálatosan, Jojo beteg lett és nem tudod velünk tartani a
tegnapi és mai kalandban. De ne féljetek, meg kért, hogy én meséljek arról, ami
történt. Kezdjük a tegnappal. Mama, Boro és én, elmentünk az Akropoliszba. Az Akropoliszhoz
egy 30 perces séta vezetett, egy gyors kávé szünetel. Amikor megérkeztünk, Boro
és én ki élveztük az ingyen jegyet a múzeumba. Az Akropolisz egy gyönyörű
dombon van, ami nekem egy hegynek számít, de én Hollandiában lakom. A kilátás,
a romok, minden együtt működnek, hogy egy gyönyörű helyszínt teremtsenek. A
legjobb része az egésznek. legalább nekem, a mitológiai történetek a romok
mögött volt. Azt látni, hogy hogy keletkezet egy templom, mennyi munka és
gondolat ment bele, nagyon lenyűgöző volt. Ami után bejártuk az Akropoliszt,
meg néztük Dionysus és Herodes színházát. És azután haza mentünk vissza a
Jojohoz.
A mai napon egy pár több dolog történt. Először is
elindultunk a busszal Mikénébe. Az út közben meg álltunk a Korinthoszi
csatornánál. Egy pár kép csinálása után, tovább haladtunk. Mikénében
megérkeztünk biztonságosan. Az első, amit csináltunk az volt, hogy bementünk a
múzeumba, ahol láttuk az ottani kincseket, amit találtak. Érdekes történetet
halottunk a helyről, ami ellőt megmásztuk a dombot a vár tetejtéig. A kilátás
gyönyörű volt.
Még délután elértem telefonon a háziorvost, aki felírt a tüneteim alaján egy antibiotikumot, meg egy köptetőt, amit kiváltottunk az úton hazafelé. Rohamos javulás.
