Madridban a reptéren mintaszerűnek látszik a maszkok viselete, az útlevélkezelésnél kisebb sorbanállás.
Felhívom a 6x6 taxit, hogy van-e ez a fertőtlenített taxiszolgáltatás, és hogyan rendeljük. Pozitív, vidám válasz, on the spot lehet, nem kell előre.
A pesti gép időben indul, kb. egynegyed ház van, a személyzet biztonsági demonstrációt sem tart, egyéb protokollokat is elhanyagol. Csak magyar utasoknak? ugyan.
Kaját nem adnak, elég fapados így az Iberia.
Azért gond nélkül letudtuk az utat.
Érkezéskor elég nagy rendetlenség, rendőrök, hivatalosnak tűnő emberek. Maszkhasználat esetleges, van aki nem illeszti a szájához sem.
Elénk pattan egy rendőrtiszt. Csak azt kérdezi, hogy merre jártunk. A válaszra megnyugszik és elbocsát. Nem említ karantént, piros cédulát. Hát oké.
A taxi 15 percet kért. A sofőr még a kocsiból kikiabált, hogy ne érintsük a kocsit kívülről, majd ő nyitja a kilincseket. Ugyan a bőröndöket ő rakta be, azért ez logikusnak tűnt. Félig nyitott ablakokkal indulva a huzattal is segítettük a vírusmentességet.
A kérdésre, hogy mi ez a fertőtlenítés, egy flakon folyadékra hivatkozott, amivel minden utas után letörlik a felületeket. Az üléseket nem. A flakont érkezéskor megmutatta, de nem volt rajta, hogy milyen folyadék van benne. Alkoholszagú volt, az biztos. A címke a flakongyártó címkéje, illetve a taxivállalat címkéje. Szóval lehet/lehetett ez némiképp kamu. A pasi nem is értette, hogy miért kellene ráírni, ha egyszer az igazgatójuk már mondta, hogy ez fertőtlenítő. Minőségbiztosítás? Mi az.
Amúgy kedves volt.
Szóval hazaértünk, a meglévő készletekhez Icuka vásárolt frisseket is. Ettünk finom virslit, ez már hiányzott.
Rendelések jöttek, én nem fogok - egyelőre unatkozni.
Alvás nélkül kihúzzuk estig.
üdv minden olvasónak is.
Lehet, hogy írok majd naplót?
Thursday, March 19, 2020
Tuesday, March 17, 2020
2020. Március 17. Montevideo - Madrid
Szép idő, pihenten ébredés. Nem érzem, hogy nagyon bosszankodnék a félbeszakadt út miatt. Judit kitalálta a repülőtérről való biztonságos evakuálásunkat, két kocsival. Megnyugtató.
Reggeli váratlanul elég szegényes, meleg étel nincs is, a személyzet fekete kesztyűben, és részben kiszolgál, nem mindenki a svédasztalról önki. Kevesebbet fogdosunk. Valahogy köze van a vírushoz.
Azért jól indult a nap. Kidolgoztuk a védőeszközt, egy selyemsálat tekertünk a szánk elé, és így kissé Zorro jelleget öltöttük. Én még egy papírzsebkendőt is beletettem a biztonság kedvéért. Zsuzsa emlékeztetett, hogy azért nem hozott maszkot, meg gumikesztyűt az otthoni bőséges Lambétás készletből, mert én azt mondtam, hogy az nem használ semmit. Valóban nagyon foresightful vagyok.
Ubert hívtunk, és amilyen bolond vagyok, nem emlékeztem, hogy itt nem kell kp, rendesen kifizettem a pasit. Így bár nagyon olcsó volt, kétszer fizettünk. Az Uber meg rendesen vissza is térített kb 600 ft-nyit pesot, mivel a számítottnál olcsóbb lett a fuvar.
A reptéren közepes tömeg, de azért rendesen kellett a check-innél sorban állni.
Mivel az egyik bőröndünk tönkrement az ideutazáskor, kellett venni egyet, és annak az árából az ÁFA-t vissza akartuk kapni. Valahogy elkeveredtünk illetékes helyre, ahol nem volt ügyintéző, csak fel kellett írni a papírokra a nevünket, útlevélszámot, bankkártya adatokat, az ellenőrzőkód kivételével. Ki volt írva egy fecnire, hogy majd küldik a pénzt. Szívmelengető ügyintézés.
Biztonsági ellenőrzés. Egy utazótársnak tetszett a Zorro szettünk, és kiegészítette két ajándék maszkkal. Így a maszkot a kendőre tettük, és komplett lett a védelem. A beszállásnal rendes távolságtartást meccsek voltak, de a legtöbb utas nem foglalkozott a dologgal.
Az úton ált. rend volt, megnézünk pár filmet. Előttünk jobbra, kb. 1.5 méterre egy utas gyakran köhögött - nem szárazon - a kezébe. Hívtam a sztyuvit, hogy csináljon valamit. Hozott a pasasnak egy rendes maszkot, nem egyéb kényszerintézkedéseket nem foganatosított. Az idegeimre ment.
Mivel az egyik bőröndünk tönkrement az ideutazáskor, kellett venni egyet, és annak az árából az ÁFA-t vissza akartuk kapni. Valahogy elkeveredtünk illetékes helyre, ahol nem volt ügyintéző, csak fel kellett írni a papírokra a nevünket, útlevélszámot, bankkártya adatokat, az ellenőrzőkód kivételével. Ki volt írva egy fecnire, hogy majd küldik a pénzt. Szívmelengető ügyintézés.
Biztonsági ellenőrzés. Egy utazótársnak tetszett a Zorro szettünk, és kiegészítette két ajándék maszkkal. Így a maszkot a kendőre tettük, és komplett lett a védelem. A beszállásnal rendes távolságtartást meccsek voltak, de a legtöbb utas nem foglalkozott a dologgal.
Az úton ált. rend volt, megnézünk pár filmet. Előttünk jobbra, kb. 1.5 méterre egy utas gyakran köhögött - nem szárazon - a kezébe. Hívtam a sztyuvit, hogy csináljon valamit. Hozott a pasasnak egy rendes maszkot, nem egyéb kényszerintézkedéseket nem foganatosított. Az idegeimre ment.
Sajnos a tegnap esti iratfényképezésem nem lett elég jó, alig lehet olvasni helyenként. Nem volt egy állványom, sem elég jó világítás. Majd megkérem Danit, küldje el. A lényeg az, hogy nem dobták ki.
Leszállás sima. 100 km-es gyaloglás és vonatozás a központi terminálra. Biztonsági és egyéb ellenőrzés után lehuppantunk és gondolunk a napfényes délre. De ez már egy másik nap.
Ha lesz mit, erről külön írok.
Monday, March 16, 2020
2020. március 16. Piriápolis - Montevideo
Szomorú, illetve nyomott reggeli. Vírusos. Mariella hisztinek tartja a dolgot. Dani óvatosabb.
Most már látszik, hogy valószínűleg nem vizsgáltak eleget, nem használtak elég tesztet. Ma közölték, hogy az Eü. hatóságok kaptak 2000 tesztet a dél-amerikai egészségügyi szervezettől. Az eddigi 100-hoz képest ez valami (estére már 29 fertőzött lett).
Az ügynök jelenti, hogy csak Madridon (ajaj) keresztül tud hazahozni, de nem kell Rióban átszállni, tehát időben rövidebb lesz. A jegy szerint szerdán délután Pestre érnénk. Ugyan már bejelentették, hogy lezárják Ferihegyet is a külföldiek előtt, de talán ez nem a gépekre, csak az emberekre vonatkozik: Kellene ismeretlenek is az egyenletbe. 300 eft ráfizetés kell. A kihagyott szakaszok visszatérítése kérdéses, talán, később. A jegyet kifizetjük (A buenos airesi hotel viszont visszaadta a lemondott foglalás árát), holnap délelőtt kimegyünk a reptérre, és lesz, ami lesz. .
Az idő gyönyörű, olyan egyszerűnek és békésnek látszik a helyzet, hogy azt gondolhatnánk, nem is kellene úgy elrohanni. De a modellek azt sugallják, hogy itt is ugyanaz lesz a vírustendencia itt is, bár lehet hogy egy kis késéssel.
Szóval előbb vagy utóbb mindenképpen megfertőződünk. A kockázat megvan, hogy mikor, és milyen mértékben, ez a jövő kérdése.
Reggeli után egy kis hídstatikai elemzést végzünk Danival, hogy az általa épített fahidat hogyan kellene megerősíteni, hogy elbírja a traktorát. Jó szakembert kérdez meg. Látszik a szemén a válaszaim meggyőző ereje.
Elindulunk Montevideoba, ahova délben meg is érkezünk. Teljesen átalakult a viselkedésünk. Nincs puszi, ölelés, még kezet sem fogunk. Sőt, nem is megyünk el Évához a nagyobb bőröndjeinkért, nehogy Évára veszélyt jelentsünk. Daniék elmennek értük, és elhozzák a szállodába. Kézfogás nélkül búcsúzunk, Mindenki zavarban van. Nyilván nem látjuk egymást többet.
A szállodában mindent letörlünk, tisztítunk, frászban vagyunk, gyakorlatozunk.
Egy-egy szendvicset veszünk ebédre egy közeli étteremben, és sétálni megyünk, terepszemlére ajándék, egér, elem, maszk, kesztyű vásárláshoz. Összefutunk Évával és Pablóval, távolságtartóan üdvözöljük egymást, kis beszélgetés után Éva - láthatóan egy kicsit szorongva továbbmegy haza. Pablo egy kicsit kísér, segít vásárolni, de maszk és kesztyű sehol.
Viszont elkísérjük haza, és ad egy maté szipkát, hogy teljes legyen a készletünk.
A boltokban még mindig sok az ember, úgyhogy nem megyünk be, hanem sétálgatunk, hogy estére meg legyen a 10 e lépés - meg is lett).
Hazamegyünk, sziesztát alszunk, majd Zsuzsa becsomagol, és egy pár rendelést felveszek a hét második felére, szóval indul a régi élet.
Este tengerpart egy kicsit, majd elmegyünk utolsó vacsorázni, valami jó tésztát (ravioli caruso szósszal) ás tannattal. Szinte csak üres éttermek, időnként maszkos pincérekkel.
A kaja feledhető, de azért hangulatos. Búcsú. Küldök Cheers-szelfit a családnak.
A plázában veszünk ajándékokat, főleg dulce de leche-t és tannat-ot.
Vajon mi lesz holnap?
Most már látszik, hogy valószínűleg nem vizsgáltak eleget, nem használtak elég tesztet. Ma közölték, hogy az Eü. hatóságok kaptak 2000 tesztet a dél-amerikai egészségügyi szervezettől. Az eddigi 100-hoz képest ez valami (estére már 29 fertőzött lett).
Az ügynök jelenti, hogy csak Madridon (ajaj) keresztül tud hazahozni, de nem kell Rióban átszállni, tehát időben rövidebb lesz. A jegy szerint szerdán délután Pestre érnénk. Ugyan már bejelentették, hogy lezárják Ferihegyet is a külföldiek előtt, de talán ez nem a gépekre, csak az emberekre vonatkozik: Kellene ismeretlenek is az egyenletbe. 300 eft ráfizetés kell. A kihagyott szakaszok visszatérítése kérdéses, talán, később. A jegyet kifizetjük (A buenos airesi hotel viszont visszaadta a lemondott foglalás árát), holnap délelőtt kimegyünk a reptérre, és lesz, ami lesz. .
Az idő gyönyörű, olyan egyszerűnek és békésnek látszik a helyzet, hogy azt gondolhatnánk, nem is kellene úgy elrohanni. De a modellek azt sugallják, hogy itt is ugyanaz lesz a vírustendencia itt is, bár lehet hogy egy kis késéssel.
Szóval előbb vagy utóbb mindenképpen megfertőződünk. A kockázat megvan, hogy mikor, és milyen mértékben, ez a jövő kérdése.
Reggeli után egy kis hídstatikai elemzést végzünk Danival, hogy az általa épített fahidat hogyan kellene megerősíteni, hogy elbírja a traktorát. Jó szakembert kérdez meg. Látszik a szemén a válaszaim meggyőző ereje.
Elindulunk Montevideoba, ahova délben meg is érkezünk. Teljesen átalakult a viselkedésünk. Nincs puszi, ölelés, még kezet sem fogunk. Sőt, nem is megyünk el Évához a nagyobb bőröndjeinkért, nehogy Évára veszélyt jelentsünk. Daniék elmennek értük, és elhozzák a szállodába. Kézfogás nélkül búcsúzunk, Mindenki zavarban van. Nyilván nem látjuk egymást többet.
A szállodában mindent letörlünk, tisztítunk, frászban vagyunk, gyakorlatozunk.
Egy-egy szendvicset veszünk ebédre egy közeli étteremben, és sétálni megyünk, terepszemlére ajándék, egér, elem, maszk, kesztyű vásárláshoz. Összefutunk Évával és Pablóval, távolságtartóan üdvözöljük egymást, kis beszélgetés után Éva - láthatóan egy kicsit szorongva továbbmegy haza. Pablo egy kicsit kísér, segít vásárolni, de maszk és kesztyű sehol.
Viszont elkísérjük haza, és ad egy maté szipkát, hogy teljes legyen a készletünk.
A boltokban még mindig sok az ember, úgyhogy nem megyünk be, hanem sétálgatunk, hogy estére meg legyen a 10 e lépés - meg is lett).
Hazamegyünk, sziesztát alszunk, majd Zsuzsa becsomagol, és egy pár rendelést felveszek a hét második felére, szóval indul a régi élet.
Este tengerpart egy kicsit, majd elmegyünk utolsó vacsorázni, valami jó tésztát (ravioli caruso szósszal) ás tannattal. Szinte csak üres éttermek, időnként maszkos pincérekkel.
A kaja feledhető, de azért hangulatos. Búcsú. Küldök Cheers-szelfit a családnak.
A plázában veszünk ajándékokat, főleg dulce de leche-t és tannat-ot.
Vajon mi lesz holnap?
Sunday, March 15, 2020
2020. március 15. - Piriápolis
Nyugalmi állapot. Nyaralás. Mosás, séta, koronavírus.
A koronavírus hírek elöntötték az újságokat. Az első 6 (+kb. 20 megfigyelés, tesztelés alatt lévő) eset után van már több százfős karantén, iskola és egyetembezárás, otthoni önkéntes karantén. Szóval ébredés van, sokkal gyorsabban, mint nálunk volt. Tegnap még nagy lelkesen a kezemet rázta a tésztaműhely vezetője. Ma meg már arról értesülünk, hogy egyik unokaöcsém, Luis Alejandro a párjával önkéntes 2 hetes karanténbe vonult, mert részt vettek egy több száz fős mulatságban, ahonnan az egyik első beteg kikerült.
Búcsúvacsorát próbálunk szervezni hétfő estére.
Nem okoz kirobbanó nagy sikert az ötlet, de ez nem nyilvánvaló. Éva korombeli, és nincs nagyon jó állapotban, immunszupresszánsokat szed, volt rákelőzménye. Érzem a telefonban, hogy mérsékelt a lelkesedése. Dani felvilágosít, hogy Éva állapota bizonytalan, nem szabad hosszabban terhelni. Ok. Lássuk a többieket. Egyelőre a házi karantén melletti tagokon kívül csak Pablo jelezte, hogy jön. Az ötletem, hogy menjünk szabadtéri helyre, akkor jobban védve vagyunk a vírustól, ugyancsak furcsán hallatszott, hiszen most már hidegnek tartják az időt (holnap este 8-re 20 fokot jelez a meteo). Szóval valószínűleg szűkkörű lesz a vacsi, előtte játszunk egy.két parti sakkot Damiánnal, és elmegyünk oda, ahova Éva mondja. Ha még felébred valaki a családi Whatsapp csatornán, akkor welcome.
Lefoglaltam szállodát hétfőre Éva lakásához közel, ahol korábban is laktunk. Kell egy kicsit bevásárolni, pl. ajándékokat, egeret. A többi idő fenntartva esetleges ügyintézésre, ha a repülőjegy-foglalással van valami zűr. Az ügynök ma lefoglalta jegyeket, de a British Airway még nem igazolta vissza.
Kocsival kirándulni mentünk Piriápolis "belvárosába". A várost egy Francisco Piria nevű olasz bevándorló származék (fegyvergyáros, kémikus?) alapította, amikor megvett 2900 hektár földet, és szép lassan egy Cote d'Azur-szerű üdülőhelyet épített, fejlesztett ki. A ma már nagyobb és híresebb, 40 km-rel arrébb lévő Punta del Este-t megelőzve, bár ma már halványabban, híres és kellemes üdülőhely.
Bejártuk elejét, hátulját, kilátóit, híres késő-szecessziós szállodáját (Argentino). Fenn a hegyen egy kávé, kis séta, és haza, ebédre. Takarékoskodni kell az időnkkel, mert még elő kell bányászni a padlásról Józsi hagyatékát, amelyben gyanítunk régi magyarországi leveleket.
Otthon Mariela elkezdte a palacsintasütés, át akartam venni, de az ő eszközei, receptje, technológiája és az én kezem nem fért jól össze, úgyhogy elzavart a tűztől. Szóval akkor salátát csináltunk és nagy nyárson sütött húsokat készítettünk Dani saját készítésű/tervezésű beltéri "létesítményében". A nyársak mellett padlizsán és cukkíni is sült, és bizony vajpuha volt minden.
Nem csodálkoztunk nagyon, hanem befaltunk mindent.
Ebéd után messengeren beszélünk Gergővel és Klárival meg a háttérből Veronikával, de sajnos nem láttak minket, csak audio kapcsolat volt az egyik irányban. Jól megbeszéltük a helyzeteket itt is ott is. Lehet, hogy Gergő fog kijönni értünk a reptérre, hogy vírusmentesen érkezzünk haza. Persze nem világos, ha mi fertőződünk akkor vele mi lesz. Talán mégis egy fertőtlenített taxit kellene fogni?
Csengét is felhívtuk, de már FaceTime-on, ahol jó volt a videokapcsolat. Így Csenge bemutathatta spanyol tudását, és mind Danival, mind Marielával okosan beszélgetett. Sajnos nem jutott korábban eszembe Veronikát is ehhez az élményhez juttatni. De ami késik, nem múlik.
Ezután rámoltuk szét a padlást Danival, és le szedtük a 12 éve nem kinyitott "levélgyanús" bőröndöket. Főleg fényképeket találtunk a történelem előtti papírképes korból, az 1900-as évektől 2008-ig, főleg a mindenféle utazásokról és eseményekről. Néhány albumban találtunk nekem érdekes képeket, azokat vagy megkaptam, vagy lefényképeztem.
Egy műanyagzacskóban sok egyéb dokumentum, rajz, újságkivágás stb. mellett találtunk egy "otthoni levelek" dossziét, amelyben voltak 1938-tól itthonról érkezett levelek, de főleg csak spanyol fordításban, az eredetik (már) hiányoztak. Sokat olvasgattunk Danival, érdekességeket találtunk talányokat fejtettünk meg. Sok levelet lefényképeztem, majd tanulmányozom őket. Egyes leveleknek az eredetije megvan a családi DVD-ben.
Nagyon érdekes leletre bukkantunk még. Egy szép kézírással írt napló, amely Lázár Lajos nagyapánk 1914-15-ös világháborús naplója. 1916 utáni naplója már bent van a családi DVD-be, de ez nincs. Józsi ezt is lefordította gyerekeinek, de nekünk Péterrel ez nem volt meg. Lehet majd tanulmányozni ezt is. Sajnos én nem vagyok olyan alapos, mint Péter bátyám volt, de legalább lehetőségem van arra, hogy az lehessek.
Ennyit mára. üdv.
A koronavírus hírek elöntötték az újságokat. Az első 6 (+kb. 20 megfigyelés, tesztelés alatt lévő) eset után van már több százfős karantén, iskola és egyetembezárás, otthoni önkéntes karantén. Szóval ébredés van, sokkal gyorsabban, mint nálunk volt. Tegnap még nagy lelkesen a kezemet rázta a tésztaműhely vezetője. Ma meg már arról értesülünk, hogy egyik unokaöcsém, Luis Alejandro a párjával önkéntes 2 hetes karanténbe vonult, mert részt vettek egy több száz fős mulatságban, ahonnan az egyik első beteg kikerült.
Búcsúvacsorát próbálunk szervezni hétfő estére.
Nem okoz kirobbanó nagy sikert az ötlet, de ez nem nyilvánvaló. Éva korombeli, és nincs nagyon jó állapotban, immunszupresszánsokat szed, volt rákelőzménye. Érzem a telefonban, hogy mérsékelt a lelkesedése. Dani felvilágosít, hogy Éva állapota bizonytalan, nem szabad hosszabban terhelni. Ok. Lássuk a többieket. Egyelőre a házi karantén melletti tagokon kívül csak Pablo jelezte, hogy jön. Az ötletem, hogy menjünk szabadtéri helyre, akkor jobban védve vagyunk a vírustól, ugyancsak furcsán hallatszott, hiszen most már hidegnek tartják az időt (holnap este 8-re 20 fokot jelez a meteo). Szóval valószínűleg szűkkörű lesz a vacsi, előtte játszunk egy.két parti sakkot Damiánnal, és elmegyünk oda, ahova Éva mondja. Ha még felébred valaki a családi Whatsapp csatornán, akkor welcome.
Lefoglaltam szállodát hétfőre Éva lakásához közel, ahol korábban is laktunk. Kell egy kicsit bevásárolni, pl. ajándékokat, egeret. A többi idő fenntartva esetleges ügyintézésre, ha a repülőjegy-foglalással van valami zűr. Az ügynök ma lefoglalta jegyeket, de a British Airway még nem igazolta vissza.
Kocsival kirándulni mentünk Piriápolis "belvárosába". A várost egy Francisco Piria nevű olasz bevándorló származék (fegyvergyáros, kémikus?) alapította, amikor megvett 2900 hektár földet, és szép lassan egy Cote d'Azur-szerű üdülőhelyet épített, fejlesztett ki. A ma már nagyobb és híresebb, 40 km-rel arrébb lévő Punta del Este-t megelőzve, bár ma már halványabban, híres és kellemes üdülőhely.
Bejártuk elejét, hátulját, kilátóit, híres késő-szecessziós szállodáját (Argentino). Fenn a hegyen egy kávé, kis séta, és haza, ebédre. Takarékoskodni kell az időnkkel, mert még elő kell bányászni a padlásról Józsi hagyatékát, amelyben gyanítunk régi magyarországi leveleket.
Otthon Mariela elkezdte a palacsintasütés, át akartam venni, de az ő eszközei, receptje, technológiája és az én kezem nem fért jól össze, úgyhogy elzavart a tűztől. Szóval akkor salátát csináltunk és nagy nyárson sütött húsokat készítettünk Dani saját készítésű/tervezésű beltéri "létesítményében". A nyársak mellett padlizsán és cukkíni is sült, és bizony vajpuha volt minden.
Nem csodálkoztunk nagyon, hanem befaltunk mindent.
Ebéd után messengeren beszélünk Gergővel és Klárival meg a háttérből Veronikával, de sajnos nem láttak minket, csak audio kapcsolat volt az egyik irányban. Jól megbeszéltük a helyzeteket itt is ott is. Lehet, hogy Gergő fog kijönni értünk a reptérre, hogy vírusmentesen érkezzünk haza. Persze nem világos, ha mi fertőződünk akkor vele mi lesz. Talán mégis egy fertőtlenített taxit kellene fogni?
Csengét is felhívtuk, de már FaceTime-on, ahol jó volt a videokapcsolat. Így Csenge bemutathatta spanyol tudását, és mind Danival, mind Marielával okosan beszélgetett. Sajnos nem jutott korábban eszembe Veronikát is ehhez az élményhez juttatni. De ami késik, nem múlik.
Ezután rámoltuk szét a padlást Danival, és le szedtük a 12 éve nem kinyitott "levélgyanús" bőröndöket. Főleg fényképeket találtunk a történelem előtti papírképes korból, az 1900-as évektől 2008-ig, főleg a mindenféle utazásokról és eseményekről. Néhány albumban találtunk nekem érdekes képeket, azokat vagy megkaptam, vagy lefényképeztem.
Egy műanyagzacskóban sok egyéb dokumentum, rajz, újságkivágás stb. mellett találtunk egy "otthoni levelek" dossziét, amelyben voltak 1938-tól itthonról érkezett levelek, de főleg csak spanyol fordításban, az eredetik (már) hiányoztak. Sokat olvasgattunk Danival, érdekességeket találtunk talányokat fejtettünk meg. Sok levelet lefényképeztem, majd tanulmányozom őket. Egyes leveleknek az eredetije megvan a családi DVD-ben.
Nagyon érdekes leletre bukkantunk még. Egy szép kézírással írt napló, amely Lázár Lajos nagyapánk 1914-15-ös világháborús naplója. 1916 utáni naplója már bent van a családi DVD-be, de ez nincs. Józsi ezt is lefordította gyerekeinek, de nekünk Péterrel ez nem volt meg. Lehet majd tanulmányozni ezt is. Sajnos én nem vagyok olyan alapos, mint Péter bátyám volt, de legalább lehetőségem van arra, hogy az lehessek.
Ennyit mára. üdv.
Saturday, March 14, 2020
2020. március 14. Colónia del Sacramento - Piríapolis
Vége a nyárnak? Esik az eső, a reggeli kíváló.
Csomagolunk, persze nem fájdalommentes, mint ahogy szokott lenni, mert elhagytam az egeremet, amit persze csak később Piríápolisban vettem észre. (Piríápolis egy kis üdülőváros, ahol Daniék 20 éve építgetik bázisukat, és nyugdíjba menésük óta ideköltöztek, és jól vannak. Dani fogorvos volt, de hallani sem akar a régi szakmájáról, kiadták bérbe a rendelőt, szerzett valami asztalos képesítést, műveli a kertet, utazgat, jól van. Mariela marketing vezető volt a Nestlénél, majd freelance tanácsadó lett. Nhány érdekes projektjéről mesélt.)
Az eső ronda, alig tudunk haladni. Az utcákon a közvilágítás bekapcs, óriási fekete felhő fed el mindent.
Az egész út kb. 4 óra volt. Kisebb megállnivalók azért voltak, például egy kisigényű zöldségespiacon. Zöldpaprika kivételével minden volt, de így a beígért lecsóprojekt kérdőjelessé vált.
Piríapolisban kaját vettünk egy szupermarketben, de nem sikerül túrót venni, még hasonlót sem, így a pogácsaprojekt is zárójelbe került. Marad valszeg a palacsintaprojekt dulce de leché-vel. Friss tésztát egy kézműves tésztaboltban vettünk, mert itt ilyen is van. Olasz bevándorlók öröksége. Valami hússal töltött óriás raviolikat, és Caruso szószt.
Daniék háza a zöldben, kissé hasonlít egy részben befejezett balatoni nyaralóra. Zeges-zugos, ágas-bogas. Azért láthatóan jól el lehet férni, ha a család, barátok megjelennek. A késői ebédet összecsaptuk, majd sziesztára visszavonultunk, de előtte körbejártuk a birtokot Danival. A múlt héten megnőtt a birtok, mert megvették az egyik szomszéd telkét, és nemrég elbirtoklással is sikerült egy nagy darabbal növelni a tulajdont. Minden gondozva, nyírva, simogatva. A színben kistraktor, fű és egyéb nyírók, bűvészeszközök.
Mi a hazatérés részleteivel foglalkoztunk, vitatkoztunk egy sort az utazási irodával, majd estére kialakult, hogy bizony jobb hazamenni az első adandó alkalommal, mindjárt 17-én Montevideo- Rió -London-Budapest. Az első szakaszt meg kell venni, a többi átfoglalás. A többi jegy elvész.
Az álláspont kialakult. A biztosítás ugyan sok mindent fizet, ha beüt a krach de talán annak is van vége. Lehet, hogy hónapokig tart, amíg ki tudunk jönni, és a kórházi kezelés színvonala ismeretlen lenne. A digitális nomádság is jó ötlet, de túl sok a bizonytalanság. Zsuzsa jobban szeretne otthon megfulladni, ha már muszáj, de hátha megússzuk. Optimizmus. Én még kockáztattam volna egy kicsit, és végigmentem volna teljes úton, hátha sikerül átcsusszannunk mindenütt. Ha nem, akkor majd ott oldjuk meg. De Zsuzsának ez sok volt. Azt hiszem, ez teljes mértékben méltányolható.
Most már csak túl kell jutni az úton, még ki kell találni, hogy hogy fogunk védekezni a gyilkos vírus vagy hordozói ellen.
Este még egy kis dumaparti, Brazil gyömbérkonyak, és egy tannat bor mellett sztorizás. Végre mutat Dani két kisebb jelenetet a telefonján, amit ő játszik a színházban. Ez jó volt.
Akkor ennyi mára.
Csomagolunk, persze nem fájdalommentes, mint ahogy szokott lenni, mert elhagytam az egeremet, amit persze csak később Piríápolisban vettem észre. (Piríápolis egy kis üdülőváros, ahol Daniék 20 éve építgetik bázisukat, és nyugdíjba menésük óta ideköltöztek, és jól vannak. Dani fogorvos volt, de hallani sem akar a régi szakmájáról, kiadták bérbe a rendelőt, szerzett valami asztalos képesítést, műveli a kertet, utazgat, jól van. Mariela marketing vezető volt a Nestlénél, majd freelance tanácsadó lett. Nhány érdekes projektjéről mesélt.)
Az eső ronda, alig tudunk haladni. Az utcákon a közvilágítás bekapcs, óriási fekete felhő fed el mindent.
Az egész út kb. 4 óra volt. Kisebb megállnivalók azért voltak, például egy kisigényű zöldségespiacon. Zöldpaprika kivételével minden volt, de így a beígért lecsóprojekt kérdőjelessé vált.
Piríapolisban kaját vettünk egy szupermarketben, de nem sikerül túrót venni, még hasonlót sem, így a pogácsaprojekt is zárójelbe került. Marad valszeg a palacsintaprojekt dulce de leché-vel. Friss tésztát egy kézműves tésztaboltban vettünk, mert itt ilyen is van. Olasz bevándorlók öröksége. Valami hússal töltött óriás raviolikat, és Caruso szószt.
Daniék háza a zöldben, kissé hasonlít egy részben befejezett balatoni nyaralóra. Zeges-zugos, ágas-bogas. Azért láthatóan jól el lehet férni, ha a család, barátok megjelennek. A késői ebédet összecsaptuk, majd sziesztára visszavonultunk, de előtte körbejártuk a birtokot Danival. A múlt héten megnőtt a birtok, mert megvették az egyik szomszéd telkét, és nemrég elbirtoklással is sikerült egy nagy darabbal növelni a tulajdont. Minden gondozva, nyírva, simogatva. A színben kistraktor, fű és egyéb nyírók, bűvészeszközök.
Mi a hazatérés részleteivel foglalkoztunk, vitatkoztunk egy sort az utazási irodával, majd estére kialakult, hogy bizony jobb hazamenni az első adandó alkalommal, mindjárt 17-én Montevideo- Rió -London-Budapest. Az első szakaszt meg kell venni, a többi átfoglalás. A többi jegy elvész.
Az álláspont kialakult. A biztosítás ugyan sok mindent fizet, ha beüt a krach de talán annak is van vége. Lehet, hogy hónapokig tart, amíg ki tudunk jönni, és a kórházi kezelés színvonala ismeretlen lenne. A digitális nomádság is jó ötlet, de túl sok a bizonytalanság. Zsuzsa jobban szeretne otthon megfulladni, ha már muszáj, de hátha megússzuk. Optimizmus. Én még kockáztattam volna egy kicsit, és végigmentem volna teljes úton, hátha sikerül átcsusszannunk mindenütt. Ha nem, akkor majd ott oldjuk meg. De Zsuzsának ez sok volt. Azt hiszem, ez teljes mértékben méltányolható.
Most már csak túl kell jutni az úton, még ki kell találni, hogy hogy fogunk védekezni a gyilkos vírus vagy hordozói ellen.
Este még egy kis dumaparti, Brazil gyömbérkonyak, és egy tannat bor mellett sztorizás. Végre mutat Dani két kisebb jelenetet a telefonján, amit ő játszik a színházban. Ez jó volt.
Akkor ennyi mára.
Friday, March 13, 2020
2020. március 13. Colonia del Sacramento
Délelőtt részben szabadfoglalkozás, majd próbálkozunk programszervezéssel, ami egy Parque Nacional Aarón de Anchorena park meglátogatása lett volna, de valami miatt nem fogadnak. Ezért a várostól keletre sok kilométeren át húzódó strandokon és a mellettük levő luxus nyaralótelepeken jártunk. Közben alkalom volt a folyóban fürdeni. Megállapítottam, hogy egy tengerparti csodastrandnak kinéző édesvízi strand talán még jobb, mint a sós vizű, bár az ember nem lát le a víz alá, mint a tengerben. Én ettől bizonytalanabb vagyok. Az egész olyan, mint egy hatalmas stranddal ellátott néptelen Balaton. Víz tök jó, hőmérséklet kiváló, nap ellen védekezni kell.
Bementünk egy útba eső asztalos-lakatos-kőműves szakiskolába, amit egy használaton kívüli baszk labdajáték (Pelote Vasca) stadionjából alakított ki az önkormányzat. Feliratok, szavak a hirdetőtáblákról, zászlók, iskolaszag, tanműhely. Tulajdonképpen érdekes volt, Nem derült ki, hogy kerültünk oda, de jól szórakoztunk, nem kis részben a kóros kérdezhetnékem miatt.
Vissza a városba. Kis séta, meglátunk egy kis kávézót, ahol Caipirinhát (cukronádpálinka +lime +jég, brazil nemzeti ital) iszunk Zsuzsával.Veszünk ebére valót, majd mindenki sziesztára vonul, és fél négykor, a kisebb UV terhelésnél megyünk ki egy másik hasonló strandra, és ott piknikezve beszélgetve ebédelünk, meg fürdünk. Azaz csak én. Érdekes, hogy mást nem vonzott. Volt azért még 4 ember, de a szezonvég elérkezett, látszott.
Hazafelé a kocsiban értesültünk arról, hogy Argentína ma mér nem enged be EU-ból érkező utazókat, 16-án indulnak Európába az utolsó gépek. Ez egy kissé megzavart, és elkezdtünk gondolkodni a jövőnkön. Ugyancsak ma közölték, hogy Uruguay elvesztette a szüzességét, és 4 esetet találtak.
Daniék kitettek a belvárosban, még megnéztük a helyi legrégebbi templomot (illetve annak toldozgatott változatát), majd hazafelé sétálva tovább érleltük a gondolatot, hogy talán meg kellene kísérelni hazajutni, és otthon várni ki a vihar végét.
Hazagyalogoltunk, kupaktanács, döntés. hazajutni. Bár én szívesebben vállaltam volna a kockázatot a va banque hozzáállással, be kellet látnom, hogy Zsuzsa konzervatív hozzáállása talán biztonságosabb. És persze az egészségbiztosítás hiánya, ha nem esünk már az utazási biztosítás körébe.
Mivel a BA felhívást tett közzé, hogy bármilyen átbookolást ingyen engedélyez, és amúgy is törölte már a Londonból hazamenő járatunkat, és úgy tűnik, hogy azért Londonból még napi 3-4 járat megy Pestre, és Montevideoból lehet utazni Brazíliába korlátozás nélkül, értesítettük a Mauri utazási irodánk ügyintézőjét hogy szeretnénk, ha minél hamarabb hazavinne minket minél hamarabb az eredeti útvonalon, levágva az Argentin szakaszokat, azaz Montevideo - (Sao Paolo) - Rio de Janeiro - London - Budapest úton.
Az utazási iroda ügyintézője még magyar idő szerint éjfélkor ígérte, hogy lép az ügyben (a repjegyeknél csak az eredeti foglaló módosíthat). Izgalmas lesz, remélem, nem félre lép.
Hogy ilyen jó eldöntöttük, és előttünk van egy szép hétvége Piríapolisban Daniéknál, vettünk egy üveg 14%os tannat bort és néhány empanade-ot és jól elbeszélgettük az időt.
Fénykép nincs ma (sem). Majd talán később.
Bementünk egy útba eső asztalos-lakatos-kőműves szakiskolába, amit egy használaton kívüli baszk labdajáték (Pelote Vasca) stadionjából alakított ki az önkormányzat. Feliratok, szavak a hirdetőtáblákról, zászlók, iskolaszag, tanműhely. Tulajdonképpen érdekes volt, Nem derült ki, hogy kerültünk oda, de jól szórakoztunk, nem kis részben a kóros kérdezhetnékem miatt.
Vissza a városba. Kis séta, meglátunk egy kis kávézót, ahol Caipirinhát (cukronádpálinka +lime +jég, brazil nemzeti ital) iszunk Zsuzsával.Veszünk ebére valót, majd mindenki sziesztára vonul, és fél négykor, a kisebb UV terhelésnél megyünk ki egy másik hasonló strandra, és ott piknikezve beszélgetve ebédelünk, meg fürdünk. Azaz csak én. Érdekes, hogy mást nem vonzott. Volt azért még 4 ember, de a szezonvég elérkezett, látszott.
Hazafelé a kocsiban értesültünk arról, hogy Argentína ma mér nem enged be EU-ból érkező utazókat, 16-án indulnak Európába az utolsó gépek. Ez egy kissé megzavart, és elkezdtünk gondolkodni a jövőnkön. Ugyancsak ma közölték, hogy Uruguay elvesztette a szüzességét, és 4 esetet találtak.
Daniék kitettek a belvárosban, még megnéztük a helyi legrégebbi templomot (illetve annak toldozgatott változatát), majd hazafelé sétálva tovább érleltük a gondolatot, hogy talán meg kellene kísérelni hazajutni, és otthon várni ki a vihar végét.
Hazagyalogoltunk, kupaktanács, döntés. hazajutni. Bár én szívesebben vállaltam volna a kockázatot a va banque hozzáállással, be kellet látnom, hogy Zsuzsa konzervatív hozzáállása talán biztonságosabb. És persze az egészségbiztosítás hiánya, ha nem esünk már az utazási biztosítás körébe.
Mivel a BA felhívást tett közzé, hogy bármilyen átbookolást ingyen engedélyez, és amúgy is törölte már a Londonból hazamenő járatunkat, és úgy tűnik, hogy azért Londonból még napi 3-4 járat megy Pestre, és Montevideoból lehet utazni Brazíliába korlátozás nélkül, értesítettük a Mauri utazási irodánk ügyintézőjét hogy szeretnénk, ha minél hamarabb hazavinne minket minél hamarabb az eredeti útvonalon, levágva az Argentin szakaszokat, azaz Montevideo - (Sao Paolo) - Rio de Janeiro - London - Budapest úton.
Az utazási iroda ügyintézője még magyar idő szerint éjfélkor ígérte, hogy lép az ügyben (a repjegyeknél csak az eredeti foglaló módosíthat). Izgalmas lesz, remélem, nem félre lép.
Hogy ilyen jó eldöntöttük, és előttünk van egy szép hétvége Piríapolisban Daniéknál, vettünk egy üveg 14%os tannat bort és néhány empanade-ot és jól elbeszélgettük az időt.
Fénykép nincs ma (sem). Majd talán később.
Thursday, March 12, 2020
2020. március 12. Montevideo - Colonia del Sacramento
Csomagolás, reggeli után Daniék jönnek értünk. A két nagy bőröndöt letétbe helyezzük Évánál, a két kicsivel megyünk Colonia megyébe körülnézni. Colonia del Sacramento az ország legidősebb, kb 300 éves városa, Óváros, világörökség, helyes utcák.
Az úton kis megálló egy kulcskarika, ceruza, hamutartó és egyéb fura dolgokat gyűjtő farmján. Feledhető volt. Majd pótolom a nevét, hogy mégse teljesen.
Az úton pálmafák és tehenek sora, elég jó kombináció.
Érkezésnél egy fogadóban szálltunk meg, érdekes módon, a külföldi bankkártyával ÁFA-mentes számlát sikerült kapnunk. Vérszem, mindent mi fizetünk, majd elosztjuk.
Ebég egy parilla-grillezőben. A hús elég kemény volt, de feltűnést keltett a sült vékonybél, amit Dani visszaküldött, hogy süssék meg rendesen, puhára. Így már egész jó volt.
Sétáltunk az óvárosban, Múzeumok már zárva voltak, de kellemes nyaralóhelyi hangulat volt. A turistaszezonnak már vége, kevés ember, és már nincs akkora hőség.
Daniék elmentek meglátogatni egy barátjukat, mi még egyet botorkáltunk, naplementéztünk a La Plata mellett, majd hazamentünk koronavírusozni a fogadó teraszára. Fel van adva a lecke, még nem világos, hogyan fogunk hazajutni. Itt még mindig nincs egyetlen kimutatott eset sem, de ami késik, nem múlik. Rossz nyelvek, Gyöngyvér évfolyamtársunk szerint azért nincs eset, mert nem tesztelnek. Ezt a feltevést fintorogva utasították el Daniék. Meglátjuk.
Még van kb. egy hetünk dönteni, hogy továbbmegyünk-e, és hogy a már kifizetett útvonalon, vagy nem.
Itt az alkalom a digitális nomádságra. Csak egy plusz képernyőre lesz szükség, és már mehet is a dolog. Nagyon sok munka lenne, vérzik a szívem, hogy mennyit kell visszautasítani.
Tegnap, és ma sűrűn kellett Zsóka hamvasztásához szükséges születési anyakönyvi kivonat megszerzésével foglalkozni, egy budapesti ügyvéd és a svájci rokonok között. Végül megunódott a harc, és összekapcsoltam a feleket. Ez egy őrület. Anyakönyvi kivonatot nem kérhet akárki, és az ügyvéd csak megbízás alapján járhat el.
A macskáról megnyugtató hírek, akármeddig maradhat a befogadónál, imádják egymást.
A túlzott és késői ebéd miatt nem vacsorázunk. A hölgyek visszavonultak, mi Danival egy kétórás sétával tettünk pontot a napra. A végén egy fagyit evett Dani. Leültünk, amíg ette, és néztük a forgalmat, amely furcsán lassú volt. Az autók, motorok mintegy 25 km-es sebességgel mentek, minden látható ok nélkül. Nem értettük, de Dani szerint ez egy vidéki város, senki sem siet.
Dani hosszan mesélt egy színjátszó körről, amelyben már mintegy 15 éve tag, rendszeres előadásokat tartanak jegybevétellel, és nagyon élvezik.
A fényképek valahogy nem másznak be a Google Fotókba a telefonról, úgyhogy nem kínlódom velük ma. Úgysem biztos, hogy látható lesz az olvasóknak.
Az úton kis megálló egy kulcskarika, ceruza, hamutartó és egyéb fura dolgokat gyűjtő farmján. Feledhető volt. Majd pótolom a nevét, hogy mégse teljesen.
Az úton pálmafák és tehenek sora, elég jó kombináció.
Érkezésnél egy fogadóban szálltunk meg, érdekes módon, a külföldi bankkártyával ÁFA-mentes számlát sikerült kapnunk. Vérszem, mindent mi fizetünk, majd elosztjuk.
Ebég egy parilla-grillezőben. A hús elég kemény volt, de feltűnést keltett a sült vékonybél, amit Dani visszaküldött, hogy süssék meg rendesen, puhára. Így már egész jó volt.
Sétáltunk az óvárosban, Múzeumok már zárva voltak, de kellemes nyaralóhelyi hangulat volt. A turistaszezonnak már vége, kevés ember, és már nincs akkora hőség.
Daniék elmentek meglátogatni egy barátjukat, mi még egyet botorkáltunk, naplementéztünk a La Plata mellett, majd hazamentünk koronavírusozni a fogadó teraszára. Fel van adva a lecke, még nem világos, hogyan fogunk hazajutni. Itt még mindig nincs egyetlen kimutatott eset sem, de ami késik, nem múlik. Rossz nyelvek, Gyöngyvér évfolyamtársunk szerint azért nincs eset, mert nem tesztelnek. Ezt a feltevést fintorogva utasították el Daniék. Meglátjuk.
Még van kb. egy hetünk dönteni, hogy továbbmegyünk-e, és hogy a már kifizetett útvonalon, vagy nem.
Itt az alkalom a digitális nomádságra. Csak egy plusz képernyőre lesz szükség, és már mehet is a dolog. Nagyon sok munka lenne, vérzik a szívem, hogy mennyit kell visszautasítani.
Tegnap, és ma sűrűn kellett Zsóka hamvasztásához szükséges születési anyakönyvi kivonat megszerzésével foglalkozni, egy budapesti ügyvéd és a svájci rokonok között. Végül megunódott a harc, és összekapcsoltam a feleket. Ez egy őrület. Anyakönyvi kivonatot nem kérhet akárki, és az ügyvéd csak megbízás alapján járhat el.
A macskáról megnyugtató hírek, akármeddig maradhat a befogadónál, imádják egymást.
A túlzott és késői ebéd miatt nem vacsorázunk. A hölgyek visszavonultak, mi Danival egy kétórás sétával tettünk pontot a napra. A végén egy fagyit evett Dani. Leültünk, amíg ette, és néztük a forgalmat, amely furcsán lassú volt. Az autók, motorok mintegy 25 km-es sebességgel mentek, minden látható ok nélkül. Nem értettük, de Dani szerint ez egy vidéki város, senki sem siet.
Dani hosszan mesélt egy színjátszó körről, amelyben már mintegy 15 éve tag, rendszeres előadásokat tartanak jegybevétellel, és nagyon élvezik.
A fényképek valahogy nem másznak be a Google Fotókba a telefonról, úgyhogy nem kínlódom velük ma. Úgysem biztos, hogy látható lesz az olvasóknak.
Wednesday, March 11, 2020
2020. március 11. Montevideo
Nyugis reggel. Zsuzsa itthon marad csomagolni.
Mi meg Évával kimegyünk a jó messzire fekvő temetőbe számba venni az eltávozott családtagokat, és közben beszélgetni róluk. A La Paz nevű község kb. másfél órányira van.
Végigsétáltunk az összes családi sírkő mellett. Köveket tettünk mindenhova. Nagybátyám, és néhány más nekem is ismerős mellett sok volt fontos Évának. Mesélt is róluk. A sírkövek feliratai nekem erős nyelvleckét is jelentettek.
A séta után a visszaúton megálltunk egy kis piszkos étteremnél, ahol egy családi tradíció szerint mindig megállás van ebéd és egy ital erejéig. Kellemes ebéd. Jó bor, ez a tannat, (Baszkföldről származó fajta, itt nagyon sokat termesztenek belőle, és sokat exportálnak is).
Délutánra érünk a szállodáshoz. Zsuzsa kész a csomagolással. Egy kis szundi, majd utána elmentünk fertőtlenítőszereket keresni, nehogy kifogyjunk belőle. A közeli plázában persze nem volt semmi folyékony kézfertőtlenítő, csak kiürült dobozok. Volt még "antibakteriális" törlőkendő, ezzel elégítettük ki vásárlási késztetésünket.
Jutalmul ettünk két levest egy korábban felfedezett étteremben. Másutt nincs ilyen luxus.
Tévelyegtünk még más boltok után a plázában és a kis utcákban, de nem volt más.
Hazaérve alkalom nyílt megnézni a Netflixen a Kusturica által 2018-ban készített filmet: "El Pepe, A supreme life" címmel Pepe Mujicáról, aki regényes élettörténettel Tupamaro terroristából lett államelnök. Én már több interjút láttam róla, de ezt a filmet még nem. Én eléggé lelkesedem ezért a pasasért, de Éva nem igazán szereti, mások jobban megvannak vele. Végre egy előnye is van a Google megfigyelésnek, mivel most tolta éppen a képünkbe a Netflix a több ezer film közül.
Ezt megnéztük. Pabloval terveztük, hogy találkozunk, és esetleg együtt vacsorázunk, de neki közbejött valami, úgyhogy ez jó program volt.
Elkezdett esni az eső, étterembemenés helyett salátát vadásztam egy közeli take-awayból, mellé a délről marad tannat, és olvasással, koronavírus tanulmányokkal zárult a nap.
Amúgy csalódás, hogy mennyire keveset lehet visszaadni a blogban a beszélgetésekből. Felvétel nem készül, sok a téma, sok a gondolat. Ami megmarad, megmarad. De a blogba nagyon kevés furakodik be.
Ma nincs kép. Különben is, nem látják azokat a kedves olvasók.
Holnap indulás vidékre Daniékkal.
Mi meg Évával kimegyünk a jó messzire fekvő temetőbe számba venni az eltávozott családtagokat, és közben beszélgetni róluk. A La Paz nevű község kb. másfél órányira van.
Végigsétáltunk az összes családi sírkő mellett. Köveket tettünk mindenhova. Nagybátyám, és néhány más nekem is ismerős mellett sok volt fontos Évának. Mesélt is róluk. A sírkövek feliratai nekem erős nyelvleckét is jelentettek.
A séta után a visszaúton megálltunk egy kis piszkos étteremnél, ahol egy családi tradíció szerint mindig megállás van ebéd és egy ital erejéig. Kellemes ebéd. Jó bor, ez a tannat, (Baszkföldről származó fajta, itt nagyon sokat termesztenek belőle, és sokat exportálnak is).
Délutánra érünk a szállodáshoz. Zsuzsa kész a csomagolással. Egy kis szundi, majd utána elmentünk fertőtlenítőszereket keresni, nehogy kifogyjunk belőle. A közeli plázában persze nem volt semmi folyékony kézfertőtlenítő, csak kiürült dobozok. Volt még "antibakteriális" törlőkendő, ezzel elégítettük ki vásárlási késztetésünket.
Jutalmul ettünk két levest egy korábban felfedezett étteremben. Másutt nincs ilyen luxus.
Tévelyegtünk még más boltok után a plázában és a kis utcákban, de nem volt más.
Hazaérve alkalom nyílt megnézni a Netflixen a Kusturica által 2018-ban készített filmet: "El Pepe, A supreme life" címmel Pepe Mujicáról, aki regényes élettörténettel Tupamaro terroristából lett államelnök. Én már több interjút láttam róla, de ezt a filmet még nem. Én eléggé lelkesedem ezért a pasasért, de Éva nem igazán szereti, mások jobban megvannak vele. Végre egy előnye is van a Google megfigyelésnek, mivel most tolta éppen a képünkbe a Netflix a több ezer film közül.
Ezt megnéztük. Pabloval terveztük, hogy találkozunk, és esetleg együtt vacsorázunk, de neki közbejött valami, úgyhogy ez jó program volt.
Elkezdett esni az eső, étterembemenés helyett salátát vadásztam egy közeli take-awayból, mellé a délről marad tannat, és olvasással, koronavírus tanulmányokkal zárult a nap.
Amúgy csalódás, hogy mennyire keveset lehet visszaadni a blogban a beszélgetésekből. Felvétel nem készül, sok a téma, sok a gondolat. Ami megmarad, megmarad. De a blogba nagyon kevés furakodik be.
Ma nincs kép. Különben is, nem látják azokat a kedves olvasók.
Holnap indulás vidékre Daniékkal.
Tuesday, March 10, 2020
2020. március 10. Montevideo
Reggeli közben Klári és Gergő telefonált, hogy mi újság, és hogy a felvételi vizsgák rendben lezárultak. Jó, hír, ügyes unoka. Várjuk a többi hírt.
Busszal megyünk be az Óvárosba. Kissé eltévedtünk, mert a parlament máshol van, mint felületesen hittük, nahát. Át kellett volna gyalogolni, de helyette egy kávé után a Salvo szecessziós palotát
néztük meg, majd ebéd után az ott lévő Tangó múzeumot, ami tulajdonképpen a La Cumparsita emlékére állt össze.
A Salvo 1928-ban készült el, Szép szecessziós, míg belül inkább art-deco stílusú ikonikus épület, ma már társasház korábban szálloda. A vezetés szakszerű, kellemes érdekes volt, bejártuk, megnéztük.
Egy szép lépcső(háza)t lőttem.
Egy kis padló, egy kis kilátás.
A La Cumparsita c. dalt a Salvo palota helyén volt kávéházban írták.
Kicsi de jó kis show, kellemes privát vezetést kaptunk a "világ legtöbbett feldolgozott daláról". A történet szerteágazó, érdekes. Tangótörténei ismereteink gyarapodtak, volt tekerős gramafon, borkóstolás, szöveg és kottaváltpozatok stb. Este megtudtuk, hogy az iskolában atért nem tanulja meg mindenki a tangót táncolni, nincs is olyan gyakran az iskolákban tánciskola. Pedig nagy a nemzeti büszkeség.
Éva jött értünk, és elmentünk a "Domb"-ra (Cerro) és környékére, valamint a ez eltüntetett hősök emlékművéhez. A domb 132 méter magas, de szélesen elterül. Elég elhanyagolt lett, sok a nyomornegyednek látszó rész rajta körülötte. Azért szép a kilátás is, meg Zsuzsa is fellép.
Nem messze van ettől a katonai diktatúra alatt eltűntek emlékhelye.
Ez azért fontos a családnak, mert a 35 uruguayi áldozat egyike a család tagja volt. Nemcsak a Tupamaros-kat, hanem a kommunistákat is kezelésbe vették. Az egyik túlélő Tupamaros vezető, Pepe Mujica később államelnők lett a 2010-es években, ma is szenátor. Külföldön jó a híre, belföldön nem annyira, de azért becsben van. A családtag Eduardo Bleier, akit én is ismertem, neve szépen látszik a falon. Az emlékmű fura módon nem hordoz semmi infot sem annak céljáról, sem az alkotókról. Éva szerint ma is vannak ellenségei az emlékműnek, szokott rongálás lenni.
Néhány szobrot megnézünk a Prado parkban. Kis színes, vagy fehér hírek.
Az iskolások fehér köpenyben járnak. Éva szerint péntekre ezek többnyire feketére változnak, de elég dekoratívak. Egyyüt egy osztály nővérkülönítménynek néz ki.
Maté. Ez egy tea, amit úton útfélen isznak, cipelik a termoszt és az eszközöket. Főleg férfiak, de lányok is vannak.
Sokfajta tea van, válogatnak, szeretik. Jellegzetes.
Hazatérve Évához, találkoztunk Damiannal, Pablo fiával, és Pabloval.
Egy kép az iskolaköpennyel.
Paradicsomlekvár, süti, dulce de leche. (karamellkrém).
Damiannal ördöglakatozunk, meg iskolai élményekről tárgyalunk elég vegyes nyelven. Be nem áll a szája, jópofa srác.
Végül Carlos Bleier, Eduardo fia jött a lányával, Marinával, és elvittek vacsizni abba az épületbe ahol Pepe Mujicát a föld alatt vájt alagútban kimenekítették a közeli börtönből. Finom hal, és egyebek. Megint egy kicsit sok. Beszéltünk mindenféléről. Vállalkozás, politika, család. A koronavírusról még nem nagyon vettek tudomást. Uruguayban még mindig nincs diagnosztizált eset.
Jó este volt.
Fényképet elfelejtettem csinálni.
J
Busszal megyünk be az Óvárosba. Kissé eltévedtünk, mert a parlament máshol van, mint felületesen hittük, nahát. Át kellett volna gyalogolni, de helyette egy kávé után a Salvo szecessziós palotát
A Salvo 1928-ban készült el, Szép szecessziós, míg belül inkább art-deco stílusú ikonikus épület, ma már társasház korábban szálloda. A vezetés szakszerű, kellemes érdekes volt, bejártuk, megnéztük.
Egy szép lépcső(háza)t lőttem.
Egy kis padló, egy kis kilátás.
A La Cumparsita c. dalt a Salvo palota helyén volt kávéházban írták.
Kicsi de jó kis show, kellemes privát vezetést kaptunk a "világ legtöbbett feldolgozott daláról". A történet szerteágazó, érdekes. Tangótörténei ismereteink gyarapodtak, volt tekerős gramafon, borkóstolás, szöveg és kottaváltpozatok stb. Este megtudtuk, hogy az iskolában atért nem tanulja meg mindenki a tangót táncolni, nincs is olyan gyakran az iskolákban tánciskola. Pedig nagy a nemzeti büszkeség.
Éva jött értünk, és elmentünk a "Domb"-ra (Cerro) és környékére, valamint a ez eltüntetett hősök emlékművéhez. A domb 132 méter magas, de szélesen elterül. Elég elhanyagolt lett, sok a nyomornegyednek látszó rész rajta körülötte. Azért szép a kilátás is, meg Zsuzsa is fellép.
Nem messze van ettől a katonai diktatúra alatt eltűntek emlékhelye.
Ez azért fontos a családnak, mert a 35 uruguayi áldozat egyike a család tagja volt. Nemcsak a Tupamaros-kat, hanem a kommunistákat is kezelésbe vették. Az egyik túlélő Tupamaros vezető, Pepe Mujica később államelnők lett a 2010-es években, ma is szenátor. Külföldön jó a híre, belföldön nem annyira, de azért becsben van. A családtag Eduardo Bleier, akit én is ismertem, neve szépen látszik a falon. Az emlékmű fura módon nem hordoz semmi infot sem annak céljáról, sem az alkotókról. Éva szerint ma is vannak ellenségei az emlékműnek, szokott rongálás lenni.
Néhány szobrot megnézünk a Prado parkban. Kis színes, vagy fehér hírek.
Az iskolások fehér köpenyben járnak. Éva szerint péntekre ezek többnyire feketére változnak, de elég dekoratívak. Egyyüt egy osztály nővérkülönítménynek néz ki.
Maté. Ez egy tea, amit úton útfélen isznak, cipelik a termoszt és az eszközöket. Főleg férfiak, de lányok is vannak.
Sokfajta tea van, válogatnak, szeretik. Jellegzetes.
Hazatérve Évához, találkoztunk Damiannal, Pablo fiával, és Pabloval.
Egy kép az iskolaköpennyel.
Paradicsomlekvár, süti, dulce de leche. (karamellkrém).
Damiannal ördöglakatozunk, meg iskolai élményekről tárgyalunk elég vegyes nyelven. Be nem áll a szája, jópofa srác.
Végül Carlos Bleier, Eduardo fia jött a lányával, Marinával, és elvittek vacsizni abba az épületbe ahol Pepe Mujicát a föld alatt vájt alagútban kimenekítették a közeli börtönből. Finom hal, és egyebek. Megint egy kicsit sok. Beszéltünk mindenféléről. Vállalkozás, politika, család. A koronavírusról még nem nagyon vettek tudomást. Uruguayban még mindig nincs diagnosztizált eset.
Jó este volt.
Fényképet elfelejtettem csinálni.
J
2020. március 9. Montevideo
Reggeli után némi munka, sajnos vannak vevők, akik időnként visszakérdeznek, javításokat, pontosításokat kérnek.
Utána gyalog indulunk a belvárosba a községházában lévő toronyból kilátni. Az egész kb. 7 km, de viszontagságos volt az eső, meg a kisebb kitérők, kávé és mosdó keresése miatt. Nem a tengerparton, hanem a kis és nagyobb utcákon mentünk. A járdák kövezete elég rossz karban van, a házak színe meg leginkább szürke, vagy eleve beton. Érdekes, hogy miért nem használnak színeket jobban.
Láthatóan még nem jött el itt a nagy plázák kora, rengeteg kis bolt van, még nem mentek tönkre a verseny miatt.
A házak közül sok a igénytelenebb Bauhaus jellegű, kevéssé felújított. Van egy rakás korábbinak tűnő helyi dizájn, jópofa kinézettel, ijesztően magas és keskeny bejárati ajtókkal, mégpedig minden lakáshoz (általában 2-3) külön. Nehéz jó karban lévőt találni, és olyat, amely előtt nem áll valami jármű.
Volt olyan ház, amelynek a kapuja 3-szor volt nálam magasabb. Kérdezősködtünk a családban, hogy mi a magyarázat, de senki nem tudta megmagyarázni.
Célunknál, Városházánál (Palacio de Municipal)
Fellifteztünk az obligát turistacélpontra, és a tetőteraszról nézdegéltük a kissé borús tájat, várost. A tájékoztatás vacak volt, a kihelyezett fényképek a felismerendő épületekről nem a nézőpontból készültek, és a már mondott színtelen/szürke kinézet miatt sem lehetett lényegében semmit azonosítani. A barna folyó/tenger is dekoratív.
toronyból
Azért jól voltunk. Ettünk ittunk egy kicsit, majd szundikáltam egy padon.
Évával megbeszéltük, hogy elkísérjük tajcsizni, ilyet még úgyse csináltunk, rokonosdi közben meg jó lehet.
Így a torony után értünk jött, de nagy meglepetésre a ki lettünk tiltva, mivel Magyarországról jöttünk és repülővel, akkor ez veszélyes, Évát eltanácsolták. Először találkoztunk azzal, hogy veszélyforrások lehetünk.
Bánatunkban elmentünk ebédelni. Zsuzsa erőpróbát vállalt egy nagy darab marhahússal (bife ancho - kb. hátszín):
Azt hittem, belehal, de egész jól jött ki a dologból.
Ezután bőröndöt vettünk, mert az új nagy bőröndünk széttörve érkezett, és a továbbutazáshoz kellett. Ezúttal nem műanyag, hanem textilbőrönd, hogy ne törjön.
Anáékhoz mentünk ezután, hogy megismerkedjünk a 10 éves Sofiával, Ana lányával, aki tegnap nem volt jelen, valamint hogy lássuk Luis Alejandrót, Dani másik fiát, aki a párjával eljött egy kicsit beszélgetni. Ők Pesten már meglátogattak minket.
Befutottak Dani és Mariela is, megérkezett Ana és férje, Pablo, de sajnos most elfelejtettem fényképet csinálni. Azért Sofiáról van.
Sofia nagyon értelmes kislány, angol nyelvű suliba jár, jól beszél angolul, és kellemeset csevegtünk. Kiderült, hogy játékprogramozó akar lenni, és a Scratch-csel szórakozik. Nem tudta, hogy merre is van Magyarország, sőt azt sem hogy magyar származású, úgyhogy ebbe a tudásba végül Anával bevezettük.
Luis Alejandro és párja jó bőrben, hangulatban vannak. Mindketten szoftveresek. Alejandro a Tatánál, de amerikai cégnek van kiadva bérbe. Szerepe "scrum manager" (néha scram-nek írják).
Ez egy új szoftverfejlesztési modellben van, ami elég izgató, mert másképp folyik a szoftverfejlesztés, mint amit megszoktunk. (ld. pl. itt ). egy kicsit magyarázták Pabloval, amit levettem, az az, hogy kis lépésenként fejlesztenek, de gyakori teljesítésekkel.
Este a Teatro Solisba vett jegyet Dani, ahol a nőnap tiszteletére a tegnapi nyolcvanezres felvonulás után tangóműsort adtak főleg nők, és videóról beszéltek különleges nők, akik példát mutatnak a többieknek, meg a férfiaknak.
A kb 20 szám mindegyikét mindenki legalább 100-szor hallotta, sőt a 103 éves La Cumparsitát 1000-szer (még én is), mégis iszonyú nagyokat tapsoltak, és a standing ovációt is játszottak a nézők. A legidősebb híresség Olga Delgrossi volt, aki 87 éves, és igen megérdemelte a tapsot.
Ennyi volt mára. Fényképek kevesen vannak sajnos. A tegnapi blog már ki van egészítve fényképekkel.
Utána gyalog indulunk a belvárosba a községházában lévő toronyból kilátni. Az egész kb. 7 km, de viszontagságos volt az eső, meg a kisebb kitérők, kávé és mosdó keresése miatt. Nem a tengerparton, hanem a kis és nagyobb utcákon mentünk. A járdák kövezete elég rossz karban van, a házak színe meg leginkább szürke, vagy eleve beton. Érdekes, hogy miért nem használnak színeket jobban.
Láthatóan még nem jött el itt a nagy plázák kora, rengeteg kis bolt van, még nem mentek tönkre a verseny miatt.
A házak közül sok a igénytelenebb Bauhaus jellegű, kevéssé felújított. Van egy rakás korábbinak tűnő helyi dizájn, jópofa kinézettel, ijesztően magas és keskeny bejárati ajtókkal, mégpedig minden lakáshoz (általában 2-3) külön. Nehéz jó karban lévőt találni, és olyat, amely előtt nem áll valami jármű.
Volt olyan ház, amelynek a kapuja 3-szor volt nálam magasabb. Kérdezősködtünk a családban, hogy mi a magyarázat, de senki nem tudta megmagyarázni.
Célunknál, Városházánál (Palacio de Municipal)
Fellifteztünk az obligát turistacélpontra, és a tetőteraszról nézdegéltük a kissé borús tájat, várost. A tájékoztatás vacak volt, a kihelyezett fényképek a felismerendő épületekről nem a nézőpontból készültek, és a már mondott színtelen/szürke kinézet miatt sem lehetett lényegében semmit azonosítani. A barna folyó/tenger is dekoratív.
toronyból
Azért jól voltunk. Ettünk ittunk egy kicsit, majd szundikáltam egy padon.
Évával megbeszéltük, hogy elkísérjük tajcsizni, ilyet még úgyse csináltunk, rokonosdi közben meg jó lehet.
Így a torony után értünk jött, de nagy meglepetésre a ki lettünk tiltva, mivel Magyarországról jöttünk és repülővel, akkor ez veszélyes, Évát eltanácsolták. Először találkoztunk azzal, hogy veszélyforrások lehetünk.
Bánatunkban elmentünk ebédelni. Zsuzsa erőpróbát vállalt egy nagy darab marhahússal (bife ancho - kb. hátszín):
Azt hittem, belehal, de egész jól jött ki a dologból.
Ezután bőröndöt vettünk, mert az új nagy bőröndünk széttörve érkezett, és a továbbutazáshoz kellett. Ezúttal nem műanyag, hanem textilbőrönd, hogy ne törjön.
Anáékhoz mentünk ezután, hogy megismerkedjünk a 10 éves Sofiával, Ana lányával, aki tegnap nem volt jelen, valamint hogy lássuk Luis Alejandrót, Dani másik fiát, aki a párjával eljött egy kicsit beszélgetni. Ők Pesten már meglátogattak minket.
Befutottak Dani és Mariela is, megérkezett Ana és férje, Pablo, de sajnos most elfelejtettem fényképet csinálni. Azért Sofiáról van.
Sofia nagyon értelmes kislány, angol nyelvű suliba jár, jól beszél angolul, és kellemeset csevegtünk. Kiderült, hogy játékprogramozó akar lenni, és a Scratch-csel szórakozik. Nem tudta, hogy merre is van Magyarország, sőt azt sem hogy magyar származású, úgyhogy ebbe a tudásba végül Anával bevezettük.
Luis Alejandro és párja jó bőrben, hangulatban vannak. Mindketten szoftveresek. Alejandro a Tatánál, de amerikai cégnek van kiadva bérbe. Szerepe "scrum manager" (néha scram-nek írják).
Ez egy új szoftverfejlesztési modellben van, ami elég izgató, mert másképp folyik a szoftverfejlesztés, mint amit megszoktunk. (ld. pl. itt ). egy kicsit magyarázták Pabloval, amit levettem, az az, hogy kis lépésenként fejlesztenek, de gyakori teljesítésekkel.
Este a Teatro Solisba vett jegyet Dani, ahol a nőnap tiszteletére a tegnapi nyolcvanezres felvonulás után tangóműsort adtak főleg nők, és videóról beszéltek különleges nők, akik példát mutatnak a többieknek, meg a férfiaknak.
A kb 20 szám mindegyikét mindenki legalább 100-szor hallotta, sőt a 103 éves La Cumparsitát 1000-szer (még én is), mégis iszonyú nagyokat tapsoltak, és a standing ovációt is játszottak a nézők. A legidősebb híresség Olga Delgrossi volt, aki 87 éves, és igen megérdemelte a tapsot.
Ennyi volt mára. Fényképek kevesen vannak sajnos. A tegnapi blog már ki van egészítve fényképekkel.
Sunday, March 8, 2020
2020. március 8. - Montevideo
Reggeli első SMS hír.
Zsóka unokatestvés szép üzenetben Svájcban elbúcsúzott az élettől és tőlünk. 4 év harc után nincs tovább.
=====
A tegnapi posztot kiegészítettem néhány fényképpel.
A jetlag legyűrve. 7-or ébredés, frissen. 8-tól reggeli, majd séta a szálloda melletti folyó/tengerparton. Homokos plázs, bőkezűen idehordott szétterített homokkal. Kicsit több kutya a kelleténél. De zacskós csajok is vannak, úgyhogy tűrhető. A homok mellett vannak szépen befüvesített lankák, és pálmafák, sziklák, szóval jól el lehet lenni. A 20 km-es parti sétányon - a neve Rambla, nem összetévesztendő a barcelonaival - száguldoznak a futók, biciklisták, és egyéb fajták. Jó dolog, hogy mindenütt le lehet menni a vízhez.
Meleg van, elég erős az UV sugárzás, figyelmeztettek. Persze nem kentük magunkat be, meg a sombrerot sem hoztuk. Fürdést kihagytuk, a folyóvíz barnasága, meg a viszonylag kevés fürdőző nem volt elég hívogató. De az egészet rövidre terveztük, mert Dani ígérete szerint reggel Piríapolisból, neki otthonról indulva délbe jön értünk, hogy családi ebédre menjünk Anáékhoz.
Kicsit késik, ezalatt felszereltem a blogot képekkel.
Danival és Marielával egy kis autós városnézéssel megyünk különböző pálzsok, sétányok, világítótorony, szép villák. Megbeszéljük, hogy a korábbi tervek módosulása azért következett be, mert szerdán fogják végre aláírni az adásvételi szerződést Mariela intézetben lévő mamájának a lakására. Az eladásra azért van szükség, mert az ellátás nagyon drága. 14 hónapja próbálkoznak, és most jött be a dolog, pont amikor velünk akartak vidékre menni. Nem probléma, majd mást nézünk.
Az ingatlanügynököt it mind a két féltől szednek jutalékot, 3,75% kétszer ebben az esetben. És még jön az adó is, ami itt a nagyon régi tulajdon eladásakor is fizetendő.
Sok gazdasági dologról is szó esik (Mercosur szervezet, a kikötő fontossága. A Buenos Aires-i kikötő mesterséges, mert a meder ott nem elég mély, állandóan kotorni kell, míg itt még igazi kikötő van. Bolívia és Paraguay számára ez az egyetlen tengeri kijárat.
A vendégség Anáéknál. Dani gyerekei közül Luis Alejandro nem tudott eljönni, Guillermo kivételesen itt van Észak-Braziliából, Sao Luis, Marana állam. Most találkozunk először. Kellemes mackó. Nem szokványos pálya. Először szakács lett, majd elvégezte a fizika szakot, egy ottani egyetemen Universidad Federal de Marana. tanít undergraduate fizikát. Arról álmodozik, hogy egyzsercsak, talán idén, elkezd egy éttermet csinálni, és kiszáll a fizikatanításból. Gyűjt rá.
Éva lánya, Ana és férje Pablo, régi ismerősök, már találkoztunk 12 éve is, és eljöttek Pestre is, Bea meg is nyalatta őket néhány farkassal Gödöllőn. Nagy élmény volt.
Ana statisztikus, Pablo még mindig egy multi banknál dolgozik, és továbbra is vergődik e gy focicsapattal, amelyik most másodosztályú, és szépen megy lefelé, pedig korábban volt uruguayi bajnok is. Nem nagyon tudnak erőre kapni. Bármikor csődbe mehetnek.
Két gyerekük közül csak a kisebbik, Marián van jelen, Sofia vedégségben, majd holnap találkozunk vele.
Éva és megérkezik Pabloval. Na végre. Kissé megviselte a nátha, de most már jól van.
Beszélgetések, röhécselések, sztorik következnek, ajándékok nyitogatása, fényképezés. Az ebéd egy csomó mártogatós kaja, meg egy kis tengeri herkentyűs rizottó. Guillermo készít egy eperkompótot Modenai balzsamecettel, mentalevéllel és szegfűborssal. Jó ötlet. meg fogjuk csinálni.
Egy talált tárgy. Közös nagyapánk első világháborús tiszti elemlámpája. Benne még a tartalékizzó is. Övcsattal. Ana őrizgeti.
Ehhez tartozik még, hogy megpróbálunk felkutatni régi papírokat, leveleket Józsi esetleges megmaradt dolgaiból, különösen a Magyarországról kaptt levelekből, fényképekből, ami valamit még mesélhet a mi Magyarországi történelmünkből. Nem várható sok cucc, de azért reménykedem. Éva Józsi halála után, amikor ki kellett üríteni a házat, megszabadult a legtöbb ilyen manyagr nyelvű dokumentumtól Későn szóltam. De meglátjuk, mire megyünk.
Másik trouvaille Ana fényképalbumából:
Egy kis süti, gyümölcs saláta, kávé. Mindenki tele van lelkileg és testileg.
A fényképek egy kis szerkesztést igényelnek. Majd holnap.
Éva hoz el, és visz egy távolabbi városrészbe, Carrasco-ba, meg egy szép parkba, ahol egy szobor, nehezen fényképezhető. A halottak emlékére.
Beszélgetés egészségről, betegségről, családról, politikáról. Éva egyáltalán nem lelkes Pepe Mujica miatt, egyáltalán nem szereti a Tupamaros-okat. A 15 év baloldali kormányzás nem volt elég sikeres, Ezért most itt van a jobboldali kormány egy csomó katonával a kormányban. Ez nem jó.
Megállapodunk, hogy elmegyünk vele holnap taicsizni.
Otthon Zsuzsa kidől. Én elmegyek levest vadászni (egy közeli plázában), ami sikerült is. MAjd hazasétáltam, és úsztam, inkább lubickoltam a tetőn lévő medencében.
Mire a bloghoz értem, én is elfáradtam. Ezért ez most ilyen, kedves olvasók!
Zsóka unokatestvés szép üzenetben Svájcban elbúcsúzott az élettől és tőlünk. 4 év harc után nincs tovább.
=====
A tegnapi posztot kiegészítettem néhány fényképpel.
A jetlag legyűrve. 7-or ébredés, frissen. 8-tól reggeli, majd séta a szálloda melletti folyó/tengerparton. Homokos plázs, bőkezűen idehordott szétterített homokkal. Kicsit több kutya a kelleténél. De zacskós csajok is vannak, úgyhogy tűrhető. A homok mellett vannak szépen befüvesített lankák, és pálmafák, sziklák, szóval jól el lehet lenni. A 20 km-es parti sétányon - a neve Rambla, nem összetévesztendő a barcelonaival - száguldoznak a futók, biciklisták, és egyéb fajták. Jó dolog, hogy mindenütt le lehet menni a vízhez.
Meleg van, elég erős az UV sugárzás, figyelmeztettek. Persze nem kentük magunkat be, meg a sombrerot sem hoztuk. Fürdést kihagytuk, a folyóvíz barnasága, meg a viszonylag kevés fürdőző nem volt elég hívogató. De az egészet rövidre terveztük, mert Dani ígérete szerint reggel Piríapolisból, neki otthonról indulva délbe jön értünk, hogy családi ebédre menjünk Anáékhoz.
Kicsit késik, ezalatt felszereltem a blogot képekkel.
Danival és Marielával egy kis autós városnézéssel megyünk különböző pálzsok, sétányok, világítótorony, szép villák. Megbeszéljük, hogy a korábbi tervek módosulása azért következett be, mert szerdán fogják végre aláírni az adásvételi szerződést Mariela intézetben lévő mamájának a lakására. Az eladásra azért van szükség, mert az ellátás nagyon drága. 14 hónapja próbálkoznak, és most jött be a dolog, pont amikor velünk akartak vidékre menni. Nem probléma, majd mást nézünk.
Az ingatlanügynököt it mind a két féltől szednek jutalékot, 3,75% kétszer ebben az esetben. És még jön az adó is, ami itt a nagyon régi tulajdon eladásakor is fizetendő.
Sok gazdasági dologról is szó esik (Mercosur szervezet, a kikötő fontossága. A Buenos Aires-i kikötő mesterséges, mert a meder ott nem elég mély, állandóan kotorni kell, míg itt még igazi kikötő van. Bolívia és Paraguay számára ez az egyetlen tengeri kijárat.
A vendégség Anáéknál. Dani gyerekei közül Luis Alejandro nem tudott eljönni, Guillermo kivételesen itt van Észak-Braziliából, Sao Luis, Marana állam. Most találkozunk először. Kellemes mackó. Nem szokványos pálya. Először szakács lett, majd elvégezte a fizika szakot, egy ottani egyetemen Universidad Federal de Marana. tanít undergraduate fizikát. Arról álmodozik, hogy egyzsercsak, talán idén, elkezd egy éttermet csinálni, és kiszáll a fizikatanításból. Gyűjt rá.
Éva lánya, Ana és férje Pablo, régi ismerősök, már találkoztunk 12 éve is, és eljöttek Pestre is, Bea meg is nyalatta őket néhány farkassal Gödöllőn. Nagy élmény volt.
Ana statisztikus, Pablo még mindig egy multi banknál dolgozik, és továbbra is vergődik e gy focicsapattal, amelyik most másodosztályú, és szépen megy lefelé, pedig korábban volt uruguayi bajnok is. Nem nagyon tudnak erőre kapni. Bármikor csődbe mehetnek.
Két gyerekük közül csak a kisebbik, Marián van jelen, Sofia vedégségben, majd holnap találkozunk vele.
Éva és megérkezik Pabloval. Na végre. Kissé megviselte a nátha, de most már jól van.
Beszélgetések, röhécselések, sztorik következnek, ajándékok nyitogatása, fényképezés. Az ebéd egy csomó mártogatós kaja, meg egy kis tengeri herkentyűs rizottó. Guillermo készít egy eperkompótot Modenai balzsamecettel, mentalevéllel és szegfűborssal. Jó ötlet. meg fogjuk csinálni.
Egy talált tárgy. Közös nagyapánk első világháborús tiszti elemlámpája. Benne még a tartalékizzó is. Övcsattal. Ana őrizgeti.
Ehhez tartozik még, hogy megpróbálunk felkutatni régi papírokat, leveleket Józsi esetleges megmaradt dolgaiból, különösen a Magyarországról kaptt levelekből, fényképekből, ami valamit még mesélhet a mi Magyarországi történelmünkből. Nem várható sok cucc, de azért reménykedem. Éva Józsi halála után, amikor ki kellett üríteni a házat, megszabadult a legtöbb ilyen manyagr nyelvű dokumentumtól Későn szóltam. De meglátjuk, mire megyünk.
Másik trouvaille Ana fényképalbumából:
Egy kis süti, gyümölcs saláta, kávé. Mindenki tele van lelkileg és testileg.
A fényképek egy kis szerkesztést igényelnek. Majd holnap.
Éva hoz el, és visz egy távolabbi városrészbe, Carrasco-ba, meg egy szép parkba, ahol egy szobor, nehezen fényképezhető. A halottak emlékére.
Beszélgetés egészségről, betegségről, családról, politikáról. Éva egyáltalán nem lelkes Pepe Mujica miatt, egyáltalán nem szereti a Tupamaros-okat. A 15 év baloldali kormányzás nem volt elég sikeres, Ezért most itt van a jobboldali kormány egy csomó katonával a kormányban. Ez nem jó.
Megállapodunk, hogy elmegyünk vele holnap taicsizni.
Otthon Zsuzsa kidől. Én elmegyek levest vadászni (egy közeli plázában), ami sikerült is. MAjd hazasétáltam, és úsztam, inkább lubickoltam a tetőn lévő medencében.
Mire a bloghoz értem, én is elfáradtam. Ezért ez most ilyen, kedves olvasók!
Saturday, March 7, 2020
2020. március 7. Montevideo
Utálatos éjszakai repülés - nempihenés után Verőfény, meleg, nyár Montevideóban.
Carlos vár a reptéren, Éva náthás, az ígérettel ellentétben nem ő jött ki értünk.
Legnagyobb meglepetésünkre az email és telefon automatikusan üzembe áll, mégpedig barátságos árakon, úgyhogy ezzel nincs baj. A 12 évvel ezelőtti rémálom nem ismétlődik meg.
A szállodáig kellemes városnéző túra a tengerpari sétányon, pálmafák és egyéb szépségek között.
Már az úton látható, hogy a tenger helyett itt folyót látunk, aminek színe barna, nem kék. A Rió de La Plata torkolata hosszan elnyúlik, és a torkolat északi partján lévő Montevideónál a víz még nagyjából folyó, és többnyire édesvíz. Az igazi sós tenger ide kb. 30 km-re kezdődik.
A szállodánál Pablo, Éva unokatestvérem fia vár. A korai check-in-ért elkérnek 25 dollárt, de ezért jár jár a svédasztalos reggeli is, úgyhogy béke honol
Zsuzsa kipakol, Pablóval elkezdjük megváltani a világot. Ő Yerba Mate teát szürcsöl a magával hozott táskából előszedett készlettel,
én, mi meg reggelizünk.
Reggeli után séta a belvárosban, ami Pablónak nem az üzleti, felhőkarcolós negyedet jelenti, hanem a régi belvárost, ahol egy vidékies kisvárosi környezet van a tengerparti sétányhoz közel, a volt magyar zsidó zsinagóga épületével, jellegzetes stílusú lakóházakkal, kisebb középületekkel.
Benézünk a Függetlenség terére,
megnézzük a Solis színházat kívülről,
Látogatni lehet majd jövő szombaton, és talán valamelyik balettprogramra majd eljövünk.
Bemegyünk a Joaquím Torres Garcia múzeumba.
Kellemes ki terek, utcácskák, szecessziós házak, zsibvásár, bolhapiacok, antikvár könyvek. Élvezet lapozgatni, olvasgatni bennük. Nyár végefelé vagyunk, nincs hőség, de a strandok még rendesen népesek.
Ebédre betérünk az egyik La Pasiva étterembe, kávézóba, amely egy kellemes lánc tagja (pasiva kb. = nyigdijas, nem aktív, szóval ráérős embereknek),
és chivitót (uruguayi nemzeti étel, kis adag,
meg frankfurti virslit magyar módra, eszünk és vörösbort iszunk. Meglepőn sok a személyzet, nem olyan fontos a termelékenység.
Pablóval végigdumáljuk a napot, élet, halál, család, történelem.
Érdekesek volt a családtörténet fejezetei, különösen Józsi nagybátyámmal és feleségével, Ilával kapcsolatosak. Apámról is őriz emlékeket. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy Józsi és apám a német birodalmi iskolába járt, és ott tanulták meg valamennyire a sikeresség receptjét.
Pablo alapdiplomája jogi, de aztán pszichológus lett és pszichoterápiával foglalkozik magánpraxisban és egy rendelőintézetben. Mindenesetre most kevesebb kliense van magánpraxisban, mint amit szeretne.
Nagyon sok dologról beszélgettünk, igazán jól töltöttük a napot. Visszavitt a szállodába, ahol zuhany, pihenés stb.
Este ismét útra keltünk egy candombe karneválszerű afrouruguayi eseményre. Zászlók, lányok, dobok. Többször ismételve. Mivel ez este volt, nem jók a felvételek, de itt egy példa korábbról:..
https://www.youtube.com/watch?v=bQAxbB42cAA
A buli több órás, út szélén a tömeg sok csapat. Mindegyik óroás zászlósokkal kezd, akok símogatják a nézőket, főleg a gyerekekt., utána jönnek a táncos lányok, majd a dobosok, iszonyú zajt csapva, nagyon szinkronban, sokféle ritmussal. Magával ragadó volt. Egész felfrissültem.
2 csapat után Zsuzsa órája a jetlaggel lejárt, és hazamentünk.
Friday, March 6, 2020
2020. március 6.
Na akkor indulás.
Az útiterv:
IB3279 N 06MAR 5 Budapest Madrid 1540 1855
IB6011 N 06MAR 5 Madrid Montevideo 2355 0850+1
AR1393 T 21MAR 6 Montevideo Buenos Aires 1400 1455
AR2714 T 26MAR 4 Buenos Aires Iguazu Falls Argentin 0545 0740
LA3467 S 28MAR 6 Iguassu Falls Brazil Sao Paulo 1905 2100
LA3582 S 28MAR 6 Sao Paulo Rio de Janeiro 2150 2255
BA 248 O 02APR 4 Rio de Janeiro London 2150 1310+1
BA 868 S 03APR 5 London Budapest 1550 1925
Madridig minden jó.
Ott unalmas várakozás, alig van valami ennivalő, meg kellemes leülős hely.
De kibírjuk.
Megnézzük a 2008-as blog Uruguayra vonatkozó bejegyzéseit. Komplett szégyen a helyesírás, és a stílus.
Nem is értem, hogy volt ez. Valahogy más volt a technológia, meg talán a blog szoftver másképp kezelte az ékezeteket. Ugy látom, egy kicsit javítgatni kell ióígy 12 év után,
Várakozásunk növekszik. Koronavírusnak nyoma sincs.
Folyt köv.
Az útiterv:
IB3279 N 06MAR 5 Budapest Madrid 1540 1855
IB6011 N 06MAR 5 Madrid Montevideo 2355 0850+1
AR1393 T 21MAR 6 Montevideo Buenos Aires 1400 1455
AR2714 T 26MAR 4 Buenos Aires Iguazu Falls Argentin 0545 0740
LA3467 S 28MAR 6 Iguassu Falls Brazil Sao Paulo 1905 2100
LA3582 S 28MAR 6 Sao Paulo Rio de Janeiro 2150 2255
BA 248 O 02APR 4 Rio de Janeiro London 2150 1310+1
BA 868 S 03APR 5 London Budapest 1550 1925
Madridig minden jó.
Ott unalmas várakozás, alig van valami ennivalő, meg kellemes leülős hely.
De kibírjuk.
Megnézzük a 2008-as blog Uruguayra vonatkozó bejegyzéseit. Komplett szégyen a helyesírás, és a stílus.
Nem is értem, hogy volt ez. Valahogy más volt a technológia, meg talán a blog szoftver másképp kezelte az ékezeteket. Ugy látom, egy kicsit javítgatni kell ióígy 12 év után,
Várakozásunk növekszik. Koronavírusnak nyoma sincs.
Folyt köv.
Subscribe to:
Posts (Atom)
