2022. december 18. - Kuala Lumpur

 Utolsó nap. Reggeli még mindig finom. Gyors bepakolás, Néhány munkát elvállaltam hétfőre, keddre, bemelegítésként. Checkout, Grab a National Art Gallerybe.  Szép idő, múzeum tökéletesen rendben. Indokolatlan volt a tegnapi pesszimizmus. Talán furcsa, hogy eddig nem találtunk rá, de végülis siker. Tágas (viszonylag szellősen elhelyezett műtárgyak, sok szempont. Talán a legérdekesebb volt az Enrique de Malaca emlékkiállítás, amely azt támasztotta alá, hogy mivel Magellán meghalt az úton Malaca felé, a maláj Enrique felszabadított és megkeresztelt rabszolga lehetett az első, aki körbehajózta a földet.

A kiállított műtárgyak részben a 19. századi európai művészeti hagyományokat követik részben a gyarmatosítók errefelé alkotott művei alapján, részben a 20. században Európába látogató és ott tanuló művészek által a dél-kelet-ázsiai életet, művészetet interpretálva.

Izgalmas művek, szokatlanok a mi szemünknek, de nagyon élvezetes volt a dolog, kis ebédszünetet hagyva egy közeli MacDonaldsben (más nem volt, bocs) egészen 4 óráig nem hagytuk abba. Inkább felfrissülve, mint fáradtan vágtuk magunkat egy Grab taxiba, és irány a Central Market nevű (helyi híres) bazár, ahol befejeztük az ajándékvásárlásokat.  Nem marad már kp, így 4 dollárért ettünk egy kis csirkét krumplipürével.

Grab bajaink lettek, 2 nem talált meg minket, a harmadik aztán a csúcsforgalomba elvitt a szállodába a bőröndökért, majd egy másik Grab kivitt 1,5 óra alatt a reptérre. Most itt ülünk és várunk a beszállásra.

Egyebek, félbehagyott dolgok, gondolatok:

Madárnyál, mint kínai hagyományos gyógyszer

Miért érzékeny téma a kígyók által is lakott területen a kigyóharapás elleni szérum rendelkezésre állása (az idegenvezető szerint)?

Most akkor lehet hijabban nyilvánosan (múzeumban) ölelkezni?

A klímatagadók a klímaharcosok szerint azok is, akik nem tartják kizárólagosnak az emberi tevékenységek szerepét a globális felmelegedésben. Vajon a kérdéseim az aborigine ügyek marketingje ügyében songline-tagadóvá tesz? Amúgy jut eszembe, talán azért van ez a felértékelés, hogy maradjanak nyugton az aborigine személyek, örüljenek a fehérek tisztelgésének, és vegyék tudomásul, hogy azért nem kapnak mindent vissza. Jó esetben jövőre megszavazza a parlament, hogy a bennszülöttek elmondhassák a parlament előtt a véleményüket bármely kérdésben. Képviselet? Az még nem. Még csak 300 év telt el.

Van még nás is, de a feledés vár rá, vagy még talán eszembe jut. :)

Akinek van kérdése, kérdezzen

Tanulság?

Érdemes volt eljönni, ráfordítani a pénzt erre az utazásra. Mindenkit láttunk, akit akartunk, jó volt az együttlét, soha vissza nem térő alkalom. Nagyon sokat láttunk és tanultunk. Valahogy ebből még kiemelkedik az Európa-központúság végleges elfelejthetősége, az ausztrál bennszülöttek kultúrája, értékelése, megítélése, a feszültségmentes, sokkal nyugodtabb élet a felkeresett országokban. Van olyan, hogy közjó, amit egyesek a szemük előtt tartanak.

Holnap reggeltől új helyzet, Pesten.

2022. december 17. - Kuala Lumpur és környéke

 Korábban akar indulni a kirándulás a Batu Caves barlanghoz. Kapkodó - és így kalóriaszegényebb - reggeli. A túrához tartozik még egy látogatás egy cintárgyakat gyártó vállalkozásban, meg egy másik batikműhely.

Cin (pewter), azaz ónötvözet (antimonnal és rézzel), amelyet a Royal Selangor vállalkozás által különböző használati és dísztárgyak készítésére használ.  Malajzia az ónbányászat egyik hazája, így alakult ez ki. Az ötvözetet nem bántja az ónpestis, jól formázható, alacsony olvadáspontú. Szép. Mintaterem. De nem veszünk semmit. 

A batikműhely más, mint az előzőleg látott. Nemcsak a viaszos előrajzolást űzik, hanem kombinálják a szövet textúrájával, fröcsköléssel, és többszöri viaszrajzolással. Szépek is. Lett  is egy asztalterítőnk,

A barlang a hindu vallás egyik szent helye. Sok magyarázatot nem kaptunk, de a netről azért tájékozódtunk. Én már voltam benne korábban. 272 lépcső, hindu templomok egymás hegyén hátán a barlangban. Majmok ugrálnak mindenütt. Nagyon látványos. A hívek furcsa dolgokat művelnek, a papok szeretettel végzik a műveleteket. Jó a hangulat. Szépen felmásztunk, mellettünk elsuhantak a mezítlábas hívek, szuszogtak a turisták. A barlangban áttértem a hátonfényképezésre (alulról, a frontkamerával, haha), mert a nyakamat nem tudom ennyire hátrahajlítani.

Ebédre otthon voltunk. Takarékos ebéd után Grab, és a néprajzi múzeumba mentünk ahol az őslakosokról (Orang asli) is van egy kiállítás. Mintegy 200e őslakos van, akikről csak annyit lehet a múzeumban megtudni, hogy most hogy élnek, a történelemről semmi datált emlék, tény, lelet. Nem múzeumi forrás azonban említi a 70 ezer éves jelenlétet. Osz-posz mint Ausztrália. Nem érdekes? Amúgy meg meglepően érdekes a fúvócső mint vadászóeszköz, és az orral fújt furulya.

A maláj néprajzi rész is érdekes. Kerestünk színházat az egyik estére, de nem is értették a túravezetőink, hogy mit kérdezünk. A múzeumban nagyon kiterjedt színházi kultúráról lehetett olvasni (pl. a vajang), de sehol nem lehet ilyet látni. A múzeum mellett megismerkedtünk egy családdal, akik azt mondták, hogy a covid óta szétszéledtek a hagyományos színházak csinálói, és most semmi sincs. Kár.

Megint haza. Tollászkodás, majd a város felé elsétálva egy nem túl elegáns, de kedves környéken egy tandoori csirke eltüntetésével zártuk a napot.

Igazából az utolsó napra kezd elegünk lenni. Holnap még feszítünk egy kis erőt egy művészeti galéria és egy bazár becserkészésére.

Jó lenne egy olyan étterem, ahol tudom, mit rendelek, milyen lesz az íze, és azt is kapom. Még 2 nap.

A képek megint: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw

2022. december 16. - Kuala Lumpur

Reggeli őrület a kajatengerben. Kedves szomszéd asztali hidzsabos hölgy barátságosan ránk nevet. Azt hiszi, hogy a kézzel evése meglep minket. Korántsem. Tisztázzuk is. A következő menetemben megkérem, mutassa meg, mit javasol nekem kézzel enni. Elkísér, kiválasztjuk. Jobb kézzel megeszem. Tök jó. Kicsit beszélgetünk. Szingapúri, a mamájával van, kedvesen beszélget. Aztán egyszercsak eltűnnek.

A kézzel evést most már Zsuzsa nem annyira ellenzi.

Grab. Iszlám művészetek múzeuma. Ragyogó építészettörténi kiállítás a mecsetekről Mohammed házától a világon elterjedt formákig. Sokat időztünk a modellek és magyarázatok között. Másik kiállítás a koránról, pontosabban az írásbeliségéről. Az is elrabolt sok időt, de megérte a botorkálást. 

A kiállítás után sétálni próbáltunk, de Zsuzsa szemüvege, napellenzője és hordozható klimaberendezés híján visszafordultunk, és a múzeumból hívtunk a Grab-taxit, amivel hazamentünk. Ebéd egy kedves helyen a food courtban, majd indulás a délutáni-esti vidéki kirándulásra.

Most jobban beszélő kínai muszlim vezető visz kisbusszal hatunkat. 4 mauriciuszi és mi. Fura népek, de nem volt különösebben probléma, csak féltek a majmoktól, nem ettek ebédet, nem akartak sast etetni és beszélgetésre sem tudtam őket provokálni. A sasetetés elmaradása miatt kiesett időt egy koszosnak tűnő kínai faluban való ténfergéssel töltöttük el.

A kirándulás Selangor állam felé, és abban, Első megálló egy kb. 170 km-re lévő informális hely, sok sétálgató és potyaélelemre váró majommal. eladásra kész pasi majomeledelt ad 10 ringgitért. A majomok a hátamra másznak és nyújtják mancsukat. Jópofa. Bármennyire is turista attrakció, jól szórakozunk, és ezt persze Pesten nem látjuk. Zsuzsa hadilábon áll a videózással, de fényképeket bőven készít. Egy hős vagyok.

Következő állomás lenne a sasetetés, a túravezető és mi is megbénultunk, amikor a társaink leszavazták a részvételt. Nem baj. Youtube.

Vacsora egy kínai seafood étteremben. Ragyogó kaja. Semmi kifogásolható nem volt. kiváló ízek, minőség. Túravezető nem esz. Miért? Benne van a szerződésében, hogy nem ehet velünk. Ő természetesnek tartja. Nem sikerült megértenünk. Ital: az árban tea van benne. Jégkockával telt poharak érkeznek, ketten jég nélkül kérjük inkább. Megrőköny, őszinte értetlenség. Végül hoznak  két meleg teát. Ezt kapd ki. Semmi baj. Ez is élmény. Jópofa.

Séta a halászfaluban. Kis üzletek, nagy üzletek, sok étterem, kevés vagy nulla vendég. Kóbor, vadkutyák, Meleg van, unalom. Eltelik az idő.

Most akkor a firefly-nézés, azaz a náluk honos szentjánosbogarak megtekintése.  Egy csendes folyóágban kis mólóról indulunk egy kisebb bárkával. A majdnem teljes sötétségben egyes fáknál sok, egyeseknél száz vagy akár többszáz világító bogár villog, mint egy karácsonyi lámpafüzér. Viccből van egy ilyen fa is, hogy lássuk a különbséget. Csak a szinkronizálásban van különbség. Bámulatos a lassan sikló bárka mellett a partmenti villogás. Egíes bátrabb példányok átrepülnek a bárkára, még a karomra is leszálltak. Varázsos élmény volt.

1,5 óra autózás hazafelé. Vettünk a szupermarketben egy üveg bort és szabadfoglalkozás.

Mind a két túravezető sejtetni engedte/engedi, hogy a társadalmi béke nem teljes. A maláj nemzetiség számos területen elsőbbséget élvez, az alkotmányba is bele van kódolva a rasszizmus és a diszkrimináció. Szép.

Más. Nagyon sok hidzsábos nő, lány van mindenütt, sokan nagyon divatos ruhákban. A food courtban teljes éttermekben mindenki hijabos volt A túravezetőnek említettem ezt, és nevetve tájékoztatott, hogy sokan csak azlrt viselik, mert 1. divatcikk, 2. távol tartja a férfiakat. Uff.

Képek, mint mindig: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw

 

2022. december 15. - Kuala Lumpur

A repülőgépen a sok muszlim, hindu, maláj, japán, kínai, iráni utas mellett azért volt egy-két európai is. A hangulat tökéletes, a fejkendődivat nekem egész megtetszett. A sztyuviknak a kajával kettőt kellet fordulni, hogy mindenki megkapja a neki egészségügyi vagy vallási alapon rendelt/előírt ennivalót. Hajnali érkezés. Taxi iszonyú hosszú ideig ment a városig. A szálloda 5 csillagos, te jó ég, nem emlékeztem. Végülis nem dobtak ki, tényleg volt egy foglalásunk 60 dollár/nap áron, early birdként.

Egy kis 28. emeleti pótalvás után még a zárás előtt belemerültünk a reggelitengerbe. Leteszteltünk egy pár furcsaságot. 

Sajnos, nem voltam körültekintő a foglalásnál, és a szálloda nem a központban van, éppen gyalogtávolságon kívül, néhány ezer felhőkarcoló között, az ablaknál elénk terülő látvány alapján. Óváros? Nem is biztos, hogy létezik. Annak idején (35 éve a követség kereskedelmi tanácsosa kísérgetett minket, így minden könnyű volt. Most - az esős évszaknak kitéve, borús, nedves, és még egy kicsit akár hűvösnek is mondható környezet idegennek tűnik. De szándékunkban van a túlélés.

A gyanús vonat-/metró- és homályos buszopciót kihagytuk, mert minden térképen a felkészülésként angolul megismert tájékozódási pont általában malájul van írva, és nem volt energiánk dekódolni mindent. Gondoltuk, majd adja magát. Nem. 

Szóval gyorsan befizettünk egy félnapos délutáni városnéző túrára, és egy Grab (itteni UBER) taxival 3 dollárért elrepültünk a Chinatownba megszerezni a Zsuzsa által megcélzott hazaajándékokat, meg persze bámészkodni.

Pénzt váltani. Váratlanul nagy nehézség, Helyí készpénzhez (ringgit) kell jutni, mutogatás ide-oda. Kellett hozzá egyet sétálni. A trófeák egy részének megszerzése után egy nagyon gyenge sült csirkecomb megrongálása után ismét Grab, vissza a szállodába a városnézéshez. 

Egy helyi gyártmányú kisbusz, rémesen érthetetlen idegenvezetővel. Mintegy 35 perc alatt összeszedte a 4 tagú csoportot 3 szállodából. A programot betartottuk, kivéve a felújítás miatt zárva tartó nagymecsetet. A Petronas ikertornyok, a fő büszkeség, már időszámításom utáni. 452 méter, de nem fogunk felmenni asszem (6 évig épült, cf. Empire State Building <2 év). Most csak fotózni álltunk meg. Batikműhely volt a következő, itt nem csomóznak, hajtogatnak, gyűrnek, hanem viasszal előrajzolják a kontúrokat, majd befestik, és forró vízzel kioldják a viaszt, Gyönyörűek. A műhelyben turisták tanulták a batikolást.  Következő állomás és pénzköltésilehetőség a csoki butik, sokfajta csoki, magyarázat, technológia coki. Kóstolók rendben. Nemzeti múzeum. 40 percet kaptunk, jól megáztunk, mire bejutottunk a turistaakadály-versenyen. Őstörténet. Van 40 ezer évesre datált koponya is., meg 10-70 ezer éves tevékenységekre datált lelet. Küldjem el Ausztráliába? Nem vitatkozunk. Jópofa a múzeumnak ez a része, de lejár az idő. 

Királyi palota. Van király is, 9 db. Ezek 4 évenként váltják egymást királyként. A látogatás a palota kapujának a lefényképezését jelentette. Fast-tourism. 

Nemzeti emlékhely és mű. 3 háborúról emlékeznek. A 2 vh mellett 1948-1960 között volt egy az angol uralom ellen a maláj és kínai kommunisták ellen indított háború, ami a kommunisták vesztével zárult. Közben Malasia független lett. Nekem az egész zavaros a Wikipediában.

És végül a függetlenség tere. Fontos történelmi, érzelmi központ. Jellegzetes brit és modern épületekkel. A lámpaoszlopok hibiszkuszlevelek közül szórják a fényt. Jó ötlet.

Sokáig tartott, amig hazavittek minket. Vacsorára lementünk a közeli food courtba levesezni.

Megrendeltük a másnapi kirándulást, és passz.

2022. december 14. - Sydney

 Utolsó nap Sydneyben.

Kissé elfáradtunk. Reggeli egyzserű. Anthony elment valamit elintézni. Mi bepakoltunk, ébredeztünk. Közös séta a Queen Victoria Buildingbe. Váratlanul megint hideg szél volt. De talán megúsztuk.

Az épület nem nagy szám, de nagyon otthonosan éreztük magunkat, olyan volt, mintha a Nagyvásárcsarnokot felújítva egy kicsit a GUM áruházzal összehozták volna. Persze a minőség ragyogó, épületdíszek és emberek kifogástalanok. Mintha egy századfordulós filmet látnánk. Ez az épület is annak köszönheti a létét, hogy győztek a nem lebontók a lebontókkal szemben. A kávé is jó volt. Hazafelé majdnem végig a fölt alatti bevásárlóközpontokon kereszül jöttünk, védve a széltől. Mint kiderült, végül nem is haza mentünk, hanem a Halpiacra, emyl itt is nevezetesség. Azért nem Lesa-Belle-el ebédelünk, mert a mamája körül újabb konfliktusok támadtak, és ez felborította a programot. A kórház még nem közölte a tárgyalás eredményét a gyámság alá helyezésről, és ez megviselte Lesa-Belle-t.

Mindegy. A halpiac egy tömeggyilkosság színhelyének tűnt nekem, és rendesen elment az étvágyam. Sokáig méregettük a különböző herkentyűket, és végül fish and chipes lett cápából. Hogy azért legyen különleges. A sok ember egykedvűen trancsírozta a felismerhető állatokat, akik persze nem tudtak sikítani sem.  Letudtuk a sirályok és ibiszek közötti ingadozást. A cápa jó volt, nem beszélt vissza, lehetett harapni. Legalább nem cápauszony volt.

Hazavillamosvonatoztunk, otthon álomba zuhantam, visszaélve a korommal.  Anthony elvitte a kutyát, mi ébredés után már éreztük, hogy esetleg hamarabb is kimehetnénk a reptérre, hagyva Anthonynak időt, hogy törődjön a családdal. Elmentünk a postára sorba állni egy érkező csomag miatt. Muris volt, hogy senki sem volt türelmetlen. Énrám biztos kihívták volna rendőröket. Anthony ragaszkodott, hogy kivisz a reptérre, végigállta az összes sort, megboroztatott, és a securitynál elbocsátott meleg öleléssel. Mintha élvezte volna az együttlétet, be nem állt a szája, megmentettük volna a világot, ha lett volna ilyen opció is. 

Végülis összegezve, rendesen beleszerettem Ausztráliába, megbocsátom nekik, hogy a kávét előbb hozzák, mint a kaját, de lassan hozzák a kaját is. Nem érti senki a bennszülöttek kultúráját, de mindenki megyegyezik abban, hogy egyenrangú a nem bennszülöttekével. Az össze songline video nézettsége ált néhány ezer, az előadások érthetetlenek nekem. Valami zűr van, de nem fogom már tisztázni. A bennszülött festmények szépek. Az egészségügy ingyenes, fekete munka nincs, korrupció sem nagyon, labour kormányok és parlament. Szakszervezetekkel mindenki békében. A környezetvédelem, hulladékfeldolgozás, stb. az össezes divatos téma rndebn levőnek látszik.  A gáz-/szénipart visszaszorítják stb. Mi kell még? Szem-száj-inger.

Anthony mégegyszer eligazít  a sikeres vállalati menedzsmentben (Siker=stratégia+struktúra+rendszerek+kultúra), Növekedéshez kell legalább kettő a következőkből: tehetség, ezek megtartása, konzekvens vezető, felvásárlás+kapcsolatépítés). 

Mindenesetre Anthonyval egyetlenegy éles vitánk nem volt. Kár, hogy Catherine-nel, Veronicaval nem beszélnek. Tabu volt egész idő alatt.

Érdekességek: 

Sydneyben PET palackra az van ráírva, hogy 100%-ban reciklált anyagból készült. Meglepő, hogy food-grade-nél ez lehetséges. Valamiről lemaradtunk.

A vonatok egy mozdulattal átbillenthetők az ülések a menetirányba vagy vissza.

Sydney városháza alatt 3 szintes pályaudvar 12 vonallal. Így persze a felszínen nyugalom van.

Wombatra azt mondjuk, hogy látuk, pedig nem is. De nem akarunk csalódást okozni az olvasóknak.

Szemétfelszedés civic duty. Így akkor sincs szemét, amikor lenne.

Air rights. Érdekes dolog, eddig nem szúrt szemet. A telkek feletti légoszlop egy bizonoys magasságig ugyanúgy adható, vehető, mint a telek maga. Egy adott magasság meghatározásával a városvezetők szabályozhatják a városrész épületeinek átlagos magasságát. Ha magasabbat akarsz építeni, akkor venned kell levegőt. Ha nem akarsz akkor eladhatod másnak. 

Sydneyben minden láttunk, amit akartunk, rendesen elfáradtunk, de nyitottak vagyunk még Kuala Lumpurra.

Majd onnan folytatjuk.

  

2022. december 12-13. - Sydney

 Rémes, átcsaptak a fejem felett az események, vagy ellustultam. Most próbálom összefoglalni a tegnap, tegnapelőtt dolgait.

Valami miatt fáradtság tört rám/ránk. A gyaloglás nem volt se gyors, se nagyon érdekes. Inkább a célnál  szerettünk volna lenni, Vagy egy díványon/fotelban.

De azért  Anthonyval elvonatoztunk (kissé nagyra nőtt metró) a Circular Key/Rock negyedbe és felmásztunk a Harbour Bridge-re. Ne nem az ívére, csak az egyik pilonjára és az odarejtett múzeumba. Megérte megspórolni a nagy felmászótúra idejét (4-5 óra, és 250 Au$), így hamar végeztünk látvánnyal, a műszaki teljesítménnyel, a történelmi háttérrel, majd sétáltunk egy jót.

Útközben szembejött egy villamospálya, amelynél a két árampólus között csak akkor van feszültség, ha a villamos van felette, úgyhogy  lehet rálépni. Légvezeték pedig nincs. Ettünk egy kis gyorsétterembe, majd hazavonatozunk és aludtunk egyxet. 

Ezután megembereltük magunkat és visszagyalogoltunk az operaházhoz, útba ejtve a királiy botanikuskertet, ahol egy muris nyári karácsonyi vásárba keveredtünk.

Az úton néhány érdekes emlétábla. Különösen érdekes egy nem megépített épületkomplexumról szóló emléktábla. Annak emlékére, hogy (szerencsére) a háborús munkaerő- és pénzhiány miatt mit nem építettek meg minek a lerombolásával. Anthony szerint a tök rendben van, ennek a meg nem építésnek örül a nép, mert volt erő nem lerombolni valamit, ami megvolt. 

További emléktáblák, ld fényképek.

Az operaház hozta a szokott formáját, naplemente, gintonic, mászkálás, minden jó.

Otthon a két nappal ezelőtti finom barramundi curry várt. Anthony a kórházba ment anyósa ügyében, a kutyát ránk bízva. 

Másnap, azaz tegnap, 13-án elzavartuk magunkat a New South Wales Art Gallerybe. Időhiány miatt most nem írok többet a finomságokról, csak megemlítem, hogy ismét nagy hatással volt ránk a 19-20. századi ausztrál művészek művészete (bár lényegében mindegyikről kiderült, hogy egy kis időt Párizsban is élt).

Alig bírtunk menni, de azért hazajutottnk, kutyával hosszabb séta, Anthony még sehol. Akkor fellángolt a vágy világhírű a Bondi Beach iránt, amit kitartó buszozással közelítettünk meg. Ugyan nem fürödtünk a hidegnek tartott vízben, de legalább vásároltunk göm alakú kecskeszappant szerencséseknek ajándékba. A beach ragyogó, élveztük világhírét. Nem volt érdektelen a hangulat, tisztaság, rendezettség, tájkép. Az argentin focicsapat szurkolói (úgy tűnt, itt élők), nagy dobzavarral készültek az órák múlva esedékes elődöntőre, amely végül nekik lett sikeres.

Este Anthony vacsorával várt. Mivel ő 1500 katonára főzött, amikor a hadseregben kiképezték, nem képes keveset csinálni. Nem haragudtunk persze, csak sokáig pakoltuk a maradékokat.

Továbbképzést kaptunk vállalati tanácsadásból (kaizen-hez hasonló elvekkel), amit nagy kedvvel űz Anthony, áttekintettük a fúziós erőművek és a kvantumszámítógépek helyzetét, amiről Zsuzsának az jutott eszébe, hogy a mi vállalatunk számláival kezd törődni fent a számítógépen.

Elmosogattunk, majd alvás.

Képek: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw

 

2022. december 10-11. - Sydney

 Reggeli kissé zavart, elették előlünk a kenyeret, kénytelen voltunk valami kukoricapehyhet tejjel enni. Nahát. A tegnap esti hibás könyvelés miatt a a B&B tulajdonos Tanja ingyen visz ki minket a közeli Avalon reptérre. Nagy darab nő, nagy darab mosoly, nagy darab dzsip mindenféle extra izékkel. Feldobta a nyga bőröndöket, szépen elmesélt a koaláktól kezdve a kengurukon át minden kötelező gyakorlatot és a jó vidéki életről zengett, majd kitett a reptéren. 

Gép sehol. Késés. Biztonsági izén megint fennakadok, valamit keresnek az alsógatyámban megint, de nem találjuk,

Végül 2 óra késéssel indulás. Anthony vár a reptéren, bejött a csomagátvevő szalagig. Kievickélünk, hamar hazaérünk, csendes belvárosi utca, parkolás könnyű, ház előtt. Lakás a 2 szint és tetőszint. Óriási, legalább 4-500 m2 a tető nélkül. Körben teljes kilátás, terasz, szellős berend. Kapkodjuk a levegőt. 

Tollászkodás, elvisszük a kedves, bumfordi border collie kutyát sétálni. Kis 6-7 km-es séta váratlanul, felkészülés nélkül, strammul, frisssen. Anthony kissé gyorsan lépked, számot vetünk sorsunkkal, de utánaeredünk. Kis utcák, nagyobbak, majd park, majd sétány, majd további ilyenek, gondozott gyalogoshelyek többnyire vízparton, a botanikus kert mellett az egyik kikötőn keresztül az Operaházig és a Kikötőhídig (Harbour Bridge), de nem úszunk át. Viszont akkor ezt kivégeztük. A kutyán addig nem volt póráz, amíg az erre figyelmeztető táblákat valaki előzékenyen elfordította a sétánynak háttal, így nem vettünk tudomást róla. Szemét sehol, a kikötőben sem úszkált semmilyen kosz. A kutya ugyan bekapott néhány kutyagumit (éjjel lett következménye), de más baj nem történt. Gyönyörű idő. Tessék a fényképeken követni, ha megy.

Anthony felesége Lesa-Belle a beteg édesanyját ápolja, Alzheimer és egyéb, ingadozó állapotok, még nem gondnokság alatt. Ezért, úgy tűnik, nem fogunk találkozni. Rossznyelveim szerint nem is akar, mert ő nem tartja a kapcsolatot Veronicával és Catherine-ékkel rejtélyes okok miatt. A tabura fel vagyunk készülve, Anthony sem erőlteti a róluk való beszélgetést.  A lakásban azért látszik Lesa-Belle jó ízlése, és a művészetpártoló és menedzselő tevékenységének nyoma. Hátha előjön majd.

A két gyerek, Lucy múlt hétem az USA-ba utazott a friss jogi diplomájával, nyaralni, mielőtt egy jótékonykodó, ingyenes jogvédelmet nyújtó cégnél kezdi önkéntes munkáját, tulajdonképpen továbbképzésért cserébe, A cég ugyanis nagyon komoly, és nehéz hozzájuk bekerülni.  Lucy helyett van Ben, aki 11-én reggelizni jön, amint hazaért valahonnan vidékről egy általa vezetett repülővel. Ő hivatásos pilóta, nagyon jópofa, hatalmas darab fiú.

Sok csavargás, kutyasétáltatás és kávézás után este Anthony indiai vacsorát főzött barramundi nevű halból, currys szósszal. Bevágtuk, boroztunk, régi szép idők nótája, bennszülött kultúra, stb. Régi lemezek, de mindig van benne új,

Korai lefekvés, jön a szalon hajnali 2-kor, fel kell ébredni.

A szalon Tóth János moderálásával jót sikerült, fél hatkor már le is feküdtem. 

Reggel 8-kor 1 órás kutyasétáltatás. Éjszaka a kutya a teraszt bepiszkította, de rá se rántunk.

Kávét a szomszédos kávézóból hozunk. Megérkezik Ben, Anthony finom reggelit képez a meglévő nyersanyagkból, újraismerkedünk Bennel, aki mindenre emlékszik korábbi találkozásainkból. Jó hangulatban bocsátjuk el haza, délutánig.

Mi megyünk a természettudományi múzeumba, mert Anthonyt se hagyja nyugodtan kétségem a datálás nélküli leleteket, tárgyakat bemutató múzeumi kiállításokról szóló beszámolóm. Az itteni kiállítás sem tartalmaz semmi datálást. Mi a csuda. Törjük a fejünket.  Anthony szerint nehéz információt szerezni, mert a bennszülött kultúrát nem nagyon engedik tanulmányozni az őslakók, egyes információk titkosak, másokra pedig nem adnak engedélyt. Ködös az egész. 

Irány a Sydney Torony. 303 méter, szépen látszik minden a napos időben, sokáig időzünk bámészkodva, hallgatva Anthony meséit. Azért is maradunk sokáig, mert közben tűzriadó volt, nem lehetett használni a  liftet.

Hazaséta. Késő Délután van. Készülünk a vacsorára. Ben jön barbecue-t készíteni a tetőteraszon. Dolgozik vagy 4-5 órát a hatalmas mennyiségű kaján, közben sokmindenről szó esik. Ausztrália a legjobb hely a világon. Ezen belül meg Sydney. Fuj Orbán. Meglepően sokat tudnak róla, és az a kép alakult ki bennük, hogy Orbán fertőzte meg Amerikát is, azzal, hogy megmutatta, hogy lehet hazudni következmények nélkül.

Óriási pilótahiány van. Bennek jó perspektívái vannak.

Teleesszük magunkat. A Dél-Keresztjét nem látjuk. Majd holnap.

Még egy kis kutyaséta, blogírás.

A képlink 

2022. december 8-9. Great Ocean Road

Végre egy kis rántotta reggelire. A maradék csokitorta krémjének kievése.

Indulás délnyugatra. A tengerparti utat kb 100 éve építették részben közadakozásból. A történet gyanúsan kényszermunka szagú. A világháborúban résztvett 3000 katonát valószínűleg nem engedték haza, hanem kis fizetésért évekig építtették velük az utat napi 1 shillinges fizetésért (mennyi lehet az ma?), amely akkor nem volt veszélytelen, számosan meghaltak közben. A Wikipedia nem fogalmaz elég tisztán a dologról. A nemes cél marketingje: a háborúban elhunyt katonák emlékére. Az építés 1918-tól 1932-ig tartott. Így lett a világ leghosszabb katonai emlékműve.

Mindegy. Az út gyönyörű. Ma már rendes autópálya, szépen elvezet a 12 apostol néven futó geológiai képződményhez, amely a tenger által fokozatosan kimosott oszlopokat jelenti. De ma még nem megyünk addig, hanem egy világítótoronyig , amely az egyetlen megmaradt és mai napig üzemelő, a sok felszín alatti szikla miatt ma is fontos darab.

Az úton mindenütt ragyogó kilátás, sok megállási lehetőséggel, a háborgó tengerre. Ugyan hivatalosan nyár van, de nagyon hideg, és a közelgő karácsony ellenére nem látszik, hogy a szezon kezdődne. Nagyon hideg szél fúj az Antarktisz felől. A hullámok nagyon nagyok, de valószínűleg nem a széltől, hanem a Déli Óceán saját mozgásából. A part helyenként homokos csak, és rendszerint nagy lapos, sziklás területek törik a hullámokat, óriási felületeken fehér tajtékot vetve. Embert nem nagyon látni, főleg nem a parton, csak kocsikban, az úton. A növényzet dús, a szél cibálja rendesen. De minden gyönyörű látvány, egyik öböl a másik után kiszögellésekkel, egyenes szakaszokkal váltakozva. Jól szórakozunk. Van sok csodálatos, mesés, fantasztikus, elragadó, fenséges, csodálatos hullám, szikla, horizont, szigetecske, madár stb. Szépen krenkoljuk magunkat abba tudatba, hogy a leginkább megfelelő, legjobb helyre jöttünk, a legokosaban válaszottuk ki, mi is fantasztikusak vagyunk, minden nagyon szép és jó. Persze igazunk is van, de mégis, van egy gondolatom az önszuggesztióról.  Mindegy. Catherine-ék a legjobb élményt akarják adni, meg is kapjuk. Mi itt a probléma? Semmi. Mindenki aranyos.

 Catherine-ék már sokszor voltak erre. Ismernek egy jó helyet, ahol ebédelni kell. Megint egy birtok/estate csoda. Egy művészé. (ki is az?) Fine dining büfé, kiállítóteremmel egybeépítve. A kertben mindenütt árjelzéses műtárgyak. Nem mindegyik rozsdás. Kellemes sétálni a fák, tavacskák, szobrok között.  Hamarosan szól a telefon, hogy a megrendelt minestrone kész. Közepesen finom, de a setup tökéletes.

Tovább a világítótorony felé, néha megállás, kinézés, kis séta. Hű, meg há. De tök jó.

Fél négyre elérünk a toronyhoz, a környező egyik kisházban kaptunk helyet, Catherine-ék Tanjával egy másikban. Kilátás a tengerre és a világítótoronyra. 4-kor ismertető a helyszínről. Kivételesen erős ausztrál akcentusban kapjuk a történetet. Rémséges körülmények közötti utazás, többszáz hajótörés, nagy ára volt a bevándorlásnak.Az állami támogatás miatt az Angliából érkezettekre igyekeztek vigyázni a hajóstársaságok, de ez nem volt mindig sikeres. Az út 2-4 hónapig tartott, és Fokvárostól kezdve a föld görbülete miatt nagyon közel kellett menni az Antarktiszhoz, a rémes hideghez, az üvöltő szelekhez. Ez nemcsak a fegyencekre vonatkozott, hanem az önként jövőkre (pl. skót/ír krumpli éhínség, aranyláz stb) is.

A sok hajótörés miatt lett a világítótorony. Érdekesség, hogy kétszínű volt, és ma is működik így is, pedig már gps és radar is van. A fehér fény erősebb volt, messzebbről lehetett látni, a piros meg csak közelebbről. Ha pirosat láttál, akkor túl közel voltál, veszélyzónában, tessék kijjebb menni. Egyszerű. Egyéb trükkök is voltak (bálnazsíros mécses, higanyágyban forgó csapágy stb.)

Vacsorára visszamentünk kb. 30 kilométert egy halász/üdülőfaluba fisendcsipszni a parton. Rémesen hideg volt. Roelof még feljebb öltöztetett a kocsiból, de nem sokat segített az ausztrál nyárban. Finom volt a hal, sajnos, egy egész  dory-adagot megettem.

Haza, naplementét nézni. Sorsunk rosszabbra fordult, még hidegebb lett. Vörösborral a kezünkben kesztyűért áhítoztam. Catherine-nek bezzeg volt. Jól kiröhögtek vacogásommal a kedves társaim, de végül én is jó mulattam. A naplementét beárnyékolták a felhők. 

Búcsúzóul egy kedves kengureuvak találkoztam, közel is engedett, de nem beszélgetett. Ld. képek.

Csúfos, de meleg véget értünk a szobánkban egy kis fűtőtest védelmében.

Reggel megyünk az apostolokhoz.

Reggelre elállt a szél, ragyogó napsüt. Reggeli az előkertben. Innen már a Nagy óceáni út állomásai kevetkeznek. Mindenütt sziklák, hullámok, sziklák hullámok, kilátók, séták, gyönyör. Catehrine-ék nem hagyhjáka a véletlenmre a dolgot, végighajtanak minden érdekes helyen, sziklán, barlangban, kilátón st. Lóg a nyelvünk, de megérte. Ugyan nagyon hasonlóak a tnegerpartok és egyebek, de magával ragadóak. Különösen a nagy hullámok és tajtékzás a kiemelkedő hegyekkel, sziklaoszlopokkal. Nem lehet megunni, de itt is vélek valami önszuggesztiót.

Ezzel eltelt a nap,  Jól szórakoztunk. Zsuzsa szerzett egy alpakkagyapjú-takarót, jót ettünk, olvastam a bennszülöttekről kapott könyvet, szóval tökéletes nap. Vacsorára meglepetésként egy strandra mentünk piknikezni, ahol besajtoztunk és én berugtunk egy kicsit a napsütésben. 

Tanját kidobtuk a repülőtéren, majd folytattuk a szállásra, ahol Catherine-éknek nem jutott szoba, és így otthagytak minket nagy búcsúzások között.

 Hajrá Sydney, holnap reggel.

A képek tehát még mindig itt: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw

2022. december 7. - Melbourne

Még egy nap. 10-kor indulunk csokitorta és kompót előkészítés után a NGV, Natonal Gallery of Victoria felé. Kívül-belül gyönyörűség az állandó és időszaki kiállítások. Közben külön delegációk formájában átsétáltunk a főpűályaudvar romos felső szintjén rendezett RONE nevű művész kiállítására, amely az időről szól egy sor lepusztult 1940-1960-as állípotú lepusztult színhely bemutatásával. Jó eél lehetett időzni, az ablakok újságokkal véltak bevonva, a helyszíneken autentikus roncsok voltak porral fedve, elhagyatottan, de mindegyik hozzánk, hozzám is szólt.

Utána vissza az NGV-be újabb műfröccsökre,  mindenféle stílusokhoz műtárgyakhoz. Ld. fényképek.

Ezután nagyáruház, ahol Zsuzsa gypjútakarót keresett, de az árától elszédültünk (160 eft egy queen size ágyra). Csalódás. Cserébe meglátogattuk Eliot lakását, ahol egy lánnyal lakik, szigorúan nem kapcsolatban. Kellemes teázás. Ez a lakás volt Veronicáé régen, de Catherineék mgvették tőle. Eliot türelmesen vezett körül.

Ezután Julia és Tom lakását néztük meg, amely ugyancsak picike, de innen szép nyerni. Nincs kétség, nyerő páros. Mindenki mosoly és jókép. Még a 2 macska is barátságos volt.

Végül haza, felöltözni, hogy a tengerparton együnk fish&chipset, de közben a tengerőparton eleredt az eső és így otthon ragadtunk.

Small talk helyett felvetettem az angoltanár és Shakespeare-bolond  Leslie-nek, hogy tanulnak-e Shakespeare antiszemitizmusáról. Igen, de nem találják hangsúlyosnak a problémát. Felvetettem Sándor Anna ötletét, hogy át lehetne igazítani a Velencei kalmárt úgy, hogy Shylock nem zsidó. Érdekes volt, de nem komolyan vehető. Shakespeare szerzőségi vitájáról az a véleménye, hogy nem érdekes, a műveket kell nézni. Elmeséltem, hogy nálunk Shajkespeare-t kg 10-évenként újrafordítják, és ezzel talán előnyösebb helyzetben vagyunk, mint az angol nyelvű nemzetek, ahol erről nem is lehet szó. Tesség megtanulni shakespeare-ül.

Ez már sok volt Catherine-nek és váratléanul leállította a Shakespeare témát, Mintha meg akarta volna védeni Leséiet a kérdéseimtől. Mindegy. Jó esett a a csokitorta, és meghallgattuk Neville villanyvasútmodellezéséről és Leslie AIDS-ről szóló könyvének előkészíületeit. Dél-Afrika rémes AID helyzetben van, 60 millió lakosból évi 80 e ember hal meg aidsben. és a világ tudomást sem vesz róla, mivel nem terjed olyan könnyen mint a COVID.  

Még egy ksi bor, majd csomagolás.

Holnap utazunk a nagy óceáni útra, kétnapos kirándulásra.

   

 

 

 

2022. december 6. - Melbourne

 Most akkor ideírom a fényképlinket, nehogy elfelejtsem.

Még egy születésnapi ünneplés, ezúttal az igazi születésnapon. Reggel Roelof úszni ment a tengerbe az úszóklubjával (18 fok 1km+) és nagyon megünnepelték, ajándékozták, nekünk egy hatalmas csokitorta 3/4-e jutott.

Közös reggeli után indultunk döntő ütközetre a Melbourne múzeumba. Roelof, Catherint, Tanjamellett két Új-Zélandba szakadt dél-afrikai barát jött velünk. (Shepherd-ék fia Jason, világhíres lett a ARC fehérjével, amit esetleg az Alzheimer és Parkinson kórokra lehet majd használni.)

Arra gondoltunk, hogy most majd a múzemum segítségével lehet többet megtudni a bennszülöttek elmúlt 60 ezer évéről. De sajnos erre nem volt alkalmas a múzeum, szinte kizárólag a jelenkorral, nevezetesen a gyarmatosítás óta eltel időszakkal foglalkozik. A tárgyak dokumentumok időadatok nélkül szerepeltek (kivéve a megtalálás időpontját). Széniztotópos meghatátozás, DNS-szekvenálás nincs említve. Embertani információk a Homo Sapiens késői történetéről nem voltak. Volt viszont színes szagos nagyszabási száítógépes fényjáték a Dreamtime történetekről, a világ teremtéséről stb. A történet elmesélésére engedélyt kapott a múzeum a történet gazdájától.

Szóval, továbbra is érdekes nekem, hogy miért van az, hogy állandóan a 60 ezer évvel keretezik a történetet, de semmit nem említenek a hosszú időszakról. Úy döntöttem, hogy nem boncolgatom tovább a kérdést, nézzük inkáb a múzeumot. Nem is kérdeztem a tárlatvezetőtől, és Catherine-t megnyugtattam, hogy a találtam más forrásokat, úgyhogy most ez nem alkalmas arra, hogy feltartsam a társaságot.

De a bomba időzítve volt. Este robbant. ld. később.

A múzeum a gyarmatosítás úta eltel időről jó volt, érdekes növény és állatház is volt beépítve az épület egyik hálóval lezárt, de nyitott végében, a bent lévő állatok, madarak, hüllők nyugodtan mászkáltak a látogatók örömére. Talán leginkább az időnként kialakuló bozóttüzekről, regenerálódásokról szólt ez a rész, sok olvesmányos információval. 

Könnyű ebéd, majd egy az elmaradhatatlan dínó-kiállitással zártunk. Hazafelé Reoelofról kaptunk egy könyvet a Songline-okról, amiből a kocsiban már gyorsan felhajtottam néhány oldalt. Otthon egy kis pihenés. majd az igazi születésnapi vacsora jött, mindenki megjelent, aki számított, azaz Julia, Tom és Eliot csatlakozott, sütötte, szelte a húst, terített, ajnár. Előtte ajándékok átadása. Szinte mindenki bort, italt adott. (Az úszóklub viszont reggel egy olyan okos úszószemüveget, amelyik a szembe vetítette az úszás összes paraméterét, tökéletes edzőként hajszolva, nyugtatva a pácienst.  Mi egy nehezen szerzett 1952-es portói borral, és Gergő Tokaji Aszújával kerestük a feltűnért és kaptuk a hálás köszönetet. 

Nagyon jó hangulat volt. Finom vacsora, sok small és egyéb talk. A végén megint a megunhatatlan és kifogyhatatlan csokitorta maradványaival. 

Ja, a kedves bomba. Catherine megemlítette nekem, hogy nem a kérdéseimmel van a baj, hanem a kérdés által sugallt dolgokkal, nevezetesen, hogy mintha a aborigine kultúrát akarnám lebecsülni. Kis beszélgetés során eljutottunk a végső egyetnemértéshez. Ezzel aztán rágódhatunk mind a ketten. Nem látszott ez zavarni az estét, sem a kapcsolatunkat. Inkább megkönnyebbülés volt, hogy már leegyszerűsítettük az egyetnemértést az alapproblémára. 

Szóval: azt nem lehet mondani, hogy az aboriginal kultúrához/társadalomhoz képest a mai Ausztrália társadalma fejlettebb. Nem tudom rövidebben összefoglalni. Mind a ketten belehelyeztük magunkat ebbe a vitába, de folytathatatlanná vált, amig meg nem értem, hogy mi van emögött.

Valami olyasmi, ami érezhető az itteni politikában, felfogásban, hogy a gyarmatosítás elnyomta a kultúrát, és a bennszülöttek kultúráján nem lehet európai gondolkodással felismerni, megismerni, értékelni. Az ugyanolyan értékes, de mivel másképp gondolkodnak, előttünk sokszor rejtve marad a lényeg. Ezt már talán lehet ne jobban cirkalmazni, de valahogy így értik. Ahogy én beszélek, az azt (némi rasszizmust sejtetve) sugallja, hogy a bennszülött kultúra, emberek alacsonyabb rendűek, és ez elfogadhatatlan. Hosszú idő óta az ausztrál társadalom következetesen és tapintatosan törekszik a bennszülöttek minél teljesebb jogi rehabilitálására, helyzetük orvoslására. Arról is szó van, hogy jövőre belekerülnek még az alkotmányba is, ami nagy szó, hiszen 40 éve még a lélekszám-statisztikában sem szerepeltek. Mindenütt szép feliratok emlékeztetnek arra, hogy, hogy ez itt a bennszülöttek földje, és az európaiak csak az ő engedélyükkel, beleegyezésükkel, tiszteletben tartásukkal élhetnek, élnek itt. A NET tele van a kulturális protokollokról szóló közleményekkel. A Victoria állambeliek mellett más államok is kiadnak ilyeneket. Mi nem tlálkoztunk sok emberrel, nem volt alkalmunk megbeszélni ezt, de Veronica éd Catherine szilárd álláíspontja ezekkel rímel. A dél-afriakai apartheidből ide emigrált unokatestvéreim talán az ottani volt helyzet miatti lelkiismeretfurdalásuk miatt is gondolgodnak így? Vagy én vagyok értetlen. Nehezem látom be, hogy kultúrák fejlettségét ne helessen összehasoníltani tisztelettel. VAjon Észa-Kora és Hollandia kultúrája/társadalma összehasonlítható-e?

Vacsora után megtekintettük Julia esküvői ruháját, sok hű, meg há. Kedves volt, ahogy az asszonyok körülállták és gyönyörködtek a ruhában. 

Na, lássuk, mit hoz a holnap. Ismét múzeumok.

2022. december 05. - Melbourne Mornington - Melbourne

Még egy utolsó nagy reggeli a teraszon. Sütöttem palacsintát, fura volt a liszt, és az eszközök, ezért nem tudtam jó vékonyra csinálni. 12-en voltunk. elfogyott. Udvarias dícséretek voltak.

Reggeli után Veronica Tánjával körútra vitt a félsziget végébe. Rémes hideg volt. Talán 17 fok, nagyon szeles, néha esős, utálatos. Volt világítótorony, gyönyörű sziklás, háborgó nagyhullámos strandok, ahol nincs strandfelügyelet. Volt libegő egy 300 méteres hegyre kilátással, de sajnos elég ködös volt, volt kellemes ebéd egy borászatban, jelentős marketinggel körítve. Hazafelé a nyugatioldalon nagy nyaralótelep, starndkunyhókkal, és lakójocsikkal. Egy másik borászatban a szőlők közé felállított nem érdektelen modern szoborparkban voltunk megnyalni mondjuk kb. 8 ujjunkat.

Közben Tánja elmesélte, hogy az egész családja Harlemben lakik, és a lánya belsőépítész, az egyik fia műtárgyak szállításával foglalkozik, a másik meg lézerfénnyel működő rendszerekkel bizniszel nagyon sikeresen. (Például madárriasztónak használja).  

Veronika házában vártak Catherine-ék, akikkel nagy búcsúzkodás után hazatértünk Catherine-ékhez. Este vendégek jöttek, Dél-afrikából velük együtt átvándorolt barátok. 

Jó beszélgetés. Kiderült, hogy előregyártott, készreszerelt házat vettek, amit mostanában állítanak  fel, egy Pritzker-díjas építész vállalkozása (PreBuilt) keretében. Érdekes technológia.

Catherine-éknél a falon 3 tök feketének kinéző "festmény"-ekről hallottunk történetek, egy híres szingapúri festő alkotásai, amelyeket önkéntesekkel - így Catherine-nel fejeztetett be grafitozással. Fura volt. Képek a google fotókban.

Finom bélszínt sütött Roelof, jót - keveset - ettünk. Beszédbe került megint a 60 ezer éves aboriginal kultúra, enyhén szólva nem értettünk egyet. Dehát úgyis megyünk a múzeumba tanulmányozni.

Továbbra is gyakran említődött, hogy túl sokat kérdezek. Ezzel egyelőre még mindg nem tudok mit kezdeni.

Talán érdemes összefoglalni a vitás kulcspontokat (Veronika, Catherine, Eliot):

klímaváltozás - vajon csak emberi tevékenység okozza-e

60 évvel ezelőttől van-e valami időbeli változás, fordulópont stb

a lyukasfalú aszeptikus tartály vajon hogy működik a szennyvízkezelésben

a műanyagok visszadolgozhatóságáról szóló jelek félrevezetőek-e, vagy csak rosszul értelmezik.

az új technológiákat vajon mindig el akarják tiporni a nagyok? Vagy esetleg abba is akarnak fektetni, megvenni stb.

Lehet-e a bennszülöttekről nem benszülötteknek írni, alkotni stb. Vagy ezt tiltják a protokollok. Muris téma. De fontos.

Nem vita, csak felderítendő: mi lesz a napelemek által termel árammal az átvételkor. Veronica szerint Ausztrália költ a legtöbbbet erre, mert itt szolgáltatják be a legtöbb energiát a napelemek. 

2022. december 4. - Melbourne - Mornington

A hajnali szalon miatt kissé elaludtam/tunk.

Délelőtt Veronica ráállított egy kiránduló útvonalra, ami egy szép kétórás erdei sétaút volt egy gyönyörűen gondozott, táblázott útvonalon vezetett a délre tervezett borkóstoló helyszínére. A teljes társaság, mintegy 20 rokon, barát kóstolta-pontozta végig a 12 féle bort. Véleményószegénységem miatt Zsuzsa vette kézbe a pontozást. Jó sajtok és beszélgetés járt hozzá. 

További ebéd helyett Veronica egy magánállatkrtbe dugott bem hogy ne menjünk haza, kenguru-koala-dingó-tasmán ördög-helyi óriásbagoly és sas látása nélkül. A vombat kimaradt a rekkenő hőségben, de akár mondhatnánk is, hogy láttunk olyat is. Kenguru kézből való etetéséről dokunentáció van Zsuzsa lába pirosra égett a zoknin keresztül.

Hazatérve csatlakoztunk a szomszédban zajló pizzasütéshez, majd vacsorához. Zsuzsa kimaradt, lábát nyalogatni.

Néhány újabb ismerős, beszélgetés, nem túl mély, de érdekes töltötte ki a borozás/evés szüneteit.

  

2022. december 3. - Melbourne - Mornington

Roelof születésnapi bulija. Reggel lustálkodás, csak 12-re jönnek a vendégek. De azért volt némi bútortaszigálás, rendezkedés. A rendzvényszervezők elfoglalták a konyhát, megkértek minket, hogy hanyagoljuk őket. Kint is rendezkedtek, megjött a zenekar, a mobilwc, a vetítővászon, a virágcsokrokat Veronika vágta a kertből. Nem volt sok nyugtunk, de csak azért mert akartunk volna segíteni, de nem nagyon lehetett.

Szinte mindenki eljött, én néhány embert ismertem korábbról, örömmel üdvözöltek, én is majdnem mindenkit felismertem. Smalltalktenger. De nem volt rossz érzés. Kissé sokat ittam kaja előtt, de még időben befékeztem. Roelof nagy tiszteletben volt tartva, óriási csivitelés hallattszott, bár a világ problémái most sem oldódtak meg. Az előételek asztaláról étvágyelrekesztőket nyaltunk fel, majd Roelof testvérei fényképekkel illusztrált előadásban mesélték R. történetét. Jó humoruk volt, jó előadók és szerető testvérek voltak. A 4. fiú, Ewald nem jött el, nem tudom miért.  Leültettek az asztalokhoz és tálakat kaptunk, amiből nindenki vett magának. Közepesen érdekes kaja volt. Kevés fűszerrel, de ezt már kezdjük megszokni. Asztaltársakkal beszélgetés kellemesen semmitmondó volt, de megflelt a célnak. Veronica mellé ültettek, mivel ezek az Ő napjai voltak velünk és az volt várható, hogy nem fog tudni nagyon mozogni, de hamar továbbállt ismerősökkel szót váltani. Asztaltárs volt még Miltényi György régi ismerős, akivel később hosszan beszélgettünk.

A desszert előt kicsődültünk a kertbe meghallgatni a beszédeket. Roelof éa Catherine barátnője, aki - úgy látszik - versenyben volt annak idején Roelofnál. Nagyon vicces, meleg, meghatott baráti köszöntő volt, skor röhögéssel. Utána Miltényi György következett, aki előásta Roelof bevéndorlási kérelmét az irattárból, és  azzal játszadozott, kiegészítve amúgy szép gondolatokkal. Ez is ragyogó, méltó beszéd volt.

A desszertig volt egy kis idő. Sajnos nagyon fáradt voltam, és elmentem aludni. A desszert után ébredtem. Még néhány rundnyi small és medium talk, majd elfogytak a vendégek. 

Este valami történt a szomszédban, ahol rajtunk kívül majdnem mindenki lakott, és valamire készülhettek, mert búcsúzáskor see you later volt a fordulat. Ennek ellenére miket senki sem hívott meg/át. Törhettük a fejünket. Catherin megígérte, hogy ha van valami, akkor majd szól. Egy idő múlva írta, hogy semmi nincs, mindenki lenyugodott, vacsorázzunk maradékokat. Jó. Gyanús volt, de nem jöttünk rá, mit történt.

El akartunk menni sétálni, de Veronica nem hagyott, mert veszélyes az autó között mászkálni, úgyhogy elvitt a közeli strandra, megnézhettük a naplementét. Ez is jó volt.

Hajnalban a szalonhoz még felkeltem és kellemesen töltöttük az időt.

A mai naphoz most ninc senerg. majd folyt. köv.

 

2022, december 2. - Melbourne

 Kocsival a Melbourne déli részére, a Mornington félszigetre, Veronika birtokára utazunk Catherine, Tanja, Zsuzsa és én. Roelof később jön Eliottal. A birtokon lesz Roelof 70. születésnapi partija, 70 résztvevővel. 

A bejáratnál hatalmas fák, a név MELROSE, ami a valahai johannesburgi család vállalatra a Melrose Cheese-re utal. Jó volt látni, emlékezni.

Nagy terület, park, lovaskarámok, fóliasátrak nagy (500m2?) ház, tó, erdő stb.

Mindenki megkapja a szobáját, fürdőszobával. Részben a szomszédnál lakik a csapat.

Veronika nincs itthon, mi sétálgatunk, lemegyünk a tóhoz, megvakarjuk a lovak fülét. 3 ló van, mind kiképzett versenyló az összes sportágra. Az egyik most a trénernél van, továbbképzésen. Verokinka jár velük ide-oda versenyezgetni, vagy legalábbis lovagolni.

Körbesétálunk a közeli részen. a tó stégjén madárijesztő bagoly. szefizünk.

Veronica szélvészkisasszny megérkezik. A ház megtelik a hangjával, élettel. Mankóval is tuid járni, de inkább már szeretné elhagyni. Csípőizületi műtétje után van, egy kis komplikációval, mert megrövidült az egyik ina. Időnként segíteni kell neki a teendőkben. Eliott (Catherine) fia volt/van itt egy pár napot, hogy kisegítse a bulira való készülődésben is. 

Catherinék megérkeznek a szonszédból teázni, kiülünk a tereaszra. A buorok és a terasz, az előtte levő kis lejtővel, emlékeztet e johannesburgi szép időkre. A ház bútoraiban is meglelni a régi ház emlékét.

Könnyű ebéd, saláta, hideg sült csirke. Jól vagyunk. megy a small és medium talk.

Ebéd után Veronikával átmegyünk a szomszédasszonyhoz, aki most lekvárokat gyártott a karácsonyi ajándékozáshoz. Gyorsan veszünk 10-15 darabot, Zsuzsa is kap 2 fura című izét Meglátjuk. Veronika alig győzi felsrófolni az árat, míg a szomszéd valahogy az ellenkező irányba beszél. Veronika szerint ez azért is van, mert egymást szokták ellátni dolgokkal, és így inkább baráti mint üzleti a viszon.y Veronica a fóliasátrai kinycseiből ad neki rendszeresen.

Visszamegyünk a fóliasátrakhoz és Veronica hosszasan öntöz egy tekeredő slaggal, türelemmel, jól átzatva, bemutatva minden egyes növényt. Megkóstolunk pl. halízű vietnami salátaleveleket, zellerpetrezselymet, curryfa- és  mentaleveleket. Azt mondja, most kisebb az állomány, mert a műtét miatt nem tudot sokat dolgozni. Amúgy szombat-vasárnap 8-10 órákat dolgozik a kert és telek fenntartásában, hátközben kevesebbet, akkor szokott inkább dolgozni. 

A ház és a birtok szinte teljesn bio és klimasemleges. Azért nem bio, mert a lovakat féregteleníti, emiatt a fehasznált lótránya nem bioképes. Vízvezeték a központi hálózathoz nincs hozzákapcsolva, Csatornára ugyanúgy nincs szükség, emésztőgödör lukas fallal (nahát). Áram csak éjjel jön a halózatból.  5 edollár allami támogatásból és 2 edollár kamatmentes hosszú hitelből van napelemrendszere 6 éve, Bőven van még nap is, meg tető is, ha fejleszteni akarja.

Traktorok és egyéb munkagépek. Ritkán kell segítség. Szép műhely. Elégedettség. 

Sajnos, egyedül maradt néhány éve, amikor szibrász párját elvesztette.

Veronica filmproducer, ami itt szereinte csak azt jelenti, hogy pénzt kell szereznie filmekre. A filmeknek nagy kockázata nincs, mert állami támogatással a költségeket le lehet írni a bevételből, és így nem kell künösen izgulni. A befektetők persze igyekezne jól járni. A pláza mozik is támogatják a filmeket, hogy jöjjenek be a plázákba. Jó és drága filmeket csak híres emberekkel lehet csinálni, a többi általában szemét. Művészfilmekre nincs igény, időnként egy-egy átmegy a rendseren. Dokumentumfilmek sokkal jobbak, mert a TV csatornák finanszírozzák azokat jobban. Nem értettem meg az összes részletet, mert elsodortak a jövő menő családtagok. Mindenesetre vannak tervei, de az egészet mókuskeréknek látja, nem  filmművészetnek.

Teázás következik. Csak mi iszunk kávét Zsuzsával. Mindenki utálja a kávét. Még tiramisut sem esznek. Angol kultúra?

5-kor általános lepihenés (nap), majd tervezzük a szombat est vacsorát. A vacsorához elvben kellene frissen locsolt fólisátorból gyűjteni zoldséget, amit Eliot megtesz, mire előjövünk. 

Befűtünk a kandallóba, mert többen hűvösnek érezzük az időt.

Veronika mankóval táncolva mindent elkészít, és várjuk az estét. (Talán a napnyugtát? nincs kimondva, automatikus) Kipaosztás, nem tudtam mutatnu. hogy hoztunk magunkkal. Roelof a családfő, gyűszűnyi pohárból bor hörpntés, ima, beszéd, Eliot gyorsan elmond egy imát, rajtun kívül mindenki hozzásegít, nekünk csak egy-egy amén vége jut. A letakart fonott kalácsra rátesszük a kezünket, kis ima, majd Roelof szétosztja a kalács egy részét. Általános ölelkezés, mindenki mindenkinek hálát mond és örül. Mi sem tudunk mást tenni. :)

Az étel finom, rizottó, saláta, csirkesült az utólag ráeresztett levessel, amiről csak most tudatosodott, hogy az nem annyira szaft, hanem akár lehet levesnek is hívni. Catherine 3 napja ezt adja nekem köhögés ellen. Zsidó penicillin, mondja.

Vissza a kajákhoz. Mi általában alulfűszerezettnek érezzük a dolgokat (már Szingapúrban is). Sokszor keresni kell a sót, borsot, még étteremben is. Nem zavarjuk meg a hangulatot egy sókéréssel. Valószínűleg a szomszédba se lehet beállítani, hogy kérek egy kis sót. :)

Szóval halvány volt a szombati vacsora. De volt egy prósza-szerű édesség, tortaszelet is. Az nagyon jó volt, bár kalóriatartalma kis bűntudatot okozhatott egyesekben.

Hosszú beszélgetés alakul ki, sok téma, elég érdekes. Világpolitika, csak a rövid összegzéssel: Netanyahu - rémes, Biden - jó lenne, de túl öreg, Tajvan - izgulunk, Orbán - barom, Aussie  miniszterelnök - tök jó fej, Bernie Sanders - nem győzhet, AOC - túl fiatal.

Világvége. Klíma, szennyezés műanyagcsomagolások jelölése. Nagy csomag, egyszer már összekaptunk Catherinnel, aki szerint rendes climat-denier vagyok. A lényeg az, hogy itt, ebben a körben az a standard, ha teljes erővel nyomjuk a gombot, mert a klímaváltozás elleni mozgalom túl gyenge, és lassú, nyakunkon a veszedelem, pedig meg lehet ne állítani. A szkeptikusok (Eliot szerint a tudósok 3 %-a is azt gondolja, hogy nemcsak az emberitevékenység lehet a ludas) csak azt sugallják a népeknek, hogy nyugi ráérünk, nem is úgy van, elkényelmesítik a politikusokat, stb. A nagyipar (dohány, energia, szén, műanyag) mint a nép ellensége  Elég régi toposzok, még akár egyet is lehetne érteni vele, de valahogy sántít it. Beleterelődünk egy részproblémába, aholl mindenki úgy látja, tisztán lát. Ez pedig a műanyag csomagolások jelölése a trapézalakban körbefutó nyilakkal és benne 1-7-ig számokkal.:

Konszenzus látszk. Mindenki úgy gondolja, hogy ez azt jelenti, hogy az adott tárgyat visszadolgozzák, ezért nagy hazugságnak tartják (emelt hangon, felháborodva, big lie - hol is hallottam ezt?), hiszen milyen dolgo az, ha a tudatos vásárló látja ezt akkor tudatosan választja a visszadolgozás miatt és akkor dühös, amikor megtudja, hogy a környékén azt nem is dolgozák vissza.  Eliot megfogalmazása szerint ez egy pozitív marketingjel, amivel a gyártók visszaélnek

Namost: Meglepetésnek tűnik, hogy szerintem ez a jel nem a fogyasztónak szól elsősorban, hanem a hulladékfeldolgozókat tájékoztatja, hogy milyen anyagról van szó, hogyan lehet feldolgozni. Elsőre nem megy át. A játszmák egy része függőben marad, bár Eliot rokonszen    vez vele.

a mai zanzák itt véget érnek. Délben kezdődik a buli. Készülünk.

2022. november 30. - december 1. - Melbourne - Uluru - Melbourne

Ezúttal sikerült elutazni. Nem kellett korán kelni, közvetlen járatra szólt a jegy. Nyugodt reggeli, Catherine utolsó túlélési tanácsai. A taxi elfelejtett jönni, de szereztünk másikat. Feltehetően egy putyinista oroszt, aki megdicsérte Magyarországot, és közölte, hogy az egyetlen EU ország, ahol meleg van/lesz. Kritikai megjegyzésem után elhallgatott. Meleg daszvidanyija köszönéssel búcsúztunk.. A szerda esti videóbeszélgetést lemondtuk, mert fél 3-kor kellett volna belépni. (Az Uluru időszámítás másfél órával közelebb van a pestihez, mint a melbourne-i. A gép késett kb 3/4 órát, tovább rombolva az időnket. De mar fel sem vettük. 

A repülő Adelaide felé indult, jól látható volt a művelt vidék, a tengeröblök, szigetek világa. Művel földek, nagy táblában, egy-két felhő st. Később ritkultak az ilyen tereptárgyak és száraz egybefüggő területek voltak láthatók, kisebb utakkal ritkán szabdalva. Számos kiszáradt időszakos tó, kisebb folyók azért mintha lennének.A kontinens közepén van Uluru. Szóval ez nem a világ közepe. A reptéren még nincs wifi sem.

Felvettük a kocsit, a MG típusú kellemes luxusnak tűnő batárt. Átmentünk az út bal oldalára, és hamarosan a szálloda után kezdtünk nyomozni. Rendes térkép nincs, rajzok vannak, feliratok alig, és csak kis betűkkel. Végül meglett a Lost Camel szálloda, a telepen lévő néhány szálloda és egyéb idegenforg. cucc mellett. Az épületek között sem lehetett olyen egyszerűen tájékozódni, feliratok alig. Amúgy színvonalas, úszómedence, éttermek stb.  

Irány a nagy szikla, az Uluru. (sok tudnivalót tessék onnan olvasni). Körbementünk, megálltunk itt ott. Egy kisebb sétát is csináltunk a hőségben egy vízlelőhelyhez. Catherine-től kaptunk rovarhálót, amit a fejre húzva elviselhető volt a dolog. A szavanna (ha ezt it ennek lehet nevezni, mozdulatlan, a föld mindenütt vörös a talajban lévő magas vasoxid-tartalomtól. A növények valahonnan tudnak vizet szívni és ált. sápadtzöldek. A sétaút jól kiépített, kisebb csoportok botorkálnak meghatottan. A sziklát körbeölelő országút túloldalán még egy vízvételi hely, mosdó (vízmentes wc-vel) is volt. Előkészületek voltak egy naplemente utáni kb 40 terítékes csillagfényes vacsorára, de ezt nem választottuk.

A sziklára 3 éve már nem szabad felmászni a bennszülöttek követelésére. Az egész park a bennszülötteké, és ezt tiszteletben kell tartani. Van számos turistaút a szikla körül, ki lehet fáradni és gyönyörködni.

Sokat tébláboltunk, végül megállapodtunk a naplementenéző-hely parkolójában, ahol néhány tucat turistával együtt figyeltük, ahogy a napsugár eltűntével a szikla vörösből szürkére vált, majd később ismét visszanyeri vörös színét, bár sötétebben. A hangulat áhítatos volt.

Még egy kicsit autókáztunk, majd vissza a szállodába. Étterem már nem volt nyitva, de vettünk előre szendvicset és így nem történt baj.

Reggel 5-kor kelés, mivel a turistaszokások előírják, hogy meg kell nézni a napfelkeltét is. Én nem voltam annyira meggyőződve, de jó játéknak tűnt. 1-2 perccel később érkeztünk, de azért láttuk, amit látni kell, szép is volt, hangulat is volt. Mivel ez spirituálisan nagyon fontos a bennszülötteknek, kialakult ez a szokás, annak ellenére, hogy a bennszülöttek számára való jelentőségről többnyire fogalmunk sincs. 

Vissza a szállodába, becsomag, kicsekk.

Később, reggeli után Katja Tuta, amely egy másik sziklaegyüttes 50 kmre nyugatra, ugyanannak a parknak a részeként. Itt lehet mászkálni, bár senkit sem láttunk a sziklákon fent, csak a turistautvonalakon. Ezek között vannak nehezebbek is, de a rövid időnk miatt nem jöttek szóba komolyabbak. A hőség itt is nagy, a legyek jönnek, minden rednben van. Élvezkedünk.

Visszafelé egy vörös homokdűne felé vitt az út, ahonnan megint újabb vörös sziklák, vörös föld és szép növények voltak láthatók hunyorogva a napfényben.

 

A kocsit megtankoltuk, kiderült, hogy 260 km-t mentünk vele. Gyanúsan sok volt. Vettünk kaját, megebédeltünk és irány Melbourne.

Catherine várt a reptéren, csak nem ott, ahova irányított minket. Végül megtaláltuk egymást. Kialakult egy beszélgetése történelemről, és ennek következményeként kitűztük, hogy hétfőn megyünk múzeumba, hogy tudjunk meg valamivel többet a 60 ezer éve kultúra fordulópontjairól.

Otthon várt Roelof és Tanja. Tanja Kuipieri Harlemben lakik és Roelof unokatestvére. Ismerjük, még ÁGNES 80 éves születésnapi bulijáról, Zürichből. Kellemes vacsora, vörös bor, röhögések.

 

Képek itt: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw

2022. november 29. - Melbourne

Taxi jött, csomagok rendben, beszállókártya a telefonban. A reptéren keressük a járatot a táblán, de nem találjuk. Átvergődtünk a security-n, elvették a tárcámból a Csányyi Gábortól kapott kis zsebcsavarhúzót, kerestek valamit az alsónadrágomban, de végülis minden ok volt. Kivéve, hogy a következő táblán a járatunk töröltként szerepelt. Bumm. Ki a security-ből, sorállás a pultnál. Tényleg törölve, sorry. (kiderült, hogy éjfél után küldtek egy értesítést a törlésről, de nem ajánlottak fel semmit helyette. Én meg fél hatkor, a beszállókártya birtokában nem ellenőriztem, hogy nem törölték-e). 

Többszöri megbeszélés után a reptéren csak annyit ajánlottak, hogy vagy elvisznek másnap vagy visszafizetik az út törölt részét, azaz Sydney-ig. Az nem volt világos, hogy az amúgy nem törölt Sydney Uluru járatot hogyan érjük el. Más járat nem volt Sydneybe üres helyekkel, és idően. Nem volt világos, hogy miért nem nagyvonalúbbak, de mindenre azt mondták, hogy forduljunk majd az utazási biztosítónkhoz. Végül belementünk a másnapi útba, saját költségünkre bosszankodva visszatérünk Catherine-ékhoz, ahol pufogva, dühöngve de szép napsütésben újrarendeztük magunkat. Zsuzsa aludt egyben 4 órát. Én meg olvasgattam.

Egyre rekedtebb voltam, amit a Szingapuri jeges utalok óta éreztem jönni. Catherine időközben elment egy barátnőjével kávézni, Roelofnak meg orvoshoz kellett mennie, így elvitt a kávézóba. Ott márnagyon rekedt voltam, kellettt volna egy kis forró tea, de nem volt tea, mert ez egy kávézó. Cukrot is külön kellett kérni a kávéhoz, és külön kanalat is. Végül egy csésze forró vízzel öblítettem a rekedtséget. Catherine egyre nagyobb izgalommal sejteni vélte, hogy talán Covidos lettem, és mivel ő még nem volt, félteni kezdte hétvégére tervezett nagy partyt, ha, és amennyiben ő elkapná tőlem. Hazasétáltunk és egy tesztet csinéktatott velem, amely negatív lett. Mindenesetre a házon belül maszkviselét kért, és a teraszon szolgálta fel a különböző vigasztalókat, forró leves, tea, együttérzés.

Egy idő iután Zsuzsa kialudva előlebbent, és bementünk vonattal Sydneybe ebédelni, sétálni és a 300 méteres Eureka felhőkarcoló tetejéről (SkyDeck) körbenézni, majd tovább sétálni, jól érezni magunkat. Azért szívesen forraltunk volna egy kis bosszút a repülőtársaság ellen, de eszközeinket korlátozottnak éreztük, és nem törődtünk velük.

Este hazavonatoztunk, -sétáltunk, majd elindultunk közösen a tenger (öböl) partjára fish & chips evése közbeni naplementenézésre.  Ehhez télikabátokat vettünk fel, hogy az ausztrál nyár kezdete elviselhető legyen. A feladatot 4. próbálkozásra teljesítettük, vagyis ott kaptunk elvitelre vacsit. A friss hal és chips/saláta ragyogó volt a homok szélén egy betoncsíkon üldögélve, jót beszélgettünk, a nap lement, a hideget leszámítva minden jó volt. Még a 10 éves Cabernet Sauvignon is, Roelof házi borraktárából. A parton egyébként felszerelt, gázzal működő sütők is voltak, egyesek ott készítették a kaját. 

Otthon meleg tea, további borok és tervkészítés a másnapi elutazásra, meg a hétvégi buli részleteit finomítani.

 

2022. november 28. - Melbourne

 Elég hosszan bukdácsoltunk át az ékezési akadályokon. Catherine várt széles mosollyal. Jó volt megint találkozni sok év után. Mintegy 40 prerces autóúton kerültünk haza, a Port Philip öböl partjától néhányszáz méterre, nekünk óriási házba. Roelof otthon várt, erősen dolgozott a PhD dolgozatának védésére készülve. Kis lepakolás, kipakolás és ejtőzés után Catherinnel be a városba, városnéző sétára. 

Kocsival pályudvarra, onnan vonattal a főtérre. (Fed Square). Izgalmas épületek körbe. Mist tömöttebbnek éreztem a teret, mint 14 éve, és ahhoz képest egy kicsit kopottabnak is az épületeket. Azért gyorsan körülronantunk az ANG (Nemzeti galéra) néhány képét megnézni, főleg az indigenous cultur legújab kori művészeitől. 

A Dreamatime-kiltúra nekem megközelíthetetlenn tűnik. Catherine szerint nem szabad használni ezt az álom analógiát, hanem csak egy földdel kapcsolatos globális vallási felfogásnak érdemes tekinteni. Mint ahogy nem zavartatjuk magunkat azon az epizódon, hogy Krisztus a vízen járt, itt sem kell zavartani magunkat az itt kifejezni kívánt, hitt doloknak, hanem, ha tetszük isten örökkévalóságának kell betudni mindent.   Mivel több ezser törzs létetik Au-ban, és a dolog már kb 60 eév  óta tart, türelemmel kell lenni. Nem kell érteni. El kell fogadni.

Tovább a Laneway-nek nevezett szűk utcákba. Ezek kis éttermeket, street-art helyszíneket, színes világot takarnak. A Hosier Lane díyzeivel kazdtünk, majd egy ismerősnél ettünk egy bagalet, később egy áruházbanZsuzsának napszemüveget, meg napellenzőt kerítettünk a másnapi sivatagi hancúrozáshoz. 

Bementünk az egyetem melletti városi könyvtárba, ahol Júlia és Tom esküvőjét tartották, és végigjártuk a gyönyörűen felújított átalakított épületet. Az esküvőt felvételről láttuk korábban, most akkor a fizikai helyszínt is megcsodálhattuk. 

Ezuátn villamossal, vonattal, autóval haza, előtte még az lakókörnyzethez tartozó néhány kedvenc boltot felkerstünk, meg a villanydrótok miatt furára nyírt fákat, és a tengerpartot. A víz nem kék, mert az öböble érkező folyó kissé hordalékos. De emiatt nem panaszkodtunk.

Otthon Zsuzsa egyből elaludt, majd később megérkeztek Julia és Tom, de hirtelen nem nagyon tudtunk mit mondani, mert ugyanakkor be is kellett csekkolni másnapra, és még a lelkünket nem készítettük fel a királylazacos vacsira. 

Jól beszélgettünk a vacsoránál. De nem tudtunk mélyen belemerülni. Tom hallgatott, Julia mesélt a tanári pályájáról, de az egész steril maradt. Majd hétvégén, a buli környékén. 

Roelof kérte, hoyg meséljek a magyar és az erópai helyzetről. Ezóttal biztosítottak, hogy mnem fogják kimutatnni, ha valami hihetlen dolgot nem hisznek el. ők is látják, hogy nagy a probléma. Szóval így sikerültr egy kiselőadást csinálni, valószínűleg elég jól. Összegzésként az jött le, hogy nehéz megérteni az EU impotenciáját.  Egy idő után Juliáék eltűntek, mi meg egy kis klímaváltozási vitába bonyolódtunk. Eennek lényege az volt, hogy vajon az emeri tevékenységtől függetlenül is emelkedhet-e a széndioxid a légkörben, ill. általánosabban, a klímaváltozás nem részben, hanem csak antropogén eredetű lehet-e. Érdekes módon a probléma az volt, hogy Catherine és Roelof szerint a kérdés nem jól van feltéve, mert már így a puszta kérdés is sok embert arra imspirálhat, hogy klímatagadó legyen, ne foglalkozzon a jelenlegi harc fő irányával, hiszen esetleg nem is a mi tevékenységünk miatt van a probléma. A vitát néhány forduló után keserű udvariassággal hagytuk abba. Mindenesetre hitet tettem a klimaváltozás elleni harc mellett.

Este pakolás, reggel 5:30-kor jön a taxi, és irány az Uluru. Csomagoláshoz mérleg is van minden tökéletesnek látszik.  

2022. november 27. - Szingapúr

 Relatív késői kelés. De legalább jól végigaludtuk - 7 óráig az éjszakát.

Zuhog az eső, most látszik, hogy milyen jó a sok esővédő tető mindenütt. 

Reggeli után bepakolás-kicsekkolás. 

Elgyalogoltunk a közeli Nemzeti Galériába. Rettenetesen nagy, szépen elkészített, két korábban (az 1920-30-as években) gyarmati stílusban (!) épült épület egyesítéséből készített nagyvonalú múzeumépület. Kicsit hígan vannak benne a műtárgyak, nehét megtalálni, hogy hol is vannak. Nem hagytuk magunkat, mászkáltunk, jelentkeztünk alkalmi tárlatvezetésre is, de - megint önkéntes vezette - mérsékelt sikert aratott köreinkben. 

Nem jutottunk persze el sok helyre, de érezhetően inkáb modern, friss gyűjtemények, számunkra ismeretlen művészek, stílusok, témák mindenütt. A leírások, magyarázatok jól érthetőek. Szóval minden ok, de Bergének  igaza volt: a Civilizációs múzeum érdekesebb volt. Azért érdemes volt idejönni az eső helyett, de talán egy történelemmel foglalkozó jobb lett volna.

Szórakoztató volt hallgatni, hogy a múzeum (át)építése során sikerült megőrizni a 80-90  évvvel ezelőtti régi állapotot, tárgyakat. (Nem mondtuk, hogy mi egy 111 éves házban lakunk).  

Innen eszünkbe jutott, hogy egyáltalán volt-e itt II. világháború. Bizony volt, az angolok hatalmas vereséget szenvedtek a japánoktól, és akár le is rombolhatták volna az épületeket. De nem, és így logikus volt az öröm. Amúgy a csendes-ceáni háború fegyverletétele is Szingapúrban történt, ebben az épületben.

A vezetés után még tébláboltunk, keresgéltünk szép modern szobrokat találtunk

Be kell szállni a Melbourne-i gépbe, majd egyszer folytatom....

A múzeum felső szintjén Zsuzsa aludt egyet, és keresgéltem a neten a hallottak,  látottak után. Ezután kis séta, majd egy "food court"-ban kis ucsora volt, majd a szállodában felvettük a csomagjainkat, és kitaxiztunk a reptérre. Nem volt nagyon túltöltve a nap, Az előrejelzések alapján nem lenne majd a kaja a gépen, úgyhogy vettünk egy kis szendvicset. Amúgy volt kaja, de ez sem hagyott pozitív emlékeket. 

Az út Melbourne-be seménytelen, kevés alvással.

2022. november 26. - Szingapúr

 Blogírás, olvasatás.

9-re elkészülünk. Leczki Saci, Bea itt élő barátnője tervezi, hogy valahol találkozunk egy kicsit, ezért végig jelezzük, hoy merre járunk. Ez este 6-ig eltart, akkor találkozunk, sétára, eszélgetésre, vacsira a belvárosban.

Metróval megyünk kalandvágyból a Gardens by the Bay felderítésére. Metrójegyvásárlást ki kell találni. Egy kis sorbaállás a pénztárnál, majd kiderül, hogy egyszerűen csaka hitelkártyát kell a beléptető oszlophoz érinteni be- és kilépéskor, és akkor már rendben is van.  A metro után kompbusszal (a van ilyen szó) az üvegházakig. Először a mesterséges, napelemes csodafákat jártuk körül a magasban vezető ösvényen, majd a Flower Dome és a Cloud Forest növényházak (mint Pesten a Pálmaház vagy Biodóm, vagy Tropikárium, csak sokkal nagyobb, jobb,szebb stb.) kerültek sorra.  Sok kép van a neten, esélyem sincs olyan jókat csinálni. A képgyűjteményben vannak a saját fotók. 

Délután 3-ig lejártuk a lábunkat, kinéztük a szemünket be- és felmentünk mindenhova. A sok gyerekeknek szóló látvány mellett igencsak el voltunk látva mi is. Egy kis snack után 4-re metróval haza, kis pihenés. 6-kor találkoztunk Sacival, séta, beszélgetés, vacsora.

Saci - Bea barátnője, mestere - feleségként van itt, de egész élete a tűzoltóság mentőkutyarészlegének vezetése Budapesten. Most ideiglenesen vannak itt, fő célnak a fiúgyermek angol iskoláztatása tűnik itt. Saci  nagyon nyitottan, vidáman és örömmel mesél. Kicsit szkeptikusabban látja az itteni társadalmat, mint ahogy kívülről látszik. A diktatúra elég erős, de nem nagyon látványos. Az emberek fegyelmezetten viselik, sőt, általában jól is érzik magukat, ha idevalósiak. A külföldiek jogai szerényebbek, a megkülönböztetés mindennapos, a helyiek előnyben részesítésével. A munkaidőnek nem nagyon van felső korlátja, és nagyon sok külföldi dolgozik szinte rabszolgaként családoknaál vállalkozásoknál nagyon alacsony fizetésért, szállásért. Ugyen energiakrizis itt nincs, de a tajvai-kínai konfliktus miatt megemelkedett bevándorlás felemeli a lakásárakat, bérleti díjakat. Autót venni nehéz, magas a felár a zsúfoltság elkerülése érdekében, az autóhasználati jogért magas évi licencdíjat kell fizetni. A tömegközlekedés nagyon jó, nem is kell igazán az autó. Mint köztudott, etnikai feszültségek nincsenek, az élet sokszor a plázákban zajlik  (mintegy 70 óriási plaza van, és sokan nem főznek otthon, hanem ott esznek, ahol ingyen van a légkondi, olcsón van kaja, nagy a tér találkozni, nem esik az eső. A lakások nagy részében a konyha csak szimbolikus, nem egyszerű nagyokat főzni).  Kevés itteni barát van, néhány magyar család. Az általános iskola (nemzetközi) nagyon jó, ez egy nagyon fontos cél nekik.

Saci itt nem tud vállalkozni, túl bonyolult, ezét Thaiföldre jár kutyázni. Ott más a hangulat, és jó csapatot épített. beszélgettünk az otthoni helyzetről, amiről visszafogottan rossz véleménye van. Ebben egymást jól megerősítettük. :)

 Kissé csapongtunk még, sétahajózni is akartunk, de már nem adtak ki jegyet, így egy másik étteremben happy hours italokkal borzoltuk ízlelő bimbóinkat és gyomrunkat. Egyesék még desszertet is ettek.

Jó hangulatban telt az este. 

Otthon kis pihegés, felkészülés a videokávézószalon előadására, amely kis bekapcsolódási gond után elég jól lezajlott New Jersey, Cambridge, UK, Budapest és Szingapur helyszínekkel.

Képek tehát itt: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw

2022. november 25. - Szingapúr

 Korai ébredés, jetlagnek egyelőre nincs nyoma, bár Zsuzsa szuszogása még gyanús.

Blogírás.

Nincs semmi ennivalő a szobában, de az egyik cucckupacból kivadásztam egy ottfelejtett almát. Ezzel kíbírtam reggeliig. A reggelizőhely légkondija nekem túl erős volt, pulóvert kellett felvennem. So felszolgáló, sok kajaféle, ahogy az elvárt. A legjobb ízt a sültkrumpli mutatta nekem, Csodálkoztam a konzervatív ízlésemen.

Reggeli mailek, kis ügyintézés, elhajtani a kérelmezőket, hogy, de tényleg, szabadságon vagyok.

Ha nem is jetlag, de valami nagyon lerontotta a készülődésemet a városi sétára, rémesen ügyefoyott voltam, de Zsuzsa kisegített. Szóval 10-kor  irány az Asian Civilisation Museum (https://www.nhb.gov.sg/acm/). Érdekes, hogy Berge nem a nemzeti galériát ajánlotta 1. pioritásnak, hanem ezt. Nem csalódtunk, csak annyiban, hogy nehezen átlátható volt a sok gyűjtemény. Körülöttünlk cikáztak  6-8 fős csoportok vezetőkkel, de sehol sem lehetett feliratkozni. Végül kiderült, hogy a múzeumnak az önkéntes tárlatvezetői éppen gyakorlatot tartottak és így egy-két műtárgyat velük néztünk meg.  Végül sikerül egy hivatalos önkéntes vezetésre feliratkozni, ami kiváló volt, de a kedves kínai pasi kiejtése és nyelvismeretem hiányosságai (bizony) miatt az érthetőség csak az 50%-ot súrolta. 

A fő témák: a hajóroncsok feltárása a déli (tengeri) selyemúton, tengeri kereskedelem, porcelán, ópiumháborúk, európai-ázsiai kulturális és kereskedelmi kölcsönhatások, maláj rituális ceremóniák, iszlám hatás a porcelánmanufaktúrákra, a kereszténység terjedése és időnkénti üldözése a műtárgyakon keresztül nézve, stb. Mind nagyon érdekes, és csak highlight, dehát ennyi jutott.

Délelőtt egyedül máaszkáltunk, délután meg a vezetés megerősítette a látottakat. Közben rövid pihenés a kávézóban, könnyű ebéddel. Végre kellemes melegben, a légkondik után.

Múzeum után, késő délután hazamentünk, Zsuzsa harcolt egy kicsit a gyomrával és a jetlaggel, aludt egyet, majd nekiindultunk. Körbesétáltunk az öblöt, megkerültük a színházat és a koncerttermet, meghódítottuk a balra (!) csavarodó DNS-t mintázó Helix hídnak, és a Sands Bay-be, a véget nem érő építészeti látványosságokkal teli környezetet mutató városrészbe. A szálloda belterei, sokemelet magasságban húzódó erdői, uszodás tetőterasza és a látvány onnan grandiózusnak mondható még az én visszafogott modoromban is.  

Sokáig ténferegtünk az óriási terekben és felett, majd késő este az amúgy tényleg olcsó taxival haza.  Vacsora vacak volt, éppen minden food court bezárt, valami rémséges maradékot  sikerül félig otthagynunk Hagyjuk. Vettünk egy kis rágcsát éjeszakára,regelre. Egy üveg olcsó ausztrál shiraz vörösbor ára (9-17 eft) egy kisboltban rákapatott az antialkoholizmusra. Túléltem az estét vörösbor nélkül.

Pihegés, rendezkedés. Holnap megyünk a "kertbe"

Egyebek:

Nem nagyon zavaró, hogy lényegében sehol nincs szemét. Alig látni dohányost, és kutyát. Legalábbis mi nem láttunk egyet sem, pedig vannak állítólag, sőt még megkötve is tartanak kutyát. Mindenesetre talán a nagy pénzbüntetések miatt a közterületen láthatatlannak tűnnek. Legfeljebb 1 kutya lehet lakásban, az 50 engedélyezett fajtából. Engedély kell ehhez is, úgy látszik. Macskát viszont tilos lakásban tartani.

kumulatív fényképalbum: 

https://photos.google.com/album/AF1QipNkolpDjT56YdFdjRCQvGSEAE4iuJp9sWV93Kzq

 

2022. november 23-24. - Budapest - Szingapúr

 Első nap, este indulunk. A gyors útlevélcserére Zsuzsának így éppen maradt idő. Elfelejtettem ellenőrizni a lejárati dátumot, és a majdani Malejziaz belépéshez már nem lett volna elég az útlevél még hátra lévő érvényessége.A korral a probémamegoldó képesség javulását beárnyékolja a szépen kifejlődő problémaokozási képesség. De ezt most még megfogtuk.

A repülés Istanbulba, majd Szingapúrba eseménymentes. A Turkish Airline fedélzeti szervize, kajája finoman szólva vacak. Nem volt nehéz nem sokat enni. Aludni ügyesen keveset aludtunk, azt is inkább az út első felében, hogy majd ügyesen legyőzzük a jetlag készülődő szörnyetegét. A blog írasakor reggel 7 óra van, kipihentség 4/5, eddig jól vagyunk.

Csillogás, tisztaság, gördülékenység. A taxis csak kp-t fogadott el, a szálloga személyzete 32 perc alatt végzett a check-innel. A szálloda a belváros közepén, gyanusan jó, és hála a korai foglalásnak elég olcsó.

A recepción Berge, Bergou János ismerőse és Ola, a felesége várt. Nekiiramodtunk a (bel)városnak, Gyors séta, de ez a tempó is sok volt ahhoz, hpgy sokat megjegyezzünk a magyarázatokból, amit közben beszélgetések is szétszabdaltak. Az épületek, felhőkarcolók, és egyebek extravagánsak, a régebbiek meg nagyvonalú paloták.

Berge német fizikus 20 éve tanít az itteni legjobb (National University of Singapore) egyetemen, amely a világranglistákon is nagyon elől van. Berge utálja, nem becsüli sokra a rangsorokat, szerinte az alkalmazott trükkök hiteltelenné teszik azokat. Ezt nemcsak az egyetemekre vonatkoztatta, hanem a közoktatásra, (PISA), ahol a Szingapuri kiváló eredmények szerinte azzal magyarázhatók, hogy a PISA-tesztekre vannak optimalizálva az anyagok. Ola lengyel, gyerekeik, unokáik, rokonaik mind távol, de időnként látják őket. Meg vannak elégedve Szingapúrral, megtanulták, hogy nem nagyon kell beleszólni a politikába, Ugy látszik, vigyázni kell egy kicsit arra, hogy ki mit beszél, de a gazdagság és jólét kompromisszumképessé teszik az embereket. Etnikai feszültségek nincsenek, pedig nagyon multikulti, kevés kaukázusi (így mondja az "európait"). 

Szembejött egy cukornádból helyszínenlevet préselő hely, nekem tetszett a termék.

Mintegy 2 óra rohangálás után egy tóparti vendéglősoron kisebb, de nagyon finom indiai vacsorával és beszélgetéssel folytattuk.  Még vsszakisértek a szállodában, mintha kezdtünk volna már fáradni. Még majd találkozunk, váltunk el. Elfelejtettünk közös képet csinálni, és a kikészített bonbonmeggy ajándékot meg otthonhagytuk. :)

Na, holnap majd komolyabban vesszük a városnézést.

Képek itt: https://photos.google.com/album/AF1QipNkolpDjT56YdFdjRCQvGSEAE4iuJp9sWV93Kzq

2022. augusztus 5-16. - Washington - Mount Vernon - Gordonville - Niagara - Danbury - Yale - Mashantucket - Chatham - Boston

 Aug. 5. Ma rövidek leszünk.

Andrew egy nagy Chrysler-batárral érkezett értünk és indultunk Mount Vernonba Washington birtokát, házát életét tanulmányozni. A birtok 4000 hektárjából csak egy töredéket láttunk, de jól felépített bemutatók, múzeum, vezetők, és korabeli ruhás színészek eligazításában nagyon sok mindent kaptunk.

A hőség eléggé nyomasztott bennünket, de azért elég sokáig ott voltunk. Este 9 után érkeztünk Lancaster környékére Gordonville-be egy motelbe, esők és dugók közepette.

Éjszaka kiderült, hogy nem sikerül feltölteni a kanadai Covid appra az adatokat, és most a reménytelenség az úr.

Innen szép nyerni.

Holnap Amishok.

A mai fényképek is itt : https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

Aug 6. 

Korai ébredés, harc a regisztrációval, végül sikeresen, úgy tűnik.

Reggeli Waffle House, azután Dollar Tree körséta. Ez utóbbi sokkal jobbnak tűnik, mint gondoltam. 1,25 dollárért nagyon sokfajta és elég értékes áru is kapható. A lánc óriási. Nahát.

Kovetkező megálló az Amish Village nevű valami. Itt farm, állatok, buggyk. Rászállunk egy 90 perces busztúrára, amelyet a hangszóró hiányossága miatt nem teljesen hallottunk, de amit igen, az hallatlanul érdekes volt. Csak úgy záporozott az amish életformáról és egyéb furcsaságokról a magyarázat. Fejünk tele lett, utána szokás szeirint egy boltba vittek, ahol Csenge hochdeutsch használatávalbaszélgetett az amish eladókkal. 

 Ezt követően kocsiba vágtuk magunkat és 20 óra múlva State College-ben (Penn State University) Horváth Mari + Gordon Andrásnál ebédltünk. Kellemes hangulatban a teraszon beszélgetve. 

Majd 4 órás út után Hamburg, New York, megint egy motel, majd könnyű vacsora. Készülünk a holnapi Niagarára.

Képek itt: https://photos.app.goo.gl/iecdWYAVWK7Mikec9

Holnap Csenge ír.

Aug 7.

We woke up early in the morning. Packing was quick for Boró and me since we didn't unpack our suitcases. The waking up process, which is usually long for me, was spent video calling our mother while we changed and packed, so we didn't go back to sleep, which can happen. We drove to a Starbucks to get our morning coffee and the zucchini cake that we bought from the Amish shop. It was really good, especially the cheese cream on the top. After we finished eating cake for breakfast, we continued our way to Niagara Falls.

We stopped at the American Niagara Falls first, looking at the actual waterfall from the side first. It was beautiful. We went up to a lookout so we see it better. The water had a beautiful blue color to it as it fell, creating a contrast between the see-through water at the top and the more turquoise water at the bottom. The mist that was produced floated at the feet of the waterfall, creating small rainbows. After we took pictures, we walked back to the car so that we can cross the border. Since we were early in the day, there weren't many cars at the bridge we crossed, rainbow bridge (slay), and we got across it pretty fast. Border control was passed quickly as well.

We made our way to the Canadian side of Niagara Falls, looking at the Canadian horseshoe. Just like the waterfall on the American side, the falling water had a beautiful turquoise color to it. This Fall, there were more rainbows, and the overall look of the waterfall was a bit nicer to look at than it was from the American side. Mist from the Falls traveled towards the walking pedestrians, cooling us as we looked at the majestic water. In my opinion, it was really hot that day, but to be fair, I think that everything above 20°C is really hot.

We went up to another lookout, which allowed us to look at Niagara Falls from different angles. When we stepped inside the building to get to the elevators that can take us up, we stepped inside an arcade first. The arcade had an abandoned feeling to it, like a horror movie. The best part was when a little kid came out of nowhere, scaring both my sister and I. We finally got to the elevators, which looked like minions according to my sister, and it took us up to the top of the tower, to the 360° lookout. The elevation of the lookout allowed me to take pictures that are even better because we saw more of the Falls. We walked around at the lookout for a bit, seeing a bit of Canada. We went down the elevators we used to get up.

We stopped to eat Indian food first. It was an all-you-can-eat buffet, with a large variety of dishes. My favorite dish there was the butter paneer, a personal favorite of mine in the Netherlands as well, and the chicken masala was also good. After we finished eating the delicious food, we walked back towards the Falls, so we could go on the journey behind the Falls. While we were waiting in line, people were speaking German behind us, can you imagine that? You go to a different continent as a tourist and you find Germans or people who speak the same language as you. I always love listening to the conversations then, even if they are about me (that really happened), and scaring them by replying in German. 

Once we entered the tunnels behind Niagara Falls, we went to small openings in the tunnel. We didn't really see anything of the waters, because they looked like clouds at the openings. We went to the opening/terrace part to see the Falls better. It was so wet there, but it was worth it. Right in front of us, there was a rainbow (double slay), which created a fairytale feeling. There were boats driving under the rainbow, which looked like the scene from the bible (Noah's Arc) when it stopped raining and peace started to occupy the world again. The only thing missing was the white dove with the olive branch in its beak.

By the end of the journey, we were all soaked. Fortunately, most of us were wearing protective rain jackets provided by the workers. The only one who didn't wear one was my sister, who said that the wet clothes will keep her cool during the hot weather (she isn't wrong). Once we finished looking at the Falls, we went to the car and started driving toward Catherine (Kati). The drive was short, to the happiness of my sister, and we found the cottage that Catherine rented for us. 

To our surprise, we found that one of her sons (John) and his wife (Kelly) were there as well. We caught up before sitting down to eat sushi. During dinner, we had many interesting discussions, the last one being about traditional Chinese medicine, specifically, the company called Dr. Chen where Mama used to work. When John and Kelly left, Boró and I helped Catherine bring some of her things back to her house. She gave us a copy of her book (Be Free, Here and Now, the art of universal living), which we are very thankful for.

That was today, hope you enjoyed the recap

Peace, Cs,

P.S. In the Amish shop, I talked to the lady in Hoch Deutsch while she talked back in Pennsylvanian Deutsch. It was interesting how we understood each other, even though she talked in a dialect that only resembles German on a basic level. She was very nice. I will probably add more to this entry later on and make changes, but for now, I have to stop because I am in the car and the laptop will run out of battery.

Aug 8.

Today, there wasn't much happening. We woke up around 7.30 (which is earlier than what we discussed, originally it was supposed to be between 8 and 9, but it doesn't matter) and started to clean up our room. Around 8, Catherine came over and we started to eat breakfast together. A while later, Andrew also joined us for breakfast. After breakfast, we took out the photo album we made for Jóska, the one for his birthday, and showed it to Catherine and to Andrew. Jóska looked really moved (meg hatódva, bocsánat ha rosszul írtam) by the album once again, and it filled me with happiness, knowing that he was happy with the gift.

We got into the car and started our journey toward Danbury, Connecticut. It was a long ride, filled with a rather aggressive border control officer. After that was over, we continued through the American highways. We stopped at a diner, to drink some coffee (Jóska and Mama), milkshakes (Boró and I), and water (Andrew). Boró ate some mozzarella sticks with a tomato sauce, I ate some chocolate chip pancakes, and Andrew ate an everything omelet.

We continued our hours-long drive towards the house of Kati and other Jóska. To make things clearer I will call my grandfather Jóska "Jójó" and the other Jóska "Jóska". I finished reading The Queen of Nothing and finished listening to the whole Elisabeth soundtrack for the hundredth time. I fell asleep shortly after I finished reading, sleeping about 3 to 4 hours (it felt like that, I am not sure if I actually slept that long).

We arrived in the late afternoon and we unpacked from the car. Andrew left after half an hour to visit his friends who live close to here. We talked a bit with Kati and Jóska before we sat down to eat dinner. Dinner was delicious. The baked karfiol that Kati made was the best, along with the stuffed paprika. We went to bed an hour or so after dinner and ended the day that way.

Sorry, I didn't write more, the day was just not filled with things to write about. I am not sure who is going to write tomorrow.

Peace, Cs,

Aug 9.

Csendes, sehovase menős reggel. Azazhogy Boróka kora reggel elvitte Bandit Jóskával az erődben hosszú sétára. A lányoknak kutya- és macskaelvonási tünetei lettek már, így point jókor ékeztünk ide.

De mi, a többiek lógtunk és terveztük a Yale campuslátogatást, meg egy native american (PC rézbőrű indián) rezevátumszerű dolo meglátogatását. Ez utóbbi másnapra marad. New Haven nincs messze térképen, de érdekes módon időben elég messzinek tűnik. Már máskor is volt az az érzésünk, hogy a lassabban haladunk itt, mint egy hasonló távolságú Eu úton. (Sok lámpa, sbességkorlátozás, kanyargó út?).

Az egy órás krampuszvizitre ráment majdnem az egész nap, de volt benne egy finom ebéd is egy Black Cat nevű intézményben. Jóskával és Csengével voltunk egy autóban, és jókat eszélgettünk. Kitanítást kaptam számos dolgoról, különösen érdekes volt a választási csalás legérzékenyebb pontjának részletezése, mármint az, hogy egy John Eastman nevű ügyvéd terve szerint miért lett volna szükség Pence eltávolítására jan 6-án, ezzel átadva az elektori szavazatok számlálását a szenátus republikánus korelnökének,  akinek ezt részben meg kellett volna tagadnia, mert több (alternativ, republikánus) elektori jegyzék érkezett volna be egyes Biden által nyert államokból, és így azon államok eredményeit nem lehetett volna beszámítani, és így végül a döntés átkerült volna az államok kormányzóinak testületéhez, ahol 1 fős republikánus többség lett volna. Érdekes ...

Volt még számos részlet az igazságszolgáltatás lassúságáról, érdekes olvasmányokról, blogokról. Devizatőzsdéről és fodításról, Jóska két tevékenységéről.

New Havenben sokat tilitoliztunk a parkolásnál, majd beimádkoztuk 6-unkat a látogatásra, kibányásztuk telefonjainkból a Covid-igazolásokat és egy kedves egyetemi hallgató vezetésével és magyarázatával körbementünk a szűkebb, régi krampuszon. Jó hangulat, illetődöttség volt a gyerekek arcán, nemcsak a mi csapatunkban, hanem az amcsikén is, bár nekem nagyon lightos volt az egész. Biztos mindenki tudja, amire én kíváncsi lettem volna. Meglepő volt, hogy alig kérdeztek valamit. De a mission accomplished. újabb közelinek mondott helyre (a Black Cat) 1 órás autóút, majd ebéd után haza. Délutáni program laza, családi történetek, A lányok figyelmese hallgattak, időnként papírzsebkendőket osztottak ki. Kati akkor 13 évesen túlélőként egyedül maradt mamájának útja a holokauszt alatt Nyíregyházától, Auschwitzon át Rigáig és vissza, orosz tábori kórház, majd haza. Az apropó az volt, hogy a pesti lakást még nem tudta feszámolni, felderíteni, mert még mindenhonnan régi részben azonosíthatatlan fényképek, iratok jönnek elő, amit nehezen tud feldolgozni. 

Vacsorára Zsuzsa a saját receptje szerinti  panírozott alternatív karfiolt csinált, majd Kati javaslatára megnéztük a Szalontüdő c. rövidfilmet (Nagy Bandó András írása alapján, Ascher Tamással) és egy másik Netflix filmet (Little Miss Sunshine - Mo-n a címe: A család kicsi kincse). Mindenki jól szórakozott, elég jó szellemi táplálék volt.

Aug 10.

Ráérősen megint. Elég későn indultunk a Mashantucket Pequot Museum & Research Center és múzeumba. A native American (aka indián) érdeklődés kielégítésére. Ez is egy 2 órás útnak nézett ki, de kb. 3 óra lett. Kissé szűk(ös) volt a kocsi de megoldottuk.

A Pequot rezervátum az egyik a két Connecticut által elismert közösség. Jó összefoglaló van a neten és a múzeumi anyagokban, Nagyvonalú kiállítás 3 szinten, főleg a föld alatt, egy drótsiklóval alig látható módon fizikailag összekötve a helyi Foxwood indián kaszinó impozáns(?, inkáb túlméretezett) épületével. Állítólag É-Amerika 2. legnagyobb kaszinója, és tavaly talán a legjobb volt. Mindenesetre elkerültük.

A múzeum főleg néprajzi érdekesség, szinte semmi nincs a jelenlegi állapotokkal, amire jó ok lehet, hogy nem megy valami fényesen a kaszinóbiznisz, a mohikánok nem messze építettek egyet, és más kaszinók is létrejöttek a környéken. Indiánokkal nem tudtunk találkozni, pláne nem beszélni.  A rezervátumban vannak kirándulóutak, de nem mentünk sehova, időhiány... A történelem végül valamennyire kitisztult, és látható lett, hogy alig vannak leszármazottak, túlélők.  Szomorú. Azért nagyon jó volt a múzeum, még bámuldoztunk volna, de el kellett indulni hazafelé. A többi szükséges infot a netről szedtük össze.

Otthon ejtőzés, vacsora, majd a Hair megtekintése, ami csak félig sikerült, mert a lányok szeme-agya lezárt.

Andrew csak péntek reggel jön értünk. Lesz holnap egy szabadnap. 

Aug 11.

Today was a real chill day, where the girls and I went shopping. We bought some small things (like clothes and accesiors) and finished it with ice cream. It was really good. Jóska is going to write more about his day, because we were separated from him.

Peace, Cs.

Well, the separation was not complete....

Reggeli erdei kutyasétára én is elmentem Borókával és Jóskával az erdőbe. Hasonló volt egy hazai hegyi kirándulásra, csak nem volt jelzés a turistaúton. Kutya elfáradt néha a párás levegőtől, de mi jó bírtuk. Hiányzik a napi úszás, bicikli. Azt hiszem gyengültem. Jó lesz majd viszaépíteni, amit lehet.

A lányok bevásárlótúrája Danburybe valószínűleg mély, megfontolt és szerteágazó volt. Néhány papírzacskót szereztek 5 óra alatt. Mi Jóskával fordítássegítő programokat teszteltünk. Még nem használt ilyeneket, de már kisebb munkákat szerzett a proz.com-on. Mielőtt beruházna komolyabb programokba, bemutattam egy jópofa ingyenest. A valutatőzsdézés rejtlemeiről is sokmindent megtudtam. Jóska birodalma az alsó szinten van egy óriási belmagasságú helyiségben, királynői lakosztálynak készült, ha Kata itt akart volna, akarna élni. Ragyogó terasz itt is a kert felé. Bent képernyők erdeje, titokzat és kütyük.

Fent folytattuk a "zeneszekrénynél", ahol régi, de fantasztikusan működő és hangzó kincsek, nagyorsós magnó stb., Pink Floyd és egyebek szórakoztattak bennünket. 

Hosszan beszélgettünk különböző témákról. Sajnos, még maradtak megoldatlan világ- és egyéb problémák.

A sikeres vásárlás megünneplésére a helyi híres fagyizóba mentünk találkozni a lányokkal. Alkalom volt a híres helyi termelékenység titkainak tanulmányozására. 

A sor egy szokásos fagyizóhoz képest nem volt hosszú, de ebből munkaszervezéssel kb 25 perces várakozás lett. Kétszeri sorállással és türelmes várakozással. Legalább 6 ember szolgált ki. Jóska természetesnek vette a dolgot, én meg akár kérhettem volna panaszkönyvet is, ha ebben a kultúrában ez ismert lett volna. Henry ford forgot a sírjában.

Nagyleveses vacsora, vörösbor, dumaparti. Sorra került a Hair második része is, újabb könnyek között sikerül megnéznem. Mindenki imádta. Befejezés egy hárompartis römi, amiben sikerült a szokásos utolsó helyemet megszereznem.

Meglepetésként kaptuk Katitól a Palm Tree haszid település kihagyott történetét. Sajnos, végül nem jutottunk egy a new yorki Williamsburg szatmári haszidjaihoz, de mint kiderült, egy talán még érdekesebb cucc van New Yorktól északra egy kisváros, ahová mintegy 35 e tag kitelepült Queensből, és új közösséget alapítottak Kiryas Joel-ben.  Kati felkereste őket és beszámolója, valamint a neten lévő infók alapján úgy éreztük, mintha ott is lettünk volna. ld még: https://akibic.hu/2019/01/07/a-legtobb-magyar-egy-ultraortodox-varosban-el-amerikaban/  és még pl. https://she.life.hu/herself/20200417-egy-elzarkozott-zsido-kozosseg-new-yorkban-magyar-gyokerekkel-baranyai-kata.html

Nahát.

Aug. 12.

Andrew jön reggelire 9-re. Összekapjuk magunkat az indulásra. Finom reggeli, jó beszélgetés. Sikerült egy kis vitát generálni, amelynek során Csenge rendesen kiosztott, udvariasan, elegánsan agyoncsapva a bűnök relativizálására irányuló öreges, idejétmúlt, retrográd szemléletemet a rabszolgatartásról, és a bennszülött amerikaiakkal kapcsolatban, felhasználva Kant egyik állítását.. Szóval nem jutottunk közös álláspontra a jó és a rossz időfüggéséről. De nagyon klassz volt. A többiek néha lélegzetvisszafojtva hoztak elő pacifista szempontokat Csenge győzedelmesen hagyta el a reggeli asztal csataterét a romokkal. Büszke voltam rá.

Remek volt ez a 4 nap. És megint átvittünke gy akadályt minden különösebb veszteség nélül. Már felderül a horizon, ahol majd leltár szerint, sértetlenül átadjuk a lányokat jogos tulajdonosaiknak.

Hosszú autóút a Plimouth (igen, ált. i-vel) Patuxet ültetvény és múzeumhoz. Ez részben a bennszülöttekről, de inkább a Mayflower-en érkezett zarándokok hagyatékáról szól. Egy 17. századi angol falu reknstrukciója, a korabeli angol nyelvet és hanghordozást használó színészekkel feldúsítva

 nem nagyon rázós mese a történelem e szakaszáról. Van még eg Mayflower replika is, amit nem láttunk, időhiány miatt. 

Hogyan jöttek, hogy lehetett megélni, mi lett velük. Egy kis mezőgazdászat, kézművesség. A rendőrség gyakorlatoztatta a gyerekeket, a háziasszonyok, párnát poroltak, lisztet őröltek, zöldséget tisztítottak, mosolyogtak és beszéltek. Egy malom-szerű társasjátékot is tanítottak, szóval mindenki kedvesen unalmas volt. Szerencsére nem volt nagyon meleg.

Tovább Cape Cod felé.

Szinte egész nap politizáltunk Andrew-val. Sztoikus nyugalommal szemléli most a  a világot. A nyugdíjan lét lecsnedesítette. A main problémákat két lépés előre, egylépés hátra jelenségként látja a történelem országutján. Nekünk pechünk van Orbánnal, majd lesz jobb is. Az amcsi elpolitával kapcsolatban rendületlenül látszik hinni az itteni többszáz éves demokráciában. Trump azért nem tudott olyan nagy kárt okozni, lesz ez még jobb. Ha bűntényt követett el, majd megbüntetik. Érdekes volt, hogy neki nincs olyan ismerőse, aki átnyergelt volna a jobboldalra, republikánusnak. Ez azért lényegs különbség a mi kis kertjeinkben történteknek. Másik érdekesség nekem az volt, hogy a polgárháború fő kérdése nem, csak kirobbantó oka volt a rabszolgatartás. Leginkább a déli államok függetlenedési vágya volt az ok. Sok északi számára is közömbös volt a rabszolgatartás. Inkább az egységes USA megtartása volt a motiváció. A Wikipedia most újraolvasva is mintha erre utalna. Érdekes, nézzük csak másként.

Másik téma, amit már korábban is vitattunk a klímavédő/-szkeptikus vonal. Ahol arra jutottunk, hogy mindegy, hogy a CO2 a valódi ellenség vagy nem, minden szennyezés, erőforráspocsékolás, kibocsátáscsökkentés, incl. CO2 a jó irányba való változást jelent vagy azt támogatja, szóval csináljuk csak tovább, nem érdekes, hogy esetleg nem a CO2 a főbűnös.

Estére némi dugók után beestünk egy óriási szupermarketbe, ahol Andrew hihetetlen vásárlási hullámra bírta a gyerekekt, és így egy rendesn megpakolt kicsival jöttünk haza. Rövid vacsora után mentünk a péntek esti koncertre. 

Rendes amatőrzenekarr 1931 óta nyáron hetente van concert, van olyan fickó, aki 80 éve játszik a zenekarban. Lelkes közöség, kissé hamis játék, jó konferálás, közös éneklés, közös tánc stb.

https://photos.google.com/photo/AF1QipMS8dnABRjUjtWYeC7FNtJnHQ9qsjomQKTgADU5

A végén a himnusz. Hangulat. Kis helyi szín.

Aug 13.

Andrew-val reggeli portya. Estére vacsoravásárlás egy péknél, ellenőriztük a vitorlását az egyik strandon (minden rendben volt). Reggeli közben dőlt el, hogy akkor bálnales. Online jegyvásárlás. Kocsival Provincetownba. Első lépés a portugál cukrászda egy kis vércukoremelésre. Uzsonna is onnan. A hajó kétfedélzetes, erős motorral. egy bálnatudor folytonosan magyarázott és irányított. Végülis elégsok bálnát láttunk, Csenge egész estét betöltő mennyiségű videót  forgatott. Ki fogja ezt megnézni? A dolog egyébként varázsos, mint mindig. A bálmák kíváncsiak a hajósok személyesen ismerik nagyrészüket, bátran úszkáltak, fújták a párát, integettek az uszonyaikkal, mutatták a farokuszonyukat.  Szóval a show tökéletes volt.

Én nagyon fáztam a szélben, a további fényképeket majd a google fotókban csatolom. 3 óra volt az egész. https://whalewatch.com/

A kikötő után ebédvadászat. Mexikói fast-food. Milánói sertésszelet. Elmondhatatlanul rossz, túlsütött rántottszerű hús, rizzsel. Hála Zsuzsával kötött egyezségünknek, nem rendeltem semmit, csak megkóstoltam az övét.

Séta a főutcán. Százezer különböző lmbtq és -szerű zászlóval feldíszített város, és szinte minden pár valamilyen típusú lmbtq. Úgy tűnik, hogy ez egy ilyen város, Megelégedésünkre szolgált és boldogan ültünk vssiza a kocsiba.

Chathamba visszaérve az elmaradhatatlan vásárlás (sztem sose esszük meg amit vásárolunk). Mindegy. Utána egy kiskör a halászkikötőben. Sajnos, a halászhajók már kirakodtak, csak az oroszlánfókák voltak láthatók a távolban,

Még egy kör vásárlás Borókával, biciklivel. Boldogan költi a zsebpénzét. 

Otthon vacsorára vártuk Andrew lányát, Mollyt a társával, de a szombat esti dugó miatt lekésett minket. Eldöntöttük, hogy Andrew bevisz minket hétfőn Bostonba. Esetleg egy kis turizmust is lehet csinálni a Bostoni teaparty helyszínén, de erről még beszélünk. Kérdeztem, hogy neki mit jelent a Bostoni tea party. Meglepetésre, úgy tűnt, hogy semmit. Ezt nem tisztáztuk rendesen, de majd még lesz rá idő. Időközben megérkeztek Mollyék, és ettől felborult az este. Intenzív unokatestvértalálkozó alakult ki. Nem tudtunk bekapcsolódni. Be nem állt a szájuk. Évek óta nem találkoztak. Szóval így.

Boróka tartotta velem a frontot. Én megírtam a blogot. Majd vége.

Fényképek itt: https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

Aug 14.

Hosszú reggeli társalgás. Most már mindenki részt vett, mindenkiről kiderült mindenféle. Eli, Lena férje a Google-nál dolgozik a Trends ágazatban, érdekesen mesélt róla. Sandra tánctanár Kaliforniában, Anne Andrew első unokatestvére, a Barbie baba feltalálója, kifejlesztője lánya (ld. Netflix The Toys that made us, 1. szezon, 2. epizód ), de állítólag nem szeret róla beszélni, úgyhogy megnéztük az epizódot, amelyben szerepel. Molly elmesélte útjukat a Asheville, North Carolina-ba. Egyébként chit-chat.

Boróka is, és Csenge is külön bevásárlási expedícióra vitte Zsuzsát, nagy az izgalom a zsebpénz költésével.

Biciklitúra Eli, Sandra, Boró és én. Csak 16 km, de vacakok a biciklik. Ebédre csak csipegetés, aludtam a teraszon. 

Csengével visszabicikliztünk a halászkikötőbe, hogy hátha látunk vasárnapi halászokat, de megint lekéstük. Azért vettünk kagylólevest ucsorára, amit Zsuzsa meg is evett, és meg eltettem másnapra.

Nem mentünk fürödni, nem volt elég meleg, bár estefelé azért levonszoltuk a lányokat, akik a kíváncsi, nagy lapos rákoktól való félelmükben a belső öböl helyett az óceán felé eső strandra vezettek át minket, és ott is azonnal a botlottunk. De azért mindenki lett vizes is. Ki van pipálva.

Egy kis beszélgetés Mollyékkal filmekről, művészetekről, Csenge harsány részvételével. Meglepő a tájékozottsága és érvelőkészsége. Nem nagyon ért velem egyet, de ez nem probléma.  

Estére vacsora a városban a Squire étterem kerthelyiségébe. Rémes hideg volt, rajtam még zokni is volt. A vacsora nem volt finom, de a lányok megint brillíroztak. Sokat politizáltunk, Mollyék kevésbé optimisták, mint Andrew. Ők már átélték, hogy a politika miatt vesztettek barátokat, ismerősöket. Érdekes volt a programozó karrierre való áttérésük. Néhány hónapos autodidakta tanulás után néhány hónapos BootCamp, majd azonnal állás, és azóta is állandó challenge új munkaadóktól. Mindenki fully elégedett.

Csomagolás. Kis fejfájás, hogy beférünk-e súlyhatárba, nem fázott-e meg Csenge, szokásos.

Fotók ugyanott: https://photos.app.goo.gl/QeJG5Ks4k52sMC1Z7

Aug 16.

Csenge nem fázott meg. Reggelire előjött Molly is hogy legyen csoportkép. Nem lett nagyon jó.

Csenge, Borka, Zsuzsa, én, Andrew, Eli, Molly és Sandra.

Búcsú a háztól.

Indulás előtt Lena riasztást kapott néhány partra sodródott delfinről, de nekünk nem esett útba. Lemondtunk a programról. Helyette Boston, Museum of Science. Nem világos, hogy miért nem a Bostoni teadélután ügyeit néztük meg. Talán azért, mert Andrew hangsúlyozni akarta, hogy az egy nagy semmi. Rejtély. A múzeum egyébként egy nagyobb csodák palotája, rendes bemutatót kaptunk a villámokról, és a rovaroknál egy ragyogó élő, működő levélvágóhangya-bolyt és gombatenyészetet

mutattak be. Volt még egy különleges optikai játék, amitől ámuldozhattunk.

Az idő rövid volt, nyomasztott minket a repülő indulása. Andrew megkegyelmezett és kitett a reptéren. Innen kezdve minden a legnagyobb rendben telt Amszterdamig. Nagyot haladtam a Nádas Péter könyv olvasásában is. A gyerekeket hiánytalanul kiadtuk a kezünkből, végül megkapták a szülők őket. Ezt is megúsztuk.

Majd otthon pezsgő...