Thursday, June 30, 2011

2011. június 30.

Reggel 7-kor Zsinagóga. Elliot szépen szerepel. A lényeg az, hogy először most van rajta először a tefillin. Sajnos fényképezni nem lehetett. Egyszer csak a rabbi szemet vetett rám, (távolról érkezett rokon), és kihívott a tórához: tóra mutató, érintések, fonetikusan leírt szöveg felolvasása. Mindenki boldog volt. Szegény rabbi nem gondolta, hogy még soha nem voltam ilyen helyzetben. A hangulat oldott volt, tulajdonképpen csak én lepődtem meg.

A zsinagóga után közös reggeli egy kávéházban. Anthony is megérkezik.
Reggeli után Antoinette Doctorral bemegyek a városba. A városnéző Hop on Hop off busszal átismétlem a várost. A Kiszálltam a Paddy's Markets-nél, ami nagy csalódás volt, bár a különböző zöldségek megint izgalmasak voltak, de a többi sok-sok bóvli, zsibvásár. Ott ebédeltem, és a jetlag fáradsággal szépen küzdöttem. Megtaláltam a teafa fogpiszkáló lelőlehéyet, majd észrevettem, hogy elveszett az egyik hitelkártyám, az amelyikkel a buszjegyet vettem, és valszeg nem kaptam vissza. A buszra visszaszállltam, de nem találta meg senki. Igy aztán vadásztam egy internet kávéházat, és szépen töröltettem a kártyát az otp-nél, és egy kicsit böngésztem. Ezután szépeket sétáltam, múzeumokba nem mentem be, jól éreztem magam az épületek, parkok között. 4-re kijutottam az Operaházhoz, ahol előjegyeztem magamat egy látogatásra amely mintegy egy órás volt, és szépen bemutatta, elmagyarázta a belső tereket, történeteket. 3 éve nem tudtam bejutni, ezért most fentem rá a fogamat.

Félnyolcra értem Anthonyékhoz, ahonnan Bondi Beachre mentünk egy kedvenc olasz éttermükbe. A bor vittük magunkkal, itteni szokás szerint. Finom lasagna volt az én választásom, a többiek tengeri herkentyűket ettek. Családi beszélgetés, de semmi új, csak kedvesség, figyelem. A gyerekek viháncolása. Lucy szélvészkisasszony, csakúgy mint 35 éve Veronica.

Hazahoztak Antoinette-ékhez, ismét Lapsang Suchong teja, ezúttal tejjel, majd már nagyon fáradt lévén, még a skype-olásról is lemondtam, és elaludtam.


Wednesday, June 29, 2011

2011. június 29.

Reggel szörfölés. Majd reggelire bementünk Lesa-Bellel a városba. Utána Art Museum of NSW. Nagyon lelkes voltam, egész délutánig ott maradtam. Egy kis sötét videoinstallációnál hunytam egy 15 percet, ittam egy pohár bort és remek volt a nap.

Állandó kiállítás: Piquenit (Flood of the Darling),
John Kaldor családi gyűjtemény Benne akik tetszettek: Christo, Sol Le Witt, Tracey Malfatt, Ticky Swallow, Bill Viola, Francis Alys, Andreas Gurky, Nam Jue Paik.

Utána belvárosi séta, majd busszal haza Anthonyékhoz, hülyéskedés a gyerekekkel, kis beszélgetés Lesa-Bellel.

Anthony megjött és nekiállt a hagyományos családi Leg of Lamb-nek. Később megérkeztek Catherine-ék (Elliot és Julia is, persze) Szingapurból. Kellemes vacsora, beszélgetés. Gyerekek szívatják egymást. Julia előadta az iskolai előadását a tudásról, nyelvről, Hitlerről. Ajándékok sikert arattak. Lucy iskolai értékelése ma jött meg, nagyon megdícsérték. A festményeit is megmutatta, fényképeket csináltam.


A végén Catherine elvitt Antoinette Doctorhoz, akik régi barátjuk, itt fogok lakni a hátralévő időben. Nagyot néztek a Gömböc-höz, de nem dobtak ki vele. Antoinette görög-bolgár eredetű, Eric német, mindkettő családja nácik/kommunisták elől menekült. Szóval sorstársak vagyunk.

Holnap korai kelés.


Tuesday, June 28, 2011

2011. június 28.

5:40-kor kelés. Busszal megyek ki a reptérre, a szálloda elől indul. Befele metróval jöttem, és nem láttam semmit a környezetből. Na most: Minden kiváló. Egyszerűen nem lehet semmire sem egy megjegyzést sem tenni. Az "erő" mindenütt érződik. Sehol egy pötty, vagy folt. Lehet hogy vak vagyok. Emeletes autópályák, dús trópusi növényzet mindenütt, de az egész nagyon urbánus, végig beépített.

Reptéri kezelés, ugyanúgy, mint másutt, sőt. Alig látszik néhány külföldi járat a táblán. Szóval minden nagy. Kis késéssel indulunk. Kellemetlen szomszédom van, 9 órán keresztül allergiás náthás bácsi, végig egyetlen textilzsebkendőt (Méghogy Kínában nincs zsebkendő? 25 évvel ezelőtt nem volt.) használva. A részletektől megkímélem az olvasót…. Nagyon szenvedtem.

Még egy pár kínai foszlány:

- nyitott babagatya igen érdekes környezetbarát találmány. A szülők, gyerekek nagy ügyességgel használják. Pelenka nem kell hozzá.

- ismétlő hangszórók, lépten nyomon, akadálynál, mozgólépcsőnél

- fütyülős kereszteződés. A lámpák a ciklus egyik fázisában minden autónak piros, és 4 rendőr fütyülgetésére, a gyalogosok és biciklisek egyszerre mennek minden irányban.

- nincs jele a kommunista pártnak, csak egyetlen vörös csillagot láttam egy egyenruhán

- Többségben az LPG buszok vannak Kantonban, a belvárosban sok a troli.

- Vakutak, azaz a vakoknak szóló domborjelzés a járdán szinten általános, még a régi kövezeteken is. A különböző (víz, stb) aknafedeleket akkurátusan kikerülve.

- Utcaseprő mindenütt, egyenruha, jellegzetes seprű.

- Piacon ismeretlen gyümölcsök.

- Honnan van a versenyképesség? Tudom, a vidékről feláramló olcsó munkaerő. De nem hiszem, hogy csak az alacsony bér a fő tényező.

- Van-e a modernitásnak tradíciója? Begyakorlottnak tűnnek a korszerű dolgok. Hogyan lehetett ezt érezhetően tradícióvá tenni?

- Mitől ég minden égő? Azaz a karbantartás mitől működik.

- Hol vannak az öregek? Igazából nem tudom. Kevés van belőlük.


Érkezéskor Anthony várt. Zuhog az eső, jól benne járunk az estében. Otthon Lesa-Belle, Benjamin, Lucy, egy Lucy barátnő és két kutya várt még, meg egy jó kis csirke meg bor. Beszélgetés éjfélig. Újraismerkedünk.

Megjöttem.

2011. június 27.

Kissé elaludtam, nem sokkal 10 előtt indultam el. Reggeli már nem is volt a szállodában. Nem is voltam éhes a tegnapi könnyűnek tűnő vacsora után (sem).

Az útvonal megtervezése kissé nehézkes volt, nem akart összejönni a több térképből és útleírásból, meg Google maps-ból. (Csak este jöttem rá, hogy a Google Maps is rossz helyen tünteti fel a címet, metrómegállót, mindent. Éppen a Gyöngy folyó másik oldalán. Ezért nem találtam meg tegnap este sétálva a folyót, hanem a Szun Jat Szen memorial kertjébe keveredtem a táncoló népekhez. Azt hittem, hogy nem tudok jól tájékozódni. A térképek sem bírják a gyors fejlődést. 97-ben adták át az első metrószakaszt, és azóta szépen nőtt a hosszuk és számuk, és a tavaly őszi átadást nem tüntetik fel minden térkép. Én kettőből dolgoztam, és nehezen jöttem rá.) Na mindegy, szóval az obligát Canton Towert (http://en.wikipedia.org/wiki/Canton_Tower) megközelítettem, majd nyugdíjas kedvezménnyel 433 m-ig fellifteztem. A felette lévő részek nem voltak (még) nyitva. A gőzfürdő időjárás miatt nagyon párás volt a levegő, nézni úgy, ahogy lehetett, de fotózni nem nagyon. Szerencsére annyira lehetett látni, hogy a további útvonalat meghatározzam.

APM azaz az Automatic People Mover (vezető nélküli metró) segítségével átmentem a Gyöngy folyó másik oldalára, ahol egy nagyobb „La Défense” –szerű fejlesztés (http://en.wikipedia.org/wiki/Zhujiang_New_Town) következtében előállt egy stadion, egy Zaha Hadid operaház (http://www.zaha-hadid.com/built-works/guangzhou-opera-house), egy nem teljesen kész, de kívülről igen hatásos könytár (http://www.newsgd.com/news/guangdong1/content/2009-10/23/content_6078202.htm), egy múzeum (nem találtam hivatkozást, sajnos hétfőn zárva volt), egy modern gyerek Activity Center, meg óriási terek, műtárgyak, egyéb felhő és egyéb karcolók. Nincs minden átadva teljesen, bemenni nem tudtam sehova, az Operaházból és a gyerekközpontból kizavartak, talán a korom miatt.

Hirtelen rám tört, hogy elhagytam a filmezés közben a térképeimet és az útleírást, úgyhogy fejből folytattam az utat. Cél volt a Hat Banyan Fa templom (http://en.wikipedia.org/wiki/Temple_of_the_Six_Banyan_Trees). néhány metróátszállással elérkeztem a közelébe, de onnan már térkép nélkül nem ment. Szóval kérdezősködésbe csaptam át, és meg is lett. Helyes buddhista templom, szerzetesekkel, morgásokkal, éneklésekkel, füstölőkkel, imádkozókkal, Buddha és kollégáinak kisebb nagyobb és óriási szobrai. Érdekes volt, hogy a szobrok előtt alma és műanyagpalackos üdítőital van elhelyezve.

Angolul semmi nem volt elérhető, de a hangulat átjött.

Séta, ebéd egy kis vendéglőben, rábökéses módon, amit itt is nyerő volt.

Utolsó célként a nem (=kevéssé) modernizált Kantoni kerület, a Liwan. Előtte nem kis lustasággal nem szálltam ki a metróból a megfelelő megállóban és így lemondtam a Chen Klán Akadémiájáról (http://en.wikipedia.org/wiki/Chen_Clan_Academy), pedig Zsuzsa főnöke is a Klán tagja (állítólag a Chen nevű emberek adták össze a pénzt rá). A Liwan negyed (http://en.wikipedia.org/wiki/Liwan_District) nekem csak sétára való volt, nem minden része modernizált, sikátorok, kis piacok, élet. a végén eltévedtem, nem akart sehogyan se kiderülni, hogy merre tovább, ekkor egy fekete taxit fogtam, amely meglepően hosszú ideig keringett (az előre megalkudott díj ellenére), amíg hazavitt.

2 óra pihegés után útrakeltem megint, átsétáltam a Gyöngy folyó hídján, lemondtam arról, hogy az esti sétahajózáshoz megtaláljak egy kikötőt, beültem egy vendéglőbe, és gyanús ételeket ettem. Az egyik jóindulattal csigát, vagy kagylót, rosszindulattal csirkeszemet tartalmazott. A másik már nem volt ennyire gyanús. A borravalót nem voltak hajlandók elfogadni, utánam hozták.

Ennyi mára.

2011. június 26

Éjszaka lehúzatták az ablakok fényvédő „zsalugáterét”, és kicsit kilesve azt láttam, hogy igazából nem is nagyon ment le a nap, hiszen az északi sarkkör körül repülhettünk. Végül sikerült valamennyit aludni is, olvasni is, sétálni is.

Reggel Peking, tranzit. Felejthetően ingerszegény környezet. Említésre (?) méltó, hogy rengeteg szögesdrótkerítés látszik, ami már nekem szokatlan. Más apró jelentőségű részlet, a tranzithoz tartozó gyönyörű modern márvány wc-mosdó komplexum/katedrálisban a gyönyörű formatervezett wc-papírtartón külön ráfúrt/csavarozott fémpánntal kis, aligrozsdás kulcsos lakat van.

Guangzhou (Kanton). Fura téglából épült „lakótelepek” láthatók a gép leszállásakor. Vakolat nélküli, lakatlan szörnyek.

A reptér szokásos, hatalmas, bár a szögesdrótok szépen árnyalják a képet. Minden probléma nélkül megvan a bőrönd, a metró, egy átszállással szépen beérek a városba, a szállodámhoz. Tavaly évvégére az Ázsiai Játékokra már azt hiszem egyszerre több új metrót adtak át. Amit láttam, az elégedettségre ad okot.

A szálloda kellemes, bár nem igazolták vissza a foglalást, de minden rendben volt, bár nem a Gyöngy folyóra néz a szoba. Lementem sétálni, meg vacsorázni.

Az utcán gőzfürdő, időnként meleg vizes eső esik. Egy nagy parkban sok ember játszik, tajcsizik, táncol 10-es, 50-es csoportokban. Nagy hangzavar, minden csoport más zenére mozog. Jó a hangulat. Időnként kisöpri a teret az eső, de hamar újranövesztik magukat a csoportok.

Vacsorára rábökök egy étlapon egy képre, elég jó. Mindenki kedves. A diktatúrák kellemes vonása, hogy mindig előkerül egy-egy rendőr, vagy más egyenruhás és nyugodtan lehet sétálni bármilyen sötét sikátorban. Azért ezen a környéke n olyan igazi sikátorok nincsenek, mint amilyeneket a nyolcvanas években láttam Pekingben, Csingtaoban, Sanghaiban, Taipeiben. 3 éve Sanghaiban még éppen lehetett egy kicsit látnom ezt a hagyományt, de már alig (legalábbis ott, ahol mozogtam).

Este még blogírás. Nem nagyon érdekes, belátom, aki unja: page down. Nem lehet a blogspot.com-ba közvetlenül írni, mert csakúgy mint pl. a facebook, vagy az imdb le van tiltva. Igen. Egy kicsit diktatúra van. Úgyhogy majd később, Ausztráliában töltöm fel a Blogspotra.

2011. június 25.

A repülő Bécsből indul, Zsuzsa vitt ki. Készülődésem egy kissé rutintalan, elszoktam a repülőutaktól. Csomagolás, összekészülés, életmentő tartozékaim, ilyesmi. Újra ki kell alakítanom a dolgot. Persze mehettem volna Volánbusszal (2500 Ft-ért), de az volt a terv, hogy Brigi is jött volna velünk és elmentek volna Beához látogatásra. De valami miatt ez nem jött össze, úgyhogy Zsuzsával szépen kigurultunk, megebédeltünk egy Schwechat környéki kisvendéglőben (smarnit, ami már itt sem darából készült, és majdnem olyan jó volt, mint az általam készített bajor változat), majd felszálltam az Amszterdami gépre.

Első megfigyelés az amúgy nem különösebben izgalmas úton, hogy a notebook feltöltéshez használható konnektor véglegesen kiveszőfélben lévő állatfaj. Korábban még csak-csak lehetett találni ilyen Bécsben is, és Amszterdamban is, de most nem sikerült. Azaz egyet találtam, de abban nem volt áram. Mi lehet ennek az értelme?

Más kütyübajom is van: a T-Mobile nagylelkű(?) ajánlata szerint előnyös feltételekkel (10eft) Nokia C6 okos telefonra cserélhettem a Nokia2330-as típusú buta telefonomat. A készülék 4 napos, és már háromszor mentem vissza reklamálni ezért, meg azért. Most meg itt vagyok a készülékkel, még mindig hamar lemerül, és nem igazán tudom jól kezelni. A használati útmutató egy kicsit elnagyolt. Remélem, a barangolás alatt nem lesz valami disznóság, valami nagy számla. A buta telefonom eddig mindig le tudta kérdezni az emileket, de ennél többre nem nagyon tellett. Az okos telefontól többet vártam, egyelőre csalódás. A régi telefonomat is elhoztam, lehet, hogy ismét átszállok beléje.

Harmadik kütyübaj: az ingyenes WIFI nem igazán működött a Bécsben és Amszterdamban. Volt ugyan, lehetett a Nokiával kapcsolódni, de a sávszélesség nulla körüli volt, és folyton kivágott. A Notebook meg meg sem találta. Szóval nem volt olyan rózsás a helyzet. Szerencsére hétvége van, nem olyan fontos.

Végülis nem volt baj, hogy nem lehetett használni a gépeket, legalább nyugodtam olvashattam, tanulhattam. Fő téma a Trados Studio 2009-es fordítássegítő szoftver leírása, már egy idő óta megvan a program, de nem nagyon boldogulok vele.

Kína felé az Airbus 330 mintegy egyórás késéssel indult, dugig volt. Szárny fölött, kellemes útitárskislány mellett, antitrombotikus folyosóülés.

Olvasás mellett azért egy Audrey Tatou filmet
(Ensemble, c'est tout) is megnéztem. Az ülésekbe épített, megszokott érintőképernyők mellett nekem újdonságként USB csatlakozó van, a különböző kütyük feltöltéséhez. Nem mertem rákapcsolni az én cuccaimat, de sokan lógtak rajta különböző táblagépszerű izékkel.

Monday, June 20, 2011

Újra indul - 2011. Június 20.

Hát akkor most egy újabb "rövid" ugrás Sydney-be.
Indulás Június 25. Bécs-Amsterdam-Kanton-Sydney és vissza. érkezés Július 6.

Apropó: Elliot Vogel's Barmitzwah.
Cél: családi kapcsolatok újra/megerősítése, meg egy kis Sydney turizmus. Meg persze előtte Kanton másfél nap.