2022. december 18. - Kuala Lumpur

 Utolsó nap. Reggeli még mindig finom. Gyors bepakolás, Néhány munkát elvállaltam hétfőre, keddre, bemelegítésként. Checkout, Grab a National Art Gallerybe.  Szép idő, múzeum tökéletesen rendben. Indokolatlan volt a tegnapi pesszimizmus. Talán furcsa, hogy eddig nem találtunk rá, de végülis siker. Tágas (viszonylag szellősen elhelyezett műtárgyak, sok szempont. Talán a legérdekesebb volt az Enrique de Malaca emlékkiállítás, amely azt támasztotta alá, hogy mivel Magellán meghalt az úton Malaca felé, a maláj Enrique felszabadított és megkeresztelt rabszolga lehetett az első, aki körbehajózta a földet.

A kiállított műtárgyak részben a 19. századi európai művészeti hagyományokat követik részben a gyarmatosítók errefelé alkotott művei alapján, részben a 20. században Európába látogató és ott tanuló művészek által a dél-kelet-ázsiai életet, művészetet interpretálva.

Izgalmas művek, szokatlanok a mi szemünknek, de nagyon élvezetes volt a dolog, kis ebédszünetet hagyva egy közeli MacDonaldsben (más nem volt, bocs) egészen 4 óráig nem hagytuk abba. Inkább felfrissülve, mint fáradtan vágtuk magunkat egy Grab taxiba, és irány a Central Market nevű (helyi híres) bazár, ahol befejeztük az ajándékvásárlásokat.  Nem marad már kp, így 4 dollárért ettünk egy kis csirkét krumplipürével.

Grab bajaink lettek, 2 nem talált meg minket, a harmadik aztán a csúcsforgalomba elvitt a szállodába a bőröndökért, majd egy másik Grab kivitt 1,5 óra alatt a reptérre. Most itt ülünk és várunk a beszállásra.

Egyebek, félbehagyott dolgok, gondolatok:

Madárnyál, mint kínai hagyományos gyógyszer

Miért érzékeny téma a kígyók által is lakott területen a kigyóharapás elleni szérum rendelkezésre állása (az idegenvezető szerint)?

Most akkor lehet hijabban nyilvánosan (múzeumban) ölelkezni?

A klímatagadók a klímaharcosok szerint azok is, akik nem tartják kizárólagosnak az emberi tevékenységek szerepét a globális felmelegedésben. Vajon a kérdéseim az aborigine ügyek marketingje ügyében songline-tagadóvá tesz? Amúgy jut eszembe, talán azért van ez a felértékelés, hogy maradjanak nyugton az aborigine személyek, örüljenek a fehérek tisztelgésének, és vegyék tudomásul, hogy azért nem kapnak mindent vissza. Jó esetben jövőre megszavazza a parlament, hogy a bennszülöttek elmondhassák a parlament előtt a véleményüket bármely kérdésben. Képviselet? Az még nem. Még csak 300 év telt el.

Van még nás is, de a feledés vár rá, vagy még talán eszembe jut. :)

Akinek van kérdése, kérdezzen

Tanulság?

Érdemes volt eljönni, ráfordítani a pénzt erre az utazásra. Mindenkit láttunk, akit akartunk, jó volt az együttlét, soha vissza nem térő alkalom. Nagyon sokat láttunk és tanultunk. Valahogy ebből még kiemelkedik az Európa-központúság végleges elfelejthetősége, az ausztrál bennszülöttek kultúrája, értékelése, megítélése, a feszültségmentes, sokkal nyugodtabb élet a felkeresett országokban. Van olyan, hogy közjó, amit egyesek a szemük előtt tartanak.

Holnap reggeltől új helyzet, Pesten.

2022. december 17. - Kuala Lumpur és környéke

 Korábban akar indulni a kirándulás a Batu Caves barlanghoz. Kapkodó - és így kalóriaszegényebb - reggeli. A túrához tartozik még egy látogatás egy cintárgyakat gyártó vállalkozásban, meg egy másik batikműhely.

Cin (pewter), azaz ónötvözet (antimonnal és rézzel), amelyet a Royal Selangor vállalkozás által különböző használati és dísztárgyak készítésére használ.  Malajzia az ónbányászat egyik hazája, így alakult ez ki. Az ötvözetet nem bántja az ónpestis, jól formázható, alacsony olvadáspontú. Szép. Mintaterem. De nem veszünk semmit. 

A batikműhely más, mint az előzőleg látott. Nemcsak a viaszos előrajzolást űzik, hanem kombinálják a szövet textúrájával, fröcsköléssel, és többszöri viaszrajzolással. Szépek is. Lett  is egy asztalterítőnk,

A barlang a hindu vallás egyik szent helye. Sok magyarázatot nem kaptunk, de a netről azért tájékozódtunk. Én már voltam benne korábban. 272 lépcső, hindu templomok egymás hegyén hátán a barlangban. Majmok ugrálnak mindenütt. Nagyon látványos. A hívek furcsa dolgokat művelnek, a papok szeretettel végzik a műveleteket. Jó a hangulat. Szépen felmásztunk, mellettünk elsuhantak a mezítlábas hívek, szuszogtak a turisták. A barlangban áttértem a hátonfényképezésre (alulról, a frontkamerával, haha), mert a nyakamat nem tudom ennyire hátrahajlítani.

Ebédre otthon voltunk. Takarékos ebéd után Grab, és a néprajzi múzeumba mentünk ahol az őslakosokról (Orang asli) is van egy kiállítás. Mintegy 200e őslakos van, akikről csak annyit lehet a múzeumban megtudni, hogy most hogy élnek, a történelemről semmi datált emlék, tény, lelet. Nem múzeumi forrás azonban említi a 70 ezer éves jelenlétet. Osz-posz mint Ausztrália. Nem érdekes? Amúgy meg meglepően érdekes a fúvócső mint vadászóeszköz, és az orral fújt furulya.

A maláj néprajzi rész is érdekes. Kerestünk színházat az egyik estére, de nem is értették a túravezetőink, hogy mit kérdezünk. A múzeumban nagyon kiterjedt színházi kultúráról lehetett olvasni (pl. a vajang), de sehol nem lehet ilyet látni. A múzeum mellett megismerkedtünk egy családdal, akik azt mondták, hogy a covid óta szétszéledtek a hagyományos színházak csinálói, és most semmi sincs. Kár.

Megint haza. Tollászkodás, majd a város felé elsétálva egy nem túl elegáns, de kedves környéken egy tandoori csirke eltüntetésével zártuk a napot.

Igazából az utolsó napra kezd elegünk lenni. Holnap még feszítünk egy kis erőt egy művészeti galéria és egy bazár becserkészésére.

Jó lenne egy olyan étterem, ahol tudom, mit rendelek, milyen lesz az íze, és azt is kapom. Még 2 nap.

A képek megint: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw

2022. december 16. - Kuala Lumpur

Reggeli őrület a kajatengerben. Kedves szomszéd asztali hidzsabos hölgy barátságosan ránk nevet. Azt hiszi, hogy a kézzel evése meglep minket. Korántsem. Tisztázzuk is. A következő menetemben megkérem, mutassa meg, mit javasol nekem kézzel enni. Elkísér, kiválasztjuk. Jobb kézzel megeszem. Tök jó. Kicsit beszélgetünk. Szingapúri, a mamájával van, kedvesen beszélget. Aztán egyszercsak eltűnnek.

A kézzel evést most már Zsuzsa nem annyira ellenzi.

Grab. Iszlám művészetek múzeuma. Ragyogó építészettörténi kiállítás a mecsetekről Mohammed házától a világon elterjedt formákig. Sokat időztünk a modellek és magyarázatok között. Másik kiállítás a koránról, pontosabban az írásbeliségéről. Az is elrabolt sok időt, de megérte a botorkálást. 

A kiállítás után sétálni próbáltunk, de Zsuzsa szemüvege, napellenzője és hordozható klimaberendezés híján visszafordultunk, és a múzeumból hívtunk a Grab-taxit, amivel hazamentünk. Ebéd egy kedves helyen a food courtban, majd indulás a délutáni-esti vidéki kirándulásra.

Most jobban beszélő kínai muszlim vezető visz kisbusszal hatunkat. 4 mauriciuszi és mi. Fura népek, de nem volt különösebben probléma, csak féltek a majmoktól, nem ettek ebédet, nem akartak sast etetni és beszélgetésre sem tudtam őket provokálni. A sasetetés elmaradása miatt kiesett időt egy koszosnak tűnő kínai faluban való ténfergéssel töltöttük el.

A kirándulás Selangor állam felé, és abban, Első megálló egy kb. 170 km-re lévő informális hely, sok sétálgató és potyaélelemre váró majommal. eladásra kész pasi majomeledelt ad 10 ringgitért. A majomok a hátamra másznak és nyújtják mancsukat. Jópofa. Bármennyire is turista attrakció, jól szórakozunk, és ezt persze Pesten nem látjuk. Zsuzsa hadilábon áll a videózással, de fényképeket bőven készít. Egy hős vagyok.

Következő állomás lenne a sasetetés, a túravezető és mi is megbénultunk, amikor a társaink leszavazták a részvételt. Nem baj. Youtube.

Vacsora egy kínai seafood étteremben. Ragyogó kaja. Semmi kifogásolható nem volt. kiváló ízek, minőség. Túravezető nem esz. Miért? Benne van a szerződésében, hogy nem ehet velünk. Ő természetesnek tartja. Nem sikerült megértenünk. Ital: az árban tea van benne. Jégkockával telt poharak érkeznek, ketten jég nélkül kérjük inkább. Megrőköny, őszinte értetlenség. Végül hoznak  két meleg teát. Ezt kapd ki. Semmi baj. Ez is élmény. Jópofa.

Séta a halászfaluban. Kis üzletek, nagy üzletek, sok étterem, kevés vagy nulla vendég. Kóbor, vadkutyák, Meleg van, unalom. Eltelik az idő.

Most akkor a firefly-nézés, azaz a náluk honos szentjánosbogarak megtekintése.  Egy csendes folyóágban kis mólóról indulunk egy kisebb bárkával. A majdnem teljes sötétségben egyes fáknál sok, egyeseknél száz vagy akár többszáz világító bogár villog, mint egy karácsonyi lámpafüzér. Viccből van egy ilyen fa is, hogy lássuk a különbséget. Csak a szinkronizálásban van különbség. Bámulatos a lassan sikló bárka mellett a partmenti villogás. Egíes bátrabb példányok átrepülnek a bárkára, még a karomra is leszálltak. Varázsos élmény volt.

1,5 óra autózás hazafelé. Vettünk a szupermarketben egy üveg bort és szabadfoglalkozás.

Mind a két túravezető sejtetni engedte/engedi, hogy a társadalmi béke nem teljes. A maláj nemzetiség számos területen elsőbbséget élvez, az alkotmányba is bele van kódolva a rasszizmus és a diszkrimináció. Szép.

Más. Nagyon sok hidzsábos nő, lány van mindenütt, sokan nagyon divatos ruhákban. A food courtban teljes éttermekben mindenki hijabos volt A túravezetőnek említettem ezt, és nevetve tájékoztatott, hogy sokan csak azlrt viselik, mert 1. divatcikk, 2. távol tartja a férfiakat. Uff.

Képek, mint mindig: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw

 

2022. december 15. - Kuala Lumpur

A repülőgépen a sok muszlim, hindu, maláj, japán, kínai, iráni utas mellett azért volt egy-két európai is. A hangulat tökéletes, a fejkendődivat nekem egész megtetszett. A sztyuviknak a kajával kettőt kellet fordulni, hogy mindenki megkapja a neki egészségügyi vagy vallási alapon rendelt/előírt ennivalót. Hajnali érkezés. Taxi iszonyú hosszú ideig ment a városig. A szálloda 5 csillagos, te jó ég, nem emlékeztem. Végülis nem dobtak ki, tényleg volt egy foglalásunk 60 dollár/nap áron, early birdként.

Egy kis 28. emeleti pótalvás után még a zárás előtt belemerültünk a reggelitengerbe. Leteszteltünk egy pár furcsaságot. 

Sajnos, nem voltam körültekintő a foglalásnál, és a szálloda nem a központban van, éppen gyalogtávolságon kívül, néhány ezer felhőkarcoló között, az ablaknál elénk terülő látvány alapján. Óváros? Nem is biztos, hogy létezik. Annak idején (35 éve a követség kereskedelmi tanácsosa kísérgetett minket, így minden könnyű volt. Most - az esős évszaknak kitéve, borús, nedves, és még egy kicsit akár hűvösnek is mondható környezet idegennek tűnik. De szándékunkban van a túlélés.

A gyanús vonat-/metró- és homályos buszopciót kihagytuk, mert minden térképen a felkészülésként angolul megismert tájékozódási pont általában malájul van írva, és nem volt energiánk dekódolni mindent. Gondoltuk, majd adja magát. Nem. 

Szóval gyorsan befizettünk egy félnapos délutáni városnéző túrára, és egy Grab (itteni UBER) taxival 3 dollárért elrepültünk a Chinatownba megszerezni a Zsuzsa által megcélzott hazaajándékokat, meg persze bámészkodni.

Pénzt váltani. Váratlanul nagy nehézség, Helyí készpénzhez (ringgit) kell jutni, mutogatás ide-oda. Kellett hozzá egyet sétálni. A trófeák egy részének megszerzése után egy nagyon gyenge sült csirkecomb megrongálása után ismét Grab, vissza a szállodába a városnézéshez. 

Egy helyi gyártmányú kisbusz, rémesen érthetetlen idegenvezetővel. Mintegy 35 perc alatt összeszedte a 4 tagú csoportot 3 szállodából. A programot betartottuk, kivéve a felújítás miatt zárva tartó nagymecsetet. A Petronas ikertornyok, a fő büszkeség, már időszámításom utáni. 452 méter, de nem fogunk felmenni asszem (6 évig épült, cf. Empire State Building <2 év). Most csak fotózni álltunk meg. Batikműhely volt a következő, itt nem csomóznak, hajtogatnak, gyűrnek, hanem viasszal előrajzolják a kontúrokat, majd befestik, és forró vízzel kioldják a viaszt, Gyönyörűek. A műhelyben turisták tanulták a batikolást.  Következő állomás és pénzköltésilehetőség a csoki butik, sokfajta csoki, magyarázat, technológia coki. Kóstolók rendben. Nemzeti múzeum. 40 percet kaptunk, jól megáztunk, mire bejutottunk a turistaakadály-versenyen. Őstörténet. Van 40 ezer évesre datált koponya is., meg 10-70 ezer éves tevékenységekre datált lelet. Küldjem el Ausztráliába? Nem vitatkozunk. Jópofa a múzeumnak ez a része, de lejár az idő. 

Királyi palota. Van király is, 9 db. Ezek 4 évenként váltják egymást királyként. A látogatás a palota kapujának a lefényképezését jelentette. Fast-tourism. 

Nemzeti emlékhely és mű. 3 háborúról emlékeznek. A 2 vh mellett 1948-1960 között volt egy az angol uralom ellen a maláj és kínai kommunisták ellen indított háború, ami a kommunisták vesztével zárult. Közben Malasia független lett. Nekem az egész zavaros a Wikipediában.

És végül a függetlenség tere. Fontos történelmi, érzelmi központ. Jellegzetes brit és modern épületekkel. A lámpaoszlopok hibiszkuszlevelek közül szórják a fényt. Jó ötlet.

Sokáig tartott, amig hazavittek minket. Vacsorára lementünk a közeli food courtba levesezni.

Megrendeltük a másnapi kirándulást, és passz.

2022. december 14. - Sydney

 Utolsó nap Sydneyben.

Kissé elfáradtunk. Reggeli egyzserű. Anthony elment valamit elintézni. Mi bepakoltunk, ébredeztünk. Közös séta a Queen Victoria Buildingbe. Váratlanul megint hideg szél volt. De talán megúsztuk.

Az épület nem nagy szám, de nagyon otthonosan éreztük magunkat, olyan volt, mintha a Nagyvásárcsarnokot felújítva egy kicsit a GUM áruházzal összehozták volna. Persze a minőség ragyogó, épületdíszek és emberek kifogástalanok. Mintha egy századfordulós filmet látnánk. Ez az épület is annak köszönheti a létét, hogy győztek a nem lebontók a lebontókkal szemben. A kávé is jó volt. Hazafelé majdnem végig a fölt alatti bevásárlóközpontokon kereszül jöttünk, védve a széltől. Mint kiderült, végül nem is haza mentünk, hanem a Halpiacra, emyl itt is nevezetesség. Azért nem Lesa-Belle-el ebédelünk, mert a mamája körül újabb konfliktusok támadtak, és ez felborította a programot. A kórház még nem közölte a tárgyalás eredményét a gyámság alá helyezésről, és ez megviselte Lesa-Belle-t.

Mindegy. A halpiac egy tömeggyilkosság színhelyének tűnt nekem, és rendesen elment az étvágyam. Sokáig méregettük a különböző herkentyűket, és végül fish and chipes lett cápából. Hogy azért legyen különleges. A sok ember egykedvűen trancsírozta a felismerhető állatokat, akik persze nem tudtak sikítani sem.  Letudtuk a sirályok és ibiszek közötti ingadozást. A cápa jó volt, nem beszélt vissza, lehetett harapni. Legalább nem cápauszony volt.

Hazavillamosvonatoztunk, otthon álomba zuhantam, visszaélve a korommal.  Anthony elvitte a kutyát, mi ébredés után már éreztük, hogy esetleg hamarabb is kimehetnénk a reptérre, hagyva Anthonynak időt, hogy törődjön a családdal. Elmentünk a postára sorba állni egy érkező csomag miatt. Muris volt, hogy senki sem volt türelmetlen. Énrám biztos kihívták volna rendőröket. Anthony ragaszkodott, hogy kivisz a reptérre, végigállta az összes sort, megboroztatott, és a securitynál elbocsátott meleg öleléssel. Mintha élvezte volna az együttlétet, be nem állt a szája, megmentettük volna a világot, ha lett volna ilyen opció is. 

Végülis összegezve, rendesen beleszerettem Ausztráliába, megbocsátom nekik, hogy a kávét előbb hozzák, mint a kaját, de lassan hozzák a kaját is. Nem érti senki a bennszülöttek kultúráját, de mindenki megyegyezik abban, hogy egyenrangú a nem bennszülöttekével. Az össze songline video nézettsége ált néhány ezer, az előadások érthetetlenek nekem. Valami zűr van, de nem fogom már tisztázni. A bennszülött festmények szépek. Az egészségügy ingyenes, fekete munka nincs, korrupció sem nagyon, labour kormányok és parlament. Szakszervezetekkel mindenki békében. A környezetvédelem, hulladékfeldolgozás, stb. az össezes divatos téma rndebn levőnek látszik.  A gáz-/szénipart visszaszorítják stb. Mi kell még? Szem-száj-inger.

Anthony mégegyszer eligazít  a sikeres vállalati menedzsmentben (Siker=stratégia+struktúra+rendszerek+kultúra), Növekedéshez kell legalább kettő a következőkből: tehetség, ezek megtartása, konzekvens vezető, felvásárlás+kapcsolatépítés). 

Mindenesetre Anthonyval egyetlenegy éles vitánk nem volt. Kár, hogy Catherine-nel, Veronicaval nem beszélnek. Tabu volt egész idő alatt.

Érdekességek: 

Sydneyben PET palackra az van ráírva, hogy 100%-ban reciklált anyagból készült. Meglepő, hogy food-grade-nél ez lehetséges. Valamiről lemaradtunk.

A vonatok egy mozdulattal átbillenthetők az ülések a menetirányba vagy vissza.

Sydney városháza alatt 3 szintes pályaudvar 12 vonallal. Így persze a felszínen nyugalom van.

Wombatra azt mondjuk, hogy látuk, pedig nem is. De nem akarunk csalódást okozni az olvasóknak.

Szemétfelszedés civic duty. Így akkor sincs szemét, amikor lenne.

Air rights. Érdekes dolog, eddig nem szúrt szemet. A telkek feletti légoszlop egy bizonoys magasságig ugyanúgy adható, vehető, mint a telek maga. Egy adott magasság meghatározásával a városvezetők szabályozhatják a városrész épületeinek átlagos magasságát. Ha magasabbat akarsz építeni, akkor venned kell levegőt. Ha nem akarsz akkor eladhatod másnak. 

Sydneyben minden láttunk, amit akartunk, rendesen elfáradtunk, de nyitottak vagyunk még Kuala Lumpurra.

Majd onnan folytatjuk.

  

2022. december 12-13. - Sydney

 Rémes, átcsaptak a fejem felett az események, vagy ellustultam. Most próbálom összefoglalni a tegnap, tegnapelőtt dolgait.

Valami miatt fáradtság tört rám/ránk. A gyaloglás nem volt se gyors, se nagyon érdekes. Inkább a célnál  szerettünk volna lenni, Vagy egy díványon/fotelban.

De azért  Anthonyval elvonatoztunk (kissé nagyra nőtt metró) a Circular Key/Rock negyedbe és felmásztunk a Harbour Bridge-re. Ne nem az ívére, csak az egyik pilonjára és az odarejtett múzeumba. Megérte megspórolni a nagy felmászótúra idejét (4-5 óra, és 250 Au$), így hamar végeztünk látvánnyal, a műszaki teljesítménnyel, a történelmi háttérrel, majd sétáltunk egy jót.

Útközben szembejött egy villamospálya, amelynél a két árampólus között csak akkor van feszültség, ha a villamos van felette, úgyhogy  lehet rálépni. Légvezeték pedig nincs. Ettünk egy kis gyorsétterembe, majd hazavonatozunk és aludtunk egyxet. 

Ezután megembereltük magunkat és visszagyalogoltunk az operaházhoz, útba ejtve a királiy botanikuskertet, ahol egy muris nyári karácsonyi vásárba keveredtünk.

Az úton néhány érdekes emlétábla. Különösen érdekes egy nem megépített épületkomplexumról szóló emléktábla. Annak emlékére, hogy (szerencsére) a háborús munkaerő- és pénzhiány miatt mit nem építettek meg minek a lerombolásával. Anthony szerint a tök rendben van, ennek a meg nem építésnek örül a nép, mert volt erő nem lerombolni valamit, ami megvolt. 

További emléktáblák, ld fényképek.

Az operaház hozta a szokott formáját, naplemente, gintonic, mászkálás, minden jó.

Otthon a két nappal ezelőtti finom barramundi curry várt. Anthony a kórházba ment anyósa ügyében, a kutyát ránk bízva. 

Másnap, azaz tegnap, 13-án elzavartuk magunkat a New South Wales Art Gallerybe. Időhiány miatt most nem írok többet a finomságokról, csak megemlítem, hogy ismét nagy hatással volt ránk a 19-20. századi ausztrál művészek művészete (bár lényegében mindegyikről kiderült, hogy egy kis időt Párizsban is élt).

Alig bírtunk menni, de azért hazajutottnk, kutyával hosszabb séta, Anthony még sehol. Akkor fellángolt a vágy világhírű a Bondi Beach iránt, amit kitartó buszozással közelítettünk meg. Ugyan nem fürödtünk a hidegnek tartott vízben, de legalább vásároltunk göm alakú kecskeszappant szerencséseknek ajándékba. A beach ragyogó, élveztük világhírét. Nem volt érdektelen a hangulat, tisztaság, rendezettség, tájkép. Az argentin focicsapat szurkolói (úgy tűnt, itt élők), nagy dobzavarral készültek az órák múlva esedékes elődöntőre, amely végül nekik lett sikeres.

Este Anthony vacsorával várt. Mivel ő 1500 katonára főzött, amikor a hadseregben kiképezték, nem képes keveset csinálni. Nem haragudtunk persze, csak sokáig pakoltuk a maradékokat.

Továbbképzést kaptunk vállalati tanácsadásból (kaizen-hez hasonló elvekkel), amit nagy kedvvel űz Anthony, áttekintettük a fúziós erőművek és a kvantumszámítógépek helyzetét, amiről Zsuzsának az jutott eszébe, hogy a mi vállalatunk számláival kezd törődni fent a számítógépen.

Elmosogattunk, majd alvás.

Képek: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw

 

2022. december 10-11. - Sydney

 Reggeli kissé zavart, elették előlünk a kenyeret, kénytelen voltunk valami kukoricapehyhet tejjel enni. Nahát. A tegnap esti hibás könyvelés miatt a a B&B tulajdonos Tanja ingyen visz ki minket a közeli Avalon reptérre. Nagy darab nő, nagy darab mosoly, nagy darab dzsip mindenféle extra izékkel. Feldobta a nyga bőröndöket, szépen elmesélt a koaláktól kezdve a kengurukon át minden kötelező gyakorlatot és a jó vidéki életről zengett, majd kitett a reptéren. 

Gép sehol. Késés. Biztonsági izén megint fennakadok, valamit keresnek az alsógatyámban megint, de nem találjuk,

Végül 2 óra késéssel indulás. Anthony vár a reptéren, bejött a csomagátvevő szalagig. Kievickélünk, hamar hazaérünk, csendes belvárosi utca, parkolás könnyű, ház előtt. Lakás a 2 szint és tetőszint. Óriási, legalább 4-500 m2 a tető nélkül. Körben teljes kilátás, terasz, szellős berend. Kapkodjuk a levegőt. 

Tollászkodás, elvisszük a kedves, bumfordi border collie kutyát sétálni. Kis 6-7 km-es séta váratlanul, felkészülés nélkül, strammul, frisssen. Anthony kissé gyorsan lépked, számot vetünk sorsunkkal, de utánaeredünk. Kis utcák, nagyobbak, majd park, majd sétány, majd további ilyenek, gondozott gyalogoshelyek többnyire vízparton, a botanikus kert mellett az egyik kikötőn keresztül az Operaházig és a Kikötőhídig (Harbour Bridge), de nem úszunk át. Viszont akkor ezt kivégeztük. A kutyán addig nem volt póráz, amíg az erre figyelmeztető táblákat valaki előzékenyen elfordította a sétánynak háttal, így nem vettünk tudomást róla. Szemét sehol, a kikötőben sem úszkált semmilyen kosz. A kutya ugyan bekapott néhány kutyagumit (éjjel lett következménye), de más baj nem történt. Gyönyörű idő. Tessék a fényképeken követni, ha megy.

Anthony felesége Lesa-Belle a beteg édesanyját ápolja, Alzheimer és egyéb, ingadozó állapotok, még nem gondnokság alatt. Ezért, úgy tűnik, nem fogunk találkozni. Rossznyelveim szerint nem is akar, mert ő nem tartja a kapcsolatot Veronicával és Catherine-ékkel rejtélyes okok miatt. A tabura fel vagyunk készülve, Anthony sem erőlteti a róluk való beszélgetést.  A lakásban azért látszik Lesa-Belle jó ízlése, és a művészetpártoló és menedzselő tevékenységének nyoma. Hátha előjön majd.

A két gyerek, Lucy múlt hétem az USA-ba utazott a friss jogi diplomájával, nyaralni, mielőtt egy jótékonykodó, ingyenes jogvédelmet nyújtó cégnél kezdi önkéntes munkáját, tulajdonképpen továbbképzésért cserébe, A cég ugyanis nagyon komoly, és nehéz hozzájuk bekerülni.  Lucy helyett van Ben, aki 11-én reggelizni jön, amint hazaért valahonnan vidékről egy általa vezetett repülővel. Ő hivatásos pilóta, nagyon jópofa, hatalmas darab fiú.

Sok csavargás, kutyasétáltatás és kávézás után este Anthony indiai vacsorát főzött barramundi nevű halból, currys szósszal. Bevágtuk, boroztunk, régi szép idők nótája, bennszülött kultúra, stb. Régi lemezek, de mindig van benne új,

Korai lefekvés, jön a szalon hajnali 2-kor, fel kell ébredni.

A szalon Tóth János moderálásával jót sikerült, fél hatkor már le is feküdtem. 

Reggel 8-kor 1 órás kutyasétáltatás. Éjszaka a kutya a teraszt bepiszkította, de rá se rántunk.

Kávét a szomszédos kávézóból hozunk. Megérkezik Ben, Anthony finom reggelit képez a meglévő nyersanyagkból, újraismerkedünk Bennel, aki mindenre emlékszik korábbi találkozásainkból. Jó hangulatban bocsátjuk el haza, délutánig.

Mi megyünk a természettudományi múzeumba, mert Anthonyt se hagyja nyugodtan kétségem a datálás nélküli leleteket, tárgyakat bemutató múzeumi kiállításokról szóló beszámolóm. Az itteni kiállítás sem tartalmaz semmi datálást. Mi a csuda. Törjük a fejünket.  Anthony szerint nehéz információt szerezni, mert a bennszülött kultúrát nem nagyon engedik tanulmányozni az őslakók, egyes információk titkosak, másokra pedig nem adnak engedélyt. Ködös az egész. 

Irány a Sydney Torony. 303 méter, szépen látszik minden a napos időben, sokáig időzünk bámészkodva, hallgatva Anthony meséit. Azért is maradunk sokáig, mert közben tűzriadó volt, nem lehetett használni a  liftet.

Hazaséta. Késő Délután van. Készülünk a vacsorára. Ben jön barbecue-t készíteni a tetőteraszon. Dolgozik vagy 4-5 órát a hatalmas mennyiségű kaján, közben sokmindenről szó esik. Ausztrália a legjobb hely a világon. Ezen belül meg Sydney. Fuj Orbán. Meglepően sokat tudnak róla, és az a kép alakult ki bennük, hogy Orbán fertőzte meg Amerikát is, azzal, hogy megmutatta, hogy lehet hazudni következmények nélkül.

Óriási pilótahiány van. Bennek jó perspektívái vannak.

Teleesszük magunkat. A Dél-Keresztjét nem látjuk. Majd holnap.

Még egy kis kutyaséta, blogírás.

A képlink 

2022. december 8-9. Great Ocean Road

Végre egy kis rántotta reggelire. A maradék csokitorta krémjének kievése.

Indulás délnyugatra. A tengerparti utat kb 100 éve építették részben közadakozásból. A történet gyanúsan kényszermunka szagú. A világháborúban résztvett 3000 katonát valószínűleg nem engedték haza, hanem kis fizetésért évekig építtették velük az utat napi 1 shillinges fizetésért (mennyi lehet az ma?), amely akkor nem volt veszélytelen, számosan meghaltak közben. A Wikipedia nem fogalmaz elég tisztán a dologról. A nemes cél marketingje: a háborúban elhunyt katonák emlékére. Az építés 1918-tól 1932-ig tartott. Így lett a világ leghosszabb katonai emlékműve.

Mindegy. Az út gyönyörű. Ma már rendes autópálya, szépen elvezet a 12 apostol néven futó geológiai képződményhez, amely a tenger által fokozatosan kimosott oszlopokat jelenti. De ma még nem megyünk addig, hanem egy világítótoronyig , amely az egyetlen megmaradt és mai napig üzemelő, a sok felszín alatti szikla miatt ma is fontos darab.

Az úton mindenütt ragyogó kilátás, sok megállási lehetőséggel, a háborgó tengerre. Ugyan hivatalosan nyár van, de nagyon hideg, és a közelgő karácsony ellenére nem látszik, hogy a szezon kezdődne. Nagyon hideg szél fúj az Antarktisz felől. A hullámok nagyon nagyok, de valószínűleg nem a széltől, hanem a Déli Óceán saját mozgásából. A part helyenként homokos csak, és rendszerint nagy lapos, sziklás területek törik a hullámokat, óriási felületeken fehér tajtékot vetve. Embert nem nagyon látni, főleg nem a parton, csak kocsikban, az úton. A növényzet dús, a szél cibálja rendesen. De minden gyönyörű látvány, egyik öböl a másik után kiszögellésekkel, egyenes szakaszokkal váltakozva. Jól szórakozunk. Van sok csodálatos, mesés, fantasztikus, elragadó, fenséges, csodálatos hullám, szikla, horizont, szigetecske, madár stb. Szépen krenkoljuk magunkat abba tudatba, hogy a leginkább megfelelő, legjobb helyre jöttünk, a legokosaban válaszottuk ki, mi is fantasztikusak vagyunk, minden nagyon szép és jó. Persze igazunk is van, de mégis, van egy gondolatom az önszuggesztióról.  Mindegy. Catherine-ék a legjobb élményt akarják adni, meg is kapjuk. Mi itt a probléma? Semmi. Mindenki aranyos.

 Catherine-ék már sokszor voltak erre. Ismernek egy jó helyet, ahol ebédelni kell. Megint egy birtok/estate csoda. Egy művészé. (ki is az?) Fine dining büfé, kiállítóteremmel egybeépítve. A kertben mindenütt árjelzéses műtárgyak. Nem mindegyik rozsdás. Kellemes sétálni a fák, tavacskák, szobrok között.  Hamarosan szól a telefon, hogy a megrendelt minestrone kész. Közepesen finom, de a setup tökéletes.

Tovább a világítótorony felé, néha megállás, kinézés, kis séta. Hű, meg há. De tök jó.

Fél négyre elérünk a toronyhoz, a környező egyik kisházban kaptunk helyet, Catherine-ék Tanjával egy másikban. Kilátás a tengerre és a világítótoronyra. 4-kor ismertető a helyszínről. Kivételesen erős ausztrál akcentusban kapjuk a történetet. Rémséges körülmények közötti utazás, többszáz hajótörés, nagy ára volt a bevándorlásnak.Az állami támogatás miatt az Angliából érkezettekre igyekeztek vigyázni a hajóstársaságok, de ez nem volt mindig sikeres. Az út 2-4 hónapig tartott, és Fokvárostól kezdve a föld görbülete miatt nagyon közel kellett menni az Antarktiszhoz, a rémes hideghez, az üvöltő szelekhez. Ez nemcsak a fegyencekre vonatkozott, hanem az önként jövőkre (pl. skót/ír krumpli éhínség, aranyláz stb) is.

A sok hajótörés miatt lett a világítótorony. Érdekesség, hogy kétszínű volt, és ma is működik így is, pedig már gps és radar is van. A fehér fény erősebb volt, messzebbről lehetett látni, a piros meg csak közelebbről. Ha pirosat láttál, akkor túl közel voltál, veszélyzónában, tessék kijjebb menni. Egyszerű. Egyéb trükkök is voltak (bálnazsíros mécses, higanyágyban forgó csapágy stb.)

Vacsorára visszamentünk kb. 30 kilométert egy halász/üdülőfaluba fisendcsipszni a parton. Rémesen hideg volt. Roelof még feljebb öltöztetett a kocsiból, de nem sokat segített az ausztrál nyárban. Finom volt a hal, sajnos, egy egész  dory-adagot megettem.

Haza, naplementét nézni. Sorsunk rosszabbra fordult, még hidegebb lett. Vörösborral a kezünkben kesztyűért áhítoztam. Catherine-nek bezzeg volt. Jól kiröhögtek vacogásommal a kedves társaim, de végül én is jó mulattam. A naplementét beárnyékolták a felhők. 

Búcsúzóul egy kedves kengureuvak találkoztam, közel is engedett, de nem beszélgetett. Ld. képek.

Csúfos, de meleg véget értünk a szobánkban egy kis fűtőtest védelmében.

Reggel megyünk az apostolokhoz.

Reggelre elállt a szél, ragyogó napsüt. Reggeli az előkertben. Innen már a Nagy óceáni út állomásai kevetkeznek. Mindenütt sziklák, hullámok, sziklák hullámok, kilátók, séták, gyönyör. Catehrine-ék nem hagyhjáka a véletlenmre a dolgot, végighajtanak minden érdekes helyen, sziklán, barlangban, kilátón st. Lóg a nyelvünk, de megérte. Ugyan nagyon hasonlóak a tnegerpartok és egyebek, de magával ragadóak. Különösen a nagy hullámok és tajtékzás a kiemelkedő hegyekkel, sziklaoszlopokkal. Nem lehet megunni, de itt is vélek valami önszuggesztiót.

Ezzel eltelt a nap,  Jól szórakoztunk. Zsuzsa szerzett egy alpakkagyapjú-takarót, jót ettünk, olvastam a bennszülöttekről kapott könyvet, szóval tökéletes nap. Vacsorára meglepetésként egy strandra mentünk piknikezni, ahol besajtoztunk és én berugtunk egy kicsit a napsütésben. 

Tanját kidobtuk a repülőtéren, majd folytattuk a szállásra, ahol Catherine-éknek nem jutott szoba, és így otthagytak minket nagy búcsúzások között.

 Hajrá Sydney, holnap reggel.

A képek tehát még mindig itt: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw

2022. december 7. - Melbourne

Még egy nap. 10-kor indulunk csokitorta és kompót előkészítés után a NGV, Natonal Gallery of Victoria felé. Kívül-belül gyönyörűség az állandó és időszaki kiállítások. Közben külön delegációk formájában átsétáltunk a főpűályaudvar romos felső szintjén rendezett RONE nevű művész kiállítására, amely az időről szól egy sor lepusztult 1940-1960-as állípotú lepusztult színhely bemutatásával. Jó eél lehetett időzni, az ablakok újságokkal véltak bevonva, a helyszíneken autentikus roncsok voltak porral fedve, elhagyatottan, de mindegyik hozzánk, hozzám is szólt.

Utána vissza az NGV-be újabb műfröccsökre,  mindenféle stílusokhoz műtárgyakhoz. Ld. fényképek.

Ezután nagyáruház, ahol Zsuzsa gypjútakarót keresett, de az árától elszédültünk (160 eft egy queen size ágyra). Csalódás. Cserébe meglátogattuk Eliot lakását, ahol egy lánnyal lakik, szigorúan nem kapcsolatban. Kellemes teázás. Ez a lakás volt Veronicáé régen, de Catherineék mgvették tőle. Eliot türelmesen vezett körül.

Ezután Julia és Tom lakását néztük meg, amely ugyancsak picike, de innen szép nyerni. Nincs kétség, nyerő páros. Mindenki mosoly és jókép. Még a 2 macska is barátságos volt.

Végül haza, felöltözni, hogy a tengerparton együnk fish&chipset, de közben a tengerőparton eleredt az eső és így otthon ragadtunk.

Small talk helyett felvetettem az angoltanár és Shakespeare-bolond  Leslie-nek, hogy tanulnak-e Shakespeare antiszemitizmusáról. Igen, de nem találják hangsúlyosnak a problémát. Felvetettem Sándor Anna ötletét, hogy át lehetne igazítani a Velencei kalmárt úgy, hogy Shylock nem zsidó. Érdekes volt, de nem komolyan vehető. Shakespeare szerzőségi vitájáról az a véleménye, hogy nem érdekes, a műveket kell nézni. Elmeséltem, hogy nálunk Shajkespeare-t kg 10-évenként újrafordítják, és ezzel talán előnyösebb helyzetben vagyunk, mint az angol nyelvű nemzetek, ahol erről nem is lehet szó. Tesség megtanulni shakespeare-ül.

Ez már sok volt Catherine-nek és váratléanul leállította a Shakespeare témát, Mintha meg akarta volna védeni Leséiet a kérdéseimtől. Mindegy. Jó esett a a csokitorta, és meghallgattuk Neville villanyvasútmodellezéséről és Leslie AIDS-ről szóló könyvének előkészíületeit. Dél-Afrika rémes AID helyzetben van, 60 millió lakosból évi 80 e ember hal meg aidsben. és a világ tudomást sem vesz róla, mivel nem terjed olyan könnyen mint a COVID.  

Még egy ksi bor, majd csomagolás.

Holnap utazunk a nagy óceáni útra, kétnapos kirándulásra.

   

 

 

 

2022. december 6. - Melbourne

 Most akkor ideírom a fényképlinket, nehogy elfelejtsem.

Még egy születésnapi ünneplés, ezúttal az igazi születésnapon. Reggel Roelof úszni ment a tengerbe az úszóklubjával (18 fok 1km+) és nagyon megünnepelték, ajándékozták, nekünk egy hatalmas csokitorta 3/4-e jutott.

Közös reggeli után indultunk döntő ütközetre a Melbourne múzeumba. Roelof, Catherint, Tanjamellett két Új-Zélandba szakadt dél-afrikai barát jött velünk. (Shepherd-ék fia Jason, világhíres lett a ARC fehérjével, amit esetleg az Alzheimer és Parkinson kórokra lehet majd használni.)

Arra gondoltunk, hogy most majd a múzemum segítségével lehet többet megtudni a bennszülöttek elmúlt 60 ezer évéről. De sajnos erre nem volt alkalmas a múzeum, szinte kizárólag a jelenkorral, nevezetesen a gyarmatosítás óta eltel időszakkal foglalkozik. A tárgyak dokumentumok időadatok nélkül szerepeltek (kivéve a megtalálás időpontját). Széniztotópos meghatátozás, DNS-szekvenálás nincs említve. Embertani információk a Homo Sapiens késői történetéről nem voltak. Volt viszont színes szagos nagyszabási száítógépes fényjáték a Dreamtime történetekről, a világ teremtéséről stb. A történet elmesélésére engedélyt kapott a múzeum a történet gazdájától.

Szóval, továbbra is érdekes nekem, hogy miért van az, hogy állandóan a 60 ezer évvel keretezik a történetet, de semmit nem említenek a hosszú időszakról. Úy döntöttem, hogy nem boncolgatom tovább a kérdést, nézzük inkáb a múzeumot. Nem is kérdeztem a tárlatvezetőtől, és Catherine-t megnyugtattam, hogy a találtam más forrásokat, úgyhogy most ez nem alkalmas arra, hogy feltartsam a társaságot.

De a bomba időzítve volt. Este robbant. ld. később.

A múzeum a gyarmatosítás úta eltel időről jó volt, érdekes növény és állatház is volt beépítve az épület egyik hálóval lezárt, de nyitott végében, a bent lévő állatok, madarak, hüllők nyugodtan mászkáltak a látogatók örömére. Talán leginkább az időnként kialakuló bozóttüzekről, regenerálódásokról szólt ez a rész, sok olvesmányos információval. 

Könnyű ebéd, majd egy az elmaradhatatlan dínó-kiállitással zártunk. Hazafelé Reoelofról kaptunk egy könyvet a Songline-okról, amiből a kocsiban már gyorsan felhajtottam néhány oldalt. Otthon egy kis pihenés. majd az igazi születésnapi vacsora jött, mindenki megjelent, aki számított, azaz Julia, Tom és Eliot csatlakozott, sütötte, szelte a húst, terített, ajnár. Előtte ajándékok átadása. Szinte mindenki bort, italt adott. (Az úszóklub viszont reggel egy olyan okos úszószemüveget, amelyik a szembe vetítette az úszás összes paraméterét, tökéletes edzőként hajszolva, nyugtatva a pácienst.  Mi egy nehezen szerzett 1952-es portói borral, és Gergő Tokaji Aszújával kerestük a feltűnért és kaptuk a hálás köszönetet. 

Nagyon jó hangulat volt. Finom vacsora, sok small és egyéb talk. A végén megint a megunhatatlan és kifogyhatatlan csokitorta maradványaival. 

Ja, a kedves bomba. Catherine megemlítette nekem, hogy nem a kérdéseimmel van a baj, hanem a kérdés által sugallt dolgokkal, nevezetesen, hogy mintha a aborigine kultúrát akarnám lebecsülni. Kis beszélgetés során eljutottunk a végső egyetnemértéshez. Ezzel aztán rágódhatunk mind a ketten. Nem látszott ez zavarni az estét, sem a kapcsolatunkat. Inkább megkönnyebbülés volt, hogy már leegyszerűsítettük az egyetnemértést az alapproblémára. 

Szóval: azt nem lehet mondani, hogy az aboriginal kultúrához/társadalomhoz képest a mai Ausztrália társadalma fejlettebb. Nem tudom rövidebben összefoglalni. Mind a ketten belehelyeztük magunkat ebbe a vitába, de folytathatatlanná vált, amig meg nem értem, hogy mi van emögött.

Valami olyasmi, ami érezhető az itteni politikában, felfogásban, hogy a gyarmatosítás elnyomta a kultúrát, és a bennszülöttek kultúráján nem lehet európai gondolkodással felismerni, megismerni, értékelni. Az ugyanolyan értékes, de mivel másképp gondolkodnak, előttünk sokszor rejtve marad a lényeg. Ezt már talán lehet ne jobban cirkalmazni, de valahogy így értik. Ahogy én beszélek, az azt (némi rasszizmust sejtetve) sugallja, hogy a bennszülött kultúra, emberek alacsonyabb rendűek, és ez elfogadhatatlan. Hosszú idő óta az ausztrál társadalom következetesen és tapintatosan törekszik a bennszülöttek minél teljesebb jogi rehabilitálására, helyzetük orvoslására. Arról is szó van, hogy jövőre belekerülnek még az alkotmányba is, ami nagy szó, hiszen 40 éve még a lélekszám-statisztikában sem szerepeltek. Mindenütt szép feliratok emlékeztetnek arra, hogy, hogy ez itt a bennszülöttek földje, és az európaiak csak az ő engedélyükkel, beleegyezésükkel, tiszteletben tartásukkal élhetnek, élnek itt. A NET tele van a kulturális protokollokról szóló közleményekkel. A Victoria állambeliek mellett más államok is kiadnak ilyeneket. Mi nem tlálkoztunk sok emberrel, nem volt alkalmunk megbeszélni ezt, de Veronica éd Catherine szilárd álláíspontja ezekkel rímel. A dél-afriakai apartheidből ide emigrált unokatestvéreim talán az ottani volt helyzet miatti lelkiismeretfurdalásuk miatt is gondolgodnak így? Vagy én vagyok értetlen. Nehezem látom be, hogy kultúrák fejlettségét ne helessen összehasoníltani tisztelettel. VAjon Észa-Kora és Hollandia kultúrája/társadalma összehasonlítható-e?

Vacsora után megtekintettük Julia esküvői ruháját, sok hű, meg há. Kedves volt, ahogy az asszonyok körülállták és gyönyörködtek a ruhában. 

Na, lássuk, mit hoz a holnap. Ismét múzeumok.

2022. december 05. - Melbourne Mornington - Melbourne

Még egy utolsó nagy reggeli a teraszon. Sütöttem palacsintát, fura volt a liszt, és az eszközök, ezért nem tudtam jó vékonyra csinálni. 12-en voltunk. elfogyott. Udvarias dícséretek voltak.

Reggeli után Veronica Tánjával körútra vitt a félsziget végébe. Rémes hideg volt. Talán 17 fok, nagyon szeles, néha esős, utálatos. Volt világítótorony, gyönyörű sziklás, háborgó nagyhullámos strandok, ahol nincs strandfelügyelet. Volt libegő egy 300 méteres hegyre kilátással, de sajnos elég ködös volt, volt kellemes ebéd egy borászatban, jelentős marketinggel körítve. Hazafelé a nyugatioldalon nagy nyaralótelep, starndkunyhókkal, és lakójocsikkal. Egy másik borászatban a szőlők közé felállított nem érdektelen modern szoborparkban voltunk megnyalni mondjuk kb. 8 ujjunkat.

Közben Tánja elmesélte, hogy az egész családja Harlemben lakik, és a lánya belsőépítész, az egyik fia műtárgyak szállításával foglalkozik, a másik meg lézerfénnyel működő rendszerekkel bizniszel nagyon sikeresen. (Például madárriasztónak használja).  

Veronika házában vártak Catherine-ék, akikkel nagy búcsúzkodás után hazatértünk Catherine-ékhez. Este vendégek jöttek, Dél-afrikából velük együtt átvándorolt barátok. 

Jó beszélgetés. Kiderült, hogy előregyártott, készreszerelt házat vettek, amit mostanában állítanak  fel, egy Pritzker-díjas építész vállalkozása (PreBuilt) keretében. Érdekes technológia.

Catherine-éknél a falon 3 tök feketének kinéző "festmény"-ekről hallottunk történetek, egy híres szingapúri festő alkotásai, amelyeket önkéntesekkel - így Catherine-nel fejeztetett be grafitozással. Fura volt. Képek a google fotókban.

Finom bélszínt sütött Roelof, jót - keveset - ettünk. Beszédbe került megint a 60 ezer éves aboriginal kultúra, enyhén szólva nem értettünk egyet. Dehát úgyis megyünk a múzeumba tanulmányozni.

Továbbra is gyakran említődött, hogy túl sokat kérdezek. Ezzel egyelőre még mindg nem tudok mit kezdeni.

Talán érdemes összefoglalni a vitás kulcspontokat (Veronika, Catherine, Eliot):

klímaváltozás - vajon csak emberi tevékenység okozza-e

60 évvel ezelőttől van-e valami időbeli változás, fordulópont stb

a lyukasfalú aszeptikus tartály vajon hogy működik a szennyvízkezelésben

a műanyagok visszadolgozhatóságáról szóló jelek félrevezetőek-e, vagy csak rosszul értelmezik.

az új technológiákat vajon mindig el akarják tiporni a nagyok? Vagy esetleg abba is akarnak fektetni, megvenni stb.

Lehet-e a bennszülöttekről nem benszülötteknek írni, alkotni stb. Vagy ezt tiltják a protokollok. Muris téma. De fontos.

Nem vita, csak felderítendő: mi lesz a napelemek által termel árammal az átvételkor. Veronica szerint Ausztrália költ a legtöbbbet erre, mert itt szolgáltatják be a legtöbb energiát a napelemek. 

2022. december 4. - Melbourne - Mornington

A hajnali szalon miatt kissé elaludtam/tunk.

Délelőtt Veronica ráállított egy kiránduló útvonalra, ami egy szép kétórás erdei sétaút volt egy gyönyörűen gondozott, táblázott útvonalon vezetett a délre tervezett borkóstoló helyszínére. A teljes társaság, mintegy 20 rokon, barát kóstolta-pontozta végig a 12 féle bort. Véleményószegénységem miatt Zsuzsa vette kézbe a pontozást. Jó sajtok és beszélgetés járt hozzá. 

További ebéd helyett Veronica egy magánállatkrtbe dugott bem hogy ne menjünk haza, kenguru-koala-dingó-tasmán ördög-helyi óriásbagoly és sas látása nélkül. A vombat kimaradt a rekkenő hőségben, de akár mondhatnánk is, hogy láttunk olyat is. Kenguru kézből való etetéséről dokunentáció van Zsuzsa lába pirosra égett a zoknin keresztül.

Hazatérve csatlakoztunk a szomszédban zajló pizzasütéshez, majd vacsorához. Zsuzsa kimaradt, lábát nyalogatni.

Néhány újabb ismerős, beszélgetés, nem túl mély, de érdekes töltötte ki a borozás/evés szüneteit.

  

2022. december 3. - Melbourne - Mornington

Roelof születésnapi bulija. Reggel lustálkodás, csak 12-re jönnek a vendégek. De azért volt némi bútortaszigálás, rendezkedés. A rendzvényszervezők elfoglalták a konyhát, megkértek minket, hogy hanyagoljuk őket. Kint is rendezkedtek, megjött a zenekar, a mobilwc, a vetítővászon, a virágcsokrokat Veronika vágta a kertből. Nem volt sok nyugtunk, de csak azért mert akartunk volna segíteni, de nem nagyon lehetett.

Szinte mindenki eljött, én néhány embert ismertem korábbról, örömmel üdvözöltek, én is majdnem mindenkit felismertem. Smalltalktenger. De nem volt rossz érzés. Kissé sokat ittam kaja előtt, de még időben befékeztem. Roelof nagy tiszteletben volt tartva, óriási csivitelés hallattszott, bár a világ problémái most sem oldódtak meg. Az előételek asztaláról étvágyelrekesztőket nyaltunk fel, majd Roelof testvérei fényképekkel illusztrált előadásban mesélték R. történetét. Jó humoruk volt, jó előadók és szerető testvérek voltak. A 4. fiú, Ewald nem jött el, nem tudom miért.  Leültettek az asztalokhoz és tálakat kaptunk, amiből nindenki vett magának. Közepesen érdekes kaja volt. Kevés fűszerrel, de ezt már kezdjük megszokni. Asztaltársakkal beszélgetés kellemesen semmitmondó volt, de megflelt a célnak. Veronica mellé ültettek, mivel ezek az Ő napjai voltak velünk és az volt várható, hogy nem fog tudni nagyon mozogni, de hamar továbbállt ismerősökkel szót váltani. Asztaltárs volt még Miltényi György régi ismerős, akivel később hosszan beszélgettünk.

A desszert előt kicsődültünk a kertbe meghallgatni a beszédeket. Roelof éa Catherine barátnője, aki - úgy látszik - versenyben volt annak idején Roelofnál. Nagyon vicces, meleg, meghatott baráti köszöntő volt, skor röhögéssel. Utána Miltényi György következett, aki előásta Roelof bevéndorlási kérelmét az irattárból, és  azzal játszadozott, kiegészítve amúgy szép gondolatokkal. Ez is ragyogó, méltó beszéd volt.

A desszertig volt egy kis idő. Sajnos nagyon fáradt voltam, és elmentem aludni. A desszert után ébredtem. Még néhány rundnyi small és medium talk, majd elfogytak a vendégek. 

Este valami történt a szomszédban, ahol rajtunk kívül majdnem mindenki lakott, és valamire készülhettek, mert búcsúzáskor see you later volt a fordulat. Ennek ellenére miket senki sem hívott meg/át. Törhettük a fejünket. Catherin megígérte, hogy ha van valami, akkor majd szól. Egy idő múlva írta, hogy semmi nincs, mindenki lenyugodott, vacsorázzunk maradékokat. Jó. Gyanús volt, de nem jöttünk rá, mit történt.

El akartunk menni sétálni, de Veronica nem hagyott, mert veszélyes az autó között mászkálni, úgyhogy elvitt a közeli strandra, megnézhettük a naplementét. Ez is jó volt.

Hajnalban a szalonhoz még felkeltem és kellemesen töltöttük az időt.

A mai naphoz most ninc senerg. majd folyt. köv.

 

2022, december 2. - Melbourne

 Kocsival a Melbourne déli részére, a Mornington félszigetre, Veronika birtokára utazunk Catherine, Tanja, Zsuzsa és én. Roelof később jön Eliottal. A birtokon lesz Roelof 70. születésnapi partija, 70 résztvevővel. 

A bejáratnál hatalmas fák, a név MELROSE, ami a valahai johannesburgi család vállalatra a Melrose Cheese-re utal. Jó volt látni, emlékezni.

Nagy terület, park, lovaskarámok, fóliasátrak nagy (500m2?) ház, tó, erdő stb.

Mindenki megkapja a szobáját, fürdőszobával. Részben a szomszédnál lakik a csapat.

Veronika nincs itthon, mi sétálgatunk, lemegyünk a tóhoz, megvakarjuk a lovak fülét. 3 ló van, mind kiképzett versenyló az összes sportágra. Az egyik most a trénernél van, továbbképzésen. Verokinka jár velük ide-oda versenyezgetni, vagy legalábbis lovagolni.

Körbesétálunk a közeli részen. a tó stégjén madárijesztő bagoly. szefizünk.

Veronica szélvészkisasszny megérkezik. A ház megtelik a hangjával, élettel. Mankóval is tuid járni, de inkább már szeretné elhagyni. Csípőizületi műtétje után van, egy kis komplikációval, mert megrövidült az egyik ina. Időnként segíteni kell neki a teendőkben. Eliott (Catherine) fia volt/van itt egy pár napot, hogy kisegítse a bulira való készülődésben is. 

Catherinék megérkeznek a szonszédból teázni, kiülünk a tereaszra. A buorok és a terasz, az előtte levő kis lejtővel, emlékeztet e johannesburgi szép időkre. A ház bútoraiban is meglelni a régi ház emlékét.

Könnyű ebéd, saláta, hideg sült csirke. Jól vagyunk. megy a small és medium talk.

Ebéd után Veronikával átmegyünk a szomszédasszonyhoz, aki most lekvárokat gyártott a karácsonyi ajándékozáshoz. Gyorsan veszünk 10-15 darabot, Zsuzsa is kap 2 fura című izét Meglátjuk. Veronika alig győzi felsrófolni az árat, míg a szomszéd valahogy az ellenkező irányba beszél. Veronika szerint ez azért is van, mert egymást szokták ellátni dolgokkal, és így inkább baráti mint üzleti a viszon.y Veronica a fóliasátrai kinycseiből ad neki rendszeresen.

Visszamegyünk a fóliasátrakhoz és Veronica hosszasan öntöz egy tekeredő slaggal, türelemmel, jól átzatva, bemutatva minden egyes növényt. Megkóstolunk pl. halízű vietnami salátaleveleket, zellerpetrezselymet, curryfa- és  mentaleveleket. Azt mondja, most kisebb az állomány, mert a műtét miatt nem tudot sokat dolgozni. Amúgy szombat-vasárnap 8-10 órákat dolgozik a kert és telek fenntartásában, hátközben kevesebbet, akkor szokott inkább dolgozni. 

A ház és a birtok szinte teljesn bio és klimasemleges. Azért nem bio, mert a lovakat féregteleníti, emiatt a fehasznált lótránya nem bioképes. Vízvezeték a központi hálózathoz nincs hozzákapcsolva, Csatornára ugyanúgy nincs szükség, emésztőgödör lukas fallal (nahát). Áram csak éjjel jön a halózatból.  5 edollár allami támogatásból és 2 edollár kamatmentes hosszú hitelből van napelemrendszere 6 éve, Bőven van még nap is, meg tető is, ha fejleszteni akarja.

Traktorok és egyéb munkagépek. Ritkán kell segítség. Szép műhely. Elégedettség. 

Sajnos, egyedül maradt néhány éve, amikor szibrász párját elvesztette.

Veronica filmproducer, ami itt szereinte csak azt jelenti, hogy pénzt kell szereznie filmekre. A filmeknek nagy kockázata nincs, mert állami támogatással a költségeket le lehet írni a bevételből, és így nem kell künösen izgulni. A befektetők persze igyekezne jól járni. A pláza mozik is támogatják a filmeket, hogy jöjjenek be a plázákba. Jó és drága filmeket csak híres emberekkel lehet csinálni, a többi általában szemét. Művészfilmekre nincs igény, időnként egy-egy átmegy a rendseren. Dokumentumfilmek sokkal jobbak, mert a TV csatornák finanszírozzák azokat jobban. Nem értettem meg az összes részletet, mert elsodortak a jövő menő családtagok. Mindenesetre vannak tervei, de az egészet mókuskeréknek látja, nem  filmművészetnek.

Teázás következik. Csak mi iszunk kávét Zsuzsával. Mindenki utálja a kávét. Még tiramisut sem esznek. Angol kultúra?

5-kor általános lepihenés (nap), majd tervezzük a szombat est vacsorát. A vacsorához elvben kellene frissen locsolt fólisátorból gyűjteni zoldséget, amit Eliot megtesz, mire előjövünk. 

Befűtünk a kandallóba, mert többen hűvösnek érezzük az időt.

Veronika mankóval táncolva mindent elkészít, és várjuk az estét. (Talán a napnyugtát? nincs kimondva, automatikus) Kipaosztás, nem tudtam mutatnu. hogy hoztunk magunkkal. Roelof a családfő, gyűszűnyi pohárból bor hörpntés, ima, beszéd, Eliot gyorsan elmond egy imát, rajtun kívül mindenki hozzásegít, nekünk csak egy-egy amén vége jut. A letakart fonott kalácsra rátesszük a kezünket, kis ima, majd Roelof szétosztja a kalács egy részét. Általános ölelkezés, mindenki mindenkinek hálát mond és örül. Mi sem tudunk mást tenni. :)

Az étel finom, rizottó, saláta, csirkesült az utólag ráeresztett levessel, amiről csak most tudatosodott, hogy az nem annyira szaft, hanem akár lehet levesnek is hívni. Catherine 3 napja ezt adja nekem köhögés ellen. Zsidó penicillin, mondja.

Vissza a kajákhoz. Mi általában alulfűszerezettnek érezzük a dolgokat (már Szingapúrban is). Sokszor keresni kell a sót, borsot, még étteremben is. Nem zavarjuk meg a hangulatot egy sókéréssel. Valószínűleg a szomszédba se lehet beállítani, hogy kérek egy kis sót. :)

Szóval halvány volt a szombati vacsora. De volt egy prósza-szerű édesség, tortaszelet is. Az nagyon jó volt, bár kalóriatartalma kis bűntudatot okozhatott egyesekben.

Hosszú beszélgetés alakul ki, sok téma, elég érdekes. Világpolitika, csak a rövid összegzéssel: Netanyahu - rémes, Biden - jó lenne, de túl öreg, Tajvan - izgulunk, Orbán - barom, Aussie  miniszterelnök - tök jó fej, Bernie Sanders - nem győzhet, AOC - túl fiatal.

Világvége. Klíma, szennyezés műanyagcsomagolások jelölése. Nagy csomag, egyszer már összekaptunk Catherinnel, aki szerint rendes climat-denier vagyok. A lényeg az, hogy itt, ebben a körben az a standard, ha teljes erővel nyomjuk a gombot, mert a klímaváltozás elleni mozgalom túl gyenge, és lassú, nyakunkon a veszedelem, pedig meg lehet ne állítani. A szkeptikusok (Eliot szerint a tudósok 3 %-a is azt gondolja, hogy nemcsak az emberitevékenység lehet a ludas) csak azt sugallják a népeknek, hogy nyugi ráérünk, nem is úgy van, elkényelmesítik a politikusokat, stb. A nagyipar (dohány, energia, szén, műanyag) mint a nép ellensége  Elég régi toposzok, még akár egyet is lehetne érteni vele, de valahogy sántít it. Beleterelődünk egy részproblémába, aholl mindenki úgy látja, tisztán lát. Ez pedig a műanyag csomagolások jelölése a trapézalakban körbefutó nyilakkal és benne 1-7-ig számokkal.:

Konszenzus látszk. Mindenki úgy gondolja, hogy ez azt jelenti, hogy az adott tárgyat visszadolgozzák, ezért nagy hazugságnak tartják (emelt hangon, felháborodva, big lie - hol is hallottam ezt?), hiszen milyen dolgo az, ha a tudatos vásárló látja ezt akkor tudatosan választja a visszadolgozás miatt és akkor dühös, amikor megtudja, hogy a környékén azt nem is dolgozák vissza.  Eliot megfogalmazása szerint ez egy pozitív marketingjel, amivel a gyártók visszaélnek

Namost: Meglepetésnek tűnik, hogy szerintem ez a jel nem a fogyasztónak szól elsősorban, hanem a hulladékfeldolgozókat tájékoztatja, hogy milyen anyagról van szó, hogyan lehet feldolgozni. Elsőre nem megy át. A játszmák egy része függőben marad, bár Eliot rokonszen    vez vele.

a mai zanzák itt véget érnek. Délben kezdődik a buli. Készülünk.

2022. november 30. - december 1. - Melbourne - Uluru - Melbourne

Ezúttal sikerült elutazni. Nem kellett korán kelni, közvetlen járatra szólt a jegy. Nyugodt reggeli, Catherine utolsó túlélési tanácsai. A taxi elfelejtett jönni, de szereztünk másikat. Feltehetően egy putyinista oroszt, aki megdicsérte Magyarországot, és közölte, hogy az egyetlen EU ország, ahol meleg van/lesz. Kritikai megjegyzésem után elhallgatott. Meleg daszvidanyija köszönéssel búcsúztunk.. A szerda esti videóbeszélgetést lemondtuk, mert fél 3-kor kellett volna belépni. (Az Uluru időszámítás másfél órával közelebb van a pestihez, mint a melbourne-i. A gép késett kb 3/4 órát, tovább rombolva az időnket. De mar fel sem vettük. 

A repülő Adelaide felé indult, jól látható volt a művelt vidék, a tengeröblök, szigetek világa. Művel földek, nagy táblában, egy-két felhő st. Később ritkultak az ilyen tereptárgyak és száraz egybefüggő területek voltak láthatók, kisebb utakkal ritkán szabdalva. Számos kiszáradt időszakos tó, kisebb folyók azért mintha lennének.A kontinens közepén van Uluru. Szóval ez nem a világ közepe. A reptéren még nincs wifi sem.

Felvettük a kocsit, a MG típusú kellemes luxusnak tűnő batárt. Átmentünk az út bal oldalára, és hamarosan a szálloda után kezdtünk nyomozni. Rendes térkép nincs, rajzok vannak, feliratok alig, és csak kis betűkkel. Végül meglett a Lost Camel szálloda, a telepen lévő néhány szálloda és egyéb idegenforg. cucc mellett. Az épületek között sem lehetett olyen egyszerűen tájékozódni, feliratok alig. Amúgy színvonalas, úszómedence, éttermek stb.  

Irány a nagy szikla, az Uluru. (sok tudnivalót tessék onnan olvasni). Körbementünk, megálltunk itt ott. Egy kisebb sétát is csináltunk a hőségben egy vízlelőhelyhez. Catherine-től kaptunk rovarhálót, amit a fejre húzva elviselhető volt a dolog. A szavanna (ha ezt it ennek lehet nevezni, mozdulatlan, a föld mindenütt vörös a talajban lévő magas vasoxid-tartalomtól. A növények valahonnan tudnak vizet szívni és ált. sápadtzöldek. A sétaút jól kiépített, kisebb csoportok botorkálnak meghatottan. A sziklát körbeölelő országút túloldalán még egy vízvételi hely, mosdó (vízmentes wc-vel) is volt. Előkészületek voltak egy naplemente utáni kb 40 terítékes csillagfényes vacsorára, de ezt nem választottuk.

A sziklára 3 éve már nem szabad felmászni a bennszülöttek követelésére. Az egész park a bennszülötteké, és ezt tiszteletben kell tartani. Van számos turistaút a szikla körül, ki lehet fáradni és gyönyörködni.

Sokat tébláboltunk, végül megállapodtunk a naplementenéző-hely parkolójában, ahol néhány tucat turistával együtt figyeltük, ahogy a napsugár eltűntével a szikla vörösből szürkére vált, majd később ismét visszanyeri vörös színét, bár sötétebben. A hangulat áhítatos volt.

Még egy kicsit autókáztunk, majd vissza a szállodába. Étterem már nem volt nyitva, de vettünk előre szendvicset és így nem történt baj.

Reggel 5-kor kelés, mivel a turistaszokások előírják, hogy meg kell nézni a napfelkeltét is. Én nem voltam annyira meggyőződve, de jó játéknak tűnt. 1-2 perccel később érkeztünk, de azért láttuk, amit látni kell, szép is volt, hangulat is volt. Mivel ez spirituálisan nagyon fontos a bennszülötteknek, kialakult ez a szokás, annak ellenére, hogy a bennszülöttek számára való jelentőségről többnyire fogalmunk sincs. 

Vissza a szállodába, becsomag, kicsekk.

Később, reggeli után Katja Tuta, amely egy másik sziklaegyüttes 50 kmre nyugatra, ugyanannak a parknak a részeként. Itt lehet mászkálni, bár senkit sem láttunk a sziklákon fent, csak a turistautvonalakon. Ezek között vannak nehezebbek is, de a rövid időnk miatt nem jöttek szóba komolyabbak. A hőség itt is nagy, a legyek jönnek, minden rednben van. Élvezkedünk.

Visszafelé egy vörös homokdűne felé vitt az út, ahonnan megint újabb vörös sziklák, vörös föld és szép növények voltak láthatók hunyorogva a napfényben.

 

A kocsit megtankoltuk, kiderült, hogy 260 km-t mentünk vele. Gyanúsan sok volt. Vettünk kaját, megebédeltünk és irány Melbourne.

Catherine várt a reptéren, csak nem ott, ahova irányított minket. Végül megtaláltuk egymást. Kialakult egy beszélgetése történelemről, és ennek következményeként kitűztük, hogy hétfőn megyünk múzeumba, hogy tudjunk meg valamivel többet a 60 ezer éve kultúra fordulópontjairól.

Otthon várt Roelof és Tanja. Tanja Kuipieri Harlemben lakik és Roelof unokatestvére. Ismerjük, még ÁGNES 80 éves születésnapi bulijáról, Zürichből. Kellemes vacsora, vörös bor, röhögések.

 

Képek itt: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw