2021. július 12-16. Párizs

 Hosszú idő után egy kis frissítő utazás.

Wizzair Párizsba, egy-egy kis hátizsákkal, amelyekben még maradt is hely. 

Orly. Vonat-RER-Metro. Fura érzés, hogy nem ismerem jól ki magam, kérdezősködni kell.

Az Airbnb  9 m2-es, van benne minden, csak a hely kevés. Ilyen is van. Belváros.

Éjfélre kerülünk ágyba. 

13-án, kedden délelőtt egy kis kávéházi reggeli, kakaó, croissant, rántotta, két tányér boldogság.

Az eső rákezd, éjfélig abba sem hagyja.

Séta a hosszú felújítás után májusban megnyílt Musée Carnavalet-hez. Anne-Marie elkísér bennünket, 

Ő sem látta még. Nekem valahogy eddig mindig kimaradt, pedig.   Covid-csökkentett látogatóáram, kényelmesen lehet mindenütt mozogni. Bennünk nincs félelem.

Párizs története. sokféleképpen, 650000 műtárgy, sok kiállítás, nagy épületek, 4 óra alatt elteltünk, de persze nem tudtunk mindenhova eljutni.

Cégérkiállítás, régészet, középkor stb. 

Egy nekem gyöngyszem az elhagyott gyermekek "óvásáról.

A kiállítások inkább időrendiek,  mint művészeti ágak szerintiek.

Érdekesnek tűnt a Nagy Francia Forradalom kiállítás, inkább arra mentünk.

A történelemtudásunk hiányossága itt egy kicsit halványítható.

Sok apróság és zavar a fejekben. Meglepő új tudás: A Bastille-t a "szimbolikus" ostrom után (összesen hét rab volt benne, 96 hét alatt bontották le egy építési vállalkozó pénzén és embereivel. És hova lettek a kövek, kérdem én? De ez rossz reflex. A vállalkozó nemzeti hős, persze. A szimbolikus szörnyeteg eltűnt. 

Karikatúra a Rendi gyűlésről, a három rend.

Sok egyéb van, még egy fülbevaló guillotinnal, királlyal, királynéval.

Múzeum után séta az esőben, egy jó kis ebéd, séta tovább a vigasztalan esőben. A Pompidou központ és a Hotel de la Marine az ünnepre való tekintettel bezárt, mire odaértünk. Ügyetlenség ez a július 14. is.

A Hotel de Ville előtt oltósátor, mérsékelt, de azért észrevehető sorral.

Macron hétfő esti bejelentése szerint kötelező lett az oltás egy csomó embernek (egészségügyiek, gondozók), és ezért most van egy kis löket.

Általában jobban hordják a maszkot, a metrón csúnyán néztek, amikor elfelejtettem felvenni.

Tehát haza, egy kis szunyókálás, majd az esti kuszkuszra felkészülés. Üresen kongó étterem, Anne-Marie szerint a Covid elől elmenekültek a népek Párizsból. A kuszkusz finom, mint mindig, Zsuzsa szokásos francia képzése zajlik, némi fordításssal. 

Esőben a Notre Dame háta mögött hazaosontunk az esőben. Távolról tűzijáték hangja. Utcabál nincs. Covid. De legalább nem Gyurcsány. 

2021. július 14.

A Nagy Francia Forradalom, ünnep. Reggeli a szemközti kávécsehóban. kis rántotta, kakaó, croissant.

Utána séta a Lyoni pályaudvarhoz, ahol Arnaud-dal találkozunk. Az úton, a Rue de Rivoli felett a díszszemle repülőit látjuk, majd egy pisilés alkalmából egy kávéházi tévén látunk egy részletet a földön lépegető katonákról is. Megadták a módját. Nagyon sok nő.

Arnaud taxival vitt ki a tett színhelyére. Ebédet rendeznek tiszteletünkre Saint-Maur-des-Fossés (nem érdektelen történetű és fontosságú) kisvárosban Arnaud nagynénjénél, Régine-nél, és férjénél, Gilles Gouriounál, akikkel 2 éve Lyonban voltunk együtt néhány napot.

Nem volt világos, hogy ez csak ami tiszteletünkre lesz, de kiderült, hogy ez van. Arnaud emiatt feljött Lyonból, és volt még négy aranyos rokon Normandiából is. Ajándékot nem nagyon vittünk, (nem volt feladott csomagunk) csak egy nagy pálinkásvejet és Túró rudikat. Arnaud-nak elvittük a Zerkowitz találkozó vendégkönyvét ajándékba, mint értelmi szerzőnek és végrehajtónak.

A ház kellemes külvárosi családi ház, szép, gondozott kert. Mindenféle falatok, pizza, nyárs, torták és sütik. Hangulat kiváló. Kissé váratlanul ért, hogy beszédet kért Arnaud tőlem, remélem nagyobb leégés nélkül sikerült, bár elég rövid lett.

Aranyos család, Arnaud egyik testvére, Alexia 3 gyerek + férjjel, Arnaud papája és a többiek nehezen azonosítható mosolygós fejek.

A fiatalok szívesen „tanítottak”, meséltek tanulmányaikról (titokban képregények írása, világmegváltás, gazdasági-üzleti tanulmányok stb). Előjöttek az esélyegyenlőségi kérdések, világvége, segítsünk az afrikai szegényeken…

A felnőttek és kedvesen beszélgettek, kérdezgettek. Július 14 jelentősége kérdéses, de azért büszke franciák vagyunk. A Bastille köveinek sorsáról nem tudtak semmit.

Papouchi =Arnaud papája holdraszállásszkeptikus, nem hiszi, hogy leszállt volna ember a holdra, és ezt szívesen magyarázza. Arnaud nem érti, hogy lehet ez, de belenyugodni látszik.

Egy kis meglepetés nekem, hogy – Magyarországról beszélgetvén – egyszerűen nem hiszi el senki, hogy európai pénzeket el lehet lopni. Már hozzászoktunk, hogy lehetetlennek vélt dolgok megtörténte nem elképzelhető egy nyugati országban élő értelmiséginek sem. Így megint úgy néztünk ki, mint a szerencsétlen extrém ellenzéki aktivisták, mert eu-s pénzt a szigorú ellenőrzés miatt köztudottan nem lehet ellopni. Jóindulatú mosolyuk még megvolt, amikor abbahagytam a témát.

Szedelőzködés, Arnaud elvisz az RER állomásig, onnan egyből az Étoile-hez megyünk. Szép, szép, de csalódás, mert nincsen sehol buli, utcabál stb., bár sokan vannak az utcán. Talán a Covid miatt. Végigsétáltunk a Concorde-ig, majd metró, és haza. előtte egy kis kávéhézi vacsi.

A szoba nem lett nagyobb, csak mi.

 

 2021. július 15. csütörtök.

    Fondation Vuitton.

Fondation Vuitton. A Bois de Boulogne-ban remek épület (Frank Gehry építész, 2014). Zárva van. Úgy gondoltuk, azért érdemes megnézni. Csalódás egyrészt, mert nincs jelezve, hogy hol van, nincs tábla, leírás, sőt körbe sem lehet járni, csak ha belépünk a szomszédos vidámparkba (Parc d’Acclimatation). Másrészt persze ragyogó. Úgyhogy utólag tájékozódunk az épületről.

Fáradtak vagyunk. Egy kis fűbenalvás felkészít az ebédre, majd 3-ra Bourse de Commerce-be megyünk, Anne-Marieval. Vadiúj múzeum, a tőzsde átalakítva, a les Halles negyedben. Telitalálat. Modern művészet, erős ingerek.

Nagy élmény, de nagy is a fáradtság.

A múzeumlátogatás végére megjön Arnaud, szerintem kíváncsi volt a hármasunkra, hogy hogy van ez Anne-Marieval. Jót beszélgettünk egy teraszon. Egy is történelem, Toulouse-tól máig. Téma volt, hogy Napóleon diktatórikus öröksége hogy fér össze azzal, hogy a mai demokrácia ilyen magas polcra tegye. (Persze már a 1840-re megvolt ez a nemzeti hős pozíciója, pedig akkor még bőven éltek olyanok, akik szenvedtek korábban miatta.)

Hazafelé Zsuzsa lába már nagyon fájt, rossz cipőt hozott. Taxiba ültünk és haza. AM is jött, szemügyre venni a 9m2-es lakást. Elismerően csettintett.

Vacsorázni csak én mentem AM-hez, mert már nagyon előkészült, úgyhogy leettem az 5 fogást. Zsuzsa kapott doggybag-et.

2021. július 16.

Péntek reggel doggybagból reggeli.

A pezsgőt elfelejtettük, ott maradt a frigóban.

Első állomás az Arc de Triumph teteje. Valahogy ez Zsuzsának ez kimaradt. De nekem is jól jött a frissítés a történelemből, építészetből. (Tudta-e Ön, hogy Victor Hugo temetésén 2 millió ember volt az Arc de Triumphnál?)

Utána a les Halles. séta, ebéd, majd a Pompidou központ. 

Ruhatár

Chagall: Kettős portré egy pohár borral

Chagall: Az eiffel torony  házaspárja

Fáradtság megint elég zavaró volt. Képek, szobrok, régi filmek stb., ahogy már megszoktuk. Felüdülés. Nem találtam viszont a női művészek kiállítását, amire céloztunk.

Nem baj. aludtam egyet az egyik teraszon, majd metro/RER/Orlyval és Wizzair.

Megérte elmenni, jó kis nyitás volt, bár ott már szorgalmasan készülődnek a zárásra (most vezették be, hogy ha egy vásárló, látogató, akárki, akinek beltéren maszkot kellene viselnie, és nem visel, amiatt 35 ezer euro büntetést kaphat a cég/szervezet/múzeum és börtön is kiosztható. Egy pillanat alatt ott termett valaki figyelmeztetni, ha lehúztam a maszkot. Szabad téren is sok helyen kötelező a maszkhasználat).

De gyanúsan keveset bírtunk fizikailag. Innen szép nyerni.

Utóirat:

Vannak megint neonreklámok

: