2016. április 5. - Crans Monatana

Zsóka finom diétás reggelivel vígasztal. Még nem találtuk ki, hogy mit és hogyan, és hol. Így végül maradtunk a fenekünkön, azazhogy egy kis szánkózást beiktattunk a falu egyik szélén, az éppen utolsókat rugdosó félig fekete hófolton. A gyerekeknek nem nagyon tűnt föl a dolog szegényessége, mi meg jót beszélgettünk.

Ebéd a szokásos paleo diétás fekete rizses rizibizi chorizoval. Nagy sikert arat,  Később egy kis makaó, majd elsétálunk egy játszótérre, ahol kidühönghetik magukat a gyerekek. 

Borka miatt hamarabb kellett visszatérni Zsuzsának, mi meg Csengével window-shoppingolni mentünk, némi fűszáltúrával kiegészítve.

Egy régiségbolt nagy siker, kipróbálunk, megtapogatunk minden furcsa tárgyat, megkongatjuk a kolompokat stb. Kedves boltos, jól szórakozunk. Ezután a sportboltban próbálkozunk, végül sícipőpróbával múlatjuk az időt. Sajnos, végül nem tudjuk a megfelelő cipőt egy sílécre rápróbálni, dehát azért eddig eljutottunk.

Tovább sétálva megtaláljuk a síkölcsönzőt, ahol az ötletem szerint lehetne egy sícipőt sível együtt felpróbálni. A kölcsönzős nagyon szeretett volna üzletet csinálni, és esküdözött, hogy van kezdőknek síoktatás. Fel is hívta nekünk a síiskolát, ahol bizony igent mondtak, hogy tényleg. Na, ebből baj lett, mert azt döntöttük, hogy hazaszaladunk és megbeszéljük a másnapi síelési lehetőséget, még 6 óra előtti lefoglaláshoz.

Zsóka úgy élte meg, hogy felülbíráltuk az Ő véleményét, amely szerint nem lehet kezdőknek oktatást találni már. Ő is odatelefonált és némileg dühbegurult, mert szerinte a tervezett hely egészen kezdőknek nem alkalmas, mert a sífelvonó után egy 100-150 m-es részen halálfélelemben kell lemenni az első leckéhez. Ezt a pályát Zsóka és George ismeri, és nagyon nem ért egyet az ötlettel. Ezt ugyan szépen meg tudtuk volna beszélni, de nem sikerült olyan nagyon szépen. Végülis George a helyzet magaslatán volt, és megoldotta helyzetet, lemondtunk a síelésről.  Zsóka is megbékélt, és előszedte a kedvenc játékukat, a Rummicub-ot, amelyet nagy ovációval játszottak a gyerekekkel. Addig mi George-zsal idegsimító sétát csináltunk a környéken. Elmesélte, hogy most miket csinál a Ferencnek végzett munkáján kívül. A nyugdíjalapjára félretett pénz egyrészével tőzsdézik, és ezzel jól elvan. Nem befektetési jegyeket, hanem egyes vállalatok részvényeit vásárolja, Sajnos, egy nyaki csigolyasérv miatt nem tud sokáig dolgozni, időnként a nyakába gyulladásgátló injekciót kap, hogy elviselhetőbb legyen a dolog. Napi 4-5 órát tud dolgozni, és hosszabb ideig autót sem tud vezetni a merev fejtartás miatt. Kevesebbet utaznak már, csak kb. havonta egyszer.

Vacsora megint kiváló, bár már egy kis szénhidrát is belekeveredett, ami nem volt zavaró. Zsóka még mindig nem volt teljesen békés, nem akarta elfogadni, hogy nem mi erősködtünk, hanem a kölcsönzős csaj. 

A lovagiasság szabályai azért győztek, és George pénzügyi előadásába fordult az este.  Zsuzsa és a gyerekek kidőltek, de érdekes volt a lakásvétel vagy -bérlés mérlegelése az ő szemükkel. Véleményük és tapasztalatuk szerint ha hitelképes az ember, és 4-5 évet egyhelyben számít maradni, akkor érdemesebb venni, de csak jó helyen. 3 fő szempont: Location, location and location. A jelzálog havi díja ál.t azonos egy lakbér mértékével. Két lányuk két példa. Vicky és Alessandro félretesz (később is lett  gyerekük), az önrészre kölcsönkapott pénzt már vissza is fizették George-éknek. Patricia viszont nem tudta visszafizetni, és persze nehéz is ezt várni, követelni egy gyerektől. Patricia elvált, és most egyedül (?) fizeti a jelzálogkölcsön részleteit.

Megbeszéltük  a majonézkalandot is. Zsóka megint indulatos lett, szerette volna, ha erről nem beszélünk, mert ez már a múlt. George viszont szívesen ment bele a beszélgetésbe. Érdekes volt, hogy - a néhány hete erről megkérdezett Ferenccel egybehangzóan - a kudarc okát nem elsősorban, sőr nem említendően a menedzsment hibájának következményeként látja, hanem abban, hogy rosszul mérték fel az országkockázatot, a piac működését, és az ingatlanpiacot. Ők inkább versenypiacnak látták Magyarországot, és kiszámíthatóbbnak gondolták, amelyik jobban fog fejlődni. Ference szerint az elején túl sokat vett ő ki a cégből mintegy osztalékként, és nem képződött elé erő a továbbfejlődéshez. A bővítésnél ez nagy gondot okozott. Azt is gondolták, hogy a nagyobb gyár ingatlan értéke még akkor is nyereséget fog hozni, ha a vállalkozás nem is lesz sikeres. De hát ez nem így lett.   Mi Zsuzsával menedzsment problémának éltük meg a dolgot, de nem ez jött vissza most. Lehet, hogy csak tapintatosak voltak. Én azért a szűkebb, alacsonyabb perspektívából azért még mindig azt hiszem, hogy, nem a Gyurcsány, hanem én  vagyok a hibás :)