Szeptember 5. Kora délután indultunk Zsuzsával Bécsen keresztül Kronbergbe. A Lodgy első útja külföldre.
Szomorú megálló Bécsben. AKH, Traumatológia. Péter mér nem az intenzív osztályon, de még mindig kómában. Lényegesen kisebb körülötte a karácsonyfa, nincs dializálási hozzáférési pont, nincs lélegeztető gép, csak egy kis oxigénbemenet a gégén.
Senkivel nem tudunk bezsélni, nem vagyunk ügyfelek, a fiúk Szlovákiában, esküvőn. Filip szerint a helyzet némileg javult, de neurológiai eredmény, vagyis, hogy milyen területek, mennyire sérültek, még nincs.
Péter nyugodtan fekszik, kissé mintha teltebb lenne, kezei is egy kicsit puffadtak. A táplálás megtette hatását. Mintha egy kicsit nyitva lenne bal szeme. A nővér szerint néha kinyitja a szemét. De itt egyelőre véget ért a dolog.
Kicsit beszélünk hozzá, remélve, hogy valamit hall, ért, érez. Átadjuk a többiek üdvözletét, szorongatom kezeit egy kicsit.
Némi téblábolás, és az ellenőrző műszerek megbámulása után elmegyünk. Majd jövünk még....
Régi emlékek, az út Bécsből kifelé, Nyugat felé, a pénteki csúcsforgalomban, felidéződnek az A21 megépítése előtti hangulatok. Kivergődünk:irány Kronberg.
A korábbi utazásoktól eltérés, hogy az úton - részben kísérletképpen - megpróbálok dolgozni. Zsuzsának problémás az éjszakai vezetés, de azért jelentős szakaszokat teljesít. Az autó rázkódása - ejnye Lodgy - egy kicsit lassítja a munkát, és az egyképernyős szűk felület meg idegesítő a megszokott kétképernyős helyzethez képest. De azért haladok. Ugyan még - és ez már váratlan, a feladat újszerűségéből adódott, hogy - a másnap délelőttöt is még hozzá kell csapni, hogy be tudjam fejezni a feladatot. A netes roaming (personal hotspottal, 7000 ft/250 Mbyte) elég jó, ha van kapás, de Németországban jelentős szakaszokon semmi sincs.
Egy röpke egyórás dugó után hajnali 3 előtt érkezünk, alig érem el Iván pálinkáját.
Szeptember 6.
Délelőtt általános lötyögés, én kínlódok a befejezéssel. A gyerekek nem értik, hogy miért jöttem, ha nem vagyok itt. Végül kutyasétáltatással, biciklizéssel, vásárlással agyonütnek egy kis pénzt, meg sok időt.
Délután egy erőtlen sikertelen ebédkísérlet (Herberth zárva 4-ig) után az intellektuális nyomásnak engedve kirándulás Darmstadtba, elsősorban a Waldspirale a cél:
Nagyobb szabású a Hundertwasser épület, mint Bécsben, de kevésbé lehet átélni a tetőkertes formát. Leginkább guglizni kell, vannak jó videók is. Bemenni nem lehet a kertbe se, de kívülről is felemelő. Turisták nincsenek, városszéli épület, valóban csak lakóház, de ezek szerint működik.
Sajnos, ezután - nem egészen érthetően, a ragyogó időben - nem mentünk be Darmstadtba még nézelődni, pedig...
Szóval visszamentünk Herbert-hez és megebédeltünk.
Matjes!!! végre, sok év után, Hollandián kívül.
A kép nem itt készült, itt farok nélkül tányéron, hagymakarikával adták. Briginek viszont itt van a kép, ahol a lányok még éppen nem kapták be:
Elég finom volt, de nem laktam túl jól. Még egy kísérlet a jóllétért, leves. Egy gulyás és egy zöldség. Ehetetlen volt, rosszabbakat is lehetne mondani, de csak örökre kiiratkoztunk a vendéglőből.
Esti lötyögés, társasági élet.
Szeptember 7.
Biciklizés a parkban, nagy esemény, hogy a két gyerek megtanult áthajtani a patakon biciklivel. Legyőzték félelmüket, mindenki örült. Finom születésnapinak tűnő ebéd lasagne változatokkal (carbonara és paradicsomos), valamint marcipános tortával.
Gyerekek sokat civakodnak, de végül el lehet rendezni a gondokat.
Délután megint kultúrprogram: Frankfurt, Kunsthalle Schirn Paparazzi kiállítás. Mintaként Anita Ekberget 1959-ben váró riporterek képe:
Nem egy gyerekbarát program, de azért ők sem törnek össze, kint megvárják, amíg kiélvezzük a dolgot.
még egy gyöngyszem:
Elfelejtettem papírrepülőgépet csinálni. Bénán esnek le a gyerekeknek hajtogatott izék a múzeum halljának karzatáról. De azért el vagyunk velük. Utána némi "halálosan fáradt vagyok menjünk már haza egy lépést se tudok menni" sírás után a Majna parton játszótér, ahol mindenki visszanyerte energiáit és tombolt. Ivánnal a német őstörténetről csevegünk, amelyről nem sokat tudunk, de ez nem akadályoz. Iván szerint az alsó tagozatban semmit sem tanulnak erről a német gyerekek, és ezt ő jónak is tartja, nincs szükség rá. Majd este utána nézünk, fogadtuk meg.
Otthon még egy kis vircsaft, majd a gyerekeket eldugják, holnap Csengének már suli.
Youtube: Die Geschichte der Germanen 2 részes film, mintha gyerekeknek készült volna. Tehát akkor mi felnőttek megnézzük. I.e 200 körül kezdődik a sztory, majd a rómaiakkal való harc és így tovább. El is határozzuk, hogy holnap foglalkozunk ezzel.
szeptember 8.
Csengét iskolába kísérem, utálja a dolgot, de amint meglát egy osztálytársat, akkor már jó a helyzet.
A fülem fáj néhány napja, már két éjszaka fel is ébredtem, fájdalomcsillapítót beszedni. Szombat hajnalban elkezdtem szedni a nálam tartalékként lévő klindamicin antibiotikumot, ami nem a legjobb, de ez van raktáron. Hétfő reggel felhívtam a biztosítót, és kértem segítséget. Egy közeli fülészhez irányítottak, ahol hosszas várakozás után kenőcs, tampon, másik antibiotikumos fülcsepp 70 euro után vártam, hogy jobban legyek. Ez is történt, de még egy kis fájdalomcsillapító kellett éjszaka.
Csengét elhappoljuk az iskolából, otthon ebéd, majd - Brigi nélkül - elmegyünk Saalburgba, ami kb. egy jobban felépített Aquincum katonai erőd, gyerekbarát
kiállítással.
Gyönyörű idő, kellemes séta, nem nagyon megterhelő a gyerekeknek, lehet egy pár dolgo kiélvezni. Elhatároztuk, hogy vissza fogunk térni, például Csenge szülinapjára. Van 3. osztályosoknak egy jó kis
felfedező útiterv:
Ez letölthető, kinyomtatható minden gyereknek, és a gyerekek kisebb feladatokkal sétálhatnak végig egymással versenyezve.
Ugyancsak érdekes az erő körüli sétaút, amit nem vettünk észre, de majd legközelebb:
Az ajándékboltban Csenge beleszeretett egy nagybetűs könyvbe, amit - mire meg akartuk venni - a bolt bezárása miatt nem tudtunk megtenni.
Este interneten Csenge (kis segítséggel) kinézte a kronbergi könyvtár katalógusából, hogy megvan, és kivehető, remélem Iván kiveszi neki.
Az esti program kissé terhelt Borka feszültségével a másnapi iskola miatt. Zsuzsa varrásba, Brigi munkába, Iván Schultüte készítésbe
és én böngészésbe merülünk, némi bor és pálinka társaságában.
Szeptember 9.
Borka sulikezdés. 9-re a templomba! A templom dugig gyerekkel, szülővel, nagypapával. pap és papnő, kedvesen, énekelve játszva avatják be a gyerekeket.
A végén minden gyerek fejét két kézzel megfogva bocsátják őket a suli felé.
Séta a suli felé,
Vár az iskolatábla:
Az tanítónéni fiatal, kedves lány, tetszeni fog Borkának.
A gyerekeknek egy órájuk van, azt is és Csengét is megvárjuk, majd elmegyünk a szokott vendéglőnkbe ebédelni, Brigi nélkül, neki dolgoznia kellett. Az ebéd jelentős mértékű nyávogással járt, de a barna mártás még mindig tökéletes. Borka tudatában volt a díszvendégségének, szóval megtörtént a beiskolázás.
Otthon még egy kávé, majd neki az autópályának. Lehet egy kicsit dolgozni is. Hajnali kettőre hazaértünk.
