Jók voltak a két hétben:
BFZ bérleti hgv Fischer Iván, Mozart B-dúr zongoraverseny Várjon Dénes, Mozart ária Anna Lucia Richter
Csenge a második részben elaludt.
Katona: A végítélet napja, 2. eléadás. Utána Csányi Vili elemzett
Még egyszer Csengével is Chagall
okt 23. Csenge szülinapi buli és évadzáró.
Szombati ebéd Pozsonyi Sörözöben, maceszgombóc is
Alvás a Szent István park füvén
Deák Krisztina filmje: Aglaja, Bruck Péter házi mozijában
Hannah Arendt, német film: Margarethe von Trotta
Richter Szabadalmi osztály nyugdíjas baráti találkozó Mariannál .
Sunday, October 27, 2013
Wednesday, October 9, 2013
2013. október 6.
Jók ezen a héten:
Katona József színház nyílt próba . Ödön v. Horváth - A végítélet napja. Ragyogó összjáték, közös alkotás, jó buli, 2 óra egy nagyjelenetre.
Big Band Mesék a Budapest Jazz Orchestra és Náray Erika részvételével. Családi program volt unokákkal.
5-ös alá: Gravitáció 4D, Sandra Bullock, George Clooney, rend: Alfonso Cuarón
Katona József színház nyílt próba . Ödön v. Horváth - A végítélet napja. Ragyogó összjáték, közös alkotás, jó buli, 2 óra egy nagyjelenetre.
Big Band Mesék a Budapest Jazz Orchestra és Náray Erika részvételével. Családi program volt unokákkal.
5-ös alá: Gravitáció 4D, Sandra Bullock, George Clooney, rend: Alfonso Cuarón
Monday, September 30, 2013
2013. szeptember 29.
Jók ezen a héten
Örkény: Tóték, románul, bukaresti vendégjáték
Fuga - A hatalom nyelve és aa nyelv hatalma
Benne:
Ingo Schulze, Katja Lange-Müller, Spiró György, Parti Nagy Lajos, Földényi László
Film: Forgács Péter: Dunai exodus
Joachim Sartorius, Nádasdy Ádám, Tóth Krisztina, Ferencz Győző, Kornis Mihály
Koncert: Ligeti György , Kurtág György, jeney Zoltán, Vidovszky László, Soproni József, Selmeczi György, Tihanyi László, Dukai Barnabás.
Kiváló: Borbély László zongorán
Örkény: Tóték, románul, bukaresti vendégjáték
Fuga - A hatalom nyelve és aa nyelv hatalma
Benne:
Ingo Schulze, Katja Lange-Müller, Spiró György, Parti Nagy Lajos, Földényi László
Film: Forgács Péter: Dunai exodus
Joachim Sartorius, Nádasdy Ádám, Tóth Krisztina, Ferencz Győző, Kornis Mihály
Koncert: Ligeti György , Kurtág György, jeney Zoltán, Vidovszky László, Soproni József, Selmeczi György, Tihanyi László, Dukai Barnabás.
Kiváló: Borbély László zongorán
Sunday, September 22, 2013
2013. szeptember 22. - Budapest
Jók ezen a héten:
Arc kiállítás a Felvonulási téren
Fesztiválzenekar - Dvorzsák est, MÜPA, szept 17.
Fesztiválzenekar - Barokk est, MÜPA, szept 18.
Bigot Pavilon - Iparművészeti Múzeum, szept 17.
Arc kiállítás a Felvonulási téren
Fesztiválzenekar - Dvorzsák est, MÜPA, szept 17.
Fesztiválzenekar - Barokk est, MÜPA, szept 18.
Bigot Pavilon - Iparművészeti Múzeum, szept 17.
Chagall - Ámos kiállítás - Magyar Nemzeti Galéria A épület
Chagall Ámos
Chagal: Élet
Thursday, August 22, 2013
2013. augusztus 21. Boston
Reggel Abacus sms fogad. A fájljaim betegeskednek. Megígérem, hogy
holnap délután bemegyek, megpróbálok valamit tenni.
Andrew elvisz minket Hyannisbe a busz
végállomáshoz. Alig van utas, nem volt érdemes izgulni. 8:50-re Boston Déli pályaudvar.
Csomagmegőrző, befizetünk egy városnéző Hop on Hop offra, és indulás. Kicsit
lassan, körülményesen megy, de végülis nem bánom, a múltkori látogatást
gyakorlatilag gyalog csináltam végig és ez más műfaj. Szerencsére elég sokra
emlékszem, meg van nálam egy két éve szerzett útikönyv, amiből felfrissítettem
tudásomat. A buszvezető rettenetesen hadar és zajos, torzít a mikrofonja, de
azért valami leesik. Most végre megnézzük az USS Constitutiont, a State
Ship-et, amire nagyon büszke mindenki. Érdekes volt, de az idegenvezető matróz
még jobban hadar, mert csak egy fél órája van az egészre, jelzi, hogy sajnos
nem tud lassabban beszélni. Azért nagyjából átjön a mese, a mindennapi életről
a hajón, a történelmi kontextusról, stb. A hajó rengeteg köteléről és
mütyürjéről nem tudunk meg sokat, de az egész nagyjából rendben volt.
Fényképek, mászkálás, majd egy másik busszal tovább, egy kétéltű járművel
megyünk egy kicsit körbe a kikötőben. Itt a zavar még erősebb, két vezető
felváltva, Boros-Bochkort játszik üvöltő mikrofonok mellett. Az utasok
díjazzák, én elálmosodom és kitűzök egy alvást a közeljövőre. A következő
buszvezető egy kicsit jobban érthetően mesél, kicsit megnyugszunk,
művelődünk.
A Boston Common/State Housenál leszállunk,
veszünk egy marhapörköltet, egy szendvicset és kávét, majd kivonulunk a Boston
Commonra aludni a fűben. Ez sikerül a fogócskázó fiatalok ellenére.
A parkban egy sekély 10-20 cm mély vízű,
sok szökőkúttal óriási gyerekmedencévé alakított, télen jégpályának használt
"békaberekegő"-ben gyerekek hancúroznak a vízben.
A busszal továbbmegyünk Cambridge-be,
igazából az MIT múzeumot tűztük ki célul, de a Harvard tér elvonta a
figyelmünket.
A Harvard téren kedves 19 századi ruhába
öltözött ingyenes vezetőt kapunk, 4 fős csoportra. A leány igen lekes, sok
sztorit magyaráz, a Harvard Lampoon és a Crimson Times összecsapásairól, a
College egyes épületeiről, a menzával kapcsolatos lázadásokról, a Nobel
díjasokról, stb. Nagyon élvezzük a dolgot, végül itt adunk borravalót, ami az
ingyenes vezetésnél azért jó. Láttunk egy spontánnak nem mondható
kötélhúzó összecsapást, nem tudni, kik között, de persze csak az egyik
csapat győzött.
Még egy hosszú autóbuszkörút, jól érthető
vezetéssel, részben ismétlődő mondanivalókkal. Ismét egy kis séta, de az idő
lejáróban, tehát vissza pályaudvarra, útközben beleakadunk az itteni 56-os emlékműbe. Onnan troliból dízelessé változó busszal
a reptérre, majd a szokásos események, beszállás.
Zsuzsa váratlanul, ajándékvásárlás közben elvész. 1 perccel zárás eelőtt megjelenik azért.
Tuesday, August 20, 2013
2013. augusztus 20. Chatham
Az utolsó nap Chathamben.
(Ja, a Simpsons-ra mégsem sikerült rávennem magam. Pedig Mike ott téblánolt előttem délelőtt, még a múzeumban is összeakadtunk később. De nem használtam ki a nagy lehetőséget egy író-olvasó találkozóra.)
Reggeli palacsintával kezdődik. sós töltelék nincs, de nem baj.
Mindenki az útjára kel. Strand, múzeum, vitorlázás, kagylóvadászat, akármi.
Mi elgyalogolunk az Atwood House múzeumba (korábbi látogatásról írtam 2011-es bejegyzésemben, szóval lapozzon a kedves olvasó vissza). Sok gyalogló, bicikliző, futó az úton, mi is nagy tempót diktálunk, magunkhoz képest, csökkentve a korábbi homokséta kudarcélményét. Egy fél óra alatt odaérünk, pihegünk. bent légkondi, kedves nyugdíjas hölgyek, önkéntes vezetőként, ahogy ez régebben is volt. Jó volt ismét látni a különböző gyűjteményeket, fényképeket, tárgyakat és festményeket.
Elég sokat időzünk a különböző kiállításokkal, majd visszagyalogolunk, ismét pihegünk. Andrew előkerül, és tervezzük, hogy most már igazán megyünk majd vitorlázni.
Bemelegítésként elmegyünk vacsorára valót venni a Stop and Shopba. A tegnap lefordított receptek közül a borjúpörkölt és a galuska nyert, azt fogjuk megcsinálni, de mellé egy kis paradicsomos káposztát is készítünk Zsuzsa vezérletével. 15 személyre készülünk, valahogy úgy értettük a dolgot.
Vásárlás után le kellett feküdnöm egy sürgős szunyókálásra, majd látván, hogy most már nem igazán elég az idő a vitorlázáshoz, az óceáni oldali fürdést választottuk. Ismét a már jól megszenvedett homokos part, de most egyenesen a vízhez mentünk, fáradság nélkül. A víz hideg volt, de végülis legyőztük tökéletesre sikeredett a nap, szellő, víz, minden. Jókedvűen ballagtunk vissza főzni.
Muci néni receptjét próbáljuk reprodukálni, de nem késsel szaggatjuk a nokedlit, hanem találtunk egy megfelelően lyukas grilltálcát, amivel prímán ment a dolog. Nem volt elegendő borjúhús a boltban, kellett még hozzá sertéshúst venni. Olyan megfelelően soknak tűnt a dolog. Később kiderült, hogy valószínűleg a húsok vizezve voltak, és végül nem is volt olyan sok a pörkölt.
Szerencsére tévedés történt, nem volt 15 ember, hanem csak 8-an voltunk Andrew Rutgers-es volt kollégájával, Timmel. Andrew megint akkora adagokat evett, hogy el voltunk képedve, szerintem ő ette meg az felét. Nem maradt a pörköltből semmi, de egy marék galuska, és a fél paradicsomos káposzta tovább ijesztegetni a betérő rokonokat holnap.
Egy kicsit még ejtőztünk, Timmel megvitattuk a videojátékok programozásának rejtelmeit, majd kinyomtattuk a check-in papírokat a holnapi repüléshez.
Ellievel akartunk egy kicsit sakkozni, de miután felállt a netes sakkparty, kiderült, hogy nem tud játszani, azt hitte, hogy korábban játszott valamit, és az biztos ez lesz. Nem baj, majd próbálunk valamit összehozni a neten később.
John, Tim és a lányok fagyizni mentek még lefekvés előtt, de mi már ezt kihagytuk, és csomagolás, készülés a reggel 6-os indulásra.
Ruth-tól kedvesen búcsúzunk, megint megkedveltük egymást. Lehet, hogy jövőre Pestre jönnek meglátogatni minket is.
(Ja, a Simpsons-ra mégsem sikerült rávennem magam. Pedig Mike ott téblánolt előttem délelőtt, még a múzeumban is összeakadtunk később. De nem használtam ki a nagy lehetőséget egy író-olvasó találkozóra.)
Reggeli palacsintával kezdődik. sós töltelék nincs, de nem baj.
Mindenki az útjára kel. Strand, múzeum, vitorlázás, kagylóvadászat, akármi.
Mi elgyalogolunk az Atwood House múzeumba (korábbi látogatásról írtam 2011-es bejegyzésemben, szóval lapozzon a kedves olvasó vissza). Sok gyalogló, bicikliző, futó az úton, mi is nagy tempót diktálunk, magunkhoz képest, csökkentve a korábbi homokséta kudarcélményét. Egy fél óra alatt odaérünk, pihegünk. bent légkondi, kedves nyugdíjas hölgyek, önkéntes vezetőként, ahogy ez régebben is volt. Jó volt ismét látni a különböző gyűjteményeket, fényképeket, tárgyakat és festményeket.
Elég sokat időzünk a különböző kiállításokkal, majd visszagyalogolunk, ismét pihegünk. Andrew előkerül, és tervezzük, hogy most már igazán megyünk majd vitorlázni.
Bemelegítésként elmegyünk vacsorára valót venni a Stop and Shopba. A tegnap lefordított receptek közül a borjúpörkölt és a galuska nyert, azt fogjuk megcsinálni, de mellé egy kis paradicsomos káposztát is készítünk Zsuzsa vezérletével. 15 személyre készülünk, valahogy úgy értettük a dolgot.
Vásárlás után le kellett feküdnöm egy sürgős szunyókálásra, majd látván, hogy most már nem igazán elég az idő a vitorlázáshoz, az óceáni oldali fürdést választottuk. Ismét a már jól megszenvedett homokos part, de most egyenesen a vízhez mentünk, fáradság nélkül. A víz hideg volt, de végülis legyőztük tökéletesre sikeredett a nap, szellő, víz, minden. Jókedvűen ballagtunk vissza főzni.
Muci néni receptjét próbáljuk reprodukálni, de nem késsel szaggatjuk a nokedlit, hanem találtunk egy megfelelően lyukas grilltálcát, amivel prímán ment a dolog. Nem volt elegendő borjúhús a boltban, kellett még hozzá sertéshúst venni. Olyan megfelelően soknak tűnt a dolog. Később kiderült, hogy valószínűleg a húsok vizezve voltak, és végül nem is volt olyan sok a pörkölt.
Szerencsére tévedés történt, nem volt 15 ember, hanem csak 8-an voltunk Andrew Rutgers-es volt kollégájával, Timmel. Andrew megint akkora adagokat evett, hogy el voltunk képedve, szerintem ő ette meg az felét. Nem maradt a pörköltből semmi, de egy marék galuska, és a fél paradicsomos káposzta tovább ijesztegetni a betérő rokonokat holnap.
Egy kicsit még ejtőztünk, Timmel megvitattuk a videojátékok programozásának rejtelmeit, majd kinyomtattuk a check-in papírokat a holnapi repüléshez.
Ellievel akartunk egy kicsit sakkozni, de miután felállt a netes sakkparty, kiderült, hogy nem tud játszani, azt hitte, hogy korábban játszott valamit, és az biztos ez lesz. Nem baj, majd próbálunk valamit összehozni a neten később.
John, Tim és a lányok fagyizni mentek még lefekvés előtt, de mi már ezt kihagytuk, és csomagolás, készülés a reggel 6-os indulásra.
Ruth-tól kedvesen búcsúzunk, megint megkedveltük egymást. Lehet, hogy jövőre Pestre jönnek meglátogatni minket is.
Monday, August 19, 2013
2013. augusztus 19. - Chatham
Ma nyugi volt. Még este beígértük a bundás kenyeret reggelire, és ez nagy siker lett, különleges finom volt a puha itteni kenyerekkel. Reggelizés hosszú idő, sok felvonásban, chatelés, teraszra ki, szobába be. Nagy forgalom, most dől el, hogy ma mikor, ki mit fog csinálni.
Andrew vitorlás hajója nem bír minden jelölttel, ezért mi - később távozók - a holnapi csoportba kerülünk. Kiürül a ház, Glen már tegnap eltűnt, Kathy ma reggel utazott haza dolgozni. Ruth maradt itthon a lánya, Catherine lustálkodását felügyelni. Catherine 13 éves, félénk leány, 2008-ban Seattle-ben már összebarátkoztunk egy kicsit. Cserkészként ebben a korban már több hetet különböző táborokban volt valamilyen szintű felügyelő (gondolom: segéd), és sok élménye volt, valami kitüntetésre is szert tett, de most leeresztett egy kicsit.
Ruth elvisz a kiszemelt programra, mégpedig egy helyi sport- és egészségközpontba, ahol uszodába, gőzfürdőbe, nagyonmeleg-vizes pezsgőfürdőbe tanyázgatni néhány órát. Egy kicsit lefekszem az egyik padra aludni, és mindjárt összeszaladt a ház, nem hitték el, hogy nem a halálomon vagyok. Zsuzsa azért tudott vigyázni a szunyókálásomra.
Séta a halászkikötőbe, nézegetjük a bejövő halászhajókat, amint kirakodják a fogást. Nekünk, szárazföldi ragadozóknak egy kicsit illúzióromboló a sok véres, részben kibelezett, megfullasztott halhulla, de a bámészkodók hangulata vidám. Jót ténfergünk, majd a helyi büfében uzsonnázunk egy adag róseibnit illetve a híres New England Clam Chowder helyi mutánsát. Az egy adagnak rendelt krumplit nem bírjuk megenni, olyan sok, hogy a felét kidobjuk. Azért jól vagyunk, további séta a belvárosi fagylaltozóba, ahol ketten eszünk egy adagot, de így is alig bírjuk. összement a gyomrunk?
A séta folytatódik egy kis window shopping után. Otthon még mindig kihalt a környék, lassan tünedeznek fel a népek. Elintézzük az emilezést, bankszámlanézést, aktuális teendőket. Zsuzsa ledől egy kicsit aludni, én meg lefordítom Muci néni most előkerült, annak idején itt megírt 6 magyaros receptjét. Ezzel jól elvagyok, a terminológia miatt keresgélni kell. Elég jól használható volt a Google translate, meg is lepődtem.
Ruth csinálta a vacsorát, pulykamaradék, rakott káposzta maradék, és egy kis saláta, stb. Talán várták, hogy legyen még hortobágyi palacsinta is, de Zsuzsa nem akart magához térni, úgyhogy hagytuk aludni. Majd holnap. Felajánlottam a sima palacsintát, de nem volt határozott az igény szóval hagytuk. beszélgetés vacsoránál főleg Skip kalandja körül forgott, mert vitorlázás és kagylóásás közben a kikötőőrség elzavarta, nem engedte horgonyt vetni, ahol kellett volna. Állítólag az őr azt mondta volna, hogy sehol nem lehet horgonyozni Chathamben. Erre Skip nem tiltakozott, hanem - a hatóságot megtisztelve - arrébb állt, holott nyilvánvaló hogy százával horgonyoznak a hajók Chathamben. Érdekes, hogy nem akart egy picit sem vitatkozni.
Zsuzsa vacsorázni sem jött, alszik, mint akit... Remélem, azért jól van.
Gondolkodom, hogy talán meg kéne nézni végre egy Simpson család epizódot, hátha van még valami, amit Mike-tól megkérdezhetnék. Tegnap meséltettük Mike-ot a munkájáról. A tv csatornák menedzserei egyáltalán nem szólnak bele abba, hogy mit csinálnak az alkotók. Az egyedüli mértékadó a nézettség. Vannak azért kivételek, például az Amazon.com-nak is van tv csatornája, és ott komoly megkötések vannak arra nézve, hogy mivel nem lehet viccelni (az Amazon site termékeivel, szolgáltatásaival). Ezt a művészi szabadság korlátozásnak tekinti, de úgy látszik, azért belement. A Simpson gyártásánál nagyon konzervatívak a menedzserek, nem akarnak változtatni, nehogy valami rosszabb legyen. Hiába lehetne sok pénzt megtakarítani, nem vállalják fel a kockázatot. Példa az óriási zenekar, amit lehetne csökkenteni, de nem merik. Példa, hogy a hangokat lehetne szintetizálni, de nem merik meglépni, hogy az élő szinkronhangok eltűnjenek. (A szinkronszínészek 10 millió dollárt keresnek egy évben 22 hétnyi, heti egyszeri 2 órás és egyszeri félórás felvétellel). Senki sem mer változtatni, a színészek meg közösen alkudják ki magunknak a lóvét) . Pozitív példa is van, a kézzel készített rajzok kiszínezését a filmkockákon ma már géppel végzik, de nagyon nehezen mertek átállni a kézi kifestésről. Heti 35000 képkockáról van szó. Érdekes még az is, hogy a piaca a Simpsonnak csak kb 20%-ban amerikai. Főleg Dél-Amerika a piac, ahol persze olcsóbb helyi nagyságokkal van szinkronizálva a sorozat. Ha nem csinálnák az amerikai változatot meg, csak a külföldieket, akkor sokkal olcsóbb lenne a sorozat. Ugyanez a helyzet a Jégkorszak folytatásokkal is, ami ugyancsak Mike nevéhez (is) fűződik.
Na, megpróbálom a Simpsont.
Andrew vitorlás hajója nem bír minden jelölttel, ezért mi - később távozók - a holnapi csoportba kerülünk. Kiürül a ház, Glen már tegnap eltűnt, Kathy ma reggel utazott haza dolgozni. Ruth maradt itthon a lánya, Catherine lustálkodását felügyelni. Catherine 13 éves, félénk leány, 2008-ban Seattle-ben már összebarátkoztunk egy kicsit. Cserkészként ebben a korban már több hetet különböző táborokban volt valamilyen szintű felügyelő (gondolom: segéd), és sok élménye volt, valami kitüntetésre is szert tett, de most leeresztett egy kicsit.
Ruth elvisz a kiszemelt programra, mégpedig egy helyi sport- és egészségközpontba, ahol uszodába, gőzfürdőbe, nagyonmeleg-vizes pezsgőfürdőbe tanyázgatni néhány órát. Egy kicsit lefekszem az egyik padra aludni, és mindjárt összeszaladt a ház, nem hitték el, hogy nem a halálomon vagyok. Zsuzsa azért tudott vigyázni a szunyókálásomra.
Séta a halászkikötőbe, nézegetjük a bejövő halászhajókat, amint kirakodják a fogást. Nekünk, szárazföldi ragadozóknak egy kicsit illúzióromboló a sok véres, részben kibelezett, megfullasztott halhulla, de a bámészkodók hangulata vidám. Jót ténfergünk, majd a helyi büfében uzsonnázunk egy adag róseibnit illetve a híres New England Clam Chowder helyi mutánsát. Az egy adagnak rendelt krumplit nem bírjuk megenni, olyan sok, hogy a felét kidobjuk. Azért jól vagyunk, további séta a belvárosi fagylaltozóba, ahol ketten eszünk egy adagot, de így is alig bírjuk. összement a gyomrunk?
A séta folytatódik egy kis window shopping után. Otthon még mindig kihalt a környék, lassan tünedeznek fel a népek. Elintézzük az emilezést, bankszámlanézést, aktuális teendőket. Zsuzsa ledől egy kicsit aludni, én meg lefordítom Muci néni most előkerült, annak idején itt megírt 6 magyaros receptjét. Ezzel jól elvagyok, a terminológia miatt keresgélni kell. Elég jól használható volt a Google translate, meg is lepődtem.
Ruth csinálta a vacsorát, pulykamaradék, rakott káposzta maradék, és egy kis saláta, stb. Talán várták, hogy legyen még hortobágyi palacsinta is, de Zsuzsa nem akart magához térni, úgyhogy hagytuk aludni. Majd holnap. Felajánlottam a sima palacsintát, de nem volt határozott az igény szóval hagytuk. beszélgetés vacsoránál főleg Skip kalandja körül forgott, mert vitorlázás és kagylóásás közben a kikötőőrség elzavarta, nem engedte horgonyt vetni, ahol kellett volna. Állítólag az őr azt mondta volna, hogy sehol nem lehet horgonyozni Chathamben. Erre Skip nem tiltakozott, hanem - a hatóságot megtisztelve - arrébb állt, holott nyilvánvaló hogy százával horgonyoznak a hajók Chathamben. Érdekes, hogy nem akart egy picit sem vitatkozni.
Zsuzsa vacsorázni sem jött, alszik, mint akit... Remélem, azért jól van.
Gondolkodom, hogy talán meg kéne nézni végre egy Simpson család epizódot, hátha van még valami, amit Mike-tól megkérdezhetnék. Tegnap meséltettük Mike-ot a munkájáról. A tv csatornák menedzserei egyáltalán nem szólnak bele abba, hogy mit csinálnak az alkotók. Az egyedüli mértékadó a nézettség. Vannak azért kivételek, például az Amazon.com-nak is van tv csatornája, és ott komoly megkötések vannak arra nézve, hogy mivel nem lehet viccelni (az Amazon site termékeivel, szolgáltatásaival). Ezt a művészi szabadság korlátozásnak tekinti, de úgy látszik, azért belement. A Simpson gyártásánál nagyon konzervatívak a menedzserek, nem akarnak változtatni, nehogy valami rosszabb legyen. Hiába lehetne sok pénzt megtakarítani, nem vállalják fel a kockázatot. Példa az óriási zenekar, amit lehetne csökkenteni, de nem merik. Példa, hogy a hangokat lehetne szintetizálni, de nem merik meglépni, hogy az élő szinkronhangok eltűnjenek. (A szinkronszínészek 10 millió dollárt keresnek egy évben 22 hétnyi, heti egyszeri 2 órás és egyszeri félórás felvétellel). Senki sem mer változtatni, a színészek meg közösen alkudják ki magunknak a lóvét) . Pozitív példa is van, a kézzel készített rajzok kiszínezését a filmkockákon ma már géppel végzik, de nagyon nehezen mertek átállni a kézi kifestésről. Heti 35000 képkockáról van szó. Érdekes még az is, hogy a piaca a Simpsonnak csak kb 20%-ban amerikai. Főleg Dél-Amerika a piac, ahol persze olcsóbb helyi nagyságokkal van szinkronizálva a sorozat. Ha nem csinálnák az amerikai változatot meg, csak a külföldieket, akkor sokkal olcsóbb lenne a sorozat. Ugyanez a helyzet a Jégkorszak folytatásokkal is, ami ugyancsak Mike nevéhez (is) fűződik.
Na, megpróbálom a Simpsont.
Subscribe to:
Posts (Atom)
